A nemzedékváltásról – interdiszciplináris
megközelítésben
Veress Károly: A nemzedékváltás
szerepe a kultúrában.
Kvár 1999. 400 lap
Miért nemzedékváltás? Miért
felvetni egy filozófiai körökben mostohán kezelt problémát? Veress Károly
monografikus írása válasz; eszmefuttatása, kutatása hitelesen tematizált, s arra késztet, hogy identitáskeresõ/választó gesztusainkban nemzedéki problémáinkra jobban
odafigyeljünk, felszámolva az említett mellõzöttséget.
A kontextus: a nyugati kultúra, a modern történelem; a
tárgyalandó jelenség: a nemzedékváltás, amely olyan dichotómiák vizsgálatát
igényli, mint hagyomány–újítás, konformizmus–nonkonformizmus,
konfliktus–konszenzus stb., vagyis európaiságunk pulzusát képezõ
ellentmondások kitapintását. A kutatás dialektikája próbára teszi a filozófiai
kezelésmód lehetõségeit és esélyeit alapvetõ létmódozataink értelmezése végett.
A kézbe vett könyv kultúra–idõ–nemzedék hármas csomópontját bontja ki,
új összefüggésekben kapcsolja össze azokat, elõkészítendõ a nemzedékváltás
szerepének tisztázását. A fogalmak elsõ látásra is óriási szellemi tereket
implikálnak, mindegyik terminus kellõ rálátást igényel, ily módon a filozófiai
diskurzus kiegészül szociológiai, antropológiai szempontokkal is. A problémák
sokoldalú, interdiszciplináris elemzése s a kellõ elméleti-módszertani
megalapozás a szerzõ felvállalt/beteljesített erõfeszítése.
Elsõdlegesen a kultúra
fogalmának alapos vizsgálata teszi lehetõvé a témába való beilleszkedést: a
terminus történetének felvázolása, jelenkori akcepcióinak felsorakoztatása
hozzájárul a hipotézis megfogalmazásához. A szerzõ elhatárolja szubjektív–objektív kultúra,
kultúra–civilizáció fogalmait, s feltár szemiotikai, antropológiai,
értékfilozófiai megközelítéseket is.
A kultúra hagyományképzõ
folyamata fizikai idõben bontakozik ki, idõtudatot igényel, s nyilván az ember
idõbeni létezésének terméke. Így válik az idõ kategória kultúra és nemzedék
viszonyában szükségszerû összefüggésteremtõ kapoccsá. Kulturális létünk,
nemzedéki öntudatunk egyaránt az idõbeliség megtapasztalásához kötõdik. Világ
és lélek idejének találkozási módjai a kultúra jelenségei, ezáltal a nemzedék
sajátos problémái. Az idõ különbözõ aspektusainak elemzése – fizikai,
szociális, történelmi szempontokból – egyértelmûen a nemzedékiség megértésének
eszköze.
A nemzedék sajátos értékalkotó,
értelemadó együttlét, a generációk identitása korántsem merül ki az életkori
vagy térbeli közelségben. A nemzedék közösen „átélt idõ” (Bergson),
tudati-tapasztalati egység (Husserl), közös tartózkodás a most-ban, az
idõfelettiség s az elmúlásnak való ellenállás kedvéért (Heidegger). A nemzedék
sajátos jelentésrendszer kialakítója, specifikus kódok használója, kollektív
törekvés egy újfajta szövegvilág megalkotására. Ez az a pont, ahol a szerzõ
fejtegetõ értelmezése az elõkészített problémát kibontja, a három bemutatott
terminus kohéziója révén megválaszolódik az alapkérdés, kirajzolódik a
nemzedékváltás mibenléte. Ennek alapján a generációk váltakozása a különbözõ
háttérrel rendelkezõ, más-más idõben kialakuló nemzedékek sajátos szembesülése.
A határesemény nyomán valami „más” jön létre, tudjuk meg az elemzés végigkövetése
nyomán: átrendezõdnek a szokványos struktúrák és funkciók. Az új
kultúrahordozók a régiek helyébe lépnek, sok esetben „harc” által, mivel a
magatartási és cselekvési formák összeférhetetlenek, s hiányzik a közös nyelv.
Az idõsebb nemzedék élettapasztalatainak továbbítási
szándékát a fiatalabb generáció elutasítja, s a készen álló tudásanyagot
letûnt világnak tekinti.
A könyv utolsó fejezetében a szerzõ figyelme a komplex konfliktusrendszer megértésére, megoldási
lehetõségeire irányul, a hermeneutikai szemléletmód eszköztárát erõteljesen
kiaknázva. Pedagógiai szempontból feszültség van tanító és tanítvány között, s
ha ezt fel akarjuk oldani, a tanítványnak is nevelnie kell tanítóját kreatív
kölcsönhatás nyomán. Antropológiai megközelítésben
normaváltással, életmódbeli
különbségekkel szembesülünk, szemiotikai viszonylatban az új nyelv
megjelenése eredményez kommunikációképtelenséget.
Veress Károly úgy véli: a konfrontáció század végimegoldása
az együttmûködésben, nézetegyeztetésben,szóértésben rejlik. A
„domináns” nemzedéki szerep leépül. A
könyv konkrét, alapvetõ konklúziója útnyitás, lehetõség-felvillantás. A
nemzedékek ellentmondását, értékrendbeli inkompatibilitását s a hagyományhoz
fûzõdõ (õrzés–elvetés) dilemmát feloldja a dialógusra tett kísérlet. Kialakul
egy olyan hermeneutikai szituáció, amely közeledni, tolerálni, feszültséget
oldani tanít meg. A „korhangulat” értelmében a szerzõ elutasítás helyett
konszenzust, dominancia helyett együttélést javasol, hisz paradox módon ez
marad posztmodern korunk egyetlen-sokféle kínálata.
A kolozsvári Polis és a
Pro-Philosophia Kiadó közös kiadványaként megjelenõ sorozatnyitó könyv hiányt
pótol mind a felvetett téma, mind a probléma hermeneutikai kezelésmódja által.
A sorozat további köteteit óhatatlan érdeklõdéssel várjuk.
Kálmán Ungvári Kinga