Benkõ András

Lakatos István (1895–1989)

Az én nemzedékem a második világháború után találkozott Lakatos Istvánnal a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, és az alig ötvenen túl járó férfit már akkor „Pista bácsi”-ként köszöntötte/emlegette az Intézet legtöbb tagja – beleértve fiatalabb tanártársait is. Egyik évfordulós köszöntõbõl tudom, hogy az agrármérnökök is így becézték kedvelt professzorukat.

Mindenki úgy ismerte, mint a fiatalos jókedv megtestesítõjét. Tréfára, szójátékra mindig készen fokozta a vidámságot vagy oldotta a nyomott hangulatot. Közismert, értékelt elõadói képessége élõ változatában érvényesült elsõsorban, de nyomtatásban megjelent tréfái sem maradtak hatástalanok. (László Béla, a Korunk szerkesztõségének fõtitkára füzetnyi adomáját gyűjtötte össze és készítette sajtó alá. Kár, hogy  mai napig sem jelentek meg kötetben: sok kellemes perccel ajándékozta volna meg olvasóit!)

A humor lelki egyensúlyához tartozott és bizonyára volt némi szerepe abban, hogy életének kilencedik évtizedében is frissen reagált egy-egy jelenetre-jelenségre, szólásmondásra. A lélek harmóniájának elemeként értékelte a vidámságot, s ez be is aranyozta éveinek hosszú sorát. Nem véletlen, hogy egyik felköszöntõje „örökifjú kortárs”-ként üdvözölte nyolcvanöt esztendõs korában!

Segítõkészségének egyik beszédes tanúbizonysága volt fiatal éveibõl õrzött – talán a fiatalság szimbólumát is képviselõ –, elmaradhatatlan aktatáskája, amelyben mindig hozott kölcsönzésre egy-egy (csak az õ könyvtárában megtalálható) tudományos füzetet, különnyomatot, esetleg ritkaságszámba menõ partitúrát, hogy tanítványainak elmélyülését serkentse.

Barátságos egyénisége, természetes közvetlensége, keresetlen õszintesége, meleg embersége, késõ éveiben is üde szellemi ereje és bölcs példát mutató életművészete sokak számára jelentett erkölcsi támogatást a hétköznapok forgatagában, az ünnepnapok emelkedettségében.

Születésének századik évfordulóján emlékezzünk a muzsikusra, aki a romániai magyar zeneélet számos területén munkálkodott.

1. Gyermekéveit különbözõ helységekben töltötte, aszerint, hogy édesapja, Lakatos Jenõ (1867–1934) hol kapott s vállalt állást. A család elsõ gyermeke, István születésekor, 1895. február 26-án a Bánságban, Alsó-, illetõleg Nagyzorlencen laktak. Úgy emlékezett, hogy öt-hatéves korában hegedűt kért és kapott karácsonyi ajándékként, s a falu bandájának egyik tagja mutatta meg a hangszer kezelését.

A századforduló után Nyírcsászáriba (1901), majd Nyírbátorba (1903) került a család. Az elsõben nem volt iskola, s apja tanította a betűvetésre; az utóbbiban egyszerre két osztály anyagából vizsgázott.

Mire az elemi iskolát elvégezte, Balázsfalvára kerültek: az apa tisztviselõ lett a szeszgyárban; a gyermek Lakatos István a balázsfalvi Román Gimnáziumban végezte az elsõ két osztályt. Zenetanára Iacob Mureşianu volt, aki Huber Károly Hegedűiskolája alapján irányította a hangszertanulást (1905–1907). Ezután a gyulafehérvári Római Katolikus Fõgimnázium növendéke lett (1907), itt végezte a III. osztályt. Amikor az apa 1908-ban Gyaluban, az ottani Bánffy-birtokon lett intézõ, fiát a kolozsvári Unitárius Kollégiumba íratta, s a továbbiakban a Kollégium zenetanára, Sándor János foglalkozott vele. Két diáktársával, Holló Endrével és Hadházy Sándorral hamarosan vonósnégyest alapított (a cselló szólamát a zenetanár játszotta). Elsõ nyilvános szereplésükre 1910-ben került sor, és attól kezdve hárman állandó vendégei lettek a Kriza önképzõkörnek. Műsorukon Haydn, Mozart, Beethoven, Mendelssohn könnyebb művei szerepeltek. Iskolai zenei élményeit az operaelõadások és zenekonzervatóriumi hangversenyek gazdagították, de eljutott a Kolozsvári Zenetársaság estjeire is, ahol európai jelentõségű művészek is felléptek.

Az Unitárius Kollégiumban érettségizett 1913-ban, majd a budapesti Műegyetem hallgatója lett, és bekapcsolódott az intézet kamarazenekarának tevékenységébe is. Közben a Hubay-iskolán nevelkedett Koncz Jánosnál folytatta hegedűtanulmányait; 1914 januárjában nyilvános hangversenyen is szerepelt.

1.2. Felsõfokú tanulmányainak idején robban ki az elsõ világháború, s neki 1915 májusában be kellett vonulnia az 51. kolozsvári gyalogezredhez, ahonnan gróf Bánffy Miklós közbenjárására áthelyezték a 7-es közös tüzérezredhez. Fehértemplomon töltötte az ún. önkéntesi (tartalékos tiszti kiképzés) évét. 1915-ben szigorlatozott az I–II. év anyagából, majd hadapródként kivezényelték az olasz frontra, ahol részt vett a doberdói, isonzói és piavei ütközetekben. Háromhónapos szabadságát arra használta fel, hogy levizsgázott a III. év anyagából. Visszatérve a frontra, 1917. január 1-én hadnaggyá léptették elõ. Az összeomláskor Piavénál szerelt le, de alakulatát visszavezényelte Budapestre.

1919 õszén abszolváló vizsgát tett, s hazajõve hegedűórákat vállalt elõbb a Rezik-féle magánkonzervatóriumban, majd a Marianumban (1920–1923). Közben a város szolgálatába lépett almérnöki minõségben (1919). Tanulmányait 1922-ben fejezte be, s a késõbbiek folyamán egyre inkább az útépítés felé fordult érdeklõdése; 1924-ben párizsi ösztöndíjjal aszfalt-kémiát tanult. Hazatérve az almérnöki iskolában technikai rajzot tanított (1928–1938).

1.3. 1929 márciusában házasságot kötött Balla Évával (1909–1969). Elsõ gyermekük, Éva-Mária korán meghalt (1929–1933). Ádám nevű fiuk (sz. 1933) mezõgazdasági fõiskolát végzett, Anikó nevű lányuk (1935–1983) történelem szakos diplomát szerzett.

1.4. A két világháború közötti évek mérnöki fõállásban s a kamarazenélés és egyre inkább a zeneírás jegyében teltek. A második világháború végén Gyõrbe költözött családjával, de 1945 májusában már ismét a kolozsvári mérnöki hivatal alkalmazottja volt, elõbb mérnöki, majd fõmérnöki beosztásban.

1.5. 1946-ban doktorált. Fõtárgya az etnográfia volt, művészet- és irodalomtörténet mellékszakkal; doktori értekezésként korábbi, A román népdal és irodalma című dolgozatát fogadták el. 1949-ben hívták meg a Magyar Művészeti Intézetbe a zenetörténet elõadójának (docensének), s ilyen minõségben oktatott késõbb a Gh. Dima Zeneművészeti Fõiskolán is nyugalomba vonulásáig. A Mezõgazdasági Fõiskolán földméréstant, telkesítést és geodéziát adott elõ 1954-ig. 1955-ben a Román Akadémia fõkutatói állást kínált fel neki, s ezt 1968-ig be is töltötte. Amikor minisztériumi intézkedésre a másod- és harmadállásokat felszámolták, Lakatos István habozás nélkül a zenetörténeti tanszék mellett döntött s innen nyugdíjazták az 1962–63-as egyetemi év lezárásával.

1.6. A hetvenes évek közepéig viszonylag gyakran járt külföldön. 1929-tõl kezdõdõen két-három évenként útügyi kongresszuson vagy zenei ünnepségen vett részt. Ezeket az alkalmakat arra is felhasználta, hogy hangszerismereti tapasztalatait gazdagítsa. Saját értékelése szerint e szempontból Bécs, Budapest, Cremona, London, Milánó, München, Párizs és Prága jelentette számára a legtöbbet.

A második világháború után 1955-ben jutott el elõször külföldre, nevezetesen Budapestre, s ez alkalommal többek között Kodály Zoltánnal is találkozott. A következõ év õszén Varsó vendége volt és maradandó élményeként emlegette Szymanowski Stabat Mater című alkotásának meghallgatását. Bár névre szóló meghívót kapott, nem jutott el az 1956-os Bartók‑ünnepségekre, következõ évben viszont Poznanban a modern hegedűkészítés technikájába tekinthetett be a nemzetközi bírálóbizottság egyik tagjaként. A hatvanas évektõl kezdve több-kevesebb rendszerességgel vett részt a brnói zenei megnyilatkozásokon, 1972-ben pedig a Magyar Zeneszerzõk Szövetségének meghívottjaként jutott el a Kodály-konferenciára. Az országban a bukaresti Mandyczewsky-megemlékezés és az Enescu-fesztiválok, illetve ‑versenyek jelentettek számára újdonságot.

1.7. Nyugdíjas éveinek örömteli eredményeként kezébe vehette a Kriterion Könyvkiadó jóvoltából három önálló kötetét, a Zenetörténeti írásokat (1971), a Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilágát (1973) és a Kolozsvári magyar zenés színpadot (1977).

Az 1989-es változásokat már nem érte meg, annak az évnek szeptember 26-án távozott az élõk sorából, s a Házsongárdi temetõ családi sírhelyében helyezték örök nyugalomra. Temetésén Benkõ András búcsúztatta tanítványai és munkatársai nevében.

2.1. Az elsõ világháború lezajlása után, amint életkörülményei engedték, szerepet vállalt Kolozsvár zenei életében. Elõbb Pongrácz Ádámmal, Szendy Árpád volt növendékével tűzött műsorra Händel-, Beethoven-, Brahms- és Busoni-műveket, s bemutatták a kolozsvári Delly Szabó Géza E-moll szonátáját is. Rezik Károly bevonásával már 1920-ban trióvá bõvült a formáció, sõt 1922-ben Holló Ernõvel vonóstriókat is megszólaltattak. A trió zongorás változata késõbb Tatár Ferenc, Mestitz János, Lám Béla és mások részvételével alakult ki; egy alkalommal Eisikovits Mihály is a zongorához ült hangversenyükön.

2.2. 1920-ban diákkori vonósnégyese szerepelt – Lakatos–Holló–Hadházy–Sándor összeállításban. Két év múlva jelent meg a színen az állandó jellegű Lakatos-kvartett, Hollóval, Klumák Jánossal és Rezikkel. Idõnként változott az együttes összetétele, sõt Keppichné Molnár Irma, illetõleg Schönberger Kálmán bevonásával kvintetté alakította. Kvartettje–kvintettje többek között Bartók, Kodály, Debussy, Dohnányi műveibõl szólaltatott meg – színezve a műsort klasszikus vagy éppen kolozsvári alkotásokkal (Mozart-kvintett, Farkas Ödön-kvartett, ez utóbbi a fiatal Boga László bevonásával).

3.1. Elõadóként elõször a Csipkés Ilona szervezte szabadegyetemi sorozatban állott közönség elé az 1919–20-as iskolai évben. Jóval késõbb Kodály zeneszerzõi jelentõségét méltatta (1933), ezt követõen pedig a kolozsvári zeneszerzõk munkásságát ismertette s ugyanabban az évben Liszt Ferencrõl is elõadást tartott (1936). Gyakrabban kérték fel egy-egy téma megvilágítására a hatvanas esztendõkben: 1961-ben tízszer, 1964-ben pedig hat alkalommal lépett közönség elé. A hetvenes években háttérbe szorult ugyan ez a tevékenysége, de rádióban, hangversenyek elõtt, szabadegyetemen fejtegetett egy-egy kérdést az erdélyi magyar zenérõl, az egyetemes zenetörténet nagyjairól. Külföldi elõadásai közül a Karl Filtschrõl szóló verziót emeljük ki (1956). Ritkán vállalkozott elõadást tartani zeneművekrõl (pl. Sosztakovics V. szimfóniájáról vagy Farkas Ödön dalairól).

3.2. Interjúiban a műfaj kötöttségéhez igazodott ugyan, de nem tagadta meg humoros beállítottságát; Kéki Béla, Balla Zsófia, Beke György, Banner Zoltán; Despina Petecel, Simonffy Katalin zenei kérdéseire válaszolt, Murádin Jenõ Kolozsvár régi Fõterérõl faggatta.

4. Széles körű anyaggyűjtés eredményeként állottak össze az általa rendezett zenei kiállítások, szembetűnõen gazdag plakát- és kéziratanyaggal. 1941 novemberében 238, 1942 májusában 247 tételt tartalmazott a kiállítási katalógus (hangszerek, kották, könyvek, színlapok, festmények, fényképek, levelek).

Harmadik kiállítását az Egyetemi Könyvtár nagytermében rendezte 1951-ben, Sigismund Toduþã és ªtefan Mãrcuş közreműködésével. Ezt követte a Gh. Dima Zeneművészeti Fõiskola zenetörténeti katedrája által szervezett Haydn-, Händel- és Dima-kiállítás. Összesítve az említett kiállítások katalógusaiban szereplõ tételeket, ilyen kép alakul ki:

 

5.1. Irodalmi viszonylatban György Lajos és Ferenczi Miklós követte nyomon a romániai magyar könyvkiadást. Talán az õ példájuk serkentette Lakatos Istvánt, hogy önálló füzetben tegye közzé az erdélyi magyar zeneszerzõk munkáinak jegyzékét 212 címmel, az alábbi csoportosításban (I. 9.)[i]:

Maga a szerzõ figyelmeztette olvasóit, hogy számbavételébõl kihagyta a könnyűzenei dal- és táncszerzeményeket. Ez nyilván a teljesség rovására ment, ellentétben a fennebb említett György- és Ferenczi-kiadásokkal. Zavarólag hat Lakatos István közlésében az egyes nevek kétféle írásmódja (Bródy–Bródi, Mezey–Mezei). Vitatható egyik-másik cím besorolása az illetõ témacsoportba (pl. saját Brahmsról szóló dolgozatát a zeneesztétika keretébe illesztette be, Nemes Elemér vegyes, történeti énekeket is tartalmazó Dalosfüzete a népzene csoportjába került, ugyanakkor néhány népdalfeldolgozás az egyéb művek közé). A címek közlésében sem ragaszkodott következetesen a címlapokhoz. Mindezek ellenére nem vitatható füzetének úttörõ jellege és viszonylagos tájékoztató szerepe.

5.2. Másik könyvészeti közlésében hat zeneszerzõ (Bródy Miklós, Csiki Endre, Delly Szabó Géza, Haják Károly, Kozma Géza, László Árpád és Privorszky Károly) műveit vette számba, hat pontba csoportosítva (zenei művek, versenydarabok, színpadi zene, oratorikus alkotások, vonós kamarazene, zongora- és énekirodalom). Összesen 113 művet sorolt fel (190).

Ha részben indokolt Veress Sándornak, Viski Jánosnak a jegyzékbõl való kimaradása, kevésbé vonatkoztatható ez azokra, akiket más forrásokból ismerünk, mint Andrássy Ede, Borsay Samu, az Enescu-kitüntetéses Chilf Miklós, Fövenyessy Bertalan, Hoffmann Ferenc, Láni Oszkár, Metz Albert, Nemes Elemér, Molnár Károly, Risznerné Kozma Ida, Pogatschnigg Guidó, Tárcza Bertalan, Teleki Ádám, Trózner József, Veress Gábor, Vitek Károly. És bár jelzi, sajnálatos módon elmaradtak a kórusművek.

5.3. Fõmunkatársi minõségében a kolozsvári akadémiai fiókkönyvtárak zenei anyagának számbavételén Benkõ Andrással együtt dolgozott. A fél évtizedes munka (1956–1961) tekintélyes könyvészeti anyagot ölelt fel. Késõbb a négy fiókkönyvtár mellé felsorakozott a Gh. Dima Zeneművészeti Fõiskola, az Állami Magyar Színház és Opera, valamint a Seprõdi-hagyaték egyetemi könyvtári része:

 

5.4. Szintén fõkutatói minõségében állította össze Aracsy Judit tanársegéd közreműködésével az Utunk (1946–1960) és önállóan a Tribuna (1957–1961) zenei anyagának jegyzékét 18 témacsoporttal (zenei élet, színpadi zene, hazai muzsikusok–hazai zeneművek, népzene, kórusok, általános zenetörténet, táncművészet, esztétika, filharmónia, hangversenyek–szólóestek, műkedvelés, rádió-film-lemez, könyvismertetés, orosz–szovjet zene, népi demokráciák, nyugati zene, Enescu, Enescu-fesztiválok, Bartók), összesen 380 + 515 = 895 tételben.

5.5. Összegezve könyvészeti adatgyűjtését és -közlését, valamint a kiállítások katalógusaiban szereplõ tételeket, az alábbi kép alakul ki:

 

6.1. Két kieséssel (1923–1928, 1950–1953) bontakozott ki zenekritikusi műkõdése. Idevágó írásaiban találunk híranyagot, krónikát, kritikát, könyvismertetést, nekrológot, évfordulós cikket, elõzetes beharangozó írást vagy ennek fordítottját: beszámolót. Felvonul ezekben az elõadók nagyon hosszú sora, jelen vannak intézmények, zenei együttesek. Találunk éveket, amikor kitartóan ragaszkodott egy-egy idõszaki termékhez, pl. a Keleti Újsághoz (1922–1940, külön zenei rovattal, a Zenevilággal), a Pásztortűzhöz (1936–1944), az Erdélyi Helikonhoz (1938–1944), a Kolozsvári Estilaphoz (1941–1943), a második világháború után pedig a Világossághoz (1945–1950), illetõleg ennek megszűnte után az Igazsághoz (1955–1975). Jelen volt országos és külföldi lapok, folyóiratok hasábjain is alkalmi írásokkal.

6.2. Elsõ híradásai még diákkorában jelentek meg: tudósításokat küldött Kolozsvár zenei életérõl a budapesti Zene, majd késõbb a temesvári Zenei Szemle szerkesztõségének. Ekkor került kapcsolatba a jeles zeneesztétával, Járosy Dezsõvel (1, 2, 12, 13). Az 1920-as években lényegében még mindig elsõsorban krónikásként számolt be olvasóinak (3, 7–8).

6.3. E tudósításoktól vezetett az út az összegezõ beszámolókig, melyekkel késõ éveiben is találkozunk. Utóbb egy-egy hét, egy-egy hónap eseményeit összegezte a fõvárosban megjelenõ Romániai Magyar Szó, illetõleg az Elõre számára (411, 524, 527, 544 stb.). Ennek az anyagnak egy része kisebb-nagyobb módosításokkal, de a szakszerű elemzés elmaradásával, a krónikajelleg megõrzésével napvilágot látott a bukaresti Muzicaban is (495, 498, 569, 583). Ritkábban jelentkezett a kolozsvári Tribuna hasábjain hangversenyjegyzetekkel (649). Ebbe a kategóriába sorolhatók az Enescu-fesztiválról tudósító írásai is (635, 636, 773, 775). Színvonalasabb beszámolókkal találkozunk a helybeli irodalmi folyóiratoknak szánt anyagban, bár szakszerűségre itt sem törekedett: Erdélyi Szemle (18–19, 279, 280), Erdélyi Helikon (120–122, 225), Napkelet (7–8), Pásztortűz (60, 97, 234) stb.

6.4. Viszonylag ritka a beharangozó írás, mint Kodály Missa brevisének kolozsvári elõ-adása Nagy István kórusának tolmácsolásában (425). A Gh. Dima Zeneművészeti Fõiskola hangversenysorozatára az elsõ koncert kapcsán hívta fel a figyelmet, egyben hangsúlyozva a kamarazene fontosságát általában, miközben néhány megállapítása vitatkozásra készteti az olvasót: a kamarazene iránti ellenszenv múltbeli örökség, kamarazenét csak műkedvelõ együttesek szólaltattak meg (717).

6.5. Az 1932–33-as Bécsi Zenei Ünnepségrõl szóló beszámolójában a modern magyar zene jelenlétét hangsúlyozta – Bartók-, Kodály-, Jemnitz-, Harsányi- és Szabó-művek révén (16). Éveken át kísérte figyelemmel a lengyel és cseh zenét, s nem maradt adós a Varsói Fesztivál, illetõleg a Brnoi Zenei Ünnepségek ismertetésével sem (525, 904, 912, 914, 933, 934). Summásan számolt be a Kodály-konferenciáról, melynek alapgondolata kihangsúlyozta a zeneszerzõ jelenlétét a 20. század zenei életében. Fokozott élményt jelentett számára az ennek keretében elhangzott Psalmus Hungaricus és a Háry-szvit (968).

6.6. Hangszeres muzsikus lévén, csak kisebb mértékban foglalkoztatta a kórus, elsõsorban két téma kapcsán: a Romániai Magyar Dalosszövetség és Nagy István énekkara. Helyesen értékelte az énekkarok szerepét a művelõdési életben, de eltúlozta a velük szemben támasztott igényeket. Hangsúlyozta a Szövetség szervezési eredményeit, de bírálta műsorpolitikáját és észrevételeket fogalmazott meg ennek javítása érdekében. Elképzelését azonban a szakirodalom csak részben találta elfogadhatónak. Szembetűnõ például az énekkari irodalom egyik leggazdagabb szakaszának, a reneszánsznak a mellõzése, s a felsorolt hetvenöt szerzõ között olyanokat is megemlített, akiknek fontossága nem haladta meg a Dalosszövetség által népszerűsítettekét, sõt, ismeretlenek a lexikográfiai irodalomban (44).[ii]

Nagy István karmesteri munkásságára az 1938-as országos dalos versenyen figyelt fel, és attól kezdve õszinte lelkesedéssel népszerűsítette művészetét. Egyik-másik fellépését az illetõ évad legszebb, legértékesebb zenei eseményének minõsítette (124, 222, 259, 429, 432, 562). Más énekkarokról és karmesterekrõl is elismeréssel nyilatkozott: a Marianuméról és Kotsis M. Ceciliáról, a Református Teológiáéról és Benedek Kálmánról, a Református Leánygimnáziuméról és Sinkóné Czeglédy Emmáról, az Unitárius Kollégiuméról és Péterffy Istvánról, közös szereplés kapcsán a nagyenyedi tanitóképzõérõl és Szabó Gézáról, a magyar fõiskolásokéról és Domokos Pál Péterrõl (123, 137, 138, 168, 209, 338, 392). Adott esetben beszámolt vendég-énekkarok fellépésérõl is, például a Budapesti Egyetemi Énekkarról, a Budapesti Kamarakórusról, a budapesti Gamma kórusról vagy a szombathelyi Schola Cantorum Sabariensisrõl (148, 214, 218, 262), akárcsak a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttesérõl (628, 703).

6.7. Könyvismertetései öt csoportba sorolhatók: zenetörténet, népzene, lexikográfia, zeneesztétika és -pedagógia. Elsõ recenziója 1935-ben, az utolsó 1980-ban látott napvilágot. A meglehetõsen hosszú sorból mindössze érzékeltetésre emeljük ki Karl Ditters von Dittersdorf önéletírását, mely nagyváradi tartózkodásának leírásával vonzotta, Prahács Margit Brahms-katalógusát (néhány címkiegészítéssel), a Voicana szerkesztette Enescu-monográfiát, Constantin Brãiloiu Bartók-kötetét, Szõllõsy András Kodály-könyvét, Viorel Cosma lexikonának köteteit, ill. kiadásait, Járdányi Pálnak a kidei világi zenérõl készült munkáját, Bartha Dénes antológiáját, illetve Káldor János magyar zenetörténeti összegezését (125, 136, 139, 232, 306, 308, 310, 446, 819, 915).

6.8. Nekrológjaiban ismerõs muzsikusoktól vagy a zenetörténet nagyjaitól búcsúzott, s ilyenkor rendszerint összegezte az életmű eredményeit is (Karol Szymanowski, Hubay Jenõ), vagy az emberi jellemvonásokat emelte ki (Koncz János, Csiki Endre). A Kolozsvárról induló Török Erzsébet esetében a modern magyar zenét népszerűsítõ magatartását értékelte (85, 103, 115, 451, 973). Találunk arra is példát, hogy közel egyidejű elhalálozás esetében egyszerre állított emléket három muzsikusnak is, Sir John Barbirollinak, Ionel Perleának és Széll Györgynek (918).

6.9.0. Krónikái és zenekritikái ölelik fel a legszélesebb idõközt, hiszen diákéveitõl kezdve késõ öregkoráig jelen volt ilyen írásokkal (1911, ill. 1920–1972). Helyi elõadóművészek és világjáró nagyságok vonultak fel ezekben az írásokban, tükrözve elsõsorban Kolozsvár színes, gazdag hangversenyéletét. A nagyon hosszú sorból ezúttal is csak példákat ragadunk ki.

6.9.1. A kolozsvári művészek közül Hevesi Piroskát, a jeles Bartók-tanítványt elsõsorban műsorösszeállításáért dicsérte (35). Halmos Györgyrõl gyakrabban írt, kiemelte ízlését, csiszolt technikáját, érett művészetét (430, 509, 519, 641, 646, 677). Zsurka Péterrõl az ötödik évtized folyamán ismételten írt és színvonalas műsorának nevelõ szándékát hangsúlyozta (315, 344). Balogh Ferencnek a Bartók‑művek népszerűsítésében vállalt szerepét emelte ki (489, 812, 846). Szabó Gézát Bartók-ciklusakor üdvözölte (338, 385). Felfigyelt az akkor legfiatalabbakra is, mindenekelõtt Ágoston Andrásra, akinek tolmácsolását kiegyensúlyozottnak érezte (859).

6.9.2. A kiemelkedõbb magyar elõadóművészek közül elsõsorban Dohnányi Ernõrõl nyilatkozott messzemenõen elismerõ szavakkal: az akkori magyar zenei élet legsokoldalúbb élõ alakját látta benne és ez sok tekintetben Liszt Ferencre emlékeztette. Zeneszerzõként fõleg hangszerelését értékelte: addig alig vagy egyáltalán nem hallott szépségeket fedeztetett fel hallgatóságával (93, 200, 303).  Szigeti Józsefrõl elõször a harmincas évek elején, szólóestje, illetõleg a Magaloffal közös kamarazene-hangverseny alkalmával írt (101)[iii]; késõbb azt találta művészete alapvonásának, hogy egyaránt tündökölt barokk-, klasszikus és kortárs művek tolmácsolásában (986). Zathureczky Edérõl, Böszörményi Nagy Béláról egy-egy kolozsvári hangversenye kapcsán írt. Az elsõnek inkább élménygazdagító vonását, a másodiknak Beethoven-elõadását találta egyéninek (243, 255, 257). Nyilván folytatni lehetne a sort, fõleg a kamarazenei megnyilatkozások bevonásával, hiszen olyan fellépésekrõl tehetnénk említést, mint például Végh Sándor–Veress Sándor, Basilides Mária–Kóréh Endre, akik kiemelkedõ élményekkel ajándékozták meg hallgatóikat, nem szólva a fennebb említett Zathureczky–Dohnányi-koncertekrõl.

6.9.3. A román elõadóművészekrõl írott krónikák-kritikák közül kiemelkednek az Antonin Ciolanról szólók, aki három együttes karmestereként vállalt szerepet (Állami Magyar Opera, Állami Filharmónia, Gh. Dima Fõiskola) a város életében (438, 444, 447, 456, 777, 842). George Georgescunak fõleg Beethoven-koncertjei emelkedtek ki, köztük is a Kilencedik szimfónia megszólaltatása (431, 455). Mircea Cristescu mint a Kamarazenekar sikeres vezetõje és Bartók-művek ihletett elõadója maradt meg a Lakatos-kritikákban (855, 868, 873).

6.9.4. Az egyetemes zenei élet világjáró nagyságai közül a korai írásaiban megjelent Willem Mengelberg (254, 270), Alfredo Casella (95, 96), a késõbbiek közül Anatole Fistoulari (863), David Ojsztrah (662) vagy Szvjatoszláv Richter kolozsvári fellépésével kapcsolatosan vetett papírra értékelõ jelzõket, ez utóbbi esetében éppenséggel szuperlatívuszokat (822).

6.10.1. Krónikáiban, kritikáiban fontos helyet kapnak intézmények, kamarazene-együttesek is. Nyomon követte a Magyar Zenekonzervatórium életét, eredményeit, annál is inkább, mert vezetõségi tagja volt. Leggyakrabban zenekari koncertjeirõl írt, karmester-tanárai közül melegen üdvözölte Zsizsmann Rezsõt (25, 31, 142, 169).

Hűségesen számolt be a Zenei elemi és középiskola, késõbb elnevezéssel Zenei Líceum szerepléseirõl, kiemelve Guttman Mihály elévülhetetlen érdemeit (617, 767), különös tekintettel korunk zenéje felé való tájékozódásában (874). Természetes, hogy egy-egy nyilvános hangverseny után megjelent írásaiban a felsõfokú zenei oktatás is: a Román Zenekonzervatórium, a Magyar Zene- és Színművészeti Fõiskola zenei fakultása, a Magyar Művészeti Intézet, ennek román megfelelõje és az egyesítésükbõl származott Gh. Dima Zeneművészeti Fõiskola (314, 493, 505–508 stb.). Értékelte a Magyar Művészeti Intézet két ciklusát, a dal fejlõdésének történetét, valamint Bartók műveinek sorozatát (383, 404, 426), a zeneszerzõi esteket (Eisikovits, Jodál, Márkos: 335, 376, 430), s mint fennebb láttuk: a tanárok önálló szerepléseit is.

6.10.2. Az Állami Filharmóniáról elõbb szórványosan, majd rendszeresen írt mind a helyi, mind a fõvárosi sajtóban. Külön méltatta Bartók-rendezvényeit és az õszi Zenei Heteket. Rendszeresen értékelte nemcsak a karmesterek, hanem az együttes eredményeit is. Megalakulásától kezdve kellõ figyelemmel fordult a Filharmónia Kamarazenekarának tevékenysége felé és be is számolt jelentõsebb sikereirõl (600, 601, 633, 641 stb.). Krónikái rögzítették a vendégkarmesterek és -szólisták fellépéseit is, kitekintést nyújtva egyben a zenei világba (616, 642, 648 stb.).

6.10.3. A harmincas évek elején átmenetileg működõ hangszeres együttesekrõl is némi képet festett: a helyi jellegű Koncert Szalonzenekarról,[iv] a Népművelõ Bizottság Zenekaráról (204), a Dermata fúvósegyüttesérõl (329), az Egyetemi Zenekarról (205), akárcsak az Egyetemisták Kamarazenekaráról (336). Értékelte az Orvosok Kamarazenekarának műsorain felbukkanó és ritkaságszámba menõ darabokat (789).

6.10.4. A vendég szimfonikus együttesek közül lereagálta a George Enescu Filharmónia és a Marosvásárhelyi Filharmónia fellépéseit. Érthetõen kerültek elõtérbe a külföldi, általános érdeklõdést kiváltó együttesek: a Berlini Kamarazenekar (71), a Budapesti Filharmonikus Társaság Zenekara (263). A hatvanas évek közepén a Cseh Filharmónia nyújtott lehetõséget az összehasonlításra (872).

6.10.5. A Goldmark-zenekar hangversenyeirõl mintegy fél évtizeden át írt krónikákat (81, 99, 167), figyelemmel kísérte a Kolozsvári Filharmóniai Társaság rendezvényeit, különösen értékelte a Bartók Hegedűversenyének országos bemutatójára való vállalkozást, Vaszy Viktor karmesteri munkájának színvonalát (193, 252, 261, 275).

6.10.6. Az Ardealul Filharmonikus Zenekar a második világháború után jött létre, elsõsorban a Román Opera és Román Zenekonzervatórium hangszeres muzsikusaiból. Eredményei szintén tükrözõdnek a Lakatos-kritikákban (350, 357, 360 stb.).

6.10.7. Kolozsváron a két világháború között számos házban kamarazenéltek, a városban nyolc-tíz állandó vonósnégyest tartottak nyilván. A Goldmark-kvartett tagjaiban elsõsorban a nagyfokú ügyszeretet, a személyes buzgalom, lelkesedés tűnt szemébe a kritikusnak (99). A Végh-kvartett esetében a modern magyar művek népszerűsítését érezte fontosnak (208). Walbauer–Kerpelyék együttese a Bartók-művek hiteles tolmácsolásával nyújtott élményt (286). Nagy István vonósnégyese a gondosan összeállított és ritkábban hallható alkotások stílusos elõadásával emelkedett ki.[v] A Smetana-együttes szereplésében inkább a távlatokat ígérõ teljesítményt emelte ki (532). A Weiner-vonósnégyes fiatal tagjainak biztos hangszertudását, finom és mértéktartó játékmódját találta fontosnak (674). Loewenguth világjáró kvartettjének játékában a tisztaságot, az elõadás bensõségét méltatta (652). A Boda-kvartett esetében a hangsúlyozott nevelõ szándékot látta és érezte elsõdlegesnek (742). A Ruha-vonósnégyes sikereit a hangzás és értelmezés magas szintű megvalósításában, úgyszintén a nem mindennapi feladatok megoldásában gyökereztette (766, 786).

6.10.8. Nagyobb kamarazene-együttesek közül kiemeljük a Cseh-nonett vendégszereplésérõl írt kritikáját, melyben érdemül tudta be a fiatal és akkor még alig ismert Zoltán Aladár Nonettjének műsorra tűzését (593). Elismeréssel nyilatkozott az I Menestrelli (677), az I Solisti Veneti (821) s többek között a kolozsvári Collegium Musicum színvonalas estjeirõl (813).

6.11.1. A két kolozsvári Operával kettõs értelemben foglalkozott. Figyelemmel kísérte zenekari megnyilvánulásaikat, önálló szimfonikus hangversenyeiket, értékelte a város hangversenyéletéhez való hozzájárulásukat. A Román Opera korai szakaszából Egisto Tango vállalkozását méltatta, bemutatóiból csak a második világháború után regisztrált néhányat: 1946-ban a Bajazzókat és a Parasztbecsületet, 1948-ban további hat bemutatót vagy felújítást. Késõbb egy-egy évadban bukkant fel szórványos írása, ezek között kolozsvári szerzõ műve (Tudor Jarda: A parasztkapitány) és a Iaşi-i Zirra darabja (Alexandru Lãpuşneanu: 3, 334, 443, 467, 582). Szívesen szólt a Jora-balettekrõl (585, 830).

6.11.2. A Kolozsvári Opera, illetõleg a Kolozsvári Állami Magyar Opera repertoárja messzemenõen teljesebben tükrözõdik írásaiban, mint a fennebb említett intézményé. Az 1940 elõtti idõben elvétve bukkan fel egy-egy színpadi mű, operaszerzõ vagy színpadi énekes (Bizet, Saljapin, Verdi: 120, 122, 141). Az 1941–43 kettõs évadból nyolc dalművel foglalkozott, az 1948-ban induló évadoknak úgyszólván minden bemutatóját ismerteti 1961-ig. Azután már ritkábban jelentkezett s Verdi Attilájával búcsúzott a műfajtól (159, 162, 196 stb.). Idevágó írásaiban Demján Vilmosról nyilatkozott több alkalommal és értékelte Rónai Antal kiváló teljesítményét (324, 325). Ritkábban szólt az operettekrõl, inkább odafigyelt a balett-elõadásokra (943; 203, 466, 482).

6.11.3. A Zeneművészeti Fõiskola színpadi teljesítményeinek értékelésében tudatában volt a nevelõ szándék kiaknázásának mind a mű megválasztásában, mind betanításában (pl. Gluck: A rászedett kádi, Mozart: A varázsfuvola: 390, 818). Színpadi vendégegyüttesek közül a más vonatkozásban  említett  Állami  Székely Népi Együttest,  illetõleg  az  Állami Ének- és Tánc-együttest méltatta figyelemre (628).[vi]

7.1. Elsõ zenetörténeti írásai a kritikai tevékenység közepette bukkantak fel és késõbb sem lehet éles határvonalat vonni a két terület között. A kísérletezés voltaképpen a diákévekre esett: két késõbbi témát elõlegezett (Liszt Ferenc és a cimbalom, 1910; Farkas Ödön zeneszerzõ pályafutása, 1911). A háború után futó jelleggel írt az egyetemes modern zenérõl és némi általános esztétikai szándékkal az elõadó-művészetrõl (9, 18), összegezte a Liszt Ferencrõl szóló olvasmányait a szimfonikus költeményt illetõen és elõlegezett egy dolgozatot Kodály Zoltán zeneszerzõi jelentõségérõl (4, 11).

7.2.0. Zenetörténészként egyik alapvetõ foglalatossága Kolozsvár zenei múltjának tanulmányozása. Ez irányú munkálkodása kiegészítette a város jelenkori zeneéletérõl a krónikáiban-kritikáiban kialakult képet.

7.2.1. A szimfonikus zene fejlõdésérõl nyomtatásban csak az elsõ részt közölte, jelezve azonban, hogy folytatni szándékozott a témát. E tanulmányában intézmények, együttesek szerint vette számba az anyagot: négy pontból kettõt a Színháznak, további kettõt a Zenekonzervatóriumnak szánt. Elõbbinek a 18. század végétõl kísérte nyomon fejlõdését, elsõsorban a sajtó és a plakátanyag alapján. A Zenekonzervatórium szerepét e tekintetben Ruzitska György idejére és halála utáni rövid szakaszra (1836–1869), valamint a Farkas Ödön neve fémjelezte negyedszázadnál hosszabb idõre osztva mutatta be (1880–1912). A két világháború közötti és az azt követõ szimfonikus zenei élet összegezésére már nem került sor, a tanulmány folytatása abbamaradt. Akárcsak más, ilyen jellegű dolgozatában művek, elõadóművészek hosszú sorát vonultatta fel, hangsúlyozva szerepüket, kitekintéssel Heinisch József, Gócs Ede, Böhm Gusztáv, Stöger Béla, Káldy György, Pichler Bódog János, Berecz Ede, Óberti János és Borsay Samu karmesteri hozzájárulásához a művészi élet megalapozásában.

7.2.2. A Kolozsvári Házi Zenekör (1841–1870) témája korábban foglalkoztatta, de tanulmány formájában anyaga csak a Zenetudományi írások elsõ kötetében látott napvilágot (1977). Hangsúlyozta az intézmény szerepét a szakemberképzésben, érzékeltette helyi és átutazó művészek bekapcsolódását a város zenei életébe. Ruzitska György halála után, 1870-ben a Házi Zenekör és a késõbbi Kolozsvári Zenetársaság közös munkával hatásosabban szolgálta a város zenei életét.

7.2.3. A Kolozsvári Zenetársaság (1887–1918) történetének megírására elõször a negyvenes esztendõk elején vállalkozott Bartha Dénesnek, a Magyar Zenei Szemle szerkesztõjének biztatására. A tanulmány elsõ változata ebben a folyóiratban látott napvilágot (1943). Utóbb a Zenetudományi írások második kötete számára részletesebben dolgozta fel a témát: az adatok száma gyarapodott, a jegyzetapparátus éppenséggel hatszorosára nõtt, és számos fényképet, műsort illesztett be e változatba (1980).

7.2.4 Önálló kötetet szánt a kolozsvári zenés színpad fejlõdésének (1977). Hosszú évek kutató- és gyűjtõmunkájának gyümölcseként részletezte itt az erdélyi magyar nyelvű színháznak Kolozsvárhoz kapcsolódó anyagát. Nem egészen kétszáz év zenés színpadi élete vonul el az olvasó elõtt (1792–1973), úgyszólván évadról évadra. A kötet függelékében ábécé-rendben felsorakoznak a Kolozsváron magyar nyelven elõadott zenés darabok: majdnem 1200 zenemű, illetõleg zenés darab lexikális adatai állanak az érdeklõdõ és a tudományos kutatás rendelkezésére. Mindezt kiegészítette félszáznál több fényképpel.

7.2.5. A Téka-sorozatban szemelvényeket tett közzé – Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilága címmel – Ruzitska György önéletírásából, Déryné Széppataki Róza emlékezéseibõl, Brassai Sámuel Lisztnek a cigányokról írt könyvérõl szóló „elmefuttatás”-ából; közölte Bartalus István Káró király című, Joseph Haydn életébõl merített „történeti beszély”-ét és Farkas Ödön két írását, melyek közül egyikben a magyar művészi zenérõl, a másikban a zeneiskolák hivatásáról értekezett. A bevezetõ tanulmányban félszázadnyi idõn vezeti át az olvasót Ruzitskától Farkasig. Futólag szól a Bartalus-írásról, hiszen azt csak jó szándékkal (?) tekinthetjük kolozsvárinak (szerzõje a kolozsvári Zenekonzervatórium növendéke volt és 30 éves korában költözött Pestre); Déryné emlékeibõl is csak a Kolozsvárhoz kapcsolódókat vette át.

7.2.6. Brassai Sámuelnek, a jeles polihisztornak a zenéhez való viszonyát elõbb cikksorozatban közölte, majd önálló füzetben is megjelentette (1941–1942). Tizenöt pontban tárgyalta a témát, legrészletesebben az életrajzot, majd érzékeltette Brassai buzgólkodását a város zenei életének szervezésében és zenebírálói tevékenységét. Hiányolhatjuk a Lisztrõl szóló dolgozat futólagos ismertetését, Brassai zenei érveinek kiaknázását. Brassairól szóló más írásaiban is hangsúlyozta szerepét az erdélyi zeneírás elõkészítésében (983), sõt késõi írásai között is találunk Brassairól szólót, de egy mai szintű zenetudományos értékeléssel lényegében adósunk maradt (992).

7.2.7. Elsõ zenetörténeti témáinak egyike a Ruzitska család. Idevágó tanulmányaiban felhasználhatta a családi hagyatékot is; ez megkönnyítette kutatásait, egyben a közlés hitelességét is fokozta.  Mindenekelõtt Ruzitska György szerepét jelölte ki az erdélyi zenei életben. Bevezetõ tanulmánnyal és értékes jegyzetekkel tette közzé Ruzitskának 1856-ban abbamaradt önéletírását az Erdélyi Ritkaságok sorozat 3. füzeteként (1940, 1944). E bevezetõ anyagát módosít(gat)va azonban Ruzitskát hol erdélyi, hol bécsi, hol meg morva muzsikusnak tünteti fel, aszerint, hogy milyen nyelven jelent meg róla szóló dolgozata (I. 6, 940).

A Ruzitska családról szóló önálló füzetében szintén György életét és munkásságát ismertette részletesen, a másik két Ruzitska: Ignác és József működése csak kortörténeti kép keretéül szolgált (I. 5). Feltűnik írásaiban a család három nõi tagja is: id. Ruzitska Béláné Raczek Zsófia, aki elõbb külföldön hangversenyezett, majd a kolozsvári Zenekonzervatórium hegedűtanárnõje lett; õt külön tanulmányban mutatta be, pótolva ezzel a fennebb említett füzet mulasztását.[vii] Ifj. Ruzitska Béláné Raczek Klára zongoraművészként illeszkedett be a város zenei életébe (106). Kevésbé fontos szerepet töltött be Ruzitska György leánya, Ilona, aki a kolozsvári Zenekonzervatóriumnak volt zongoratanárnõje. Ruzitska György unokája, dr. Ruzitska Béla egyetemi tanár mind a Konzervatóriumban, mind a Zenetársaságban vezetõségi tagként öregbítette a család hírnevét.

7.2.8. Farkas Ödönrõl mint a Zenekonzervatórium jeles igazgatójáról és az elsõ Ady-megzenésítõk egyikérõl többször is írt (301), a gondolkodó-szervezõ Farkasról két változatban is (283). Értékelte zeneszerzõi tevékenységét, pedagógiai munkásságát, karmesteri működését, az iskola akkoriban modernnek minõsülõ átszervezését, sõt zeneírói-szerkesztõi kezdeményezéseit is. 1973-ban megjelent kis kötetében újraközölte Farkas két írását s ennek kapcsán az addiginál teljesebb névsorát idézi tanítványainak. Minden megjegyzés nélkül vette át Farkas véleményét (pl. az ún. magyar hangszín tartalmi köre, a fonetikai-prozódiai megoldások, illetõleg a modern zene kialakulásának lehetséges útja). Késõi írásában is megismételte a zeneszerzõnek a népzenével való kapcsolatáról szóló tézisét, holott még arra sincs adatunk, hogy legalább Kolozsvárt elõ munkatársának, Seprõdinek gyűjtését ismerte volna. Pedagógiai módszerérõl az elsõ világháború után parázs vita zajlott a kolozsvári sajtóban.[viii]

7.2.9. A Kolozsvári Állami Magyar Opera tevékenységét is nyomon követte kritikáiban. Nem elégedett meg egyes operák-operettek-balettek színrevitelének és a kivitelezés mikéntjének rögzítésével. Beszámolt egy-egy évadjáról, évtizedérõl (470, 577); az intézmény negyedszázados fennállását történetének megírásával köszöntötte, két változatban is (955, 976). Felmutatta az elõzményeket is és megjelölte az általa elképzelt utat a jövõ felé. Egészében hat fejezetet vetett papírra (A kolozsvári operajátszás múltjából, A bemutatkozás, Nemzetközi játékrendjének kiépítése, Balett, operett, musical, Hazai művek a színpadon, Hogyan tovább?). Ez az anyag más formában – mint fennebb láttuk – szerves része a kolozsvári zenés színpaddal foglalkozó kötetének is (I.23).

7.3. Erkel Ferenc szintén nagy témáinak egyike (1935–1973), egyik-másik esztendõben több írása is megjelent a zeneszerzõrõl (496, 499, I. 12.). A téma variált visszatérését az alábbi táblázat szemlélteti:

 

 

Erkelnek a népdallal való kapcsolatát egyetlen utalásra építette és vonta le túlzott következtetését (legföljebb népies műdalról lehetett szó, az igazi népdal felfedezése ugyanis még váratott magára). Kár, hogy tervezett Erkel-kötete meghiúsult, abban összegezhette volna idevágó kutatásait, eredményeit. Az Erkel-kantátáról szóló dolgozatában az egyes témák kottapéldája is megtalálható.

7.4. Liszt Ferencrõl is hasonlóképpen sokszor írt, a téma több mint egy emberöltõn át jelenik meg könyvészetében (1935–1976, sõt visszafele 1910-ig bõvül, ha diákkori írását is beleszámítjuk). Elsõ dolgozatának anyaga elõadásként is elhangzott ugyanazon évben (1935). Ismertetett négy Lisztrõl szóló könyvet (Falk Géza, Hankiss János, Takács Menyhért, Pulszky Ferencné Walter Teréz művét). Liszt hangversenyeirõl, ill. hangversenykörutakról: elsõsorban a kolozsvári, illetõleg erdélyi és bánsági fellépéseirõl külön figyelemmel írt. A hangversenykörútjairól szóló írások újabb hulláma 1956-ban indult el, s még 1976-ban is gyűrűzött (46, 311, 523, 565, 657, I. 10, 11.). Fontosabb eredményeit románul és németül is közölte (523, 657). Zenetörténeti kötetében Lisztrõl is összegezõ képet nyújtott (I. 18.). Ma, Bárdos Lajos elemzései nyomán könnyű rámutatni Lakatos Istvánnak Liszt nyelvezetével kapcsolatos túlzó fogalmazására (pl. „minden karakterisztikuma német”).[ix] A Rapszódiák viszonylagos pozitív értékelését viszont már Lakatos is vallotta, s ebben Bartók igazolta õt.[x]

7.5.1. A magyar zenetörténetet nem folyamatában és a teljesség igényével mutatta be, hanem kiemelt egy-egy olyan képviselõt, aki az erdélyi zenetörténettel is kapcsolatban állott. Szabolcsi Bence tanulmánya alapján rajzolt képet Tinódiról (302, 363), Gombosi kötetére alapozott Bakfarkról szóló írásaiban. Kár, hogy ez utóbbi esetben nem vette figyelembe a Gombosi Ottó utáni kutatások felfedezéseit (362, 988). Salamon Jánosról, Bem muzsikusáról szóló megemlékezéseit alapjában Gyalui Farkas korábbi két írása ihlette (902).[xi] Hasonlóképpen a magyar zenetörténet eredményeit közvetítette Girolamo Diruta  és Moldovai Mihály esetében is, legutóbb az 1971-es kötetben. Többször jelentkezett Michael Haydn és Karl Ditters von Dittersdorf nagyváradi tevékenységéhez kapcsolódó írással, sajnos ezekben is zenei elemzés nélkül (109, 136). A magyar romantika két kiemelkedõ alakját, Erkelt és Lisztet, mint láttuk, számos alkalommal népszerűsítette, Mosonyi Mihály neve viszont éppen csak felbukkan nála; igaz, õt alig fűzték szálak az erdélyi zenéhez (926, I. 19).

7.5.2. Nem kis érdeme, hogy egészen korán és pozitív értékeléssel írt a modern magyar zenérõl, elsõsorban Bartók és Kodály tevékenységérõl. Bartókról szóló írásai 1920-tól vezetnek át az 1981-es évfordulóig, Kodályról a Psalmus Hungaricus keletkezésének és bemutatójának évétõl, 1923-tól fél évszázadon át ívelnek (11, 963). Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy elsõk között közölte Bartók műveinek válogatott jegyzékét (I. 2), s népszerűsítésük felölelte kamarazenéjük meg-megszólaltatását is. Az évek során, évfordulós anyagban elevenítette fel mindkettõjükhöz fűzõdõ személyes élményeit, megõrizte és közkinccsé tette a velük kapcsolatos dokumentumokat (500, 916, 919).[xii] Kodály művészetének útjáról több változatban is írt (956, 957, I. 8).

7.5.3. Seprõdi Jánost nem kolozsvári muzsikusként kezelte, hanem az egyetemes magyar zenébe illesztette munkásságát. Egész zeneírói útján egyetlenegyszer foglalkoztatta: a Seprõdi-kötet bevezetõjében értekezett a zenetörténészrõl. Számba vette jelentõs zenetörténeti írásait és gazdag idézetekkel érzékeltette stílusát, vélekedését Káldy Gyuláról, a Kossuth-nótáról, a hasznosnak ítélt Drumár-féle zenetörténeti munkáról. Elfogadta szigorúbb vélekedését az Ábrányi-kötetrõl és részletezte Fabó Bertalannak A magyar népdal fejlõdése című bírálatát. Hosszasabban idõzött az Emlékiratban megfogalmazott Liszt- és Wagner-bírálatnál. Átfogóan monografikus jellegűnek ítélte a Kájoniról írott tanulmányát. Az utolsó és befejezetlenül maradt, Bartókról szóló Seprõdi-tanulmány értékét abban látta, hogy felismerte a zeneszerzõ nagyságát és szerepét a magyar zenében (981).

7.6. Két sorozat munkatársaként és elszórt írásokban rajzolta meg romániai magyar zeneszerzõk portréit. László Árpádról több alkalommal is nyilatkozott, külön hangsúlyozva Erkel- és Dvoøak-tanítványi mivoltát. Összefoglalóiban zenepedagógiai és -kritikusi tevékenységérõl sem feledkezett meg (540). Delly Szabó Gézáról szerzõi estje után írt, de méltatta operakísérletét és sikerrel koronázott Medgyes-féle Békeszózatának megzenésítését (30, 353, 366). Haják Károlynak a népi forrás felé fordulását értékelte, Kozma Gézáról az Utunk-sorozatban olvashattunk (542, 563). Trózner Józsefrõl és Chilf Miklósról szerzõi estjük kapcsán írt (526, 527). Hasonlóképpen szerzõi est kínált lehetõséget Eisikovits Miksáról való megnyilatkozására (66, 430). Demján Vilmos esetében elsõsorban életútját vázolta (560), de egy-egy művérõl is írt (929, 937). Jodál Gáborról elõbb keményebb jelzõkkel írt, majd kedvezõbben nyilatkozott, utolsó róla szóló írásában már egyik legtehetségesebb erdélyi Kodály-tanítványként említette (559, 760). Márkos Albertrõl mindannyiszor írt, valahányszor egy-egy jelentõsebb munkája bemutatásra került (625, 741, 792, 890). Az akkoriban fiatalabb zeneszerzõ-nemzedékbõl Oláh Tiborról (561, 663), Csire Józsefrõl (942), Csiky Boldizsárról (847) írt, s a Grove-lexikon munkatársaként a sort Junger Ervinnel, Szabó Csabával és Terényi Edével bõvítette (III. 15). Leggyakrabban Zoltán Aladár művészetérõl vallott (497, 593, 656) egy-egy műve bemutatásakor (Korondi táncok, Elsõ szimfónia, Öt lírai dal, Nonett).

7.7. A román zenérõl írt dolgozatai egyikét doktori tézisként nyújtotta be, amint az életrajzi vonatkozásoknál említettük (I. 4.). Másik dolgozata lexikális jellegű, s a román népzenei gyűjtéseket vette számba (I.4/b). Harmadik román vonatkozású dolgozatában a zenei élet, zeneszerzés fejlõdését vázolta, s benne nagy súlyt fektetett a nyugati áramlatok érvényesülésére („a nyugat-európai műzene több évszázados fejlõdését összesűrítve adja a román zene története”). Eisikovits Miksa a dolgozat tömörségében és átfogó jellegében látta a szerzõ érdemét (I. 3, IV. 19).

Különbözõ írásokban a román zene történetének jelentõsebb képviselõit is népszerűsítette George Dimától Cornel –ãranuig; ez utóbbinak alkotói stílusát emelte ki (614, 697, 832). George Enescu 1912-es budapesti hangversenyeit két fórumon is népszerűsítette: a budapesti Magyar Zenében, valamint saját kötetében (841, I. 18); mindkettõ hozzáférhetõ a román olvasók számára is (841, I. 18). Ez alkalommal is az idõszaki sajtóra alapozott.

7.8. Az egyetemes zenetörténet csak kiemelkedõ muzsikusok portréi révén körvonalazódik munkásságában. Ha az elején kevésbé jelentõs muzsikust választott Johann Nepomuk Hummel személyében, utóbb kárpótolt a barokktól a modern zenéig: Johann Sebastian Bachtól Alban Bergig, illetõleg Sosztakovicsig és Prokofjevig (33, 97), Stravinskyig és Brittenig (33, 97, 753, 837, 840). Közben szerét ejtette és hűségesen követte a nemzeti iskolák kibontakozását is (143, 836, 938). Összefoglaló zenetörténeti kötetében az egyetemes zene nagyjainak térhódítását mutatta be a két Haydn, Mozart, Beethoven, Brahms, Verdi, Wieniawski és Richard Strauss művészetén keresztül. Ezeknek a fejezeteknek jegyzetanyaga arról tanúskodik, hogy e tekintetben is számottevõen gazdag idõszaki sajtóanyagot hasznosított, beépítve a kötet anyagába saját plakát- és képgyűjteményének jelentõs hányadát.

7.9. A hazai – pontosabban az erdélyi magyar, román és német – zeneéletnek a szomszédnépek zenekultúrájával való kapcsolatai egészítették ki munkásságát. Önálló füzetet szánt a román–magyar zenei kapcsolatoknak: utolsó változatában közreműködött fõiskolai kollégája Gheorghe Merişescu; õ fogalmazta meg románul a Lakatos István által összegyűjtött anyagot, amelyet Dáné Márta fordított magyarra. Itt kottapéldákkal kísérte végig évszázadokon át a két nép zenéjét, s ezt szerencsésen egészítette ki a képanyaggal. A kis kötet román nyelven is megjelent a Kolozsvári Filharmónia kiadásában (I. 13).

A román–orosz kapcsolatokat vizsgáló tanulmányában már elmaradtak a kották, itt viszont számos levélrészlettel támasztotta alá állításait. E témát vele egy idõben George Breazul is tanulmányozta (441).[xiii] A cseh kapcsolatok tanulmányozásához segítségül hívta a Magyar Konzervatórium könyvtárában megõrzött kottákat; a szlovákok esetében Jan Bella munkásságának szebeni szakaszát mutatta fel. A lengyel kapcsolatok tanulmányozása munkásságában a 16–17. századra szorítkozott. A zenekritika-krónika számos adata egészíti ki ezt a témakört a jelenkori életbõl, személyi kapcsolatokkal felerõsítve (I. 14, 396, 423, 564 stb.). Az erdélyi szász muzsikusok közül Karl Filtschrõl, a korán elhunyt csodagyerekrõl közölt dolgozatot (584).

7.10. Hangszertörténeti kutatásainak eredményét két dolgozatban közölte. Az elsõben leányával, Ardosné Lakatos Anikóval a kolozsvári Történeti Múzeum hangszerállományát mutatta be gazdag képanyaggal (I. 15, 21). A másikban az orgonaépítés történetét csak futólag érintette (Kájoni, Bod Péter, Wegenstein), viszont a hegedűkészítõk hosszú sorát vonultatta fel Babos Bélától Zalay Sándorig, nem egy esetben személyes kapcsolat révén.[xiv]

7.11.1. A fennebb említett Ruzitska-önéletírás mellett forrásközlés értékűek a hozzá intézett levelek, melyeknek egy csoportját maga gyümölcsöztette írásaiban, másik csoportját viszont másoknak engedte át közlésre. Közkinccsé váltak így a birtokában volt anyagból Bartók, Kodály, Erkel, Liszt, Glazunov, Cserepnin, Grecsaninov, George Breazul, Alban Berg, Prokofjev, vagy Reményi Ede, Pákei Lajos és mások missilis levelei (238, 499, 935, 961, I. 15, 17). Vonósnégyesének műsorgondjait tükrözik francia, német, osztrák, cseh zeneszerzõk levelei és levéltöredékei (993, IV. 119).

7.11.2. Hasonlóképpen forrásértékűek a gyűjteményébõl közölt s ma már nagyobbára hozzáférhetetlen fényképek, plakátok. Ezek mennyiségérõl némi fogalmat alkothatunk fontosabb munkái/dolgozatai alapján:

7.12. Zene és irodalom kapcsolatát elõször Goethe, majd Reményik költészetében vizsgálta. Nyomtatásban csak utóbbinak szánt dolgozata jelent meg, s ebben a megzenésített költeményekre is kiterjedt a figyelme (174). Petõfi verseinek megzenésítését a második világháború után vette számba és mindössze Ruzitska Györgyöt, Delly Szabó Gézát és Kacsóh Pongrácot említette, megfeledkezve a Dalosszövetség által népszerűsített erdélyi zeneszerzõkrõl (345). Bartalus Istvánra és Sonkoly Istvánra támaszkodva vetette papírra Aranyról szóló hasonló írását, miközben summázta a Kodály és Gyulai Ágost által sajtó alá rendezett Arany-kötetet (Arany János népdalgyűjteménye, 556). Puskin műveibõl származó zeneműveknél csak az orosz zeneszerzõket tartotta fontosnak, Shakespeare esetében viszont az egyetemes zene területét pásztázta végig, különös tekintettel a színpadi alkotásokra (468, 483). Ady-költemény elsõ megzenésítõjének következetesen Farkas Ödönt tekintette, anélkül, hogy tisztázta volna Reinitz Béla Ady-dalainak idõrendi kérdését. Túlzásnak, ha ugyan nem tévedésnek minõsíthetõ Farkas Ady-megzenésítéseinek a népzenébe való felszívódásáról írni. Sajnos, idevágó dolgozataiban még csak kísérletet sem tett a költõi szöveg és a zene kapcsolatának elemzésére, értékelésére vagy az Ady-dalok újszerűségének igazolására (301, 899, 953).

8. Lakatos István munkásságának értékelésénél lényeges segítségünkre van az a beszédes és gazdag könyvészeti anyag, amely az évek folyamán tevékenységével kapcsolatban napvilágot látott (IV. 1–134), illetõleg az a húsznál több írás, ami halála után jelent meg és nyomtatott könyvészetében még nem található.

Munkásságát, személyét ért bírálatokra kétféleképpen reagált: az apró javításokat címekben, értelmezésben módosította (Kereszty István, Majos Ervin, IV. 42).[xv] Deák Tamás 1950-es bírálata után viszont szinte fél évtizeden át nem írt krónikát és kritikát, csak szakdolgozatot.[xvi]

Értékelésével elsõsorban a magyar zeneírásban találkozhatunk, de felfedezhetjük nevét a külföldi szakirodalomban is. A lexikográfia a negyvenes évektõl tartotta számon; a rangosabb munkák közül a Szabolcsi–Tóth-, a Brockhaus–Riemann- és Grove-lexikont említjük. Természetesen helyet kapott a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon legújabb kötetében is.

1970-tõl kezdve évfordulós cikkekben köszöntötte a magyar zeneírás, néha egy-egy ki-emelkedõ képzõművészünk munkájával is fokozva a tisztelgést, mint Nagy Imre tus-, Ferenczy Júlia szénrajzával, Gy. Szabó Béla metszetével.

Sajtóvisszhangja volt az elõadónak (IV. 13, 37), a bibliográfusnak (IV. 34), a kiállításrendezõnek,[xvii] az Erkel- és Liszt-kutatónak (IV. 40), a kamaramuzsikusnak (IV.5), a zenés színház-kutatónak (IV. 121, 122, 131), a román–magyar zenei kapcsolatok rendszerezõjének (IV. 46, 47), a román népzene népszerűsítõjének (IV. 29), a nevelõnek,[xviii][xix] leggyakrabban a zenetörténésznek (IV. 26–28, 69, 70, 78).

Megbecsülését láthatjuk abban is, hogy hazai és külföldi egyesületek, társaságok tagjaik közé választották (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Dávid Ferenc Egylet, Kolozsvári Zeneegylet – ennek elnöke is volt –, Kemény Zsigmond Társaság, Unitárius Irodalmi Társaság, Romániai Zeneszerzõk és -tudósok Egyesülete, Busch Testvérek Társasága, Dvoøák Társaság).

Munkásságának eredményei beépültek zenei életünkbe és gyümölcsöztethetik a jelenkori zenetörténelmi irodalmunkat, kisebb mértékben az egyetemes zeneirodalmat tanulmányozókat is.