T. Szabó Csilla

Elõkészületben a Döbrentei-kódex új kiadása

1995-ben napvilágot lát a Döbrentei-kódex új kiadása Budapesten, a Régi Magyar Kódexek sorozat 18. köteteként.

A Döbrentei-kódex vegyes tartalmú, a psalteriumon kívül tartalmaz egy teljes évre szóló perikóparendszert, a teljes Énekek énekét, valamint Jób könyvének egyes részleteit. 1508-ban készült, egyetlen kéz által. A scriptor fel is fedi magát: Halábori Dobos Bertalan Eger vármegyei világi pap. A kódexet valószínûleg a sárospataki klarisszáknak írta, bár erre magában a kódexben semmiféle utalás sincs.[1]

Jelenleg a gyulafehérvári Batthyaneum tulajdona, a Batthyány-kódexszel együtt.

A kódex leírása

Jelenlegi könyvtári jelzetét (R. III. 76) ceruzával írták a kötéstábla belsõ borítólapjára; ugyanitt található egy másik leltári szám is: Inv. 391. A múlt században, Cseresznyés András kanonok idejében, akirõl Volf György is említést tesz az 1884-es kiadás elõszavában, L₅ VI. 6. volt a könyvtári jelzet;[2] a kódex elsõ lapjára, alul jegyezték be piros ceruzával, ma is olvasható. A 3. lapon szintén újkori kéz a szöveg fölé kék ceruzával a következõ számot írta: 1839/503; valószínûleg ez is leltári szám lehet.

A kódex anyaga papír, 262 nyolcadrét hajtott levélbõl, azaz 524 lapból áll. A levelek mérete 156x110 mm, az írástükör mérete a sorok számától függ: általában 120x86 mm, a sorok száma pedig 19–23 között változik. A kötés, amelyrõl Volf bevezetõjében ír, ma már nincs meg; azóta a kódexet restaurálták, s a kötéstáblát is kicserélték. A restaurálás nyomai különösen az elsõ ívfüzeten nyilvánvalóak. Ennek elsõ lapja igencsak megrongálódott, sarkai, szélei lekoptak, piszkosabb is a többinél, sõt a lap közepén néhány lyukacska nyoma is felfedezhetõ; ezek az írásban is kárt okoztak. Az 1870–80-as években a kódex kétszer tette meg az utat Gyulafehérvár és Budapest között; az 1882-es könyvkiállításon is bemutatták.[3] Ez alkalommal készült a Nyelvemléktár kiadása is, s bizonyosan ekkor kötötték újra; erre enged következtetni a kódex belsõ borítólapján alul felfedezhetõ Szalatnai és Weichner könyvkötõk névjegye.

A kódex kötése ma barna bõr (165x112x42 mm), egyszerû sarokdíszítéssel, 5 bordával a kódex gerincén. Ívfüzeteinek, lapjainak száma a Volf-féle kiadás óta (szerencsére) mit sem változott. 17 ívfüzetbõl áll tehát, ebbõl az elsõ 7, az utolsó 15 leveles, a középsõ 15 hiány­talan: 16 levélbõl áll. Az elsõ ívfüzet hiánya okoz a szövegben károsodást, ez abból is kitûnik, hogy az elsõ lapon félmondattal kezdõdik a szöveg. A 17. ívfüzet utolsó levele valószínûleg üres lehetett, a kódex szövegének utolsó része teljes egészében megõrzõdött. A 345. lap aljából is hiányzik egy ék alakú darabka, szerencsére az írástükör alatt, így nem okoz gondot az olvasásban.

Több helyen pergamen lapozó fülecske maradványa vagy annak nyoma látható, pl. a 46, 76, 129, 216, 237. levélen. Volf többet említ ugyan a Nyelvemléktár elõszavában, ezek valószínûleg az újrakötés alkalmával tûntek el.

Az elsõ ívfüzetben a vízjel formája azonosíthatatlan. Az utána következõkben kétféle vízjel váltogatja egymást: a 2, 6, 7, valamint a 11–16. ívfüzetekben egy horgony csillaggal; a 3–5, 8–10. és 17. ívfüzetben pedig egy kalap monogrammal fedezhetõ fel.[4]

Bastarda írású, egyenletes sorokkal készült kódex. Az íráshoz a scriptor egyszínû, fekete tintát használt, a díszítéshez pedig csak pirosat. Az írástükröt gondosan kijelölte: az átszúrás szinte minden sor szélén látszik, de legtöbb lapon megmaradt a vízszintes és füg­gõ­leges vonalazás nyoma is. A leveleket nem számozta (a minden páratlan oldalon levõ ceru­zával írt szám újkori kéztõl származik), de az ívfüzetek végén piros keretbe tett õrszót használt. Kivételt ez alól az elsõ, kisebb terjedelmû, és a 14, valamint a 16. teljes ívfüzet képez. Az õrszók hiánya itt talán azzal magyarázható, hogy e három esetben teljesen új részt indít a scriptor, nem kellett folytatnia az elõzõ lapon megkezdett szöveget. Megál­lapíthatjuk, hogy jól tudott gazdálkodni a papírral. Üresen csak a 14. lapot, valamint az 510. lap egy részét hagyta; az 524. lapot, mivel utolsó, talán be sem akarta tölteni.

A kódex díszítése is igen gondos; kivétel szintén az 1. ívfüzet, amelyben nincs sem­mi­lyen dísz. A 15–220. lap között igen gyakran pirossal írja át a nagy kezdõbetûket, illetve a kie­melendõ szavak elsõ betûjét, a 220. laptól kezdve viszont olyan piros nagy kezdõbetûk van­nak, amelyek gyakran két-, néha háromsornyi nagyságúak. Javításokat, magyará­za­to­kat, értelmezéseket és egyéb betoldásokat is gyakran végez pirossal, talán mert újraol­vasáskor éppen az a szín volt a keze ügyében. Pirossal írt szövegrész mindössze három van a kódexben, a 230, 256. és 494. lapon. Néhányszor érdekesen „cifrázza” az írását: olyan lapokat is találni a kódexben, amelyek szövegében minden második szót ír csak piros­sal (256, 316, 346–7. lap), illetve egy szóban csak minden második betût (235, 243, 289, 316, 346. lap). Mindig pirossal írja a címeket, pirossal húzza alá a 346–7. lapon az utol­só, illetve elsõ sor felét, valamint a 483. lapon a laptöltõnek szánt találós mesét. Ugyan­csak laptöltõnek szánta a 430. lap közepétõl megjelenõ kis szövegecskét is, amit való­színûleg önállóan írt: „Penteket ezokaiert boitolik...” kezdetût, amelyben a neveket írta következetesen pirossal.

Szinte teljesen hiányzik a díszítés a Jób könyvébõl, talán mert a scriptor igencsak sietett befejezni a munkáját. Erre enged következtetni az utolsó, 524. lap írása, amely erõsen kurziválódik.

Az 519. lapon legalul fordítva a iesus cristos szavakat írta fel a scriptor különösebb cél­zat nélkül, mintegy játékként, akárcsak a 67. lapon található emberfejszerû piros rajzot is, amelyet egy lelógó betûszárból alakított.

A kódex története

A kódex a múltjáról szinte semmit sem árul el, csupán a scriptor lép ki a név­telen­ségbõl a 230. lapon: „Legen att'anak di^loseg es fivnak tiztesseg es zentleleknek vigassag Mi­kent vala kezdedbe es immar es mindenkor es oroknek orokig amen Bertalan pap be­reg varmegei Halabor falvbol nemzett: ez zoltart irta ziletes vtan ezer ot zaz nolc eztendoben”

Halábori Dobos Bertalan az 1493–94-es években Krakkóban tanult,[5] majd egri vár­megyei pap, királyi közjegyzõ és nyilvános íródeák volt: „Et ego Bartholomeus presbyter, natus Gregorij Dubus de Halabor Agriensis diocesis, sacra imperiali auctoritate notarius publicus tabellioque manifestus” — írja 1512-ben egy általa kiállított oklevélben.[6]

Késõbbi, használható bejegyzések a kódexben nincsenek. Említésre méltó az újkori kéztõl származó ceruzával való számozás a páratlan lapokon. Ezt Volf is említi. Nem szól azonban olyan apró bejegyzésekrõl, amelyek valószínûleg ugyanattól a késõbbi kéztõl származnak, s szintén ceruzával íródtak. Ilyen bejegyzés pl. a 131. lapon alul a Koser, a 262. lapon a fal szó, a 343. lapon alul V' arány, a 355. lapon pedig talán aláírásféle van, azonban olvashatatlan, az 524. lapon pedig ez áll: Anno 1508 scriptis, modern karakterû betûkkel. A 433–440. lapon ceruzával ugyanaz a kéz több helyen is magyarázatot írt a lapszélre, s ezeknek a helyét ki is jelölte nyilakkal a szövegben. Közülük ma már kevés olvasható. Megmaradt pl. a 435. lapon a fõpap ceruzával írt szó, amely a szövegbeli papok pvspokenek szókapcsolatot hivatott értelmezni.

A könyv tulajdonosára vonatkozólag semmiféle bejegyzés nem található, a Batthyaneum pecsétje viszont kétféle formában (téglalap és félkör alakban) többször is fellelhetõ (a 2, 3, 4, 523, 524. lapon).

A kódex sorsáról Szentiványi a már említett Katalógusában feltételezi, hogy Halábori Dobos Bertalan a sárospataki klarisszák számára másolta. Vargha Damján szerint az a tény, hogy a 346–7. lap szentírási szövegeit pirossal keretezi a scriptor, mintegy kiemelvén ezeket a sorokat: „Isten zerelm es ki zeretetben lakozik, istenben lakozik es Isten v benne”, azt bizonyítja, hogy a kódex ferencesek számára készült, hiszen az elõbb idézett sorok a ferencesek kedves mondását tartalmazzák.[7] Szentiványi gondolatmenetét folytatva, tudjuk, hogy létezett Halábori Dobos Bertalan egyházmegyéjében, Sárospatakon elõbb férfi szerzetesek számára ferences kolostor, majd mellette helyet kapott a rend nõi ága, a klarisszák kolostora is.[8]Valószínû, hogy nekik készült a Döbrentei-kódex, és õk vitték magukkal menekülésükkor a pozsonyi rendházba. Késõbb, II. József parancsára jórészt felszámolták a szerzetesrendeket, és javaikat eladták. Így vásárolhatta meg a kódexet Pozsonyban Batthyány Ignác más régi iratokkal együtt. Ez nagyjából megegyezik Boros Alán feltevésével, miszerint a kódex valószínûleg a XVIII. század végén került a Batthyaneumba.[9]

Timár Kálmán fölveti a kódex premontrei eredetének lehetõségét is,[10] de mindmáig nincsenek döntõ bizonyítékaink sem a premontrei, sem a ferences eredetre vonatkozólag.

A kódexet elõször Kazinczy Ferenc említi 1817-ben,[11] majd Cseresznyés András kanonok ismerteti bõvebben 1819-ben.[12] 1823-ban Keserû Mózes, akkori könyvtárõr és teológiai professzor, Döbrentei felkérésének eleget téve, az Akadémia számára Elekes János papnövendékkel lemásoltatta. Ez a másolat színezésben, sõt betûformában is ragaszkodik az eredetihez, csupán a másolási hibák nagy számát róhatjuk fel neki. Ez a másolat az MTA Könyvtárának Kézirattárában ma is kézbe vehetõ, jelzete: Ms 889. E másolat elé kötötték Keserû Mózes 1833. szept. 19-én kelt levelét Döbrenteihez, amelybõl megtudhatjuk a fentieket.

A kódex névadója Toldy Ferenc, illetve az Akadémia; nevét Döbrenetei Gáborról, nyelvemlékeink lelkes gyûjtõjérõl kapta, az iránta érzett elismerés kifejezéséül.

A kódex tartalma

Mint már említettük, a Döbrentei-kódex vegyes tartalmú. Az elsõ 13 lapon egy Krisztus-passió található, majd ezt követi a 15–230. lapon a teljes psalterium. Ez tartalmazza a 150 zsoltárt, s közbeékelõdik Atanasius hitvallása az 56–59. lapon. A zsoltárokat a 230–256. lapon egyházi himnuszok követik az alábbi sorrendben:

A himnuszokat bibliai részek, leckék és evangéliumok követik a 419. lapig. A 419–424. lapon egy Mária tiszteletére írott beszéd olvasható. A 425–472. lapot nagyheti evangéliumok töltik ki. A 430. lap második felén egy laptöltõ szövegecske olvasható. „Penteket ezokaiert boitolik...” kezdetû; ezt a scriptor valószínûleg önállóan írta. A 431. laptól a Passió olvasható mind a négy evangéliumból; innen a 483. lapig a teljes Énekek énekének fordítása következik. A 483. lap alján újabb laptöltõ szöveg tûnik fel: egy találós mese. Minden bizonnyal ez is a scriptor önálló munkája, és nem másolat. A 484–494. lapon bibliai részek találhatók, majd az 510. lapig terjed Szent Jeromos beszéde. A kódexet (az 524. lapig) a Jób könyvének 1–6. és 42, vagyis utolsó részei zárják.

A kódex hangjelölése, átírása

Ha a scriptor nem fedné fel önmagát, az írás egyenletessége akkor is nyilvánvalóvá tenné, hogy egyetlen kéz munkájáról van szó, sõt, hogy viszonylag rövid idõ alatt írta.

Helyesírása egységes, s hogy a kódex csak másolat, számos hiba bizonyítja (pl. mellékjelek elhagyása, egyes olyan betûk vagy szótagok kihagyása, amelyeket néhol késõbb sem pótol). A kódex helyesírása mellékjeles, keverék jellegû: a kancelláriai és huszita helyesírási elvek keverednek benne. A teljes egységesség alól csak az elsõ 13 lap képez némi kivételt, talán mert más forrásból merített a scriptor.

A maitól eltérõ hangjelölések a következõk lennének:

Ritkán használ henye h-t (pl. 270/11, 272/10, 273/18, 21). Néha elõfordul, hogy a következõ szó mássalhangzójához való hasonulást jelöli (pl. atte).

A kódex í-zõ nyelvjárásban íródott, Zolnai Gyula szerint „e codexben bírjuk a tiszavidéki ízõ nyelvjárás legrégibb emlékét”.[13]