Kuszálik Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989

Kisebbségi Adattár VI. Szerkeszti Bárdi Nándor, Dippold Péter. Teleki László Alapítvány.
Közép-Európai Intézet. Bp. 1996. 264 lap

 Bibliográfus tudja csak igazán felmérni, milyen lelkiismeretes, pontos munkát igénylõ adatgyûjtés, leírás és mennyi veszõdés elõzi meg a könyvészetek megjelenését. Kuszálik Péter bibliográfiája e mûfaj legjobb erdélyi hagyományai szellemében, Monoki István A magyar idõszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940 (Bp. 1941) c. munkájának folytatásaként látott napvilágot.

E bibliográfiában a kutató tizenöt közgyûjtemény magyar és kétnyelvû újság- és folyóiratanyaga alapján 690 kiadványról kaphat információt. Az 1672 lapcímet magában foglaló Monoki-bibliográfia és Kuszálik Péter jelen munkája teljes képet ad az igen gazdag erdélyi sajtóról, a mindkettõt kiegészítõ mutatók pedig a gyors tájékozódást segítik elõ.

A gyûjtõkör területi határai megegyeznek a Monoki által föltérképezett területtel, vagyis felölelik a Trianon utáni Románia egész területét. Hírlapok, folyóiratok, alkalmi lapok bibliográfiai leírását tartalmazza, mellõzve gyûjtõkörébõl a kalendáriumokat, naptárakat, tudományos ülésszakok dokumentumait, a periodikusan megjelenõ gyûjteményes kötetek, statisztikai kiadványok, árkatalógusok, névjegyzékek, kongresszusok, tanácskozások nyomtatványait, beszámolók, jelentések, iskolai és múzeumi évkönyvek, kevés kivétellel az iskolai értesítõk leírását.

A kiadvány fõcímük szerinti betûrendes címjegyzékben tünteti fel a lapok bibliográfiai adatait, és valamennyi bibliográfiai tétel (címleírás) sorszámozott. E leírások adatcsoportjai megegyeznek a Monoki által alkalmazott leírásokéval, azaz „a bibliográfia minden adata úgy van feldolgozva, mint ahogyan az a lapon magán elõfordul; ezáltal a lap hû képe tükrözõdik vissza. Az eredeti adatoktól való bármely eltérés vagy elkerülhetetlen hozzáadás szögletes zárójelbe van téve.” (I. m. VII). Kuszálik Péter bibliográfiája 12 adatcsoportba sorolja a lapra vonatkozó elsõdleges vagy másodlagos forrásból származó információkat: 1) fõcím = párhuzamos cím; 2) megjelenési hely; 3) számozás; 4) alcím és idõbeni változásai; 5) periodicitás (megjelenési gyakoriság); 6) szerzõségi közlés; 7) kiadótestület; 8) nyomda; 9) méret; 10) terjedelem; 11) lelõhely; 12) megjegyzés; bibliográfiai utalás. E 12 adatcsoport biztosította részletesség eleget tesz a legmodernebb nemzetközi leírási szabványok által támasztott követelményeknek, ugyanakkor biztosítja egységét Monoki bibliográfiájával.

E 12 adatcsoport némelyikével kapcsolatban jegyeznék meg a szerzõ alapos, pontos munkáját bizonyító tudnivalót:

– A cím helyesírása a mai írásmódot követi.

– Ha az alcím, amely a kiadvány tartalmára, jellegére, mûfajára vagy kiadásának indítékára utal, változik, a változásokat a szerzõ idõhöz kötve tünteti fel.

– A szerzõ a ritkább, kevésbé ismert lapok esetében megadja a lelõhelyüket is, hiszen így a kutató, az olvasó munkáját könnyíti meg, illetõleg teszi egyáltalán lehetségessé.

– Igen értékes a Megjegyzések adatcsoportja, amely az összegyûjtött információkat tartalmazza: pl. ha a kiadvány két- vagy többnyelvû, elöl mindig az a nyelv áll, amelyik dominál az illetõ kiadványban; ha a dátumozás kettõs; ha a sorszámozás kettõs; ha az egyik szám valami fontosat tartalmaz stb., de jelöli Kuszálik ebben az adatcsoportban „Monoki bis...” formulával azt is, ha a lap szerepel már a Monoki-bibliográfiában.

– A leírás utolsó adatcsoportja a kiadvánnyal kapcsolatos legfontosabb irodalmi hivatkozást, leírást, monográfiát, repertóriumot említi meg.

A munkát igen értékes és hasznos Sajtótörténeti kronológia vezeti be, amely a „sajtó életét befolyásoló történelmi, politikai események és adminisztratív intézkedések idõrendjét, a sajtóélet érdemleges történéseit” tartalmazza 1940. május 18-cal kezdõdõen, amikor is „Bukarestben a belügyminisztérium és a propagandaügyi minisztérium bizottságot szervezett, azzal a feladattal, hogy vizsgálják meg az összes bukaresti és vidéki lapok, folyóiratok, közlönyök, idõszaki kiadványok kiadási engedélyét. A hírt közlõ Magyar Szó is szünetelni kényszerült szeptember elejéig.” (11.) 1989. december 22-én „Romániában megbukott a Ceauºescu-diktatúra, eltörölték a (hivatalosan nem létezõ) cenzúrát. – Néhány hetilap és folyóirat esedékes/decemberi számát kinyomtatták ugyan, de kereskedelmi forgalomba nem került: Napsugár, A Haza Sólymai, Dolgozó Nõ, Utunk. Több folyóirat utolsó, decemberi számát januárban (új címmel) nyomtatták. 1989. dec. 23. után új lapok jelentek meg: Szabadság, Székelyudvarhely, Székely Újság, Kézdivásárhely stb. A hírlapok és a folyóiratok (valamint a hivatalos közlöny) jó része új címet választott.” (25. )

Kuszálik bibliográfiáját, mint a nagy elõdét, nagy gondossággal és pontossággal megszerkesztett, e mûfajban nélkülözhetetlen mutatók zárják. „Román, német és szerb nyelvû társlapok, testvérlapok” mutatója mellett a Névmutató, melyben a szerkesztõk és kiadók szerepelnek (a nyomdavezetõk nem), egészíti ki a két legfontosabb mutatót. A Szakbeosztásos mutatóra gondolok, mely a Kiadási hely szerinti címmutatóval értékes-érdekes adatokkal szolgál már az elsõ áttekintéskor is, ha összehasonlítjuk Monoki adataival.

Megállapítható, hogy 1940–1989 között is, éppen úgy, mint a Monoki által felmért idõszakban, a politikai napi- és hetilapok, valamint az egyházi lapok jelentek meg a legnagyobb számban Erdély területén; az 1940–1989-es idõszakban viszont nagyobb az ifjúsági és gyermeklapok, az alkalmi lapok, illetve közgazdasági lapok és közlönyök részaránya az egyéb szaklapok és szépirodalmi lapok rovására.

1919–1940 között, amint az Monoki földrajzi tájékoztatójából kitûnik, „Románia 69 helységében jelentek meg magyar idõszaki sajtótermékek. Ezek között elsõ helyen és igen nagy távolságban a többiek elõtt áll Kolozsvár 457 lapcímmel, majd Temesvár következik 214-gyel. Ebbõl kitûnik, hogy a romániai magyarság szellemi központja Kolozsvár volt, ami könnyen érthetõvé válik, ha csak a magyar nyelvû fõ- és középiskoláink számát vesszük figyelembe, amely téren vezetõ helyen állt a többi város magyar iskoláinak számával szemben.” (X.)

Kolozsvár 138 lapcímével a Kuszálik-bibliográfia szerint is megõrizte vezetõ helyét. Temesvár 2. helyére (ahol csupán 30 cím maradt a 214-bõl) Marosvásárhely lépett az 1919–1940. évek közötti 93 cím helyett 85 címmel, majd Bukarest következik 80 címmel. A Monoki által közölt idõszakban Nagyvárad 147 lapcímével a 3. helyen állt, az 1940–1989-es idõszakban mindebbõl csak 51 cím maradt; az aradi 126-ból 21, a Lugoson megjelent 17 magyar nyelvû címbõl 1, a brassói 68 címbõl csupán 20 maradt. Elgondolkoztató adatok!

Kuszálik Péter munkája a magyar referencia-irodalom legjobbjai közé sorolható, jelentõségét a kutató, az olvasó és a szakember egyaránt felméri, megjelenését örömmel üdvözli. A kötet tetszetõs kivitelû, könnyen konzultálható. Elismerés és köszönet érte szerzõnek és kiadónak egyaránt.

Újvári Mária