Paczolay Gyula
Szent-Páli István erdélyi magyar
közmondásgyûjteménye
Szent-Páli István, Gyulafehérvár
szabad királyi város szenátora a magyarul tanuló osztrák tisztviselõk számára
1795-ben Nagyszebenben Martin Hochmeister nyomdász és könyvkereskedõ betûivel
egy latin nyelvû magyar nyelvtant adott ki Grammatica
Hungarica címmel (1). Ennek függeléke a 283–302. oldalakon az Adagia in M. Transylvaniae Principatu inter
Hungaros vigentia; eaque Hungarrico Latina, azaz „Az Erdély
Nagyfejedelemségben élõ magyarok által használt közmondások és szólások
magyar–latin gyûjteménye”. Ebben 350 tételben, a feltüntetett változatokat és
értelmi megfelelõket is beszámítva, 371 magyar közmondást és szólást találunk
latin nyelvû értelmezésekkel.
Szent-Páli gyûjteményérõl az elsõ
híradás az a másfél oldalas ismertetés volt, amely az 1977-ben O. Nagy Gábor
kéziratos hagyatékának feldolgozása alapján, Kovalovszky Miklós szerkesztésében
megjelent A magyar frazeológiai kutatások
története címû kötetben (2) található. Ezt Szent-Páli István gyûjtésének
bemutatása után közöljük.
Szent-Páli István adatait – ahol
lehetett – kiegészítettük az adott közmondás vagy szólás ma ismert legrégebbi
megfelelõjével. Ilyet összesen 206-ot találtunk. Ezek közül 166 származott az
elsõ magyar közmondásgyûjteménybõl, Baranyai Decsi János (BD), a
székelyvásárhelyi partikula rektora Bártfán 1598-ban kiadott Adagiorvm graecolatinoungaricorum chiliades
quinque címû munkájából (3) (a BD után feltüntetett négy szám a chilias,
centuria, decas és a decason belüli sorszám), 21 Kis-Viczay Péternek a Bártfai
Városi Nyomda által 1713-ban Kassán kiadott Selectiora
Adagia Latino-Hungaricájából (4), 6 Szenci Molnár Albert Magyar–latin szótárának 1611-ben,
Hanauban megjelent második (5), illetve Heidelbergben 1621-ben kiadott harmadik
kiadásából (6) (SzM-2., ill. SzM-3), 4 Bod Péternek (BP) Nagyszebenben 1768-ban
megjelent Szent Hiláriusából (7), 4
Szabó T. Attila (SzTA) Erdélyi Magyar
Szótörténeti Tárából (8), 6 pedig egyéb forrásokból való. E régebbi
megfelelõket a magyar adatnak Szent-Páli által megadott latin ekvivalense után
új sorban tüntettük fel.
A szövegek leírásában betûhív
közlésre törekedtünk, de a „tizenhármas” sz
(ß) helyett sz, a hosszú s (∫) helyett s, az e mellékjellel képzett ö
és ü helyett egyszerû ö, illetve ü betût írtunk, az &
ligatúrát et-nek írtuk át. Egy
sorszámozási hibát kijavítottunk. A sorok elrendezésében is igyekeztünk az
1795-ös kiadvány mintáját követni.
Az Adagia
1. Nem mindennek vét hatot a'
kotzka.
Non cuivis homini contingit adire Corinthum.
2. Kinek a' Pap, kinek a' Papné
tettszik.
De gustibus non est disputandum vel: Quot
capita, tot sensus.
3. Egy Ora jobb száznál. vel: Egy Ora egész életünket
meg-változtatja.
Accidit in puncto, quod non speratur in
anno.
4. A' nagy készületnek gyakran
tsekély szokott lenni a' vége.
Partiurunt montes, et prodit v. nascitur ridiculus mus.
5. Sokat igér, de keveset ád. v. Sokat akar a' szarka, de nem birja a' farka.
Amphoram coepit instituere, et currente ruta
urceus exiit. v. Nil dignum tanto
tulit his promissor hiatre.
Sokat igér,
keveset tellyesit. BD 2,6,7,1.
6. Keveset szoll,
de fontoson.
Loquitur cum
grano salis.
7. Én-is láttam
karon varjut.
Nos quoque
fuimus Trojes.
Egyébkoris láttam én ágon tar variut. BD 1,8,8,1.
8. A' vaknak
hijában mondják, hogy meg-viradt: mert ö tsak ugyan nem látja.
Surdo
narratur fabula.
9. E' talpra esett
ember.
Hic est vir
ex utraque parte praeclarus.
10. Többet észszel, mint erövel.
Virtuti semper
praevalet sapientia.
Esz iob erönél. BD
1,6,19 (KV 34).
11. A' ki hegedülni meg-nem tanulhat, sipolni tanul.
Qui non possunt esse Cytharaedi, fiunt Aulaedi.
12. Ne bántsd az aluvo oroszlányt.
Leo dormiens
non est excitandus.
13. Még a' száz forintos lo-is meg-szokott botlani.
Quandoque magnus, etiam dormitat Homerus.
Még négy labuis botlik.
BD 2,4,1,10.
14. Mindennek ideje vagyon.
Omnia tempus habent.
Mindennek üdeie vagyon.
BD 1,1,4,5.
15. A' tréfa a' maga hellyén jo.
Dulce est desipere in loco.
Jó a tréffa, de nem
mind éltig. BD 4,7, 5,9.
16. Kiki a' maga mesterségét folytassa.
Quam quisque novit artem, eam exerceat.
17. Edgyik tizenkilentz pénzt ér, a' másik egy hijján
huszat.
Unius furfuris sodales.
18. A' ki délig kurta, délutánis annak marad.
Quo semel est inbuta recens, servabit odorem testa diu.
19. A' természet kevéssel meg-elégszik.
Natura paucis est contenta.
20. 'Sak meg-talalta foltyát, etzetes korso dugoját. v. Föld fazékho fa kalány.
Dignum patella operculum. v. Par
pari gaudet.
Sák meg lelte fólttiát.
BD 1,8,6,5. etc.
21. A' fát a' gyümöltséröl esmérik-meg. v. Az ebet szöriröl szokták meg-esmérni.
Arbor ex fructibus cognoscitur. v. Ex ungue leonem.
Meg ismerik az ebet az
szöriröl. BD 1,6,9,7.
A' fát gyümöltséröl,
embert erköltséröl könnyen meg-esmérheted. KV 15.
22. A' rosz fanak rosz gyümöltse.
Mali corvi, malum ovum.
Nem lészen a hitván
fának ió gyumölcze. BD 1,7,4,2.
23. Jol ki huzza a' Banffi vagy 'Suki hajnalt. v. Ugy aluszik mint a' güzü.
Endimionis
somnum carpit. v. Videtur cum gliribus
certare.
24. Senkinek sem repül a' sült galamb ingyen a' szájába.
Nulli per ventos tosta columba volat.
Talám azt várod, hogy sült galamb mennyen szaiadba. BD 5,5,2,3.
25. A' fa nem esik-el egyszeri
vágással.
Uno ictu non statim sternitur
arbor.
Nem egy vágásual esik le az tölgy fa. BD 1,1,8,10.
26. Az alma nem esik meszsze
fájátol.
Non procul a stipite poma delapsa
cadunt.
Az alma nem esik meszsze a fájátol. (1620) PP 5,278.
27. Annyit tud hozza, mint az
ökör az Abécéhez.
Asinus ad lyram. v. Quid greculo cum fidibus.
Annyit tud (az réghi... dolgokhoz...) mint a bagoly az Abécéhez. (1737)
SzTA-1 55/2.
28. Nints a' tudománynak rest
ágyban fekvése.
Non jacet in molli veneranda
scientia lecto.
29. Bávoszkodik, mint a' borju az
uj kapun.
Vitulus ad novam portam.
30. Kit kit a' maga barátjárol meg-lehet esmérni. v. Nézd-meg a' barátját, 's meg-esméred magát.
Noscitur ex socio, qui non
cognoscitur ipse.
Kinek minemü baráttia, magais ollyan. BD 3,10,7,7.
31. Lassu viz partot mos.
Festina lente. v. Gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe
cadendo.
Lassu viz partot mos. BD 2,6,3,3. etc.
32. Szeget szeggel. v. Tromfot tromfal.
Tu quoque fac simile, sic ars
deluditur arte.
Szeget szeguel ütni. BD 1,1,8,3.
A' tronfot tronffal szoktak le-ütni. KV 37.
33. A' ki nem próbál, se nem
nyér, se nem veszt.
Audaces fortuna juvat, timidosque
repellit.
Az ki soha semmit nem próbál, semmit nem nyér az. BD 2,6,1,3.
34. Ugy jár mint egy Pompodi
Kisaszszony.
Graculus imitatur gruem.
Nám ollyan, mint egy Kompodi nömös Aszszony. BD 4,9,1,10.
35. Kiki a' magához hasonloval
szokott társalkodni.
Sus ad sum vel suem. Mus ad mum vel
murem.
36. Könnyü Katot tántzba vinni,
ha nékie-is kedve van reája.
Volenti non fit injuria.
37. Közelébb az ing, mint a'
mente. v. Minden inkább szereti
magát, mint mást.
Proximus quisque sibi. v. Amor incipit ab ego.
Közelb az ing az czuhánál. BD 1,1,9,6.
38. Ne hidj a' ravasz rokának.
Astuta vulpes.
39. Papra lelkedet, Procuratorra
peredet ne bizd.
Fide, sed cui, vide.
Prókátorra pöröd, 's uj orvosra élted ne bizd tellyességessen. KV 12.
40. Ne tanitsd a' nálladnál böltsebbeket. v. A' Tanulonak nem illik a' maga Tanitojánál fellyebb
böltselkedni.
Discipulos ne supra Magistrum.
41. Ki hol bizik, ott hizik.
Ubi res, ibi spes.
Ki hól bizik, ott hízik. BD 1,2,8,5.
42. A' szükség törvényt ront.
Necessitas frangit legem.
43. A törvénynek viasz szokott
lenni az orra.
Etiam Dii saepe donis flectuntur
mortalium. v. Auro saepe venalis est
veritas.
44. Pénzzel járják a' butsut.
Pecunia est nervus rerum
gerendarum.
Pénzzel járják a' bútsút. KV 140 (1713).
45. Az ételt az éhség szokta jo
izüvé tenni.
Fames est optimum condimentum
ciborum.
Nó az ki éhezik nem válogat az étekben. BD 2,7,5,5.
46. A' ki a' keserüt nem
kostolta, nem tudja, mi az édes.
Dulcia non novit, qui non gustavit
amara.
47. Ugyan azon bakot nyesi.
Repetita erambe.
Vgyan azon bakot nyuzza ö. BD 2,7,8,9.
48. Az igéret adományt vár.
Promissum cadit in debitum.
49. Szolj igazat, 's bé törik a'
fejed.
Obsequium amicos, veritas odium parit. v. Nec ipsa veritas semper est propalanda. v.
Neminem unquam poenituit tacuisse, multos
multa locutos fuisse.
Az igaz mondás bé töri embernek feiét. BD 2,9,3,5.
Mondgy/Mondj igazat, 's bé-törik a' fejed. KV 496/526.
50. Eb ura kurta.
Me nihilo melior. v. Dictatorem non agnosco.
51. Két szék között a' pad alatt.
Inter utrumque nihil. v. Duos insequiens lepores, neutrum capit.
Az ki sok felé kap két szék között az földön marad. BD 3,3,3,7.
52. Jo az öreg ember a' háznál,
ha egy tsep esze-is nintsen.
In senibus consilium.
53. Nekem sem ingem, sem gatyám.
Nihil ad me. v. Mihi neque seritur, neque metitur.
54. A' millyen a' mosdo, ollyan
a' kendö.
Par pari relatum. v. Habet similes labra lactucas.
Az minemü mosdót te én nékem tartasz, énis ollyan kendöt te néked. BD
5,10,2,3.
55. Nem akarásnak nyögés a' vége.
Laconicas lunas causaris.
Nem akarásnak nyögés vége. BD 2,5,1,5.
56. A' némának még az annya sem
érti szavát.
Multas amicitias silentium dirimit.
Némának annya sem érti szavát. BD 2,1,3,4.
57. Nem fér a' májához.
Perferre non potest. v. Stomachus ei non fert.
58. A' mit néked nem akarsz,
másnak ne kivánjad.
Quod tibi non vis, alteri ne
feceris.
Az mi néked nem ió, másnak sem ió az. BD 5,4,4,4 (KV 451).
59. Nem mindenkor Pap sajtja.
Non semper Saturnalia erunt. v. Non semper florent lilia. v. Fluvius non semper sert secures.
Nem mindenkor pap saitia. BD 4,3,5,8.
60. Nem arra valo hogy posztoban
varjak a' fejét.
Huic foenum esse oportet.
Nem arra valo, hogy posztoba variák az feiét. BD 2,9,2,5.
61. Annyit nyert benne, mint
Birtok a' csikba.
Amisit oleum et operam. v. Amisit urbem, et Birtionem recepit.
Nyert benne, mint Bertók az czikban. BD 4,10,10,9.
62. Ott az ut, a' hol a' kerék
vágás.
Corigra est libera.
63. Még nyomában sem érhet.
Nihil ad Parmenionis suem.
Még czak nyomában sem hághat. BD 2,4,3,7.
64. Csak addig nyujtozodjál,
a'meddig a' pokrotz ér (sic: Csak).
Sutor ne ultra crepidam. v. Noli adfectare, quod tibi non est datum.
Czak addig nyuitozzál az míg az lepel ér. BD 2,5,3,7.
65. Tök kolop. v. Tanáts ház.
Lepidum caput.
66. Oltso husnak hig a' leve.
Bos Locrensis.
Olczó húsnak hig az leue. BD 2,8,10,6. etc.
67. Ollyant mondok, hogy magam-is
meg-bánom.
Ne movenda loquar.
Ollyat mondok, hogy én magamis meg bánom. BD 4,10,3,7.
68. Fel tenni az Orbán süvegét.
Indulgere genio. v. Temeraria tentare.
Kereztül tenni az Orbán süuegét. BD 5,1,10,1.
69. Arnyékkal ijeszted az
oroszlányt.
Umbra leonem territas. v. Fulgur ex pelvi.
Orozlánt iegetz árnyékual. BD 1,5,1,1.
70. Otthon parantsolj.
Ubi pareris, impera.
Otthon paranczol'. BD 4,4,1,2.
71. Ökör alatt-is borjut keres.
In scirpo nodum, vel asini vellera
quaerit.
Még az ökör alatis boriut kerez. BD 5,10,3,5.
72. Az ökör, ha Betsben
hajtják-is, tsak ökörnek marad.
Turpe tibi mansisse diu, vacuumque redisse.
v. Coelum, non animum mutant, qui trans
mare currunt.
Az ökör vgyan ökör, ha szinte Béczbe haitiákis. BD 2,8,7,2.
73. Ugy szollasz, mint a' ki jol
lakott.
Equo insidens loqueris.
74. Ember fogad fogadást, eb a'
ki meg-álja.
Hominis est errare, insipientis in
errore manere.
75. Nehéz az ösztön ellen
rugodozni.
Grave est contra stimulum
calcitrare.
Öztön ellen rugodozni. BD 1,2,9,8.
76. A' ki mást meg-akar tsalni,
annak szépen szokott szollani.
Fistula dulce canit volucrem, dum
decipit auceps.
77. Kinek hol vagyon a' szive,
ott vagyon a' kintse.
Ubi bene, ibi Patria. v. Ubi uber, ibi tuber.
Hól a' kintsed, ott a' szived. KV 522.
78. Nem pengeti az ijjat, a' ki
madarat akar lönni.
Non tundit nervum, qui vult
transfigere corvum.
Nem pengeti iiát à ki variat akar löni. BD 3,9,5,7.
79. Pénz emberség, köntös
tisztesség.
Virtutem et sapientiam vincunt
testitudines.
Pénz emberség, ruha tisztesség. BD 2,8,1,2. etc.
80. Akár miböl-is pénzt
teremteni.
Aurem possidere vellus. v. Ameltheo cornu gaudere.
Pénzt tud ö teremteni akar mibölis. BD 5,1,10,7.
81. El-érte a' sok péntek.
In gravescentibus annis non jam
amplius ut ante fert jugum.
Öis sok pénteket ért ugyan immár. BD
4,7,2,5., Elérte à soc péntec. SzM-2 227/1 (1611).
82. Piatz hazugja. v. Hir harang.
Canalicola.
Piatz hazugia. BD 3,7,1,1 (SzM-2 227/2).
83. Pokolban-is esik egyszer egy
innep.
Semel in omni vita cuique arridet
fortuna.
Pokolba(n)is esik egyször egy Innep. BD 5,9,4,10.
84. Nints oly rakott szekér
széna, mellyre egy villa el-ne férne.
Parthi quo plus bibunt, eo plus
sitiunt.
Nincz oly rakott szekér, kire egy vella széna fel nem fér. BD 4,8,10,4.
85. Vajki ravasz vagy.
Astutam rapido servas sub pectore
vulpem.
86. A' szép szó alatt gyakran
ravaszság szokott lenni.
Pelle sub agnina latitat mens saepe
lupina.
87. Én nem szoktam rovásra hazudni.
Ego oracula loqui sum consuetus. v. Projicere ampullas, et sesqui pedalia Verba
loqui, non est mihi consuetum.
Meg hid az mit mondok mert nem hazudok ám azér rauásra. BD 3,7,5,5.
88. Réá tartya magát.
Amicos tragoedos imitatur. v. Videri vult.
89. Mind tsak a' régit nyesi.
Antiquam accinit cantilenam.
90. Tud hozzá, mint a' tyuk a' regéhez. v. Igen tudja töké, vagy turos étel.
Quid graculo cum fidibus. v. Sus tubam audivit.
Tud hozzá,
mint az Tik az Regéhöz. SzM-3,266/2 (1621).
Igen tudgya
ö, ha töke auagy túros étek. BD 1,3,7,3.
91. Régi irás, 's el-kopott.
Graeca sacra non leguntur. v. Antiquiore Jovis, dephthera loqueris.
Régi irás, el
kopot. BD 1,4,1,5.
92. A' részeg ember elöl még az Ur-is ki-tért.
Temulentus dormiens non est excitandus.
Meg az
Istenis ki tér vólt az részeg ember elöt. BD 3,5,4,10.
93. A' vén rokát nehéz meg-fogni.
Annosa vulpes haud capitur laqueo.
Nehéz az
àgh rókát az törbe eyteni. BD 1,8,1,3.
94. Igen vak az, a' ki a' rostán által nem lát.
Coeco apparet.
Igen vak az
ki rosta által nem lát. BD 1,5,3,6.
95. A' lovat akár mint fel-ruházzák, tsak lonak marad.
Vestis non facit Monachum.
96. A' ki sántával lakik, meg-kell annak sántálni tanulni.
Si cum claudo habites, claudicare discas
oportet.
Az ki
sántával lakik, sántálni tanúl. BD 1,8,6,6.
97. Inkább vetném a' sárban.
Citius Telegonae donarem.
Inkáb vetném
az sárba. BD 4,4,8,3.
98. Sem eleje, sem utojja.
Fabula sine capite.
Sem elei sem
vtollya. BD 1,1,2,4a.
99. Te rollad foly a' beszéd.
De te narratur fabula.
100. Semmi ahoz képest.
Nihil aliae Civitates ad Crotonem.
101. Ugy sétál, mint a' Kunok
agara a' homokon.
Sybaritae per plateas.
Vgy sétál
mint az kúnok ebe az homokon. BD 2,2,6,9.
102. Simon biro hajtja a'
lovakat.
Currus trahit bovem.
Simon bíró
haittia az louat. BD 1,5,8,5.
103. A' kinek szekere farkán
ülsz, annak énekét dudold.
Cujus beneficio uteris, ejusdem cantilenam
canere discas.
Az ki másnak
szekere farkán ül, annak énekét mondgya. BD 4,9,8,2.
104. Semmit sem használ a' sirás.
Nihil miserorum fletus, lamentave prosunt.
Semmit nem
haznál az sirás. BD 3,7,9,2.
105. Sokat kér a' beteg, de az
egésséges nem adja-meg.
Si vinum postulet, pugnos illi dato.
Sokat kér az
beteg de nem adgya az egésséges. BD 2,5,9,4.
106. Sokat láss, keveset szolj,
de többet szenvedj.
Audi, vide, tace, si vis vivere in pace. v. Multa vide, dic pauca, plurima pati disce.
Sokat haly,
lás, keueset szóly. BD 5,4,9,4.
107. Sovány hellyen botsatal ki.
Anhericam metis.
Sovány helyen
botsátasz ki. KV 31 (1713).
108. Meg-ojjad magadat a' szakállas
Aszszonytol.
Barbata eminus est salutanda.
Megód magad
szakálos aszszonytól. BD 5,1,7,7.
109. Szabad a' patak, de nem a'
palatzk. v. Igyál vizet 's nem
fizetsz.
Noctes atque dies patet atri janua Ditis. v. Aqua nihil est salubrius.
Szabad az
patak, de nem az palatzk. BD 5,1,7,3.
110. Szabad néki, mert az a'
mestersége.
Cuncta licent Stultis, Scriptoribus atque
Poetis. v. Pictoribus atque Poetis
quidlibet audendi semper fuit aequa potestas.
111. Találá szarva között a'
tögyit.
Juxta melum dixit.
Igen talála
az szarva közöt az tölgyet. BD 3,5,7,2.
112. Ollyan tarka, mint a'
szártsa moly (sic! recte: mony).
Lumbus fractus, ut Mysius asinus.
Oly tarka
mint az szarcza mony. BD 4,1,1,5.
113. Nehéz mindennek száját bé
tölteni.
Omnes effugere difficile est.
Nehéz
mindennek száiát bé dúgni. BD 5,10,8,8.
114. Csátsogo mint a' szajko
(sic: Cs).
Archytae crepitaculum.
Czak czáczog
mint az Zaykó. BD 2,7,2,9.
115. Más szekere farkán ülni.
Alienis soleis uti.
Más ember
szekere farkán ülni. BD 4,7,10,1.
116. Ludra szénát, ebre korpát
vesztegetsz.
Cani das paleas, asino ossa.
Ludra
veztegetz szénát. BD 2,3,1,7.
Ludra szénát,
ebre korpát vesztegetsz. SzM-2 259/1 (1611).
117. Hoszszu, mint a' Szent Iván
éneke.
Prolixius Iliade.
Oly hoszszú
mint az szent Iván éneke. BD 5,3,3,1. etc.
118. A' szépet minden szereti.
Formosa facies est muta commendatio.
Akár kiis
szereti az szépet. BD 4,7,1,4.
119. Ebül gyült szérdéknek ebül
kell el-veszni.
Male parta, male dilabuntur.
Ebül gyöitet
szérdéknek, ebül kel el veszni. BD 2,9,1,1.
120. Ugy szereti, mint az eb a'
matskát.
Amicus ut oleum platnis.
Vgy szereti
mint az eb az matskát. BD 5,10,4,5.
121. Ugy szereti, mint a' ketske
a' kést.
Citius lupus cum agno convenit.
Ugy szereti
mint az keczke à kést. SzM-2 261/2 (1611).
Szereti mint
a' ketske a' kést. KV 22 (1713).
122. Uj szita szegen függ.
Novum crebrum paxillo pendet. v. Omne rerum charum vilescit quotidianum.
Uy szita szegen
fugg. SzM-2 263/2.
123. Egy a' szoba a' kementzével.
Unum idemque alveare.
Egy az szoba
az kementzéuel. BD 1,1,1,1.
124. A' szokás természetté válik.
Consuetudo est altera natura.
Az szokás
természetté válik. BD 4,8,2,10.
125. A' szomju ökörnek a' zavaros
viz-is jo.
Lepori esurienti etiam placentae sunt fici.
Szomiu
ökörnek zauaros vizis ió. BD 3,6,3a, 4.
126. Egy süketnek-is nem mondanak
két mesét.
Surdior Toroneo porto.
Süketnek nem
mondanak két misét. BD 2,8,9,1.
Süketnek nem
mondanak két mesét. KV 498 (1713).
127. Essö után köppönyeg.
Post festa Sacerdos. v. Clypeum post vulnera sumpta.
Késõ esõ után
köpönyeget hozni. KV 457 (1713).
128. A' törvényben jo a' tagadás.
Si fecisti, nega.
Törvényben
tagadás ió. BD 5,2,7,7.
129. A' kit a' téj meg-éget, a'
tarhot-is meg-fujja.
Mus picem gustans. v. Siculus mare prospectat.
Az kit az téy
megéget az Tarhotis fuya. SzM-3 308/1 (1621).
130. Jobb távul szeretni egy
mást.
Parietes sunt amicitiae custodes.
Iob táuul
szeretni egy mást. BD 5,7,2,10.
131. Idején meg-látszik, melyik
téjböl lészen turo.
Urit mature, quae vult urtica manere.
Még udeién
meg látzik à mely teyböl túró lészen. BD 1,7,4,10.
132. Tetétöl fogva talpig.
A capite usque calcem.
Tetétöl fogua
talpig. BD 2,5,8,6.
133. Magát tiszteli, a' ki mást
tisztel.
Honor est honorantis, non honorati.
Magát tizteli
az meg, az ki mást meg tiztel. BD 3,10, 9,9.
134. A' mit két ember tud, nem
titok az.
Nesciat laeva manus, quid faciat dextra.
Az mit két
ember túd, nem titok az. BD 5,6,4,10.
135. Tobd-le barát a’ vakarot.
Fur ablatum restituat.
Tobd le Barát
a’ vakarót. SzM-3 316/2, 330/2 (1621), KV 192 (1731).
136. Jo a’ tréfa, de nem mind
vég-ig. v. A’ tréfának fele valoság
szokott lenni.
Jocandum, ut seria quoque agantur.
Ió az treffa
de nem mind éltíg. BD 4,7,5,9.
137. Csépre ’s kapára termett
ember.
Ad clitetias natus.
Czépre s
kapára termet ember. BD 5,9,6,4.
138. Egy cseppet-sem.
Ne guttam quidem.
Egy czepet
sem. BD 3,7,2,9.
139. Cserben hagyni valakit.
In luto haerentem fraudulenter deserere.
Czerbe hadni
valakit. SzM-3 40/1 (1621).
140. Tsak a’ csontja ’s a’ böre
(sic: ts – cs).
Vix ossibus adhaeret.
Czak az
czonttia s az böre vagyon. BD 2,9,7,1.
141. Cseberböl vederbe.
Ab equis ad asinos. v. E Consule Rhetor.
Az czöbörböl
az viderbe hágni. BD 1,5,8,6.
142. A’ melly tyuk sokat
karitsál, keveset szokott tojni.
Audax ad opus, plerumque est ignavissimus.
Valamel’ tiúk
sokat kodatzol, keueset toik. BD 2,10,9,7.
143. A’ jó paripát az
istaloban-is meg-talaljak.
Vino vendibili non opus est haedera.
144. A’ törvény tétellel nem kel
igen sietni.
Judicium praeceps insani est Judicis index.
Törvényben
nem io az hamarság. BD 5,3,6,7.
145. Törvény, ’s igasság.
Partitio, non praefocatio.
146. Tüzzel tüzet oltani nem io.
Ignis non exstinguitur igne. v. Tollitur ira gravis, si sit responsio
suavis.
Tüzet nem io
tüzuel óltani. BD 3,3,4,9.
147. Vak veti világtalannak.
Clodius accusat Machum. Catilina Cethegum.
148. Ollyan mint az ijesztö váz.
Vervecea Statua.
Mint az váz.
BD 4,9,7,6.
149. Sokat fél a’ Király a’
szolgájátol.
Das lapidi volam.
Igen fél
Királ vduarbirótól. BD 4,7,7,8.
150. Jobb ma egy veréb, mint
honap egy tuzok.
Praesentem fortunam boni consule.
Iob mà
egy veréb, hoģ nem hólnap egy túzok. BD 5,1,2,5.
151. Másnak tsinélta a’ vermet,
’s maga esett beléje.
Incidit in foveam, quam fecit.
Másnak áss
vermet, s ömaga esik belé. BD 3,9,9,1.
152. Valakit vig korában
meg-szomoritani.
Frigida aqua ferventem conspergere ollam.
Vig korában
valakit hertelen meg szomoritani. BD 5,6,10,10.
153. Éppen a’ vizre vitte.
Frigidam ei subfudit aquam.
Az vizre ne
vigyen. BD 5,5,7,7.
154. Untig kérni valamit.
Usque ad ravim poscere aliquid.
155. A’ ki Urával perel, Isten
annak orvossa.
An nescis, longas Regibus esse manus. v. Fiscus nunquam habet malam causam, nisi sub
bono Principe.
Az ki Wráual
pöröl Isten annak oruossa. BD 1,1,8,2.
156. Azt gondolja, hogy mind övé
a’ Dunáig. v. A’ Dio faig.
Froenum laxatum vel dissolutum.
Nám oly
kevély, mint ha öué volna az dió fáíg. BD 2,8,2,6.
157. Nem árulok ’sakban matskát.
Loquor quae sentio.
Nem árúlok ám
én sákban matskát. BD 5,4,7,8.
158. Jeget törni. v. Valamire utat nyitni.
Glaciem frangere.
Vtat nitni
valamire. BD 1,3,4,7.
159. Jég hátán, v. fövényen
épitette a’ házát.
Glaciei domum superaedificavit.
Iégen épiteni
házat. BD 5,10, 4,1.
160. Hires eperre nem kell
kosárral menni.
Non respondet opinioni calculus.
Hires eperre
nem kel kosárual menni. BD 1,7,2,10.
161. Egy fa nem erdö.
Unus homo, nullus homo. v. Unica hirundo non facit ver.
Egy fa nem
erdö. BD 1,4,2,10.
162. Fabol szakadt kemény ember.
Ex quercubus et saxis prognatus.
Fától
szakadot ember. BD 1,6,10,6.
163. Halgat mint a’ süket disznó
a’ rosban.
Magis mutus quam scapha.
164. Fakot-is vonják, de ö-is.
Dedi malum, sed et accepi.
Fakótis
vonnyák, de fakóis vonnya. BD 2,2,8,4. etc.
165. A’ Fáradt lonak még a’
farka-is nehéz.
Longo ex itinere fesso etiam palea oneri
est.
Fárat lónak
farkais nehéz. BD 5,7,1,1.
166. Farkasnak mutatsz erdöt.
Delphinum natare, aquilam volare doces.
Farkasnak
mutatsz erdöt. BD 1,1,8,9.
167. Kinek kinek a’ hol fáj, ott
szokta tapogatni.
Ubi dolor, ibi manus.
Kinek hól
fái, ott tapogattia. BD 5,4,4,5.
168. Minden a’ maga fazaka mellé
szitja a’ tüzet.
Omnes sibi melius esse volunt.
Minden ember
az ö maga fazeka mellé szít. BD 1,1,9,2.
169. Egér nem fér jukában, ’s
tököt köt a’ farkára.
Humeris non portanda tentat. v. Dum vix unam refert, binas sibi vult
imponere peras.
170. A’ hol a’ lo szük, a’
szamár-is kedves.
Inter vaccas bos est Abbas. v. Si desit calx caemento uti licet.
171. Tanulj tino, ökör lesz
belölled.
Discere non pudor est, pudor est non discere
velle.
Tanúly tinó
ökör lesz belöled. KV 122 (1713).
172. Ökörtöl lo tanáts.
Crederes hominem in crasso Boeotorum aëree
natum.
Ökörtöl ló
példa. BD 2,3,2,10.
173. A’ kigyo nehezen felejti
farka vagását.
Monet alta mente repostum.
174. A’ vén ketske-is meg-nyalja
a sot.
Senex catus naturam non exuit.
A’ vén
ketske-is meg-nyallja a’ sót. KV 474 (1713).
175. Könnyü hat ökör után tojni
[!] az ekét.
Post Herculem etiam Pigmaeus Victor. v. Quinta rota.
Könyü
tizenkét ökör vtán, el tolni egy szekeret. BD 2,7,1,5.
176. Roszsz a’ roszszal, de
roszszabb a’ roszsz nélkül.
Davus sit an Aedipus, nihil interest in
penuria.
177. A’ maga szaván fogják el a’
harist.
Suo ipsius indicio perit sorex.
Az harist az
ö maga nyelvén fogiák meg. BD 1,3,1,2b.
178. A vak-is talált volt egyszer
egy patkot.
Invenit interdum galina caeca piscium. v. Ineptis quoque interdum suffragatur
fortuna.
A’ vak-is
talál olykor egy patkót. KV 244 (1713).
179. Nem mindenkor nevet a’ vak
lo.
Non semper ridet Apollo.
180. Essö után szép idö szokott
lenni.
Post nubila Phoebus.
181. Könnyü a’ szegényt
meg-tsufolni, de nehéz fel-ruházni.
Etiam Thersites potuit aliquando
pulchrioribus alludere, non se ipsum corrigere.
Könyü a
szegényt meg czuffolni. BD 1,2,4,3.
182. A’ vak-is szereti a’ szépet.
Quod turpe audit, nec ipsis caecis placet.
183. Hoszszu a’ haja, de kurta az
esze.
Prolixas comas non semper sequuntur sapientiae
acumina.
Az aszszony
embernek hoszszu az haya, de rövid az elméie. BD 5,2,8,1.
184. Jobb a’ jo szomszed, sok
roszsz Atyafinál.
Sincera vicinitas ipsa fraternitate
quandoque praestantior.
185. Kitsiny a’ bors, de nagy az
ereje.
Corporis exigui vires contemnere noli. v. Ingenio pollet, cui vim natura negavit.
Küczin az
bors, de erös. BD 3,8,8,8.
186. Nem minden széltöl ijed-meg.
Non terretur qualibet umbra.
187. Még az árnyékátol-is fél.
Umbram veneratur.
Árnyékátol
félni. BD 1,4,4,8.
188. A’ bolondnak fa pénz-is jo.
Non novit, quid distent aera lupinis.
Bolondnak fa
pénz ió, ha el veztiis, ne bánkódgyék vtánna. BD 1,1,7,10.
189. Nem jo az embernek igen
böltsnek lenni. v. Sokszor a’ mit
látsz, se lásd.
Saepe caecum esse oportet.
190. Kap mindenfelé, mint a’
vizbe halo ember.
Titubat ut caecus.
Kap két felé,
mint az Dunába haló ember. BD 5,2,2,3.
191. Santa ebnek meszsze Buda.
Ubi nihil vales, nihil velis.
Mesze Buda
sánta embernek. BD 2,5,3,3.
192. Valagatos medvének a’
vátzkor-is jol esik.
Lepori esurienti etiam placentae sunt fici.
193. Ki tudja, mellyik bokorban
fekszik a’ nyul.
Saepe etiam molitor est opportuna locutus.
194. Nehéz tudni mi légyen a’ bé
kötött ’sákban.
Latet anguis in herba.
195. Jobb mindenkor a’ roszszat joval meg-elözni. v. A’ ki tégedet kövel hajit, te kenyérrel hajtsd-meg.
Qui tibi lapidem impingit, tu panem da ei.
196. A’ mit az ujjaddal bé
dughatsz, azt ne hadd nagyobbra menni.
Quod fieri potest per pauca, ne fiat per
plura.
197. Jobb a dolognak eleit venni.
Praestat prevenire, quam praeveniri.
Mindennek
elein vödd eleit. BD 5,4,5,9.
198. Fel sem kell venni, mint a’
kerten a’ jukot.
Contemne et vinces.
199. Sokat akar a’ szarka, de nem
birja a’ farka.
Vanas sine viribus exercet minas.
200. Sokszor még magának se
hidjen az ember.
Ne propriae quidem semper credendum
subaculae.
201. Senki-is többröl nem
számolhat, tsak a’ mire bizzák. v.
Kiki a’ maga Kádjarol dézmál.
Nemo dat quod non habet.
202. Igen nagy fát mozgat. v. Nagy fában vagta a’ fejszét.
Magna molitur.
Nagy fába
vágta a feiszét. BD 1,1,5,3.
203. Ugy illik, mint egy
szekérben hat kerék.
Istud non magis rei, quam sexta rota curri
convenit.
204. Addig hántsd a’ hársat, a’
meddig hámlik.
Ferrum dum calet, cudere quisque valet.
Addig hámcz
az hárs fát, míg hámlik. BD 3,4,1,10.
205. Engem’ nem fog az orromtol
fogva hordozni.
Non sum tam stupidus, ut mini lora
injiciant.
Orrodnál
fogva hordoznak tégedet. BD 2,10,4,3.
206. A’ ki jo reggel fel kél,
aranyat nyér.
Aurea est aurora, quibus non hiant ora.
Idején fel
serkeny ha mit akarsz. BD 2,10,4,2.
207. Alom ’s esös idö.
Somnium sicut pluviae sunt res fugaces.
Álom, s esös
üdö. BD 5,8,4,8. (KV 487. Álom ’s essös idö.)
208. A’ ki mit vet, azt arat.
Faber compedes, quas fecit, ipse gestet. v. Prout quisque sementem jecerit, ita fructum
laboris messurus est.
Az ki mint
vet, vgy arat. BD 1,6,9,8.
209. Ebnek huzzák padra a’ fejét,
a’ pedig pad alá.
Canibus ad dicendum minus aptis, non sunta
apta subsellia.
Ebnek vonszák
az asztalra feiét, ö penig az pad alá vonsza (buik). BD 3,4,2,6.
210. Könnyü a’ vargának a’
feslés.
Mitte sapientem, et nihil dic ei.
211. Nem illik a’ diszno orrában
az arany peretz.
Nihil cum amaracino sui.
Nem illik
dizno orrába az arany peretz. BD 1,3,7,5.
212. A’ ki a’ nád közepin ül,
ollyan sipot tsinál, a’ millyent akar.
Sedenti ad gubernacula imperare facile est.
Az ki nád
közöt üll, szintén ollyan sipot czinál az minemüt akar. BD 1,3,3,2.
213. Olajot a’ tüzre önteni nem
jo.
Ira non est excitanda.
Nem ió tüzet
olaiual óltani. BD 3,8,4,7.
214. Igen szoritja a’ csizma a lábát.
Inquieti est ingenii.
Ki ki maga
tudja, hol nyomja lábát a’ tsizma. KP-121 (1794).
215. A’ gyermeknek kést adni a’
kezében annyi, mint önként a’ veszedelemben taszitani.
Incauto arma subministrare, perdere est.
Nem ió
gyermeknek kés. BD 2,4,10,8.
216. A’ kinek esze nints, nagy
marhája nints.
Nemo tam pauper, quam qui bonam mentem natus
non est.
217. Bolondság a’ szántás vetés,
élet a’ szotyor kötés.
Quaestus Calathorum suffragatur saepe
melius, quam Aratorum.
218. A’ más szemében meg-látja ö
szálkát, de a’ magáéban nem a gerendát.
Non vident id manticae, quod a tergo est.
Az szálkát
más ember szömében meg látod, az gerendát penig az magadéban nem látod. BD
1,5,5,2.
219. A’ ki a’ más szájával eszik,
nem szokott jol lakni.
Si vis lucrari, rem tuam alteri ne
committito. v. Haurit aquam cribro, qui discere vult sine libro.
Más száiáual
akarz te enni. BD 2,3,4,2.
220. Ketskétöl gyapját nem lehet
kivánni.
Ubi non est, nihil habes ad quaerendum.
221. Még valamikor ki vakarja a’
tyuk.
Nullum simulatum potest esse diuturnum.
Nám az tiukis
ki vakarna. BD 1,1,10,10.
222. Nyulat kerget, ’s medvére
talál.
Leporem sectando incidit in ursum.
Nyulat
kergetve medvét ne költsünk. SzTA-9 869/2 (1584, Gyalu).
223. Eb ugordjék a’hol árok
nints.
Saltare ubi non est fovea, insani hominis
est.
224. A’ szeg ki üti magát a’
’sákbol.
Naturam furca expellas, tamen ipsa redibit.
v. Expectandum, dum res se ipsa aperiet.
Ki-tetzik a’
vas szeg a’ sákból. KV 118.
225. Ha a’ tetüt a’ lábodra
mászni meg-engeded, a’ nyakadra-is fel-fog mászni.
Est ea natura rusticorum, quae pediculorum,
quam primum superant, imperant.
226. Minden hegynek lejtöje-is
szokott lenni.
Ubi elatio vel superbia, ibi et humilitatio.
Soha nincz
oly nagy hoszszu hágó, kinek leitöie ninczen. BD 3,4,5,4.
227. Minél fellyebb hág valaki,
annál nagyobbat esik.
Tolluntur in altum, ut lapso graviori ruant.
Az ki nagyot
hág, nagyot esik. BD 1,1,6,8.
228. Elébb valo a’ betsüllet a szalonnás káposztánál. v. A’ tisztesség ’s a’ betsület jobb
mint egy arany feszület.
Omnia si perdas, famam servare memento.
Nagyobb az
emberség a’ káposztás (kontznál) húsnál. KV 55.
229. Nem kell az embernek tsak az
orráig látni.
Paulo altius canendum.
230. Ollyan okos, mint a’ Tordai
malatz.
Hic altum sapit.
231. A’ jo alkalmatosságon két
kézzel-is kell kapni.
Occasio dum favet, non est amittenda. v. Occasione utendum.
232. A’ jo gyermeknek nem kell
Joszágot hagyni, tud ö keresni.
Siculi quid relinquant prolibus, non curant:
sunt enim capaces ad acquirendum.
233. Az életre való ember, még a’
köszikla tetején-is meg-él.
Nihil tam alte natura pofuit, quo virtus
eniti non possit.
234. Ugy kovályag mindenfelé,
mint az Orbán lelke.
Totum peragrat orbem.
235. A’ hol enned adnak egyél, a’
hol ütnek fuss.
Beneficia non sunt contemnenda.
236. A’ ki keveset föz hamar
el-költi.
Quod cito fit, cito perit.
237. Nagy szeget ütett a’
fejemben.
Clavum mihi infixit.
238. Elébb valo a’ süveg a’
kontynál.
Potior est conditio virorum, quam feminarum.
239. Két éles tör nem fér egy
hüvejben.
Mali inter se conveniunt.
Két élös tör
nem fér egy hüuelybe. BD 2,2,2,5.
240. Egyik kéz a’ másikat szokta
mosni.
Mutuum praestant officium. v. Manus manum lavat.
Egyik kéz az
másikat mossa. BD 1,1,3,8.
241. A’ hal a’
fejétöl szokott meg-büdösödni.
Piscis a capite foetet.
242. Jobb alant kezdeni, és fenn
végezni.
Per spinas ad rosas.
243. A’ tök-is estve virágzik.
Sero sapiunt Phryges.
A’
tök-is estve virágzik. KV 217 (1713).
244. A’ járt utat az járatlanert
nem kell el hagyni.
Praestat semper tutiorem sequi viam.
245. Hal Barát, hal szamár,
változik az Apáturság.
Expectandum, donec res se aperiet.
Hal
barát s hal szamár, azomban Apáturságis változik. BD 3,4,4,10.
246. Elöl viz, hátul tüz.
Undique imminet periculum. v. Inter incudem et malleum positus.
Elöl
viz, hátúl tüz. BD 1,1,2,5. etc.
247. A ’ketske sem menne a’
vásárban, de ütik a’ hátulját.
Nolenti verbera sunt adhibenda.
Az
ketske sem menne az vásárra, de czapiák hátúl. BD 3,8,6,5.
248. Én kötve hiszek az embernek.
Nisi vincto fides danda non est.
Kötve
hüd komádat. BD 2,1,7,7.
249. A veszszöt addig kel hajtani,
a’ mig meg-nem erösedik.
Fingit equum terera docilem cervice Magister, ire
viam, qua monstrat eques.
250. Könnyü annak idvezülni, a’
kinek Krisztus a’ Barátja.
Cui fortuna favet, sponsa petita manet.
251. Hü belé Balás! Lovat ád Isten.
I, licet et pereas.
Belebalaz,
louat ád Isten. BD 2,2,2,10.
252. Nem minden botbol lészen
beretva.
Non ex quovis ligne fit Mercurius.
Nem
minden botból lészen borotva. BD 2,5,3,8 (SzM-2: beretva).
253. Rosz kutya az, a’ mellyet
bottal üznek a’ nyul után.
Non capit leporem, qui invitis venatur canibus. v. Invita Minerva.
Az
mely Ebet botual haitnak az Nyúl vtán, soha az nyúlat meg nem fogia. BD
1,6,1,8.
254. Az üres hordo nagyobban
szokott kongani, mint a’ tele hordo.
Indocti multo plura garriunt.
Az
üres hordó könnyen kong, de nem a’ teli. BP 132/488 (1768).
255. Uraknak valo a’ drága étel.
Esurienti stomacho non opus est medulla.
256. Szél fuvatlan nem indul.
Nihil fit sine ratione sufficiente.
Szél
fuvatlan nem indul. FV 86r (1621 után).
257. Kiki a’ maga sorsával
elégedjék-meg.
Paucis contentus, disce manere domi.
258. A’ ki mint föz, ugy eszik. v. Mint véted az ágyat, tsak ugy
fekszel.
Suae quisque fortunae faber.
Mint
veted ágyadat, úgy nyúgszol benne. KP 17 (1794).
259. A’ ki sokat farag, sok
forgáttsa esik.
Scatent mendaciis, qui nimium sunt loquaces.
Az
ki sokat farag, sok forgáczot eyt. BD 1,2,6,2b.
260. A’ hol a’ féket meg-kapják, a’
lovat-is ott szokták keresni.
Qui reus est in parte, reus est in toto.
261. Kárán tanul az okos.
Piscator ictus sapit. v. Suo periculo edoctus.
262. Minden szamár maga érzi a’
maga terhét. v. Kiki maga tudja a’
maga keresztét.
Quisque sous patimur inanes.
263. Farkast emlegetnek, ’s hát a’
kert mellett lappang.
Lupus in fabula.
Farkast
emlegetnek, kert megett kullog. BD 4,5,2,3.
264. Az ökör szokott a’ jászolyhoz
menni, nem pedig a’ jászoly az ökörhöz.
Non caput pileo, sed pileus aptandus est capiti.
265. Ember kell a’ gátra.
Hoc opus, hic labor est.
Ember
kel az gátra. BD 4,10,8,5.
266. Falu fejében kardot fogni,
nem mindenkor bátorságos.
Pro publico armari, non semper juvat.
267. A’ mit az ember egyszer a’
szájábol ki-ejt, ezt nem lehet többször viszszá vinni.
Factum infectum fieri nequit. v. Excussa semel sagitta, nequit revocari.
268. Ki vagyok én, ’s ki vagy te.
Nos poma natamus. v. Est inter Tanaim quiddam socerumque Viselli.
269. A’ nyomtató ökörnek nem
szokták a’ száját fel-kötni.
Qui servit altari, vivit ex altari.
270. Sok lud disznot gyöz.
Nec Hercules contra multos.
Sok
lud diznót gyöz. BD 1,4,2,8. etc.
271. Tégy jol az ebbel, ’s meg-ugat
réája.
Ingrato homine nihil terra pejus alit.
272. Fösvény többet költ, rest
többet fárad.
Parcis et pigris vel ipsi Dii invident.
273. A’ kent kerék könnyen szokott
menni. v. Mit árt a’ vaj a’ bélesnek.
Non unctura rotam, non tardant Sacra Diaetam. v. Data manus aperit scientiam.
Még
az kerékis inkáb fordúl kenéssel. BD 5,6,10,7a.
274. Nem kell annak örvendeni, a’
midön a’ szomszed háza ég.
Proximus ardet Ucalegon.
Bár
Teis fély ackor, mikor à szomszédod háza égh. BD 3,5,3b,9.
275. Az ajándék marhának nem kell
szörit nézni.
Quod gratis datur, grato animo est acceptandum.
Aiandék
marhának nem kel az fogát nézni. BD 4,1,2,3.
276. Nem kell azt nézni, hogy ki, ’s mi volt, vagy ki-tehene borja, hanem
azt, hogy most kitsoda, ’s mitsoda.
Boni viri, boni vini non quaerenda origo.
277. Annyit használ, mint a’ holt
lovon a’ patko.
Frustra laterem lavat vel lambit. v. Frustra mortua pectora pulsas.
278. Ketskét kertésznak tenni, ’s
ebre háját bizni éppen nem bátorságos.
Ovem lupo committere, non est tutum.
Ebre
bizni a’ hájat. (A’ bakot tenni kertésze.) KV 181.
279. Az idö mindent meg-emészt.
Tempus omnia consumit. v. Tempus edax rerum.
Az
idö ... meg-emészti a’ dolgokat. BP 106/382.
280. Jo tétedért jot várj.
Dignum tu quoque accipies praemium. v. Vicem pro vice reddam tibi dulcis amice.
281. A’ Pünkösti Királyság nem nagy
Uraság.
Breves deliciae. v. Breve lilium.
„Nagy
szégyent vall, mint egy pinkesdi király.” 16. sz.: Meliusz Péter MNy 14. 154.
282. A’ mi eröszszakoson megyen véghez,
nem szokott jo vége lenni.
Difficile est invitis canibus venari. v. Omnia sponte absit violentia rebus.
Nem
állandó az, valami eröszakkal lészen. BD 5,2,10,1.
283. A’ melly szekér meg-nem vár,
az után nem kell futni.
Fugientem sectaris fortunam.
284. A’ hol semmit sem tehetsz, ott
nints miért erölkedj.
Ubi nihil vales, nihil velis.
285. Ma rajtam történt a’ rosz,
honap rajtad-is meg-eshetik.
Hodie mihi, cras tibi.
A’
mi máson meg-esett rajtunk-is meg-eshetik. BP 90/323.
286. Nem vét nékem fittyet az orrom
alá.
Non mihi fraenum injiciet.
287. Lassan járj ’s tovább jutsz.
Delibera diu, et fac cito.
Lassan
iáry s hamaráb el iutz. BD 1,7,1,4.
288. A’ mit a’ piatzon ’s a’
malomban tudnak, a’ nem titok.
Lippis et tonsoribus notum.
289. A’ jo téteményt jutalom szokta
követni.
Pietas non caret sua mercede.
290. A’ jo barátot szoval sem kell
meg-bántani.
Bonus amicus ne joco quidem est laedendus.
291. Ne szolj száj, ’s nem fáj a’
fejed.
Praestat tacere, quam male loqui.
292. Nem mind szent az, a’ ki a’
templom küszöbit nyomdossa.
Non omnes sunt Sancti, qui calcant limina templi.
Nem
mind szentek azok, kik templomban járnak. KV 360 (1713).
293. Nézd-meg elébb az Annyát, ’s
ugy vedd-el a’ léanyat.
Qualis mater, talis filia.
294. A’ millyen a’ Pasztor, ollyan
szokott lenni a’ nyáj-is.
Qualis Rex, talis grex.
295. Már ki áll szekere rudja.
Jam est in procinctu.
296. A’ farkas ha a’ szörit
le-vetkezi-is, de a’ természetét el-nem hagyja.
Naturam turpem vel si furca expellas, tamen usque
redibit.
Czak
szörit veti el à farkas, nem természetit. BD 3,3,2,2.
297. Ha nints szöre, vagyon böre.
Si non aere, pelle.
298. Bezzeg annak sem esett porban
petsenyéje.
Fortuna duce prospere res succedunt. v. Albae galinae filius.
299. Ugyan meg-esett nékie Dioszeg
vására.
Habuit cur Indos peteret. (Illusive.)
300. Felében esett a’ tréfa.
Voluptas magna satis empta dolore.
301. Edgyik idö a’ másiknak
ellensége.
Non semper eadem juvant. v. Saepe contrariis agitamur
ventis.
Eggyik
üdö másnak ellensêge. BD 5,3,8,4.
302. A’mit nyert a’ vámon,
el-vesztette a’ harmintzadon.
Dum nimis multa volumus, plerumque pauca retinemus. v. Avidus opum, saepe vix tabulam de Naufragio
refert.
303. Az ajándék el-szokta venni az
embernek szeme világát.
Munera placant hominesque Deosque.
304. El-kell veszni azon Országnak,
a’ melly magában meg-hasonlik.
Omne regnum in se divisum desolabitur.
305. A’ mivel tovább halad, azzal
el-nem marad.
Quo differtur, non aufertur.
306. A’ ki meg-tér, idvezül.
Confessio est dimidia emandatio.
307. Minden rosz puskának vagyon
fogása.
Omne cur habet suum quia.
308. A’ gyermek meg-mondja,
hogymeg-verték, de hogy miért, azt nem.
Pulorum quidem confiteri, sed rarum est.
309. A’ szegény háztol ösztövér
malatz.
Dat pira, dat poma, qui non habet aurea dona.
310. Pásintos udvaron lakik a’
szegénység.
Ubi desunt pecora, vacuum est praesepe. v. Miseria cum aceto.
311. A’ halász a’ halászatrol, a’
vadász a’ vadászatrol szokott beszélleni.
Nauta de ventis, de tauro narrat arator.
A’
Kotsis a’ lóról, Kováts az ülöröl, Fazékas a’ korongról, Varga a’ kaptáról
beszél. BP 138/511.
312. Ha egyszer ki-kap, ütheted
bottal a’ nyomát.
Nihil juvat, amisso acludere septa grege.
„A
nyomát az bottal ütik az elfutott nyúlnak” SzHA (16. század).
313. Nem mind arany az, a’ mi
fényes.
Saepe sallimur sub specie recti.
Nem
mind arany az a’mi fénylik. (Pázmány Péter, 1613); KV 45 (1713).
314. Nem ollyan az ördög, a’
millyennek festik.
Non semper ea, quae videntur. v. Frons prima multos decipit.
Nem
olly rettenettes az ördög à mint írják. KV 308 (1713).
315. Kotyj belé, szilva lé, téged’
borsolának belé.
Interrogatus responde.
316. Még az ördögnek-is ollykor
lámpást kell tartani.
Ita Dii adorentur, ut nec diabolus offendatur.
317. Kaparj kurta, ’s néked-is
leszsz.
Cum Jove manum move. v. Si vis abundare, laboriosus esto.
Kápály
kurta-s lészen. KV 73 (1713).
318. Semmi-is ollyan keservesen nem esik, mint a’ midön ollyantol kell
szenvedni, a’ kitöl azt nem vélte az ember.
Nullum est vulnus acerbius, quam quod ab amico
accipitur.
319. A’ ki mit szeret, szép vagy
kedves az annak.
Quisquis amat ranam, ranam putat esse Dianam.
320. Halat szálka nélkül, embert
hiba nélkül nem lehet találni.
Nemo sine crimine vivit.
321. A’ szemeseké a’ játék.
Vigilantibus jura subveniunt.
Szömösnek
való az iáték. BD 1,4,9,10. (Szemesnek... KV 218.)
322. A’ki elébb mégyen a’ malomban,
a’ szokott elébb fel-önteni a’ garadban.
Qui prior tempore, potior jure.
A’ki
elöbb jün [!] elöbb öröl. KV 421.
323. Egy kárt vagy veszedelmet mas
kár vagy veszedelem szokta követni.
Nulla calamitas sola.
Nem
jár a’ szerentsétlenség magánosson. KV 370.
324. A’ ki sok felé kap, kevéssel
szokott birni.
Pluribus intentus, minor est ad singula sensus.
325. Hoszszu az ökörnek a’ nyelve,
de nem szolhat.
Bos in lingua.
326. A’ bagoly-is biro a’ maga
házában.
Tuta sub Aegide Pallas. v. Intra moenia militat.
Bagolyis
biró házában. BD 4,4,1,3.
327. A’ ki gonoszul él, még a’ fa
levelének zörgésétül-is meg-szokott rettenni.
Qui male facit, semper trepidat. v. Conscius ipsa sui, de se putat omnia dici.
328. A’ sok baba között el-vész a’
gyermek.
Qui se multis curandum praebet, perit.
Az
sok Bába között à gyermekis el szokot vezni. BD 2,6,9,2.
329. Közös lonak turos szokott
lenni a’ háta.
Vae asino, cui multi insident.
Közös
lónak túros az háta. BD 4,7,3,7.
330. A’ ki fél, az él.
Mater timidi flere non solet.
331. Kár után áldomás.
Post vulnera etiam plagae.
332. Szamár rivás nem hallik
Menyországban.
Excreationes futiles non penetrant caelum.
Nem
hallik menyországba szamár riuás. BD 3,2,6,6.
333. A’ rosz peldán nem kell himet
varrani.
Mala exempla non sunt imitanda.
334. A’ meddig a’ medvét meg nem
löved, addig nem kell a’ börit el-alkunnad.
Nemo sibi ante victoriam plaudat.
335. Arra forditja a’ köpenyeget,
a’ mellyröl a’ szél fu.
Tempori se accomodat.
Arra
forditani a’ köpenyeget (palástot), honnét a’ szél fuj. KV 73 (1713).
336. Pálnak mondják, de Péteris
érthet rajta.
Hoc tibi quoque dictum agnosce.
337. A’ magad fejed lágyát
tapogasd.
Cape tu tibi nasum.
338. Még a’ nyulat meg nem lötte,
’s mar a’ fazakat a’ tüzhez tette.
Filius ante patrem.
339. Beszél beszél a’ barát, de
alamisna a’ vége.
Sermocinatur, ut lucretur.
340. Ö sem jobb a’ Déakné
vásznánál.
Nec ille caeteris melior.
Nem
iob öis az Déákné váznánal. BD 5,7,5,2.
341. A’ lattatottat a’ latlanért
nem kell el-hagyni.
De praesenti gaudet Ecclesia.
342. Keveset tehet az ollyan harag,
a’ mellytöl senki sem fél.
Vana est sine viribus ira.
343. Varju a’ varjunak nem vájja-ki
a’ szemét.
Corvus corvo non eruit oculos. v. Lupus in lupum non vibrat dentes.
Egyik
varju nem vágja ki a másiknak szemét. 1584: Nyr. 83, 168 (1949).
344. Az ebet az Uráért szokták
meg-betsülni.
Fabulantur equi ob respectum Dominorum suorum.
Az
ki én magamat szeret, ebemetis szereti. BD 5,8,3,9.
345. A’ kinek az Isten akarja, a’
Basa-is annak adja.
Vox populi, vox Dei.
346. Annyira van, mint az ég a’
földtöl.
Toto caelo differt vel distat.
Oly
tauol vagyon tölle, mint az Egh az földtöl. BD 1,4,3,2.
347. Sokat végeznek Bétsben, de nem
ugy rendelik az égben.
Homo subponit, sed Deus disponit.
348. Nem akkor hizlalják a’ Paripát, a’mikor táborba kell menni, (mert
akkor hizva kell lenni).
Non tunc saginatur equus, dum itur ad bellum.
349. A’ vén fának árnyékában jol
lehet nyugodni.
Arbor honoretur, cujus nos umbra tuetur.
350. A’ napot annak le-menetelén
szokták meg-ditsérni.
Finis coronat opus. v. In fine canitur laus.
A
napot lementekor szokták dicsérni. SzTA-9 519/2 (1677).
Források
Baranyai Decsi János (Ioannis Decii
Baronij): Adagiorvm
graecolatinovngaricorvm
chiliades quinque. Bártfa 1598. (BD)
Bod Péter: Szent Hilárius vagy
szívet vidámító, elmét élesítõ, kegyességre serkentõ rövid kérdésekbe, és
feleletekbe foglalt dolgok. (Nagyszeben 1768) (BP)
Kis Viczay Péter (Petrus): Selectiora adagia Latino-Hungarica.
Bártfa 1713 (KV)
Kovács Pálnak magyar példa, és köz mondási. Gyõr 1794 (KP)
Pázmány Péter összes mûvei. Budapest (PP)
Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar
Szótörténeti Tár. I–X. Bukarest–Budapest 1975–2000 (SzTA)
Szenci Molnár Albert (Albertus): Dictiones
Ungaricae, summo studio collectae et Latine conversae... usitatoribus
proverbiis Ungaricis, cum Latinis adagiis aequipollentibus locupletatae...
Hanau 1611 (SzM-2)
Uõ: Dictionarium
Ungarico-Latinum... nunc tertium locupletatum, cui impersa sunt usitatiora
proverbia Ungarica cum aequipollentibus adagiis Latinis... Heidelberg 1621.
(SzM-3)
Szent-Páli István (Stephanus): Grammatica
Hungarica naturali methodo latio sermone concinnata et in usum linguam
Hungaricam discentium per Stephanus Szent-Páli liberae regiaeque civitatis
Albae-Carolinensis senatorem luci publicae tradita. Nagyszeben (Cibinii)
1795.
Szkharosi Horváth András (16. sz.
közepe) RMKT. II. 205. (SzHA)
Fasciculus Vocabularum Sententiarum
et Adagiorum. 17. századi kézirat. Országos Széchényi Könyvtár. Duod. Hung.
51. (FV)
Függelék
A
korábbi közmondásgyûjtemény-felsorolások, például Tolnai Vilmosé, nem
említik azt a frazeológiai gyûjteményt, amelyik Szent-Páli István 1795-ben Nagyszebenben kiadott Grammatica Hungarica címû könyvének függelékében (283–302. old.) Adagia in M. Transylvaniae Principatu inter Hungaros vigentia; eaque
Hungarico Latina címmel jelent meg és 350 szólást és közmondást foglal
magában. A gyûjteménynek a könyv nyelvtani részével nincsen kapcsolata, mûve
latin nyelvû szövegében Szent-Páli nem foglalkozik frazeológiai kérdésekkel. A
gyûjtemény összeállításában érvényesített szempontjai mégis világosan
mutatják, hogy nemcsak jó érzékkel, hanem bizonyos frazeológiai meggondolások,
szempontok alapján válogatta össze a latin nyelvû értelmezésekkel közölt
kifejezéseket.
E szempontok közül elsõnek azt
kell kiemelnünk, hogy Szent-Páli nem általában magyar szólásokat és közmondásokat közölt, hanem csakis azokat
vette fel gyûjteményébe, amelyek az erdélyi magyarság körében éltek. Õ tehát
az elsõ olyan gyûjtõnk, aki nemcsak tudatában van annak, hogy nyelvünk
kifejezéskészlete tájankénti megosztottságot mutat, földrajzilag tagozott,
hanem ebbõl a gyakorlat számára is levonja a következtetést, és regionális
kifejezésgyûjteményt állít össze. Ennek a következménye az, hogy számos
elavult, nyelvjárási szólásunknak ez az összeállítás a legrégibb, sõt ha a
belõle merítõ késõbbi gyûjtõk – Kresznerics és Ballagi – adatait nem számítjuk,
az egyetlen forrása. Ilyen szólás például ez: „Jol ki huzza a’ Banffi vagy
’Suki hajnalt [...] Endymionis somnum
carpit. v. Videtur cum gliribus
certare” (284). Ezt a kifejezést Szent-Páli gyûjteményébõl vette át
Kresznerics (vö. kézirat 53r és Kr. I. 33), továbbá Ballagi (Magyar példabeszédek, közmondások és
szójárások gyûjteménye. Szarvas, 1850. 33 és 452). A szólásnak az a
változata, amelyben a Bánffy-hajnal a
sokáig alvás jelképe, irodalmi adattal is igazolható: 1856: Jósika M.: Pygm.
II. 70: „a tábornok ... [az] éjszakázástól kimerülten, jól kihúzta a Bánffy-hajnalt” (NSz.). Valószínûnek tartom, hogy e
szólás Bánffy Györgyre, Dénes fiára utal,
aki 1691-tõl Erdély kormányzója volt, s aki Bethlen Miklós önéletírása szerint
folytonos kártyázással töltötte az idejét, és „sok álommal mulatta el az
erdélyi dolgokat” (l. Révai Lex.).
Hasonlóképpen Szent-Páli
gyûjteményében találjuk a legrégibb adatot ezekre a szólásokra és
szólásváltozatokra is:
a) „Nem fér a’ májához. Perferre non potest. v. Stomachus ei non fert” (286). Hogy innen került Ballagi teljes
szótárába, azt mutatja, hogy értelmezése a Szent-Pálitól megadott latin kifejezések
pontos fordítása: ’nem tûri, nem szívelheti’.
b) „Bávoszkodik, mint a’ borju az uj kapun. Vitulus ad novam portam”
(285). Más változatokban a 17. század közepétõl ismeretes: 1668: Az ökör mikor uj kaput [...] lát, csak el-bámul
azon [...] Vacca ad novã portã!” Matkó: BCsák. 101). Ez az adat
egyébként azt is mutatja, hogy e szólásunk nem német jövevény, mint Trencsény
(Nyr. XXVIII. 14) és mint Simonyi (uo. 293) vélte, hanem az idézett latin
megfelelõk hatására keletkezett. A Szent-Pálitól feljegyzett formának megfelelõ,
újabban közölt erdélyi változatok: Torda: Bámûl,
mind a bôrnyu az ûjkapunn (NyF. XXXII. 39); Kutyfalva, Marosszék: Bámulnak, mint a bōrju az új kapun
(MNy. XXXII. 269). A szólás köznyelvi alakjában a kapu szónak -ra a ragja
(ÉrtSz. I. 682).
c) „Igen
szorítja a’ csizma a’ lábát. Inquieti est ingenii” (295). A 18. század
végérõl – Szent-Páli adatát nem tekintve – csak közmondásként ismeretes:
1794: Ki ki maga tudja, hol nyomja lábát
a’ tsizma (Kovács: i. m. 121; vö.
Erdélyi: MKözm. 70; Szentes: Nyr. XIII. 370). Szólásként ebben a formában, de
eltérõ jelentéssel csak a Mátraaljáról közölték: „Szoríttya a csízma a lábát.
Bajban van.” (Nyr. XXXI. 284. – Változatairól és eredetérõl. O. Nagy Gábor: Mi fán
terem? Bp. 1961. 48; illetve 1965. 99. és 1979. 10–12.)
E szólások jól szemléltetik
Szent-Páli adagiumainak a jellegét is. Nem régebbi gyûjteményekbõl átvett,
nem is irodalmi mûvekbõl kiírt, hanem a beszélt nyelvbõl gyûjtött kifejezések
ezek. Nincsenek közöttük sem egyes szavak, sem pedig olyan verses gnómák,
amilyeneket fõképp azokban a gyûjteményekben találunk, amelyeknek az
összeállítóit elsõsorban erkölcsi-pedagógiai – nem pedig nyelvi – szempontok
vezették. A Szent-Pálitól közölt kifejezésanyag csupa olyan szólást,
szóláshasonlatot és közmondást tartalmaz, amelyekrõl gyûjtõjük lehántott minden
alkalmi elemet, és amelyek a kifejezés jellegének egységes voltát tekintve
csupán gyûjteményeink anyagával vethetõk össze. Épp ezért nagy kár, hogy
Szent-Páli gyûjteménye idõk folyamán teljesen feledésbe merült, és a késõbbi
gyûjtõk – Kresznericset és Ballagit kivéve – sem a frazeológiai anyag
gyûjtésének szempontjait, sem pedig magukat a kifejezéseket illetõen nem
merítettek a gyûjteménybõl.
(A függelék
részlet O. Nagy Gábor A magyar
frazeológiai kutatások története címû tanulmányából. Nyelvtudományi Értekezések
95. Szerk. Kovalovszky Miklós. Bp. 1977. 28–29.)
The
Hungarian Proverb Collection from Transylvania by István Szent-Páli. The
first Hungarian regional proverb collection is in the Appendix (pp. 283–302) of
the Grammatica Hungarica (Hungarian
Grammar in Latin) by István Szent-Páli – counsellor of Gyulafehérvár –,
published in 1795 in Szeben for Austrian officials intending to learn
Hungarian, the mother tongue of the major part of the population of
Transylvania.
In 350 headings there are 371 Hungarian
proverbs together with an equivalent phrase is Latin. Out of these 206 can be
found in earlier sources, 106 in the first, 1598 collection by János Baranyai
Decsi, 21 in that of Péter Kis-Viczay (1713) and 19 in other sources. The paper
presents the complete list of Szent-Páli’s proverbs together with the Latin
equivalents, to which the forms found earlier were added. At the end the short
assessment of the collection by Gábor O. Nagy – published in 1977 – is also
presented.