Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1994/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 

T. Szabó Csilla

Elõkészületben a Döbrentei-kódex új kiadása

1995-ben napvilágot lát a Döbrentei-kódex új kiadása Budapesten, a Régi Magyar Kódexek sorozat 18. köteteként.

A Döbrentei-kódex vegyes tartalmú, a psalteriumon kívül tartalmaz egy teljes évre szóló perikóparendszert, a teljes Énekek énekét, valamint Jób könyvének egyes részleteit. 1508-ban készült, egyetlen kéz által. A scriptor fel is fedi magát: Halábori Dobos Bertalan Eger vármegyei világi pap. A kódexet valószínûleg a sárospataki klarisszáknak írta, bár erre magában a kódexben semmiféle utalás sincs.[1]

Jelenleg a gyulafehérvári Batthyaneum tulajdona, a Batthyány-kódexszel együtt.

A kódex leírása

Jelenlegi könyvtári jelzetét (R. III. 76) ceruzával írták a kötéstábla belsõ borítólapjára; ugyanitt található egy másik leltári szám is: Inv. 391. A múlt században, Cseresznyés András kanonok idejében, akirõl Volf György is említést tesz az 1884-es kiadás elõszavában, L5 VI. 6. volt a könyvtári jelzet;[2] a kódex elsõ lapjára, alul jegyezték be piros ceruzával, ma is olvasható. A 3. lapon szintén újkori kéz a szöveg fölé kék ceruzával a következõ számot írta: 1839/503; valószínûleg ez is leltári szám lehet.

A kódex anyaga papír, 262 nyolcadrét hajtott levélbõl, azaz 524 lapból áll. A levelek mérete 156x110 mm, az írástükör mérete a sorok számától függ: általában 120x86 mm, a sorok száma pedig 19–23 között változik. A kötés, amelyrõl Volf bevezetõjében ír, ma már nincs meg; azóta a kódexet restaurálták, s a kötéstáblát is kicserélték. A restaurálás nyomai különösen az elsõ ívfüzeten nyilvánvalóak. Ennek elsõ lapja igencsak megrongálódott, sarkai, szélei lekoptak, piszkosabb is a többinél, sõt a lap közepén néhány lyukacska nyoma is felfedezhetõ; ezek az írásban is kárt okoztak. Az 1870–80-as években a kódex kétszer tette meg az utat Gyulafehérvár és Budapest között; az 1882-es könyvkiállításon is bemutatták.[3] Ez alkalommal készült a Nyelvemléktár kiadása is, s bizonyosan ekkor kötötték újra; erre enged következtetni a kódex belsõ borítólapján alul felfedezhetõ Szalatnai és Weichner könyvkötõk névjegye.

A kódex kötése ma barna bõr (165x112x42 mm), egyszerû sarokdíszítéssel, 5 bordával a kódex gerincén. Ívfüzeteinek, lapjainak száma a Volf-féle kiadás óta (szerencsére) mit sem változott. 17 ívfüzetbõl áll tehát, ebbõl az elsõ 7, az utolsó 15 leveles, a középsõ 15 hiány­talan: 16 levélbõl áll. Az elsõ ívfüzet hiánya okoz a szövegben károsodást, ez abból is kitûnik, hogy az elsõ lapon félmondattal kezdõdik a szöveg. A 17. ívfüzet utolsó levele valószínûleg üres lehetett, a kódex szövegének utolsó része teljes egészében megõrzõdött. A 345. lap aljából is hiányzik egy ék alakú darabka, szerencsére az írástükör alatt, így nem okoz gondot az olvasásban.

Több helyen pergamen lapozó fülecske maradványa vagy annak nyoma látható, pl. a 46, 76, 129, 216, 237. levélen. Volf többet említ ugyan a Nyelvemléktár elõszavában, ezek valószínûleg az újrakötés alkalmával tûntek el.

Az elsõ ívfüzetben a vízjel formája azonosíthatatlan. Az utána következõkben kétféle vízjel váltogatja egymást: a 2, 6, 7, valamint a 11–16. ívfüzetekben egy horgony csillaggal; a 3–5, 8–10. és 17. ívfüzetben pedig egy kalap monogrammal fedezhetõ fel.[4]

Bastarda írású, egyenletes sorokkal készült kódex. Az íráshoz a scriptor egyszínû, fekete tintát használt, a díszítéshez pedig csak pirosat. Az írástükröt gondosan kijelölte: az átszúrás szinte minden sor szélén látszik, de legtöbb lapon megmaradt a vízszintes és füg­gõ­leges vonalazás nyoma is. A leveleket nem számozta (a minden páratlan oldalon levõ ceru­zával írt szám újkori kéztõl származik), de az ívfüzetek végén piros keretbe tett õrszót használt. Kivételt ez alól az elsõ, kisebb terjedelmû, és a 14, valamint a 16. teljes ívfüzet képez. Az õrszók hiánya itt talán azzal magyarázható, hogy e három esetben teljesen új részt indít a scriptor, nem kellett folytatnia az elõzõ lapon megkezdett szöveget. Megál­lapíthatjuk, hogy jól tudott gazdálkodni a papírral. Üresen csak a 14. lapot, valamint az 510. lap egy részét hagyta; az 524. lapot, mivel utolsó, talán be sem akarta tölteni.

A kódex díszítése is igen gondos; kivétel szintén az 1. ívfüzet, amelyben nincs sem­mi­lyen dísz. A 15–220. lap között igen gyakran pirossal írja át a nagy kezdõbetûket, illetve a kie­melendõ szavak elsõ betûjét, a 220. laptól kezdve viszont olyan piros nagy kezdõbetûk van­nak, amelyek gyakran két-, néha háromsornyi nagyságúak. Javításokat, magyará­za­to­kat, értelmezéseket és egyéb betoldásokat is gyakran végez pirossal, talán mert újraol­vasáskor éppen az a szín volt a keze ügyében. Pirossal írt szövegrész mindössze három van a kódexben, a 230, 256. és 494. lapon. Néhányszor érdekesen „cifrázza” az írását: olyan lapokat is találni a kódexben, amelyek szövegében minden második szót ír csak piros­sal (256, 316, 346–7. lap), illetve egy szóban csak minden második betût (235, 243, 289, 316, 346. lap). Mindig pirossal írja a címeket, pirossal húzza alá a 346–7. lapon az utol­só, illetve elsõ sor felét, valamint a 483. lapon a laptöltõnek szánt találós mesét. Ugyan­csak laptöltõnek szánta a 430. lap közepétõl megjelenõ kis szövegecskét is, amit való­színûleg önállóan írt: „Penteket ezokaiert boitolik...” kezdetût, amelyben a neveket írta következetesen pirossal.

Szinte teljesen hiányzik a díszítés a Jób könyvébõl, talán mert a scriptor igencsak sietett befejezni a munkáját. Erre enged következtetni az utolsó, 524. lap írása, amely erõsen kurziválódik.

Az 519. lapon legalul fordítva a iesus cristos szavakat írta fel a scriptor különösebb cél­zat nélkül, mintegy játékként, akárcsak a 67. lapon található emberfejszerû piros rajzot is, amelyet egy lelógó betûszárból alakított.

A kódex története

A kódex a múltjáról szinte semmit sem árul el, csupán a scriptor lép ki a név­telen­ségbõl a 230. lapon: „Legen att'anak diloseg es fivnak tiztesseg es zentleleknek vigassag Mi­kent vala kezdedbe es immar es mindenkor es oroknek orokig amen Bertalan pap be­reg varmegei Halabor falvbol nemzett: ez zoltart irta ziletes vtan ezer ot zaz nolc eztendoben”

Halábori Dobos Bertalan az 1493–94-es években Krakkóban tanult,[5] majd egri vár­megyei pap, királyi közjegyzõ és nyilvános íródeák volt: „Et ego Bartholomeus presbyter, natus Gregorij Dubus de Halabor Agriensis diocesis, sacra imperiali auctoritate notarius publicus tabellioque manifestus” — írja 1512-ben egy általa kiállított oklevélben.[6]

Késõbbi, használható bejegyzések a kódexben nincsenek. Említésre méltó az újkori kéztõl származó ceruzával való számozás a páratlan lapokon. Ezt Volf is említi. Nem szól azonban olyan apró bejegyzésekrõl, amelyek valószínûleg ugyanattól a késõbbi kéztõl származnak, s szintén ceruzával íródtak. Ilyen bejegyzés pl. a 131. lapon alul a Koser, a 262. lapon a fal szó, a 343. lapon alul V' arány, a 355. lapon pedig talán aláírásféle van, azonban olvashatatlan, az 524. lapon pedig ez áll: Anno 1508 scriptis, modern karakterû betûkkel. A 433–440. lapon ceruzával ugyanaz a kéz több helyen is magyarázatot írt a lapszélre, s ezeknek a helyét ki is jelölte nyilakkal a szövegben. Közülük ma már kevés olvasható. Megmaradt pl. a 435. lapon a fõpap ceruzával írt szó, amely a szövegbeli papok pvspokenek szókapcsolatot hivatott értelmezni.

A könyv tulajdonosára vonatkozólag semmiféle bejegyzés nem található, a Batthyaneum pecsétje viszont kétféle formában (téglalap és félkör alakban) többször is fellelhetõ (a 2, 3, 4, 523, 524. lapon).

A kódex sorsáról Szentiványi a már említett Katalógusában feltételezi, hogy Halábori Dobos Bertalan a sárospataki klarisszák számára másolta. Vargha Damján szerint az a tény, hogy a 346–7. lap szentírási szövegeit pirossal keretezi a scriptor, mintegy kiemelvén ezeket a sorokat: „Isten zerelm es ki zeretetben lakozik, istenben lakozik es Isten v benne”, azt bizonyítja, hogy a kódex ferencesek számára készült, hiszen az elõbb idézett sorok a ferencesek kedves mondását tartalmazzák.[7] Szentiványi gondolatmenetét folytatva, tudjuk, hogy létezett Halábori Dobos Bertalan egyházmegyéjében, Sárospatakon elõbb férfi szerzetesek számára ferences kolostor, majd mellette helyet kapott a rend nõi ága, a klarisszák kolostora is.[8]Valószínû, hogy nekik készült a Döbrentei-kódex, és õk vitték magukkal menekülésükkor a pozsonyi rendházba. Késõbb, II. József parancsára jórészt felszámolták a szerzetesrendeket, és javaikat eladták. Így vásárolhatta meg a kódexet Pozsonyban Batthyány Ignác más régi iratokkal együtt. Ez nagyjából megegyezik Boros Alán feltevésével, miszerint a kódex valószínûleg a XVIII. század végén került a Batthyaneumba.[9]

Timár Kálmán fölveti a kódex premontrei eredetének lehetõségét is,[10] de mindmáig nincsenek döntõ bizonyítékaink sem a premontrei, sem a ferences eredetre vonatkozólag.

A kódexet elõször Kazinczy Ferenc említi 1817-ben,[11] majd Cseresznyés András kanonok ismerteti bõvebben 1819-ben.[12] 1823-ban Keserû Mózes, akkori könyvtárõr és teológiai professzor, Döbrentei felkérésének eleget téve, az Akadémia számára Elekes János papnövendékkel lemásoltatta. Ez a másolat színezésben, sõt betûformában is ragaszkodik az eredetihez, csupán a másolási hibák nagy számát róhatjuk fel neki. Ez a másolat az MTA Könyvtárának Kézirattárában ma is kézbe vehetõ, jelzete: Ms 889. E másolat elé kötötték Keserû Mózes 1833. szept. 19-én kelt levelét Döbrenteihez, amelybõl megtudhatjuk a fentieket.

A kódex névadója Toldy Ferenc, illetve az Akadémia; nevét Döbrenetei Gáborról, nyelvemlékeink lelkes gyûjtõjérõl kapta, az iránta érzett elismerés kifejezéséül.

A kódex tartalma

Mint már említettük, a Döbrentei-kódex vegyes tartalmú. Az elsõ 13 lapon egy Krisztus-passió található, majd ezt követi a 15–230. lapon a teljes psalterium. Ez tartalmazza a 150 zsoltárt, s közbeékelõdik Atanasius hitvallása az 56–59. lapon. A zsoltárokat a 230–256. lapon egyházi himnuszok követik az alábbi sorrendben:

 

A kódex lapszáma

A szövegegység témája

Latin forrás

230–231

„Daniel profeta Ananias

Dán 3,57–90

 

azarias missael aldasa”

 

231–232

Benedictus

Lk 1,68–79

232–234

Te deum

 

234

Nunc dimittis

Lk 2,29–32

234–235

Magnificat

Lk 1,46–55

235–236

„adventba veLernei hymnus”

 

 

Conditor

 

236

Completa verbum

 

236–237

Veni redemptor „karaLon

 

 

esti veLernere valo hymnos”

 

237–238

„KaraLon napian veLernere”

 

 

A solis ortus cardine

 

238–239

De patre verbum „zent ianos

 

 

apostol es evangelistarol valo hymnos”

 

239–240

Ex more docti mistico

 

 

„Boiti veLerne”

 

240

Criste qui lux es et dies completa

 

240–241

„Siket vasarnapi isten halalarol”:

 

 

Vexilla Regis prodeunt

 

241–243

„Nag heti veternere”: Pange

 

 

lingva gloriosi

 

243–244

„Isayas profeta ineklese

Ézs 12, 1–6

 

hetfoi veternen” Confitebor Tibi domine

 

244–245

„Ezekias kiral'” Ego dixi

Ézs 38,10–20

245–247

„Anna profetalasa” Exvltauit cor

1Kir 2,1–10

247–249

„Moises hvga maria inekles

2Móz 15,1–19

 

israelnek” Cantemus domino

 

249–251

„Abakuk profeta penteki

Habakuk 3,2–19

 

veLernere” Domine audivi

 

251–256

„Moises profeta ineklese dagalos

5Móz 32,1–46

 

zidokra” Audite celi que

 

 

A himnuszokat bibliai részek, leckék és evangéliumok követik a 419. lapig. A 419–424. lapon egy Mária tiszteletére írott beszéd olvasható. A 425–472. lapot nagyheti evangéliumok töltik ki. A 430. lap második felén egy laptöltõ szövegecske olvasható. „Penteket ezokaiert boitolik...” kezdetû; ezt a scriptor valószínûleg önállóan írta. A 431. laptól a Passió olvasható mind a négy evangéliumból; innen a 483. lapig a teljes Énekek énekének fordítása következik. A 483. lap alján újabb laptöltõ szöveg tûnik fel: egy találós mese. Minden bizonnyal ez is a scriptor önálló munkája, és nem másolat. A 484–494. lapon bibliai részek találhatók, majd az 510. lapig terjed Szent Jeromos beszéde. A kódexet (az 524. lapig) a Jób könyvének 1–6. és 42, vagyis utolsó részei zárják.

A kódex hangjelölése, átírása

Ha a scriptor nem fedné fel önmagát, az írás egyenletessége akkor is nyilvánvalóvá tenné, hogy egyetlen kéz munkájáról van szó, sõt, hogy viszonylag rövid idõ alatt írta.

Helyesírása egységes, s hogy a kódex csak másolat, számos hiba bizonyítja (pl. mellékjelek elhagyása, egyes olyan betûk vagy szótagok kihagyása, amelyeket néhol késõbb sem pótol). A kódex helyesírása mellékjeles, keverék jellegû: a kancelláriai és huszita helyesírási elvek keverednek benne. A teljes egységesség alól csak az elsõ 13 lap képez némi kivételt, talán mert más forrásból merített a scriptor.

A maitól eltérõ hangjelölések a következõk lennének:

 

Hang

Kódexbeli jelölése, betû

á

a, aa (ritka, pl. 51/13).

c

c, cz

cs

L, c (pl. 189/4).

é

e, ee

g

g, g, g

gy

g

i

i, y

j

i, y (pl. 64/15); y (pl. 181/6); y (pl. 463/15).

k

k, c (szóvégen 1–14. lap).

ly

l'

ny

n

ó

o, oo

ö,õ

o, o

sz

s, zs (pl. 61/11, 63/20); sz (pl. 55/5, 142/9, 422/16).

ty

t

u, ú

v, u

ü, û

v, w (pl. 179/9).

v

v, w (pl. 183/4, 196/2).

zs

s

 

Ritkán használ henye h-t (pl. 270/11, 272/10, 273/18, 21). Néha elõfordul, hogy a következõ szó mássalhangzójához való hasonulást jelöli (pl. atte).

A kódex í-zõ nyelvjárásban íródott, Zolnai Gyula szerint „e codexben bírjuk a tiszavidéki ízõ nyelvjárás legrégibb emlékét”.[13]


[1] Szentiványi Róbert: Catalogus Concinnus Librorum Manuscriptum Bibliotecae Batthyanyanae. Szeged 1958. 213–215.

[2] Döbrentei codex. Közzéteszi Volf György. (Nyelvemléktár XII.) Bp. 1884. VI–XVI.

[3] Toldy Ferenc: Kalauz az Országos Magyar Iparmûvészeti Múzeum részérõl rendezett Könyvkiállításhoz. Bp. 1882. 25.

[4] Briquet, Charles M.: Les filigranes. Leipzig 1923.

[5] Schrauf Károly: Regestrum bursae Hungarorum Cracoviensis. A krakói magyar tanulók-háza lakóinak jegyzéke 1493–1588. Bp. 1893. III. 59.

[6] Hubert Emil: Ki volt Bertalan pap, a Döbrentei-kódex másolója? M. Könyvszemle VI(1898). 207–208.

[7] Vargha Damján: A Döbrentei-kódex mint Halábori Bertalan pap írása. Szent István Akadémia Ért. 1919. 20–46.

[8] Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. Bp. 1923. 529–531.

[9] Boros Alán: Zsoltárfordítás a kódexek korában. Bp. 1957. 79–120.

[10] Timár Kálmán: Magyar kódex-családok. ItK. XXXIX(1928). 147–149.

[11] Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Tud. Gyûjt. [I](1817). 32–35.

[12] Cseresznyés András: Bertalan pap által 1508-dik esztendõben magyar nyelvre fordított Biblia. Uo. [III](1819). 75–81.

[13] Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Bp. 1894. 173.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék