Balogh Béla
Schönherr Gyula élete és munkássága (1864–1908)
1. 1910. augusztus 20-án
lélekemelõ ünnepség színhelye volt Nagybánya. A város jelképévé vált
István-toronytól alig százméternyi távolságra, a korabeli Bercsényi Miklós (ma
Cloºca) utca 11. szám alatt fekvõ Schönherr-ház falára helyezett emléktáblát
leplezték le ezen a napon.
Az ország minden részébõl
idesereglett történészek, múzeumi szakemberek, mûvészek, egykori barátok és
tisztelõk mellett a nagybányaiak rótták le kegyeletüket a több mint két éve
halott Schönherr Gyula emléke elõtt. A közadakozásból készült emléktáblával és
a kegyelet virágkoszorúival annak a tudós embernek az emléke elõtt
tisztelegtek, aki tehetségének és hangyaszorgalmának köszönhetõen, a
századforduló éveiben a tizenegyezernél alig valamivel több lakost számláló
Nagybánya fiai közül elsõként mondhatta magáénak a tudományos akadémiai tagsági
címet.
Az azóta eltelt hosszú idõszak
folyamán a társadalom életében óriási gazdasági, társadalmi és politikai
változások mentek végbe. Ezekkel párhuzamosan a különbözõ tudományágak és így a
történelem is nagyot lépett elõre. Haladásunk érdekében az elõttünk járt
történészek munkásságát is számba kell vennünk, a hagyományokat is értékelnünk
kell. Ezen megfontolások késztetnek arra, hogy a továbbiakban az olvasóval
együtt nyomon kövessük Schönherr Gyula pályájának alakulását, és ennek fényében
megkíséreljük számba venni azokat az eredményeket, amelyeket ez a napjainkban
ritkán emlegetett elõdünk magáénak vallhatott.
Célunk elérésében mindenekelõtt
Schönherr nyomtatásban megjelent mûveire támaszkodunk. Fölhasználjuk továbbá
Morvay Gyõzõ 1910-ben megjelent „életrajz-vázlatát”, valamint a Hoffman Árpádné Schönherr Szidónia másolatában
fennmaradt, ma a Nagybányai Állami
Levéltárban õrzött, majdnem 900 sûrûn írott lap terjedelmû, a maguk
teljességében egy gazdag naplóval is felérõ, fõként a család tagjaihoz írott
Schönherr-leveleket.[1] Nagy
segítség volt számunkra a Nagybányai Múzeum könyvtárában található több
Schönherr-kézirattöredék és az általa összeállított oklevélgyûjtemény, valamint
a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában õrzött
Schönherr-hagyaték leltárának áttekintése is.
2. Schönherr Gyula 1864.
szeptember 26-án született Nagybányán. Antal nevû apja a XVIII. század végén
Pozsonyba és onnan Kapnikbányára szakadt bajorországi Schönherrek
leszármazottja; jogot végzett, és kezdeti írnokoskodás, illetve ügyvédeskedés
után évtizedeken át Nagybánya választott, utóbb kinevezett rendõrfõkapitánya
volt. Anyai nagyszülei – Csausz Bogdán, illetve Verzár Veronika – mindkét ágon
az Erdélybe telepedett s innen a XVIII. század második felében Nagybányára
került örmény telepesek unokái, akik révén a korán árvaságra jutott Csausz Anna
a nagybányai Décsény nevû határrészben inkább jelképes, mintsem vagyoni értéket
jelentõ szõlõt örökölt. Sokkal számottevõbb útravalónak bizonyult anyja számára
a pesti angol kisasszonyok intézetében szerzett magas fokú zenei képesítése:
kitûnõ zongorajátékával és idõs koráig megõrzött szervezõkészségével évtizedeken
át a nagybányai zenei élet vezéregyénisége volt. A szülõknek Gyulával együtt öt
gyermekük volt, akik közül négy érte el a felnõtt kort.
A szülõk széles körû mûveltsége a
korszak haladó jellegû társadalmi, politikai és mûvelõdési eszméinek
befogadására való törekvéssel párosult. A gyermek, majd serdülõ Schönherr Gyula
magára eszmélésének éveiben a szülõi házban gyakran megfordult a számûzetésbõl
hazatért „vad gróf”, Teleki Sándor, valamint az utóbbihoz látogató Türr István
tábornok és ifjú Lendvay Márton színész. A Schönherr-házban szállt meg a
városba látogató Jókai Mór is. Mindez nem múlt el nyomtalanul az elemi és
gimnáziumi tanulmányait szülõvárosában végzõ ifjú felett. Érdeklõdését a családi könyvtár történelmi,
természetrajzi és szépirodalmi mûvei is alakítják, másrészt a város környékén
tett kirándulások egész életére beléoltják a természet szépségei iránti
szeretetet. Gyerekfõvel, 13 éves korában a padlásokról és szekrényfiókokból
elõkerült „régiségekbõl” megrendezi élete elsõ kiállítását, majd még ugyanabban
az évben másodmagával szerkeszti és írja a Házi
Értesítõ
és a Hajnal címû, mindössze egy-egy
számot megért diáklapokat. Tizenhat esztendõs, amikor „Numizmatica” néven
rendezett kiállításának katalógusában a Nagybányán ismeretes régi pénzek mellett
már építészeti maradványok, régi edények és öltözetek is megjelennek. Édesanyja közvetlen irányításával zongorázni
tanul, és amikor 1880-ban a gimnázium VI. osztályát befejezi, kulturált
zongorajátékát hallva, sokan sikeres mûvészi pályát jósolnak az ifjú
Schönherrnek.
A zene és a történelem iránti
érdeklõdése a gimnázium Szatmáron végzett utolsó két éve alatt is tart. A Thököly-féle fölkelés elõzményeirõl,
lefolyásáról és következményeirõl címû, 254 lap terjedelmû pályamunkáját a
szatmári Kazinczy Kör díjnyertesként jutalmazza. Ekkor azonban életében törés
következik: családi elhatározásra 1882 õszén a bécsi Pázmáneumba kerül.
Pártfogói fényes egyházi karriert jósolnak az értelmes és törekvõ
papnövendéknek, õ azonban hamar rádöbben, hogy ez a pálya nem neki való. A
szakítás gondolatát még decemberben közli szüleivel, és ettõl az idõtõl kezdve
minden levelében panaszkodik az intézetben uralkodó „XVI. század elei
viszonyok”-ra. Folyton bírálja a Pázmáneum nevelési elveit, nem érzi otthon
magát az intézetben, ahol egyesek szemében a zenével, sõt a történelemmel vagy
a régészettel való foglalkozás is bûnnek számít. Apja és az apai rokonság
azonban hallani sem akar az intézet elhagyásáról, így áthidaló családi
határozat születik: Gyula végezze el az elsõ évet, s a többi õszig majd eldõl.
Alávetve magát a család akaratának, sikerrel vizsgázik, de már év közben minden
szabad idejét zongorázással, valamint történelmi, mûvészettörténeti, régészeti
és numizmatikai olvasmányokkal tölti.
A következõ év, 1883 õszén az apai
támogatás megvonása árán is budapesti joghallgató lesz. A kötelezõ jogi
tanulmányok mellett érdeklõdése kezdettõl fogva a történelem és ezzel
összefüggõ alaptudományok elsajátítására irányul. Már elsõéves korában
órarendjében Kerékgyártó Árpád hazai
mûvelõdéstörténete heti négy, Thorma Károly római éremtana egy, Horváth Árpád jogtörténeti bevezetése az
oklevéltanhoz egy órával szerepel, majd a másodéven ezeket Wenzel Gusztáv Magyar bányajog címû elõadása,
Kerékgyártó történelemelmélete, Thorma numizmatikája, továbbá Szádeczky
Lajosnak a román fejedelemségek és Erdély kapcsolataival foglalkozó kurzusa
egészíti ki. Felkészülése céltudatos; másodéves korában, jóval az egyetemi
kurzusok megkezdése elõtt, 1884. augusztus 6-án írja egyik levelében:
„beiratkoztam Wenzel bányajogi elõadásaira is, melyre az õsrégi bányaváros
[Nagybánya] tisztán bányászati alapon emelkedõ fejlõdése tanulmányozásánál
okvetlen szükség van”.[2]
Az egyetemi óralátogatással
párhuzamosan kezdettõl eljár a Magyar Történelmi Társulat és az Akadémia
történelmi osztályának üléseire. Szádeczky ajánlatára 1883 decemberében az
elõbbi tagjává válik. Megélhetése biztosítása érdekében rövidesen a Nemzeti
Múzeum könyvtáránál napidíjas gyakornoki alkalmazásért folyamodik. Alig másfél
hónapi „igen heterogén munkakör” betöltése után 1884. május 19-én, Fejérpataky
László kérésére a könyvtári osztályhoz tartozó levéltárba kerül, ahol – mint
írja – „most [...] kizárólag oklevelekkel és történeti dolgokkal foglalkozom”.[3]
A hírneves diplomatikus Fejérpataky és Schönherr között életre szóló kapcsolat
létesül, mely a kezdeti oktató–tanítványi viszony meghaladásával fokozatosan
munkatársi és egymást kölcsönösen kisegítõ barátsággá érik.[4]
Az egyetemi hallgató és napidíjas
múzeumi gyakornok Schönherr nagy akaraterõvel és munkakedvvel tanul és
dolgozik; jó munkabeosztásának köszönhetõen már 1884 novemberében Nagy Imre
felszólítására az Anjou-kori okmánytár szerkesztésében segédkezik, a Századok
számára elkészíti Thököly Imre és
Wesselényi Pál mint vetélytársak címmel a következõ évben megjelenõ elsõ
nagyobb tanulmányát és a még ugyanabban az évben magyar és német nyelven
kinyomtatott A Margitsziget történetének
vázlata címû összeállítását. 1886 elsõ fele „nagybányai év”: az ekkor
elkészült, tudományos körökben felolvasott és a Turulban megjelent Nagybánya régi pecséteirõl címû
tanulmányával Schönherr osztatlan sikert arat, majd a Nagybánya és Vidéke címû
hetilapban cikksorozata jelenik meg, melyben a Szatmár vármegyei
múzeumegyesület megalakítását sürgeti, egy másik cikkében pedig a XV. századi
Nagybánya egyházi és mûvelõdési életébe nyújt betekintést.
Tehetsége és szorgalma
elismeréseként tanulmányai utolsó évében (1886–87) a Történelmi Bizottság
jelöltjeként ösztöndíjjal a bécsi Institut für Österreichische Geschichtsforschungba
kerül. Az itt töltött év céltudatos munkálkodásának jellemzésére az 1886.
november 20-i levelébõl idézünk: „Fõtantárgya az intézetnek a diplomatika,
melyet Sickel ad elõ. Egy historikusnak mindenesetre szüksége van diplomatikai
ismeretekre, hogy levéltári kutatást tehessen.” Schönherr nem akar
„diplomatikus” lenni, erre a hazai egyetemen ott van Fejérpataky. A német és
közvetve az osztrák oklevéltan, amint arra már otthon is felhívták a figyelmét,
eltér a magyarországitól, ám az intézet látogatása során a tudományág
legkorszerûbb módszereit sajátíthatja el, s ez egyúttal „lépcsõfok az akadémiai
tagságra”.[5]
Szorgalmasan tanulmányozza a bécsi Udvari Kamara levéltárát; itteni kutatásai
eredményeképpen késõbb négy közleményt jelentet meg a Történelmi Tár és a Turul
hasábjain.
Bécsbõl visszatérve, 1887.
októberi kezdettel ismét napidíjas gyakornoki állást vállal a Nemzeti
Múzeumban, s kezdettõl a levéltárban dolgozik. Rövidesen évi 1200 forintos
fizetéssel járó bécsi állami hivatalnoki állást ajánlanak Schönherrnek. A
fiatal tudós azonban tudományos elõrehaladása érdekében, rövid habozás után,
hátat fordít a cseppet sem megvetendõ, társadalmi emelkedést jelentõ
ajánlatnak, és megmarad az eddigi 600 forintos napidíjasi állásában. 1887
második felét és a következõ évet köznapi feladatai elvégzése mellett levéltári
kutatással töltötte; többek között Zágrábban is dolgozik. Részt vesz a Ragusa és Magyarország összeköttetéseinek
oklevéltára szerkesztésében, pecséttani értekezéseket közöl, felmérést Nagybánya nyilvános könyvtárairól, és a
magyar könyvnyomtatás történetéhez kapcsolódó cikket jelentet meg. Szorgalmasan
készül doktori szigorlatára és értekezésének megvédésére. 1889. február 23-án
„államtudori” doktorrá avatják.
Még csaknem hat hónapot kell
várnia „múzeumi levéltári gyakornokká” történõ kinevezésére. Nem kis malíciával
írja ezzel kapcsolatban: „A levéltárban most már egy napidíjas van alám
rendelve, s Fejérpataky távollétében én vagyok a fõnök!”[6]
Közbenjárására és érdemei
elismeréseként a Történelmi Társulat elhatározza, hogy 1889-ben
Máramarosszigeten tartott vidéki gyûlésének meghosszabbításaként augusztus
második felében Nagybányán „partikuláris konventikulumot”, fiókülést tart.
Ennek megszervezése Schönherre hárul, aki emellett a nagybányai városi levéltárról
is elõadást tart. A sikeresen megrendezett ünnepély növeli Schönherr
népszerûségét, aki ekkor már tudatosan készül elsõ olaszországi
tanulmányútjára, melyre 1889. december 21. és 1890. március 28-a között került
sor.
Itáliai tartózkodásának legfõbb
állomásai Velence, Bologna, Firenze, Pisa, Livorno, Nápoly, Palermo és fõként
Róma. Bárhol fordult meg, a levéltárak és könyvtárak állandó látogatásán kívül
mindig módot talált arra, hogy megismerkedjék a város és a környék
nevezetességeivel; a múzeumok, képtárak és templomok látogatása mellett sok
idõt szánt az olasz földön lépten-nyomon elõforduló mûemlékek és más természetû
nevezetességek megszemlélésére. Küldetésének fõ célja a vatikáni levéltárban
végzendõ kutatás, s ezen belül fõként a Mátyás király uralkodásával összefüggõ
emlékek feltérképezése volt. Fraknói Vilmos, a Vatikáni Magyar Okirattár (Monumenta Vaticana) fõszerkesztõje –
Schönherr kutatásainak eredményével szerfölött elégedetten – megbízza õt a
sorozat VI. kötetét felölelõ, Mátyás
király levelezése a római pápákkal. 1458–1490 címû munka sajtó alá
rendezésével. A kiadvány 1894-ben jelent meg, és egyhangú vélemény szerint
mindenben megfelelt kora követelményeinek.
Schönherr idõközben már 1890
novemberétõl a Magyar Könyvszemle segédszerkesztõjeként dolgozik, egy évvel
késõbb tagja lesz a Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgatóválasztmányának,
majd 1892 februárjában a társaság jegyzõjévé, utóbb titkárává és a Turul
fõszerkesztõjévé választják. 1891 nyarán saját költségén, évi szabadsága idején
Münchenben kutat. Két év leforgása alatt (1891–1892) különbözõ folyóiratok
hasábjain 14 közleménye és tanulmánya jelenik meg. Jogosan írhatta tehát a
Pesti Napló Schönherrõl: „egyike fiatal tehetséges történészeinknek”.
Magasra ívelõ tudományos sikerei
erkölcsi téren kárpótolják mostoha anyagi helyzetéért, amelyben múzeumi
tisztviselõként tengõdött. Ennek tudatában keserû kifakadással írja: „...az
állam az intézetek tudományos jellegének ignorálásával úgyszólván kezelési
hivatal színvonalára akarja süllyeszteni a múzeumokat, [...] a minisztérium
ránk vonatkozó terveibõl megtudhattuk, hogy odafent [...] még csak azt a
javadalmat sem akarják megadni, amit a tanárok élveznek. S hagyják, hogy
diplomás emberek, szaktudósok gyakornoki címmel szolgáljanak éveken keresztül.
Ilyesmi csakis Magyarországon lehetséges, ahol a képviselõválasztásra milliókat
dobnak ki, de egynéhány ezer forintot sajnálnak az ország elsõ tudományos
intézetétõl.”[7]
Elégedetlenségét nemcsak hozzátartozóival osztja meg, hanem egyik mozgatójává
és cselekvõ részesévé válik annak a mozgalomnak, mely a „múzeumosok” részérõl
Csáky és Wekerle minisztereknél küldöttségileg szorgalmazza tarthatatlan
helyzetük rendezését.
Ennek ellenére az 1892-es
esztendõ Schönherr részére a tudományos hírnév megalapozásának éve. Mátyás
király fiáról, Corvin Jánosról készülõ monográfiája tervezetével és ennek
kidolgozott elsõ fejezetével elnyeri a Bay Ilona által felajánlott 30 aranyat.
A monográfia teljes anyagának összegyûjtése céljából 1893 nyarán a kelet-sziléziai
Troppau és Boroszló könyvtáraiban és levéltáraiban kutat. Egyes fejezeteinek
többszörös átdolgozása után a mû kézirata 1894 kora tavaszán nyomdába kerül. De
Schönherrt már újabb feladatok várják.
1893 februárjában a Történelmi
Társulat választmányi tagja, ez év augusztusától pedig a Magyar Könyvszemle
ideiglenes, majd tényleges fõszerkesztõje lesz. A múzeumi levéltár idõközben az
õ vezetése alá kerül, majd 1894 áprilisában végre kinevezik a Magyar Nemzeti
Múzeum levéltárnokává. Beválasztják a Teleki-oklevéltár XVI–XVIII. századi
részének 2. kötetét elõkészítõ szerkesztõbizottságba, ahol többek között
Tagányi Károllyal dolgozik együtt. A soron következõ legnagyobb feladatot
azonban a Szilágyi Sándor fõszerkesztõ irányításával megjelenõ millenniumi A magyar nemzet története jelenti,
melynek 1894 októberétõl Schönherr segédszerkesztõje és társszerzõje. Õ írta a III. kötetben Az Anjou-ház örökösei címû, mintegy 250 lapnyi terjedelmû részt.
Fejérpataky önzetlen segítsége
mellett is, aki az általa tervezett Zsigmond-kori
oklevéltár meglévõ anyagát Schönherr rendelkezésére bocsátotta, e rész
megírása sok gonddal járt; még az 1895 októberében tett olaszországi utazása
idején is ezen dolgozott, és így az év végére sikerült befejeznie.
Tudományos alkotó munkásságának
elismeréseként 1896 májusában elnyeri a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ
tagságát. A kitüntetést érthetõ örömmel fogadja; tudja, hogy keményen
megdolgozott érette.
Ebben az idõben munkaerejét a
megsokasodott szerkesztési feladatok kötik le. Szilágyi Sándor, súlyosbodó
betegsége következtében, az év nagy részét gyógykezeltetéssel külföldön tölti,
s így az elvállalt és halasztást nem tûrõ millenniumi kötetek szerkesztése
Schönherr vállára nehezedik. Emellett rá vár a Turul és a Magyar Könyvszemle
gondozása is.
Akadémiai székfoglaló
értekezésének témájául a Zsigmond király uralkodása elsõ szakaszát szinte
teljesen kitöltõ és fõként a Nápolyi László nevéhez fûzõdõ külföldi
trónkövetelések bemutatását választja. A korszakkal foglalkozó német, francia
és olasz szakirodalom eredményeinek felhasználásán alapuló értekezése osztatlan
elismerést kap: „ez az én hetem volt” – írja haza 1897. április 5-én nem kis
büszkeséggel.[8] A közeljövõ
fõ feladataként az egyetemi magántanári képesítés elnyerését, másrészt kora ifjúságától
érlelt álmának – mely 1896 augusztusa óta szerzõdési kötelezettségévé is vált
–: Nagybánya város monográfiájának megírását tûzi ki. Ám mindkét irányban lassan halad; rövidesen rá kell döbbennie,
hogy megélhetésének biztosítása érdekében vállalt szerkesztõségi feladatai és
különféle bizottsági kötelezettségei ideje és munkaereje nagy részét lekötik:
„Legtõbb idõt vesznek igénybe ezek a disznó gyûlések.”[9]
Levéltári munkássága során éveken
át a kisebb-nagyobb családi levéltárak átvételét intézi. Ennek érdekében
rengeteget levelezik, és még többet utazik; fogadóesteken van jelen,
politikusok és mûvészek társaságában alkalma nyílik betekinteni az ország
politikai életének kulisszái mögé is. A látottakat éles elmével mérlegeli, és
1898 januárjában megállapításait rögzítve ezeket írja: „...közállapotaink fent
és alant teljes romlásnak indultak [...] egy kis históriai szemmel
végigszámlálva az emberiségnek nagy határköveit, nem nehéz megjósolni a nagy
szociális forradalmat, mely 20 év múlva, talán elõbb is, új képet fog adni a
világnak.”[10]
Tudományos céljai megvalósítása
érdekében 1897. szeptember 17. és október 15-e között Zágráb, Velence és a
dalmát tengerpart egykori központja, Zára levéltáraiban és könyvtáraiban kutat,
ezek eredményeként akadémiai székfoglalóját kibõvíti, és a következõ évben
önálló füzetben is megjelenteti. Emellett 1898-ban fõként heraldikai
tanulmányokat közöl, de ugyanebben az évben Nagybánya középkori történetével
kapcsolatos több alkalmi összegezése is napvilágot lát, mintegy jelezve, hogy
szülõvárosa iránti kötelezettségeirõl sem feledkezett meg. Ez év nyarán
megjelenik A magyar nemzet története
X. kötete is. „Szép vállalkozás volt – írja Schönherr –, és sok örömöm tölt
benne, de a Zsigmondkori rész írói babérjain meg a pénzbeli hasznon kívül a
segédszerkesztésbõl nevemre nem sok dicsõség háramlik, inkább úgy tekintem,
mint az utolsó köteles áldozatot az öreg Szilágyi Sándorért, akirõl bizony
mikor hozzákezdtünk, nem hittük, hogy meg fogja érni a végét.”[11]
Úgy
tûnik, Schönherr okult a közelmúlt tapasztalatain, és képességeit a jövõben a
tudományos kutatás terén szándékszik kamatoztatni. Ám nem így történt! Némi többletjövedelem reményében elfogadja a
Múzeumok és Könyvtárak Országos Fõfelügyelõségének titkári munkakörét, s ebben
a minõségében éveken át ereje nagy részét szervezési kérdésekkel fogja lekötni.
1898. december 16-i levelében írja: „...dolgaim nemhogy fogynának, hanem úgy
nõnek, mint a lavina, s attól félek, hogy egyszer csak maguk alá fognak
temetni.”[12] A kívülálló
éveken át errõl a belsõ tusáról mit sem sejt, mert kisebb horderejû
feladatainak példásan eleget tesz. Sõt, rövidesen benyújtja az egyetemre
magántanári képesítése iránti kérelmét, és készül második római hivatalos
kiküldetésére. Ez alkalommal az Akadémia Forster Gyula és Scitovszky János
nevére alapított 1300 koronás díjával utazik. 1899. január 28. és május 18.
között Firenzében és fõként Rómában kutat. Visszatérve átveszi a Szilágyi
Sándor halálával gazdátlanná vált Magyar
Történelmi Életrajzok szerkesztését, majd 1899. július 31-én részt vesz
a Petõfi halálának 50. évfordulója alkalmából szervezett segesvári, illetve
fehéregyházi ünnepségeken. Ezek végén elítélõen nyilatkozik a kormányhoz közel
álló körök sovén magatartásáról: „egészen kár volt Bathának s azután a banketten
egy csomó bõsz magyarnak provokálni” a nemzetiségeket.[13]
Fõfelügyelõségi titkári
tisztségében a századforduló éveiben részt vállal az ország egész területét
átfogó vidéki múzeumi és könyvtári hálózat szervezésében. Foglalkozik az aradi,
temesvári, szatmári, máramarosszigeti és nagybányai múzeumokkal és
könyvtárakkal is. Tudományos kutatásokra azonban alig jut ideje. 1900.
szeptember 28-i levelében írja: „...tegnapelõtt töltöttem be a 36. évet, s
bizony nem merek mérleget csinálni erkölcsi és anyagi aktíváim és
passzíváimról, mert félek, hogy nem lennék megelégedve.”[14]
Éveken át a nagyobb fizetéssel járó
igazgató-õri kinevezését várja, mely lehetõvé tenné számára, hogy szerkesztõi
és más adminisztratív jellegû munkái egy részétõl megszabaduljon. „...soha sem
fájlaltam jobban, mint mostanában, hogy aktagyártással és ülésezéssel kell
elfecsérelnem a drága idõt, melyet oly szépen használhatnék fel tudományos
feladataim teljesítésére.”[15]
1901. november végi soraiból idéztünk, de e kérdés leveleinek vissza-visszatérõ
fõ motívumává vált.
Ez év végén a budapesti
tudományegyetemen megszerzi az egyetemi magántanári képesítést. Elsõ egyetemi
elõadását 38. születése napján, 1902. szeptember 26-án tartja. Kurzusa
témájaként Magyarország történetének az Árpád-ház
kihalásától a mohácsi vészig (1301–1526) terjedõ korszakát választja. Elõadásai
elõkészítésére rengeteg energiát fordít. Bizonyság erre az a négykötetes,
csaknem 1500 lapnyi kézirat, amely elõadásainak szövegét és jegyzetanyagát
tartalmazza.[16] Elõadásait
az elsõ félévben 38–52 hallgató elõtt tartotta; kezdõ tanár létére ez
semmiképpen sem lekicsinyelhetõ szám. Elsõ, bevezetõ elõadásának szövegét
egyébként Magyarország 1301-ben
címmel nyomtatásban is megjelentette.
Egyetemi elõadásainak
folytatására csupán 1903 õszén került sor. Idõközben a Franklin Társulatnál
szerzõdést köt a XIV–XV. századi világtörténelem megírására, és Nagybánya
monográfiájához gyûjti az adatokat, majd harmadszor is Rómába utazik, ahol a
Nemzetközi Történelmi Kongresszus 1903. április 2–9. között zajló munkálatain
vesz részt. Ezt a külföldi utazását egy Corvin-kódex felfedezése teszi
emlékezetessé: „..április 6-án a Casanate könyvtárba, a kongresszus
tiszteletére rendezett kiállítás megtekintésére és tanulmányozására mentem el
[...]. A kiállítás utolsó elõtti tárlójában a XIV. és XV. századi miniatûrös
kéziratok között egy hatalmas méretû kódex vonta magára figyelmemet, s mikor
azt szemügyre vettem, címerében enyészetnek indulva, de még eléggé kivehetõleg
a Corvin kódexek címereinek jellemzõ típusát ismertem fel. [...] A kézirat
természetrajzi és orvosi könyv, füvek, állatok, ásványok leírásával és
képeivel, és azoknál, amelyek Magyarországon is elõfordultak, valaki oda írta
magyar nevüket.[...] Corvin kódex, mely egyszersmind magyar nyelvemlék is,
unikum.”[17]
Rómából visszatérve éjt-napot
kihasználva a Franklin Társulattal kötött szerzõdése teljesítésén fáradozik, de
rövidesen rá kell döbbennie, hogy a munkával nem sikerül idõre elkészülnie.
Barátai közbenjárására a kiadóvállalat „minden akadékoskodás nélkül kiengedte
az obligációból”. A kötet megírását Csuday Jenõ vette át; benne a Schönherr
által megírt fejezet A magyarországi
renaissance címmel az õ neve alatt jelent meg. A minden kudarcára
hatványozottan érzékeny Schönherrt az eset idegileg súlyosan megviselte, és
orvosai sürgetésére 1903 júliusában a Grác melletti Judendorfba utazik
gyógykezelésre. Innen visszatérve elfoglaltságain akar lazítani, és rövidesen
lemond a Magyar Történelmi Életrajzok
szerkesztésérõl. Pekár Gyula Mátyás és
Beatrix címû drámája révén, melyhez a szerzõ az õ Corvin
János-monográfiáját vette alapul, a dicséret Schönherrnek is kijut, s ez újabb
munkára sarkallja. Az általa felfedezett Corvin-kódexrõl írott ismertetését
sajtó alá rendezi, és megújult akarattal Nagybánya monográfiájának megírására
összpontosít. A századokon át elveszettnek hitt nagybányai XIV. századi
nyolcszögû nagy pecsétnyomó napfényre kerülése után újraértékeli kezdõ
történész korában írt ismertetését: megjelenése utolsó nagy kutatói sikerét és
elégtételét jelentette.
Egyre növekvõ számban vállalt
tudományos feladatai amúgy is gyenge szervezetét szerfölött igénybe vették,
egészségét aláásták. 1906 áprilisában kiújul szinte évtizede kísértõ gégebaja,
nyáron pedig ideggyengeségét kénytelen Bártfán kezeltetni. A javulás azonban
csak látszólagos, és még év vége elõtt súlyos betegen idegszanatóriumba kerül,
ahonnan 1907 pünkösdjén hazaviszik Nagybányára. A szülõi házban kissé
megnyugszik, önbizalma is visszatér. Ideiglenes nyugdíjazási kérelmét
személyesen viszi fel a minisztériumba, de egy kisméretû agyvérzés 1907.
december 27-én végleg ágyhoz köti, és 1908. március 24-én, ugyanazon a napon,
amelyen ikertestvére még 1865-ben meghalt, az õ élete is véget ért.
A közleményünk elején jelzett
ünnepséggel párhuzamosan édesanyja kiadásában vaskos kötet jelent meg.[18]
Ennek bevezetõjeként közölt életrajza függelékeként Morvay Gyõzõ összeállította
Schönherr mûveinek jegyzékét. A könyvek, tanulmányok, cikkek puszta felsorolása
is Schönherr ama termékenységérõl tanúskodik, mely mögött magas intenzitással
végzett óriási munka állott. Életelve
kora ifjúságától: „munka az élet, és csak az él, aki dolgozik és ebben örömét
leli; a tétlenség, a semmittevés egy neme a végfeloszlásnak”. Ezt kiegészítve
szögezi le késõbb: „Nem a munka teszi tönkre az ember idegzetét, hanem amit
elvállal és nem bír elvégezni.”[19]
Fiatalkori munkái egy részét
Décsényi Gyula álnév alatt közölte. Alkotási periódusának kezdeti szakaszán,
közvetlen környezete sugallatára, sokat foglalkozott a névmagyarosítás gondolatával.
Elgondolása szerint új családneveként anyai ágon örökölt birtokuk, Décsény
helynevét vette volna fel. Döntését nem kevés belsõ vívódás elõzte meg: a
névmagyarosításban, amint azt egyik levelében leszögezi, „...a svindlinek egy
nemét kezdem látni – pedig roppant utálom a svindlirozást – inkább semmi se
legyen belõlem, hogysem bármi kis szédelgés útján haladjak elõre”.[20]
A névváltoztatás kérdése ezzel
lekerült a napirendrõl. A tudományos munkát illetõ állásfoglalását is ebben a
periódusban határozta meg: „A tudomány igazán véve sohasem lehet eszköz, csak
cél.”[21]
Életmûve bizonyítja, hogy ezen egy
jottányit sem volt hajlandó változtatni.
Schönherr nem volt szobatudós;
minden érdekelte, ami körülötte vagy szerte az országban történt, mindenrõl
megvolt a saját véleménye, s ezt nem is rejtette véka alá. Állításunk igazolására három, látszólag
különbözõ jellegû megállapítását idézzük, ezek azonban összességükben az ember
és ezáltal az életmû helyesebb megértéséhez segítenek hozzá.
Jeleztük már, hogy Schönherr még
a szülõi házban közel került a zenéhez. Élete
végéig sem hagyta abba a zongorázást, és emellett rendszeres opera- és
hangverseny‑látogató volt. Zenérõl vallott nézeteibõl külön tanulmány is
kikerekedhetne, most azonban csupán a Liszt Ferencrõl 1886 augusztusában,
közvetlenül a zeneszerzõ halála után írott soraiból idézünk: „Legfájdalmasabban
esik azonban az a megmagyarázhatatlan közöny, az a hideg egykedvûség, amellyel
a magyar sajtó a legnagyobb magyar zenész halálát fogadta. Hát annyira jutottunk,
hogy magyarázni kell azoknak, akik nálunk a közvéleményt csinálják, ki volt
Liszt Ferenc? Hát olyan törpe a nemzedék, hogy az óriásban csak azt látja, ami
benne közös, a hibákat? Liszt Ferenc halva fekszik: a lángelmék legnagyobbika,
minõt csak egy nagy század felmutathat, megszûnt élni; a szellemóriás, minõhöz
hasonlót e nemzedék nem látott, kidõlt; s mikor ez a világnagyság, aki egész
életében magyarnak vallotta magát, a ravatalon fekszik, ez a nemes, büszke
magyar nép, ahelyett hogy gyászba borulna, közönyösen vállat von, s szemére
veti a halottnak, mint szemére vetette az élõnek annyiszor, hogy nagyságával
nem tudott megférni a mi kicsinyeskedõ köreinkben. Aztán követeljük, hogy
kultúrnépnek tartsanak bennünket. Az, a táblabírák és ripõk falusi dzsentrik
népe, amelyik egy cigányprímást többre becsül a zongora királyánál!”[22]
Úgy
vélhetnõk, hogy ez a keserû kifakadás csupán az élet forgatagában helyét keresõ
ifjú Schönherr villámlása. A mennydörgést kiváltó társadalmi feszültség azonban
élete egész korszakát végigkíséri, és érzékeny barométerhez hasonlóan elõre
jelzi a bekövetkezõ változásokat. 1898-ból való „elõrejelzését” idéztük már.
Hat évvel késõbb, az országot megrázó elsõ nagyszabású általános vasutassztrájk
alkalmával még tanácstalanul áll: „Ami magát a sztrájkot illeti, az ember nem
tudja, hogy mit kárhoztasson inkább, a sztrájkolók vakmerõségét, vagy a kormány
gyalázatos viselkedését, amivel a vasutasokat a sztrájkba kergette, és a
vakságát, amivel a neki jó elõre bejelentett mozgalmat nagyra nõni engedte.”[23]
A kép még elmosódott, de néhány hónap múlva, amikor az olasz munkások
szeptemberi nagy csatáját Velencében éli át, már ismét a jövõbe lát Schönherr:
„Õk csak meg akarták mutatni, hogy
mekkora erõ van bennük. Tényleg nem tréfadolog, ha a munkásvilág felmondja a
szolgálatot, és ha fegyverre kerül a dolog, hamar kész a szociális forradalom.
[...] Ez a két nap úgy tûnt fel elõttem, mint egy kép a jövõbõl – ha majd
kenyértörésre kerül a dolog az urak és a munkásosztály között.”[24]
Mindezek ellenére Schönherr nem
volt forradalmár, még csak azt sem állíthatjuk, hogy az általa meglátott
ferdeségeket következetesen mindig balról bírálta volna. Amikor 1901
októberében Nagybányán az országgyûlési képviselõválasztáson az ellenzéknek
sikerült megbuktatnia a kormány jelöltjét, õ „csiszlik uralomról” beszélt, és
ennek következményeként az „intelligencia supremáciájának” elvesztésétõl félt.
Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy a nagy horderejû kérdésekben tisztán
lásson, hogy történelmi összefüggésben a magyar–román együvé tartozás eszméje
mellett is pálcát törjön. Nagybánya természetes központja annak a vidéknek,
„...melyet az avasi, gutini és ilosvai vízválasztó gerincek határolnak, melynek
bányamûvelõ, hegylakó népességét, magyart és románt százados összetartozás
hagyományai fûzik együvé”, s „az összetartozás érzetét nem szüntetheti meg
semmiféle hatalom”.[25]
3. Életpályájának
felvázolása során elég sokszor esett szó a szerkesztõ Schönherr-rõl. A mindig
pontos szerkesztõrõl, szerkesztési elveirõl hosszasan lehetne értekezni, de
terjedelmi okok miatt errõl le kell mondanunk. Egyetemi magántanári
tevékenységérõl is csupán annyit kell leszögeznünk, hogy amikor 1904 és 1905
õszén ismét katedrára lép, kezdeti sikerei már nem folytatódnak. Ezt azonban
feledtették azok az eredmények, amelyeket a múzeumok és könyvtárak szervezése
körül elért.
A múzeumok feladataival
kapcsolatos elképzelését még fiatal korában papírra vetette. Megalakulásuk felé
az elsõ lépés, véleménye szerint, a múzeumegyletek megszervezése. Az egyletek
fõ feladata a múlt emlékeinek gyûjtése, ásatások rendezése és a mûemlékvédelem.
Tudományos jellegüket mindenképpen meg kell õrizniük. A múzeumoknak legyen
történelmi, természetrajzi és néprajzi részlegük, jól felszerelt könyvtáruk, s
mindezt tegyék hozzáférhetõvé a tanulni vágyó nagyközönség számára is. Másokkal
együtt vallja, hogy „minden elpusztult mûemlékkel történelemkönyvünk egy-egy
lapja megy veszendõbe, s minden kõvel, melyet egy középkori épületrõl letörünk,
egy-egy sorát töröljük ki történeti hagyományainknak”.[26]
Oly frissek, ma is érvényesek ezek a megállapítások, mintha napjainkban
vetették volna papírra! A feladatok felsorolásán túlmenõen Schönherr
mozgósított is. A Szatmár vármegyei közönyöseknek szemükre vetette: „Ha a
tatárjárás korából származó apai tisztes templomba beleüt a villám,
valószínûleg teljes nyugalommal fogják szemlélni, hogyan rombolják le, mint
ahogy lerombolták és széthordták a szatmári, kõvári és szinéri várakat.”[27]
Az elveken és nyilatkozatokon
túlmenõen Schönherr személyes példaadásával is elöl járt. Nagybánya
legjelentõsebb középkori mûemlékének helyreállítása érdekében A nagybányai Szent-István templom
maradványai címû tanulmányáról saját költségén különnyomatot készíttet, és
az ízléses külsejû füzetbõl 200 példányt ad át a városi tanácsnak azzal a
kéréssel, hogy a befolyó összeget az István-torony stílszerû restaurálására
fordítsák.[28] A
helyreállítás terveit az ország leghozzáértõbb szakembereivel készíttette el,
majd a munkálatok befejezése után az õ megszövegezésében emléktábla került a
torony falára. A Nagybányai Múzeum 1904-ben történt megnyitásában és ezt
megelõzõen a Nagybányai Múzeumegyesület megszervezésében Schönherr
elévülhetetlen érdemeket szerzett, s ennek elismeréseként az egyesület elnöki
tisztségét élete végéig õ töltötte be. A Múzeum megnyitása elõtt a kiállítás
részletes tervét õ állította össze, s még a szekrények méreteit és formáját is
õ határozta meg.[29]
A nagybányai közkönyvtárakról
közölt értekezésében a helyi viszonyokat mérte fel, de értékítéletét az
országos eredményekhez és követelményekhez igazította. Nagy fontosságot
tulajdonított az iskolai könyvtáraknak, gazdagságuk vagy hiányos voltuk ugyanis
a tanárok és diákok munkájára egyaránt kihatott. Országos viszonylatban bírálta
ezek szegényes ellátottságát: a könyvek vásárlása esetleges volt,
következésként épp a tananyag elmélyítéséhez szükséges alapvetõ mûvek
hiányoztak. Így „a könyvtár elveszti
gyakorlati jelentõségét, s csak arra való lesz, hogy számadásával az évi
értesítõben díszelegjen” – írta. Az ifjúsági könyvtárnak sem „a szórakoztatás a
fõfeladata, hanem hogy az ifjúság nevelését befejezze, õket az élet számára
elõkészítse”. A kaszinók és különféle egyletek könyvtáraiban – Schönherr
elképzelése szerint – az alapvetõ tudományos jellegû mûvek kötelezõ jelenléte
mellett a mûvészeti és szépirodalmi alkotások közül csak azoknak van
létjogosultságuk, amelyek nevelnek. Ezért „ne bízzuk a véletlenre és a
könyvtárosokra könyvtáraink gyarapítását, [...] alakítsunk könyvtári
bizottságot, melynek feladata volna a könyvtár tervszerû gyarapítását
eszközölni”.[30]
Élete
legnagyobb részét mint levéltáros és tudományos kutató a levéltárakban
töltötte. Kora nézeteit magáévá téve, a levéltári munka legfontosabb
feladatának a „Colligite fragmenta, ne pereant” (Gyûjtsétek össze a
maradványokat, hogy el ne vesszenek) elv maradéktalan érvényesítését tekinti.
Ennek a jegyében ismerteti a kezelése alatt álló Nemzeti Múzeumi Levéltár
1902-ben hozzávetõlegesen 450 000 oklevelet számláló anyagát, mely
elgondolásának megfelelõen törzsanyagra és a családi levéltárak részlegére
oszlik. A törzsanyag fõ rendezési elve a kronológia, míg a családi levéltárakra
döntõ érv a proveniencia, s az idõrendet csak ezen belül juttatja érvényre.[31]
Levéltárosi és kutatói
minõségében Schönherrt az oklevélkiadás is sokat foglalkoztatta. Jeleztük már
azokat az ilyen irányú vállalkozásokat, melyek elõkészítésében vagy
szerkesztésében közremûködött. Ezen túlmenõen is azonban – fõként 1895 elõtt –
több gyûjteményrõl és oklevélkiadványról közölt ismertetõt. Eme írások közös
vonása Schönherrnek az a szinte már csökönyössé váló kérelme, mellyel újabb és
újabb oklevélkiadványok megjelenését sürgeti. Nagyon hasznosnak véli tehát a
kismonográfiák mellékleteként napvilágot látó okmánytárakat, de indokoltnak
vallja az összegyûlt anyag közlését még az esetben is, ha az nem áll szoros
összefüggésben a dolgozat tárgyával, mert „vétkes mulasztás volna a fáradsággal
összegyûjtött adatok bármi kis részét [...] haszontalanul félredobni”.[32]
Az önálló oklevéltárnak Schönherr szerint „mindazt fel kell ölelnie, a
nevezetesebbeket egész terjedelemben, a kevésbé fontosakat és a már ismerteket
kivonatban”, ami a „codex” kitûzött tematikájához tartozik.[33]
Oklevélkiadói munkásságának
kétségkívül legmaradandóbb értéke a Vatikáni Magyar Okirattár sorozatában
megjelent és általa sajtó alá rendezett VI. kötet. A sorozat szerkesztési
elvei, a „mindent vagy semmit” eleve adottak; ezen a már Fejérpataky által is
meghaladott elképzelésen és gyakorlaton Schönherr nem tud vagy talán nem is
óhajt változtatni. Kiadásánál bevallottan is kettõs feladatot kíván
teljesíteni: „elõször az eddig közölt leveleket a még ismeretlenekkel
kiegészíteni, másodszor a régebbi közléseket a rendelkezésre álló legjobb
források alapján emendálni, illetõleg az új, teljes gyûjtemény közzétételénél a
lehetõ legjobb, leghitelesebb forrásokat tenni a közlés alapjává”.[34]
A kötet Mátyás királynak a pápához küldött 112 levelét és 97 pápai brévét,
összesen 209 iratot tartalmaz; ezek közül 66 ebben a kötetben látott elõször
napvilágot. A Schönherr által összeállított, már idézett bevezetõbõl az
érdeklõdõ tudomást szerezhet a forrásként felhasznált oklevélközlésekrõl, a
felkutatott források jellegérõl, õrzési helyükrõl, valamint a kötetben
érvényesített közlési elvekrõl. Nem csoda tehát, hogy a kötet megjelenését a
korabeliek nagy elismeréssel fogadták.
Tudományos munkásságának kezdeti
szakaszán – amint erre a Századok -Y L-szignóval jelzett nekrológírója
(Szádeczky Lajos?)[35]
is találóan utalt – Schönherr Gyula érdeklõdése a magyar heraldika és
genealógia, valamint a hazai középkori mûvelõdéstörténet kérdései felé
irányult, és ezekre késõbbi korszakában is vissza-visszatért.
Heraldikai, genealógiai és
pecséttani közleményeit olvasva mindenekelõtt szerzõjük roppant ismeretanyaga,
jó megfigyelõ és általánosító-elvonatkoztató készsége és törekvése ragad meg.
Amikor egy általa felfedezett kassai formuláskönyv alapján a II. Ulászló
korabeli 30 címereslevél[36]
számát újabb nyolccal egészíti ki, Schönherr nem elégszik meg a címerek puszta
leírásával, hanem egykori tulajdonosainak a XV–XVI. század fordulóján játszott
közéleti szerepére vonatkozó fontos adatokat is közöl. Más alkalommal
szövegelemzés alapján figyel fel arra, hogy Zsigmond uralkodása idején a magyar
királyi és a birodalmi kancellária nem volt teljesen szétválasztva: 1415 elsõ
felébõl ugyanazon címerfestõtõl három armális ismeretes. Miniátoruk – mint írja
– „kiváló mûérzéket és heraldikai iskolázottságot árul el”.[37]
Egy Mátyás korabeli címerlevél bemutatásakor Schönherr a szakirodalomban elsõként
igyekszik a korszakra érvényes heraldikai ismérveket meghatározni. Tette annál
merészebb, mivel a jelzett korból a címerlevelek heraldikai ritkaságszámba
mennek.[38]
Pecséttani közleményei közül mind
módszertani, mind kidolgozás tekintetében Nagybánya középkori pecséteirõl
közölt tanulmányai emelkednek ki, de kétségkívül említést érdemel a Zsigmond
király leányának pecsétkölcsönzési eljárását elemzõ írása is.[39]
A nagybányai nyolcszögû pecsétrõl
készült elsõ tanulmánya megírásakor (1886) Schönherr egyetlen, viszonylag épen
fennmaradt lenyomat alapján rekonstruálta annak összes elemeit. Rendkívüli
formájának és nagyságának méltánylása mellett felhívta a figyelmet az egykori
vésnök magas mûvészi színvonalára. Alkotójában a korabeli ötvösipar elsõrendû
mesterét tiszteli. Az 1904-ben megtalált eredeti pecsétnyomó Schönherr egykori
következtetéseit mindenben igazolta,[40]
a tipáriumról készült leírása pedig tömörségében és plaszticitásában bármilyen
pecséttani munka iskolapéldája lehet.[41]
Mûvészettörténeti írásai közül
kiemelkedõ alkotás A nagybányai
Szent-István templom maradványai címet viselõ közleménye. Az Anjouk
uralkodása idején fontos gazdasági szerepet betöltõ bányaváros, akkori nevén
Asszonypataka (Rivulus Dominarum) kezdeti fejlõdésérõl és templomának építési
szakaszairól nagyon kevés írásos adat maradt az utókorra. A hiányon Schönherr
úgy segít, hogy a város fejlõdését és a templomépítés kérdését szoros
összefüggésben tárgyalva a régészeti és építészeti maradványok
felhasználásával, a középkori Nagybányáról olyan elképzeltetõ erejû képet fest,
amelyet máig sem sikerült meghaladni.[42]
Ma is élvezetes olvasmány az a
mûvelõdéstörténeti közleménye, melyben a római Casanate Könyvtár Corvin-kódexét
dolgozza fel. A kódex felfedezése körülményeinek ismertetése után ennek pontos
bibliográfiai leírását adja, majd lépésrõl lépésre haladva, kalandregénybe illõ
izgalmassággal, a kronológia, heraldika, miniaturisztika és más
alaptudományágak módszereinek és ismeretanyagának igénybevételével deríti ki,
hogy a szóban forgó kódex egykoron Vencel cseh király tulajdonában volt és 1469
után került Hunyadi Mátyás könyvtárába. Innen kölcsönzés révén juthatott
valamelyik Buda környéki Pálos-rendi kolostorba, majd tisztázatlan körülmények
között, még 1546 elõtt olasz földre került. Elõbb azonban a szerzetesek a kódex
lapjai közé még két latin nyelvû orvosi receptet iktattak be, és 87 szövegkép
fölé egyazon kéz megfelelõ magyar nyelvû bejegyzést tett; ezáltal a kódex
mûvelõdéstörténeti értéke megkétszerezõdött. Neves nyelvészek és botanikusok
véleményének és segítségének felhasználásával Schönherr a kódex nyelvtörténeti
és botanikai jelentõségére is fényt derít, és leszögezi, hogy a kódex révén
„középkori nyelvkincsünk jelentékeny szaporodása mellett e nyelvemlék
segítségével a magyar botanika számos kifejezését majdnem száz évvel korábbi
forrásra vezethetjük vissza”.[43]
Kéziratos hagyatékának tanúsága
szerint Schönherr tervezte több középkori mûvelõdéstörténettel kapcsolatos
összefoglaló munka megírását is. Mátyás király könyvtáráról írandó munkája
elõkészületeként összegyûjtötte és rendezte a tárgyra vonatkozó irodalmat,
lemásolta a külföldön található Corvinák azonosításával, megvételével vagy
kicserélésével kapcsolatos iratokat, ebben az ügyben személyesen is levelezett,
és összeállította a különbözõ országok könyvtáraiban található Corvinák
jegyzékét. A magyar könyvtörténet témakörével kapcsolatban gazdag bibliográfiai
anyagot gyûjtött, ebbe fõként a Magyar Könyvszemle hasábjain megjelent, a
XIV–XVII. századi könyvmásolókról, könyvtárakról és õsnyomtatványokról szóló
cikkeket és tanulmányokat csoportosította. Elkészítette a középkori
Magyarországra vonatkozó krónikák és krónikások jegyzékét. Tervei között külön
téma volt a miniatûrök és miniatûrfestõk története a XVII. századig. Az ezekre
a témákra vonatkozó hagyatéka 15 kötetre rúg.[44]
Csak sajnálható, hogy a pályája derekán elhunyt történésznek nem adatott meg
tervei megvalósítása.
Figyelemre méltók Schönherrnek a
társadalom- és politikatörténettel kapcsolatos nézetei is. „A történelem – szögezi
le – általánosít; az egyén sajátos vonásaiban faji tulajdonságokat lát,
egymástól látszólag távol álló tények és jelenségek között a törvényszerûség
összekötõ kapcsát keresi, s mindenütt az összesnek géniuszát látja
nyilatkozni.”[45] A
történelmi törvényszerûség tételes kifejezésével másutt nem találkozunk, de
élete végéig a 23 éves korában papírra vetett fenti elvekhez és
követelményekhez igazodik. Az események hátterében ok és okozati
összefüggéseket keres. Az ország középkori története sorsdöntõ fordulatainak
okait évtizedekre, olykor évszázadokra visszanyúló eseményekben vagy
folyamatokban kereste és találta meg. Így
az Árpád-ház kihalását követõ belsõ
küzdelmek gyökerei – Schönherr helyes meglátása szerint – az oligarchiának a
XIII. század közepétõl számított rohamos megerõsödéséig vezetnek vissza. A
folyamat IV. László uralkodása idején tovább mélyül, s ebben a király
gyengesége volt a kiváltó ok.[46]
Két évszázaddal késõbb Mátyás királynak azon törekvései, hogy utódjául
törvénytelen fiát, Corvin Jánost választassa meg – Schönherr szerint –, végsõ
soron a történelmi elõfeltételek hiánya miatt buktak meg. Néhány sorral odébb
Schönherr így ír: „Nem az egyes emberek hûtlensége, nem a nemzet hálátlansága,
hanem a százados viszonyok állítottak vetélytársakat Corvin jelöltsége ellen.”[47]
Kortársaihoz hasonlóan, Schönherr
is gyakran használja a „nemzet” fogalmát, de természetesen a maitól eltérõ
értelemben. Mindenekelõtt abból kell kiindulnunk, hogy Schönherrt a XIX. század
utolsó harmadában virágkorát élõ romantikus történelemfelfogás is befolyásolta.
A „magyar nemzet” Schönherr szerint a „dúsgazdag fõúrtól egész az utolsó
kurtanemesig”[48] terjed, s
ebben a vonatkozásban történész kortársai közül sokan hasonló nézeteket
vallottak. A „nemzet”-en ez a felfogás tulajdonképpen a középkori rendi állam
politikai jogú fõpapi, fõúri és nemesi kiváltságos rétegeit érti, kirekesztve
belõle az anyagi javakat termelõ parasztságot és városi polgárságot. Az
Anjou-ház örökösei megírásakor Schönherr nagyot lépett elõre, amikor a király
és a városi polgárság kölcsönös viszonyát elemezve leszögezi, hogy „Zsigmond az
oligarchiával trónjáért vívott nagy küzdelmek után a városi rendben ismerte fel
uralmának új, biztos támaszát, [...] a polgári elemet a nemzeti életben
országos jelentõséggel ruházta fel”.[49]
Ebben az összefüggésben nagy jelentõséget tulajdonít az 1397-es Temesvárra
meghirdetett országgyûlésen a királyi városok részvételének, valamint az
1405-ös országgyûlésen megszavazott elsõ törvénykönyvnek, mely a királyi
városok polgárainak jogviszonyait volt hivatott szabályozni.[50]
A jobbágyokat és a velük együtt az „alkotmány sáncain” kívül rekedt egyéb
paraszti rétegeket, annak ellenére, hogy a huszitizmus elterjedése és fõként az
1437-es bábolnai felkelés kapcsán mindvégig megértéssel ír küzdelmeikrõl,
Schönherr sohasem sorolta be a „középkori nemzet” fogalmába.
Zsigmond és Habsburg Albert
koráról írott munkájának elemzésénél maradva, Schönherr érdemeként
könyvelhetjük el a törökök elleni küzdelem kérdésében elfoglalt álláspontját,
amely igen közel áll a jelenkori történetírás nézeteihez. Bírálja Zsigmondnak
és környezetének ebben a kérdésben tanúsított felemás, halogató politikáját: a
nikápolyi csatavesztés után mit sem tett a törökök balkáni térhódításának
meggátlásáért, nem használta ki a Bajazid halála utáni kedvezõ alkalmat.
Helyesen látja, hogy a cseh és a német-római koronáért folyó harc, s késõbb a
birodalmi érdekek érvényesítése közepette Zsigmond elhanyagolta a törökök
visszaszorításának feladatát, és csak akkor ragadott fegyvert ellenük, amikor
azok már megerõsítették befolyásukat a Balkánon és betöréseikkel nemcsak a Duna
menti déli részeket, de Erdélyt is közvetlenül veszélyeztették. Zsigmond ekkor,
Schönherr helyes megállapítása szerint, „újult erõvel vetette magát ahhoz a régi
természetes politikához, mely a Balkán-félsziget államainak szövetségében
kereste a legbiztosabb védõbástyát a törökök ellen”.[51]
Ez utóbbiak ellen viselt háborúk eredménytelenségének egyik fõ okát a nemesség
hibás magatartásában véli fölfedezni.[52]
Ezért tekinti nagy jelentõségûeknek a banderiális rendszer törvénybe iktatását
célzó 1433-as javaslatokat és a telekkatonaság felállítását szabályozó 1435-ös
pozsonyi „ötödik dekrétumot”.[53]
A török-kérdés és egyáltalán a
középkori magyar királyság és a balkáni államok közötti kapcsolat megítélésében
azonban Schönherr helyenként vitatható álláspontot vall. Zsigmond 1405–1408
közötti hadjáratát igyekszik kedvezõ színben feltüntetni, mert „a királyi
korona tekintélyét volt hivatva a Balkánon megerõsíteni”.[54]
Egyenes következménye ez egyébként annak a Schönherr által is hangoztatott
álláspontnak, amely a középkori Magyarországnak a Balkán‑félsziget felé
irányuló, nemegyszer hódító politikáját helyeselve, ezt „a nyugati civilizáció
terjesztéseként”[55] igyekezett
feltüntetni.
A huszitizmus történelmi
szerepének és ezzel párhuzamosan a huszita tanok gyors terjedésének és
következményeinek megítélésében Schönherr nézetei már sokkal modernebbek.
Meglátja a mozgalom társadalmi hátterét, s gyors terjedését is „az új eszméknek
a társadalmi különbségek eltörlésével, az egyenlõség igehirdetésével”[56]
hozzza kapcsolatba. Nagyra értékeli a huszitizmus talaján született, moldvai
területen készült, a Tamás és Bálint nevéhez fûzõdõ magyar nyelvû
bibliafordítást, s ezzel kapcsolatban leszögezi: „a hitújítás alapgondolata: a
gondolkodás szabadsága így segítette szárnyra nálunk is, mint mindenütt az
egész világon, a nemzeti öntudatnak az anyanyelv használatában lappangó nagy
erejét. Óriási horderejû tényekkel
állunk itt szemközt. A bujdosók maroknyi csapata elég volt, hogy megõrizze
azokat a tanokat, melyek a nép szívében visszhangra találva, lassanként
elõkészítették a talajt az általános vallási és társadalmi megújhodáshoz.”[57]
Corvin Jánosról írt
monográfiájában a Mátyás király udvarában virágzott reneszánsz mûveltség több
fontos kérdésében a tudomány mai álláspontjának megfelelõ következtetéseket von
le. Ebben a vonatkozásban a mû hat fejezete közül A királyi herceg címet viselõ rész érdemel figyelmet, mert egész
sereg humanistáról szól, akikre Mátyás egyetlen fiának neveltetését és
személyének magasztalása által jövendõ királlyá választásának elõkészítését
bízta.[58]
Ide kapcsolódnak Schönherrnek azok a fejtegetései, amelyekben a budai királyi
könyvtárnak Mátyás uralkodása utolsó idõszakában történt nagyarányú
gyarapodását kifejezetten fia neveltetésével hozza szoros összefüggésbe:[59]
„Mátyás az elsõ években csak saját könyvgyûjtési hajlamát elégítette ki. Fia
növekedtével ennek számára is kellett gondoskodni olvasmányokról,
neveltetéséhez szükséges eszközökrõl, fejlõdõ értelmének megfelelõ táplálékról.
A tudós kedvtelésével párosult benne az atya büszke öröme, hogy koronáival
Európa leggazdagabb könyvtárát hagyhatja fiára örökségül.”[60]
Világosan felismerte azt is, hogy a királyság és a feudális erõk közötti
egyensúly felbomlása révén „Mátyás halálában, Ulászló trónra emelésében ott
lappang a mohácsi vész [...] szomorú következményeivel együtt”.[61]
Schönherr helytörténettel
kapcsolatos munkáival, nézeteivel részben már foglalkoztunk. Jeleztük azt is,
hogy Nagybánya két kötetre tervezett monográfiáját nem sikerült megírnia. Az
általa papírra vetett részletes terv s az elkészült elsõ fejezetek[62]
azonban töredékes voltukban is mutatják, hogy szerzõjük a lehetõ legjobb úton
haladt az élete fõmûvének szánt monográfia megvalósításában. Erre utal
egyébként az általa kronológiailag rendezett 13 kötetnyi jegyzet és további
kétkötetnyi elõmunkálatokat felölelõ Oklevéltár adatanyaga is.[63]
A különbözõ idõszaki vagy alkalmi
kiadványokban, de mindenekelõtt a Nagybánya
a múltban címmel 1894-ben megjelent fejtegetéseit akár a tervezett
monográfia elsõ vázlatának is tekinthetnõk. Egy másik ide vonatkozó közleménye
pedig példa arra, hogy miként lehet és kell a helytörténetet az országos, sõt
az egyetemes történelem eseményeinek összefüggésében tárgyalni.[64]
Schönherr történetírói
módszerének vizsgálatában elsõsorban a legaprólékosabbnak tûnõ
részletkérdéseket is mindig kritikailag mérlegelõ pontosságra kell
fölfigyelnünk. Egy-két korai írását leszámítva, amelyekben még megelégszik az
események és jelenségek puszta közlésével, írásainak döntõ többségére szerzõjük
vitakészsége nyomja rá a bélyeget; nem ismeri el a megfellebbezhetetlennek
kinyilvánított, csupán a szerzõ tekintélyére alapozott véleményeket. Az igazság
megközelítése érdekében nagyon sok kutatót helyesbít, nemegyszer önnönmagát is.[65]
Kritikus alkata ellenére sem feltételez rosszhiszemûséget a más véleményt
vallókról.[66]
Közleményeinek, monográfiáinak erõs oldala a forrásokra való pontos hivatkozás.
Alkotóan alkalmazza mindazokat az eredményeket, amelyeket a megelõzõ és vele
kortárs történészek elértek. Pauler Gyula nyomdokain haladva egy-egy
perhalasztó rendeletbõl, egyszerû okiratkeltezésekbõl, a felsorolt vagy hiányzó
méltóságviselõk neveibõl, más esetekben apró díszítõelemekbõl lényeges
dolgokra, összefüggésekre következtet.
Az évek múlásával legnagyobb
változás Schönherr nyelvezetében és kifejezésmódjában figyelhetõ meg. A kezdeti
dagályos, nemegyszer oldalnyi hosszú körmondatai idõvel leegyszerûsödtek,
sallangmentesekké, könnyen áttekinthetõkké váltak. Mindezek ellenére Schönherr
sokszor lelkendezõ, romantikus írásmódját a mai olvasó olykor-olykor mégis
ódonnak érzi.
Schönherr Gyula sajnálatosan
csonka életmûve is beépült az õt követõ nemzedékek alkotásaiba.
Mûvészettörténeti, címertani, családtörténeti és pecséttani tanulmányai ma is
változatlan értékei a szakkutatásnak, míg a szülõváros gazdasági, társadalmi és
politikai múltját tárgyaló írásai és kéziratos Oklevéltára azóta is alapja és
forrása minden olyan magyar vagy román nyelvû munkának, mely Nagybánya
középkori történetével foglalkozik. Csak sajnálhatjuk tehát, hogy évtizedekkel
ezelõtt, máig sem tisztázott körülmények között, szülõi házáról a bevezetõnkben
jelzett emléktábla lekerült és nyoma veszett. A közömbös utókor nemtörõdömsége
azt is elnézte, hogy majd két évtizede a katolikus temetõben fekvõ sírja fölé
mások temetkezzenek.
Szülõvárosában ma már kevesen
tudják, hogy mit tett Schönherr Gyula Nagybánya múltjának feltárásáért, de a
szaktudomány továbbra is õrzi, hasznosítja e szorgos kutató rövid életének
gazdag tudományos eredményeit.