Fodor Katalin
(1931–1994)
Mikor 1974-ben megkezdtem
egyetemi tanulmányaimat, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem lélektan-pedagógia
tanszékén három magyar pszichológiatanár dolgozott: Zörgõ Benjamin professzor,
Fodor Katalin és Kulcsár Tibor adjunktusok. A sors szeszélyének tulajdonítható,
hogy ma már egyikük sincs közöttünk. Mindhármukat életük aktív szakaszában érte
a halál, hogy megvalósíthatatlan terveket és befejezetlen életművet hagyjanak
hátra. 1977-ben mindhárman megélték a pszichológus-képzés felszámolásának
keserűségét, ám közülük csak Fodor tanárnõ lehetett jelen 1990-ben a lélektan
tanszék újjáéledésénél. Sajnos, õ sem sokáig.
Az életrajzi adatok tanúsága
szerint Fodor Katalin 1931. február 15-én született Majsa-Miklósváron. Szatmári
gimnáziumi tanulmányait követõen a kolozsvári Bolyai Tudomány-egyetemen szerez
pedagógia-lélektan szakos oklevelet 1953-ban. Már 1951-tõl az egyetem lélektani
tanszékén gyakornok, és közíróként egyaránt elévülhetetlen érdemeket szerzett a
hazai magyar nyelvű pszichológia művelése, fejlesztése és népszerűsítése terén.
Hozzájárulása az erdélyi magyar nyelvű pszichológiai kultúra kialakításához a
legjelentõsebbek egyikeként minõsíthetõ.
Írásait
1956 óta közli rendszeresen a Korunk, A Hét, a Dolgozó Nõ, a Tanügyi Újság, majd késõbb a TETT hasábjain. 1958-ban
jelenik meg a bukaresti Akadémiai Kiadó gondozásában a Gondolkozáslélektani tanulmányok című, Zörgõ Benjamin szerkesztette
kötet; az ebben közölt tizenkét tanulmány közül ötnek fõ szerzõje, további
háromnak pedig társszerzõje. Román nyelvű tudományos dolgozatait a Studia
Universitatis Babeº–Bolyai közli. Az egyetemen elsõsorban általános lélektant
tanít a tanári szakok hallgatóinak, míg a lélektan szakon a széles körű
általános és szakmai műveltséget feltételezõ pszichológiatörténet elõadást
tartja magyar nyelven. Több középiskolai tankönyv és szakkönyv fordítása
szintén a nevéhez fűzõdik. Az 1975-ben egyetemi jegyzet formájában megjelent Îndrumãtor psihodiagnostic második
kötetében a szóbeli jelentést vizsgáló teszteket ismerteti.
1977-ben átkerül az egyetem
kutatói központjába, ahol fõkutatóként dolgozik. Egy évvel késõbb megvédi
doktori disszertációját, melynek témája a nyelvi szabadasszociációk információ-
és jelenléti analízise az általános és nyelvi intelligencia életkori és egyéni
sajátosságainak függvényében.
Egy olyan idõszakban, amelyben a
lélektan művelése és népszerűsítése a hatalom nyíltan pszichológia-ellenes
viszonyulásával kellett szembenézzen, Fodor tanárnõ oroszlánrészt vállalt abból
a kollektív erõfeszítésbõl, mely célul tűzte ki, hogy biztosítsa az erdélyi
magyar anyanyelvű lélektani szakirodalmat. Így
például a TETT 1978-ban megjelenõ Lélek
és tudomány című számában nemcsak szerzõként jelenik meg a neve, hanem a
szakmai lektorálás feladatának vállalásával is támogatja a kiadvány
megjelenését. Ebben a periódusban jelenik meg legjelentõsebb műve is Tudat és jelentés címmel (Bukarest
1983). A kötet elsõsorban századunk legfontosabb pszichológiai irányzatait és
iskoláit mutatja be, de megtalálható benne a filozófiatörténeti elõzmények és a
XIX. századi fiziológiai, illetve kísérleti megközelítések ismertetése is. A
szerzõ sikeresen valósítja meg vállalt feladatát: múltja felõl úgy közelíteni
meg a modern pszichológiát, hogy az egymásnak ellentmondó irányzatokban is
felfedezze a folytonosságot, a kísérleti eredmények iránti tiszteletet és az
interdiszciplinaritás irányába történõ nyitást.
A nyolcvanas évek derekán
visszatér a tanszékre, ahol Kulcsár Tibor halálát követõen egyedül végzi a
lélektan magyar nyelvű oktatását az egyetemen.
Az 1989-es decemberi eseményeket
követõen elsõk között ismeri fel a változások által feltárt lehetõségeket és a
cselekvés szükségességét. Részt vesz az újonnan beinduló pszichológusképzés
szervezésében, kezdeményezõje a Magyar Pszichológiai Társasággal való kapcsolat
felvételének, létrehozza az Életfa
Családsegítõ Társaságot, elõadásokat tart, interjút ad a rádió, illetve a
televízió számára. Kezdettõl fogva bekapcsolódik az újjászületõ Erdélyi
Múzeum-Egyesület tevékenységébe és javarészt az Õ
fáradozásainak eredményeképpen kerül az EME könyvtára a ma tulajdonát képezõ
lélektani művek birtokába. Az elsõ pszichológus és gyógypedagógus évfolyamot
még Õ vezeti be a szakma két elméleti
diszciplínájába, az általános lélektanba és a szociálpszichológiába, az
1992–93-as tanévtõl kezdve azonban nem vállal több órát az egyetemen. Viszont
1992-tõl a gyulafehérvári Hittudományi Fõiskola hallgatói számára tart bevezetõ
elõadássorozatot Kolozsváron, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és
Sepsiszentgyörgyön. Ugyanakkor a nagyváradi Sulyok István Református Fõiskolán
pszichopedagógiát és pasztorálpszichológiát is oktat; itteni hallgatói közül
kerülnek ki a jövendõbeli jogászok, szociális gondozók és hitoktatók. A
gyulafehérvári Hittudományi Fõiskola rektorátusának méltatása szerint elõadásai
több száz hallgató számára nyújtanak élvezetes élményt. Ez az együttműködés
publicisztikája szempontjából is gyümölcsözõnek bizonyul. Két cikket jelentet
meg 1994-ben a Keresztény Szóban és az év végén jelenik meg a Bevezetés a pszichológiába című, 123
lapnyi terjedelmű jegyzete is a gyulafehérvári Fõiskola gondozásában. Sajnos
azt már nem érhette meg, hogy a félév végi vizsgán jegyzete hatását a
hallgatókon is felmérhesse.
Fodor Katalinnal az egykori
Bolyai egyetem lélektani tanszékének utolsó aktív képviselõjét vesztettük el.
Mintegy négy évtizedes tanári pályája során egyetemi hallgatók százai
hallgatták elõadásait és gyõzõdhettek meg kiváló elõadói képességérõl. Írásait mindig a szakmai igényesség, a
tudományosság szempontjainak szem elõtt tartása és az interdiszciplináris
megközelítés lehetõségeinek érvényesítése jegyében fogalmazta. Világosan látta
a szakma széles körű ismertetésének jelentõségét, de saját megfogalmazása
szerint idegenkedett a lélektan „gyékényen árusításától”. Pszicholingvisztikai
kutatásai hazai viszonylatban úttörõ jellegűek voltak, Tudat és jelentés című könyve pedig az egyetlen átfogó magyar
nyelvű pszichológiatörténeti mű, mely Erdélyben megjelent. Sajnos, sem
érdemeit, sem erõfeszítéseit nem méltányolták mindig, minden körben
érdemlegesen. Mi több, olyan fordulópontokkal is szembesült élete során, amikor
igazságtalanul mellõzöttnek érezte magát. Innen származtatható utolsó két
írásának keserű hangvétele és az az él, mellyel tulajdon szakmájáról nyilatkozik.
Megnyugtató viszont, hogy e két közleményébõl az is kiderül: az egyházak
részérõl végre teljes megbecsülést élvezhetett élete utolsó két és fél évében,
mintegy betetõzéseként annak az elismerésnek, mellyel volt tanítványainak
százai adóztak neki.
Fodor Katalin mindenekelõtt
pszichológiatörténésznek tartotta magát. Ma már Õ
maga is, kitörölhetetlenül, része az erdélyi lélektan történetének.
Vargha Jenõ-László