Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1997/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 59. kötet, 1997. 1-2.füzet

Fõtitkári jelentés az Erdélyi Múzeum-Egyesület
1996. évi  munkájáról

Amióta lehetõség nyílt arra, hogy ismét szervezett keretek között folytathassuk szinte másfél évszázados tudománymûvelési tevékenységünket annak az erdélyi múzeumi szellemiségnek jegyében, amit az Egyesülettel együtt a hatalomnak nem sikerült megbénítania, immár hatodik jelentésünket is azzal kell kezdenünk, hogy nem történt változás sem szerzett jogaink helyreállítása, sem azok érvényesíthetõsége tekintetében. Egyesületi vagyonunk tulajdonjogát illetõen továbbra is a jogfosztottság állapotában élünk, sõt még jogfolytonosságunk is vitatott. Szeretnénk hinni a változásban, de – és azt hisszük, ez általános érvényû – azt mi csupán az említettek érvényesíthetõségének viszonylatában érzékelhetjük. Jogainkat nem a türelmetlenség és a megértés hiánya miatt igényeljük következetesen. Arról ugyanis, hogy miként éljünk jogainkkal, mindig készen voltunk és vagyunk tárgyalni. De azt csak egyenlõ félként tehetjük meg, jogaink birtokában. Ezért nézetünk szerint elsõ lépésként szükség lenne – már a tárgyaló és megoldást keresõ készség kifejezéseként is – mindenekelõtt a polgári jogrendet sértõ törvénytelen intézkedéseket hatálytalanítani. Úgy véljük, hogy ezt is általános érvényûen kellene megtenni. Részünkrõl pedig – ez után – a bizalom és a készség jegyében megvan a tárgyalásos megoldás akarata.

Az egyesületi élet kibontakozását mindenképpen fékezõ változatlanság mellett a következõkben arról kívánunk beszámolni, amit saját erõnkbõl és támogatásainkkal sáfárkodva végeztünk.

Szervezés

Nyilvántartásunk szerint jelenlegi taglétszámunk 3125 (ebbõl 100 alapító tag), több, mint az elmúlt esztendõben. Ez részben nagyváradi fiókegyesületünk beindulásának, részben a könyvtárainkat látogató diákok újabb beiratkozásainak tulajdonítható. Az elmúlt esztendei beszámolónkban bejelentett, a kutatást és a tudományos tájékoztatást szolgáló mûhelyek megkezdték szervezett munkájukat. A kutatást illetõen az ezekben a mûhelyekben dolgozók száma háromra gyarapodott, ugyanis a magyar nyelvtörténeti és az Erdély írásos kultúrája tárgykör már régebbi két kutatója mellé 1996-ban alkalmazott harmadik kutatónk a romániai magyar értelmiségi potenciál felmérését kapta feladatul. A tudományos tájékozódást – a szakosztályi kézikönyvtárakon kívül – két könyvtárrészlegünk szolgálja: a Jordáky Lajos-könyvtár (Haºdeu – Kõkert utca 39. sz.) és a nyelv- és történettudományi szakkönyvtár (Lãcãtuºului – Lakatos utca 3. sz.). Ez utóbbi a mellette kialakuló kézirattárral, amelyben új gyûjteményeink számára teremtünk tárolási és kutatási lehetõséget. Mûködik továbbá az EME-házban (Ion Ghica – Tamás András utca 12. sz.) kialakított elõadótermünk. Ez nemcsak Egyesületünk rendezvényeinek adott helyet, hanem más – munkánkkal kapcsolatot tartó – közösségi testületeknek is rendelkezésére bocsátottuk.

Az EME-ház nyújtotta lehetõségek jó kihasználását jelzi, hogy abban kapott helyet két szakosztályunk: a Természettudományi és Matematikai, valamint a Mûszaki Tudományi, mindkettõ az ott kialakuló kézikönyvtárával.

Biztató jelenségnek tartjuk az egyetemi hallgatók két szervezett testületének: a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesületének (KOMATE) és a biológia szakos hallgatók ÖKO-STÚDIUM csoportjának bekapcsolódását egyesületi munkánkba, akik munkásságuk során jól használják ki az EME-ház adta lehetõségeket.

Szakosztályaink, kutatómûhelyeink

Egyesületünk megalapítása óta a magyar nyelvû tudománymûvelés szolgálatában áll. Jelenleg ez kétféle szervezett keretben folyik: a szakosztályokban és a már említett kutatói mûhelyekben. A szakosztályok feladata elsõsorban a szakterületi kutatások megszervezése, összhangba hozása, elõsegítése, hangsúlyosabban az elért eredmények közlése szóban (felolvasó- üléseken, ülésszakokon) és írásban (kiadványokban). Ugyanakkor szakosztályaink részt vesznek a közmûvelõdési jellegû ismeretterjesztésben is. Munkásságukról évi közgyûléseiken számolnak be, eredményeik kiadványaikban és az Erdélyi Múzeumban évenként közölt eseménynaptárban követhetõk (1996-ra vonatkozóan az 1996. évi 3–4. számban).

Amint az eseménynaptárból is kitûnik, egyesületi rendezvényeinken kiemelten emlékezünk meg nemzetünk vagy Egyesületünk viszonylatában nagy jelentõségû évfordulókról. A honfoglalásról, ebben a térségben 1100 esztendõs építõ, de kudarcoktól sem mentes jelenlétünkrõl ünnepi közgyûlésünkön Jakó Zsigmond professzor, Egyesületünk tiszteleti tagja értekezett. Az Erdélyi Múzeum ugyancsak a honfoglalási évforduló jegyében jelentette meg 1996. évi 1–2. számát. Hasonlóképpen jelen voltunk a Wesselényi-évfordulón, a Márton Áron emlékév alkalmával, valamint a Szabó T. Attila születésének 90. évfordulóján rendezett megemlékezéseken.

A kutatási eredmények elsõdleges közlési módja: a felolvasóülés még mindig a szakosztályok eredményközlési és viták folytatására alkalmas kerete. Vannak azonban olyan vélemények is, amelyek szerint hatékonyabbak az évente egyszer vagy kétszer megtartott szélesebb körû tudományos ülésszakok, hasonlóan azokhoz, amelyeket a Természettudományi és Matematikai Szakosztály, valamint a Mûszaki Tudományi Szakosztály szervezett.

Biztató jelenségnek tartjuk a vándorgyûlések felelevenítését is. Az 1996. esztendõben a második világháborút követõen elsõ egyesületi vándorgyûlést Szilágysomlyón tartottuk, jó eredménnyel. Úgy tûnik azonban, hogy az egyesületi vándorgyûlések helyett inkább megszervezhetõk és eredményesebbek a szakosztályi vándorgyûlések. Ilyennek tekinthetjük az Orvostudományi Szakosztály évenként más-más helységben tartott tudományos ülésszakait, 1996-ban pedig a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály ismételte meg Székelyudvarhelyen a tavaly elõször Dicsõszentmártonban megtartott szakosztályi vándorgyûlését a Haáz Rezsõ Kulturális Egyesülettel együtt és egy idõben a Közgyûjteményi Szakemberek III. találkozójával. Úgy véljük, hogy a székhelyünkön kívül munkálkodó tagtársaink összefogására, a kapcsolatok elevenebbé tételére és nem utolsósorban jelenlétünk érdekében a szakosztályi vándorgyûlések megszervezése az egyik leghatékonyabb út.

Ugyancsak az említetteket kívánja szolgálni a fiókegyesületi élet megszervezése is. Ezen a területen ebben az esztendõben a marosvásárhelyi fiókegyesület alakult meg, amit feltehetõen – az ajánlásként kidolgozott fiókegyesületi szervezeti és ügyrend alapján – más helységekben munkálkodó tagjaink is követnek.

Kiadványaink

Rendszeresen megjelenõ szakosztályi kiadványaink: az Erdélyi Múzeum (a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, valamint a Jog-, Közgazdaság és Társadalomtudományi Szakosztály folyóirata), a Múzeumi Füzetek (a Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve), az Orvostudományi Értesítõ (az Orvostudományi Szakosztály szemléje) az 1996. esztendõben is megjelentek. Az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatunkban a 222. számként megjelent Jakó Zsigmond Ezerszáz esztendõ címû értekezése.

Az 1995. esztendõhöz hasonlóan 1996-ban is jelentkeztünk önálló kötetekkel. Jakó Zsigmond professzor, Egyesületünk tiszteleti tagjának nyolcvanadik születésnapjára kiadtuk a barátai, tanítványai, tisztelõi írásaiból összeállított Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára címû kötetet, amelyet az EME-házban adtunk át az ünnepeltnek. A kötet egyúttal – a Kelemen Lajos-Emlékkönyvhöz hasonlóan – a romániai magyar történeti kutatás eredményeinek jelentõs bemutatása is, ez alkalommal azonban a cenzúra és „jó tanácsok” béklyóitól mentesen. A kötet megjelenését a Collegium Budapest, az Europa Institut, a Gróf Mikó Imre Alapítvány, a História Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia és a Pro Professione Alapítvány támogatása tette lehetõvé. Entz Géza munkájának a megjelenés idején nagy könyvsikerként elkönyvelt építészettörténeti elsõ kötete után a Gróf Mikó Imre Alapítvány és a Pro Professione Alapítvány támogatásával megjelentettük ennek folytatását Erdély építészete a 14–16. században címmel.

Ösztöndíjak

A tavalyi jelentéshez viszonyítva az ösztöndíjakat illetõen csak számbeli különbségek vannak. Két ösztöndíjtípus esetében továbbra is közvetlenül Egyesületünk ajánlása alapján történik a döntés. Ezek közül nagyon jelentõs az az öt egyéves ösztöndíj, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia ajánlott fel Egyesületünknek. Ezeket pályakezdõ, kiváló eredménnyel végzett, az egyetemi besorolásokkor számba vehetõ vagy már elhelyezkedett fiatalok számára hirdettük meg. A pályázatok elbírálása alapján 1996-ban egy vegyész, egy patológus szakorvos, egy szociológus, egy közgazdász és egy építészmérnök részesült ebben az ösztöndíjban. Az Europa Institut által rendelkezésünkre bocsátott kéthetes ösztöndíjakat már önálló eredményeket felmutató, kutatómunkát végzõ tagjaink részére vesszük igénybe. Jellegénél fogva ez a rövid idõtartamú ösztöndíjtípus folyamatban levõ kutatásokat szolgáló kiegészítõ tájékozódásokat, kutatásokat tesz lehetõvé, fõként társadalomtudományi vagy ezekkel összefüggõ tematikák esetében. Errõl tanúskodnak az ösztöndíjban részesültek visszatérése után készült beszámolók is. 1996-ban 9 tagtársunk vette igénybe ezt az ösztöndíjtípust. Együttmûködési megállapodásunk keretében levéltári kutatásokat végzõ tagjaink számára a Magyar Országos Levéltár által biztosított vendégszoba-használatban 7 tagunk részesült.

Nagyszámú jelentkezõt vonzanak a magyar Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium által biztosított ösztöndíjformák: a legfeljebb 6 hónapig terjedõ posztgraduális ösztöndíjak, a másoddiploma megszerzésére biztosított ösztöndíjak, valamint a hároméves doktorandusi ösztöndíjak. 1996-ban 80 személy kapott összesen 100 hónapot kitevõ posztgraduális ösztöndíjat, 25 másoddiploma megszerzését szolgáló ösztöndíjat és 22+31 (pótösztöndíj) doktorandusi ösztöndíjat ítélt oda az említett minisztérium keretében mûködõ ösztöndíjtanács. Meg kell jegyeznünk, hogy a doktorandusi ösztöndíjak esetében a tulajdonképpeni döntés kulcsa a magyarországi egyetemek kezében van, mert a jelölteknek ott kell már a pályázat benyújtása elõtt felvételi vizsgát tenniük.

Tavalyi megállapításainkat ezekrõl az ösztöndíjtípusokról ma is helytállóknak véljük. Ösztöndíjpályázataink kezelésében kezdettõl fogva Egyesületünk elsõdleges célja mind a tudományos kutatás elõsegítésében, mind a fiatal végzettek további szakosításában a bennünket jogosan megilletõ kolozsvári magyar tudományegyetem jövendõ oktatóinak képzése és továbbfejlõdése volt. A rövid idõtartamú ösztöndíjak esetében nem merül fel kétség, hogy az ezekben részesülõk visszatérnek, és itt értékesítik többlettudásukat. Viszont nagyon kérdéses az, hogy mennyire hatékonyan fogják szolgálni tudományegyetemünk szükségleteit a hosszabb idõre kiküldött, szolgálati viszonyban még nem álló ösztöndíjasaink. A lehetõ legalaposabban válogatott és ellenõrzött akadémiai ösztöndíjasok közül az 1990–1996 között kiküldött 25 ösztöndíjasunkból 13 személy (59%) nem tért vissza. Ezek közül 11 személy (a külföldön tartózkodók 84%-a) továbbra is ösztöndíjasként (PhD) maradt a határon túl. A visszatérést illetõen ezek szerint az akadémiai ösztöndíj lejárta után szerzett más jellegû ösztöndíjak élvezésének befejeztével állapíthatjuk meg a ténylegesen kinnmaradtak számát. Azok esetében, akik három esztendõt töltenek Magyarországon, a visszatérést illetõ kérdés szintén még megválaszolatlan.

Adományok, támogatások

Az 1996. esztendõben is szüntelenül megnyilvánult tagjaink és pártolóink támogatási készsége mind pénzbeli, mind könyv- és egyéb tárgyi adományok formájában. Ezek sorából ki kell emelnünk Szabó T. Attila örököseinek (ifj. Szabó T. Attila, özv. Szabó Ádámné és Szabó Áron) felajánlását, akik részben szimbolikus összegért, részben adományként/letétként juttatták Egyesületünknek édesapjuk, az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez egész munkásságával kötõdõ kiváló nyelvtudósunk városunkban õrzött hagyatékát, bútorzattal együtt. Hasonlóképpen jártak el dr. Kós Károly jeles néprajzkutatónk örökösei (Kós Géza, Béla és Zoltán), valamint Egyesületünk egykori titkárának, Nagy Jenõ neves nyelv- és néprajzkutatónknak örökösei is (Szobovics Pálné Nagy Sarolta, Szilágyi Sándorné Nagy Mikolt Erzsébet és Nagy Judit), akik édesapjuk szellemi hagyatékát Egyesületünknek adományozták, illetve ott helyezték letétbe, a dr. Kós Károly-hagyaték esetében a könyvtári polcokkal, a Nagy Jenõ-hagyaték esetében pedig a könyvespolcokon kívül számos bútordarabbal együtt. Ez utóbbi két hagyaték szervesen kialakult néprajztudományi könyvanyagát és összetartozó, hasonló tárgyú kéziratos anyagát Egyesületünk tulajdonaként tartós használatra a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyeztük el, mert úgy véltük, hogy ott szolgálják leginkább a szakkutatást. A jeles történetkutató Pataki József szakkönyvtári és kéziratos anyagát özvegye, Kónyi Mária ugyancsak Egyesületünknek juttatta.

Gyergyai Ferenc orvosprofesszor Németországból orvosi mûszereket (automata parafinbeágyazó, fagyasztó mikrotom, hûtõpalack és hûtõberendezés, fagyasztó mikrotomba, parafinblokk hûtõberendezés) és szakkönyveket adományozott Egyesületünknek. Nagy mennyiségû könyvanyagot kaptunk a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárától, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárától, a Gróf Mikó Imre Alapítványtól, az Akadémiai Kiadó Rt-tõl, néhai Kovács István fizikus fiától, a História Alapítványtól a folyóirat mappába helyezett 1994–1995. évfolyamait 80 példányban, Spira György Történelemtudományi Intézeti tudományos tanácsadótól pedig a Nagyvilág évfolyamait. Külön kell megemlítenünk azt, hogy a nehéz pénzügyi helyzet ellenére az Országos Széchényi Könyvtár Nemzetközi Csereszolgálat Osztálya a lehetõségekhez képest folyamatosan ellátja könyvtárunkat a legújabb kiadványokkal. Hathatós támogatásban részesültünk két nagyobb kötetünk kiadása során a kiadványainkról szóló részben megemlített önzetlen támogatóinktól.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület fenntartását és mûködését nagy részben a nyílt pályázatok alapján kapott támogatások is biztosítják, elsõsorban az Illyés Közalapítvány támogatásai. Pályázattal a Soros Alapítványtól is kaptunk egy számítógépet. Nem tudunk arról, hogy a rendszeres állami szubvencionálás ügyében megtörtént volna a törvényes szabályozás, vagy elõkészületek lennének ez ügyben. Éppen ezért a tények és körülmények ismerete hiányának tekintjük magyar kormányzati feladatokkal megbízott személy részérõl annak az elõrevetítését, hogy magyarországi támogatásaink – amelyeket az elsõ világháborút követõen minden felelõs és legális magyar kormányzat legalábbis erkölcsi kötelességének tartott – a jövõben átháramlanak az itteni kormányzatra.

Jóllehet nem sorolhatunk fel minden adományt, és nem nevezhetünk meg minden adományozót, ezúton köszönjük meg önzetlen támogatásukat.

Ingatlanok, székhelyek, bérlemények

A fõtéri Wass Otília házért folyó perünkben az Ítélõtábla elutasította keresetünket. Ezzel annak lehetõsége, hogy hazai bírói úton keressük igazunkat, lezárult. Nem maradt más hátra, mint hogy nemzetközi bírósághoz forduljunk. Ennek elõkészítése folyik. Úgy véljük azonban, hogy most ennek az ügynek a rendezése – más hasonlókkal – politikai síkra kell hogy terelõdjék. Az elõzõ kormányzat – tudjuk ugyan, hogy propagandacélból – törvényjavaslatot készített a kisebbségi testületek javainak rendezésérõl. Annak idején a javaslattal kapcsolatban kiegészítéseket kértünk ugyan, de egészében elfogadhatónak találtuk azt. Nem látjuk akadályát annak, hogy jobb változatban ez a kormányzat is készítse el saját törvényjavaslatát, akár az általános rendezés során, akár olyan formában, mint a már említett törvényjavaslat. Ezért kérjük parlamenti érdekképviseleti választottjainkat, hogy járjanak el késlekedés nélkül ebben az ügyben.

Az épületek javításának befejezésével kialakultak egyesületi életünk munkahelyei is: az EME-házban (Ion Ghica – Tamás András utca 12. sz.) van az egyesületi elnök irodája, és amint említettük, a Természettudományi és Matematikai Szakosztály, valamint a Mûszaki Tudományi Szakosztály munkahelye és könyvtára; ugyancsak ott van a munkahelye szociológiai kutatónknak, ott az elõadótermünk és vendégszobánk. A titkárság továbbra is a római katolikus egyházközségtõl bérelt lakrészben mûködik (Iuliu Maniu – Szentegyház utca 5. sz. III. em. 7.), ott van a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, valamint a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály munkahelye, az Orvostudományi Szakosztály kolozsvári csoportjáé, és ugyancsak ott van az Erdélyi Múzeum szerkesztõsége is. A Jordáky Lajos- könyvtár a Haºdeu – Kõkert utca 39. sz. alatti ingatlanrészünkben mûködik; a kutatómûhelyek, valamint a nyelv- és történettudományi szakkönyvtár pedig a Lakatos utcai ingatlanunkban található, és ott alakítjuk ki kézirattárunkat is. A Rhédey házban levõ bérleményünk könyvraktárul szolgál.

Marosvásárhelyi lakrészünket az Orvostudományi Szakosztály használja, és itt kap helyet a marosvásárhelyi fiókegyesület is. A szilágysomlyói ingatlanunkat ottani csoportunk gondozza. Nagyváradi fiókegyesületünk a helyi RMDSZ-tõl bérelt helyiségben mûködik.

Kapcsolatok, együttmûködések

Kapcsolatainkat, együttmûködéseinket igyekeztünk 1996-ban is fenntartani, továbbfejleszteni. Hazai hasonló jellegû testületeink közül nagyon jó az együttmûködésünk a Kriza János Néprajzi Társasággal, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társasággal és a Romániai Magyar Közgazdász Társasággal, de minden alkalommal készek vagyunk együttmûködni más közmûvelõdési és gazdasági szervezettel. Egyesületünk együttmûködési készségére példaként megemlítjük, hogy a Természettudományi és Matematikai Szakosztály megosztotta helyiségét a Romániai Magyar Közgazdász Társasággal, a Rhédey házbeli bérleményünkben pedig munkalehetõséget biztosítottunk a Matematikai Lapok szerkesztõségének, a lapot magát pedig tagtársaink is támogatják. Hasonlóképpen jó kapcsolataink vannak a magyarországi intézményekkel is. Egyesületünk tagjai ugyanakkor részt vettek mindazokon a közéleti rendezvényeken, amelyek közösségünk érdekeit szolgálják.

Tisztelettel kérjük a fentiek tudomásulvételét és jelentésünk elfogadását.

Kolozsvárt, 1997. március 3-án

Kiss András

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék