Benkõ Loránd
Ezeréves küzdelem a magyar nyelvért*
1. A nyelvek sorsa a történelem játékszere. Minden egyes önálló
nyelv élete függvénye annak, hogyan alakul ama társadalom története, amely a
kérdéses nyelvet anyanyelvként beszéli. Elsõdleges kritériumokként: hogy
milyenek voltak, illetve hogyan változtak az adott nyelvközösség gazdasági,
társadalmi, mûvelõdési, politikai viszonyai, milyen volt mindenkori geopolitikai
helyzete; másodlagos kritériumokként, az elõbbiek függvényében is: hogyan
alakult lélekszáma, milyen volt az idegen hatásokkal szemben egyfelõl a
felvevõ, másfelõl az ellenálló képessége, milyen volt népi, majd nemzeti
összetartozási tudata, hogyan alakult irodalma, miként mûködött nyelvéért való
cselekvõképessége stb. stb. Efféle tényezõk tették a nyelveket történeti
kategóriákká, a kialakulás, a fölfelé fejlõdés és virágzás, valamint a
hanyatlás vagy éppen az elhalás viszonylataiban.
Ennek megfelelõen minden nyelv
életében voltak, vannak, lesznek kritikus idõszakok akár negatív, akár pozitív
értelemben, amelyeket a nyelv vagy átvészel, vagy nem, illetõleg amelyek vagy
továbblendítik a fejlõdés útján, vagy visszavetik abban. Hogy a nyelvek sorsa
mennyire kritikus, azt jelezheti, hogy a világnak a mát megért több ezer
nyelvénél nyilvánvalóan sokkalta nagyobb az elpusztult nyelvek száma; de
például Európa ismert történetében vagy legalábbis nyelvészetileg megismerhetõ
történetében is nyelvek hosszú sora tûnt el nyomtalanul vagy „kedvezõ” esetben
is csak írásos emlékekben fennmaradva. Ám a jelenben, szemünk láttára is halnak
ki nyelvek. Nem nehéz ilyeneket megjelölni akár rokon nyelveink között is: a
finnugor eredetû vepsze, vót, izsór, lív nyelvet már csak nagyon-nagyon kevesen
és egyre felejtve beszélik; de erre halad legközelebbi rokon nyelveink közül is
a vogul, sõt egyre inkább az osztják; hogy a távolabbi rokon nyelveink, a kis
szamojéd nyelvek egész sorának a gyors pusztulásáról ne is beszéljünk;
némelyiküket már csak néhány tucat idõs ember ismeri.
Bizony szinte azt lehet mondani,
hogy szerencsés történelmi körülményeknek kellett érvényesülniük, s nemegyszer
kritikus helyzetek sorát is átvészelniük, hogy nyelvek máig fennmaradjanak, sõt
a jelenben is életerõvel érvényesüljenek. A mi nyelvünk föltétlenül azok közé
tartozik, amelyek nagyon nehéz történeti helyzetek sorozatán mentek át mai
létükig. Anyanyelvünk kritikus életszakaszai természetesen nem voltak
egyforma jellegûek: nem hordoztak mind
azonos mérvû veszélyeket, változatos okok, körülmények idézték fel
fenyegetettségüket, túlélésük lehetõségei is más-más tényezõktõl függtek.
Egyben azonban azonos láncolatra fûzõdnek: mai magyar nyelvünk léte mindenkori
legyõzésük eredménye.
Anyanyelvünknek e sorsalakító
szakaszairól szeretnék a következõkben a rendelkezésre álló idõ kereteiben
valamiféle átnézeti képsort felvillantani, bízva abban, hogy e kurta szemle sem
lesz talán tanulság nélküli a jelen számára.
2. Már honfoglalásunk is jó nagy idõtávolságra van a mától, de a
magyar nyelv élete ennél sokkal hosszabb idõt fog át. Hangsúlyozom, hogy a magyaré,
hiszen nyelvünk a honfoglalás elõtt már jó másfél ezer, de inkább kétezer évvel
azelõtt elvált legközelebbi nyelvrokonainktól is, s azóta éli a maga külön,
önálló (tehát már nem finnugor nyelvközösségi) életét, saját, magyar nyelvi
jelleggel, saját belsõ nyelvi törvények szerint továbbalakulva. Ennek a
nyelvrokonainktól való igen régi elszakadásnak a következménye, hogy a
honfoglaló magyarság a megértés egyetlen tényezõjét tekintve sem tudott volna
már érintkezni akár legközelebbi nyelvrokonainkkal sem. Ez persze csak elvi
síkon értendõ, hiszen ekkorra már régen megszûnt az ilyen érintkezésnek a
földrajzi és történelmi lehetõsége.
Ugyancsak ennek a nagyon régi
önállósulásnak a következménye, hogy a magyar nyelv a maga mintegy három
évezredes múltjával régebbi idõ óta éli külön életét, mint a legtöbb európai
nyelv, beleértve minden mai minket környezõ nyelvet is. Ha anyanyelvünk nem is
olyan „õsnyelv” típusú nyelv, mint – mondjuk – a baszk, a grúz, az ír stb.,
idõbeli európai párjait körülbelül az örmény, a latin, a görög, az albán
körében kell keresni.
A már önálló magyar nyelv
honfoglalás elõtti idõszakának korábbi, hosszabb, mintegy másfél évezredes
szakaszáról a mögötte levõ történeti körülmények részleteit tekintve vajmi
keveset tudunk. Annyit azonban valószínûsíthetünk, hogy a magyarság valahol az
Urál déli vidékein nyelvileg sem lehetett valami nyugalmi helyzetben, tekintve
annak a területnek a közelségét, ahol a steppei népek vándorútjai és a
kelet–nyugati kereskedelem fõ útvonalai vezettek, s ahol nyelvi környezetét már
merõben idegen nyelvek tették ki. Nyelvi történetünk elsõ nagy vívmányának
tekinthetõ, hogy ezt az irdatlan nagy idõt népünk – ma már beláthatatlan
megpróbáltatások közepette is – eredeti nyelvének teljes megtartásával volt
képes áthidalni.
A honfoglalás elõtti néhány
évszázadról már biztosabban tudjuk, hogy a magyarság részben iráni, de fõként
török nyelvû népek közvetlen környezetébe került, és nem maradhatott érintetlen
azok kulturális és társadalmi-politikai és ezekkel szorosan együtt járó nyelvi
befolyásától. S mint tudjuk, a magyarságról ekkor le is váltak saját nyelvi
néprészlegek, s csatlakoztak is hozzá idegen nyelvûek (pl. a valószínûleg török
nyelvû kabarok). Az olyan nagy kultúraváltások és századokon át erõsen ható
nyelvi érintkezések, mint amilyeneken a magyarság ez idõszakban átment, gyakran
alapjaiban rendítik meg a nyelvi viszonyokat. A népvándorlás számos népének
nyelve el is tûnt ekkor itt, a pontusi térségben. A magyar nyelvvel nemcsak
hogy ez nem történt meg, hanem eredeti mivoltát szinte érintetlenül megõrizte
továbbra is, a viszonylag erõs török szókincshatás nyelvünk alapszerkezetét nem
érintette. Azok a régi nézetek, amelyek ez idõszakban népünk magyar–török
kétnyelvûségérõl szóltak, hibás értelmezéseken alapulnak, a mai nyelvtudomány
tükrében egyáltalán nem tarthatók.
A honfoglalással a nyelvi
krízisnek új lehetõségei álltak elõ. Nem nehéz megállapítani, hogy a
nomád-félnomád kultúra huzamosabb fenntartásával, a korábbi
társadalmi-szervezeti viszonyok továbbvitelével a magyarság nyelvileg is
ugyanarra a sorsra jutott volna, mint mindegyik nomád nép, amely elõtte (pl.
hunok, avarok, bolgár-törökök) vagy utána (pl. besenyõk, úzok, kunok) e
régiókba költözött. De az államszervezet kiépítése, a kereszténység felvétele,
a nyugati kultúrkörbe valón fokozatos bekapcsolódás számunkra nemcsak a nyelvi
megmaradás szempontjából jelentett válaszutat, hanem nyelvünk továbbfejlõdési
iránya, jellege tekintetében is. E viszonylatban döntõ jelentõségûnek kell
tartanunk a nyugati, római kereszténységhez és nem a bizáncihoz való
csatlakozásunkat, ami nyelvünk szorosabb értelemben vett európaiságának,
továbbá írásbeliségünknek az alakulását is alapvetõen meghatározta.
A honfoglalással kemény próba elé
került nyelvünk egy másik vonatkozásban is. A létszámban inkább negyed-, mint
félmillióra tehetõ magyarság e beköltözéskor nem tudta kitölteni a
Kárpát-medencét, s amellett megszállt területein is szinte mindenütt idegen,
fõként szláv nyelvû lakosságra települt rá. Ennek a népünk létszámához képest
meghatározhatatlan, de a helynevek tanúsága alapján összességében tetemes
mennyiségû, egyes vidékeken ritkább, másutt sûrûbb szlávságnak a nyelvi
felszívása a magyarok megszállta területeken aránylag hamar, egy-másfél
évszázad alatt megtörtént. Ez sem volt kis nyelvi teljesítmény, sõt kimenetele
akár másként is eldõlhetett volna, fõként ha arra gondolunk, hogy némileg
hasonló helyzetben a balkáni szlávságra rátelepült hódító, török nyelvû
bolgár-török népesség maga olvadt bele a szláv nyelvi szubsztrátumba, igaz,
hogy ott e folyamatot a szlávsághoz kapcsolódó korai bizánci kereszténység is
befolyásolta.
A tatárjárás a Kárpát-medencében
földrajzi és gazdasági-politikai helyzeténél fogva éppen a magyar nyelvû
népességnek óriási vérveszteséget okozott. Ez azonban nyelvi katasztrófával
kevésbé fenyegetett, a középkori erõs magyar állam e nyelvileg is ható csapást
viszonylag könnyen kiheverte. Sõt tulajdonképpen a középkorban szilárdult
véglegessé és maradt fenn népnyelvi-nyelvjárási szinten egészen napjainkig az a
magyar nyelvi egység, amely nyelvünket a hasonlóan nagy területen beszélt más
nyelvekhez képest szinte egyedülállóvá teszi Európában: a magyar közösségbõl
kulturálisan és nyelvileg is jó ideje kiszakadt csángó kivételével a
legtávolabb esõ magyar nyelvjárások beszélõi is mindig tökéletesen megértették
és megértik ma is egymást, a csekély szótani különbségek e tekintetben nem
lényegesek.
A XVI. századtól fõként írott,
irodalmi nyelvünkben kialakulni kezdõ magyar sztenderd számára a török hódoltsággal,
illetõleg az ország három részre szakadtával éppen ezen a nyelvi szinten, az
egységes magyar nyelviség dolgában keletkezett fenyegetõ veszély, mégpedig két
oldalról is: egyfelõl a hódoltsági terület magasabb igényû nyelvi fejlõdése
lemaradásának, másfelõl az önállósodó Erdély magyar nyelve távolodásának
lehetõségével. De ezt a fenyegetést is áthidaltuk: több szerencsés tényezõ vált
ugyanis a negatív hatások érvényesülésének akadályává. Az akkori magyar
értelmiség, az úgynevezett magyar deákság népi összetartozás-tudatával,
illetõleg ebben az anyanyelv meghatározó szerepének felismerésével nagyon következetesen
törekedett egységes magyar írásgyakorlat kialakítására. Ezt a törekvést a
magyar reformációnak az anyanyelvet egyházi-iskolai-irodalmi szinten elõtérbe
állító szerepe (a Károli-biblia nagy nyelvi hatása, a református kollégiumok
hathatós mûködése stb.) és az erdélyi magyar protestantizmusnak a magyar
protestantizmus egészéhez nyelvileg is szoros kapcsolódása más oldalról
támogatta. És ennek az egységes magyar nyelvi norma, az egységes magyar nyelvi
ideál felé való tudatos haladásnak az ellenreformáció nemhogy nem állt
nyelvileg útjában, hanem mindenekelõtt a magyarság összetartozását annyira
szívén viselõ Pázmány Péter érdemébõl a pozitív folyamatot tovább segítette,
erõsítette. Hogy a magyarság tudatába milyen erõsen és huzamosan ivódott bele a
nyelvi összetartozás fontossága, azt jól jelzi, hogy még a XVIII. század végén
is a megalakuló Erdélyi Magyar Nyelvmívelõ Társaság programtervezete kiemelten
írta elõ az afölött való õrködést: az erdélyi magyar nyelv el ne távolodjon a
közmagyar nyelvi használattól.
Mindezen múlhatatlan érdemû
igyekezetek mellett is a XVII. és fõként a XVIII. század a magyar nyelvvel
szemben új nyelvi kihívások idõszakát hozta el. Azokon a nyelvi színtereken,
amelyeken a megszilárduló közélet országos jelleggel folyt (politikai és
társasági élet, közigazgatás, tudomány, magasabb szintû oktatás stb.), részben
a latin, részben a német nyelv foglalta el állásait egészen odáig menõen, hogy
közszíntéren hovatovább magyar nyelven boldogulni már egyáltalán nem is
lehetett. Ennek nemcsak az lett az ára, hogy a magyar nyelv némelyek
szépirodalmi anyanyelvi buzgólkodásán kívül jórészt a mezõvárosok, falvak,
tanyák szintjére szorult, hanem anyanyelvünk a különféle közéleti szerepek
betöltési képességében a kifejezõkészség, a frazeológia, a stilaritás
tekintetében is egyre hátrább maradt. II. József hírhedt nyelvrendeletei már csak a jogi pecsétet tették rá erre a
helyzetre. És ekkor a magyarság ügye iránti elkötelezettségrõl ismét a kor
szellemi legjobbjai tettek fényes bizonyságot. A mellett a politikai harc
mellett, amely a jozefinizmus után a magyar nyelv jogaiért megindult és több
évtizeden át váltakozó erõvel és eredményességgel Széchenyi és Kossuth idejéig
és személyes részvételéig eltartott, elsõsorban a magyar írók és grammatikusok
fellépésének lett eldöntõ nyelvi jelentõsége (ez idõben író és grammatikus sem
személyekben, sem mûködési jellegben nem vált úgy szét, mint késõbb). A kor
nagy haladó szellemi eszmeáramlatának, a felvilágosodásnak a nyelvi törekvéseit
olyan, a nyelv dolgait mélyen értõ és az anyanyelv ügyéért cselekedni kész és
tudó személyiségek, mint Kazinczy, Révai, Verseghy úgy vitték át az elvi alapozás
és a gyakorlati megvalósulás hazai területére, hogy a kor akkori magyarországi
viszonyaihoz képest csodálatos szervezettségû, együttmunkálkodású, hatásfokú
nyelvfejlesztõ mozgalmat bontakoztattak ki. A reformkor mindezt szervesen és
töretlenül vitte tovább.
A közismerten nyelvújításnak
nevezett mozgalom sokkal több volt a szókincs, a frazeológia gyarapításánál: az
akkori mûvelt európai nyelvek szintjére emelte anyanyelvünket, a magyar nyelvi
sztenderd fejlõdésében lényegében teljesen megszilárdította az irodalmi nyelvi normát
és nyelvi eszményt, és megindította egy egységes magyar társalgási nyelv
kialakulásának folyamatát. Ez a korábbi állapothoz képest viszonylag rövid idõ
alatt óriási mérvû nyelvi átformálást, megújulást hozó magyar
nyelvi-irodalmi-társadalmi mozgalom szinte párját ritkítja Európában,
intenzitásban és hatásfokban talán csak a kor német és cseh nyelvi mozgalmai
mérhetõk valamennyire hozzá. Nyelvi ébredésünknek e gyönyörû korszakai: a
felvilágosodás kora és a reformkor nemcsak a magyar nyelv fejlõdésének a
korábbinál sokkal magasabb szintjét hozták el, hanem ami talán még ennél is
fontosabb volt: új életre keltették a magyarság már szunnyadni kezdõ nyelvi
öntudatát. A felvilágosodás korának és a reformkornak ez a krízisbõl virágzást
hozó nyelvi fordulata alapozott meg minden további magyar nyelvi fejlõdést,
benne elsõsorban és legnagyobb értékûen azt a betetõzést, mellyel múlt századi
klasszikusaink, Vörösmarty, Petõfi és Arany anyanyelvünket azóta is
felülmúlhatatlan esztétikai szintre, csodálatos magasságokba emelték.
A millenniumi idõkben úgy
látszott, hogy a magyar nyelv a külsõ és belsõ nyelvi viszonylatokat tekintve
egyaránt fejlõdésének egyenes, kedvezõ szakaszába jutott. A további idõk azonban
nem egészen ezt igazolták: nyelvünkre újabb és legújabb életszakaszaiban új
veszélyek súlya nehezedett és nehezedik.
Horderejét és magában rejtõ
következményeit tekintve a trianoni békeszerzõdést, majd ennek a második
világháború utáni megismétlését kell itt mindenekelõtt számba venni. A Monarchia
utódállamaiba szakadt többmilliós magyarság sokrendbeli politikai-kulturális
hátrányain belül nyelvileg is a szó szoros értelmében kisebbségi helyzetbe
került, kiszolgáltatva az új államok lényegében egyívású, azonos törekvésû,
visszaszorító szándékú mûvelõdési-nyelvi politikájának. Ennek a napjainkig
tartó, sõt az újabb idõkben jól érezhetõen még szigorodó nyelvpolitikának
következményeként a szülõföldjét ugyan el nem hagyó, de határainkon kívül
rekedt magyarság már helyzeténél fogva is egyre inkább háttérbe kerül a nyelvi
közéletben, amit nagymértékben súlyosbít anyanyelvi mûvelõdése kulturális
lehetõségeinek szûkülése, fõként pedig az anyanyelvi iskolázásban való
fokozatos térvesztése. A többrendbelileg hátrányos nyelvi helyzet, a
korlátozott nyelvi használati lehetõségek, a familiáris szintre szoruló
anyanyelvi gyakorlat a szükségszerû és önmagában természetesen kommunikációs
értéket képviselhetõ kétnyelvûségen át törvényszerûen visznek a nyelvi
önbizalom csökkenése, a nyelvi asszimiláció, az anyanyelvvesztés felé, mindenekelõtt
a jövõ nemzedékek, a fiatalság körében.
Itt is van azonban egy olyan
mozzanat, amely ezeknek az anyanyelvünk egésze számára is egyértelmûen
kedvezõtlen folyamatoknak a sodrában a pozitív oldalt képviseli. Ez pedig az,
hogy az egységes magyar köz- és irodalmi nyelvi norma, a magyar nyelvi
sztenderd mint nyelvi eszmény ma is töretlenül él a határokon kívüli magyarság
tudatában és érvényesül nyelvi gyakorlatában, akadályaként a külön államokba
szorult magyar nyelvûek számára potenciális veszélyként fentálló nyelvi
eltávolodásnak, különfejlõdésnek. Olyan tényezõk hatása mellett, mint a
turizmus, a rádió, a televízió stb., ebben meghatározó érdeme van annak a
magyar értelmiségnek, amely a magyar nyelvi egység tudatos õrzését, az ahhoz
való következetes ragaszkodást minden környezõ államban feladatának tekintette,
és egységes magyar nyelvi normákhoz igazodó nyelvmûvelõ munkával, egységes
magyar írásgyakorlat elfogadásával hathatósan támogatta. Az erdélyi magyar
értelmiségnek, melyre a Magyarország mai határain kívüli legnagyobb magyar
nyelvû népcsoport nyelvi oltalmazásának és vezérlésének a szerepe hárul,
különösen kiemelkedõ fontosságú, Erdélyen messze túlsugárzó értékû feladata az
összmagyar nyelvi egység ügyének az istápolása. A nyelvtörténész jólesõ
érzéssel állapíthatja meg, hogy az erdélyi magyar értelmiség ezt a feladatát
eddig múlhatatlan történelmi érdemmel, példamutató felelõsségérzettel látta el,
s bizonyára ezt teszi a jövõben is.
Legújabban szórványosan
tapasztalhatók Magyarország határain belül és kívül is olyan, sajnálatosan a
nyelvtudomány köntösébe bújtatott kísérletek, amelyek a magyar nyelv egysége
országok szerinti, határok szabdalta szétesésének az elméletét próbálják
hirdetni. Mindnyájunk közös ügye, hogy ezek a szándékok sem a magyar
nyelvtudományon belül, sem a szélesebb magyar beszélõ közösség körében ne
kaphassanak erõre, s az egy és oszthatatlan magyar nyelvet és az azt õrzõ,
ápoló nyelvi magatartást ne veszélyeztethessék.
A magyar nyelv mai és eljövendõ
sorsának alakulásában magától értetõdõen „belföldi” nyelvhasználatunk a
legdöntõbb tényezõ, annál is inkább, mivel a mai magyarországi nyelvi
jelenségek természetes mintául szolgálnak a határokon kívüli magyar beszélõk
számára is.
Sajnos, ez a minta több mint
problematikussá látszik alakulni. Egyfelõl a nyelvhasználatot is erõsen
befolyásoló világjelenségek elõl mi sem tudunk kitérni: a humán mûveltség és
fogékonyság visszaszorulása, a durvaság eluralkodása, a modern élet rohanó,
hajszoló sodra és megannyi más külsõ hatás mind-mind lecsapódik a mi
nyelvünkben is. Sõt a kis népek nyelvének e tekintetben fokozott védtelenségét
nyelvi ellenálló képességük jól érzékelhetõ gyöngesége még tetézi is, pedig a
mi nem indoeurópai eredetû nyelvi rendszerünk különösen kevéssé alkalmas
válogatás, idomulás nélkül beözönlõ idegen nyelvelemek fogadására. Az orosz
nyelv hatása ellen még csak védelmezett bennünket e nyelvnek enyhén szólva nem
nagy társadalmi népszerûsége, az angol nyelvi hatás azonban mára már a
külföldmajmolás, sznobizmus révén is gátat szakított: a közbeszéd jelenségein
kívül elegendõ Budapest utcáin végignézni, a cégtáblák, feliratok, hirdetmények
errõl önmaguk vallanak. Másfelõl társadalmunk zavarodottsága, dekadenciája
külön is kedvez a nemtörõdöm, hevenyészett, odavetett nyelvhasználatnak, nemkülönben
az ízléstelenségnek, durvaságnak, trágárságnak, melyek az alacsonyabb rendû
közhasználatnak ma már igen széles mezejérõl mind magasabb nyelvi szintekre is
beszüremkednek. Nyelvmûvelõink minden dicséretes munkálkodása, igyekezete is kevés
ezek ellensúlyozására, mivel e nyelvi tünetek mélyén a nyelvtudomány hatókörét
messze túlhaladó társadalmi jelenségek húzódnak meg. A nyelvésznek persze
kötelessége, hogy figyeljen és kendõzés nélkül figyelmeztessen arra: nyelvünk
élete egy veszélyes szakaszának újra részesei vagyunk.
3. Anyanyelvünk története legfontosabb fordulóinak e rövid szemléje
nemcsak azt tanúsítja, hogy a magyar nyelv sorsa mindenkor szoros függvénye
volt népünk és nemzetünk történeti körülményei alakulásának, hanem bizonysága
annak is, hogy az a mindenkori tudati és érzelmi viszony, amely nemzetünket
anyanyelvéhez kötötte, maga is alakító tényezõje volt és marad történelmünknek.
Ennek az a jól ismert, egyszerû oka, hogy a nép és a nemzet összetartozásának,
sorsközösségének egyik legalapvetõbb kifejezõje, egyúttal biztosítéka és
fenntartója az anyanyelv közössége. Pontosabban az a tudat, élmény és érzelem,
amelyet az anyanyelvünkhöz való kapcsolat, anyanyelvünk öröklése, birtoklása,
használata, hasznossága, nélkülözhetetlensége fejleszt ki bennünk, amely ugyan
legegyénibb tulajdonunk, de ugyanakkor egy közösséghez is a legszorosabban fûz
bennünket. Magyar nyelvünkhöz fûzõdõ viszonyunkban áttételesen benne van
kötõdésünk szülõföldünkhöz, családunkhoz, a közös sorsunkban osztozókhoz és azt
vállalókhoz, anyanyelvünk közvetíti közös mûveltségünket, hozzákapcsol közös
múltunkhoz és hagyományainkhoz.
Mint láttuk, az a tudati-érzelmi
kapcsolat, amellyel a magyar nép, majd nemzet anyanyelvéhez mindenkor
ragaszkodott, amellyel féltette, ápolta, fejlesztette, ahogyan a bajban
legjobbjait harcba küldve mindig kiállt és cselekedett érdekei védelmében, óvta
meg nyelvünket annyiszor és annyi különbözõ formában felbukkanó veszedelmeitõl.
Ez a sokszoros történelmi tanulság adhat okot és alapot arra, hogy anyanyelvünk
ügyére továbbra is ne csupán bizakodva tekintsünk, hanem érte – ki-ki a maga
területén és lehetõségei szerint – tegyünk is. Ahhoz persze, hogy anyanyelvi
tudatunk és hozzá kötõdõ érzelemvilágunk nemzettudatunknak szerves része és
ezáltal nemzeti létünknek, fennmaradásunknak fontos tényezõje lehessen, ismerni
kell nyelvünknek azt a történeti szerepét, amelyet a magyarság életében eddig
betöltött és betöltésére a jelenben és a jövõben is hivatott. Ha ehhez a
történeti megismeréshez elõadásom valamivel is hozzájárult, már nem volt
hiábavaló.