A Magyar Országos Levéltár két újító
segédletérõl
Királyi Könyvek. Mohács elõtti
oklevelek.
A Magyar Országos Levéltár kiadása. Bp. 1999. 369 MB.
A címben jelzett minõsítés elsõsorban nem a szerzõk szûkebben vett
közlési módszerére, hanem sokkal inkább az adathordozó milyenségére utal.
Kevéssé elterjedt, ám annál inkább praktikus és egyre inkább tért hódító megoldás az elektronikus formában történõ közzététel.
A Magyar Országos Levéltár kiadásában
megjelent CD két – jelentõségében túlbecsülhetetlen – forráscsoport
módszeres feltárását segíti elõ. Az egyik a
Mohács elõtti oklevelek gyûjteménye, a másik a magyarországi királyi könyvek sorozata.
Vegyük elõbb szemügyre a középkori oklevelek katalógusát. A
bemutatott anyag voltaképpen a Magyar Országos Levéltár (MOL) Mohács elõtti
gyûjteménye, amely az 1526. augusztus 29. elõtt keletkezett nem elbeszélõ
levéltári forrásokat (okleveleket, számadásokat, különbözõ jegyzékeket stb.)
õrzi és tartja nyilván. A gyûjtemény két részbõl áll. Az egyik a Diplomatikai Levéltár (DL), amely a
MOL-ban õrzött különbözõ levéltárakból összegyûjtött okleveleket tartalmazza, a
másik a Diplomatikai Fényképgyûjtemény
(DF), amely a történeti Magyarországon keletkezett vagy arra vonatkozó, de
jelenleg a MOL-on kívül (vidéken és külföldön, de fõleg az utódállamokban)
õrzött oklevelek fényképmásolatait foglalja magában. A két gyûjtemény együttesen
mintegy 300 000 oklevélszöveget tartalmaz (eredeti, átirat, másolat vagy protokollum formában), és ez
a középkori Magyarország történetének legfontosabb forrásbázisa. A gépi
adatfeldolgozásról Borsa Iván, aki a rendszert kigondolta és a munkálatokat
elindította, már több beszámolót megjelentetett – magyar nyelven: Levéltári
Közlemények 42 (1971). 1. sz. 3–32. Levéltári Szemle 42 (1992). 2. sz. 27–39.
és 4. sz. 41–49 –; 1998-ban pedig, amikor tizenöt példányban megjelent az elsõ
kísérleti változat, Rácz György – a munka jelenlegi irányítója – részletesen
bemutatta a számítógépes adatbázist (Tanulmányok
Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikõ. Bp. 1998. 181–196). A
következõ ismertetés elsõsorban ezekre és a lemezen megtalálható használati
utasításra, továbbá a használat útján nyerhetõ konkrét tapasztalatokra
támaszkodik.
A számítógépes feldolgozás
alapjául a MOL már meglévõ segédletei szolgáltak. Ezek közül a legfontosabbak a
DL/DF idõrendi mutatólapjai, illetve a MOL regesztagyûjteménye. Az idõrendi
mutatólapok (eredeti nevükön „kékcédulák”) az egyes oklevelek meghatározó
adatait tartalmazzák, és mindkét gyûjteményhez azonos módon készültek, a teljesség
igényével. Elsõ fázisában ezen idõrendi mutatólapok adatainak bevitele történt
meg. Ezeknek köszönhetõen valamennyi
(több mint 300 000) oklevélrõl megkapjuk a következõ adatokat: a jelzetet,
a keltezést, a fennmaradási formát, a régi jelzetet, az oklevél kibocsátóját
(kiadóját), eredeti esetében pedig a megpecsételés módját. Ezek az adatok tehát a jelenleg ismert teljes magyar vonatkozású
oklevélállományról itt rögzítve vannak, és az adatbázis felhasználóinak
rendelkezésére állanak. A DL mintegy 160 000 oklevélszövegébõl kb.
90 000-hez magyar nyelvû regeszta (kivonat) is készült, és ezek a fent
felsorolt (alap)adatok mellett az oklevél szövegének tartalmáról is – eltérõ
részletességgel – tájékoztatást nyújtanak (ezek azonban egyelõre nincsenek
kivétel nélkül a lemezen). A munkálatok második szakasza 1994–95-ben kezdõdött
a meglévõ regeszták szövegének rögzítésével, valamint a regeszták adatainak
mutatózásával. (A mutatózásra a visszakereshetõség miatt volt szükség.) A
levéltári regesztákat forráskiadási okok miatt idõrendben csak az 1438. évtõl
kezdõdõen rögzítették, ugyanis az eddig megjelent forráskiadványok legkevésbé
ezt a korszakot tárták fel. A most bemutatásra kerülõ lemezen a DL 1438–1491
közötti éveinek regesztaszövegei kutathatók, de ezek közül csak az 1438–1464
közötti évek regesztáihoz készült el a mutató is. A levéltárban azonban nem
készült minden, a fönti idõben kibocsátott oklevélrõl regeszta, ezért az
adatbázis sem tartalmazza minden 1438–1491 között kibocsátott oklevél
regesztaszövegét. Megemlítendõ az is, hogy a DF egyetlen darabjáról sem került
fel még regeszta a lemezre. A regesztákat segédlet céljából a DL létrehozásától
fogva folyamatosan készítik a téma kutatásában érdekelt levéltárosok és
történészek; ezek szövege tájékoztat ugyan az oklevél tartalmáról, de legtöbbje
nem tudományos igényû forráspublikáció, és semmiképpen sem teszi fölöslegessé
az eredeti oklevél hasonmásának (vagy közlésének) kézbevételét.
Az adatbázis nem mentes a
hibáktól. Ezek nagyobb része az immár egy évszázada folyamatosan készített
idõrendi mutatólapok hibáiból, kisebb része a rögzítési utasítások
következetlenségeibõl származik. A rögzített adatok megbízhatóságát
ellenõrizendõ átvizsgáltuk gróf Kemény József oklevélgyûjteményének teljes
középkori anyagát és a cegei gróf Wass család levéltárának 1418-ig terjedõ
okleveleit, és ennek nyomán megállapítható volt, hogy a lemez adatai általában
pontosak, és lehet azokra támaszkodni. Egy ilyen óriási adattárban kisebb hibák
természetesen elõfordulnak: ezek egy része nyilvánvaló elírás (pl. a
keltezésben a rögzítés során számok cserélõdtek fel, és így az oklevél –
idõrendi felsorolásban – a valódi keltétõl igen messzire kerül). Néhány esetben
a dátumfeloldás hibás, vagy a keltezetlen oklevél valószínûsíthetõ keltezése
tovább szûkíthetõ (igaz, ez utóbbi esetekben megnyugtató megoldást csak az
egyes oklevelek tudományos igényû feldolgozása hozhat, eredmény ilyen
kérdésekben pedig sokszor csak igen hosszú vizsgálódás után születik meg).
Egyetlen esetben az oklevél teljességgel hiányzott az adatbázisból. Ezek a
hiányosságok természetesen javíthatók, és a lemez készítõi szívesen is veszik
az észlelt hibák/hiányok jelzését. Erre a lemez használati utasítása is kitér,
mi több, ûrlapszerû mintát is tartalmaz a javítások áttekinthetõ összesítéséhez.
A rendszerbe már bevitt adatokat tehát folyamatosan javítják, és így a késõbb
elkészülõ CD-variánsok nem ismétlik meg a korábbi verziók tévedéseit.
A fent említett két gyûjteményen
kívül fennmaradt oklevelek nincsenek bekapcsolva ebbe a rendszerbe, és a jelen
segédletnek (egyelõre) nem is lehetett célja ezzel foglalkozni. A fõleg újkori
kéziratos másolatgyûjteményekben fennmaradt és máshol fel nem lelhetõ
oklevélszövegek összegyûjtésére, ezeknek egy könnyen áttekinthetõ rendszerbe
történõ beillesztésére még nem történt kísérlet (bár Borsa Iván évekkel ezelõtt
megfogalmazta ennek szükségességét). Mindazonáltal az is tény, hogy a kéziratos
másolatgyûjtemények nagyszámú, általában hanyagul másolt és tévesen keltezett
oklevélszövegei közül a deperditák kiválasztására azután lesz lehetõség, hogy
az összes, középkori szöveghagyományozás útján fentmaradt oklevélszövegrõl
elkészül egy regesztaszintû feltárás. (Ezért például az Erdélyi okmánytár eddig megjelent elsõ kötete is csak a
legfontosabb másolatgyûjtemények anyagát vette figyelembe, és az egyes
forráskiadványok szerkesztõitõl függ, hogy milyen mértékben tartják
feladatuknak a csak újkori másolatokban fennmaradt darabok felkutatását.)
Ugyanígy a jövõ kutatásának megoldandó feladata a már elveszett és csak korábbi
kiadásokból ismert oklevelek összegyûjtése. Ez utóbbi feladatot az országos
vagy területi oklevéltárak (Diplomata
Hungariae Antiquissima, Anjou-kori oklevéltár, Zsigmondkori oklevéltár, Erdélyi
okmánytár, továbbá az utódállamokban kiadott oklevéltárak) általában
elvégzik az általuk munkába vett korszakról. A lemez elkészítõi egyébként
tervbe is vették a ma már csak közlésekbõl ismert szövegek gépre vitelét.
A lemez használhatóságáról,
hasznosságáról pillanatok alatt meg lehet gyõzõdni: segítségével bármilyen
középkori magyar oklevélkibocsátó fennmaradt „termésérõl” teljesnek mondható
jegyzék készíthetõ el (ma érvényes levéltári jelzetekkel, lásd a 3. képet), de
egy bizonyos korszak okleveleirõl vagy az egyes levéltárak anyagáról is (akár
idõrendi, akár a jelzetek szerinti sorrendben) könnyen áttekinthetõ jegyzékhez
jut a kutató (4. kép). A keresõkérdések természetesen tetszés szerint
kombinálhatóak, a találat adatai pedig nyomtathatóak, de az „Export” paranccsal elektronikus
adathordozókra (pl. hajlékonylemezre) vagy bármilyen más számítógépes
alkalmazásba – így adatbáziskezelõ programokba – is átvihetõk. Sok, a mai
Magyarországon megjelenõ történeti munka csak egyszerûen a DL- vagy a
DF-számokra hivatkozik, a lemez segítségével azonban bármely oklevél könnyen
azonosítható és immár a dátum és a kibocsátó ismeretében visszakereshetõ
forráskiadványokban vagy eredeti õrzési helyén. Segítségével az Országos
Levéltáron kívül õrzött oklevelek DF-száma pedig hasonlóképpen könnyûszerrel
megállapítható.
Az adatbázisban minden egyes
oklevélszövegnek egy „rekord”-nak nevezett egység felel meg, és ez a rekord egy
oklevél adatait tematikusan strukturálva, ún. mezõkre (adatcsopotokra) bontva
tartalmazza (vö. 2. kép). Jelenleg 32-féle ilyen mezõ létezik; ezek a
kereséskor megjelenõ ún. keresõablakok útján kutathatók (lásd az 1. sz. képet).
E mezõk közül a legfontosabbak az oklevél már említett azonosító adatait
tartalmazzák (jelzet, keltezés, fennmaradási forma, régi jelzet, kibocsátó
[kiadó] adatai), amelyek a DL és DF minden egyes oklevele esetében már
feldolgozottak és a lemezen megtalálhatóak.
A mezõkkel kapcsolatosan ide
kívánkozik néhány megjegyzés.
A lemezen önálló keresõablakkal
megjelenõ „Jelzet” mezõ a DL esetében
az eredeti oklevél, a DF esetében az oklevél fényképének jelenlegi (MOL-beli)
levéltári jelzetét jelenti. A DL számok 1-gyel kezdõdnek, és jelenleg a
legmagasabb DL-szám kevéssel haladja túl a 108 000-et. A DF-be helyezett
oklevelek számozása – az átfedések elkerülése végett – 200 000-rel indult,
itt tehát a jelzet minden esetben egy
hatjegyû szám. A számítógépes adatkezelés miatt a DL esetében is hatjegyû számokra
volt szükség, és így az a megoldás született, hogy a nem hatjegyû DL-számokat
elöl egy vagy több 0-val hatjegyûvé egészítették ki. (Pl. DL 1-bõl DL 000001
lett; ezeket a 0-kat azonban hivatkozáskor nem kell szerepeltetni.) A „Keltezés” mezõben az oklevél keltezése
található (szóközök nélkül, egybeírva pl. 14380801 formában), és a
keresõablakba is így kell beírni. Amennyiben a keltezés részben vagy egészben
ismeretlen elemet tartalmaz, a
pontosítás említve van (E = elõtt, K = körül, U = után), év nélküli
oklevélszöveg esetén pedig ebbe a mezõbe
9999 kerül. (Ilyenkor a „Megjegyzés”
mezõ tartalmazza a levéltárosok által valószínûsített évet vagy évkört.
Oklevelek áthelyezése esetén ugyanez a mezõ tartalmazza az új DL- vagy
DF-számot is.) A „Nyelv” mezõ az
oklevélszöveg nyelvét, a „Fennmaradási forma”
az oklevél fennmaradási formáját (eredeti / átírás / formulárium / másolat /
protokollum / tartalmi átirat) jelöli. A „Régi
jelzet” a DL esetében azt a levéltári egységet közli, amelyben az
oklevél eredetileg megtalálható volt,
és amelybõl kiemelték a DL gyûjteményébe. A DF esetében viszont a „régi
jelzet” mezõbe a MOL filmtári
szekciójának U betûjele, illetve a különbözõ levéltárak ún. törzsszáma
került, amely alapján minden oklevélrõl egyértelmûen megállapítható, hogy mely
ország melyik levéltárának fondjaiból fényképezték le. Az U számok feloldását
(tehát az oklevél jelenlegi õrzési helyét) egyszerû rákattintással azonnal
megkapjuk. A „Kiadó” mezõ az oklevél
kibocsátóját (kiadóját) adja, a „Címzett”
a zárt oklevelek külzetén megjelölt személyt, ennek hiányában azt, akihez az
intézkedés vagy levél szólt; a „Kedvezményezett”
azt a személyt tartalmazza, akinek érdekében az oklevelet kiállították, a „Személyek” mezõbe pedig mindazok a jogi
vagy természetes személyek kerültek, akik az elõzõ mezõkben megnevezetteken
kívül szerepelnek az oklevél regesztájában. Ez utóbbi három mezõ adatairól közös
index készült, és a „Személyek”
keresõablakban lehet keresni rájuk. Az „Irattípus”
az okleveleket valamely középkori magyarországi irattípusba sorolja; a „Keltezési hely” és a „Helységnevek” az oklevélben elõforduló
helységneveket tartalmazzák. A „Tárgyszó”
keresõablakban összesen 14 mezõ szavasan indexelt adatai kutathatók. Ezek a
mezõk természetesen csak a regesztával is rendelkezõ rekordoknál vannak
kitöltve, azok közül is csak az 1438–1464 közötti (mutatózott) éveknél. Ezekben
a közösen indexelt mezõkben a következõ tárgykörök találhatók meg (zárójelben a
mezõ neve): jogélettel kapcsolatos információk („Jog”), földrajzi nevek (eredeti és mai írásmóddal, „Földrajzi nevek”), állatokra,
állattenyésztésre vonatkozó ismeretek („Állatok
elõfordulása”), a növénytermesztéssel, földmûveléssel kapcsolatos adatok („Növények elõfordulása”), anyagi és
szellemi kultúrával kapcsolatos fogalmak és tárgyak („Kultúra”), pénznemek, pénzügyi akciók, bányászat és sóügyek („Pénznemek, járadékok”), mértékegységek
nevei („Mértékegységek”), a
kereskedelemmel, vámokkal, adóval, szállítással, vásárokkal kapcsolatos ügyek
(„Kereskedelem”), országos jellegû,
köztörténeti vagy katonai vonatkozású történések, hadjáratok, csaták, fegyverek
(„Köztörténet”, illetve „Katonai adatok”), a latin vagy német
oklevélszövegben elõforduló magyar vagy
más vulgáris szavak, család- és személynevek („Magyar szavak”), nem magyar nemzetiségû népcsoportokra vonatkozó
ismeretek („Nemzetiségek”), hitéleti
és egyházi, egyházjogi vonatkozású adatok („Egyházi
élet”); ugyanitt kerül azonban említésre a kancelláriai jegyzet megléte
(esetleg fajtája). A „Pecsétek leírása”
az oklevél megpecsételési formáját tartalmazza, és a pecsétek számát írja le;
az összes eredeti oklevél esetében ez a mezõ kutatható. (Megjegyzendõ, hogy a
megpecsételés formája a DF-ben meglévõ fényképmásolatok alapján olykor nem volt
eldönthetõ, pl. ha a pecsét az oklevél hátlapján van, de a hátlapról nem
készült felvétel, az adatbázisban csak annyi volt rögzíthetõ, hogy a pecsét a
hátlapon található.) A „Kiadási adatok”
mezõ a regesztával rendelkezõ oklevél szövegének publikációs helyét rögzíti
(amennyiben a szöveget már közölték). Itt és a fent bemutatott 14 mezõben csak
akkor található tehát adat, amikor az oklevél azonosító adataihoz (jelzet,
keltezés, kibocsátó stb.) regeszta volt rendelve; ezen adatok száma a regeszták
rögzítésével tovább fog bõvülni. A fenti mezõkben történõ keresés során kapott
találat tehát nem a katalógus teljes oklevélállományának, hanem annak csak
regesztákkal ellátott (és mutatózott) töredékének átvizsgálásából adódik.
Természetesen a még részben regesztázatlan DL- és a teljesen regesztázatlan
DF-oklevelek között is nyilván még sok olyan van, amelyek feltett
keresõkérdéseink alapján bevonandók lennének kutatásainkba. Az egyik
legfontosabb mezõnek számít tehát a „Regeszta
szövege”, amely az egyes oklevelekrõl készült – és a MOL-ban meglévõ –
segédlet céljára készített regeszták teljes szövegét tartalmazza. Emellett a
lemez készítõi feladatuknak tekintik a már megjelent publikációk
(regesztakiadványok) anyagának rögzítését is. (Itt említhetõ meg, hogy Jakó Zsigmond
forráskiadványának, A kolozsmonostori
konvent jegyzõkönyveinek 1438–1452 közötti anyaga már kutatható a lemezen,
de ismeretes az is, hogy például az Anjou-kori
oklevéltár kiadói maguk is tervezik forráskiadványuk CD-n történõ
megjelentetését.)
A tulajdonnevek (hely- és
családnevek) standard formában, egységesítve, mai írásmód szerint is bekerültek
az adatbázisba, hogy ekképpen könnyen visszakereshetõek legyenek (egyébként
egy-egy tulajdonnév összes, az eredeti oklevélben is elõfordulható alakját ki
kellene találnunk). A nevek átírásában a fonetikus írásmódot használták.
Az adatbázis egy korábbi variánsa Interneten is megtalálható
(cím: https://www. iif.hu/db/dipl/index.html),
ám nagy hibája, hogy az adatok (jelzet- vagy idõrendi listába történõ)
rendezését nem teszi lehetõvé (a rögzített adatok a géprevitel sorrendjében
maradnak). A két levéltári gyûjtemény további bõvülése az oka annak, hogy
például a DF-be újabban bekerült egyes okleveleknek még az azonosító adatai sem
kerültek fel a CD-re; ennek pótlása a közeljövõben minden bizonnyal meg fog történni
(Pl. a szebeni káptalan levéltárának okleveleit [DF 291954–292047] nem
tartalmazza a lemez; itt a legmagasabb DF-szám a 291943-as.)
A Mohács elõtti gyûjtemény
lemezen közreadott katalógusának adatbõségét szemlélteti az is, hogy ugyanez a
Magyar Országos Levéltár Nagykutatójában – nyomtatott segédlet formájában – jó
néhány vaskos kötetet tesz ki (és ez utóbbiak regesztákat nem is tartalmaznak).
A CD a középkori oklevelek
adatain kívül egy másik fontos forrás, a magyarországi Királyi Könyvek
(latinul: Libri Regii) – elsõ négy
kötetének – adatait is tartalmazza.
Ezek másolati könyvek voltak, és a király nevében kelt fontosabb (örök érvényû
jogokat biztosító) okiratok beiktatására szolgáltak (ilyennek minõsültek pl. a
birtokadományok, méltóságok, különbözõ mentességek és kiváltságok adományozása,
céhszabály-adományozások, illetve megerõsítések, nemesség- és címeradományozások
stb.). Nagy számban találhatók azonban bennük különbözõ magánokiratba foglalt
ügyek (végrendelkezések, jobbágyfelszabadítások, birtokátruházások, fiúsítások
stb.) érvényességéhez szükséges királyi jóváhagyások és más, jogi ügyekkel
kapcsolatos iratok is. A Királyi Könyvekbe elvben minden fontosabb irat szövegét
bevezették, a bejegyzések azonban meglehetõsen hiányosan történtek. A magyar
udvari kancellárián, Bécsben vezetett királyi könyvek sorozata 1527-tel
kezdõdik és 1867-ig hatvanhét kötetet tesz ki. A 18. században több sorozatra
vált szét; azóta pedig az adományozott címer és pecsét képét is befestették a
kötetbe. Az erdélyi fejedelmi kancellárián (1581–1680 között), majd a bécsi
erdélyi udvari kancellárián (1684–1848, 1861–1867 között) vezetett Királyi
Könyvek anyagából még egyelõre semmi nincs a lemezen, de két, Miskolcon,
illetve Kolozsváron alakult munkacsoport már elkezdte a fejedelemség koriak
feldolgozását.
A két (magyarországi és erdélyi)
sorozat anyagából válogatott két, nyomtatásban is megjelent tematikus
ismertetõ, ám ezek természetesen távolról sem merítették ki e forráscsoport
egészét (A Királyi Könyvek. Jegyzéke a
bennük foglalt nemesség, czím, czímer, elõnév és honosság-adományozásoknak,
1527–1867. A M. Kir. Orsz. Levéltár felügyelete alatt összeállították Dr.
Illéssy János és Pettkó Béla. Bp. 1895; Vásárszabadalmak
jegyzéke. A Királyi Könyvekbõl összeállította Dr. Illéssy János. Bp. 1900; Községi kiváltságlevelek jegyzéke. A
Királyi Könyvekbõl összeállította Dr. Illéssy János. Bp. 1898). Az itt
ismertetett adatbázis az 1527–1590 közötti korszakba esõ magyarországi sorozat
elsõ négy kötetét tartalmazza; anyaguk – I. Ferdinándnak Kelet-Magyarországra
is kiterjedõ uralma miatt – fontos az erdélyi történelem szempontjából is. Az
egyes kötetek anyagából két adatbázis készült: az elsõ mutatózva, szövegszerûen
dolgozza fel a legfontosabb adatokat, a másik az egyes bejegyzésekhez tartozó
könyvoldalak képét (hasonmását) tartalmazza (lásd az 5. és 6. képet). Így a
bejegyzések az eredeti kézbevétele nélkül tanulmányozhatóak, nyomtatás útján
reprodukálhatóak, ugyanakkor azonban számítógépen nagyíthatóak és – képkezelõ
program segítségével – tisztíthatóak, kontrasztosabbá tehetõek; mindez az
olvasásukat könnyíti meg. A szöveges adatbázis nagy hiányossága, hogy nem
tartalmaz teljes szövegû regesztákat, hanem csak mutatózza a bejegyzések
tartalmát (igaz, ez utóbbiak teljes szövegükben megtekinthetõek). Az adatok
összegyûjtése és egységesítése itt is több tematikus mezõbe történt; ezek közül
egyeseknek önálló keresõablakuk van, míg néhány mezõ adatai együtt kerültek
egy-egy keresõablak alá. A „Név” mezõ
– amely önálló keresõablakkal rendelkezik – általában az adományos(ok) nevét,
továbbá a hiteleshely elõtt vagy egyéb helyen tett bevallás megerõsítésekor az
itt szereplõ(k) nevét tartalmazza: elsõ helyen a bevallást tevõ(k), azt
követõen pedig a kedvezményezettek nevei (családnév, elõnév, keresztnév). A
családnevek betûhíven, a keresztnevek pedig a mai helyesírásnak megfelelõen
kerültek be az adattárba. Minthogy a családnév formája még nem teljesen rögzült
az újkorban, a név mellett – rövidítve – a feltüntetett rokonsági fokozat is
szerepel (pl. X gy[ermeke]: Y). Az adományos(ok) hivatali tisztségére vonatkozó
adatok is szerepelnek, általában magyar nyelven; a tisztséggel kapcsolatos
földrajzi nevek itt már modern helyesírás szerint tûnnek fel. Az „Utaló” mezõ az adományoson kívül
megemlített személyek neveit tartalmazza, vagy azoknak a neveit, akik csak
közvetett módon álltak kapcsolatban az adományossal. (Az itt alkalmazott
rövidítések a következõk: e: elõzõ
birtokos vagy elõzõ tisztségviselõ, h:
határos birtokos, ti:
tisztségviselõ.) Ezekre a személyekre ugyancsak a „Név” keresõablakban lehet keresni. A „Kiadó”, a „Kiadás helye”
és „Kiadás ideje” mezõben (és
keresõablakban) találjuk meg a kiadó nevét, a kiadás helyét (amennyiben
azonosítható volt, mai alakban) és idejét (az évszám, hónap és nap itt ponttal
van elválasztva egymástól; kereséskor helyköz nélkül kell beírni, pl.
1552.03.27). Az „Adomány jellege”
keresõablakban az adomány vagy a forrás fajtáját találjuk meg (tehát hogy az
oklevél milyen ügyben kelt), illetve azt, hogy az adományozás milyen jogcímen
történt. A „Birtok” és „Megye” keresõablak az adományozott
birtok nevét és megyéjét tartalmazza, a helységneveket a bejegyzésben foglaltak
szerint, vagyis betûhíven, az egyes közigazgatási/területi egységek nevét mai helyesírás
szerint. Ha az adomány nem valamely birtokra, hanem tisztségre vonatkozik, e
két keresõablakban történik utalás az ahhoz tartozó helységre, illetve megyére,
kiváltságos kerületre, székre, egyházmegyére. A „Megye” keresõablakban szereplõ adatok mellé került azoknak a
megyéknek a neve is, ahol az egyes nemesleveleket kihirdették („Honosság” mezõ, önálló keresõablak nélkül),
vagy ahol az adományt elnyerõ testület vagy helység feküdt. Az „Állag” keresõablak alatt a bejegyzések,
továbbá a hozzájuk tartozó elõiratok és késõbbi másolatok levéltári jelzete
található meg, a MOL-beli szekciók betûjelével, a fondok és állagok
törzsszámával, továbbá az egyes iratok pontos levéltári jelzetével és keltével.
A „Megjegyzés” mezõ és keresõablak a
nem szabványosítható adatokat, kiegészítõ információkat tartalmazza, a „Sorszám” mezõ (saját keresõablaka van),
a bejegyzés helyét adja meg a Királyi Könyvek kötetszámának és a bejegyzés
sorszámának megjelölésével. A kereséskor kapott találatok a „Név” mezõben szereplõ nevek
ábécésorrendjébe vagy az egyes bejegyzések idõrendi sorrendjébe rendezhetõek.
Mindkét adatbázis esetében
említést érdemel a jól kimunkált, könnyen áttekinthetõ, magyar nyelvû
tájékoztató és használati útmutatás.
A lemez a „Setup.exe” paranccsal
indítható. Kereséskor célszerû a kiválasztott keresõablakba vinni a kurzort,
majd rákattintani az INDEX-re, mert így könnyen böngészhetünk a mezõk indexelt
adataiban. A kiválasztott adatot (keresõkérdést) a program a BEÍR gombbal
automatikusan beírja a keresõablakba.
Külön figyelmet érdemel, hogy az
általában kis példányszámú – és emiatt igen drága – forráskiadványainkkal
szemben ennek a lemeznek az ára azokéhoz képest nagyságrenddel alacsonyabb. A
számítógéphasználat rohamos továbbterjedése pedig lehetõséget biztosít mindenki
számára, hogy könnyen és gyorsan tájékozódjék a tulajdonképpeni kutatás
megkezdése elõtt; a munka e fázisához a CD-meghajtóval rendelkezõ személyi
számítógépen kívül tulajdonképpen más nem is szükséges.
A várhatóan folyamatosan bõvülõ
anyag óriási segítséget jelent a két korszak kutatóinak. Bizton állítható, hogy
a magyar forráskiadás nagyon fontos vállalkozásával állunk szemben, melynek
teljessé tételéhez több történetkutatói nemzedék fog hozzájárulni. E lemez
példája remélhetõleg ösztönzõleg hat nemcsak a munkába vett anyag kiaknázására,
hanem további forráscsoportok ilyenszerû feldolgozására is.
W. Kovács András
1. kép. Mohács elõtti gyûjtemény adatai. Keresõûrlap. A keresõablakok
segítségével keressük
a kolozsmonostori konvent jegyzõkönyveinek 1438. augusztus 1-jei bejegyzését
2. kép. Mohács elõtti gyûjtemény adatai. Az 1438. augusztus 1-jei oklevél
regesztája
(bejegyzés a kolozsmonostori konvent jegyzõkönyveiben)
3. kép. Mohács elõtti gyûjtemény adatai. Kibocsátói lista: az erdélyi
vajdák oklevelei idõrendi sorrendben
(részlet). Az elsõ oszlopban a jelzetek, a másodikban az oklevél kelte, a
harmadikban az oklevél fennmaradási formája (E = eredeti, Á = átirat, M =
másolat), a negyedikben a kibocsátó
4. kép. Mohács elõtti gyûjtemény adatai. A cegei gróf Wass család
levéltárának középkori
oklevelei idõrendi sorrendben (részlet)
5. kép. Királyi könyvek. I.
Ferdinánd király 1552. március 27-i oklevele
6. kép. Királyi könyvek.
Részlet az elõbbi oklevélbõl