Ferenczi István
Az erdélyi honfoglalás kérdése a régészeti
leletek világánál[1]
Az ügy ma sokkal szerteágazóbb,
bonyolultabb, mint akár fél évszázaddal ezelõtt. A honfoglalás ezeréves
megünneplésére készülõ történészek, nyelvészek, néprajzkutatók (Nagy Géza,[2]
Vámbéry Ármin[3] és mások)
korábban figyelemre alig-alig méltatott vagy a késõbbiekben nem méltányolt
kutatási eredményei értelmében az õsmagyarság egyes csoportjai már a 7. század
második felében a Kárpát-medencébe telepedtek. Ezt a felismerést az üllõi és
kiskõrösi avar temetõásatás eredményeit közlõ Horváth Tibor[4]
fejlesztette tovább. László Gyula, korábban az Erdélyi Tudományos Intézet,
késõbb a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tanára számos tanulmányban és
könyvben vitte tovább a „kettõs honfoglalás” gondolatát,[5]
újabban pedig Makkay János mélyítette el ezt a nézetet.[6]
A jelenkori történettudomány
számottevõ képviselõi: Németh Gyula, Moravcsik Gyula, Hóman Bálint, Györffy
György, Makkai László, Engel Pál, Kristó Gyula, Bóna István viszont az
õsmagyarság 895. évi honfoglalása mellett foglaltak állást; ezt fogadja el és
ennek a jegyében ünnepli az összmagyarság az 1100. évfordulót. Minthogy az
Árpád-féle honfoglalás jelentõs történelmi mozzanatát, tényét a világ tizenöt
milliós magyarsága idén ünnepli, ehelyütt lemondok az õsmagyarság 895. év
elõtti Kárpát-medencébe költözése körülményeinek és – nagyon hézagosan ismert –
történelmének taglalásáról, csupán az Árpád-féle honfoglalás sokrétû
kérdéscsoportjának erdélyi vonatkozásaival foglalkozom, a rendelkezésemre álló
keretbe illeszkedve.
Az ehhez kapcsolódó kérdések
régészeti kutatásának az utóbbi háromnegyed évszázad siralmas történelmi
eseményeibõl fakadó fájdalmas hiánya miatt az erdélyi õstörténetírásban
hatalmas ûr támadt. Képzett magyar régészcsoport nélkül, magyar személyzetû
múzeumi intézményeink szétforgácsoltsága, személyi egyenetlenkedései okán, a
közeljövõben nem is igen remélhetõ újraindulás, -indítás reményétõl is
megfosztva, a címbe foglaltak tárgyalására
egyedüli lehetõség a Bóna István kitûnõ tanulmányában[7]
kifejtetteknek a kisebb-nagyobb eltéréssel való bemutatása. Kedvezõbb
lehetõségek megteremtõdtéig, új, akár véletlenül is fölbukkanó, akár az annyira
áhított rendszeres, szakszerûen vezetett ásatások eredményeinek megfelelõ
szintû közléséig sajnos nem remélhetõ a kérdés továbbvitele.
Az akárcsak alig néhány
évtizeddel korábbi fölfogáshoz képest számos kérdést forradalmasító négy-, de
legalább háromlépcsõs honfoglalás föltett elsõ két „mozzanatáról” erdélyi
régészeti bizonyítékok hiányában egyelõre nincs mit elõadnom. Az 567–568. évi,
Báján-khágán avar honfoglalásához fûzhetõn e pillanatban csupán Makkay Jánosnak
a mezõségi meg a csángómagyar csoporthoz kapcsolódó, nyelvészek és régészek
kutatási eredményeire alapozott, nagyon figyelemre méltó, ám további erõsítésre
szoruló nézetére hivatkozhatom. A Mezõségnek a
székely nyelvjárásokétól „nagyon eltérõ magyar nyelve és annak korai
jelenléte (már a 10. században ott volt Marosszéktõl nyugatra és feltehetõen
Marosszék területén is, a székelyek érkezése elõtt) igen jól egyeztethetõ a
Maros és Küküllõ menti avar településtömbbel. [...] Ez a mára már
széttöredezett mezõségi nyelvjárás
(dél és nyugat felé esõ szórványaival a Maros, Nyárád és Küküllõ mentén)
kifejezetten »erdélyi«, a magyarság belsõ zöme felé semmiféle kapcsolata
sincs.”[8]
Viszont nagyon szoros a rokonsága a csángó és a mezõségi nyelvjárásterületnek.
A bizonyítóanyagok régiek, és jelenségei „ilyen alakjukban egyedülállók a
magyar nyelv, illetõleg nyelvjárások történetében és jelenében”.[9]
Úgy lehet: nem véletlenül hívják Mezõségnek
a Szeret és az Aranyos-Beszterce összefolyásának õsi moldvai csángó táját,
harminc magyar falut Bákó vidékén. „Mivel a mezõségi csángó nyelvi kapcsolatok
legalább a 12. század közepe [inkább a 12. század vége, szerzõ megjegyzése,
ezután sz.m.] óta székelyek lakta Székelyföldön át nem jöhettek létre, megadják
a csángómagyar települések alapításának a legkésõbbi elképzelhetõ idõszakát is
a 11–12. században [helyesebben talán a 12. század végén, sz.m.]. Mi azonban
sokkal valószínûbbnek, sõt egyedül
lehetségesnek [F.I. kiemelése] azt tartjuk, hogy a történeti csángó lakterület azonos idõre esik a mezõföldi
[helyesen mezõségi, sz.m.] archaikus és rokon magyar nyelvterület
megalapításával már az avar korban. Gunda Béla [és elõtte már többen mások,
sz.m.] szerint[10] a Bákó és
Románvásár környéki [legõsibb két csoporthoz tartozó, sz.m.] csángómagyarok a
honfoglalás elõtt a Kárpátokon kívül rekedt magyarok utódai. Õk a [melyik?
sz.m.] honfoglalás óta megszakítatlanul ott élnek. Ha azonban a mezõségi
nyelvjárási térség régiessége, mind a székelytõl, mind a »belsõ magyartól«
teljesen elszigetelt helyzete és bizonyos avar kori településterülettel való
szabatos egybevágása alapján ítélve avar kori eredetû a maga helyén, akkor az
õsmagyar népességnek a Kárpát-medencébe való költözésében – elsõsorban a
mezõségi csoport igen korai nyelvjárásiasodása (dialektizálódása) miatt
különbözõ rétegeket vagy hullámokat kell feltételeznünk. Az valószínûsíthetõ,
hogy a mezõségi csoport már a korai avar korban letelepedett, és ott él azóta
is.”[11]
Az õsmagyarság honfoglalásának
(legalább) három lépcsõjéhez fûzõdõ régészeti leletek szemléjét kell tehát a
következõkben megejtenem.
1. Erdély kora avar kori, onogur-bolgár
és dunai-bolgár régészeti lelõhelyei az ET.
192. 18. térképvázlata alapján.
Az avarok legkorábbi szállásainak
és katonai õrhelyeinek ma már az európai kései népvándorlás korban egyedülálló
régészeti bizonyítékaival rendelkezünk (1. rajz). Immár két évtizedet meghaladó
idõ óta Belsõ-Ázsiában (nevezetesen Tannu Tuva területén és Mongolföldön) tevékenykedõ
régészek 6–7. századi, sajátos avar–korai türk temetkezési szokást mutattak ki.[12]
A lovas-harcos réteg tagjait meg a fegyveres nemzetségi vezetõket – a
nemzetségi és családtagok temetkezési helyétõl lehetõleg távol – teljes
öltözékben és fegyverzettel hantolták el. Lovukat a temetést követõn (esetleg
hosszabb idõ múltán) a sírtól nem messze föltorolták, majd a halotti tor
máglyára rakott maradványait a fölszerszámozott lóbõrrel sekély gödörbe
temették. Ez a temetkezési szokás a Kárpát-medencét megszállt avarok elsõ nemzedékével kapcsolatban még
általánosan megfigyelhetõ, a 6–7. század fordulóján túli elhantolások esetében
azonban már nem. A belsõ-ázsiai kapcsolatok másik döntõ eleme, hogy a fentebb
említett korai avar máglyagödrökbõl belsõ-ázsiai jellegû, hosszú fülû (nyúlt
négyszög alakú) vagy hurkos fülû, puha talpú bõr- vagy nemezcsizmához
alakított, kerek talpú kengyelek és csikózablák kerültek napvilágra. Az avarok
a legkorábbi avar – s egyben európai! – vaskengyeleket készen hozták magukkal.
Errõl nemcsak a tárgyalakok tökéletes egyezése, hanem a legkorábbi kengyeleknek
a Kárpát-medencében ismeretlen, nikkel tartalmú vasanyaga is világosan beszél.
Ezek a máglyás sírok, illetõleg a rájuk utaló égett felületû vaskengyelek
(jelenleg mintegy 38–40 lelõhelyrõl) a Dévényi-kaputól a Küküllõk partjáig
csalhatatlanul jelzik a korai avarság legkorábbi szálláshelyeit. A
legdélkeletibb õrállomás a Barcaságból kivezetõ hágókat-szorosokat vigyázta. I.
Chosrau perzsa uralkodó (531–579) érme csakis korai avarokkal juthatott Brassó
környékére.
Az 567–568. évi történelmi
események mai szintû ismeretében a Maros–Küküllõk tája magától értetõdõn
kezdettõl fogva az avar megszállás, majd a korai avar településterület egyik
„ütõere” volt. Kis-Küküllõ menti egyik „végállomását” a Dicsõszentmárton
határában lelt égett kengyelpár jelzi. A közeli Küküllõvár faluban felásott
sírból származik egy, a korai avarokra jellemzõ, összehúzott nyakú, szabad
kézzel készült edény. De korai avar leletek ismeretesek a Küküllõ mente
Görgényi-hegység közeli, tehát keletibb tájáról (a volt Udvarhely megyei)
Korondról is.[13] Ide
sorolhatjuk a (volt Maros-Torda megyei) mezõbándi germán (gepida) temetõ szélén
kiásott korai avar sírokat.[14]
Ezenkívül említenem kell a (Maros megyei) Hariban talált, Roska Mártontól
(Árpád-)honfoglalás korinak ítélt korai avar sírt,[15]
(az Alsó-Fehér megyei) Tövis közeli Diód leleteit,[16]
a Nagyenyed melletti Muzsnaháza avar sírját,[17]
a szintén Alsó-Fehér megyei Csákó temetkezéseit,[18]
a veceli szórványos avar leletet stb.
A Bónai Istvántól
onogur-wángárnak nevezett, azaz a 670-es évektõl 895–896-ig terjedõ két és
negyed évszázadnyi idõszakból már számos erdélyi temetõrõl (közvetve tehát
szálláshelyrõl) tudunk.[19]
Ezek „seregszemléje” elõtt föltétlenül meg kell említenem, hogy csak kevés, a
7. század elsõ felétõl a második „Avar” Birodalom fölbomlásáig folyamatosan
használt temetõt ismerünk. Hazai tájainkon talán csak az (egyesült)
Küküllõ-torkolattal szemben fekvõ, Ferenczi Sándor föltárta – egyelõre
közöletlen – tövisi ilyen. Kései szakaszára öntött bronz szíjvég utal. A
szálláshelyek meg a hozzájuk tartozó sírkertek többsége az elsõ Avar Birodalom
szétbomlása és a nagy tömegû õsmagyarságot magával sodró onogur-bolgár
beköltözés okozta megrázkódtatások hatására a 8. század utolsó negyedében
föltehetõn nagyrészt újjáalakult vagy éppen akkor született. E tekintetben az
erdélyi Mezõség nyugati szegélye közelében fekvõ Aranyosgyéres – az eddig
ismertnél bizonyára jóval terjedelmesebb – sírkertje foglal el elõkelõ helyet.
Itt az átalakulás folyamatát hirdetõ lovas temetkezésen kívül a gazdag és
változatos mellékletû késõ „avar”, vagyis onogur-bolgár (wángár) sírleletek
nagyobb temetõrõl tanúskodnak. Az indadíszes öntött nagy szíjvégek és csatok
korábbi tömör és késõbbi „áttört” fajtái, virágindával és oroszlánalakokkal
díszített kerek és csüngõs övveretek, különbözõ alakú, lapos talpú kengyelek,
többféle kopjahegy és harci fokos csakúgy a teljes késõ „avar” korba
illeszkedik, mint a nõk kerek és tojásdad karikájú, gyöngycsüngõs fülbevalói,
dinnyemag alakú gyöngyei meg a hajkarikák avar kori fajtái. Más sírkerteket,
többek között a Nagy-Küküllõ völgyi Baráthely második temetõjét csak a késõ
„avar” korban nyitották.
Az Erdélyi-medence nyugati
szegélyövezetében, a Maros és Küküllõk egymásba torkollása táján a késõ „avar” uralkodó réteg lovas-fegyveres
sírjai elõzmények nélkül tûnnek föl. A Baráthelyen, Hariban, de még sokkal
inkább a Nagyenyed közeli Muzsnaházán és fõként Csákón[20]
(azaz az erdélyi Maros-völgy középsõ szakasza eldugott mellékvölgyeiben, a
Bedellõi-hegység lábánál) elõkerült temetõk földrajzi helyzete önmagában is az
egykorú szállások-temetõk ma tudottnál jóval sûrûbb voltát sugallja!
Természetesen a közelmúltbeli, de manapság is folytatódó nagyon kedvezõtlen
helyzet következtében egyelõre nem is számolhatok be lényegesen nagyobb számú,
egyidejû késõ „avar” lelõhelyrõl. A lovassírok kései kengyelpárokkal, ívelt
oldalpálcás zablákkal, öntött szíjdíszekkel és kései lándzsahegy-fajtákkal a 8.
századi onogur-bolgár (wángár) harcos réteget képviselik.
A szintén mellékvölgyben fekvõ
Magyarlapádon, Gorgány és Vár határrész között a késõbbi, 10. századi,
honfoglalás kori sírleletek mellett az „Avar” Birodalom létének utolsó évtizedeire
keltezhetõ lovassír bukkant elõ fölfelé ívelt talpú kengyelekkel, nagyméretû,
kerek kantárrózsákkal (falerákkal), négykaréjos lószerszámdíszekkel,
lándzsaheggyel és harci fokossal. Bóna István észrevétele szerint eddig „ez az
egyetlen ilyen temetkezés az Erdélyi-medencében”. A csákai, hari, muzsnaházi,
magyarlapádi stb. sírokon-temetõkön kívül – a régészeti leletek tanúsága
értelmében – a kései „avarok” a korábban alig megszállt délnyugati
Maros-völgyszakasz legeltetésre-állattartásra alkalmas mellékvölgyeibe is
behatoltak. Többek között a Hunyad megyei Maros-völgyszorulatban fekvõ lesnyeki
sírokból napvilágra jutott virágindás aranyozott, öntött szíjvég, aranyozott
bronz szerszámsallang és ezüstboglár, továbbá a Kalán város közeli
Sztrigyszentgyörgyvályán felszínre bukkant öntött bronzcsüngõs övdísz bizonyítja
a terjeszkedési folyamatot.
A 8. században az erdélyi „avar”
meg szláv anyagi mûveltség (mindenekelõtt az edénymûvesség) meglehetõsen
összefonódott. Csupán a sírokban-temetõkben megfigyelhetõ elhantolási szokások
alapján választhatjuk szét. Az avar mûveltségi hatásokat tükrözõ szláv
települések-sírkertek nem bizonyítékai az „avarok” valóságos jelenlétének, csak
a kései „avar” fémmûvesség és fazekasság korszakjelzõ termékeinek a gyér
átvételét tanúsítják.
Az „avar” kor második fele is
csupán településtörténetileg értékelhetõ. A temetõk terjedelme, nagysága,
szerkezete, vízszintes rétegezettsége, egyáltalán a rendszeres temetõföltárások
ismerete nélkül lehetetlen bármely társadalom szerkezetébe tekinteni. A „lovas,
lovas-fegyveres és fegyveres, méltóságjelzõ díszöves temetkezések ugyan az
egész Avar Birodalomban egységesen megtalálhatók, de szerepük-rangjuk nagyon
különbözõ is lehetett: a területi méltóságok harcos kíséretén [a szlávok
„druzsináján”, sz.m.] kezdve a határõrzõ katonai településeken át a falvak és
közösségek vezetõiig, a nemzetség- és nagycsaládfõkig.”
Erdélyben egyelõre
eldönthetetlen, melyik társadalmi rétegre vagy fajtára kell gondolnunk. A
régészeti lelõhelyek térképi ábrázolásából mindössze egyetlen tény szûrhetõ le:
„avar” közösségek a 8. század végén valóban Erdély számos vidékén szállásoltak,
méghozzá elsõsorban az Erdélyi-medence nyugati tájain, a Maros-völgy középsõ
szakaszán, valamint a Küküllõk alsó szakasza mentén. A 8. század elejére
azonban településterületük – látszólag – Kisakna, Marosújvár és Torda felszín
közeli sótömzseinek környékére szûkült. Ennek ellenére a 8. század második
felébõl Dél-Erdélybõl és a Szamos vízgyûjtõ területérõl is ismeretesek „avar”
régészeti leletek. Tanúságuk értelmében e kései közösségek hasznosítani kezdték
a nyílt lomberdejû tájak dús füvû legelõit is. Noha több nézet megjelent a
szakirodalomban, Bóna István szerint a Küküllõk
neve az „avar” = onogur-bolgár uralom valószínû emléke, helynévi bizonyítéka és
a kökeleg
’kökényes’ szóból származik. A régészeti leletek vallomása értelmében különben
a Küküllõk völgye 567–568-tól, az elsõ (azaz az „igazi”) avar honfoglalásról a
9. századig kiemelkedõ szerepûnek látszik az erdélyi avar településfolyamatban.
A 6–7. század évtizedeiben egyenesen az erdélyi avarság uralmi központja volt,
a 8. században pedig Baráthely II. sírkertjével az Erdélybõl eddig ismert
legnagyobb késõ „avar” temetõt nyitották és használták itt.[21]
Míg a 670-es években lezajlott,
nagy tömegû onogur-bolgár (wángár) Kárpát-medencei betelepedés mikéntjérõl e
pillanatban nincs semmiféle fogódzónk (talán a Keleti-Kárpátok arra alkalmasabb
hágóin-szorosain, továbbá a Bodzai-, a Törcsvári-folyosón és esetleg a
Vöröstoronyi-szoroson költözhettek az új hazába), addig Árpád honfoglalásával
kapcsolatban valamivel mégis szilárdabbnak mutatkozó talajon mozgunk. III. Béla
vagy esetleg IV. (Kun) László királyunk ismeretlen nevû Jegyzõje a 12–13.
század fordulóján írt Gesta Hungarorumának
az újabb kutatások szerint némileg ugyan változtatott állítása értelmében Árpád
gyula egy tümenre becsülhetõ sereggel
még 895 tavaszán kelt át az Északkeleti-Kárpátok nagyon alacsony hágóin, míg
elsõszülött fia, Levente (Liüntika), a bizánci szövetségben, szintén tümennyire
becsülhetõ másik seregtesttel gyõzedelmesen hadakozott Szimeon bolgár
uralkodóval. A szorult helyzetbe került cár váratlanul szövetkezett az
Etelköztõl keletre szállásoló besenyõ törzsszövetség alkotó elemeinek egy
részével? A bolgárok újdonsült szövetségesei hirtelen támadtak Kurszán népének
szinte védtelenül maradt szállásaira. Ezzel kezdõdött az egyre erõsödõ vélemény
szerint[22]
a türk népesség általános menekülése: a honfoglalás. Az I. László uralkodásának
utolsó éveiben írt – elveszett, de késõbbi krónikák szövege összehasonlításának
segítségével többé-kevésbé helyreállítható, kiegészíthetõ – Gesta Hungarorum (a Szent László kori
„õsgeszta”) szövege viszont a hajdani valóságos útvonalról értesít. Bóna István
fogalmazása szerint: „A felbolygatott [...] szállások [...] népe a
Keleti-Kárpátokon valamennyi [akkor járható, sz.m.] szorosán keresztül, három
hónapon át tömörülve és tolongva menekült a barmaikat és lovaikat pusztító
[inkább elhajtó, sz.m.] »sasok« (besék = besenyõk) elõl az erdõkön és hegyeken
túli, védelmet nyújtó Erdélybe. (»Exinde
montes descenderunt per tres menses et deveniunt in confinium regni Hungariae,
scilicet in Erdelw.«) Itt végre megpihentek, megmaradt állataik is erõre kaptak.
(»In Erdelw igitur quieverunt et pecora
sua recreaverunt.«) Minden bizonnyal hiteles hagyomány – magának az Árpád-háznak
a családi hagyománya – értelmében Álmost Erdélyben megölték, nem mehetett
ugyanis Pannoniába. (»Almus in patria
Erdelw occisus est, non enim potuit in Pannoniam introire.«) E kazár szokás
szerint végrehajtott isteni (szakrális) áldozat a besenyõktõl elszenvedett
vereség következménye lehetett.”
Az adott helyzet mérlegelése
alapján tehát Árpád népének legkorábbi régészeti hagyatékát Erdélyben, sõt
mindenekelõtt annak északi részében kell remélnünk, hisz a régészeti
maradványok, történelmi és nyelvészeti bizonyítékok vallomása szerint (2. rajz)
bércek koszorúzta szûkebb hazánknak legalább a hajdani Torda vármegye déli
peremétõl az Erdélyi-havasok („Déli Kárpátok”) felé esõ nagyobbik része Omurtág
bolgár kán seregeinek 827–834 közötti hadjárata óta a dunai bolgár államhoz
tartozott.[23]
Levente vert hadai is a Bodzai-,
a Vöröstoronyi-szoroson vagy inkább a dunai Vaskapun, továbbá a temesközi
Cserna, a „folytatásában” északra nyíló Temes völgyében, tehát az alacsony
Domásnyai-hágón (a középkor Porta Orientalisán)
át menekülhettek Dél-Erdélybe, vagy talán inkább a Temesköz sárvizektõl mentes
hegyalji részein (?), igaz, ott is bolgár földön, de nem a bolgárok
törzsterületén üthették föl ideiglenes táborukat. Ez a kérdés – a régészeti kutatások
nagyfokú elégtelensége, no meg a történeti adatok fájó hiánya miatt – egyelõre
sûrû ködbe burkolódzik.
Bóna szerint – ennek ellenére – „A kevés régészeti lelet is
elegendõ annak megítélésére, hogy Erdély különbözõ tájain a 9–10. század
fordulójától kezdve egyszerre kezdõdik a honfoglalók [...] különbözõ társadalmi
rétegeinek a megtelepülése, temetkezése.”
2. Erdély (Árpád népe) honfoglalás kori és kora Árpád-kori
lelõhelyei az ET. 226. 19.
térképvázlata alapján.
3. 9–10. századi honfoglalás kori szablyás és lovas harcos
sírja (balra) és honfoglalás kori lovas harcos korabeli sírfosztogatóktól
megbolygatott temetkezése (jobbra) a kolozsvári Zápolya utcából. ET. 204. 11. ábra után.
A ma ismert temetõjének
terjedelme alapján vélekedve legkorábbi jelentõs erdélyi szálláshely
föltehetõleg a Borsa nemzetség települése[24]
az ókori Napoca város romjai közelében, közlekedési és éppen ezért hadászati
nevezetességû helyen, a mai Kolozsvár belvárosától keletre esõ ún. Kövespadon
alakult ki. Az egykori Zápolya, azután a Kalevala utcában, valamint a Pata utca
és Györgyfalvi út találkozása fölött, addig folytatódó Szamos-padnak a peremén
föltárt,[25]
immár 43 sírú temetõrész – biztos csonkasága ellenére is – csak a
legjelentõsebb honfoglaló sírkertekkel, így pl. a magyarországi kenézlõivel vethetõ
össze. A Zápolya utcai 1911. és 1942. évi ásatás végeztéig (3. rajz) részben
kavicsfejtéssel megsemmisített, háromsoros temetõbõl Kovács István és László
Gyula föltárása révén 11, illetõleg 12 temetkezés jutott napvilágra. (Egyik az
ásatások kezdete elõtt vált a munkások hozzá nem értése miatt semmivé!) Öt
sírból fölszerszámozott, összehajtogatott lóbõrrel, a hatodikból a holttest
mellé fektetett, kitömött és fölszerszámozott lóbõrrel elhantolt, szablyás,
íjas és tegzes férfiak csontváza került napvilágra. Egyiküknek „átfúrták”
(trepanálták) a koponyáját. A sírok közül legalább négyet meghatározhatatlan
idõben kifosztottak. Hajdani gazdagságuknak (úgylehet, ez a körülmény is
igazolja a Borsa nemzetség 10. századi ide temetkezéséhez fûzõdõ föltevésemet!)
csak halvány visszfényei a sírfosztogatóktól értéktelennek ítélt, ezüst
hajfonatkarikák, lószerszámok, ezüstszerelésû-ezüstberakásos kengyelek, továbbá
bõrtarsolyról árulkodó ezüst tarsolyfüggesztõ fül. Gondolom: alighanem a Borsa
nemzetség fejének és népes családjának, valamint szolganépének a sírkertjérõl
van szó. A temetõközéptõl (?) kissé távolabb, lószerszám nélkül elhantolt,
kifosztásra annak idején érdemtelennek ítélt férfi fegyverzete még mindig
szablya, vaspántos tegez és a benne levõ nyilak.
A nagycsalád nõi tagjai,
asszonyok, leánygyermekek öltözékét a nyakon és csuklón ezüstlemezek
szegélyezték, ezüst mentegombokat és gyûrûket, valamint szõlõfürtcsüngõs ezüst
fülbevalót (tömör öntött és szemcsézett üreges változatot együtt!), továbbá
díszgombos öltözéket viseltek. Nemcsak öltözékük, fegyverzetük (szablyák,
vasveretes tegezekben rombuszos, azután kétágú-villás és átlyukasztott pengéjû,
fütyülõ nyílhegyek), az ásatáskor megfigyelt temetkezési szokásaik újak,
merõben különböznek minden korábbi korból származó lelettõl, hanem az asszonyok
és gyermekek sírjába helyezett élelemtartó fazekak is. A Don-melléki
„szaltovói” jellegû fazekaik is új „jövevények” voltak a Kárpát-medencében.[26]
A Kovács István és László Gyula
föltárta sírkert-résztõl keletre a MÁV egykori, fölhagyott kavicsfejtõje felé
esõ részen, a padperemi (kövespadi) Kalevala utca lejtõs oldalának levágásakor
elõbukkant hat-hét, mellékletek nélküli szegény sírt 1948 késõ tavaszán, László
Gyula vezetésével tártuk föl. (Gondolom, ezek a temetõ jobb szárnya szélére
elhantolt „ínek” vagy éppen [rab]szolgák sírjai lehettek.) Az 1985–1986-ban
megásott férfi-, nõi és gyermeksírok (az elõbbi sírkert bal szárnya?)
mellékletekben szegényesebbek voltak. Mindössze egyetlen részleges férfi
lovassír bukkant fel. Kolozs megye Régészeti Adattárának nagyon szófukar
szövege szerint „a mellékletek egy része ázsiai eredetû, mások Európa-szerte
közismertek voltak.”
A „Zápolya utcai” sírok több
melléklete régies (archaikus) a 9. század végi, honfoglaló emlékanyagban.
Közöttük említhetem a keleti hasonmásokkal jellemezhetõ, szív alakú
lószerszámcsüngõt, ezt a különös kelet-európai ékítményt, de ilyenek maguk a
lószerszámveretek is.[27]
A Farkas utca 23. sz. alatti
telken talált nõi sírból elõkerült szép szõlõfürtcsüngõs fülbevaló alapján
második, egykorú,[28] talán
hasonló (immár megsemmisültnek tekinthetõ) sírkerttel (?) is számolhatunk.
4. Két honfoglalás kori nõi sír mellékletei Marosgombásról.
Erdélyi Irodalmi Szemle IV (1927). 261. 1. rajza után: 1. égetett agyaggyöngyök;
2 – 2a. bronz boglárok; 3. vas ár, valamennyi 3/4-es kicsinyítésben.
A hajdani Kolozsmonostor
környékén, de ma már Kolozsvár város területén a honfoglalás korba keltezhetõ
sírok váltak ismeretesekké szintén rombusz alakú nyílhegyekkel, egyrészt a hajdani
apátság háromfelõl szinte szédítõen meredek oldalú, könnyen védhetõ padján,
másrészt az ún. Cigány-patak árkával lefûzött, az elõbbi padrésztõl nyugatra
esõ, ma már tömbházak tömegével beépített padfolytatáson.[29]
Utóbbiak az építkezések megindulása elõtti idõszakban kerültek elõ.
De immár távolodjunk el
Kolozsvártól.
A fegyverforgató honfoglalás kori
„középréteg” lovas-fegyveres sírjai-temetõi a háromszéki eresztevénybeli
Zádogos-tetõtõl (innen lándzsás, kengyeles lovassír vált ismeretessé[30])
és Kézdivásárhelytõl (a Sepsiszentgyörgy–Bereck szárnyvonal építésekor
lovassírban [?] talált vaszabla és szablya, továbbá díszítetlen, de
határozottan honfoglalás kori edények[31]),
azaz a Háromszéki-medence északkeleti felébõl kezdõdnek. Sepsiszentgyörgy
Epres-tetõnek nevezett, Olt bal parti alacsony padján talált egyik kitömött,
lóbõrös sírból vaslándzsa és bronz keresztvasú bizánci kard bukkant elõ.[32]
(Sajnos, semmi közelebbit nem tudni a Réty-Telekrõl említett 10. századi
településrõl és temetkezésrõl. L. ET.
205.)
A Barcasági-medence,
szabatosabban annak északi „öble”, Erdõvidék szélén, Köpecen, a Kõcsukk
határrészben már az elsõ világháború elõtt találtak lovassírt, 1927-ben pedig
másikra bukkantak.[33]
Erdély elsõ honfoglalás kori
temetõjét különben a nagyenyedi Bethlen-kollégium egyik neves tanára, Herepei
Károly kezdte föltárni még 1895-ben Marosgombáson, a földjében – éppenséggel
nem véletlenül – szkíta és korai avar sírokat is rejtõ, hadászatilag kitûnõ
fekvésû, a Maros-völgy Nagylak és Tövis közötti, megtört tengelyû szakaszára
nagyszerû kilátást biztosító Zeyk-szõlõ dombján (4–5. rajz). Az 1911–1912-ben
Fogarassy Albert és Bodrogi János által folytatott ásatások során jómódú
honfoglaló közösség egyetlen sorba (?) hantolt 12 temetkezését tárták föl. A
temetõ egyik szárnyán szablyás, harci baltás, tegzes férfiak (7, 5, 3 nyílheggyel),
a másik szárnyon a nyakkivágás körül ezüst veretekkel borított, ezüst
mentegombos öltözetben, bolgár és magyar fülbevalókat, lemezkarpereceket viselõ
nõk sírjai voltak. A különben egyáltalán nem kötelezõ lovas temetkezésnek nem
akadtak nyomára. A mai napig közöletlen V–IX. sírból újabb szablya,
tegezmaradvány és nyílhegyköteg került elõ, néhány további nõi temetkezés
viszont – sajnos – megsemmisült. Lakás tûzhelyét is sikerült itt föltárni,
szája elõtt rombuszpengéjû nyílheggyel és lókoponyával.[34]
Az immár a Nagy-Küküllõ
vízvidékének egyik „eldugott” mellékvölgyében fekvõ Székelyderzs Új utcájában
építkezéskor napvilágra bukkant lókoponya, ló-lábszárcsontok és kengyel jelzik
a magányos (?), részleges lovas temetkezést.[35]
Bóna István fölfogása szerint a
késõbbi „Székelyföldnek a [...] sírleletekbõl tükrözõdõ gyér katonai
megszállását a veszedelmes besenyõ szomszédság magyarázza”. Szerintem éppen ez
a helyzet követelte volna a fokozottabb hadászati biztosítást. Magam ezt a
föltehetõ, de a régészeti kutatások sajnálatos elégtelensége miatt egyáltalán
nem szilárd helyzetet inkább a dél-erdélyi bolgár fennhatóság tényében keresem.[36]
Bodrogi János ugyancsak
honfoglalás kori temetõ maradványainak egy részét bontotta ki a közeli, de már
mellékvölgyben fekvõ Magyarlapádon, a Gorgány és Vár nevû magaslat közötti
vízmosásban. Lovas férfisír, továbbá nõi temetkezések utalnak a „középréteghez”
tartozó személyek elhantolására (6–7. rajz).
A Tövis közeli, szintén
mellékvölgybe esõ Diódról adományként a nagyenyedi Bethlen-kollégium
gyûjteményébe jutott az itteni sírból származó vas lándzsahegy, két kengyel és
vaszabla.
Gyulafehérvár immár három – vagy
még több – temetõvel is gazdagítja erdélyi honfoglalás kori anyagainkat, noha a
harmadik temetõ föltárói – a valóságot szándékosan torzítva – az utóbbit más
népesség hagyatékának hirdetik. Az egyik sírkert az ókori Apvlvm egyik polgárvárosának romjaiba „telepedett”. Még az elsõ
világháború elõtt 35 temetkezését tárták föl; a másik a mostani várostól
nyugatra, a zalatnai út mentén vált ismeretessé, a korábban kibontott hét sírral. A gyulafehérvári Vár területén a
11. század végi székesegyház emelésekor semmisítettek meg további lovas temetkezést.
Mellékletei között a kolozsvári Zápolya utcaihoz hasonló, levél alakú
lószerszámdísz is volt.
5. Díszes viseletben elhantolt, honfoglalás kori,
középrétegbeli nõi sír mellékletei Marosgombásról. Erdélyi Irodalmi Szemle IV
(1927). 260. 1. rajza után: 1, 3. rossz ezüstbõl készült, de vékony
aranylemezzel bevont füles függõk; 2. négyágú csillagra emlékeztetõ kisebb
boglár; 4 – 4a. a 10–10a. és 13–13a. szám alatt ábrázolthoz hasonló,
átlyukasztatlan dísz (rozetta); 5–8. övdíszként alkalmazott, aranyozott,
sarkain átlyukasztott, szívidomos sarkú bronzboglárok. A szívidomok középütt
karikataghoz tapadnak; 7–7a. kétrészes, füles csüngõ; 10–10a. 13–13a. két,
azonos szívidomú csüngõvel ellátott ékesség; 11–11a. négykaréjú, szívidomú
levelet ábrázoló bronzpitykék. Az egyik szárát alkotó szegecsszerû nyúlvány még
a sírba tétel elõtt letörött; 12. gömbszelvény alakú, középen benyomott s a
fölvarrást megkönnyítõ, kétlyukas bronzpityke; 14. végein átfúrt, nyitott
bronzkarperec; 15. vas ár; 16–16a. üvegpépbõl készült gyöngy; 17. összegöngyölt
bronzlemez; 18. dinnyére emlékeztetõ háromgerezdes gyöngy; 19. üvegpépbõl készült
gyöngyök, egyeseket vonalas máz díszíti, a vonalak négyszöget alkotnak, bennük
egy-egy „odacseppentett” lapos pont ül; 20. négyzetes hasáb alakú, fonás díszû
gyöngyök; 21–24. átfúrt kauri kagylók; 26. sima gyöngyök; 27. az elõbbiek
rokona; 28–30. ólomlemezekbõl hajlított, nyakon és mellen fekvõ, gyöngyként (?)
használt ólomlemezek, a 28. számút körrel kerített, bibircsókszerû dísz ékíti;
31. hengeres, egymás fölé helyezett körökkel és felfutó indaszerûen kezelt
gyöngyök; 32. felsõ részükön füles, erezett ékû gyöngyök; 33. keskeny, hengeres
gyöngyök.
6. Lovas férfi sírmellékletei Magyarlapádról. Erdélyi Irodalmi
Szemle IV (1927). 262. 1. rajza után. 1, 4. bronzboglárok; 2–3. virágszirmot
utánzó bronzpitykék; 5–6, 8. a 10, 12. alattiak édestestvéreiként tekinthetõ
bronzpitykék; 9. hiányzó csüngõ tagú rossz ezüstpityke; 10, 12. csüngõs
bronzpitykék; 11. gömbszelvény alakú bronzgomb; 13. köpûs vas lándzsacsúcs; 14,
16. vaskengyelek; 15. vas szíjcsat; 17. vasbalta.
Más helyekrõl, így pl.
Szászvárosról, azután a Sztrigy-völgy széles torkolatánál fekvõ Piskirõl
egyelõre csak 10. századi lovassírokról van tudomásunk. A Maros-völgy e
jelentõs közlekedési csomópontjához közel esõ, a branyicskai völgyszorulattól
keletre fekvõ Déván fegyveres középrétegbeli, nagycsaládi temetõbõl hét sír
mellékleteit mentették meg. A legmagasabb társadalmi rangú férfi mellé, a bal
oldalára kétélû Karoling-kardot helyeztek. Ugyanabból vagy más hasonló sírból
tegezvasalás, rombuszos pengéjû és kétágú-villáshegyû nyílhegyek kerültek
napvilágra. A férfiak ruházatát eredetileg mentegombokkal díszítették. A nõk
ékszerei között említhetõk: fülbevalók, sima hajfonatkarikák, gyûrûk, közöttük
vésett díszûek is. E közösség esetében is valószínûleg csak a holttestek mellé
helyezett lószerszámok (kengyelek, zablák) jelképezték a lovas temetkezést.
A terjedelmes
kolozsvári és a még nevezetesebb helyrõl valló gyulafehérvári temetõkhöz
fogható, külön figyelemre méltó az Alvinc közeli Maroskarna-szõlõhegyi sírkert.
A sajnos, egészében még föl nem tárt maroskarnai „B” temetõ mintegy két km-re
fekszik az elõzõ bolgár korszak „A”-val jelzett sírjainak csoportjától.[37]
Az elõbbihez tartozó 15 temetkezés alapján nehéz megítélni a sírok együttesét,
mivel 11-et ismeretlen korban földúltak és kifosztottak, csakúgy, mint a
Zápolya utcai temetõ esetében. A temetkezési szokások bizonyos elemei (pl. a
„párnaként” a koponya alá helyezett kõlap), a temetõ szerkezete, sõt leleteinek
egy része is élénken emlékeztet a kolozsvári Zápolya utcai temetõre, ám lovas
temetkezés még nem bukkant napvilágra. A megmaradt szablya-töredék,
tegezvasalások, nyílhegyek, fémgombok, gyöngyök, szõlõfürtcsüngõs ezüst
fülbevalópár, de fõként a „Szaltovo”-jellegû temetkezési fazék idõben a Zápolya
utcai mellé utalják e Maros menti temetõt.[38]
A fentiekben Árpád honfoglalói –
a nagyon kedvezõtlen körülmények ellenére – folyvást szaporodó számú temetõinek
a „seregszemléjére” kerítettem sort. Amennyire erre egyáltalán vállalkozhatom,
a föltehetõleg itt talált, talán már az onogur-bolgár (wángár) beköltözéskor az
Erdélyi-medencébe is telepedett, alávetett õsmagyar népességrõl is illenék
írnom. Noha az eddigi kutatások elégtelensége és tökéletlensége miatt – az
alább röviden bemutatandó temetõket ugyanis még az elsõ világháború elõtt
tárták föl – nem állíthatom bizonyossággal a várfalvi sírkert sírjai döntõ
többségének az õsmagyarsághoz tartozását, mégis a jelenlegi helyzetben
valószínûsíthetem ezt a lehetõséget mind a várfalvi, mind a vajdahunyadi
temetõvel kapcsolatban. Ezek többé-kevésbé szorosan és egyértelmûen kapcsolódni
látszanak a kolozsvári Kalevala utcai temetõszárny mellékletek nélküli
sírjaihoz, de ugyanakkor a lovas-lószerszámos sírokkal „tarkított” honfoglalás
kori „középréteg” temetõihez és egymáshoz is. Ezt a két temetõt (sajnos, egyelõre
nemigen tudok egyebütt levõ „testvéreikrõl”) „halotti aprópénzek”, vagyis
akkoriban közkézen forgó érmek keltezik. „Az akkori erdélyi kutatás éppen e két
temetõ révén maradt [...] a soros temetõkben nem az Árpád-kori Magyarország
[õsmagyar, sz.m.] köznépét, hanem a »legyõzött« szlávok hagyatékát látó, ún.
»Bjelo Brdo« szemléletnél. Mi több, korunkban éppen ez a két erdélyi temetõ
kínált kitûnõ alapot a 10–11. századi Magyarország köznépi rétegének – etnikus
szemlélettõl át nem hatott – meghatározásához. A 10–11. századtól ugyanis mi
sem állt távolabb a 19–20. század etnikus szemléleténél.”
7. Honfoglalás kori nõi sír mellékletei Magyarlapádról.
Erdélyi Irodalmi Szemle IV (1927). 263. 1. rajza után: 1. üveggyöngyök; 2.
bronzkarperec; 3–6. pitykés bronzcsüngõk; 7–8. rossz ezüstbõl készült
fülbevalók; 9. bronz nyakperec.
Az egyik jelentõs kiindulási alap
az Erdélyi-Középhegység szívében eredõ Aranyos folyó völgyének a Mezõség szegélyén
való kitárulkozása fölött, Várfalván két részletben is föltárt kora Árpád-kori
temetõrész: Turdavár népének korai temetõje.[39]
Az észak–déli irányú, keskeny sávban megásott temetõ déli felének korai
mellékletei: rombusz alakú vas nyílhegy, lóállkapcsok stb. még a „pogány korra”
utalnak. A ruhanyakat díszítõ, kéttagú csüngõk, öntött öltözékdíszek és
pitykék, ezüst és bronz mentegombok, huzalból csavart bronz nyakperecek, egyéb
tárgyak jellegzetes, 10. századi keleti viseletrõl tanúskodnak. A
rombuszpengéjû vas nyílhegy, a bajelhárító vagy esetleg közösségi
helyzetjelzõként a halott mellé tett nyílvesszõ pedig a 10. század elsõ felében
földrészünk tetemes területének lakosságát megrettentõ, nagyon hatásos, jó
harcos kezében biztosan célba találó fegyverfajtáról tanúskodik.
A szóban forgó sírkert magasabb,
északi felére viszont a már keresztény hitre tértek szájba vagy kézbe helyezett
„sírobulusai” jellemzõk. Az ebbe a csoportba tartozó temetkezésekbõl I. István
(1000–1038; öt elhantolásból négyben halotti „aprópénz”), Péter és Aba Sámuel
(1038–1041, 1041–1044, 1044–1046) idejébõl származó „mag” körül I. Endre
(1047–1060) pénzeivel keltezett (hét elhantolásban 9 érem) sírok tömörültek. A
várfalvi kora Árpád-kori temetõ alsó részének temetkezéseit I. László
(1077–1095) érmével keltezett sír zárta. Jóval késõbb, a mostani unitárius egyháztól
közvetlenül délre újabb, ezúttal 12–13. századi sírokat magába foglaló
temetõrészben ásattak. Az e területen fölbontott temetkezésekbõl elõkerült –
ismétlem – immár 12–13. századi uralkodóink érmei tájékoztatnak az elhantolások
idejérõl. A jelölt századok most már európaiasodott rendjébe illeszkedõn
elföldelt egyéneire a hanyatt fektetett, kinyújtóztatott test ágyékán
összekulcsolt kéz, továbbá a kora Árpád-kor egyszerû ékszerei: S alakban
hajtogatott végû bronz hajkarikák, gyûrûk, sima vagy huzalokból sodrott
karperecek, vastag, sima bronzhuzalból hajlított, horgos végû nyakperecek,
ezzel egyetemben viszont a túlvilági életre szánt élelmet tartalmazó edények
teljes hiánya a jellemzõ.
8. A Vajdahunyad-„Kincses”-szõlõhegyi Árpád-kori magyar
temetõ térképvázlata. Dolg. IV(1913). 168. 2. ábra után
A vajdahunyadi Kincses-
szõlõhegyi temetõrészlet (21 szétdúlt és 57 föltárt sír)[40]
(8. rajz) a még kutatatlan, legkorábbi Hunyadvár várnépének volt a sírkertje.
Ebben már csak halvány emlékei (rombusz pengéjû vas nyílhegy, egy-egy pityke,
gyûrû és füles mentegomb, nyakban viselt, átfúrt, vékonyra kalapált bizánci
bronzpénz), valamint a „pogány” korban lékelt koponyájú „agyafúrt” ember maradványai
bukkantak elõ. A föltárt rész „magjában” I. István pénzei a sírobulusok. E
korai részt délrõl a 11. század szegényes ékszereit kínáló I. Endre, északról
I. Béla (1060–1063) és Salamon (1063–1074) érmeivel keltezett temetkezések
övezték (9. rajz).
Az elõrebocsátottakból is
kivehetõ, hogy az Erdélyi-medencében két, idõben részint egymást fedõ, részint
egymást követõ társadalmi réteg bontakozik ki. A Bónától korábbinak vélt elsõ,
de úgylehet, késõbbi (noha ezeknek egyelõre nem ismerjük föltehetõ
elõzményeit), azaz a 10. századi „középréteg” lovas-fegyveres „pogány” temetõit
az államhatalom legkésõbb a 11. század elején fölszámolta. A második társadalmi
réteg népe – noha ennek, ismétlem, nem ismerjük valószínûleg másutt rejtõzõ
elõzményeit – zökkenõtlenül tovább élt szállásain és temetkezett sírkertjeibe
(pl. a várfalvi s a vajdahunyadi temetõbe) a megváltozott társadalmi rend
idején. Szükség volt rá adózóként, hívõként és termelõ tömegként.
E második, önmagában is
„kétlépcsõs” köznépi régészeti mûveltség temetõi Erdély egész területérõl
ismeretesek. Korai, még 10. századi, Bóna Istvántól összefoglaló névvel
„várfalvinak” nevezett szakasza néhány, véletlenül elõkerült temetõrészlet vagy
éppenséggel szórványos lelet segítségével vált ismertté. Ide tartoznak – többek
között – Magyarlapád késõbbi sírjai; a Maroscsapón szétdúlt sírból származó
sodrott nyakperec, karperec, zabla, edény; Maroskarna késõbbi, „B”-vel jelzett
temetõje; a Torda környéki állatfejes karperec; a tordai Tündérhegy 45 síros
temetõrészlete; Alvinc-Borberek sírleletei (madáralakkal díszített, vésett
bronz fejesgyûrû, fülbe illeszthetõ karika, karperec), továbbá Marosnagylak
15–20 síros, eddig csupán 10. századi temetkezéseket tartalmazó sírkertrészlete
és a Hunyad megyei Zeykfalva korai, I. István-érmékkel keltezett sírjai.
Hozzájuk csatlakozik a szintén Hunyad megyei, de az immár az Alföldre vezetõ
Maros-völgy Erdély felõli szorulatában fekvõ Vecelrõl származó,
szórványleletként tekinthetõ (?) 10. századi, líra alakú csat és a „középréteg”
elhantolásaiból jól ismert rombuszpengéjû vas nyílhegyek egy része is. „E
semmivel össze nem téveszthetõ, gyakran mûvészien vert nyílcsúcsok Erdélyben
számos helyen hitelesen feltárt 10–11. századi telepen is elõkerültek:
Angyaloson, Sepsiszentgyörgy-Bedeházán és -Eprestetõn, Csernátonban, Dobokán,
Malomfalván, Marosgombáson. A lelõhelyes »szórványok«: Csáklya, Hari,
Magyardécse, Nyírmezõ, Torda, Vajasd (10. századi edénnyel) vagy településre,
vagy temetõre utalnak. Vajdahunyad temetõjének »kortársa« számos, többnyire 11.
századi érmekkel keltezett sírkert: Bágyon, Bethlenszentmiklós, Borosbenedek,
[...] Dés, Déva (I. Lászlóig), Doboka, Homoródkarácsonfalva, Homoródszentpál,
Istvánháza, Kajántó, Kelnek, Kozárvár, Marosvásárhely, Marosszentgyörgy, [...]
Máramarossziget, [...] Radnót, Sajósárvásár, Szék stb.” Ebbõl a korszakból és temetõfajtából
„nõ” majd ki a háromszéki zabolai és petõfalvi temetõ is. E sírkertek szinte egyenletesen „népesítik be” Erdély területét.
Bóna István szerint „külön
megítélés alá esik a 10. századi nemzetségi, törzsfõi és fejedelmi székhelyek
továbbélése. A középkori Kolozsvár e téren nem tartozik a kiemelkedõk közé.
10–11. századi köznépi [= õsmagyar, sz.m.] temetõjét egyelõre nem ismerjük,
csak a Libucgát utcai szegényes putrik jelzik a település némi folytonosságát.”
Az egyelõre közöletlen egyetemi doktori értekezésemben bõvebben taglalt
véleményem szerint a Zápolya és Kalevala utcai, valamint a szerintem szervesen
ehhez kapcsolódott Pata utca–Györgyfalvi út találkozása fölötti padperemen
talált terjedelmes temetõt magam a Borsa
nemzetség 10. századi elhantolási helyének tekintem. Szerintem a nevezett
honfoglaló közösségnek Kolozs vármegye I. István uralkodása elsõ szakaszához
fûzõdõ szervezésekor érvényesült szabály értelmében földjeinek 2/3-át át
kellett engednie az újonnan szervezett uralkodói közigazgatási
területegységnek, Kolozs vármegyének, a nemzetség összességének pedig át
kellett költöznie a Kis-Szamos Gyalu–Apahida közötti völgyszakaszával nagyjában
egyközû, nyugat–kelet irányú, máig is a nemzetség nevét viselõ Borsa-völgyébe.
A most vizsgált tekintetben
Gyulafehérvár természetesen elõkelõbb Kolozsvárnál, hiszen legkésõbb
valószínûleg 932–934 között ide hatolt Bogát (gyula) erõvel vehette el a
Dél-Erdélyt birtokoló bolgároktól a nyugat–keleti irányban az
Erdélyi-Középhegységtõl a Keleti-Kárpátokig húzódó Torda vármegyétõl délre
elterülõ egész dél-erdélyi részt, az eredetileg óriási Fehér vármegyét. A
második legnagyobb közjogi méltóságú Bogát gyula, I. István királyunk dédapja
az ókori Apvlvm, egyébként a
bolgároktól is használt (Gyulafehérvár román neve az 1918. évi fordulatig
Bãlgrad!) romosodó erõsségében rendezte be székhelyét. A város régészeti
leletei méltóképpen viselik az ókori erõsség meg a köré települt két ókori
város romjai kínálta lehetõségek révén kialakult és betöltött szerepet. „Viking”
vagy inkább bizánci kardpengét védõ kardtokvég jelzi a három egymást követõ
gyula (Bogát, Zsombor és Prokuj) fegyveres kíséretétõl jelzett katonai hatalom
jelenlétét. A 10–11. században legalább 4–5 temetõt nyitottak a hajdani római
falak körül. Mind ez ideig ugyan egyiket se tárták föl, de az eddig közölt
sírok és leletek is kétségtelenül a hely rendkívüli jelentõségérõl vallanak. A
késõ középkori vártól délnyugatra, a hajdani római temetõ területén fölfedezett
(szláv, hamvasztásos urna és bolgár uralom kori csontvázas sírokat is magába
foglaló) temetõ újbóli használatba vételére 10. század végi – 11. század eleji
régészeti maradványok utalnak. Lapos pengéjû, rombusz alakú vas nyílhegyekkel
teli, vasalt tegez, huzalból sodrott nyakperecek, karperecek és gyûrûk, öntött,
állatfejes ékû karperecek, fülbevalók sorolhatók közéjük. II. és III. Béla
(1131–1141, 1172–1196) sírobulusként használt érmeinek tanúsága szerint e
temetõbe a 13. század elejéig hantoltak halottakat. A belvárosban elõbukkant
temetõrészen kívül a harmadik sírkertet a római városok egyikének területétõl
északnyugatra, a zalatnai út mentén fedezték föl már régebben. A kutatás
korábban azonban mindössze néhány, kengyellel, nyakpereccel, karikával,
gyûrûvel, síredénnyel, lékelt koponyával jelzett sírról tudott. Újabban azonban
180 (!) 11–12. századi temetkezést tártak föl jellegzetes fülbevalókkal,
hajkarikákkal, övcsatokkal, vas nyílhegyekkel, I. Endre, I. Béla, Salamon és I.
László 1047-tõl 1095-ig terjedõ sírobulusaival. A Mamut-hegy alji, negyedik
temetõbõl hajkarikák és gyûrûk gazdagítják a Gyulafehérvári Múzeum gyûjteményállagát.
Valószínûleg azonos a szakirodalmi utalásokban ötödikként említett temetõvel a
vártól délre, a római nekropolisz fölött újabban megmentett, 11. századi,
köznépi temetõ. Területén korábbi, 10. századi sírhantok is voltak hajfonatot
díszítõ, áttört-mintás bronzkorongokkal (ongonokkal?), szõlõfürtcsüngõs ezüst
fülbevalókkal és – egyes adatok szerint – lócsontokkal. „A folyamatosság
pillanatra se szakadt meg. A várban, fõleg a székesegyház körül feltárt, földbe
mélyített putriházakból származó agyagmûvességi termékek akár a dunántúli
[Székes]Fehérváron is elõkerülhettek volna; palackedényei, fazekai,
agyagbográcsai alakra és díszítésre miben se különböznek az Árpád-kori Magyarország
már területei készítményeitõl és áruitól. A 11–12. században kezdõdik a
keresztyén temetkezés a mai székesegyház helyén állt kör alaprajzú kápolna
(rotunda), majd a [mait megelõzõ, sz.m.] I. István kori püspöki székesegyház
körül. Az utóbbi mellett már korábban Könyves Kálmántól (1095–1116) III. Bélán
át II. Endre (1205–1235) koráig terjedõ érmekkel keltezett sírok bukkantak elõ,
és újabban is sok 12. századi, ékszermellékletes: fémgömb fejû hajtûket,
gyûrûket, kései hajkarikákat tartalmazó sírt ástak meg. A mai székesegyház
nyugati homlokzata elõtt 32 m-re pedig nemrég föltárt, 12 m hosszú [minden
bizonnyal I. István-kori, ha ugyan nem még elõbbi? sz.m.] templomalap igazi
meglepetést hozott. A fõhajót félkörívben lezáró rész (apsis) és hajómaradvány
iránya egyezik a [mai székesegyház padlózatával fedett, sz.m.] I. László-kori
székesegyházéval. Utóbbi emelésekor azonban már nem állhatott, mivel alapfalait
a székesegyházat övezõ temetõ (cinterem)
sírjai átvágták. A legkorábbit éppúgy Kálmán érme keltezi, mint a
székesegyház körül elõzõleg talált sírokat. A továbbiak elhantolási idejérõl S
végû hajkarikák és II. Géza (1141–1161) obulusa vallanak. A kis templom alatt fölfedezett honfoglaló lovas sír
és szív alakú lószerszámcsüngõje legkésõbb a 10–11. század fordulójára keltezi
e legkorábbi egyház építtetését.”[41]
Az erdélyi gyulák Bizánc felé
tájékozódását ismerve természetszerûleg vetõdik föl a kérdés: ennek az
építménynek az emeltetése – a Temesközben „uralkodó” Ajton tevékenységéhez hasonlón[42]
– nem kapcsolhatóe esetleg (Bogát fia) Zsombor gyula és Sárolt leánya (I.
István édesanyja) keleti keresztyénség fölvételéhez fûzõdõ térítõ
tevékenységének egyik elsõ állomásához?
9. A vajdahunyadi honfoglalás és kora Árpád-kori magyar temetõ leleteinek egy
csoportja. Dolg. IV (1913). 170. 1. 3. ábra után: 1. Ioannész Tzimiszkész
(969–976) vagy IX. Kónsztantinosz érmébõl kalapált, átfúrt, nyakékként viselt
csüngõdísz a 44. sírból; 2. vége felé vékonyodó, tojásdad metszetû, nyitott
bronzkarika a 44. temetkezésbõl; 3. nyitott végû, sima ezüstkarika a 13.
sírból; 4. hármas fonású ezüstkarikák a 12, 28, 31–32. temetkezésbõl; 5. vége
felé vékonyodó, nyitott végû bronzgyûrû; 6. rossz ezüstbõl készült,
összehorpasztott, valamikor hengeres lemezbõl készült tárgy, egyik vége
természetesen, pohárszerûen nyitott, másik fele domború, itt átlyukasztották;
7–7a. hármas tagolású, két helyen átlyukasztott, a megtalált kenderfonállal
inghez fogott, gömbszeletes ezüstgomb a 41. temetkezésbõl; 8–9. nyitott végû
bronzkarikák a 41. sírból; 10. kora Árpád-kori S végû hajkarika a 3, 14, 16,
22, 28, 30, 34, 49. sírból és szórványos lelet; 11. rovátkolt ezüstgyûrû a 43.
temetkezésbõl; 12. nyitott végû bronzkarika a 12, 14. sírból; 15. erõsen
megevõdött, 44 mm hosszan megmaradt, rombusz alakú honfoglalás kori vas
nyílhegy; 16. félkörös metszetû, külsején rovátkákkal díszített, rossz ezüstbõl
készült gyûrû a 39. sírból; 17. csigavonalas végzõdésû, fél mm vastag,
ezüstsodronyból való hajkarika a 27. temetkezésbõl; 18, 21. hengeres metszetû,
1 mm vastag, horgas bronztárgy, egyik vége látszólag hegybe fut, folytatása
végein régi törés nyomai (nyilván hajdanán egyetlen tárgyként viselt egyszerû
nyakperecrõl van szó) a 27. sírból; 19. egymásra hajlított végû bronzgyûrû a
43. temetkezésbõl; 20–20b. hengeres gyöngy üvegpépbõl a 6. sírból; 22.
kenderszövet-foszlány a 41. sírból; 23. fonást utánzó, félkörös metszetû,
ferdén rovátkolt felületû ezüstgyûrû a 39. temetkezésbõl; 24. füles bronzgomb a
44. sírból, valamennyi 1/1 méretben
„A korai, nagyméretû emlékek más,
10–11. századi uralmi székhelyek kialakulását, kiépítését is igazolják.
Kolozsvártól csaknem északra, a Kis-Szamosba folydogáló Dobokai (más néven
Lónai) patak völgyének egyik, félszigetszerûn északra ugró, meredek oldalai
miatt kitûnõen védhetõ, hajdanán fõ közlekedési út völgyét záró, középsõ szintû
padjára épített Doboka vára nyilván elsõ ispánjáról, I. István (Csanád nevû)
hadvezérének és talán rokonának az apjáról, a korábban a magyarországi Fehér
megyében is birtokolt Dobokáról nyerte nevét.”[43]
A lenyûgözõ méretû, egyes, de talán megkérdõjelezhetõ vélemény szerint[44]
„erdélyi” [helyesebben talán inkább észak-erdélyi, sz.m.] „Árpád-kori védelmi
rendszer katonai központjának tekinthetõ” királyi vár mivolta végsõ szakaszában
kõbe épített[45] váregyüttes
ásatásai során talált s eddig közölt (se nem õskori, se nem 8. századi szláv)
leletek nem korábbiak a 10. század végénél, 11. század elejénél: rombuszpengéjû
nyílcsúcsok, sima felületû, szögletes átmetszetû karperec, huzalból sodort
nyak-, avagy karperec, csikózabla-töredék, csiholóvasak. [...] A
[magyarországi] Szolnok-Repülõtér és Szob-Koliba temetõiben a 10. század
második felében megjelent félhold alakú csüngõ keltezi a »köznépi« ékszereket
és eszközöket. Az erõsség I., alsó rétegében talált agyagmûvességi termékek is,
egyebek között a honfoglalókra különösen jellemzõ, bordás nyakú, »szaltovói«
palackfazék és belsõ füles égetett agyagüstök is ennek az idõszaknak felelnek
meg. »Darufalvi jellegû«, bizánci vagy kijevi mûhelyekben készített díszes ezüstcsüngõk
zárják a legalább három, de esetleg négy idõszakon át tovább épített-bõvített
ispáni vár életének elsõ szakaszát. Az azonos mûhely(ek)ben készült,
ezüstgyöngyöket tartalmazó, lengyel, orosz és bolgár kincsek (26 kincslelet!)
vitathatatlanul a 10. század utolsó, a 11. század elsõ évtizedeire keltezik a
réteget. Az erõsség életének folytatására (II–IV. réteg és idõszak) 11–12.
századi sarkantyúk, szakállas nyílhegy, »majsi jellegû« mellkereszt-töredék,
elsõsorban pedig az Árpád-kori Magyarország fazekasságának fejlõdését tükrözõ
és követõ edénymûvesség jellemzõ. Minden ellenkezõ állítás ellenére az ásatási
eredmények tehát fényesen igazolják a történeti forrásadatokat. Doboka vára a
Szent István-i vármegyeszervezet létesítésének a keretében ispáni székhely
erõsségeként épült. Még közöletlen nagy temetõi [egyszerre érthetõvé válik a
krónika urbs Dobuka – elsõ pillanatra
talán – túl »nagyzolónak« ható megnevezése, sz.m.] és templomai körüli
temetõinek tanúsága szerint fénykora a 10–11. század volt.”
Az (erdélyi) Maros-völgy közepi,
a Nyárád-torkolattal szemben, a Maros jobb partján emelkedõ, középsõ (?)
padmagasságra telepített Malomfalva Marosvásárhely közeli, „égett magú”
földvára is a 10. század második felének létesítménye.[46]
Hozzá fûzõdõ véleményem azonban lényegesen különbözik a Bóna Istvánétól a neki
tulajdonított feladat tekintetében. Szablyafogásra alakított, kétélû (nyugati
fajtájú) kard, 10. századi, szív alakú bronz pityke és rombuszpengéjû
nyílhegyek utalnak itt Árpád honfoglalóinak a megjelenésére és a valamivel
utóbb létesült erõsség legkorábbi, még a 10. század második felébe keltezhetõ
elõzményeire.
Mint már szót ejtettem róla,
Kolozsvárt a Pata utca fölötti temetõrészlet, föltehetõleg a Borsa nemzetség
9–10. századi sírkertje, nem árulkodik idõbeli folytatásról. E látszólag
érthetetlen jelenség magyarázatát a kialakulóban levõ hûbéri állam
vármegyeszervezési folyamatában keresem. Mint arról Doboka várával kapcsolatban
írtam, a nemzetségfõk (= a „bõk”), tehát a Borsa nemzetség feje népének és
földjének csak harmada maradt a nemzetség birtokában, Kolozs vármegye
szervezése során kétharmadát a kolozsi várispánság földjébe olvasztották. A
Borsa nemzetség pedig, akárcsak megmaradt szállásterületeinek Doboka
környékétõl északra, nyugatra és keletre szakadt részein,[47]
tovább élhetett a Borsa vízgyûjtõ medencéjében, tehát a Kolozsvártól északra, a
nevezett víz nyugatról keletre lejtõ völgyében, Válaszútig , valamint a
Mezõségen a Radnótnál a Marosba torkolló Lekence-patak völgyének két oldalán,
illetõleg valahol Ajton és Torda között.
Bóna István szerint: „A 12.
század végi – 13. századi városi élet legkorábbi régészeti nyomai közvetlenül a
közel [...] évezrede megsemmisült római város romjai [...] fölött keletkezett
televény talajban jelentkeztek.[48]
A humuszban elvétve csak jelentéktelen kora középkori telepjelenségek
mutatkoztak. Egy 12–13. századi, ám Kolozsvárt eddig legkorábbinak számító
templom körüli temetõ (ez ma a Szent Mihály-székesegyház [a nevezett templom
nem székesegyház! sz.m.] táján rejtõzõ, korábbi istenházához [a terepen
egyelõre rögzítetlen, az Óvár falától délre esett Szent Jakab-kápolnához,
sz.m.] kapcsolódik) sírjai is közvetlenül a római réteg felsõ szintjébe voltak
ásva.[49]
Gyér mellékletei – kései hajkarikák, fémlemez-gömbösfejû hajtûk, ezüst
mentegombok, aranyozott ezüstfüles korongcsüngõ, kopott obulus – egytõl egyig
késõ 12. – kora 13. századi ékszerek. Napoca pusztulásától a 12–13. század
fordulójáig folyamatos régészeti leletek nem utalnak településre.”
Ugyancsak Bóna István véleménye
értelmében: „A [Kolozs] megyének nevet adó ispáni vár a mai városközponttól
másfél km-re nyugatra [...] Kolozsmonostoron emelkedett. [...] 1341. évi
oklevél még világosan errõl beszél: »quod quia monasterium beatae virginis de Kluswar fundatio sancti regis Ladislai
exstitit« – vagyis eredetileg a késõbbi monostor dombját nevezték Kolozsvárnak,
erre vonatkoznak a 12. századi oklevelek »castrum Clus« említései, ott székelt
a »comes Clusiensis«.”
Ha az eddigiek folyamán jórészt
híven követtem Bóna Istvánnak az ET-ben
közölt szövegét, e kérdésben nem oszthatom nézetét. Az idézett oklevélszöveg
alapján ui. távolról sem dönthetõ el egyértelmûen a monostor helyének a
legõsibb Kolozsvárral való azonosítása! Másrészt viszont az Óvárban, a
domonkosok, utóbb ferencesek kolostorépületével szemben, tõle csupán a
szurkozott felületû utcácska szélességével elválasztott, tõle nyugatra esõ
ásatási helyen, a jelenlegi felszín alatt nem sokkal, ismétlem: magasan a római
réteg fölötti szint alatt föltárt (kunyhó tartozékaként tekinthetõ), tapasztott
agyagtûzhelyen I. László királyunk 1091. évi verésû érme bukkant elõ![50]
S hogy ez az önmagában még nem túlságosan sokat mondó tény a látszólagosnál
mégis sokkal jelentõsebbé válik, annak bizonyítására két, szintén az Óvár területén
a közelmúltban észlelt jelenségrõl engedtessék meg röviden beszámolnom. Az
eredetileg az õsi Kolozsvár plébániatemplomaként használt, késõbb a domonkosok,
még késõbb a ferencesek tulajdonába került óvári egyház 1970-es években
folytatott felújítási munkálatai során a hajdani (templom körüli cinterem)
sírjaira bukkantak. A kidei templom körüli temetõben észleltekhez hasonlóan itt
is megfigyelhettünk helyszûkével magyarázható rátemetkezéseket és késõbbi
sírokkal átvágott korábbi elhantolásokat.[51]
Noha e keresztyén sírok semmi, keltezésüket lehetõvé tevõ mellékletet nem
tartalmaznak, szerintem mindenképpen korábbiak a Fõtér északi oldalán Méri
István egykor Kolozsváron mûködött, megrendítõ véget ért kiváló régészünktõl,
1948-ban pedig az N. Gostartól föltárt, illetõleg a korszerû villanyvilágítás
fém tartóoszlopainak beállításakor megsemmisített, utóbb nagyvásártérként
használt terület 11–12. századi (!) temetkezéseinek koránál.[52]
A Szent Mihály-egyház fõkapuja elõtt föltárt sírok szerintem az óvári plébániatemplom
hamar szûknek bizonyult cintermének a betelése után, azaz viszonylag nagyon rövid idõszak múltán az Óvár déli
falától bizonyos távolságra, a késõbbi Házsongárdi-temetõ felé kezdett és
nyújtózkodott sírkerthez tartoztak.
A másik jelenség a Mátyás király
szülõházával rézsút átellenben lévõ, a nagy magyar uralkodóról elnevezett utca
3. számú épületének több ízben átalakított pincéjében megfigyeltekhez fûzõdik.
A törvénytõl kötelezett, Starmüller Géza vezette szakszerû ásatások rendjén, a
félköríves ízléssel emelt, ún. „óvári torony”[53]
nyugatra induló falsíkjába illõ falrész mellett a pincében a bolygatatlan
talajig hatoló kutatóárok szelvényében elõbukkant, többréteges földtöltésben s
az elõtte, ugyanabban az irányban vonuló, idõk folyamán szerves anyagokban
gazdagodott, szinte fekete földdel telt (vár?)árokban – úgylehet – az Óvárat a
kezdet kezdetén övezõ védõárkot és a vele szorosan együtt létesült töltés
maradványát „tisztelhetjük”. Pillanatnyi meggyõzõdésem szerint ez lett volna,
ez volt Kluswár elsõ erõssége, nem
pedig a Kálvária dombja! Ennyit – ez idõ szerint – az ügy egyik oldaláról.
Másik ellenérvem magának a
kolozsi monostornak a létesítéséhez, helyének (földrajzi helyzetének)
kiszemeléséhez fûzõdik. Kolozsvár legõsibb erõssége a Fellegvár délrõl
közismerten meredek „sarkantyúja” meg a Házsongárdi meredek oldal közötti
völgyszorulatban alább hirtelen szélesre táguló völgyben folytatódó, a
Kis-Szamos völgye rövid szorulatának elzárására települt, az árvíztõl mentes
ún. városi padra. Talán e szorulathoz kapcsolódik az utólag az egész
vármegyének is nevet adó claus(ura)
>klus>kulus>kolozs? legkorábbi neve. Ennek, a völgy szorulatában,
nem pedig a most is nagyon meredek oldalú, városi pad magasságú, monostori
tereplépcsõn kialakított korai erõsségnek a létét látszik bizonyítani a
valamikor Kajántó határának déli részében, ma Kolozsvár területéhez csatolt,
„Tölgyes” nevû magas térszín forrásos helye mellett, a római kori villa suburbana vagy rustica
romos épületcsoportját újra használó, I. László 1091. évi veretésû érmével[54]
keltezett magyar település születése. Ennek létrejötte is sokkal nehezebben
képzelhetõ el a Monostorra helyezett ispáni székhely feltételezésével.[55]
Másrészt viszont – az állam és egyház ügyei összefonódásának tudatában – még a
kora középkori viszonyok mellett is nehezen képzelhetõ, hogy az 1003. év után
létesített ispánsági székhelyet alig hat évtized vagy még rövidebb idõ múltán
elhagyatták, és átköltöztették volna az imént említett völgyszorulatba, annak
lezárására! Ha a bencések valóban (I.) Béla bihari dux hívására érkeztek Kolozsvár vidékére, aligha lenne hihetõ az
ispáni székhely völgymenet néhány km-rel arrébb költöztetése![56]
Hiszen ennek a rövid, de tagadhatatlan völgyszorulatnak a települést teremtõ
földrajzi erõi (nevezetesen a már létezett Tordaakna felõl befutó, a hajdani,
de még bizonyára jól járható római birodalmi út, a Kolozs várát Doboka várával
Kajántón, Borsaújfalun vagy inkább Kolozsgyulán, Csomafáján, Bádokon [vagy
Páncélcsehen?] keresztül, a Meszesi-kapun át Szilágysággal, tovább
Északkelet-Magyarországgal összekötõ, azután a Nádas mentén
Magyarnagyzsomboron–Vaskapun át, szintén a Meszesi-kapun keresztül, megint csak
a Zilah-patak – Berettyó irányába kanyargó, végül a Nádas vagy Kapus völgyén,
Kalotaszeg felszegén egyenest Bihar várába, illetõleg a késõbbi Nagyváradra
vezetõ, sõt a Kis-Szamos völgyén Désnek s tovább, végül a Mezõségen keresztül
Marosvécsnek tartó) utak csomója nem a monostori dombnál, hanem a Fellegvár
rétegfejének (kuesztájának) leszakadása, végzõdése alatti, árvíztõl mentes
városi padon, a mai belváros helyén keletkezett! Aligha hihetõ tehát, hogy az
erdélyi gyula, Prokuj 1003. évi legyõzése körül alapított ispáni székhelyet I.
Endre uralkodása alatt (1047–1060) a bihari dukátust vezetõ, Magyarország jó
harmadán országoló Béla, valószínûleg még „kiskirálysága” idején, keletebbre
költöztette, és a kiüríttetett erõsség (?) helyére telepítette volna a
bencéseket! Különben is – gondolom – ez a cselekedet nagyon nehezen lett volna
egyeztethetõ a Benedek-rend szigorú belsõ szabályzatával (regulájával)!
Szerintem nyugodtan elfogadhatjuk Kolozsmonostor „õsfoglaló” jellegét, annak
ellenére, hogy az erõsséget – Bóna állításával szemben – csak délrõl és
nyugatról védelmezõ földtöltés[57]
kétrétegû, gerendavázas, a mai, szinte a bihari földváréhoz hasonló, lenyûgözõ
méretû, 10–13 m magas [58]
terepalakulata csak részben maradt meg. A déli töltés meg a házak
töltés-földjében talált edénytöredékek egyértelmûen 10–11. századiak. Bóna
véleménye értelmében közelebbi keltezésre alkalmas honfoglaló, öntött
csüngõdísz és belsõ füles korai, égetett agyagüst tanúsága szerint „az elsõ vár
a 10–11. század fordulóján épült”,[59]
szerinte ezt erõsítené a múlt század végén a várban talált Szent István-dénár
is. Igen ám, de mi se bizonyítja mindezeknek a szórványos leleteknek a föltett
ispánsági erõsséghez való köthetõségét! E korai (?) vár és település az egyik,
tûzvészkor romba dõlt házában lelt három Salamon-érem (1063–1074) bizonysága
szerint minden valószínûség értelmében az 1068. évi úz [és nem besenyõ, sz.m.]
betöréskor hamvadt el. Az idézett szerzõ szerint: a 10–11. század fordulóján
épített erõsség „újjáépítésekor a [faszerkezetû, sz.m.] földtöltést mintegy 3
m-rel magasították, a belsõ települést azonban nem újították meg. Megszüntették,
illetve megtiltották a temetkezést az erõsségtõl délre [azt hiszem, a
Cigány-patak árkán túli padrészletre gondolt, sz.m.] fekvõ 10–11. századi
félpogány temetõben is.”
A továbbiakban Bóna a
következõképpen vélekedik: „A csupán várként és ispáni székhelyül szolgáló új
sáncok közé I. László bencés szerzeteseket telepített.[60]
Õk a 11. század végéig felépítették a boldogságos Szûznek ajánlott háromhajós
egyházukat – a somogyvári Szent Egyed-monostor kortársát – és valószínûleg
monostorukat is. A váron (?) kívül lakó várnépnek nyitott új templom körüli
keresztyén temetõ csatlakozott a kolostorhoz. Ebbõl eddig 159, I. Endre,[61]
I. László, II. Béla, II. Géza és III. Béla halotti obulusként sírba tett
érmeivel bõségesen keltezett sírt tártak fel. Bár a viseletre utaló
sírmellékletek: S végû hajkarikák, gyûrûk, gyöngyök, sajtolt ruhadíszek, kerek
csat biztosítótû (fibula) miben se különböznek a 11–12. századi Magyarország
más, templom körüli temetõiben találtaktól, gazdagságuk, változatosságuk mégis
meglepõ: a sírok több mint harmadában volt ékszer vagy pénz. Ez az erdélyi
templom körüli temetõkben megfigyelhetõ gazdagság azonban valójában az
elmaradottabb, régiesebb (archaikusabb) gazdasági, társadalmi és egyházi
viszonyok tükrözõdése.”
Az elsõ Kolozsvár a mongol
hadjáratkor (az elsõ „tatárjáráskor”) semmisült meg. Bóna szerint „az azonban
egyelõre nem biztos, hogy az elsõ monostor is megérte volna a tatár
pusztítást”. A temetõ bizonysága szerint helyére új monostor épült. Emeltetése
valószínûleg már a 12. század végén, III. Béla korában kezdõdött, azt azonban
nem tudni, hogy 1241-re készen állotte.
A 11. századi lebontott (?)
monostor alapfalára építettek egy, Karcsa–Kiszsombor–Gerényben felfedezetthez
hasonló, hatkaréjos körkápolnát. A körtemplomocska alapfalaiba helyezett 11.
század végi–12. század eleji oszlopfõ és dombormûves kettõs oszlopláb
bizonysága szerint a körkápolna (rotunda) nem épülhetett a 12. század végénél
korábban.
Bóna István szerint „a két
Kolozsvár esete ismétlõdik Torda várában is”. Szerintem azonban korántsem éppen
azonos a helyzet. Elõször is Kluswar
nem az apátság helyén, hanem – mint röviden már utaltam rá – a Kis-Szamos
völgyszorulatának elzárására, a többirányú közlekedést már akkor lehetõvé tevõ
fõutak találkozásának egyedül lehetséges csomójában alakult ki. Kolozs vármegye
sófejtõje Kolozsaknán (ebbõl az Isztambul-jellegû román Cojocna helynév, ma
Kolozs) volt. A garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt
alapítólevelében, az aranas (Aranyos)
folyó mentén említett „castrum quod
vocatur turda”[62]
a nevezett folyónak az Erdélyi-Középhegységbõl kilépõ völgye jobb oldalán
meredeken emelkedõ utolsó, ún. „fellegvári padjára” épült. A vár fennsíkjától
délre terül el a mai helység épületeitõl-belsõségeitõl fedett, kora középkori
várnép temetkezõ helye. Egy 1394. évi oklevél „Turdawar alias Varfalwa vocata” szövegrészlete kétségtelenül
bizonyítja ezt. Turdavár mellett azonban soha nem volt (idõk folyamán
megerõsített) apátság. Az egymástól 17 km távolságra fekvõ
Kolozsvár–Kolozs(akna) helyzetéhez nagyon hasonlón a Várfalván kialakult
vármegyeszékhely–ispánsági központtól 13–14 km-re, a diapír övezet sótömzseinek
felszínre bukkanása alatt keletkezett viszont Torda(akna), a mai Torda városa.
A régészek a 100x190 m-es
alapterületû várfalvi erõsség körtöltését több helyütt átvágták. A még minden
bizonnyal a 1241. évi mongol hadjárat elõtti évtizedekben kõfalassá átépített
vár a hadjárat folyamán megsemmisült, többé nem is építették föl. Az aranytermõ
vidékre vezetõ út vonzerejénél, úgy látszik, sokkal nagyobb városteremtõ erõt
jelentett a Maros völgyén északnak irányuló, Gyulafehérvárt Kolozsvárral
összekötõ fõútvonal. Így lett Tordaakna sófejtõk településébõl a mai Torda
város közvetlen õse. A Turda várának ásatásaival kapcsolatos eredményeket –
sajnos – még nem közölték megkívánható részletességgel. (Eddigelé egyetlen, a
töltés szerkezetét, a várfal jellegzetességeit, a kettõ egymássali viszonyát
érzékeltetõ metszetet, rajzot, fényképet stb. sem közöltek!) Emiatt sok a
megoldatlan, hozzáférhetetlen kérdés!
A Kis-Küküllõ völgyének (nem
természeti földrajzi szemlélettel tekintett) alsó szakasza szorulatát elzáró
Küküllõvár (castrum cuculiense, 1197)
a dél-erdélyi közigazgatási egységek egyik legkorábbikának: Küküllõ vármegyének
lett a székhelye. A nevezett folyócska déli partján, széles, vizenyõs ártér
fölé emelkedõ, elõreugró, aránylag könnyen védhetõ padon fekszik. Hajdan
kerülék (ellipszis) alaprajzú, földtöltés kerítette korai erõsségét részben a
ma is álló, késõ középkori várkastélyt legújabb kori építkezésekkel jobbára
megsemmisítették. A földerõdítmény területérõl kétségtelenül korai volta
ellenére eddig csak késõbbi, középkori leletek ismeretesek.
Az egykoron óriási kiterjedésû
Fehér megyébõl kiszakított Hunyad megye székhelye viszont (Vajda)Hunyadon volt.
Kolozsvárhoz, Tordavárhoz hasonlón, mind ez ideig kutatatlan, a völgy talpára
létesített földvára volt. (A hozzá semmiképpen nem kapcsolható, a Hunyadiak
java középkori várkastélya jóval késõbbi létesítmény.) A korábban már említett
kora középkori csontvázas temetõ viszont az elõbbi sírkerthez tartozik.[63]
Az (erdélyi) Sajó menti Sárvár
méretét tekintve jóval elmarad az eddigiek folyamán érintett (ispáni) várak
mögött; Bóna István véleménye szerint alighanem nemzetségfõi vagy talán korai
hûbéri magánvár (??) lehetett. A két magasítási szakaszán észlelteket
részletesebben szintén nem közölték. Mindenesetre legalább egy ízben megújított
földtöltés övezte. A körtöltést mindkét „építési” szakaszában a kora
Árpád-korra jellemzõ, a várlétesítésben e korban általánosan használt rekeszes
(kazettás) szerkezetû gerenda-„fallal” erõsítették meg. A korai, talán még a
10. század második felében fölhalmozott töltés földjébõl mindennemû
agyagmûvességi termék hiányzott,[64]
azaz az erõsség elõzménytelen volt! A vár belsejében kései 10., továbbá 11.
századi edénytöredékekkel, sõt egész edényekkel, többek között belsõfüles,
égetett agyagbográcsokkal keltezett, a Bihar várában, Gyulafehérvárott és
Kolozsmonostoron fölfedezettekhez mindenben hasonló, félig földfelszínbe
mélyített házmaradványok kerültek napvilágra. A körtöltés meg a település
második szakaszát jól keltezhetõ, 11. századi maradványok, továbbá az erõsség
hajdani lakosságához csatlakozott, terjedelmes, csak részben megásott temetõbõl
származó, 10–11. századi sírleletek (kis és egészen nagy méretû S végû
hajkarikák, gyöngyök, gyûrûk) határozzák meg. A sírkert különben az erõsségtõl
nyugatra fekvõ, árvíztõl mentes padrészen terül el. Az eddig kibontott 76 sír
valamennyije nyugat–keleti tájolású, gödre négyszögletes alaprajzú, kerekített
sarkú. A holttetemeket mindössze 40–60 cm mélyre hantolták el; ez a csekély
mélység általában jellemzõ a honfoglalás kori temetkezésekre. (E szokás
Erdélyben is már a szkíta kortól nyomon követhetõ a keletrõl ide költözött
népességek esetében.) A hanyatt, kinyújtóztatva, törzs mellé fektetett karú
vázak alatt rétegesen fekvõ faszenes szintet figyelhettek meg. A humuszsavak
hatása miatt nagyon vásott csontvázrészekkel szemben a mellékletek: égetett
agyagedények, gyûrûk, ezüst és bronz halántékkarikák, különbözõ nagyságú agyag-
és üveggyöngyök voltak. Érem is felszínre került, a szerzõk azonban nem
közölték meghatározását. A mellékletanyag mégis a 10–11. századra keltezhetõ.
A Dés-Kozárváron, Dobokán,
Nagyernyén, Malomfalva–Szentjánoson, Gyulafehérváron, Déván elõkerült 10.
századi értékes (nyugati jellegû) külföldi kardok, kardtöredékek általában
uralmi székhelyek, ispáni (vagy nagyon-nagyon kérdéses) hûbéri magánvárak
kialakulását, az erõsségekben és köröttük települt fegyveres-harcos közösség
jelenlétét jelzik. A régészeti leletanyagot történelmi forrásként értelmezõ és
értékelõ kutatás ítélete értelmében a kései nyugati kardokkal fölszerelt és
elhantolt harcosok a Géza nagyfejedelemtõl szervezett új sereg (militia), illetve a miles-réteg (magyarul iobagiones: jobbágyok) tagjainak az õsi
temetési szokásait a 11. század elejéig még õrzõ, korai elhantolásai[65]
tükrözik.
A soha nem mutatós telepásatások
rendkívül csekély száma miatt Erdélyben éppoly nehéz a 10–12. századi
települési rendet megismerni, mint bárhol másutt az Árpád-kori Magyarországon.
Fémleletek csak gyéren jelzik a korai szálláshelyeket: Csernátonban
rombuszpengéjû vas nyílhegyek, 11. századi sarkantyú;
Sepsiszentgyörgy-Eprestetõn rombuszpengéjû vas nyílhegy, vas ásópapucs; Angyaloson
rombuszpengéjû vas nyílhegy; Erõsd-Csókásváron korai zabla és szablyatöredék;
Marosgombáson rombuszpengéjû nyílhegy, lókoponya; Maroslekencén szív alakú
lószerszámdísz, sima hajkarikák, csiholóvas, sarkantyúk...
Az erdélyi román régészkutatóktól
„Csüged-fajtájú”-nak nevezett fazekastermékek („ceramica de tip Ciugud”)
szokványos Árpád-kori edénymûvességi készítmények, „már az akkori
politikai-gazdasági egység mutatói”. Néhány mintával jellemezhetõ elterjedésük
tükrözi ezt: a Gyulafehérvárral szembeni Maros-parton fekvõ Csüged és Vár,
Doboka vára, Marosvásárhely-Vár, Székelyudvarhely-Budvár, -Székely támadt vára
délkeleti sarokbástya, ‑Gyárosfalva, Székelykeresztúr,
Sepsiszentgyörgy-Várgödre és -Bedeháza, Kézdiszentlélek-Perkõ, Erõsd-Csókásvár,
Bethlenszentmiklós, Malomfalva-Csittfalva és -Hula, Csákó, Radnót, Vermes,
Vizakna stb. Nincs népi hovatartozást jelzõ szerepe, annak ellenére sem, hogy
korai szakaszában még jól érzékelhetõk a bolgár-szláv fazekasság gyártási
eljárásainak, gyakorlatának hatásai, továbbá néhány sajátos díszítõ eleme. A
csak önmagukban keltezhetõ (alsócsernátoni, ákosfalvi, dedrádszéplaki stb.),
szórványosan elõkerült edények még ennél is kevesebbet árulnak el.
A 10–12. századi magyar
településeknek semmivel össze nem téveszthetõ mutatói a belsõfüles, égetett
agyagüstök. Erdélyben ez az edényfajta föltétlenül a honfoglaló népesség jelenlétéhez
köthetõ. A különféle nemzetiségû, származású kutatók sokat foglalkoztak és
foglalkoznak manapság e sajátos edénycsoporttal.[66]
„Az újabban felmerült szempontoktól némileg eltérõn – írja Bóna István – nem is
az a legdöntõbb, hogy elõzményei a »szaltovo-majaki« mûveltségre vezethetõk
vissza, s az se zavaró körülmény, hogy moldvai és dobrudzsai leletek tanúsága
szerint a besenyõk is hasonló edényeket használnak a 10–11. században. A
besenyõk ui. – a hunokhoz hasonlóan – zárt tömegben soha nem költöztek [??] a
Kárpát-medencébe. A történeti forrásokban s a 10–13. századi helynevekben
egyaránt szétszórtan jelentkeznek, vagyis feltûnésük régészetileg »láthatatlan«,
esetrõl esetre mutatkozó jelenség. Az a döntõ, hogy az agyag- vagy vasüst
(kivételesen rézbõl is lehet, mint Bethlenszentmiklóson és Magyarbényén) a magyarság
10–12. századi, igazolt településterületén mindenütt
megtalálható. S nemcsak megtalálható, hanem egyetemesen jellemzõ is. Ez
végsõ soron csak kisebb mértékben »etnikus« sajátság, jelentõsebb a társadalmi
háttér. A lassan fölbomló közösségi-vérrokonsági (nagycsaládi) szervezet közös fõzõedényeirõl van szó. A
közösségek szívós fennmaradását a ridegállat-tartás elterjedtsége is
késleltette.” Földtörténeti szakelnevezéssel is élve, az égetett, belsõfüles
agyagbogrács valóságos nép- és korszakjelzõ „vezérkövület”. Úgy
fogalmazhatnánk, hogy a cserépbogrács a 10–12. században a magyarság [a
honfoglalók, sz.m.] egyik gazdasági és társadalmi mutatója. Valami olyasmi, ami
a Prut és Al-Duna menti besenyõket és a bolgárokat leszámítva (ezeknek a
garvãni és más helyütt talált bográcsai azonban jól megkülönböztethetõk a
honfoglalókétól) a Kárpát-medencében, sõt egész Európában más népre akkoriban
nem jellemzõ. Nem is nagyon lehet jellemzõ. A germán vérségi nagycsalád erre az
idõre már régen fölbomlott. A szláv, különösen a délszláv még virágzott ugyan,
csakhogy hiányzott mögüle a honfoglalóknál ezt a mozgó közösségekre jellemzõ
fõzõedényt kialakító félnomád állattartó háttér. A mongol hadjárat után
megszilárdult új rend és életvitel fokozatosan megszüntette az agyagbográcsot
körülülõ nagycsaládi életet, s vele együtt a bográcsok használatának „divatja”
is véget ért. Ez nagyon jelentõs ismérv. A mongolok megszüntette, fölégette,
örökre megsemmisült kora Árpád-kori falvak nyomainak százai maradtak ránk. A
13. századtól kezdõdött pusztásodás[67]
is növelte számukat. A felszínhez közeli, „felsõ” rétegükben – magától értetõdõn
– 12. századi–13. század eleji bográcstöredékek kerülnek elõ. Ez természetesen
korántsem jelenti azt, hogy a legtöbb eltûnt falunak ne lenne „alsó”, 11.
századi vagy 10–11. századi rétege is.
Belsõ füles, égetett agyagüstök
Kolozsvárt (Monostoron), Turdavár (Várfalva) településén, Gyulafehérváron és
Doboka várában, továbbá a háromszéki Csernáton felsõ települési rétegében,
Sepsiszentgyörgy-Bedeházán, Maroslekencén és a Marosvásárhely közeli
Malomfalván 10–11. századi honfoglalás kori leletekkel (nyílhegyekkel,
övdíszekkel stb.) keltezett települési rétegbõl kerültek elõ. Elõzményük sehol sincs; ez a közösségi
edényfajta tehát kétségtelenül Kurszán és Árpád honfoglalóival került hazánkba.
Egyebütt a honfoglalók másik, jellegzetes, keleti származású edényfajtáival: a
„Szaltovo”-fajtájú fazekakkal bukkantak napfényre (Csíkszentkirály, Réty,
Radnót, Kelnek, Gyulafehérvár, Sajósárvár, Doboka vára, Asszonynépe stb.
esetében). Csernátonban IX. Kónsztantinosz bizánci császár,
Bethlenszentmiklóson Kálmán és III. Béla, Baráthelyen II. István (1116–1131)
érmei sorolják be e sajátos edényeket a 12. század elejétõl a század végéig
terjedõ idõszakba. Néhol viszont a települések 10–11. századi sírjai-temetõi
tanúskodnak az üstök használati idejérõl (Déván, Bethlenszentmiklóson,
Földváron, Radnóton, Sajósárváron, [Szász-]Sebesen, Várfalván stb.).
Székelykeresztúron üsttel együtt lakásban lelt S végû hajkarikára bukkantak. Ám
az is megeshetik: a bográcsok önmagukat keltezik a 10–11. századra a nem is
olyan régen még „szlávnak” hirdetett, jellemzõ, bekarcolt, egyszerû
hullámvonalas vagy hullámvonal-köteges díszítéssel (Segesvár-Szõlõk,
Sajósárvár, Bulcs, Kápolnás, Belényesszentmiklós esetében, ám a legszebb
effajta emlék Kolozsmonostoron került elõ). A szorosan vett Erdélybõl meg a
Csatolt Részek (Partium) területérõl 1985-ig ismeretes mintegy 160, tekintélyes
számúvá terebélyesedett üstlelõhely számarányában megfelelt az 1975. évi
(jelenlegi) magyarországi lelõhelyek átlagának. A bográcsok zöme – nagyon
jellemzõn – lapályokon-völgyekben jutott napfényre. A tömeges szláv jelenlét
mellett lándzsát törõk elavult, a valós helyzetnek egyáltalán nem megfelelõ
nézetéhez még mindig ragaszkodó kutatók immár elfogadhatatlan fölfogásával
szemben a történeti, helynévi és régészeti adatok összecsengõ vallomása
értelmében az agyagüst ismeretlen a csak
szláv lakosságú területeken. A 10. századi idegen régészeti anyagban elõ
nem forduló erdélyi fõzõüstök keleti eredetét tehát a hajdani Kazár
Birodalomból jól ismert belsõfüles, égetett agyagbográcsok igazolják. Persze az
üstlelõhelyek többsége nem tekinthetõ a mai falvak-városok elõzményének. Döntõ
többségük a 12–13. század fordulóján elhagyott, illetõleg az elsõ mongol
hadjáratkor örökre megsemmisült falvacskák-tanyák területérõl származik. Településterületileg
az Árpád-kor sûrûbb faluhálózatának az ékes bizonyítékai.
Az agyagüstökkel és más
(honfoglalás kori, „szláv”, Árpád-kori) edényekkel jellemzett erdélyi „házak”
teljességgel hasonlítottak a Kárpát-medencében vagy Kelet-Európában régészeti
ásatások folyamán megfigyelt lakásokra. 80–100 cm mélyen földbe mélyített,
kerekített sarkú, 3x4–3x2 m alapterületû, a tágas, lakályos sátraknál
(jurtáknál) sokkal nyomorúságosabb putrik voltak ezek kövekkel kirakott
kõkemencékkel (Székelykeresztúron a Gyárfás-kertben, Csernátonban a Domokos
udvarház telkén, Székelyudvarhely-Budváron).
A kora Árpád-kori erdélyi
régészeti mûveltség keltezése tekintetében figyelemre méltó a csernátoni
településen talált kis bizánci éremlelet. A falunak a 11. század második felében
megújult úz betöréskor történt felperzselésekor ejthették el vagy rejthették
zacskóba. Az összekuporgatott érmek II. Niképhorosz Phokasztól (963–969) és I.
Ioannész Tzimiszkésztõl (969–976) IX. Kónsztantinosz Monomakhoszig (1042–1055)
terjednek, ezután következett a végsõ romlás. A csernátoni településen kiásott
rombuszpengéjû vas nyílhegy, no meg az agyagbogrács
számára az éremlelet mindenesetre idõszak elõtti (ante quem) keltezési jelentõségû.
Más érdekes lelet az 1068. és
1085. évi úz betörésekkor juthatott földbe. Ha nem is nagy számban, bizáncias
jellegû óorosz meg ólengyel ékszerek kerültek a 10. században ezüsttel és sóval
ugyancsak kereskedõ honfoglalókhoz. Szabatosabban: inkább nem jutottak nagyobb
számban, „kincsként” a földbe, mivel az egész 11. század folyamán a külsõ
ellenségek támadásai egyáltalán nem vagy csak nagyon gyéren hatolhattak
Magyarország szívéig. Többnyire már a határvidéken elakadtak. Ilyen óorosz,
részben skandináv ezüst ékszerkincs a nyugati gyepûn a darufalvi. A darufalvi
ezüstcsüngõk testvérpéldányai viszont Doboka vára elsõ virágkorának az
idõszakát is keltezik.
Két éremkincs: I. László király
edényben elásott pénzei Tordán, a hajdani sófejtõk környékén (valószínûleg
nagyobb leletbõl 48 db), Magyarfrátán (120 db) korára és rejtekhelyére nézve
éppenséggel megfelel a levunioni (lebunioni) csatából visszatért, útját az
Ojtozi-szoroson keresztül vezetõ, magyarországi könnyû zsákmányszerzõ
hadjáratra vállalkozó, Kapolcs vezette 1091. évi elsõ (igazi) kun (kumán)
támadás irányának. A Dél-Moldva felõl betört kun sereg Erdélyen nagyjában
átlósan átvonulva, Torda és Kolozsvár környékét is dúlva jutott ki az Alföldre.
A Biharszentandrás határába rejtett 170, I. László-féle érem és Kónsztantinosz
Monomakhosz érmeinek tanúsága szerint elõször az ún. „bihari dukátus”
székhelyén és környékén zsákmányoltak. Az akkor hirtelenében elásott kincsek
nem csupán a kun sereg közeledtének az izgalmairól tanúskodnak, hanem az ebben
az idõben egy-egy kézbe gyûlt tekintélyes pénzmennyiségrõl is. Bizonytalan
viszont a (Szász-)Sebes közeli Lámkeréken a múlt század 70-es éveiben lelt
állítólagos éremkincs értékelése. A dicstelen uralkodású Péter érmeirõl van
szó. Ha az éremlelet valóban az õ pénzeit tartalmazta, Bóna István szerint
akkor országlása elsõ (1041. évi) vagy második (1046. évi) megdöntésekor a
keletrõl folydogáló Apold, a délrõl azt fölvevõ, a Marosba sietõ Sebes
folyócska Alvinc közeli völgyszakaszán két irányban is messze jutást kínáló
Maros-völgy e sok tekintetben nagyon jelentõs helyén született, magas méltóságú
személyiség uralmi székhelye lehetett.
A szóban forgó erdélyi területek
10–11. századi településtörténetét a régészeti leletek fényében összefoglalva
elmondható, hogy másfél évszázadot meghaladó, többé-kevésbé folyamatos és
következetes gyûjtõtevékenység nyomán ugyan nem hézagtalan, de így is eléggé
összeálló, valós kép alkotható róla. Ez még akkor is szembetûnõ, ha számot
vetünk az utóbbi háromnegyed évszázadnyi idõszak e kérdés tanulmányozhatásának
rendkívül kedvezõtlenül alakult folyamataival! Az 1940–1944 közötti „kicsi
magyar világ” idõszakocskájától eltekintve a korszakunk megismerésére irányuló
kutatások esetlegesek és rendszertelenek voltak.
Fõként az erdélyi bolgár uralom
valamikor a 932–934-es évek során Bogát gyulának tulajdonított fölszámolása
után a fegyveres „középréteg” sírjaiból a Mezõség, valamint a
Keleti-Kárpátokhoz számított hegyvonulatok közrefogta Kárpát-közi medencék (pl.
a Háromszéki–Barcasági- [iker]medence), valamint a Maros-völgyi Dédától Zámig
terjedõ középsõ szakasza mindkét oldalának hadászati megszállására lehet
következtetni. Ez a fölismerés eleve elvet bizonyos, politikai szándékosságtól
sugallt elképzelést, miszerint a Maros akár települési határ lett volna.
Ellenkezõleg, a 80-as évek folyamán nyomozott,[68]
föltehetõleg még Taksony nagyfejedelem kori földvárakkal „kicövekelt”
földerõdítménysor, ez a 10. század folyamán keletrõl várhatott támadások
elhárítására létesített, „mélyen tagozott” védelmi rendszer[69]
eltûnik [ezt ugyanbiza hogyan kell értelmezni? sz.m.] és fokozatosan átadja
helyét az Erdélyi-medence tartós megszállásának, betelepítésének. Bóna szerint
„állandó magyar település elõször a Maros–Aranyos [no meg a Kis-Szamos menti:
Doboka, Szék(akna), Dés, sz. m.] sóbányák körül alakult ki”. Kutatások híján
azonban egyelõre nagyon nehéz volna megmondani, hogy Gyulafehérváron,
Tordaváron (tegyem hozzá: Kolozsváron és Doboka-váron) s néhány Nagy-Szamos meg
Maros menti falvacskán kívül hol számolhatunk a 10. század második felében,
utolsó harmadában jelentõsebb települések, szállások kialakulásával. Az 1003.
év utáni, egész Erdélyre terjedõ államszervezéssel járó új telepítés útvonala,
„ütõere” a 11. század folyamán is nagyobbrészt a Maros völgye maradt.[70]
Az Erdélybõl (Dél-Erdélyen keresztül) Magyarországra irányuló sószállításnak
nemcsak a 11. század elején – az Ajtonnal kitört háborúságra okot adott eset –,
hanem késõbb is, századokon át egyik legfõbb útvonala volt. A régészeti
leletekbõl következtetve az Erdélybe átnyúló Szolnok vármegye területén újonnan
létesített Désvártól a Meszesi-kapun a Tisza menti szolnoki révig vezetõ
(szárazföldi) „sóút” csupán a 11. század második felében alakult ki.[71]
(Az egyesült Szamos földszerkezeti törések megszabta, kanyargós völgyét Déstõl
Nagybányáig, illetõleg Asszonypatakáig – az egykorú régészeti lelõhelyek kiáltó
hiánya miatt – a 11. század végéig aligha járták, használták a magyarság be- és
letelepedésének folyamatában, a két országrész kapcsolataiban. Ez különben már
mindkét „Avar” Birodalom idejében így volt!
Bóna István szerint „A
Sebes-Körös–Királyhágó–Kis-Szamos útvonal a honfoglalástól ismert és használt
volt.” E föltevésnek azonban egyelõre hiányzanak a régészeti bizonyítékai. Bóna
nézetével szemben magam másként látom, értelmezem az ügyet. A bihari Verespatak völgyében, a Kabesd és
Biharremete között fekvõ, oklevélben elõször 1508-ban[72]
említett Krajnikfalva ugyanis távolról sincs a Sebes-Körös völgyében (még csak
mellékvölgyében sem), hanem a Belényesi-medencébõl a belényesújlaki szoroson az
Alföldre folyó Fekete-Körös vízgyûjtõ medencéjében fekszik. A Királyerdõ
karsztjelenségekben bõvelkedõ, alacsony, erdõs, ma is lakatlan, sõt járatlan
(!) fennsíkja választja el a Sebes-Körös völgyöblétõl. A krajnikfalvi négy, 10.
századi (hármójuk normann–Karoling jellegû, „inkább három, mintsem két lovas
temetkezésbõl” származó), ezüst berakásos kengyel[73]
sokkal inkább kapcsolható a Biharszentmiklós fölötti fennsíkon (késõbb?)
épített (hercegi) udvarházhoz, mint a „Biharország bejáratát õrzõ” (Bóna
szerint „ezúttal nyilvánvalóan õrségrõl lehet szó”!) „Krajnikfalvára telepített
lovasokhoz”. E lovas temetkezéseket (?) talán inkább a Bihar várában élt, a
Királyerdõ és környéke nemes vadban gazdag tájain már korán lezajlott
vadászataihoz fûzhetnõk? Ezúttal tehát szó sem lehet „Biharország keleti (?)
bejáratának õrzésérõl”. Ne feledjük: Krajnikfalvától keletre a Bihar
hegytömegének az 1400 m átlagos tengerszint feletti magasságot meghaladó (a
Butyászával 1792, a Vigyázóval pedig éppen 1836 m-en tetõzõ), kétvonulatos
hegységgátja akadályozza a kicsi Belényesi-medencébõl nagyobb „testvérébe”, az
Erdélyi-medencébe jutást.
Visszatérve a
Kis-Szamos–Királyhágó–Sebes-Körös Nagyváradig vezetõ útszakaszához, magam annak
a használatba vételét nem becsülöm I. László uralkodása idejénél korábbinak,
hisz ehhez fûzõdõn semmiféle bizonyítékkal nem rendelkezünk. (Még a késõbbi
Bihar vármegye Kalotaszegig nyúlását sem lehet ennek bizonyítékaként
tekinteni.) Bónának viszont igaza lehet abban, hogy ennek az útvonalnak a
településtörténeti jelentõsége még jó ideig elmaradt a „Maros menti fõ ütõérhez
képest”. Ha a Királyhágó útját valóban nagyon korai idõtõl járták volna, a
(szárazföldi) „sóút” sem a Meszesi-kapun, a Szilágyságon, az Érmelléken, tehát
nagy kerülõvel haladt volna a szolnoki rév felé.
Bóna István szerint „A 13. század
utolsó harmadáig Erdély [...] védelmét északon Dobokavár, keleten Küküllõvár,[74]
délen Hunyadvár látta el. [Ez a fölöttébb hézagos kép kutatásaink fényében
megdõlni látszik.] Zártabb, sûrûbb magyar megtelepülés körülöttük, valamint Kolozsvár
és Tordavár körül tapasztalható.” Gyulafehérvár tovább is megtartotta központi
szerepét. A honfoglalást elõzõ szláv településcsomókat a régészet figyelemre
méltó módon a nyelvtudomány eredményeivel azonos tájakon mutathatta ki: az
említett belsõ tömbtõl északra, keletre és délre.[75]
A szláv közösségek élete a szláv helyneveket mai napig õrzõ vidékeken nyilván
benyúlt a 11. századba, helyenként még a következõbe is.[76]
A késõbbi dél-erdélyi és
Beszterce környéki „szász” földekre elsõsorban az akkori Magyarország nyugati
határszéleirõl elköltöztetett „székely” (és besenyõ) közösségek[77]
biztosították a határvédelmet.
I. László és Kálmán uralkodása
idejében az imigyen birtokba vett egész területen megfigyelhetõ a falusi
egyházi szervezet kiépülése. Egyház, templom körüli temetõk azonban most már
korábban lakatlan tájakon, egykori erdõvidéken is létesültek. Az ispáni várak
egyúttal a térítés, a keresztyénség központjai voltak. Doboka vára közvetlen
közelében pl. három korai kõegyházat fedeztek föl a kutatások folyamán.
Az elsõ „szász” betelepítések
nyomán[78]
a 11. századi határõrszervezetet a 12. század végén folyamatosan kezdték
átköltöztetni a késõbbi Székelyföldre. Itt – Bóna szerint – „a határõr népesség
feltûnése régészetileg is igazolható (?)...” Magyarok voltak, az akkori
országban már divatja múlt ómagyar hagyományokkal. Jelentõségükre a kor nemesi
viseletét megközelítõ gazdagságuk utal. Nem sikerült viszont eddig gyaníthatón
besenyõ eredetû lakosságú határõrtelepüléseket kimutatni.[79]
Mint az elõrebocsátottak folyamán
arról meggyõzõdhettünk, a többszörös honfoglalók régészeti hagyatékai
területileg folyvást szélesednek; az utóbbi háromnegyed évszázad leforgásának
számunkra rendkívül kedvezõtlen alakulása ellenére, ha nagyon lassan is, de
állandóan gyarapodnak. A térképre vetített kora és késõ „avar” kori, valamint
honfoglalás kori, részben az Erdély földjére is több hullámban betelepedett
õsmagyarok jelenléte a régészeti leletek fényében immár kétségtelennek tûnik.
Árpád népe 895–896. évi honfoglalásának a régészeti adatokkal is bizonyított
ténye ma már vitathatatlan. Fõként a régész Nagy Gézának, Horváth Tibornak,
Bóna Istvánnak, de mindenekelõtt László Gyulának és Makkay Jánosnak a korábbi
sejtése, késõbbi meglátása, ha csigalassúsággal is, de egyre erõsödik. Az
Erdélyt ma lakó népek közül kétségtelenül õseink szállták meg elõbb ezt az ezer
néhány száz éve tõlünk lakott, nemzedékek kiömlött vérével megszentelt, bércek
koszorúzta kisebb hazánkat. A legújabb kutatások alapján kirajzolódó kép idõk
múltával – minden bizonnyal – még tovább bõvül.