Albert Ferenc
Falu és modernizáció
A társadalom mint globális
rendszer egészét érintõ átmeneti idõszak egyik különös fontosságú részfolyamata
az elitekkel kapcsolatos, éspedig elitváltás, új elitek megjelenése, régiek
kooptálása vagy periferizálódása, különbözõ elitcsoportok szembenállása vagy
konvergenciája, az elitcsoportok erõviszonyainak dinamikája, átrendezõdése. E
folyamatban az elitek egyidejûleg a változások alanyai és „tárgyai”, az
átalakulások szerzõi, építészei, kivitelezõi és azok termékei is.
Mindenkori szerepük, fontosságuk
természetszerûen növekszik a társadalom átalakulási szakaszaiban, s ez a
növekedés egyenesen arányos az átalakulások
mélységével. A rendszerváltozások idején a felértékelõdés a szokásost
messze meghaladja, különösen amikor a tét a szovjet típusú totalitarizmusból a
piacgazdaságra való át(vissza)térés.
Történelmileg egyedülálló
helyzet. A „visszatérõ”: egy mesterségesen és jórészt erõszakkal létrehozott,
merõben rendhagyó társadalmi képzõdmény. Ennek megfelelõen ismeretlen a visszatérés
pályája is, amint ezt az utóbbi közel egy évtized tranzíció elméleti és
gyakorlati útkeresései, buktatói, ritkább sikerei, annál gyakoribb kudarcai
példázzák.
Kétségtelen: ez az átalakulás
jellegében páratlan, közvetlen súlyát és hatásait tekintve világjelentõségû
folyamat, melynek során az egyes országok nagyon rövid idõtávon belül
rajtolnak. Ebbõl következik elsõsorban az érintett országokban, de szélesebb
körben is az elitek kérdésének (szerepvállalás, képzés, váltás stb.) megfelelõ
felértékelõdése is.
A jelenséggel kapcsolatos
romániai sajátosság, hogy itt a totalitarizmus különösen kemény formája az
utolsó pillanatig tartott. Ez más, hasonló országok enyhülési idõszakaitól
eltérõen szinte kizárta a változásokat elõsegítõ, majd a véghezvitelükben részt
vevõ új, alternatív elitek kialakulását. A fennmaradását mindinkább – joggal –
féltõ hatalom éppen utolsó éveiben tanúsított maximális éberséget hírhedt
káderpolitikájában, keményen félreállítva és szemmel tartva mindazokat, akiknek
rendszerhûségében szemernyit kételkedni lehetett. Ez a figyelem széles fronton
mûködött – rostált és emelt – a képzés valamennyi szakaszában, különösen a
felsõfokú oktatásban, de lenyúlt a középiskolákba is.
A kiválogatás, majd pedig az
elõmenetel kritériumai a pártállam iránti feltétlen lojalitást, figyelmet,
parancstiszteletet – lényegében a személyiség teljes feladását – követelték
meg, kiegészítésül pedig egy narcisztikus, agresszív, intoleráns hazafiságot,
kommunizmus és nacionalizmus zavaros keverékét. Ez utóbbi követelménynek
megfelelõen évtizedeken át mind szûkebbre záruló kapuk gátolták a kisebbségek, fõleg a magyarok
soraiból kikerülõk képzési lehetõségeit. (A felsõoktatásban részt vevõ
hallgatók közt a magyarok – a lakosságbeli hányadukhoz képest – fele annyian
sem voltak jelen.) A végtermék a hatalom képére és hasonlatosságára
kialakított, végrehajtó, szolgáló, összetételében túltengõen mûszaki jellegû,
etnikailag kellõen „megszûrt” elit.
Vele szemben számottevõ
alternatíva lényegében nem létezett. Így a hatalomváltást követõ elitváltás –
legalábbis a kezdeti szakaszban – valójában tárgytalan volt. Ehelyett a régi
elit átszínezõdése következett be – szerepvállalás az új pártpalettán valahol,
profilváltás (pl. az állambiztonság, az elhárítás szerveibõl a kereskedelembe),
átlépés más struktúrákba, illetve éppen helyben maradás, magasabb vagy
alacsonyabb pozíciókban.
Az összképen belül komor
tónusaival ébreszt külön figyelmet a falu, a mezõgazdaság az eliteket illetõen
is.
Sok évszázados fejlõdése során, a
változó feltételek közepette, különbözõ térségek és kultúrák adottságaihoz
igazodóan a falu az elitek vonatkozásában is külön világ volt és maradt, vagy
igyekezett maradni.
Európa-szerte – s így nálunk is –
a falusi elit számbelileg és szerkezetében a viszonylag kis közösségek és a 20.
század elejéig döntõen a mezõgazdasági struktúrák terméke. Ezt tükrözte az
alacsony, lassan növekedõ lélekszám, szerkezetileg pedig a viszonylag szûk
keresztmetszet. Kulturális téren messze kimagaslik az egyház és iskola mint
központi intézménypár a falu életét
teljességében átszövõ szerepével: tudás, nevelés mûhelyei, erkölcsi
értékek plántálói és gondozói, a közösség hitelesen emberi arculatának
kialakítói és nemesítõi.
Társadalomlélektani,
szociológiai, gazdasági (sõt büntetõjogi) kutatások nehezen törleszthetõ
adóssága bár megközelítõleg is kimutatni: a gazdasági-társadalmi felemelkedés
mekkora forrása, hajtóereje volt és lehet a legmodernebb jelenben is a tanító
és a lelkész. Valójában mennyit ér a tudás megalapozása, a föld, a természet, a
munka tiszteletére, fegyelemre, takarékosságra, megbízhatóságra, pontosságra,
becsületre, szolidaritásra, emberségre, családi életre, áldozatvállalásra,
találékonyságra, a szépség érzékelésére stb. való nevelés.
A hagyományos falu gazdasági
elitje a közösség élenjáró földmûvelõibõl és néhány mesteremberbõl állt. Ez
utóbbiak jelenléte és súlya olyan mértékben növekedett, ahogyan a helységben
fokozatosan kialakult és fejlõdött a második és harmadik szektor (ipar, illetve
kereskedelem, szolgáltatások). Ez a – növekvõ mértékben nem mezõgazdasági –
elit képezte a falu technikai, gazdasági élgárdáját, mûszaki-gazdasági
korszerûsödésének kezdeményezõ és lendítõ erejét. Az egykori falu általában
mindössze néhány fõt jelentõ gazdasági elitje fontos szerepet töltött be a
helyi közösség életének szervezésében, irányításában, a közrend fenntartásában,
a helyi viszonyokhoz idomuló szabályozások, normák stb. kikristályosodásában,
érvényesítésében. Az általános törvények, elõírások keretében gondoskodott a
közösségi területek (legelõk, erdõk stb.) okszerû felhasználásáról,
karbantartásáról, a falu határának rendjérõl, utak, közutak karbantartásáról,
piaci-vásári rendtartásról.
A falu elitjének különösen fontos
csoportját képezte a civil szervezetek – dalárda, zenekar, olvasókör, gazdakör,
nõegylet, önkéntes tûzoltók – tagsága, vezetõsége. Ezen törvényesen nem elõírt,
de formailag szilárd, tartósan mûködõ, öntevékeny szervezeti formák
szerteágazóan egészítették ki a „hivatalos” községi intézményrendszert, át- meg
átszõve a falu életét; elöljáróik, tagságuk hatása meghatározó volt a falu
életére.
Lényeges körülmény, hogy ez az
elit, ha nem is kizárólagosan, de túlnyomórészt helyiekbõl toborzódott, ami
messzemenõen biztosította mély emberi kötõdését az adott faluközösséghez, annak
múltjához, jelenéhez, egész életéhez. Ebbõl következett elit és faluközösség
sokrétû, szoros kapcsolatrendszere, érdekközössége, az a társadalmi, emberi,
lelki közös nevezõ, amelyre épült az elitet és a falut összefogó „mi”-tudat, a
falu lelki összetartó és mozgató ereje, belülrõleredõ és belsõként megnyilvánuló
építkezése.
Az elitcsoportok kialakulása,
szerkezete, mûködése, fejlõdése városon és falun egyaránt merõben új helyzetbe
került a negyvenes évek végén. Drámai törés volt, amit a politikai rendszer
gyökeres változása, a szovjet típusú totalitarizmusra való áttérés idézett elõ.
A negyven éven át tartó folyamat elsõ, rövid szakasza fõleg a meglévõ
elitcsoportok szétverését jelentette. Ugyanakkor megkezdõdött az elitváltás, az
új rendszer elitcsoportjainak kialakulása, „bejáratása”, pozícióinak
megszilárdítása. Falvakon ez a folyamat széles fronton, kisebb-nagyobb
fáziseltolódásokkal a teljes elit lecserélését, félreállítását, elsõsorban
gazdasági-társadalmi-kulturális, nemritkán pedig fizikai felszámolását
jelentette.
E társadalmi-politikai
hadjáratban a hatalom megkülönböztetett figyelmet fordított a parasztság középsõ, tehetõsebb rétegeire. A nagy
„érdeklõdés” magyarázata abban rejlett, hogy a parasztság ezen rétegeibõl
került ki, nemzedékeken áthúzódó, kemény szelekció révén, a falvak gazdasági
elitje, annak derékhada, ez a klasszikus középgazda, földmûvelõ és
állattenyésztõ, jó szakember és egyúttal vállalkozó, aki sikeresen kezelte és
gyarapította gazdaságát a piac és a verseny feltételei közepette. Fõ jellemzõi:
a földhöz való mélységes ragaszkodás, alapos szakképzettség, erõs dinamizmus,
az új iránti nagy fogékonyság, szakmai-gazdasági rugalmasság stb. Ez a típus
volt a falu gazdasági, társadalmi és általános modernizációjának éltetõ ereje,
eleven emberi modellje. A század elsõ évtizedeiben, a második világháborúig, a
Bánságban és másutt sok szempontból közel állt nyugat-európai társaihoz, azzal
a reális távlattal, hogy sikeresen haladjon tovább a mai, modern farmer
szakmai, gazdasági, társadalmi státusa felé vezetõ úton.
Erre azonban nem kerülhetett sor,
mert ez a paraszttípus elfogadhatatlan volt a kommunista totalitarizmus
számára. A tulajdonosi minõségében szilárd alapokon nyugvó, gazdasági,
társadalmi, politikai függetlensége, autonóm beállítottsága és magatartása,
szervesen liberális irányulása zavaró, ellenszenves volt, élõ, hús-vér
ellenérvként valóságos tagadását jelentette azon kollektivizálási terveknek,
amelyek már az 1945-ös földreform másnapján ott lapultak hatalmi fiókokban.
Tehát megindult ellene mint az önzés, a kizsákmányolás megtestesítõje ellen a
támadás, az erkölcsi lejáratás. Következett a gazdasági bekerítés, megszorítás,
legyengítés, majd a társadalmi-politikai elszigetelés, megbélyegzés és
felszámolás. Kiûzés a házából, a helységbõl, deportálás, kényszermunka, börtön,
el egészen a fizikai megsemmisítésig. És emellett a családtagok, rokonok
megtörése, iskolák zárt kapui, tilos szakmák és életpályák. Másfél évtized, de
fõbb mozzanatait tekintve mindössze pár év mérlege: a hazai parasztság régi,
természetes elitje szinte nyomtalanul eltûnt a falu színterérõl.
Helyette került elõtérbe a
termelõszövetkezetek és az állami gazdaságok számára technikailag,
szervezésileg és gazdaságilag óhajtott „szakosított” paraszt: „állatgondozó”
vagy csak „fejõ”, a csoport- vagy brigádtag a zöldségesben, a szántóföldi
növénytermesztésben, gyümölcsösben, a fogatos, a gépkezelõ, irodaszolga vagy
éjjeliõr, a kollektivizált falu vagyonától megfosztott, kiszolgáltatott
bérmunkása. Közülük a legjobbak, a leginkább rátermettek is a mezõgazdasági
termelés futószalagaihoz láncolva, a tervutasításos gazdaság igényeinek
megfelelõ távolságra a koncepciós, gazdálkodási, döntési, vezetési kérdésektõl.
A számukra kiosztott szerepek: a végrehajtás, idõnként fegyelmezetten megszavazni
messze felülrõl jövõ, megfellebbezhetetlen utasítások alapján összeállított
terveket, a politika pillanatnyi hangulatát, szeszélyét igazoló beszámolókat.
A falusi elitek
vonatkozásában a „veszteség” rovat külön súlyos tétele volt és maradt a
közép- és felsõfokú szakemberek képzése, amiben messze túltengett a technikai
szempont. Mûszakilag lelkiismeretesen felkészült agrárszakemberek tízezrei
kerültek a mezõgazdaságba, falura minimális menedzseri képzés nélkül. Erre a
hatalomnak egyáltalán nem is volt szüksége, mert – ezen a szinten sokkal
inkább, mint az egyszerû bérmunkások esetében – zavaró lett volna a gondolkodó,
gazdálkodó szakember, aki netalán kritikusan (is) viszonyulhat bizonyos
„felsõbb” döntésekhez, elképzelésekhez.
A falu veszteséglistája azonban
itt nem ér véget. Az erõszakolt kollektivizálás és iparosítás páros folyamata
alapjaiban rendítette meg a falut, ahonnan milliók keltek útra. Egyfelõl kitaszította õket a falu, ahol a
nagyüzemi, gépesített mezõgazdaság számára tömegesen váltak fölöslegessé,
miközben más területen – ipar, szolgáltatások – nem kínálkozott munkaalkalom.
Másfelõl vonzotta õket a város, az ipar, az építkezések, magasabb, biztos
kereset, a szakmai érvényesülés, egyéni boldogulás ígérete. A távozók: zömében
fiatalok, rátermettek, tehetségesek, a falu legjobbjai. Ami maradt: gyorsan
elöregedõ falu, ahonnan a fiatalokkal jórészt a jövõ is „távozott”.
A mennyiségi, demográfiai
vonatkozásokon túl a faluközösségek vesztesége nagymértékben emberi, forrása
pedig a tulajdon mély erkölcsi válsága. Az úgynevezett szocialista közösségi
(szövetkezeti vagy állami) tulajdon bevezetése által az elidegenült, mindenkié
– tehát senkié lett tulajdon fölött egy szûk vezetõ réteg rendelkezett, és
lényegében közpréda tárgyává vált. A tulajdon tisztelete úgyszólván pillanatok
alatt szertefoszlott, évszázadokon át kialakult és rögzült értékek és
magatartásformák mentek feledésbe, a falu erkölcsi tartópillérei omlottak
össze.
A falu erkölcsi szétesésének
lényeges feltétele volt az egyház félreállítása és az iskola szigorú
alárendelése a párt, az állam, a közigazgatás helyi és felsõbb szerveinek. A
kollektivizáláshoz képest „egyszerû” feladatot a hatalom példás gyorsasággal
oldotta meg, amivel a falu gazdasági, demográfiai, emberi, erkölcsi leépülése
történelmi ténnyé vált.
Az 1989-es hatalomváltás után a
falu (és az egész társadalom) mély erkölcsi válsága különös módon nyilvánult
meg. A hirtelen beállt tekintélyi, törvénykezési vákuum, a tranzíciós
folyamatok kuszasága, a kórosan túlméretezett bürokrácia dzsungelviszonyai
fölöttébb kedvezõ táptalajt jelentettek a falu egészét sújtó bizonytalanság,
kilátástalanság fokozására. Mély válságából hogyan találhat kiutat a falu,
milyen reális lehetõségei nyílnak a talpraállásra, sorsának jobbra fordítására?
Kutatásunk alábbi vázlatos eredményei ehhez az útkereséshez nyújthatnak néhány
támpontot.
Demográfiai változások
Egy
átfogó, a falu egészére kiterjedõ vizsgálat keretében külön kutatás tárgyát
képezte a nem mezõgazdasági jellegû tevékenységet folytató kis- és középvállalkozások elemzése. Elsõ
közelítésben jogosnak tûnhet a kérdés: mennyire indokolt a figyelem e két
szektor (ipar és szolgáltatások) iránt olyan falvak gazdaságában, ahol mind a
tevékenység termelési értékét, mind pedig a foglalkoztatott munkaerõt tekintve
ezek részaránya csekély, olykor szinte elhanyagolható?
A válaszadáshoz szolgáljon egyik
kiindulópontként az ország lakosságának alakulása és megoszlása települések
szerint 1930-tól napjainkig.
(1) A lakosság megoszlása települések szerint (1930–1992)
Év
|
Lakosság
|
Városi lakosság
|
Falusi lakosság
|
összesen
|
fõ
|
%
|
fõ
|
%
|
1930
|
14 280 729
|
3 051 253
|
21,4
|
11 229 476
|
78,6
|
1948
|
15 872 624
|
3 713 139
|
23,4
|
12 159 485
|
76,6
|
1956
|
17 489 750
|
5 474 264
|
31,3
|
12 015 186
|
68,7
|
1966
|
19 103 163
|
7 305 714
|
38,2
|
11 797 449
|
61,8
|
1977
|
21 559 910
|
9 395 729
|
43,6
|
12 164 181
|
56,4
|
1992
|
22 810 035
|
12 391 819
|
54,3
|
10 418 216
|
45,7
|
Forrás: Románia Statisztikai
Évkönyve, 1994
Az hat népszámlálás adatai a
lakosság folyamatos növekedését tükrözik. Hatvankét év alatt a többlet 8,530
millió, az adott idõszakban Európában az egyik legmagasabb. Ezen belül
rendhagyó jelenség az 1966 utáni 3,7 milliós növekedés. Ennek nagy része az
1966-os, a mûvi abortuszt szigorúan tiltó s a fogamzásgátló eszközök
használatát, forgalmát minimálisra szorító hírhedt elnöki rendelet hatásának
tulajdonítható. A rendeletet követõ években az élve születések száma az 1966.
évi, eleve magas 273 678-ról 1967-ben 527 764-re, 1968-ban
526 091-re, 1969-ben 465 764-re emelkedett. A természetes népszaporulat
még a hetvenes évek végéig is tíz ezrelék körül mozgott, s a nyolcvanas években
állandósult a továbbra is magas, átlagosan 5,5 ezrelék körül, tehát immár az
1965. évi 6,0 ezrelék alatt. 1990-tõl, amikor az új hatalom egyik elsõ
intézkedéseként hatályon kívül helyezték az 1966-os rendeletet, a természetes
népszaporulat már az évben 3,0 ezrelékre, 1991-ben 1,0 ezrelékre csökkent.
1992-tõl kezdõdõen pedig fogyásról kell beszélni: 1992 – 0,2 ezrelék, 1993 –
0,6 ezrelék, 1994 – 0,8 ezrelék, 1995 – 1,6 ezrelék, 1996 – 2,6 ezrelék, ami
kezdetben évi pár ezres, az utóbbi években pedig 35–55–75 ezres fogyást jelent.
A pronatalista dekrétum 1966
–1990 között, különbözõ demográfiai elemzések szerint, másfél–két és fél
milliós népességtöbbletet kényszerített ki. 1992 az ország történetében éles
demográfiai fordulat kezdete. Románia lakossága megindult lefelé a lejtõn,
mégpedig az eddigi évek tanúsága szerint gyorsuló ütemben.
A változás azonban nem
szüntet(het)i meg az elõzõ évtizedek erõszakos pronatalista demográfiai
politikájának élõ következményét, a
másfél–két milliós fiatal
lakosságtöbbletet, amelynek gazdasági-társadalmi nyomása óriási az összeroppant
nemzetgazdaságban, amivel a vizsgálatoknak föltétlenül számolniuk kell.
A folyamaton belül külön
figyelmet érdemel a városi lakosság növekedése: az 1948. évi 3,7 millióról
12,391 millióra 1992-ben, vagyis 8,961 milliós többlet, 3,3-szoros növekedés
negyvennégy év alatt. Az ok túlfeszített iramú, kényszerpályára terelt, szinte
kizárólag a városra összpontosult iparosítás, azon ismert, primitív képlet
jegyében, miszerint az ipar és a szolgáltatások helye a város, a mezõgazdaságé
pedig a falu. Izgalmas, máig alig kutatott kérdés, hogy ez a viharos
„városiasodás” mekkora mértékben járt a meglévõ városok ruralizálódásával.
Ezzel párhuzamosan csökkent a falusi lakosság hányada: az 1948. évi 76,6 %-ról
az 1992-es 45,7 %-ra. A nyolcvanas évekig a falusi lakosság számbelileg
nagyjából állandó – kb. 12 millió körül –, tehát évtizedeken át az itteni
lakosság növekménye áramlott a városokba. Korábban a falusi lakosság
természetes szaporulata magasabb volt. Ám e téren is változás állt be: közel
húsz esztendeje a természetes szaporulat immár alacsonyabb, mint városon, s ez
a különbség ma már nagyságrendi. Míg 1995-ben a városi lakosság természetes
szaporulata –0,2 ezrelék volt, ez a mutató falvakon –3,1 ezrelék. A nyolcvanas
években megindult a falusi lakosság abszolút értékekben kifejezhetõ csökkenése:
az 1977-es 12,164 millióról 10,418 millióra 1992-ben; a csökkenés 1,931 millió.
Tekintetbe véve a korfa általánosan, falvakon pedig különösen beszûkülõ
alapját, a falusi lakosság erõsen negatív természetes szaporulatát, a következõ
század elsõ évtizedeire szóló prognózis a falusi lakosság további 1–1,5 milliós
csökkenését vetíti elõre. Ez egyben az ország összlakosságának csökkenését
fokozza jelentõs mértékben, lévén a város természetes népszaporulata már évek
óta növekvõ mértékben negatív. A demográfiai fordulat fontos vonatkozása, hogy
a falu, amely a legutóbbi évtizedekig a népesség növekedésének szinte
kimeríthetetlen forrása volt, ma a népességcsökkenés fõ tényezõje.
A falusi lakosság továbbra is
sokmilliós tömeg. A hivatalos adatok szerint 10,4 millió, de tekintettel arra,
hogy a helységek hosszú sorát emelték városi rangra, így igazítva a város/falu
arányát a tegnapi politika igényeihez, valószínû, hogy az igazi falusi lakosság
hányada még mindig közel jár az 50%-hoz, körülbelül 11 millió. Ez a lakosság a
belátható csökkenése ellenére még mindig hatalmas tömeg, a következõ három
évtizedben még mindig körülbelül 8–9 millió fõt jelent.
Gazdasági szerkezet
1948–1949-tõl kezdõdõen az iparosítás
és a kollektivizálás következményeként a gazdaság mélyreható szerkezeti
változásokon ment át, ami kifejezésre jut az aktív lakosság összetételében.
(2) Az aktív lakosság összetétele
Forrás: Románia Statisztikai Évkönyvei, 1976, 1995,
1996
A szerkezeti átalakulások jellemzõi:
az I. szektor (lényegében a mezõgazdaság) nagyarányú térvesztése, a II. szektor
(ipar és építkezés) gyors felfutása a kezdeti szerény 14,2%-ról 43% fölé és a
szolgáltatások kezdetben lassú, majd gyorsuló növekedése a kezdeti 11,5%-ról
27,5%-ra 1990-ben.
A gazdaságfejlesztés eredendõen
téves felfogása szerint a szektorokat térbelileg, a településtípusok szintjén
is elválasztották. Az ipar és a szolgáltatások túlnyomóan a városon fejlõdtek,
s az adott gazdaságpolitikai forgatókönyv a falunak a mezõgazdasági hátország
szerepét juttatta. Ez itt nem csupán a mezõgazdaság elsõbbségét jelentette, hanem a régebben létezõ nem mezõgazdasági
egységek felszámolását s az ilyen jellegû tevékenységek, fõleg a mezõgazdasági
termékeket feldolgozó ágazatok összevonását és városra telepítését. Az
eredmény: visszafejlõdés, a második és harmadik szektor mesterséges
elsorvasztása, ami csaknem teljesen kizárta a mezõgazdaság korszerûsítése
nyomán keletkezõ munkaerõfölösleg elhelyezkedését, fokozva annak kiáramlását a
városokba. Csakhogy viszonylag rövid idõ alatt az ipar (a város) egyre inkább a
kifáradás jeleit mutatja. A mélyülõ válságba került ipar a hetvenes évek
végén hirtelen megtorpant,
gyakorlatilag képtelen számottevõ munkaerõ felvételére, miközben a falu tovább
termeli a fölösleget, s áramoltatná a túltelített ipar, a város felé.
A folytatás elkerülhetetlen.
Amint a fenti grafikon tanúsítja, 1980-tól kezdõdõen az iparban
foglalkoztatottak száma 1990-ig változatlan, s a helyzet hasonló a
mezõgazdaságban is. Az 1989-es fordulat után az egy évtizeddel korábban
kezdõdött válság visszaszoríthatatlan. Pár év leforgása alatt a II. szektor
munkaerõ-létszáma több mint egymillióval csökken, e szektor részaránya már alig
38% (valahol a hetvenes évek közepének szintjén). Ugyanakkor a mezõgazdaságban
dolgozók létszáma szembetûnõen növekszik, úgyszintén a szektor súlya is (34,4
%-ra, ami szintén a hetvenes évek közepének felel meg). A II. szektor, azon
belül pedig különösen az ipar, továbbra is magas létszámfölösleggel terhelt, ijesztõ
méretekben termeli a veszteségeket, újratermelve saját s az egész
nemzetgazdaság válságát.
A mezõgazdaság helyzetének
súlyosságát tükrözõ adatok: 1995-ben 9,337 millió hektár szántóra 3,265 millió
munkaerõ jut, egy fõre 2,86 hektár. A valóságban ennél is jóval kevesebb, ha
tekintetbe vesszük, hogy kb. 1,5 millió hektár állami tulajdonban van, s a
fennmaradó 7,8 millió hektár szántó kb. 6 millió tulajdonos közt oszlik meg. Az
eredmény egy hihetetlenül szétaprózott mezõgazdaság, törpebirtokok tengere, ahol
a jelenlegi üzemszerkezetben magától értetõdõ a munkaerõ részleges
kihasználása, a termelékenység rendkívül alacsony foka, az aktív lakosság több
mint egyharmadát érintõ, a szerénynél is kisebb jövedelmek. Ott van továbbá pár
millió kistulajdonos, akiknek földjét általában valamilyen bérlet formájában
mûvelik meg (ha kerül bérlõ s a föld nem marad éveken át parlagon). Számukra a
föld másodlagos, harmadlagos, nem lényeges jövedelmi forrás, a hozzá fûzõdõ
érdekeltség rendszerint csekély, az emberi ragaszkodás pedig annál is kisebb. A
tulajdonukban levõ föld nagy része hovatovább gazdát cserél, ami egyik reális
útja a nagyobb gazdaságok kialakulásának.
Egyre élesebben és sürgetõbben
tevõdik fel a kérdés: mi legyen, mi lehet a mezõgazdaság, általában pedig a falu
sorsa?
Nyilván a változások közt elsõ
helyen áll a mezõgazdaság fejlesztése, korszerûsítése. Ennek azonban szinte
áthághatatlan gátja a földtulajdon szétaprózódottsága: pillanatnyilag a
magángazdaságok 73,15%-a 3 hektárnál kisebb földdel rendelkezik (de közel 10%-a
1/2 hektárnál kevesebbel!), és csupán 0,24% mondhat magáénak 10 hektár vagy
annál több földet. Ilyen körülmények között a mezõgazdaság korszerûsítése
legfeljebb jámbor óhaj, valóságalap nélkül.
E törpegazdaságok számára kiút
lehetne a társulás valamilyen formája (fõleg a beszerzés és értékesítés,
esetleg a termelés terén), erre azonban nincs korszerû, hiteles szövetkezeti
tapasztalat, a régi pedig (lásd téesz) rossz emlékû, allergia forrása a
társulási elképzelésekkel szemben.
A korszerûsítés lehetõsége a 10
hektáros és az annál nagyobb gazdaságoknál kezdõdik, ott is szerény mértékben,
sokkal inkább a nagyobb, saját, de ma még inkább, bérelt földön gazdálkodók
esetében. E két réteg a parasztgazdaságok számbelileg elhanyagolható töredékét
jelenti, kialakulásuk és megszilárdulásuk rövid-, de középtávon még inkább, a
holnapi versenyképes mezõgazdaság felé vezet. Ez azonban vajmi keveset javít a
mai és holnapi több millió törpegazda sorsán, mivel többségük számára
elkerülhetetlen a lemorzsolódás, a nyugati mezõgazdasági trendek szerint.
További probléma, hogy –
egyáltalán nem paradox módon – éppen a mezõgazdaság korszerûsítése csökkenti a
mezõgazdasági munkaerõ-szükségletet. Az ok világos: egy mezõgazdasági termelõ
egyre több személyt lát el élelmiszerrel; ez a mutató néhány nyugat-európai
országban: Belgium 34, Dánia 17, Franciaország 16, Olaszország 11, Németország
24. Ennek megfelelõen a mezõgazdaságban foglalkoztatottak hányada az aktív
lakosságban: Belgium 8,5%, Dánia 5,7%, Németország 3,0%, Franciaország 4,8%,
Olaszország 7,9%, az Európai Közösség 15 államának átlaga 5,5%. Ehhez képest
Romániában egy mezõgazdasági termelõ 3,6 személy számára biztosít élelmiszert,
a mezõgazdaságban dolgozók részaránya pedig az aktív lakosság mintegy 35%-a,
vagyis a nyugat-európai átlagnak több mint hatszorosa. Feltéve, hogy a jövõben
(10–15 év múlva, esetleg késõbb?) ez a hányad lecsökken a szlovákiai (12,4%)
vagy magyarországi (13,2%) értékekre a hazai mezõgazdaság korszerûsítése
folytán, ez körülbelül kétmillió ember átáramlását jelenti a nem mezõgazdasági
szektorokba.
Egyelõre a mezõgazdaság
korszerûsödése várat magára, ami egyben szerencse is, mert az ipar még mindig
nagy létszámfölösleggel küszködik, és jó ideig képtelen lesz másutt
felszabaduló munkaerõ befogadására. Sokatmondó, hogy például a bányászatban
leépített tízezrek számára azt javasolták, próbáljanak kisvállalkozást
alapítani, vagy térjenek vissza a mezõgazdaságba.
A falu és az egész ország mai
adottságai közepette az imént vázolt többszörösen nehéz helyzetbõl nincs kiút,
csak részmegoldások, változatok vannak,
amelyek összessége segíthet a falu és az ország talpra állásához, kezdetben
lassú, majd remélhetõleg gyorsabb fejlõdéséhez.
E változatokból természetesen nem
lehet kiiktatni a mezõgazdaság fejlesztését. De a ma általános szántóföldi
gabonatermesztés (búza, kukorica) szinte elkerülhetetlenül vezet a csõdhöz,
mégis ennek alternatívái kerülnek a figyelem homlokterébe. A kisüzemi
állattartás, zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, a fokozottan munkaigényes
és nem tõkeigényes termelés legalábbis egy szerényebb, kezdeti szakaszban
lehetõvé teszi bizonyos munkaerõ-fölösleg hasznosítását. Ugyanakkor továbbra is
a változások listáján maradnak a társulási formák (családok, rokonság vagy jogi
keretek között), nem csupán a beszerzés-értékesítés, hanem a termelés szintjén
is, ami lehetõvé teheti a kisbirtokok huzamos túlélését.
A falut s vele az országot
fenyegetõ nagy munkaerõ-fölösleg csökkentésére nyújt lehetõséget falun a nem mezõgazdasági vagy a mezõgazdasághoz
kapcsolódó, II. és III. szektorba tartozó (ipari, szolgáltatási) tevékenységek
kifejlesztése. Ez a változat segítheti elõ a munkaerõ szektorok közti áramlását
nem a falu–város (nálunk jelenleg nagyon is lezárt) útvonalán, hanem a falusi
gazdaság és társadalom keretein belül.
Reális-e az utóbbi változat, s ha
igen, hol tart most a megvalósulása, milyenek a kilátásai a közeli vagy
távolabbi jövõben, és fõleg milyen emberi erõforrásokra támaszkodik ma és
támaszkodhat a továbbiakban? Néhány kérdés, amelyekre a vizsgálódás
összpontosult.
Vállalkozó falu
Területileg a kutatás Temes
megyére szorítkozott, és amennyire a megye jellemzõ a nyugati országrészre, annyira elfogadható bizonyos,
középhatósugarú általánosítás a felmérésekbõl származó adatok alapján, azok
érvényességének bármilyen túlértékelése nélkül.
A megyén belüli fõbb
jellegzetességek alapján történt a helységek kiválasztása: sík-, illetve
dombvidék, a földek termõképessége és a nagyváros közelsége/távolsága. Ezen
ismérvek alapján a kijelölt helységek:
– Varjas: síkság, elsõ osztályú
talajok, várostól távol;
– Újszentes: síkvidék, közepesen
jó talajok, városközelben;
– Máslak: dombvidék, közepes –
gyengébb termõképesség, távol a várostól.
A vizsgálatba bevont családok,
kisvállalkozások nem tekinthetõk mintának a szokásos értelemben, mert – mivel
viszonylag kevés esetrõl van szó – csaknem minden vállalkozó bekerült az
adatfelvételbe.
(3) A lakosság megoszlása nemek és korcsoportok szerint
Lélekszám
|
Összesen
|
0–14 éves
|
15–60 éves
|
60 év fölött
|
Összesen
|
Ebbõl nõ
|
Összesen
|
Ebbõl nõ
|
Összesen
|
Ebbõl nõ
|
Összesen
|
Ebbõl nõ
|
Románia
|
22 810 000
100,0 %
|
11 596 000 50,7 %
|
5 182 000 22,7 %
|
2 537 000 49,0 %
|
13 886 000 60,9 %
|
6 938 000 50,0 %
|
3 742 000 16,4 %
|
2 121 000 56,7 %
|
Temes
megye
|
700 033
100 %
|
361 066
51,6 %
|
149 543
21,4 %
|
72 950
48,9 %
|
435 714
62,2 %
|
224 626
50,9 %
|
114 776
16,4 %
|
66 490
57,9 %
|
Temes megyei
városok
|
425 129 100,0 %
|
221 041 52,0 %
|
89 368
21,0 %
|
43 673
48,9 %
|
279 232 65,7 %
|
144 210 51,6 %
|
56 529
13,3 %
|
33 158
58,7 %
|
Temes megyei községek
|
274 904 100,0 %
|
140 025 50,9 %
|
60 175
21,9 %
|
29 277
48,7 %
|
156 482 56,9 %
|
77 416
49,5 %
|
58 247
21,2 %
|
33 332
57,2 %
|
Újszentes
|
2400
100,0 %
|
1229
51,2 %
|
380
15,8 %
|
176
46,3 %
|
1463
61,0 %
|
730
49,9 %
|
557
23,3 %
|
323
58,0 %
|
Máslak
|
3913
100,0 %
|
2012
51,4 %
|
921
23,5 %
|
465
50,5 %
|
2171
55,5 %
|
1064
49,0 %
|
821
21,0 %
|
483
58,8 %
|
Varjas
|
6059
100,0 %
|
3054
50,4 %
|
1584
26,1 %
|
764
48,2 %
|
3412
56,3 %
|
1670
48,9 %
|
1063
17,6 %
|
620
58,3 %
|
Ú+M+V
|
12 372 100,0 %
|
6285
50,8 %
|
2885
23,3 %
|
1405
48,7 %
|
7046
57,0 %
|
3464
49,2 %
|
2441
19,7 %
|
1426
58,4 %
|
Forrás: 1992-es népszámlálás
adatai (Recensãmântul populaþiei ºi locuinþelor, vol.I.p.971.p. XX.)
A községi, megyei és országos
adatsorból kitûnik, hogy nemek és korcsoportok tekintetében nagyon hasonló a
helyzet, ilyen szempontból mind a megye, mind a kiválasztott három helység
reprezentativitása kielégítõ.
Az iskolázottság tekintetében már
eltérõ a helyzet. Országos szinten a felsõfokú végzettek száma 8,6-szor nagyobb
városon; a középiskolát végzettek aránya városon 74,0%, falun 58,0%. Ezzel
szemben Temes megyében a felsõfokú végzettek aránya városon 6,25-ször magasabb,
mint falun, a középiskolát végzettek aránya városon tíz százalékkal magasabb,
mint falun. Eszerint Temes megyében az emberi erõforrások minõsége érezhetõen
jobb.
Nézzük meg a minta további
jellegzetességeit.
(4) A minta megoszlása nemek és korcsoportok szerint
|
Összesen
|
Korcsoportok
|
Átlag
életkor
|
Nr. %
|
20–29
Nr. %
|
30–39
Nr. %
|
40–49
Nr. %
|
50–59
Nr. %
|
60 és +
Nr. %
|
Minta össz.
|
74
|
100
|
9
|
12,2
|
29
|
39,2
|
21
|
28,4
|
11
|
14,9
|
4
|
5,4
|
40,5
|
Varjas
|
35
|
47,3
|
3
|
8,6
|
18
|
51,4
|
10
|
28,6
|
3
|
8,6
|
1
|
2,9
|
41,8
|
Máslak
|
12
|
16,2
|
2
|
16,7
|
5
|
41,7
|
3
|
25
|
1
|
8,3
|
2
|
16,7
|
37,3
|
Újszentes
|
27
|
36,5
|
4
|
14,8
|
6
|
22,2
|
8
|
29,6
|
7
|
25,9
|
1
|
3,7
|
43,9
|
Férfiak
|
53
|
71,6
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nõk
|
21
|
28,4
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A férfiak többségi helyzete
világos, a nõk 28,4 százalékos aránya a tevékenység jellegét tekintve figyelmet
érdemel. Egyértelmûen jelzi a kitörést a hagyományos „háziasszony” státusból,
az érvényesülést egy számukra – fõleg falun – tegnapig nehezen megközelíthetõ
területen. Ez fontos irányváltást jelez a falusi társadalom fejlõdési pályáján.
Közvetlen jelentõsége, hogy a munkanélküliség veszélyének jobban kitett
csoportról van szó. Külön említésre méltó, amit (falu)szociológiai kutatások
egyöntetûen igazolnak, hogy falun a nõk munkahelyének biztosítása nagymértékben
kihat a férfi munkaerõ helyben tartására, a falusi családok stabilitására, a
faluközösségek életére. Az 1989-es fordulat és az azt követõ esztendõk egyik
értékes hozadéka a falu kimozdulása a multiszektoriális gazdasági szerkezet
felé, amiben növekszik a nõk szerepvállalása, ezáltal pedig a helyi, nem csupán
gazdasági elit átalakulása. Pár esztendõ tapasztalataiból messzemenõ
következtetéseket levonni nem lehet, a kezdet azonban magában hordozza a
folytatást, egy új falusi elit létrejöttének ígéretét. Jóllehet ez az elit
döntõen gazdasági meghatározottságú, nem kétséges, hogy súlya, szerepe
hovatovább a falusi élet más szintjeire is kiterjed, éppen mert a falu
gazdasági-társadalmi korszerûsítésének fontos emberi erõforrása és lendítõje.
Ezt a reményt erõsíti a vizsgált
csoport összetétele korcsoportok és iskolázottság szerint. A minta átlagos
életkora 40 év körüli, jóval alacsonyabb az illetõ községek, falvak átlagánál.
A most kialakuló elit ilyen szempontból is a falu jövõjének hordozója és
ígérete.
(5) Iskolai végzettség szerinti megoszlás
|
Összesen
|
Elvégzett iskola
|
5–8 osztály
|
Szakiskola
|
Líceum
|
Egyetem
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
Minta össz.
|
74
|
100,0
|
16
|
21,6
|
16
|
21,6
|
27
|
36,5
|
15
|
20,3
|
Varjas
|
27
|
36,5
|
6
|
22,2
|
5
|
18,5
|
9
|
33,3
|
7
|
25,9
|
Máslak
|
12
|
16,2
|
4
|
33,3
|
–
|
–
|
6
|
50,0
|
2
|
16,7
|
Újszentes
|
35
|
47,3
|
6
|
17,1
|
11
|
31,4
|
12
|
34,3
|
6
|
17,1
|
Férfiak
|
53
|
71,6
|
13
|
24,5
|
14
|
26,4
|
16
|
30,2
|
12
|
22,6
|
Nõk
|
21
|
28,4
|
3
|
14,3
|
2
|
9,5
|
11
|
52,4
|
3
|
14,3
|
Megkülönböztetett figyelmet
érdemel az iskolázottság. Sokat mond, hogy a csoport nagy többségét (56,8%) a
felsõfokú iskolák végzettjei (20,3%) és az érettségizettek (36,5%) képezik,
mellettük pedig 21,6% szakiskolát végzett, és csak a fennmaradó, szintén 21,6%
végzett 5–8 osztályt. Ilyen szempontból a csoport városi mércével mérve is
magas képzettségû.
Fontos kérdés: ez az elit
mennyire helybeli vagy városból származó „import”?
(6) Származás szerinti összetétel
|
Összesen
|
Származás
|
Helybeliek
|
Mások*
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
Összesen
|
74
|
100,0
|
59
|
79,7
|
15
|
20,3
|
Újszentes
|
27
|
36,5
|
19
|
70,4
|
8
|
29,6
|
Máslak
|
12
|
16,2
|
8
|
66,7
|
4
|
33,3
|
Varjas
|
35
|
47,3
|
32
|
91,4
|
3
|
8,6
|
* A Mások csoport a megye más helységeibõl vagy más megyébõl származó
személyeket jelent, összesen 15 személyt. 1956-ban 1, 1968-ban 1, 1980-ban 12,
1990-ben 1 személy költözött be.
A nagy többség (kb. 80%)
helybeli. Községek szerint bizonyos eltérés észlelhetõ. Varjason a helybeliek
aránya meghaladja a 90%-ot, Újszentesen 70% körüli, Máslakon pedig 66 %.
Lényeges, hogy a többi is falusi, szomszédos vagy távolabbi faluból, és egy
személy kivételével, aki 1990 után telepedett meg az illetõ faluban, a többi
betelepedõ 18 éve (12 személy) vagy annál korábban talált otthonra a három
helység valamelyikében.
Mindebbõl következik, hogy – legalábbis
a vizsgált helységekben – létezik az a minõségi/emberi erõforrás, amely
szakmai-kulturális szempontból hordozója lehet a falu sokoldalú fejlõdésének,
fõként a II. és III. szektorokban betöltött szerepe alapján. E távlatokat
illetõen fontos kérdés, hogy a falusi kisvállalkozók mennyire szilárdak az új
gazdasági pálya választásában, mennyire kötelezik el magukat ebben az irányban.
A kérdésre részleges választ ad az adott tevékenység súlya a kisvállalkozó
életében. A mérés alapja a vállalkozásra fordított idõ (teljes idõs vagy
részidõs tevékenység), ami közvetetten, egyetlen mutató révén közelíti meg a
jelenséget.
(7) A vállalkozásra fordított idõ
|
Összesen
|
Vállalkozásra fordított idõ
|
|
Teljes idõ
|
Részidõ
|
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
Minta össz.
|
74
|
100
|
52
|
70,3
|
22
|
29,7
|
Újszentes
|
27
|
36,5
|
23
|
85,2
|
4
|
14,8
|
Máslak
|
12
|
16,2
|
9
|
75,0
|
3
|
25,0
|
Varjas
|
35
|
47,3
|
20
|
57,1
|
15
|
42,9
|
Férfiak
|
53
|
71,6
|
39
|
73,6
|
14
|
26,4
|
Nõk
|
21
|
28,4
|
13
|
61,9
|
8
|
38,1
|
A többség – kb. 70% – számára a
kisvállalkozás fõ tevékenységi terület és a megélhetõség fõ forrása, a
fennmaradó 30% részidõben foglalkozik a vállalkozással, fõ erejét a föld, a
családi gazdaság, alkalmasint valamilyen más tevékenység köti le. Megemlítendõ,
hogy a falusi kisvállalkozók közül számosan rendelkeznek általában kis
földterülettel. Esetükben jórészt a falun belüli, szektorok közti mobilitás
folyamata tükrözõdik, amelynek során a munkaerõ bizonyos – remélhetõleg növekvõ
– hányada átáramlik a mezõgazdaságból az iparba és a szolgáltatásokba.
Ebben a fokozatosságban több
tényezõ hatása lehetséges:
– az óvatosság: legalább részben megtartani a nemrég visszakapott földre
épülõ kicsiny, de még életképes gazdaságot;
– az egyén, illetve a család idõmérlege: jól megfér egymás mellett a
kétféle tevékenység, fõleg ha kis földterületen külterjes (pl. búza-,
kukoricatermesztés) gazdálkodást folytat, ami csak részben köti le a
rendelkezésre álló munkaerõt, másfelõl pedig a vállalkozás, ha az szerényebb
méretû, nem igényli a teljes munkaidõt.
A jelenséget illetõen jól
érzékelhetõ szóródás mutatkozik helységek és nemek szerint.
A helységek között élen jár
Újszentes, ahol a kisvállalkozók 85 százaléka foglalkozik a vállalattal teljes
munkaidõben, ami egyértelmûen jelzi a vállalkozás szilárdságát, jórészt
valószínûleg a város közelségének köszönhetõen is. Viszonylag magas a teljes
munkaidõben dolgozó vállalkozó Máslakon is, ez azonban kevésbé jelentõs,
tekintve, hogy itt mûködik a legkevesebb kisvállalkozás. Varjason a teljes
munkaidõben dolgozó kisvállalkozók alacsony részaránya – 57,1% – feltehetõen egyaránt
tükrözi az itteni magas termelékenységû föld, a mezõgazdaság továbbra is
érvényesülõ szerepét, ugyanakkor pedig a város távolságát, a helyi piac
korlátolt felvevõképességét a II–III. szektor termékei és szolgáltatásai
számára. Mindezt kompenzálja az ilyen vállalkozások nagy száma, ami
(Újszenteshez hasonlóan) jóval meghaladja a minta átlagértéket.
Érdekes a kisvállalkozók nemek
szerinti megoszlása a teljes, illetve részmunkaidõ mutató alapján. Az
összehasonlításból kitûnik, hogy a vállalkozás mint részidõs tevékenység jóval
gyakoribb a nõk esetében. Ebbõl valószínûsíthetõ, hogy a nõk közül számosan a
családdal, a háztartással kapcsolatos elfoglaltságuk mellett – egyelõre, talán
késõbb is – kiegészítõ tevékenységet és kereseti forrást látnak a kisvállalkozásban.
Megállapítható, hogy a
falufejlesztést, azon belül a II. és III. szektor kialakulását és
megszilárdulását célzó gazdaságpolitikai stratégiák keretében feltétlenül
számolni kell a kiegészítõ státusban mûködõ részmunkaidõs kisvállalkozásokkal. Ezek
egyik elõnye, hogy lehetõvé teszik a falun belül a szektorok közti fokozatos
munkaerõáramlást, viszonylag kis kockázattal, a visszalépés vagy a profilváltás
esélyeinek megõrzésével.
Továbbá az ilyen jellegû
vállalkozás kiválóan alkalmas a munkaerõ- és munkaidõ-fölösleg levezetésére,
fõleg, de nem kizárólag nõk számára, a változó egyéni, családi érdekek és piaci
igények rugalmas kielégítésével, legyen szó falusi turizmusról,
kereskedelemrõl, otthon vállalt bérmunkáról.
Mit jelentenek munkaerõ
szempontjából a vállalkozások a három községben?
(8) Kisvállalkozások és munkaerõ
Vállalkozások száma
|
Foglalkoztatottak
száma
|
A mezõgazdaságból jöttek
|
N.
|
%
|
Minta
összesen
|
74
|
688
|
269
|
39,7
|
Újszentes
|
27
|
452
|
190
|
42,0
|
Máslak
|
12
|
72
|
27
|
37,5
|
Varjas
|
35
|
164
|
52
|
31,7
|
Az adatok meggyõzõek e
kisvállalkozások gazdasági, társadalmi fontosságát illetõen. A felmérésben
szereplõ 74 kisvállalat 688 fõ számára biztosít munkalehetõséget, ebbõl 85%-nak
teljes munkaidõben, tehát egész éven át. A keresetek általában megközelítik, gyakran
meghaladják a városi átlagokat. (A beszélgetések során a keresetet, illetve a
munkaadó vállalkozó esetén a jövedelmet az ismert városi adatokhoz viszonyítva
jelezték.) Lényeges, hogy szinte kivétel nélkül elégedetten nyilatkoztak a
keresetrõl, illetve a jövedelemrõl.
Ehhez a kielégítõ anyagi
helyzethez azonban, a hasonló keresetet nyújtó városi munkahelyekhez képest,
egy sor más elõny is társul, mint például:
– a lakóhely és munkahely közötti
kis vagy elhanyagolható távolság, ami kedvezõen hat az egyén és a család
idõmérlegére;
– az esetek nagy részében az
otthon végzett munka, rugalmas munkaidõ a családi kapcsolatok, a családi élet
térbeni és idõbeni szétdarabolásának csökkenését vagy elkerülését eredményezi;
– a háztáji gazdaság fennmaradása
mint értékes munkaalkalom és kereseti forrás;
– a földdel rendelkezõk számára
jó lehetõség, hogy közvetlenül foglalkozzanak a kis gazdasággal, vagy közelrõl
kísérhessék figyelemmel az esetleges egyéni bérlõ vagy társulás õket érintõ
tevékenykedését.
Részben ide kívánkozó jelzés,
hogy a kisvállalkozásokban foglalkoztatottak közel 40%-a közvetlenül a
mezõgazdaságból jött, mellettük pedig számosan bár nem mezõgazdasági szakmában,
de a közelmúltig valamilyen mezõgazdasági egységben dolgoztak. Ismételt
igazolása ez annak, hogy a nem mezõgazdasági jellegû kisvállalkozások miként
töltik be a híd szerepét az ipar és szolgáltatások, a multifunkcionális
gazdasági szerkezet, a falu jövõje felé. De milyen sebességgel közeledik ez a
jövõ? A válasz bizonyos mértékben kiolvasható az évente alapított
kisvállalkozások számából a vizsgált helységekben.
(9) Kisvállalkozások létrejötte
A felmérésben szereplõ 74
kisvállalat közül 1990–1997 között létesült 71, s csak három létezett 1990
elõtt. Ez is ékesen példázza a pártállam falusi gazdaságpolitikáját. Ma már
értelmetlen azon töprengeni, hogy normális fejlõdésmenetben hol tartana most a
bánáti falu, amely a második világháború küszöbén, majd a kollektivizálás elõtt
jóval közelebb állt Európához. Most, hosszú évtizedeken át tartó kényszermozgás
és lemaradás után kell megpróbálni visszatérni a normális fejlõdési mederbe,
gazdaságilag-emberileg megrokkanva, szinte kizárólag saját megfogyatkozott
erõforrásokra támaszkodva. A helyzetet súlyosbítja az idõ sürgetése, a gyorsulás
nyomasztó parancsa a felzárkózási igyekezetben.
Éppen ez a gyorsulás várat magára
a kisvállalkozások területén, de a nemzetgazdaság egészében is: 1997-ben közel
7 százalékkal csökkent az egy fõre jutó bruttó nemzeti termék, 1998-ban az
ipari termelés az elõrejelzések szerint nem nõ, a munkanélküliség igen. Így a
falu és a mezõgazdaság úgyszólván semmilyen vagy elhanyagolható támogatásra
számíthat a város, a költségvetés részérõl. Az általános megtorpanással hozható
összefüggésbe a kisvállalkozások számának alakulása a vizsgált helységekben,
ahol az 1992–1994 közötti tetõzés után fokozatos, majd gyorsuló csökkenés
észlelhetõ. A folyamat helyi oka lehet a vállalkozásra kész réteg beszûkülése,
az induláshoz szükséges – szerény – tõke hiánya, a piac fizetõképességének
csökkenése az adott helységekben és azokon kívül.
Makrogazdasági szinten az
országosan megnyilvánuló lassulás oka a gazdasági helyzet általános romlásán
túl abban is kereshetõ, hogy megszûntek vagy minimálisra csökkentek a
kisvállalkozások számára kezdetben biztosított kedvezmények, erõsen
megszigorodtak az alapítás és mûködtetés jogi, pénzügyi stb. feltételei. Erre
vall az, hogy pl. Temes megyében, 1992–1994-hez képest az utóbbi években az új
vállalkozások alapítására kiadott engedélyek száma több mint 40 százalékkal
csökkent, miközben számos kisvállalkozás az önfelszámolás sorsára jutott.
Kerülve
bármilyen párhuzam csapdáját makro- és mikroszint, nemzetgazdaság és néhány falu
helyzete között, nem kétséges, hogy a kisvállalkozások létesítésének – remélhetõleg
átmeneti – mélypontján tartunk, a fellendülés új hulláma pedig egyaránt függ a
gazdaság általános fejlõdésétõl és kedvezõ gazdaságpolitikai feltételektõl,
amelyekkel egyelõre nagyon is adós a hatalom.
Mérleg és távlatok
Rövid, esetenként pedig nagyon rövid
idõ telt el az indulás óta, az elsõ lépések mérlege azonban így is megvonható, és szükséges is. A hitelesség
megkívánná a mérlegkészítésnél szokásos mutatók felhasználását. Az ankét
bizalmas jellegének megfelelõen a kérdésekben nem volt közvetlen utalás
jövedelemre, profitra, keresetre, csak a velük kapcsolatos véleményre, a
személyes anyagi helyzet értékelésére, az elégedettség fokának jelölésére stb.
Így a mérleg szubjektív elemekre épül, amelyek azonban bizonyos fokig
alkalmasak a valóság tükrözésére.
Az egyik kérdés például arra kért
választ, hogy a kérdezett személy mennyire elégedett az anyagi helyzetével, a
lehetséges változatok pedig: 1 – elégedett, 2 – részben elégedett, 3 –
elégedetlen.
(10) Elégedettség az anyagi helyzettel
|
Összesen
|
Elégedettségi fok
|
Elégedett
|
Részben elégedett
|
Elégedetlen
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
Minta össz.
|
73
|
100,0
|
21
|
28,8
|
46
|
63,0
|
6
|
8,2
|
Újszentes
|
27
|
100,0
|
6
|
22,2
|
20
|
74,1
|
1
|
3,7
|
Máslak
|
12
|
100,0
|
6
|
50,0
|
4
|
33,3
|
2
|
16,7
|
Végvár
|
34
|
100,0
|
9
|
26,5
|
22
|
64,7
|
3
|
8,8
|
Férfiak
|
52
|
100,0
|
13
|
25,0
|
34
|
65,4
|
5
|
9,6
|
Nõk
|
21
|
100,0
|
8
|
38,1
|
12
|
57,1
|
1
|
4,8
|
A megkérdezettek többsége részben
elégedett (63,0%), közel 29% elégedett és mindössze 8,2% elégedetlen. Némi
szóródás mutatkozik a helységek között, ami nagyjából azok fejlettségi
szintjével egyezik. Ennél érdekesebb, hogy a nõk válaszaiban sokkal magasabb az
elégedettség mértéke, mint a férfiaknál. A magyarázat: talán valóban nagyobb az
elégedettség a minõségileg új státusban elért elsõ, esetleg szerény, de saját,
személyes sikerek láttán. Hasonlóan elképzelhetõ, hogy a nõk kevésbé igényes
elvárásaikhoz mérik az eddigi eredményeket, s ezáltal derûlátóbbak is. Az
eltérésektõl függetlenül az összkép határozottan pozitív, és bizonyos fokig a
jövõre vonatkozó jelzésnek is tekinthetõ.
Ennél közvetlenebb utalás
olvasható ki egy másik kérdésre adott válaszokból. Nevezetesen: az anyagi
helyzetet tükrözõ tízfokú skálán (1 = legszegényebbek, 10 = leggazdagabbak) ki
hova helyezi önmagát három idõpontban: 1990-ben, 1997-ben és 2000-ben.
(11) A saját anyagi helyzet
értékelése (1990–1997–2000)
|
Önelhelyezés az 1–10. fokú skálán
|
1990
|
1997
|
2000
|
1997/90
|
2000/97
|
Minta összesen
|
4,71
|
5,24
|
6,35
|
+0,53
|
+1,11
|
Újszentes
|
4,70
|
5,07
|
6,50
|
+0,37
|
+1,43
|
Máslak
|
3,58
|
4,83
|
5,45
|
+1,25
|
+0,62
|
Végvár
|
5,44
|
5,51
|
6,53
|
+0,07
|
+1,02
|
Férfiak
|
4,46
|
5,04
|
6,16
|
+0,58
|
+1,12
|
Nõk
|
5,57
|
5,76
|
6,85
|
+0,19
|
+1,09
|
Az elemzés szubjektív értékelésre
támaszkodik, amelynek segítségével ezúttal a jelenség folyamatszerûségét
igyekszik megragadni a múlt (a kezdet), a jelen és a közeli jövõ szintjén. Az
indulópont (1990) tekintetében a községek között hangsúlyozottak az eltérések,
pl. a Varjas (5,44) és Máslak (3,58) által képviselt szélsõ értékek között
csaknem kétpontnyi a különbség a tízfokú skálán. A helységek adottságainak
ismeretében ez reális értékelésnek tûnik. Az viszont meglepõ, hogy 1997-re
vonatkozóan ez a különbség 0,68 pontra csökken, ami nem Máslak látványos
felzárkózását jelentheti, hanem azt, hogy bizonyos szerény fejlõdést itt
magasabbra értékelnek, mint ennél talán nagyobb haladást a fejlettebb Varjason.
Az újszentesiek mérlege is visszafogott, bár valamivel jobb, mint a varjasiaké:
a fordulat óta eltelt években elért haladást 0,37 pontra értékelik, ami a
középszintre, 0,57-re emeli a minõsítést.
A közelmúlthoz képest lényegesen
változnak az elõrejelzõ értékelések (tulajdonképpen elvárások, remények)
2000-re. Ezúttal a máslakiak csupán 0,62 pontos emelkedésre számítanak, míg a
varjasiak +1,02 pontot remélnek, a leginkább bizakodók pedig az újszentesiek
+1,43 pontos elõrelépéssel. Tekintetbe véve az újszentesi látványos építkezéseket,
a telkek, földek, házak árainak gyors növekedését, a falu infrastruktúrájának
már-már városi színvonalát, a helység általános fellendülését az utóbbi
esztendõkben s az ebbõl fakadó ígéretet, a válaszokban kifejezésre jutó
derûlátás nagymértékben indokoltnak látszik.
Mint az elõbbi esetben, itt is
kimutatható bizonyos eltérés a nõk által adott értékelésekben, de nem
egyértelmûen pozitív elõjellel. Az 1990–1997 közötti idõszakban jóval kisebb
javulást látnak (+0,19, a férfiak +0,58 pontjával szemben). A következõ három
évre az elvárásuk pontszám szerint nagyjából egyezik a férfiakéval (+1,09, míg
a férfiaknál +1,12), de mert 1990-ben magasabb értékrõl indultak (5,57, a
férfiak 4,46 pontjához képest), 2000-re az elvárásuk 6,85, tehát a skála felsõ
harmadába ér, míg a férfiak alig haladják meg a 6,16-ot. Ennek magyarázata a
több önbizalom, az önálló kisvállalkozóként elért eddigi eredmények s azok
alapján a holnapi kilátások túlértékelése, a kevésbé realista szemlélet és némi
naivitás. De lehet a nõk oly sokszor emlegetett szellemi-lelki rugalmassága,
találékonysága, szívóssága s ennek megfelelõen valamivel pozitívabb jövõ
reménye. A kérdések sora hosszú, és mélyebb vizsgálódások híján marad a
feladat, a késõbbi, részletesebb elemzés.
Az említett eltérésektõl
függetlenül a megkérdezettek egységesnek mutatkoznak mind az eltelt évek, mind
pedig a közeljövõ pozitív értékelésében. Ez eleve biztató, még ha az
értékelések valóságalapja és tartalma kisebb is, mint az a válaszokból
kiolvasható: ez a többségében jól képzett és a falu életében gyökerezõ,
viszonylag fiatalokból álló elitcsoport önmagában hordozza a válaszokból
kicsengõ derûlátás szakmai, emberi fedezetét, ami az illetõ falvak számára a
talpraállás, haladás egyik felmérhetetlen értékû forrása és záloga.
De hogyan minõsítik ugyanezt az
idõszakot a három helység kisvállalkozói szélesebb horizonton, amely
koncentrikus körökként magában foglalja az egyént, a helységet, ahol élnek, a
megyét és az országot. A kérdés: „Az utóbbi évek tapasztalatai, az újabb irányzatok
alapján hogyan értékeli ön saját személyes helyzetét, a helység, Bánság és
Románia helyzetét az alábbi idõpontokban?” A kérdésnek megfelelõen a négy szint
helyzetét három idõszakban kellett minõsíteni: 1996-ban 1989-hez mérten,
1997-ben 1996-hoz mérten és 2000-ben 1997-hez viszonyítva, négy minõsítési
vázlat szerint: 1 = jobb, 2 = hasonló, 3 = rosszabb, 4 = nem tudom.
(12) Egyén, falu, megye, ország helyzete
Idõköz
|
|
Helyzetértékelési szintek
|
Személyes
|
Helység
|
Bánság
|
Románia
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
1996
1989
|
Összesen
|
74
|
100,0
|
74
|
100,0
|
74
|
100,0
|
74
|
100,0
|
Nem válaszolt
|
–
|
–
|
1
|
1,3
|
1
|
1,3
|
1
|
1,3
|
Jobb
|
48
|
64,9
|
41
|
55,4
|
43
|
58,1
|
40
|
54,0
|
Hasonló
|
16
|
21,6
|
15
|
20,3
|
8
|
10,8
|
9
|
12,2
|
Rosszabb
|
9
|
12,2
|
14
|
18,9
|
17
|
23,0
|
19
|
25,7
|
Nem tudom
|
1
|
1,3
|
3
|
4,1
|
5
|
6,8
|
5
|
6,8
|
1997
1996
|
Összesen
|
74
|
100,0
|
74
|
100,0
|
74
|
100,0
|
74
|
100,0
|
Nem válaszolt
|
–
|
–
|
2
|
2,7
|
1
|
1,3
|
1
|
1,3
|
Jobb
|
20
|
27,0
|
37
|
50,0
|
30
|
40,5
|
25
|
33,8
|
Hasonló
|
29
|
39,2
|
18
|
24,3
|
25
|
33,8
|
16
|
21,6
|
Rosszabb
|
21
|
28,4
|
15
|
20,3
|
13
|
17,6
|
23
|
31,1
|
Nem tudom
|
4
|
5,4
|
2
|
2,7
|
5
|
6,8
|
9
|
12,2
|
2000
1997
|
Összesen
|
74
|
100,0
|
74
|
100,0
|
74
|
100,0
|
74
|
100,0
|
Nem válaszolt
|
1
|
1,3
|
2
|
2,7
|
1
|
1,3
|
1
|
1,3
|
Jobb
|
52
|
70,3
|
59
|
79,7
|
60
|
81,1
|
56
|
75,8
|
Hasonló
|
5
|
6,8
|
3
|
4,1
|
1
|
1,3
|
1
|
1,3
|
Rosszabb
|
3
|
4,1
|
1
|
1,3
|
–
|
–
|
1
|
1,3
|
Nem tudom
|
13
|
17,5
|
9
|
12,2
|
12
|
16,3
|
15
|
20,3
|
A háromszor négy kérdés többféle
nehézség elé állította a megkérdezetteket, mert különbözõ intervallumokról és
szintekrõl (egyéntõl az országig), megélt és jövõ idõszakról van szó, ez utóbbi
pedig az amúgy is bonyolult, de romániai viszonyok között – ha lehet így
fogalmazni – a rendhagyónál is szeszélyesebb átmeneti folyamat holnapjára vonatkozik.
Mindez eléggé nyomon követhetõ a válaszokban kifejezésre jutó bizonytalanság
növekedésében a magasabb szintek (megye, ország), illetve a jövõbeli helyzet
értékelésében. A válaszok azonban így sem nélkülöznek bizonyos relevanciát a
valóság és egyúttal e valóság szubjektív megélésének tükrözésében.
Az elsõ idõszak (1989–1996)
esetén meglehetõsen magas az elégedettség, különösen a személyes elõmenetelt
illetõen. Kereken 65% véli úgy, hogy javult egyéni helyzete, ennél jóval
alacsonyabb minõsítést kap a helység (55,4%), Bánság (58,1) és az ország
(54,0%). Ezt megerõsíti az, hogy a helységet, de fõleg a régiót s az országot
illetõen sokkal nagyobb azok száma, akik visszaesést jeleznek. A helyzet
romlását látja egyéni szinten 12,2%, a helység esetében 18,9%, a régió és az
ország idevágó értékei 23,0%, illetve 25,7%. A közvetlen múlt (1996–1997)
tekintetében szembetûnõ a minõsítések változása, jóllehet az adott idõszak nem
is egy egész esztendõ, csak néhány hónap (az adatfelvétel ideje 1997 közepe).
Ezúttal már sokkal kevesebben szólnak egyéni helyzetük javulásáról, az elõzõ
kb. 65% helyett csupán 27,0%, és több mint kétszeresre növekszik azok száma,
akik rosszabbodást tapasztaltak, 12,2% helyett 28,4%. Ugyanakkor közösségi
szinteken jóval kisebb mértékû hanyatlást jeleznek (helység, megye, ország).
A magyarázat jórészt az 1997-es
év elején elindított sokkterápia, a gazdasági, pénzügyi megszorítások, majd
pedig a várt, a gazdasági kibontakozás felé mutató intézkedések késése, ezek
érzékelése a kisvállalkozó mindennapjaiban, általában az egyén életében és
jóval kevésbé a község, a megye vagy az ország szintjén, ahol valamilyen
negatív hatás megjelent, de nem oly „testközelben”. Az értékelések pontossága,
valóságtartalma külön elemzés tárgyát képezhetné. Az viszont nagyon is
figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek fõbb vonalakban mennyire közel járnak a
valósághoz, és milyen gyorsan jelezték, már 1997 elsõ felében, a kormány
tétovázását, a reformfolyamat megtorpanását, a gazdaság visszaesését, és tették
ezt nem a megfelelõ gazdasági mutatók alapján s azok ismeretében, hanem pusztán
saját, egyéni helyzetük becslésére támaszkodva. Mellesleg: ezek a jelzések
akkor fogalmazódtak meg a kérdõívekbe írt válaszokban, amikor magas szakértõi
és politikai körök elsõ ízben kezdték bírálni a kormány határozatlanságát,
bizonytalankodását a reform, az általános gazdaságpolitika kérdéseiben.
Kétségtelen: a kérdésekre adott válaszok nem csupán az adott helyzetet
minõsítik, hanem egyszersmind a válaszok megfogalmazóit, a falun most kialakuló
új elitréteget, annak tájékozódó képességét.
A következõ idõszakot (1997–2000)
illetõen ismét változik a kép. Bár
karnyújtásnyira van a jelentõl, a 2000. évre
megvalósuló közeli jövõ iránt szembeötlõen nagy a reménykedés: 70,3%
bízik az egyéni helyzete, közel 80% a helység, 81,1% a Bánság és 75,8% az
ország helyzetének javulásában. A reménykedés ez esetben is nagyobb a közösségi
szinteket illetõen, ami talán azt tükrözi, hogy sokan az egyéni kilátások
beszûkülésére vagy lassúbb szélesedésére számítanak. Ettõl függetlenül a
reménykedés általános. Hangsúlyozzuk: a reménykedés,
hiszen véleményekrõl, elvárásokról van szó, nem pedig bármilyen módon
megalapozott elõrejelzésekrõl, a reménykedés forrása pedig az a bizalom is
lehet, amellyel az ankét idején még a kormány ígéreteit, hivatalos optimizmusát
kezelték.
A kérdés jellegébõl természetesen
következik, hogy az elõbbi esetekhez képest többszörösére növekszik a
bizonytalanok hányada: a „nem tudom” válaszok 12,2–20,3% között mozognak.
Ugyanakkor, mint egyébként az ankét folyamán mindvégig, elhanyagolható a
tartózkodás, a válasz nélkül hagyott kérdés, ami meggyõzõen tükrözi a
megkérdezettek komolyságát, együttmûködési
készségét, a kérdések iránti érdeklõdését, ami pozitívan minõsíti a vizsgálati
elitcsoportot.
A további kérdés, folytatásként,
természetszerûen adódik: „Az ön véleménye szerint hány év szükséges ahhoz, hogy
Románia megközelítse a nyugat-európai országok szintjét?”
A kérdés nem „kínál” különbözõ
intervallumokat, ezáltal a válaszokban a felzárkózáshoz szükségesnek vélt évek
száma széles sávon szóródik, a táblázatban feltüntetett csoportosítások (1–5,
6–10. stb. év) a feldolgozás során születtek az elemzés könnyítése végett.
(13) Románia felzárkózásához szükséges évek száma
|
N
74
|
%
100
|
N. / nem tudom
|
1–5
|
6–10
|
11–25
|
26 –50
|
51
|
Átlag évek
|
Össz.
|
N
12
|
%
16,2
|
N
13
|
%
17,6
|
N.
12
|
%
16,2
|
N.
22
|
%
29,7
|
N
11
|
%
14,9
|
Nr
4
|
%
5,4
|
19,25
|
Férfiak
|
53
|
100
|
9
|
17,0
|
10
|
18,9
|
6
|
11,3
|
15
|
28,3
|
9
|
17,0
|
4
|
7,55
|
20,51
|
Nõk
|
21
|
100
|
3
|
14,3
|
3
|
14,3
|
6
|
28,6
|
7
|
33,3
|
2
|
9,5
|
–
|
–
|
16,38
|
Újszentes
|
27
|
100
|
4
|
14,8
|
7
|
25,9
|
6
|
22,2
|
5
|
18,5
|
5
|
18,5
|
–
|
–
|
18,13
|
Máslak
|
12
|
100
|
1
|
8,3
|
1
|
8,3
|
3
|
25,0
|
4
|
33,3
|
3
|
25,0
|
–
|
–
|
22,13
|
Varjas
|
35
|
100
|
7
|
20,0
|
5
|
14,3
|
3
|
8,6
|
13
|
37,1
|
3
|
8,6
|
4
|
11,4
|
19,02
|
A válaszadást
nem segítette a kérdéshez mellékelt, ilyen elemzésekben szokásos (és szükséges)
kritériumrendszer, számítási modell. Ez nyilván megkönnyíthette volna a
becsléseket, másfelõl viszont bonyolította volna a kérdezést, és esetleg
fokozhatta volna a kérdezettek tartózkodását a válaszadástól a tudományos
igények láttán. Maradt hát az általánosan megfogalmazott kérdés és a
hallomásokra, az utazások idején szerzett tapasztalatokra, benyomásokra,
alkalomszerûen olvasott szövegekre stb. építkezõ becslés.
A
módszertani felvértezettség hiánya kétségtelenül megmutatkozik a becsült
értékek nagy szóródásában. Ugyanakkor azonban az átlag 19,25 év sok
szempontból figyelemre méltó, és talán közelebb jár a valósághoz, mint jó
néhány más, hivatalos/tudományos köntösben jelentkezõ, ígéretesebb, gyakran
nagyon is politikai indíttatású elõrejelzés, melyek közül több is feledésbe
merült, vagy erõs korrekcióra szorul. Az eltéréseket illetõen: a nõk ezúttal is
bizakodóbbak. Elõrejelzésük (elvárásuk, reményeik) átlaga 16,38 év, míg a
férfiaké 20,5 év. A falvak szerinti átlagok nagyjából a helységek fejlettségi
szintjéhez igazodnak: Újszentes vezet 18,13 évvel, ehhez közeli Varjas 19,02
évvel, a sort Máslak zárja 22,13 éves becsléssel.
Mit tehet a falu felzárkózása,
fejlõdése érdekében? – erre vonatkozóan az ankét során több kérdés hangzott el.
Közülük az egyik: „Az ön falujának fejlõdése szempontjából mennyire fontosak az
alábbi problémák?” (10 = maximális fontosság, 1 = minimális fontosság.)
(14) A helység fejlõdésével kapcsolatos fõbb problémák rangsora
Rangsor
|
A problémák megnevezése
|
Fontosság
|
1–2.
|
Infrastruktúra fejlõdése
|
9,50
|
1–2.
|
Orvosi ellátás és egészségvédelem javítása
|
9,50
|
3.
|
A mezõgazdaság intenzív fejlõdése
|
9,15
|
4.
|
A helyi közösség saját erõfeszítése
|
9,14
|
5.
|
A külfölddel való közremûködés, EU-csatlakozás
stb.
|
9,09
|
6.
|
A kultúrintézmények fejlesztése
|
9,08
|
7.
|
A helységek fejlesztése érdekében kidolgozott
tervek
|
9,07
|
8.
|
A helyi autonómia megvalósítása
|
8,95
|
9.
|
A reform és privatizáció felgyorsítása
|
8,74
|
10.
|
Támogatás a költségvetésbõl (központi és helyi)
|
8,55
|
11.
|
A nem mezõgazdasági ágazatok fejlesztése
|
7,93
|
12.
|
A faluturizmus fejlesztése
|
7,36
|
A listán élesen elhatárolódik – a
vezetõ helyen – két probléma: az infrastruktúra fejlesztése és az egészségügy,
az orvosi ellátás javítása. Annak ellenére, hogy a három helység, de fõleg
Újszentes és Varjas ellátottsága elfogadhatónak tûnik – villany, telefon,
aszfaltút, vasútállomás (Varjas, Máslak), gáz- és vízvezeték (Újszentes,
Varjas), orvosi rendelõ, gyógyszertár, posta, takarékpénztár, napközi otthon,
óvoda, iskolák stb. –, e kérdések továbbra is nagyon foglalkoztatják az
ittenieket. Lévén, hogy egy fejlett megye viszonylag fejlett helységei (fõleg
Újszentes és Varjas), jogos a kérdés,
mennyire szorongatók e problémák a Bánság kevésbé fejlett területein.
A következõ, szintén jól
elkülönülõ csoportban, nagyjából hasonló rangsorolással (9,15–8,95) öt probléma
szerepel: a közösség saját erõfeszítése, helyi autonómia, megfelelõ fejlesztési
tervek kidolgozása, együttmûködés külfölddel, a mezõgazdaság fejlesztése –
megannyi jele egy korszerû gondolkodásnak.
A következõ, szélesebb sávon
szóródó problémacsoport „helyezése” jelzi, hogy viszonylag kevés fontosságot
tulajdonítanak a reformnak, a privatizációnak, nem sokat remélnek a központi
költségvetéstõl. Meglepõ lehet, hogy utolsó helyeken maradt a nem mezõgazdasági
ágazatok és a turizmus fejlesztése, vagyis pontosan az a terület, ahol a
megkérdezett kisvállalkozók tevékenykednek, amelyek iránt elkötelezték magukat,
és ebben a választásukban ki is tartanak. A választás és az illetõ tevékenységi terület értékelése
közötti ellentmondás oka feltehetõen az a múltat túlélõ felfogás, amely (még
mindig) a mezõgazdaság vitathatatlan elsõbbségére voksol a falu életében, s
amely azokat is befolyásolja, akik máshol keresik, mégpedig sikerrel, a boldogulásukat.
Kézenfekvõ feltevés, hogy azoknak, akik talán azt hiszik, „kilógnak” a sorból,
feltétlenül szükségük van a bátorító közvéleményre, tevékenységi területük
megfelelõ értékelésére ahhoz, hogy növekedjen
a társadalmi (ön)igazolásuk és (ön)becsülésük, ami nem csupán a
személyes haladásukat, de az adott gazdasági ágazat megszilárdulását is
segítheti.
Milyen támogatásra számíthat a
kisvállalkozó? Errõl nyújthatnak tájékoztatást a válaszok az alábbi kérdésekre:
„Életében Ön élvezett támogatást, és szembesült nehézségekkel? Az alábbi listán
jelölje meg értékeléseit a feltüntetett személyeket, intézményeket stb. illetõen
(1 = segítségemre volt, 2 = igen is, nem is, 3 = nem, ellenkezõleg).
(15) Támaszok forrása
Rang
|
Személyek,
intézm. stb.
|
Minta
|
N.v.
|
Segített
|
Igen/Nem
|
Nem, ellenk.
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
N.
|
%
|
1.
|
Férj/feleség
|
74
|
100,0
|
5
|
6,8
|
62
|
83,8
|
4
|
5,4
|
3
|
4,0
|
2.
|
Szülõk
|
74
|
100,0
|
3
|
4,0
|
52
|
70,3
|
10
|
13,5
|
9
|
12,2
|
3.
|
Iskola
|
74
|
100,0
|
4
|
54,4
|
50
|
67,6
|
10
|
13,5
|
10
|
13,5
|
4.
|
Könyv, lapok
|
74
|
100,0
|
3
|
4,0
|
30
|
40,6
|
19
|
25,7
|
22
|
29,7
|
5–6.
|
Testvérek
|
74
|
100,0
|
6
|
8,1
|
28
|
37,8
|
9
|
12,2
|
31
|
41,9
|
5–6.
|
Újságok
|
74
|
100,0
|
3
|
4,0
|
28
|
37,8
|
29
|
39,2
|
14
|
18,9
|
7.
|
Helyi hatóság
|
74
|
100,0
|
4
|
5,4
|
27
|
36,5
|
26
|
36,1
|
17
|
23,0
|
8
|
Templom
|
74
|
100,0
|
3
|
4,0
|
26
|
35,1
|
25
|
33,8
|
20
|
27,0
|
9–10.
|
Gyerekek
|
74
|
100,0
|
11
|
14,9
|
24
|
32,4
|
9
|
12,2
|
30
|
40,5
|
9–10.
|
Rádió
|
74
|
100,0
|
3
|
4,0
|
24
|
32,4
|
27
|
36,5
|
20
|
27,0
|
11.
|
Szaktanács
|
74
|
100,0
|
3
|
4,0
|
21
|
28,4
|
9
|
12,2
|
41
|
55,4
|
12.
|
Tv
|
74
|
100,0
|
2
|
2,7
|
20
|
27,0
|
24
|
32,4
|
28
|
37,8
|
13.
|
Törvényhozás
|
74
|
100,0
|
3
|
4,0
|
19
|
25,7
|
32
|
43,3
|
20
|
27,0
|
14.
|
Barátok
|
74
|
100,0
|
4
|
5,4
|
16
|
21,6
|
29
|
39,2
|
25
|
33,8
|
15.
|
Rokonok
|
74
|
100,0
|
3
|
4,0
|
15
|
20,3
|
18
|
24,3
|
38
|
51,4
|
16.
|
Hatóság általáb.
|
74
|
100,0
|
4
|
5,4
|
13
|
17,6
|
27
|
36,5
|
30
|
40,5
|
17.
|
Szomszédok
|
74
|
100,0
|
4
|
5,4
|
12
|
16,2
|
23
|
31,1
|
35
|
47,3
|
18.
|
Bankok
|
74
|
100,0
|
3
|
4,0
|
8
|
10,8
|
12
|
16,2
|
51
|
68,9
|
A lista a lehetséges
támaszforrások hosszú sorát szándékosan tartalmazza:
– emberi források: család,
barátok, szomszédok;
– intézmények: hatóságok,
törvényhozás, egyház, iskola;
– szolgáltatások: bankok,
tanácsadó szervezetek;
– tömegközlési eszközök: újságok,
folyóiratok, rádió, TV.
A rangsorolás az igenlõ, semleges
vagy tagadó válaszok gyakorisága szerinti százalékok alapján alakult ki. Így
például az igenlõ válaszok alapján a maximum 83,8% (házastárs), a minimum 10,8%
(bankok), míg a nemleges válaszokra épülõ lista, amely csak részben
szimmetrikus „fordítása” az elsõnek, a maximum 68,9% (bankok), a minimum 4,0%
(házastárs), tehát kb. nyolc százalékponttal szûkebb sáv.
A támaszként említett források
közt mindössze három emelkedik ki: a házastárs (62 említés – 83,8%), a szülõk
(52–70,3%) és az iskola (50 említés – 67,6%). Fölöttébb szûk ez a legbelsõ kör,
de ezen belül is – a házastárs kivételével – a másik kettõ elég nagy távolságra
helyezkedik el az elõzõtõl. A harmadik, az iskola, bár rangos helyen áll, egy
múltbeli segítség, és a képzés, a nevelés intézményeként említését is így kell értelmezni a
kisvállalkozó jelen tevékenységében.
Meglepõnek tûnhet, hogy az elsõ
legbelsõ körbõl hiányzanak a testvérek, a rokonok, barátok, szomszédok, közülük
néhányan (barátok, rokonok, szomszédok) éppen a lista aljára szorultak. Ezen
értékelések erõsen megkérdõjelezik a faluközösségek kohéziójával kapcsolatosan
oly sokat idézett rokonsági, szomszédsági stb. viszonyok szerepét. Elképzelhetõ
a falu hagyományos kapcsolatrendszerének alkonya vagy ennek egyelõre késlekedõ
újjászületése a totalitarizmusban elszenvedett sorvadás után. Netán a
kisvállalkozó sajátos, viszonylagos elszigetelõdése tükrözõdik ebben a
rangsorban. Ma még korai lenne egyértelmû választ keresni, a kérdés azonban nem
hiányozhat a falukutatások problematikájából. Egy második, szélesebb és
tartalmában nagyon heterogén körben található az írott sajtó, a rádió, a
testvérek, gyermekek, az egyház és helyi hatóságok (30–24 említés,
40,6–32,45%). A harmadik, hasonlóan széles kör: tanácsadó szervezetek, intézmények,
tévé, törvényhozás általában, barátok, rokonok, hatóságok általában, szomszédok
28,4–16,2 százalékkal. Bár valamennyi elemzés tárgyát képezhetné, közülük azért
külön említendõ a tanácsadás látható hiánya, ami – éppen mert falvakon ma még
nagyon járatlan útról és kezdõkrõl van szó – feltétlenül hátrányosan hat a nem
mezõgazdasági szektorok kialakulására és megszilárdulására. Végül és
utolsósorban a legkülsõ kör, ahol távoli kis bolygóként pislákol egy halvány
fény, a bankok, amit pillanatnyilag csak néhányan látnak (10,8%-os gyakoriság),
és említenek pozitív elõjellel. A gazdasági életben már régóta ismert a bankok
nagy szerepe. A bánsági falvakban például a második világháború elõtt
takarékszövetkezetek, bankfiókok és más pénzintézmények egész hálózata
mûködött. Ezeket a totalitarizmus egyik napról a másikra nyomtalanul elseperte
a gazdasági élet színterérõl. Újjáépítésük falun még csak az elsõ lépéseknél
tart, s további idõ szükséges ahhoz, hogy megfelelõ funkcionalitással
beépüljenek az itteni gazdasági vérkeringésbe, igazolják hasznosságukat, a
helybeliek pedig megbízzanak bennük, saját pozitív tapasztalatuk alapján.
Jelenleg azonban éppen a bizalom hiányzik. Nem véletlen, hogy a negatív listát
a bankok vezetik: 51 említés – 68,9%, miszerint a bankok inkább hátráltatják a
kisvállalkozó tevékenységét.
És ha már itt tartunk, néhány
rövid megjegyzés a „negatív” listáról. Míg az elsõ kettõ a támasz forrásairól vagy azok részleges jelenlétérõl
szól, a harmadik a gátlónak minõsített tényezõket tartalmazza. Ezek azonosítása
sajátos jelentõségû, mert gyakran egyetlen gátló tényezõ lényegesen
csökkentheti, alkalmasint megsemmisítheti más, pozitív tényezõk hatását. Lásd:
a bürokrácia útvesztõi, a hitel-, adó-, vámpolitika hullámzásai,
kiszámíthatatlansága, egyes szervek, hatóságok által támasztott akadályok, az
árnyékukban megbúvó korrupció, ellenségesen viselkedõ „barátok”, szomszédok,
rokonok stb.
Valamely vállalkozás számára
mindig fontos, alkalmasint meghatározó a gazdasági, jogi, politikai,
társadalmi, kulturális környezet, amely lehet kedvezõ, semleges vagy
ellenséges, összetevõiben külön-külön másként vagy egészében. Ez a környezet
létfontosságú ma a falvakon (újjá)születõ, nem mezõgazdasági jellegû
kisvállalkozások számára, mert kezdetrõl, indulásról van szó. Ez a kezdet
azonban újszerûsége miatt és nem kis mértékben az elmúlt évtizedekben minden
eszközzel hirdetett gazdaságpolitikai felfogás hatására, részben pedig
újsütetû, mellékutakon ügyeskedõ „vállalkozók” rossz híre miatt idegenkedést,
sõt esetenként ellenszenvet is kivált. Ebben a környezetben próbál gyökeret
verni a falusi kisvállalkozó, akinek helyzetét fokozottan nehezíti az, hogy
kezdõ és magános. Amint a fenti elemzésbõl kiolvasható, igazán csak önmagára és
az esetek kb. 84 százalékában házastársára számíthat. Emellett fontos körülmény
szakmai magánossága. Az újrainduló
kisgazda földmûvesek mindenütt egy népes közösséghez tartoznak. Még akkor is,
ha semmilyen szervezeti formával sem rendelkeznek (szövetkezet, társulás,
gazdakör stb.), valamennyire összehozza õket a föld, a gazdálkodás, a munka, a
beszerzés, értékesítés sok-sok közösségszervezõ eleme, a tudatosult vagy
kevésbé tudatosult érdekközösség, a szakmai tapasztalatok, ismeretek állandó
cseréje a különféle emberi kapcsolatok számtalan hajszálerének közvetítésével.
Hosszú évtizedek eróziója ellenére, másfelõl pedig a közben szerzett új
tapasztalatok révén, tehát szakmailag általában nem kezdõk, nehézségeik nem az ábécé
elsajátításából erednek, hanem abból a szükségbõl, hogy megtanuljanak felszínen
maradni és elõbbre jutni a piacgazdaság örvénylõ és zavaros vizein.
Velük szemben a falusi, nem
mezõgazdasági területen tevékenykedõ kisvállalkozó nem csupán nagyon kezdõ,
tapasztalatlan, de a településen kevés társa akad, esetleg saját profiljában
egy sem, akivel véleményt cserélhetne, megbeszélhetné gondjait. Az
agrárkamarák, bár funkcionalitásuk csírái is alig látszanak, de legalább
kérdésekkel hozzájuk lehet fordulni. Arra vonatkozólag, hogy a mezõgazdasági
kamarák miként szélesítsék a tevékenységüket, terjesszék ki a II. és III.
szektorra is, egyelõre csak homályos elképzelések léteznek, és innen a
megvalósulásig, a hatékony mûködésig még nagyon-nagyon hosszú az út.
Mindent egybevetve a falusi
kisvállalkozó szerfölött magános, minden nehézsége mellett az önmagára utaltság
számára az egyik legnagyobb lelki, emberi teher. Mekkora teher? Mint annyi más
esetben, alig lehet mutatók révén leírni, számszerûsíteni. Sokatmondó viszont a
kutatás egyik mozzanata. Varjason a kérdõívek egy jelentõs részét a
községházán, a polgármesteri hivatalban töltöttük ki. Ez alkalommal kb. 25
kisvállalkozó gyûlt össze, és keményen rácáfoltak a feltevésre, hogy nehéz lesz
velük a munka, mert sietnek, fáraszthatja õket a kérdõív stb. ennek éppen az ellenkezõje történt. A
meghívottak, szinte kivétel nélkül, kicsit „ünneplõsen” jöttek, nagy-nagy
türelemmel válaszoltak a kérdezõbiztosoknak, amikor befejezték a kérdõívek
kitöltését, tovább maradtak, elbeszélgettek a kutatócsoport tagjaival, a
polgármesterrel, végezetül pedig megköszönték az alkalmat a beszélgetésre, és
kérték, javasolták, ejtsük szerét, hogy máskor is találkozhassunk, és
találkozhassanak õk, a kisvállalkozók, mert amióta ezen új minõségükben
tevékenykednek, ilyen lehetõségük egyszer sem volt.
Ez a keresetlen, spontán
megnyilatkozás módszeresen felépített elemzésnél hívebben és nagyon meggyõzõen
jelezte a magános kisvállalkozó imént említett gondját, magánosságának
talán számára is e találkozáson
tudatosuló súlyát s az igényt, hogy ilyen vonatkozásban is támogatásra
találjon. Mellesleg ez a fajta támogatás a legkevésbé költségigényes, kedvezõ
hatása viszont minden fáradságot sokszorosan visszatérít.
Végezetül még annyit, hogy a
falusi II–III. szektorokban elkötelezett kisvállalkozók támogatása egyben a
falu támogatása, a falu poliszektoriális fejlõdésének elõsegítése, és ezáltal
csak részben a kisvállalkozók, azon jóval túlmenõen az egész ország kérdése is.