Bónis Johanna
Szendrey Júlia kézirata
a marosvásárhelyi történelmi múzeumban
A Marosvásárhelyi Történelmi
Múzeum gyûjteményének része egy aránylag gazdag, szinte teljességgel
feldolgozatlan levéltári anyag. Ennek rendezésekor került elõ, többek között,
egy fekete tintával, egy ív papírra írott, 1850. július 21-én Pesten keltezett
kézirat. Aláírója Szendrey Júlia, valamint leendõ sógora, Horváth Gyula.
Kézjegyeik mellett egy-egy piros viaszpecsét, a Szendrey Júliáé P.J.
monogrammal, a Horváth Gyuláé családi címerrel.[1]
A mind ez idáig közöletlen
dokumentum[2]
tartalma nem ismeretlen a szakirodalomban.
A Makk–Gál-féle összeesküvés
leverése és a székely vértanúk kivégzése szülte vészterhes idõkben, 1854-ben,
amikor újraéledt a hiedelem, hogy Petõfi él, és Szendrey Júlia csak
névházasságot kötött Horváth Árpáddal, a katonai kancellária vezetõje, Jakob
Parrot altábornagy személyesen Albrecht fõherceg utasítására tanúságtételre
szólítja a lipótvárosi plébánost, Szántófi Antalt. A plébános, aki Szendrey
Júliát és Horváth Árpádot 1850 nyarán összeeskette, tanúvallomásában hivatkozik
Szendrey Júlia nyilatkozatára, mely szerint 1849 telén a fiatal Balázs Sándor
kíséretében Székelykeresztúrra utazott, s ott arról értesült, hogy szemtanúk
látták Petõfit elesni, és báró Heydte osztrák ezredes látott a csatatéren egy
holttestet, akinek a személyleírása az õ férjére illik.[3]
Ez a nyilatkozat – melyet
Szendrey Júlia házasságkötése napján, „az egyház kívánságára”, az egyház
„részérõli terhelõ felelõsség elhárítása végett” tett, s melyben kijelenti:
„legszorgalmatosabb fürkészéseim és bizonyosságot adó adataim tökéletesen
meggyõzének afelõl, hogy Petõfi Sándor az erdélyi csatákban elesett” – került
elõ a marosvásárhelyi történelmi múzeum levéltárában.
Szendrey Júliának már 1849 telén
tudomása volt arról a két szemtanúról, akikre 150 év után is hivatkozunk, ha
Petõfi Sándor halálának körülményeirõl van szó. E két szemtanú azóta is
döntõnek számító nyilatkozataiban elsõként sorakoztatta fel érveit, elsõként
összegezte és fogadta el azt, ami csak 1929-ben, a Heydte-jelentés
nyilvánosságra hozásával vált bizonyossá: Petõfi Sándor elesett a segesvári
csatatéren.
Egyértelmûvé válik az is: nem
volt alaptalan Lengyel József vádja. Székelykeresztúron járva Szendrey Júlia
személyesen nem kereste õt, másoktól tudomást szerezve a Lengyel által
látottakról, s arról, amiket õ Heydtétõl megtudott, „ezen megnyugodott, tovább
fürkészni feleslegesnek tartotta, s hazatért”.[4]
A nevét sem tudta a szemtanúnak, ki Petõfit utoljára életben látta.
Nem érdektelen talán megjegyezni,
hogy a szóban forgó kézirat egy, a Petõfi Sándor személyleírását tartalmazó
német nyelvû körözvénnyel együtt került a múzeumba.[5]
A körözvény jellege, a pontatlan, téves személyi adatok arra utalnak, hogy 1857
elõtti, amikor még nem voltak köztudottak Petõfi Sándor személyi adatai.[6]
Szendrey Júlia kéziratát,
valamint a Petõfi Sándor személyleírását tartalmazó nyomtatott körözvényt 1960.
október 12-én a marosvásárhelyi Bács Istvántól vásárolta meg az akkori
tartományi múzeum.[7]
A két dokumentum, csakúgy, mint a
szintén akkor vásárolt, mintegy 222 darab, egyéb írott emlék – marosvásárhelyi
nyomtatású naptárak, napilapok és folyóiratok, könyvek, orvosi és jogi
szaklapok – feltehetõleg Láni Oszkár[8]
értékes hagyatékának része.[9]
1. melléklet
Szendrey Júlia nyilatkozata Petõfi Sándor haláláról
Az egyház kivánságára részérõli terhelõ felelõsség elháritása végett
kijelentem, hogy legszorgalmatosabb fürkészéseim és bizonyosságot adó adataim
tökéletesen meggyõzének affelõl, hogy Petõfi Sándor az erdélyi csatákban
elesett.
A csatatéreket össze járván, ennek s a külföldrõl jött több nemû
tudósitások következtében ezen meggyõzõdésemre, ha szükséges volna,
lelkiismeretesen hitet is képes vagyok letenni.
Ezen állitásom igazsága mellet szól néhány szemtanúnak vallomása, kiket
bizonyságtételért bár mikor fölhihatok.
Nevezetesen
Udvarhelyszékben Keresztúron lakó gyógyszerész – kinek nevét ugyan nem
tudom, de õt szükség esetében tanuúl fölhíni magamat kötelezem – ki azon idõben
az erdélyi fõseregnél lévén: abeli tudakozásaimra ezt felelé: õ Petõfi Sándort
azon pillanatban látá utójára, midõn az kozákok által körülvétetve
szakasztatott el a futó hadseregtõl. Ezentúl többet nem látták s a valószinüség
ottani elvesztét bizonyitja, mit még hitelesebbé tesz
Udvarhelyszéki katonai parancsnok B. Hayte [!] azon állitása melly
szerint õ a csata lefolyta után a csatatért följárván a halottak között talált
egy holttestet, mit öltönye és alakja leirásából biztosan lehet férjem, Petõfi
Sándorénak elismerni.
Pest, július 21. 1850.
Szendrei Júlia
P.H. [piros viaszpecsét P.J. monogrammal]
Horvát Gyula
P.H. [piros viaszpecsét]
2. melléklet
Petõfi Sándor kerestetésére kiadott körlevél
Persons-Beschreibung
des Alexander Petöfi
Alter 36 Jahre Gesichtsfarbe brünett
Geburtsort Siebenbürgen Stirn hohe
Sand vereheligt Haare schwarz emporstehend
Religion reformirt Augen schwarz
Sprache deutsch, ungarisch Augenbraunen schwarz
und walachisch Nase breit
Beschäftigung und Charakter: Mund proportioniert
früher Dichter Zähne gut
Körperbau klein mager Kiss etwas spitz
Gesicht mager Bart Schnurbart
Besondere Kennzeichen: pflegt mit entblößten
Hals zu gehen.
Bekleidung nach deutscher Mode.
Fordítása:
Petõfi Sándor személyleírása
Életkora 36 év Arcszíne barnás
Születési helye Erdély Homloka magas
Családi állapota nõs Haja fekete felálló
Vallása református Szeme fekete
Beszél németül, magyarul Szemöldöke fekete
románul Orra
széles
Foglalkozása és jelleme: Szája arányos
eddig költõ Fogai
jók
Testalkata kicsi, sovány Álla kissé hegyes
Arca sovány Szakáll,
bajusz
