II. Rákóczi Ferenc 1711–1735 közötti diplomáciai levelezése

Correspondence diplomatique de François II. Rákóczi 1711–1735.
Choix de documents. Publiée par Béla Köpeczi. Budapest 1999. 380 lap

 Köpeczi Béla irodalomtörténészi és történetkutatói munkájának középpontjában a Rákóczi-szabadságharc és a magyar–francia irodalmi és történelmi kapcsolatok kutatása áll.

Szalay Lászlót, Thaly Kálmánt, Angyal Dávidot, Márki Sándort, Szekfû Gyulát és Köpeczi Bélát elsõ ránézésre csak történetkutatói mivoltuk köti össze, azonban ami ennél is mélyebbre menõen közös bennük, az
II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem személye, élete, de legfõképpen szabadságharca és az azt követõ emigráció iránti érdeklõdés.

Míg Thaly Kálmán – Köpeczi véleménye szerint – a nemzeti függetlenségi ideológiát táplálta a szabadságharc kultuszával, számos Rákóczi-életrajz bujdosással foglalkozó részei pedig idealizáló elemeket is tartalmaznak, addig Köpeczi Béla kézzelfogható indoklást, magyarázatokat keres; konkrét forrásokból próbálja összeállítani az igaz történet eddig még homály takarta részleteit.

A hitelesség érdekében A bujdosó Rákóczi címû, 1991-ben megjelent könyvében leírtak eredõjeként közli most a különbözõ európai levéltárakban fellelhetõ Rákóczi-iratokból összeállított válogatást.

II. Rákóczi Ferenc máig élõ nagy történelmi alak; ha csak Rákócziról szólunk, elsõsorban õt értik a néven. Szabadságharcáról, ha az iskolában nem is, de magánolvasmányok által, egyetemi tanulmányaink során van alkalmunk információhoz jutni. Ha magánolvasmányt említek, akkor az elismert Rákóczi-kutató szerzõnk már megjelent mûveire is gondolok, de ugyanõ jelentheti – véleményem szerint – a tudományszerzés alapját, ha az olvasó az 1711–1735 közötti Rákóczi-emigráció forrásaival szeretne közelebbrõl megismerkedni.

Jelen válogatás is a már említett idõszakban keletkezett Rákóczi-levelezésbõl közöl szám szerint 104 levelet és iratot. Ezek többsége francia nyelven íródott, de találunk magyar, orosz, latin, spanyol és német nyelvût is. A túlnyomórészt levél alakban megírt iratok azonban tartalmi szempontból több iratfajtára oszthatók, van köztük egyszerû levél, tárgyalási, érvelési feljegyzés, elmélkedés, diplomáciai párbeszéd, utasítás, beszéd, nyilatkozat, emlékirat stb.

A könyv szerkezete az emigráció lengyel-, francia- és törökországi állomásainak figyelembevétele alapján tagolódik a bevezetõt követõ tizenhat részre. E tizenhatból számszerûen, de jelentõség szempontjából is kiemelkedik a: Találkozás a cárral, Virágzó érdeklõdés Versailles-ban, Az utrechti béketárgyalások és a Bon Madridban, de nem érdektelen az Az utolsó évek címû rész sem. Minden fejezetet a kötet gondozójának rövid francia nyelvû bevezetõje elõz meg, és a levelekhez fûzõdõ további megjegyzéseket is ezen a nyelven írta.

Számûzetésében Rákóczi arra fektette a hangsúlyt, hogy Magyarország a követendõ európai közbékének része lehessen, s ezért a nagyhatalmakkal való alkudozásra fordította minden igyekezetét. Párizsi és londoni követei egyre azt tanácsolták, béküljön ki az udvarral, ha másért nem, birtokaiért, melyek révén többet tehet Magyarországért, mert amint azt Kökényesdi László, Rákóczi diplomatája is írta, úgyis hiábavaló minden erõlködése. És ebben igaza volt.

Noha Rákóczi korának oly jeles-jelentõs uralkodóival tartott kapcsolatot, mint a Napkirály, II. Ágost lengyel király, I. Péter orosz cár vagy Farnese Erzsébet spanyol királynõ, tõlük mindvégig csak ígéreteket és nem konkrét segítséget kapott. Az újra meg újra magát ismétlõ történelem tanúsíthatja, hogy a nagyhatalmak közötti politikai játszmák igen-igen nagy százalékában a kis országok csak alkalmi szövetségesek, a „nagyok” csak akkor avatkoznak az események menetébe, ha saját érdekeik kerülnek veszélybe. Így történt ez Rákóczi korában is, aki 1735-ben bekövetkezett haláláig csak ígéretekkel maradt.

A diplomáciatörténeti forráskiadvány a 17. század végi, 18. század eleji európai diplomáciai kapcsolatok, erõviszonyok iránt érdeklõdõk figyelmére tarthat igényt, méltó kiegészítése lévén egyúttal a szerzõnek a tematikában igen jelentõs munkássága eddig megjelent termésének (II. Rákóczi Ferenc – 1955, A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország – 1967, II. Rákóczi Ferenc, az államférfi és az író – 1976, A bujdosó Rákóczi – 1991 stb.).

Bándi Melissa