Erdély restitúciója
Köpeczi Béla: Restitutio
Transylvaniae 1712. B. 1993. Eötvös Loránd Tudományegyetem. Bölcsészettudományi
Kar. Román Filológiai Tanszék. Bp. 1993. 92 lap = Encyclopaedia Transylvanica
Az Encyclopaedia Transylvanica
sorozatban megjelent kötetet a szerzõ Erdély története egyik legproblematikusabb
szakaszának szenteli. Kísérlet az erdélyi
fejedelemség visszaállítására című tanulmányában, a kötet elsõ fejezetében
vizsgálat alá veszi az országrész fejlõdésének fõbb vonásait. Utal az etnikai
és társadalmi sokféleségbõl eredõ sajátosságokra, ezek következményeire és
hatására. Rövidre fogva, de világosan mutatja be azt a folyamatot, amely a XVI.
század közepétõl, az erdélyi fejedelemség megalakulásától a XVIII. század
elejéig, a Habsburgok uralmának konszolidálódásáig megy végbe a
Kárpát-medencében.
Vizsgálódása fókuszában a
Habsburg-török-erdélyi politikai háromszög erõinek egymáshoz való viszonyulása
és egymásra való hatása áll. Jelzi, hogy jóllehet az erdélyi fejedelmek
tudomásul vették a török függést, de "Valahányszor Bécs kísérletet tett a török
visszaszorítására, mindenkor számíthatott az erdélyi fejedelmekre is, akik
természetesen érdekeltek voltak Magyarország felszabadításában. Kiderült
azonban, hogy a keresztény szolidaritás gondolata nem volt elég az európai erõk
összefogására, és csaknem másfél évszázadig a császár képtelen volt gyõzelemre
vinni a felszabadítás ügyét."
Ez a másfél század Erdély
történetének "hõskora"-ként vonult be a történelembe. Sokat ígérõk Báthori
István uralmának évei, hogy majd a századfordulón az ún. Basta-korszak
következzék. Szinte csodával határos, hogy a nagy romlást a Bocskai István,
Bethlen Gábor, I. Rákóczi György uralma által fémjelzett idõszak követte. Erre
jellemzõ a bölcs bel- és külpolitikai, az európai színvonalú gazdasági
koncepció és kulturális kitekintés; mindezek a kis országot az európai tényezõk
sorába emelték.
A tanulmány a továbbiakban elemzi
a XVII. század közepével, II. Rákóczi György meggondolatlan lengyelországi
hadjáratával bekövetkezõ fordulatot Erdély életében, amely Apafi Mihály
uralmával a fejedelemség történetének végéhez vezet. A szerzõ kiemeli, hogy a
Bécs 1683. évi ostromával kezdõdõ osztrák-török háborúk eredményeként kezdõdött
a Habsburg-birodalom keleti terjeszkedésének és konszolidálódásának idõszaka.
Bekövetkezett az a folyamat, amelynek eredményeként - Pierre Chaunu francia
történész véleménye szerint - az Atlanti Európa kiterjedt keleti irányba, s a
földrész tetemes hányada bekapcsolódott az európai vérkeringésbe. A deszpotikus
török rendszer pedig végérvényesen csõdöt mondott az európai civilizációval
vívott harcában.
A szerzõ szakavatott tollal
vázolja fel a Habsburg-török küzdelemként ismert változások folyamatát, amely
hosszú idõre meghatározta Délkelet-Európa sorsát. A vázolt képsort a II.
Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc problematikája zárja, mikor a szatmári
béke után beállott a Habsburg-uralom kora.
A tanulmány utolsó része kevésbé
ismert adatokat szolgáltat Rákóczi diplomatájának, Klement János Mihálynak arra
irányuló intenzív tevékenységérõl, hogy Erdély és Rákóczi ügyének megnyerje az
angol és holland udvarok jóindulatát, valamint a soron következõ
béketárgyalások alkalmával Franciaország hathatós támogatását. Az európai
politikai viszonyok azonban nem kedveztek ezen erõfeszítéseknek, s "az önálló
Erdély ügye így lekerült az európai politika napirendjérõl, s jóllehet még
idõnként visszatér, de kevesebb eséllyel, mint a spanyol örökösödési háborút
befejezõ békekötések idején".
A könyv második része Klement
János Mihály Az erdélyi fejedelemség
jogainak levezetése 1712 című röpiratát tartalmazza. A röpirat Benda Kálmán
fordításában már megjelent 1970-ben A Rákóczi-szabadságharc és Európa című
kötetben. Ebben Klement jogi alapot igyekezett teremteni azokhoz a diplomáciai
erõfeszítésekhez, amelyeknek célja kimutatni az erdélyi fejedelemség
szuverenitását a bécsi törekvésekkel szemben. Elemzi a bécsi udvar és az
erdélyi fejedelemség között létrejött szerzõdéseket, kiemelve, hogy Bécs
erõszakkal forgatta ki az erdélyieket természetes jogaikból. Bizonyítani
igyekszik, hogy "ez az erõszak semmiféle törvényes jogot nem ad az
Ausztriai-háznak a rajtuk való uralkodásra. Sõt éppen ellenkezõleg, az õ
oldalukon áll a nemzetközi jog és a természeti jog."
Klement a továbbiakban jogi és
történelmi érvekkel próbálja igazolni, hogy a Rákóczi-szabadságharc összhangban
volt a népek természetes jogával, mivel "a népnek mindig joga van
szembeszállnia az ehhez hasonló elnyomással és visszaszerezni õsi jogait,
amikor erre kedvezõ alkalom nyílik". Ez esetben Klement megkísérelte a Hugo
Grotius vallotta tétel kiterjesztését a Habsburg-ellenes harc jogosságának
igazolására.
Köpeczi Béla két tanulmánya
francia nyelven is megtalálható a kötetben.
Hangsúlyozni szeretnõk a kiadvány
mintaszerű tudományos apparátusát. A gondos és pontos tájékoztató jegyzetek
eligazítanak a jelenségek értelmezésében, valamint a történelmi folyamatok
megértésében.
Magyari András