Benda Kálmán
(1913–1994)

Alig néhány hónapja ünnepeltük. 80. életévét töltötte, de egyik hivatott méltatója szerint úgy került a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának élére, hogy fiatalos, tevékeny és munkás elnök kerestetett és találtatott az õ személyében. Derûs, közvetlen és jóságos mosolya örökre bevésõdött az õt ismerõk emlékezetébe. Arca tele volt önbizalommal és reménységgel; talán mert nem mindennapi életút állott mögötte. Népe múltját kutatta és nemzeti hivatástudatát hitte. Ezeknek az eszményeknek élt, ezekhez maradt hû, felelõs és elkötelezett élete fogytáig. Fiatal falukutatóként, párizsi ösztöndíjasként, a Teleki Pál Tudományos Intézet és az MTA Történettudományi Intézete munkatársaként dolgozott, a magyar történelem rugóit kutatta és annak egyetemes összefüggéseit kereste. Megõrizte méltóságát és hitét, akkor is, amikor a hatalom eltávolította hivatása mezejérõl és ügynökként járta a fõvárost. Visszakerülve hivatásos munkájához, a történettudomány szolgálatához, csodálatos életmûvet épített fel. Munkássága a reformációtól a reformkorig átfogta történelmünk minden sorsfordulóját, az „események sûrûsödésének” jó néhány korszakát. Idõben Mohácstól a Bocskai és Rákóczi szabadságharcokon, a felvilágosodás és francia forradalom kérdésein, Martinovics mozgalmán át Széchenyi Istvánig terjedt figyelme; térben Magyarországon és Erdélyen kívül Párizstól Sztambulig, Svédországtól Velencéig, a Habsburg Birodalomtól Havasalföldig nyúló skálán mozgott; érdeklõdésébe a politikai történettõl a diplomáciai kapcsolatokig, helytörténettõl az országos viszonyokig, társadalomtörténettõl a szellemi múltig mi minden belefért. Mûfajilag az alapoktól az értékelõ monográfiáig, a forrásközléstõl a szintézisig, az egyetemi- és tractatus-fejezeteket, tanulmányokat, referátumokat és cikkeket egyaránt alkotó történész volt. Mintegy húsz könyve közül elég legyen alapvetõ forráskiadványait: A magyar jakobinusok iratainak három, a Moldvai csángó-magyar okmánytárnak és Ráday Pál iratainak két-két fokos kötetét említeni, nem is beszélve a Magyar Országgyûlési Emlékek folytatásának elõkészítõ munkálatairól. Több könyve jelent meg Bocskairól, a Martinovics-mozgalomról, a Magyar Korona történetérõl.

Nem kizárólagosan magyar, hanem európai tudós volt, anyanyelvén kívül világnyelveken közölt, és a legmagasabb szinten mûvelte szakmáját. Így válhatott a magyar történettudomány „utazó nagykövetévé” is, aki nemzeti és nemzetközi kongresszusokon, konferenciákon, értekezleteken és vitaüléseken volt munkás tag. Csakis így érthetõ, hogy 80. születésnapjára készült emlékkönyvébe hazáján kívül a külországok egész sorából siettek tanulmányt írni rangos kollégái, barátai, magyarok és nem magyarok.

Nagy horizontú tevékenysége azonban nem akadályozta meg abban, hogy a legszélesebb olvasó- és hallgatóközönséghez szóljon. Élete utolsó hónapjaiban is elmondta, hogy a legkisebb falu meghívásának is eleget tett, ha elõadásra kérték fel. A történelem tudományos népszerûsítésének igazi modelljét teremtette meg a Kossuth Rádió Olvastam valahol c. mûsorával s annak eredményeként megjelent három kötetével. Egyik kötetének címével elmondhatjuk, hogy az Emberbarát vagy hazafi ellentétpárjával szemben a kettõt összeötvözte életével és munkásságával.

Európában és nemzetben gondolkodott, de soha nem feledkezett meg szülõföldjérõl, Nagyváradról, mely valamikor az Erdélyi Fejedelemség végvára volt. Olyan idõkben, amikor szinte véteknek számított a keleti provincia emlegetése is, õ 1944 után az elsõk között szõtt szakmai és baráti kapcsolatokat erdélyi kollégáival, támogatott, biztatott és helytállásra intett bennünket.

Benda Kálmánnak megadatott, hogy méltó módon távozzon a pályáról. Ha nagy tudós elõdje, Kõrösi Csoma ifjúkori ígérete megvalósításába roppant bele, Benda Kálmán a kötelességteljesítés más ragyogó példáját hagyta ránk: a tudomány szolgálatában, franciaországi tudomány-diplomáciai küldetés után hunyt el a Ferihegyi repülõtéren.

Csetri Elek