Tamásné Szabó Csilla
Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár deverbális
igeképzõ-állományának vizsgálatáról*
Szabó T. Attila, az Erdélyi
Magyar Szótörténeti Tár anyagának gyûjtõje és fõszerkesztõje, az I. kötet
elõszavában ismerteti gyûjtõmunkájának koncepcióját, valamint a szerkesztési
elveket.[1]
Eszerint az anyaggyûjtés során arra törekedett, hogy a „nyelvet úgyszólva
életes közelségében, mindennapos kavargásában, lendületes mozgásában,
változásában mutassa be”.[2]
A gyûjtés során felhasznált levéltári anyag „a múlt irattermelésének, a helyi
írásbeliségnek legkülönbözõbb hivatali és magánéleti iratfajtáiból tevõdött
össze: birtok- és szolgálat-összeírások (inventarium, urbarium), végrendeletek,
osztálylevelek, kelengye- és tárgylajstromok, az élet legkülönbözõbb kérdéseiben
tartott vallatások jegyzõkönyvi anyaga, csere- és adásvételi iratok, nyugták,
költségjegyzékek, körlevelek, egyházlátogatási, törvénykezési, valamint városi
tanácsi, falusi meg széki jegyzõkönyvek, anyakönyvek, jobbágykezeslevelek,
naplók, elmélkedések, misszilisek”.[3]
A gyûjtõ-szerkesztõ a szûkebb
értelemben vett történeti Erdély határain átlépve, Kõvár vidékének a régi
Szatmár megye területére esõ részébõl, valamint Máramarosból származó levéltári
adalékok bevonásával tágította a történeti szóföldrajzi vizsgálódás
lehetõségét.[4]
A gyûjtött anyag idõbeni
határaként a 15. század közepét és a 19. század végét jelölte meg.[5]
Az Erdélyi Magyar Szótörténeti
Tár szerkesztésének egyik fõ elve az, hogy „a szerkesztõ a tõszavak, a
gyakoribb származékok és összetételek mellett az önálló címszó rangjára emelt
minden származékszót, a ritka, esetleg egyetlen elõfordulású toldalékozott szót
éppen úgy, mint a laza összetételeket, sõt gyakran szókapcsolatokat is”.[6]
Így természetesen a deverbális
igeképzõkkel ellátott igék is címszóként szerepelnek a szótárban. Jelen
tanulmány egy nagyobb méretû munkának részét képezi: ez utóbbinak tárgya a
16–18. század deverbális igeképzésének áttekintése. Bár a Szótörténeti Tárban
összegyûjtött anyag idõbeni korlátai tágabbak, értelemszerûen a vizsgálat a
fent megjelölt szûkebb keretek között mozog. Ugyanakkor a Tár deverbális
igeképzõállományának teljes körû áttekintése során megállapíthattuk, hogy a 15.
századból nem került elõ ilyen képzett szó, ezért az idõbeni módosulás csupán a
19. századbeli adatok ismertetésének elhagyását jelenti.
Ebben a dolgozatban az Erdélyi
Magyar Szótörténeti Tár deverbális igeképzõinek elõfordulását kívánjuk
bemutatni úgy, hogy az a betûs
adalékanyag egyes képzõinek gyakoriságát is vizsgáljuk. A csoportosítást az
egyes képzõk grammatikai funkciója, valamint szerkezete alapján végeztük el.[7]
A teljes képzõrendszer funkcióinak, produktivitásának, gyakoriságának kérdéseit
a már említett, nagyobb munkában tárgyaljuk majd, hiszen szétfeszítené e rövid
tanulmány kereteit. Ugyanakkor szeretnénk megjegyezni, hogy jelen vizsgálat
csupán a már megjelent kilenc kötet anyagára szorítkozik, ezt kívánjuk
folyamatosan bõvíteni a további kötetek anyagával.
Az Erdélyi Magyar Szótörténeti
Tár deverbális igeképzõ-állománya a következõ:
I. Gyakorító képzõk
I.1. Egyszerû, egyelemû képzõk:
-D: 1765: dõfõdte
(Kisenyed, AF; Eszt-Mk Vall. 130).[8]
-G: 1568: haborog (Kv;
Tjk III/1. 209); 1791: fatsargott
(Méra K; RKA).
-L: 1662: nézelne (Skr
568); 1696: dõfõl (Mikháza MT; Berz.
17 Fasc. XII).
-S: 1573 fwtostak (Kv;
Tjk III/3. 116).
-Z: 1630: foldozta (Mv;
MvLt 290. 221a); 1720: dagadoz (Ks
96. Apor Péter lev.).
I.2. Összetett gyakorító képzõk (képzõbokrok)
I.2.1. Azonos funkciójú (gyakorító + gyakorító) elemekbõl alakult
képzõbokrok:
-CSOL/-CSEL/-CSÖL: 1702: kŏhŏrczel (Tarcsafalva U; Pf
Boer János [20] vall.); 1786: dogotsoltattam
(Gernyeszeg MT; TL Málnási László ref. fõkonz. pap gr. Teleki Józsefhez).
-DÁCSOL/-DÉCSEl: 1757: kapdácsolt
(Gyszm; DE 3 St. Kémenes [38] pp vall.).
-DAL/-DEL/-DÁL: 1689: harapdalta (SzJk 242); 1767: furdolták (Abosfva KK; Ks 4 Mich. Jakab
[36] cantor eccl. cat. vall.).
-DOGÁL/-DEGÉL/-DÖGÉL: 1673: aldogal (A.jára TA; Berz. 7. LXV/32),
1688: birdogalta (Szentgerice MT;
Sár.); 1765: addagálták (Fintoág H;
Ks 113 Vegyes ir.); 1772: Czammogdogal
(Ádámos KK; Jhb XX/27. 18); 1781: Lakdogáltak
(RettE 413).
-DOS/-DES/-DÖS: 1570: Bwdossal (Kv; Tjk III/2. 16f); 1582: chapdosa (Kv; Tjk IV/1. 53); 1591: Budosnom (UszT); 1716: csipdeste (Nagyida K; Told. 22).
-DOZ/-DEZ/-DÖZ: 1697: lengedez (Szamosfva K; Ks 90); 1704: lõdöztek (Kv; KvE 285 SzF);1773 alladoz (Dés: Ks 32).
-GÓZ/-GõZ; -GÕdZ/IK/;
-GÕD/IK: 1585: kevergeottek (Kv;
TjK IV/1. 516); 1704: hevergödzött
(WIN I, 290).
-GÁL/-GÉL: 1676: mondogálja (TML VII, 141. Naláczi István
és Székely László Teleki Mihályhoz); 1775: eregeltették
(Málnás Hsz; Mk II. 2/71).
-LAL/-LEL: 1593: failalta (Kv; Tjk V/1. 351): 1749: kérlelte (Szentbenedek SzD; MvRKLev.);
1774: hizlaltanak (Mocs K; KS Conscr.
57).
I.2.2. Különbözõ funkciójú elemekbõl alakult képzõbokrok:
gyakorító -d + mozzanatos -k
-DOK/-DEK/-DÖK: 1583: Budoktam
(KV; Tjk 4/1. 166).
gyakorító -d + mozzanatos -k +
gyakorító -l
-DOKOL/-DEKEL/-DÖKÖL/-DÁKOL:
1583: budokla (Kv; Tjk 4/1. 157);
1704: erdeklik (Szárhegy Cs; LLT
Fasc. 71); 1762: budákolt (Kézdikõvár
Hsz: Bogáts 12).
mozzanatos -k + gyakorító -s
-Kos: 1653: futkosnak (ETA I, 133 NSz).
mozzanatos -k + gyakorító -l
-KOL/-KÖL, -KÁL/-KÉL: 1730: áskálnak (A.torja Hsz; Borb. I); 1762: bukált (Roskány H; Ks 113 Vegyes ir.).
gyakorító -g + mûveltetõ -t
-GAT/-GET: 1633: asogata (Mv; MvLt 290. 134a); 1751: aszalgattak (Remete Cs; Llt Fasc. 150).
-n[9]
+ gyakorító -g
-NG: 1780: tsappongatott
(Buza K; Llt Csáky-per 113.l. 20).
II. Mozzanatos képzõk
II.1. Egyszerû, egyelemû képzõk:
-P: 1629: allapek (Kv;
Tjk VII/3. 83).
II.2. Összetett mozzanatos képzõk (képzõbokrok)
II.2.1. Azonos funkciójú elemekbõl alakult képzõbokrok: –
II.2.2. Különbözõ funkciójú elemekbõl alakult képzõbokrok:
mozzanatos -n + mûveltetõ -t
-NT: 1762: tsapintotta (Kv;
Aggm.).
-ÍT:[10] 1596: koporitok (Kv; Szám. 6/XXIX. 173 Bachi
Tamás sp kezével).
III. Mûveltetõ képzõk
III.1. Egyszerû, egyelemû képzõk:
-AT/-ET: 1573: adatta (Kv; Tjk III/3. 53–4); 1628: dúlasson (SzO VI. 78 fej.); 1762: tsapatott (H; Jhb XXXV/51. 4 vk).
III.2. Összetett képzõk (képzõbokrok)
III.2.1. Azonos funkciójú elemekbõl (mûveltetõ + mûveltetõ) alakult
képzõbokrok:
-TAT/-TET: 1573: Beochwltettek (Kv; Tjk III/3. 136);
1598: lanchoztata (Pálfva Cs; BálLt
81); 1679: akadalyoztatja (Wass 6
fej.); 1765: gazdaltattak (Fintoág H;
Ks 113 Vegyes ir.).
III.2.2. képzõbokrok különbözõ funkciójú elemekbõl:
gyakorító -sz + mûveltetõ -t
-SZT: 18. sz. eleje: dugásztot (Jhb 17/10 lótartási ut.);
1751: lankasztá (Szászújfalu; Told.
67); 1759: dagaszt (Marosludas TA;
TK1).
IV. Visszaható képzõk
Visszaható képzõbokrok:[11]
-UL: 1564: járuljon (ETA
I, 21 BS); 1653: nyomulnak (ETA I,
133 Nsz).
-ÓDIK/-ÕDIK; -ODIK/-ÖDIK: 1591:
atkozodot (Kv; Tjk V/1. 61); 1753: áskalodott (F.lapugy H; Ks 112 Vegyes
ir.); 1763: legelŏdnek (Udvarfva
MT; Told 44/18).
-ÓZIK/-ÕZIK; -OZIK/-EZIK/-ÖZIK;
-ÓDZIK/-ÕDZIK: 1662: óhajtozik (Skr 394); 1771: tsingoladzik (Msz; Bet. 7 vk).
-KÓDIK/-KÕDIK;
-KODIK/-KEDIK/-KÖDIK: 1613: hankodik (Nagybánya; KJ)
1764/1765: alamizsnálkodgyatok (Kóród
KK; Ks 14. XLIIIa Kornis Ferenc végr.); 1788: tzifrálkodjék (Kercsesóra F; TL. Málnási László ref. fõkons-i pap
gr. Teleki Józsefhez).
-KÓZIK/-KÕZIK; -KOZIK/-KEZIK/-KÖZIK:
1578: chyodalkozot (Torda Hidas TA;
Thor. V/14. Mathias Pap [80] jb vall.); 1749: birakoztak (Korollya H; Ks 101).
V. Szenvedõ képzõk
mûveltetõ -t + -ik rag (a
visszaható jelentés kifejezésére)
-ATIK/-ETIK: 1776: ásatatt
(Bálintfva MT; EHA).
-TATIK/-tetik: 1585: beochwlteteót (Kv; Szám. 3/XIX); 1642: apertaltatot (Nagymeregyó K; JHbK XVIII/20); 1662: celebráltatnek (UszLt IX. 75. 44. fej.);
1765: tsováztatott (Zentelke K; BfN
Zentelki cs).
VI. Ható ige képzõje
-Hat/-het:
1584: birhatot (Kv; TJk 4/1. 328);
1744: adozhatnánk (Nagyajta Hsz; InyR 37); 1768: Delelhessenek (Ákosfva MT; EHA).
Az elõbb felsorolt példák
esetlegesek, csupán a képzõkkel alkotott származékok szótárbeli jelenlétének
adatolását szolgálják.
A deverbális
igeképzõk gyakoriságának próba-mutatójaként az a betûs adalékokat rendeztem táblázatba.
Képzõ
|
Az
adalékok idõbeni megoszlása számokban
|
Összesen
|
|
16.
sz.
|
17.
sz.
|
18.
sz.
|
|
-z
|
–
|
|
4
|
0,85%
|
6
|
1,27%
|
10
|
2,12%
|
-dogál/-degél/
-dögél
|
–
|
|
1
|
0,21%
|
2
|
0,42%
|
3
|
0,63%
|
-doz/-dez/-döz
|
–
|
|
–
|
–
|
7
|
1,49%
|
7
|
1,49%
|
-kol/-köl,
-kál/-kél
|
–
|
|
–
|
–
|
4
|
0,85%
|
4
|
0,85%
|
-Gat/-get
|
4
|
0,85%
|
3
|
0,63%
|
15
|
3,19%
|
22
|
4,67%
|
-p
|
–
|
–
|
1
|
0,21%
|
–
|
–
|
1
|
0,21%
|
-at/-et
|
17
|
3,62%
|
22
|
4,69%
|
10
|
2,13%
|
49
|
10,44%
|
-tat/-tet
|
6
|
1,27%
|
25
|
5,33%
|
44
|
9,38%
|
75
|
15,98%
|
-szt
|
1
|
0,21%
|
1
|
0,21%
|
1
|
0,21%
|
3
|
0,63%
|
-ódik/-Õdik
|
2
|
0,42%
|
15
|
3,19%
|
19
|
4,05%
|
36
|
7,56%
|
-ozik/-ezik/-özik
|
–
|
–
|
1
|
0,21%
|
–
|
–
|
1
|
0,21%
|
-kodik/-kedik/
-ködik
|
–
|
–
|
3
|
0,63%
|
7
|
1,49%
|
10
|
2,12%
|
-atik/-etik
|
4
|
0,85%
|
1
|
0,21%
|
3
|
0,63%
|
8
|
1,69%
|
-tatik/-tetik
|
7
|
1,49%
|
49
|
10,44%
|
98
|
20,89%
|
154
|
32,82%
|
-hat/-het
|
26
|
5,54
|
36
|
7,67%
|
51
|
10,87%
|
113
|
24,08%
|
Összesen
|
67
|
14,07%
|
162
|
34,48%
|
267
|
56,87%
|
496
|
100%
|
A fenti táblázatból kitûnik, hogy
a már elõbb bemutatott képzõállománynak nem minden darabja lelhetõ fel az a betûs adalékok között. Ezek a
számadatok csupán az ige + igeképzõ típusú adalékokra vonatkoznak, a
továbbképzett származékokra nem. Ezekre majd külön szándékozunk kitérni. A
fenti adatokból azonban néhány általános jellemvonás így is kiolvasható, és a
teljes anyag ismeretének birtokában állíthatjuk, hogy releváns a Szótörténeti
Tár deverbális igeképzõinek gyakoriságára nézve is.
Legnagyobb számban a -tatik/-tetik fordul elõ 32,82%-kal,
míg a -p képzõ csupán
egyetlenegyszer bukkan fel. Ennek oka elsõsorban a vizsgált anyag minõsége. A
17–18. században egyre sûrûbben használt szenvedõ szerkezetek a latinos hatást
tükrözik. Ez az állapot jellemzõ a kor mûvelt nyelvhasználatára, különösen az
írásbeliségben. Ezt a levéltári forrásanyag híven közvetíti.
E rövid vizsgálat számtalan
izgalmas kérdést vet fel az elemzõ számára. Meg kell vizsgálnunk, hogyan
alakulnak a gyakoriság, a produktivitás, a grammatikai (és az itt nem is
említett stilisztikai) funkció mutatói az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár
deverbális igeképzõinek teljes áttekintése során. Erre a választ csak – a már
jelzett – nagyobb terjedelmû, átfogóbb dolgozatunkban adhatjuk meg.