Imreh István

Bölöni Farkas Sándor közhasznú élete

Bölöni Farkas Sándor a felvilágosodás fényekkel átszõtt századának végén, 1795-ben született. Keveset élt. 1842-ben barátai már ki is nyomtathatták szomorújelentését, amely így hangzott:

„Erdélyi fõkormányszéki fogalmazó és a Magyar Tudós társaság tagja bölöni Farkas Sándor jelen [február] hó 2-án estvéli 8 órakor egy jobb életre átszenderüle; közhasznú élete 47, szolgálata 27 rövid évekre terjede annak, kit a két Magyar hon testvérileg ölele; e honban több üdvös eredményû társulatok alapításával örök becsben marad emléke; – Nemes Háromszéken lakó egyetlenegy leánytestvére s rokonai még nem sejtik veszteségöket. Hûlt porai jelen hó 4-én délután 4 órakor fognak nagypiacsori szállásáról a köz temetkezõ helyre kísértetni.”[1]

A közhasznú egyesülések, társulások, intézmények a reformkorban valóban gyakran váltak az avítt társadalmi szerkezet és az önkényuralom elleni harc fegyvereivé. Azt, hogy miért és miként, útleírásában, naplójában elmondja õ is. Vallomása errõl, valamint arról, amit szeret, és arról, amit utál, gyûlöl kora világrendjében, eszméiben, magatartásformáiban, oly õszintén szóló és annyira szépen igaz, hogy csak nagyon kevés, reformkorunkat tárgyaló históriában nem idézték még. Érthetõ, indokolt mindez, hiszen az övénél expresszívebb önarcképet közhasznú társulásokat építõ emberrõl senki sem festett, könyve, az Utazás Észak-Amerikában pedig Bölöni Farkas erdélyi honfitársai elé állítja a testet öltött célt, a szabad társulások világát, a megvalósult ideáltípust, a hétköznapok gyakorlatában mûködés közben megfigyelt modellt, a vonzó mintaképet.

1. Szûk pályán

Igazából nem is olyan könnyû írni róla. Sok biográfusa elemezte már életét és korát. Egyikük, Mikó Imre szerint: „Többet írtak róla, mint amennyit õ írt.”[2]

Talán mégis érdemes néhány adalékkal ismeretesebbé tenni életvitelét, a mindennapok gondjait. Ehhez azonban szükséges elöljáróban egy keveset elidõzni a rendiségnek, a kötöttségek világának, az értelmiségi, értékteremtõ tevékenységet tilalmazó szerkezeti elemeinél: azoknál az útelzáró sorompóknál, amelyeket a Habsburg-monarchia állított a feltörni, hajlamaik, vágyaik ûzöttjeiként dolgozni akaró székely fiatalok útjába.

Bécs mindenekelõtt a határõrezredek területén élõ, katonai szolgálatra rendelt családok (gyalog, lófõ és armalista székelyek) fiainak felsõbb tanintézetekbe áramlását akadályozta. 1815-ben írja Farkas Sándor: „...csak azért, hogy nekem itt kelle születnem, ne legyen már szabad egyébre születettnek néznem magam!” Majd Kazinczy Ferencnek háborog: „Engem a sors katonafiúvá szült. [...] Miért éppen engem milliók közül? Mélyen érzem, mit teszen nem szabadnak lennem...” Minden lehetõség, fõleg az íróvá, irodalmárrá válás el van zárva elõle, mondja, „mert unitárius, mert székely conscriptus s pénztelen vagyok”.[3]

Ismeretes, hogy Gábor Áron kénytelen 1831-ben a csíksomlyói iskolának búcsút mondani, miután „numerus alá vétetett”, s a második székely gyalogezredhez beosztatott. A berecki „városi” tanács jegyzõkönyvében olvasható is ez a pár szó: „a mü gyermekeinket az hadi szolgálat 18 esztendõs korokon túl tanulni nemigen engedi”.[4] Kõrösi Csoma Sándort a nagyenyedi Kollégiumban emiatt is gondok gyötrik.[5]

A mentességet Farkas Sándornak sikerül végre megszereznie. Nem azért, mert az 1764-ben, a madéfalvi veszedelem után lovas szolgálatra kötelezett Farkas család igazolja „nemességét”. Miklósvárszék ugyan bizonyítja, hogy a családnak Bölönben nemesi udvarházán kívül négy telkes, adózó zsellére volt emberemlékezet óta és van még 1829-ben is. Ez adómentességhez esetleg elegendõ, de nem hoz szabadulást a General Commando uralma alól. A székelyföldi tanulmányútján Bölönbe érkezõ Kõváry László csak Farkas Sándorról ír. Egyebek között ezt: „A ház, ahol õt ringatták, nem oly fényes, mint hírneve; s családa székely szûk kiváltságokkal él.”[6] Családi nemesi birtokról, címereslevélrõl, földesuraságról semmit sem tud. Feltételezhetõ, hogy (talán csak formálisan) Sándor lemond a bölöni birtokocskáról, a „székely örökségrõl” testvére javára, hogy más pályán élhessen, munkálkodhasson. Az bizonyos, hogy a harmincas években „árenda” címén van egy kis jövedelmi forrása. Amikor viszont nagy útjára készül, szûkszavú említés történik arról, hogy annak egyik mozzanataként pénzzé teszi otthoni, bölöni örökségét.

Fontolóra kell vennünk azt is: önmagáról sokszor megírja, hogy „pénzetlen”, hogy „szegény”, hogy „szegénylegény”. Mások pedig szintén hangsúlyozzák, miszerint „szûkösen élõ”, s még azt is fájlalják, hogy „nyomorog”. 1816-ban tehetséges „szegény” ifjúként ajánlották Wesselényi Miklós figyelmébe, Döbrentei Gábor pedig 1820-ban 30 forintot kínált neki szálláspénz-pótlékként, kérve, hogy ne fogadja el gróf Gyulainétól az ingyen szállást.[7]

Jegyzeteiben, az eszmék rögzítései, íráshoz készült vázlatok, fordítástöredékek között található néhány olyan sor is, amely egy hasonlatos vagyoni helyzetû ifjú költõ lelkiállapotát, életérzését rajzolja meg: „...e szomorú hajlékban – írja –, hol nem egy ifjú ember poetai rendetlenség[e], hanem az ínséggel küzdõ szegénység azon elrendelése látszott, mely szégyelli magát és elbúvik; hol a büszke szegénységnek azon elvonultsága s magára szorultsága látszott, mely titokban kifódozott avult köntösét végig begombolja, rejteni a hiányokot; hol nem csak egynapi szükség látszott, melyet vígan szoktunk elhordani, hanem a komoly ínségnek azon neme, mely csak magába zárkózik, s hallgat; azon ínség, mely a gondolatot lebágyasztja és elhervasztja, mely ki nem elégített kívánságok- s szükségekben érezteti magát minden percben”.[8]

Még ha nem is önarckép-vázlat töredékei ezek a szavak, akkor is az ínségben élõ ifjú költõ „büszke szegénysége” valaminõ megtapasztalt lelkiállapotot, átélt érzéseket sejtet. A születési elõjogokra épülõ feudális rendi struktúrának amúgy is sok hátrányos helyzetet kitermelõ funkcionálása folyamán a kisebbségben lévõ unitárius sokszor volt hátraszorított, megrövidített, a pénzével, aranyával és vérével adózó, a birodalmi hadi erõt növelni rendelt székely, a vagyontalan ember sorsa pedig ekkor már mind súlyosabb gondokat érlelt.

Mindennek az oka, legfõbb okozója, az észak-amerikai utazás rendjén megtapasztaltak alapján is: a szabadság hiánya. Bölöni Farkas Sándor ezért is hisz abban, hogy „az embert a szabadságra és mûvelõdésre csak a szabadság érlelheti meg”.

Az Erdély történetérõl szóló, be nem fejezett, töredékes kéziratában megírja, hogy a székelyek 1562-es „feltámadása” jogos volt, hiszen „elnyomott szabadságaik védelmére” keltek fel.[9]

Apróbb jegyzeteiben találtunk rá ezekre a sorokra: „nekünk is, plebejusoknak megvoltak a mi elõdeink. Atyáink szabad emberek voltak, s hol van a mi örökségünk? Nem adtuk el, nem ajándékoztuk el, hanem majd ravaszsággal, majd erõszakkal tõlünk kicsikartatott, álmunkban lopatott el tõlünk, vagy jajgatásunk s fájdalmaink felkiáltásai közt facsartatott ki kezünkbõl.”[10]

Bölöni Farkas tehát vádol. Az öröklött szabadság, az õsi szabademberi státus elorzását kéri számon. Nem elégszik azonban meg a már szokásossá váló panasztétellel, a „jajgatással”, hanem cselekszik. Ez az õ válasza. A cselekvõ szembeszegülésnek, az erõk egyesítésének egyik formája pedig a társulás, társaság, egylet, egyesület, tehát a közhasznú intézetek szervezése.

A szabad székely értelmiségi csoportról kellett ezt a pár sajátosságot elõrebocsátanunk és Farkas Sándort ennek a rétegnek a tagjaként bemutatnunk.

2. A költségnapló. A bevételek

A következõkben a Bölöni Farkas Sándor kézirathagyatékában szerencsés módon megmaradt (háztartási) költségnaplóját elemeznõk.[11] Ez esetben is egy tágabb, szélesebb körû társadalmi csoportról, a Habsburg Birodalom alsó szintû hivatalnoki státusában élõ tisztségviselõirõl faggatnók Bölöni Farkast, számolva természetesen azzal, hogy a kérdezett nem „tipikus egyed”, nem egy homogén „statisztikai tömeg” képviselõje. Sajátossá, „kiugró értékké” teszi egyéni életvitele, igényszintje és mindenekelõtt értékrendje. A pénzbevételeket és kiadásokat rögzítõ feljegyzések a hétköznapok anyagi gondjaival bajoskodó, a gazdálkodó Bölöni Farkast teszik megismerhetõbbé. Célunk az, hogy a mindennapok objektív tényei, kis történései sokaságát híva segítségül, a közhasznú életideált megtestesítõ reformert tetteivel jellemezhessük.

Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy imádottját, Polcz Jozefát elvesztése után is nagyon szereti, és sohasem nõsül meg, nem alapít családot. A „családi budget”, a „háztartási költségvetés” tehát egyetlen személy életvitelének tükrözõje, egy férfiemberre redukálódik.

A szûk pályára szorított hivatalnok, aki jogvégzett, költõ, nyelveket tudó (Schiller Don Carlosát, Goethe Wertherjét és Madame de Staël Corinne címû mûvét fordította magyarra) csigalassúsággal halad elõre a beamteri hierarchia lépcsõfokain.[12]

1833-ban guberniumi fogalmazóként minden hónap elsõ napján 33 forint (ezután frt) 20 krajcár (ezután kr) fizetést vehet kézhez. A „salariuma” tehát évi 400 frt. (1825-ben ötödik fizetési osztályba sorolt írnokként 250 frt-ot, 1830-ban a negyedikbe lépve 300 frt-ot utaltak ki számára.) Feljegyzései szerint a 400 frt-ról 1839-tõl kezdõdõen 600-ra emelkedett a javadalmazása.

Kõváry László tudósítása nyomán[13] kiszámíthatjuk, hogy egy guberniumi alkalmazott átlagfizetése 615 frt 41 kr volt. Ez azt is jelenti, hogy 1817 és 1839 között még az igen rosszul fizetett fõkormányszéki hivatalnokok átlagbérénél is kisebb volt a Farkas Sándor járandósága. (A kincstárnál a fogalmazók 800 frt-ot is kaptak.)

A nagyszebeni kincstári segédhivatali alkalmazottak bérviszonyairól rendkívül értékes tanúbizonyság hagyományozódott reánk. A tisztségviselõk elégedetlenek, nagyon nehezen élnek, és fizetésemelést kérnek. Ez 1834-ben történik. A petícióhoz csatolják egy öttagú család hipotetikus háztartási szükségleteinek modelljét. Eszerint a létminimum 569 frt 31 kr, mondhatnók: 600 frt.

Bölöni Farkas Sándor évi pénzjövedelmének van egy másik állandó komponense is: az árenda. Ez sem rendhagyó jelenség, hiszen a beamterré szegõdött birtokos nemes fiak mögött gyakran állott otthoni mezõgazdasági háttér, amely jövedelempótló, biztosító szerepkörben szinte nélkülözhetetlen volt. Hazulról évente kétszer érkezett 40–40 frt – feltehetõleg a megmaradott bölöni Farkas-juss vagy ház bérleti díjaként. [14]

Az 1834–35-ös idõszak jövedelmének végösszegét jelentõs mértékben megnöveszti a kiadótól, Tilsch Jánostól, a kéziratért, az Utazásért kapott szerzõi díj. Ennek summája nagyobb is lehetne, de õ maga szabja feltételként Tilschnek az olcsó könyvárat, a harmadik kiadást pedig nem is vállalja.

Jellemzõ módon alig gyümölcsözteti mellékkereseti forrásként jogi szaktudását, közügyekben, igazgatási, törvénykezési kérdésekben való jártasságát. A mégiscsak kézhez vett, feljegyzett összegek: bizottságban való részvételek, jogügyletek, szakvéleményezések, fogalmazványok ellenértékei, díjak.

Összegezve a következõ kimutatást, táblázatot készíthetjük a „nemes fogalmazó úr” 1833–1841 közötti évi bevételeirõl, konvenciós pénzben: ezüstforintban és krajcárban számítva (Conventions Münze. 100 CM = 250 Wiener Währung. 1 CM = 60 krajcár):

Ez a bevételi kimutatás már biztonságot nyújtó létalapra utal. A „büszke szegénységet” az õ társadalmi körében nem sokkal haladja meg, de megóvja õt az „ínségtõl”. 1835–36. évi naplójegyzeteiben beszél arról, hogy az önkény nem foszthatja meg lelke erejétõl s szegénysége büszkeségétõl, majd így folytatja: „izzadva kerestem eddig is kenyeremet, ismerem a sanyarúság s szükség szigorú sorsát is”. A múlt idõt használja tehát, és már-már hõsi régmúltként szól errõl az állapotról másutt is: „Szenvedtem ínséget, nyomorúságot...” S elmondja, hogy 1817 táján „középszerû vagyon birtokában” volt, de azt is hivatalának áldozta fel.[15]

3. A kiadások és a bevételek mérlege és a pénzérték

A szokásos és módszertanilag is helyes eljárás kívánalmai szerint most már összegeznünk kellene a hónapok, évek rendjén feljegyzett kiadási tételeket. Ezeket a bevételi oldal (már ismertetett) összesítéseivel egybevetve máris elõttünk állana Bölöni Farkas Sándor létfenntartási gondjainak, anyagi életviszonyainak mérlege. Ez megvallaná, hogy hõsünk élete utolsó évtizedében (1833 és 1842 között) továbbra is szûkös, ínséges napokat élt-e meg, vagy biztonságosabb anyagi szinten halmozódó megtakarításokkal is gazdagodottan, viszonylagos jólétet élvezett.

Ennek felderítésérõl nem mondunk le, elöljáróban azonban rá kell mutatnunk arra a reformkorszakunk kutatói körében eléggé gyakori problémára, ami – gondoljuk – nem lebecsülendõ. A pénzrõl van szó. A fizetõeszközrõl, ami Farkas Sándor bevételi és kiadási rovataiban más és más értékû. Õ természetesen csak forintot, krajcárt ír, pénznemet, árfolyamot általában nem. Jelzi azonban itt-ott, fõleg számadáskészítése kezdetekor azt, hogy ezüst-, konvenciós pénz-e a bevétele, vagy azt, hogy váltócédula-e a kiadása. (Ne feledjük: az õ háztartási „budget”-je, költségvetése nem tudományos céllal íródott, nem a jövendõnek készült. Ezért nem volt döntõ súlya számára annak, hogy az áruért adott csereeszköz, fizetõeszköz arany- vagy ezüstérme, rénes vagy magyar forintnak tekinthetõ-e, bankjegy, váltócédula, konvenciós pénz-e és így tovább. Õ önmagát ellenõrizte, magát számoltatta – tudta, mit ír be könyvecskéjébe.)

Bizonyos mértékig eligazíthatnak a „komparációk”, az analógiák: az, hogy mások másutt ugyanabban az idõszakban hasonlatos vagy éppen azonos jószágot, árut, szolgáltatást vagy egyéb költést miként, milyen értékû pénznemmel díjaznak. Támpontot kínál emellett a pénztörténet.[16] A szerzõk egyöntetûen jelentõsnek tartják azt, hogy a különbözõ forgalmi pénzek mértékéül a XIX. század elsõ felében Erdélyben is az úgynevezett 20 forintos pénzláb szolgált. A „konvencionális”, a „konvenciós” fizetõeszköz tehát a hivatalos pénzlábhoz igazodott, oly módon, hogy minden márka (16 lat) finom kölni ezüstbõl vert 20 forint volt a megegyezés szerinti mérték. Ereky Alfonzot idézzük: „...hazánkban forgalmi pénzek voltak a 20 forintos pénzláb szerint vert ezüstpénzek, továbbá az osztrák nemzeti banknak bankjegyei, amelyek pengõpénzre és kívánatra ezüstre voltak beválthatók, s végre papír váltócédulák, melyek mint váltópénzek használtattak, s annyira el voltak terjedve, hogy egész 1850-ig minden értékkifejezés, mindennek az ára ily váltóforintokra vonatkozott, hacsak különösen pengõpénzek nem jeleztettek.”[17]

Bölöni Farkas Sándor fõ jövedelemforrása fizetése volt. Ez konvenciós pénzben (Conventios Münze = CM) a 20 forintos pénzláb szerint vert ezüstpénzben volt megadva. Õ így is jegyezte fel és ugyanolyan pénzfajtában, értékmérõben tette hozzá a még bevételezett összegecskéket.

Kiadásait szintén nem számítva át: váltópénzben írta be naplójába, hiszen a megvett árucikk árát, a fizetendõ díjat, bért, szolgáltatást ebben a pénznemben kérték tõle.

Ebben a feltételezésünkben erõsít meg bennünket az is, hogy az „erogatio” rovatban 1838 szeptemberétõl kezdõdõleg megjelenik s több ízben megismétlõdik egy ilyen költségtétel: „Taxába 15 fr.c.p. 37–30”; ez azt jelenti, hogy Farkas kiadott 15 konvenciós pénz értékû összeget, esetleg ezüstpénzt, ami az összeadandó költés-tételek számoszlopába 37 frt és 30 kr váltópénz értékben jegyeztetett be. 1839 márciusában a taxa több: 20 frt volt. Ez esetben ugyanúgy, ismét az összeg két és félszerese, a váltópénzre átszámított 50 frt-os összeg került be a napló megfelelõ rovatába.

Ez a taxafeljegyzés már az átszámítási kulcsot is kezünkbe adja. Ily módon a mérlegkészítést is megkísérelhetjük. A kiadást redukálhatjuk a 250 váltópénzt 100 konvenciós pénzzé alakítva át, vagy ami könnyebb: a néhány bevételi végösszeget (100 CM = 250 Wiener Währung) alakítjuk át váltópénzzé, bécsi értékû cédula árfolyamú fizetési eszközzé.

Az árfolyamváltozásokat természetesen szükséges s érdemes volna aprólékosabban, tüzetesebben nyomon követni. Hasznos volna tehát tíz év pénzügyi statisztikáját, átszámítási változásainak grafikonját elkészíteni. Egyelõre azonban megelégszünk ezzel a valóságrekonstruáló móddal, hiszen így is megállapíthatóvá válik a számunkra leglényegesebb jelenség: a bevétel és a kiadás viszonya, valamint elemezhetõvé a költségcsoportok egymás közti aránya, a megoszlás, a nagyságrend.

Az „erogatiók”, a kiadások, költések évenkénti és hónaponkénti idõsorokba foglalva, váltópénzben számítva így alakultak:

 

Bármennyire rendszeres, kiszámított és következetes életvitelû is Bölöni Farkas, eléggé gyakoriak a havonkénti eltérések. A száz forintot alig meghaladó 1837. évi átlag a halála elõtti 1841-es esztendõben 275 forintnyira nõ. Az egyes hónapokat (tehát nem az évi átlagokat) külön-külön szemügyre véve a minimum még kisebb, még alacsonyabb értékként bukkan fel: 1836 áprilisában 43 frt és néhány kr. A maximumot egy évvel a halála elõtt, 1841 februárjában fizeti ki: 600 frt-nál többet.

A költségek képzeletben is megrajzolható grafikonja is eléggé zaklatott volna: az elsõ esztendõ után a magasba szökkenne, hiszen a könyve honoráriumaként bevételezett összeggel együtt nõ kiadási lehetõségeinek a köre is. Az utolsó év igen számottevõ felfele ívelése pedig a mellékmunkák hozamának növekedésével függ össze.

Mint ahogyan az szükségszerû is, Bölöni Farkas kiadásainak növekvõ-fogyó ritmusát a bevételek határozzák meg. Érdekes azonban, hogy míg 1833–1836 között a kiadás egy-egy évben több a feltüntetett bevételnél, 1837–1841 között pedig kevesebb a kifizetni való, maradvánnyal is számolni kell.

Az azonos pénznemben (tehát „váltóban”) számított bevétel és az eleve váltócédulában rögzített kiadás mérlege valójában a következõképpen alakult:

Bölöni Farkas a Gubernium hivatalnoka, költései azonban mégsem csupán a „concipista”, a „valóságos fogalmazó” társadalmi típusát segítenek megeleveníteni. Az õ „költekezései” inkább a reformerré vált szabad székely értelmiségi helyzetének az ismérveit, jellemzõ jegyeit gyarapítják. S mindemellett kiadásainak rovatai tartalmazzák azt az egyedit, különöst, a mást, azt a sajátosat is, ami a hivatalviselõ székely értelmiségiek egyikét „Bölöni Farkas Sándorrá” teszi.

4. Bölöni Farkas Sándor létfenntartási költségei és más kiadásai

A statisztikusok gyakorlatában meggyökeresedett az az eljárás, hogy a létfenntartási költségindexszám tételei közül az elsõ csoportba az élelmezési költségeket sorolják.[18] Kezdjük mi is az élelmezés, az étkezés problémájával. Bölöni Farkas egyedül él. Háztartást nem vezet, szakácsnõt nem tart, a „konyhára” nem költ. Kosztra azonban havonta rendszeresen fizet egy meghatározott összeget. Ez általában 50 frt. De elõfordul 35 vagy (1841-ben) 75 is. Utazásai miatt a „kosztozás” díja néha csökken (15–30 frt.). A vacsorát gyakran együtt fizeti az ebédpénzzel, az 50 forintos szokványos összeggel: nagy ritkán külön tétel. 1833 júliusától kezdõdõen a reggeli ára (5 frt) is szerepel a költséglistában. Vannak olyan évek, hónapok, amikor Demeter Istvánnak (1836-ban egy ideig „Lászlónak”), szolgájának kosztját is külön tünteti föl.

Nem valószínû, hogy szállásán étkezett, már csak azért sem, mert „kosztadói” között nemcsak Ajtai (egyszer Jorga) szerepel, hanem Lubasics[19] rác vendéglõs is, akivel a Kaszinó „olvasószobája” révén volt kapcsolatban. Rendszeresen jutalmazta az „asztalnokokat” is; feltehetõleg az õt kiszolgáló alkalmazottakat, pincéreket. 1829-ben örömmel számolt be Gedõ Józsefnek arról, hogy elkészítette, „folyamatba” hozta a legelsõ magyar vendéglõi „ételcédulát”, étlapot.[20]

Bizonyosnak látszik, hogy a „tûzhely” melletti étkezésektõl sajnálta az idõt, annak ráérõs, „komótos” lebonyolítását, s talán magányát is már sokallta volna. Különben is a vendéglõ „nemes ifjak” találkozóhelye, újságolvasó sziesztázások, viták, megbeszélések színtere volt.

Ételre, italra külön nem költ. Valami ínyencséget, finomságot, különlegességet sohasem vesz. 1833-ban egy ízben meginog, és 30 kr-t érõ „nádmézet”, cukrot vásárol. 1835 – a Naplójában is nyomon követhetõ – jelentõs eseményekkel teli esztendõ. Ekkor elõször 30 kr-ért, majd 2 frt-ért hozat „spiritust” és 1 frt-ért almát. 1839 októberétõl azután eléggé rendszeressé válik az a bejegyzés, amely tanúsítja, hogy hõsünk 2–3 font kávét s ugyanakkor 3 font nádmézet szerez be, és az 1–1,5 kg-nál „kicsivel többecske” kávé el is fogy egy hónap elmúltával. (Pedig még drágul is: 8–9, majd 10 forintot ad ki az adagjáért.)

Nagypiacsori szállásán nem él szerzetesi magányban. Ezüst kávéskanalat is kettõt vesz. Barátai felkeresik, járnak hozzá, és igen a könyvkölcsönzõk is, de vendégeskedésrõl, házi mulatságokról naplója vagy bármilyen más történeti forrás nem ad hírt. Munkaközpontú életmód az övé, alapjában véve olyan, amelyben nem jut számba vehetõ szerep az „eszem-iszom”-nak. Mértéktartó, igényeket visszafogó, a hedonizmustól nem uralt, puritán normák által vezérelt életvitel ez, amelyben azért a bizonyára nádmézzel édesített feketekávé is kivívhatja, megkaphatja a maga örömszerzõ perceit.[21]

A létfenntartási költségek második csoportjába szokták sorolni a lakbér, fûtés, világítás díját. Farkas Sándor fogalmazó „szálláshelye” élete – általunk is elemzett – utolsó szakaszában a fõtéri (nyugati, plébánia sori) 11. szám alatti épületben volt. Ebben a házban lakott és itt szerkesztette az elsõ Erdélyi Múzeumot Döbrentei Gábor is. Otthonos volt falai között Wesselényi Miklós, valamint Gyulai Lajos gróf is, aki évtizedeken át írta, vezette az emeleti traktusban naplói sokaságát. Õ különben részben tulajdonosa is volt e szép épületnek. Döbrentei – Farkas Sándor atyai barátja, mentora – kezdetben havi 30 frt-tal segítette is (és „ellátásáról is gondoskodott”), miközben – mint láttuk – Gyulai grófnõ is ingyen szállást kínált neki.[22]

A költségvetési napló nem igazít el a házbér tekintetében. 1833-ban takarítás, meszelés, súrlás, kemenceigazíttatás címén fizet ki 13 frt 30 kr-t, költözésért pedig 2 frt-ot. A házadót – úgy tûnik – õ rendezi a bér fejében. 1841-ben világossá válik végre, hogy két részletben évi 200 frt-ot kell házigazdáinak adnia.

A lakhely díja nem tûnik soknak, de nem is kevés.[23] Központi fekvése, a munkahely (a Farkas utcai sarokház, a Gubernium) közelsége pedig rendkívül elõnyössé teszi Bölöni Farkas számára.

A fûtés gondja nem lebecsülendõ. Bölöni Farkas 1833-ban 2 öl és 2 szekér tûzifát fuvaroztat magának. Egy öl fa behozatallal és vágatással 12 frt-ba, egy szekér fa 3–3,30-ba kerül. „Recapitulatio”-jában õ maga évi 40 frt-tal, bõ három öl fa árával kalkulál.

Bölöni Farkas Sándornak ekkor már jó híre, neve volt. Törõdnie kellett ruházatával. Kora ifjúságától kezdve igen-igen elõkelõ, fõrangú családokhoz volt bejáratos, és jóllehet – feudális elõjogai, konzervativizmusa miatt – nem rajongott az arisztokráciáért, barátai közé számíthatta Wesselényi Miklóst, Kendeffy Ádámot, Béldi Ferencet, Bánffy Józsefet, Gyulai Lajost, nem is szólva a közép- és kisnemesi értelmiség vezetõ rétegének személyiségeivel való jó kapcsolatairól. Maga a fogalmazói státus, a fõkormányszéki hivatali tisztségviselés is megkívánt bizonyos szintû öltözködési igényességet. Részt kellett vennie közéleti, társasági összejöveteleken, fogadásokon, vidéki szórakozásokon, bálokon. 1833-ban a „nagy utazás” által is megviselt ruhatára javítgatására, pótlására is gondolnia kellett.

Mindenekelõtt egy pár új csizmát csináltatott (10 frt), majd három párat fejeltetett, egyet fejeltetett és talpaltatott, egyet csak talpaltatott, s a másikat „igazíttatta”. Valójában tehát lábbelikészlete egy vadonatúj és hat pár javított csizmával gyarapodott.

Ruhatára felújításában szintén szerephez jut a javíttatás. A felsõ kabátok – a fekete kaput és a hosszú kaput – „reperálására”, a „köntös” igazíttatására 25 frt-ot fizet ki.

Szabat magának egy új Zrínyi-dolmányt (79 frt) és két szép nadrágot: egy feketét és egy szürkét (54 frt 12 kr). Vesz kalapot (5 frt), nyakravalót (2 frt), három pár kesztyût (6 frt 15 kr), „strimflit” (2 frt) és egy forintot ad az esernyõ („parapluj”) javítónak. A következõ esztendõben divatosabb, mutatósabb megjelenése érdekében egy „nanquin” nadrágot (11 frt) és egy fekete magyar dolmányt (90 frt) csináltat magának.

Jóllehet az elõzõkben Bölöni Farkasnak a színvonalasabb ruházkodásra fordított kiadási tételeit sorjáztuk, nem gondoltunk egy pillanatig sem arra, hogy õ is áldozatul esett volna kora pompakedvelõ, fényûzõ, cifrálkodó, módosságot fitogtató öltözködési „õrületének”. Úgy tûnik azonban, hogy õ maga is örömmel szabadul meg „büszke szegénysége” jelmezeitõl, a kopottas úriasságtól, a titokban kifoldozott avult „köntösök” nyomasztó, kedvetlenítõ terhétõl. Bizonyára szeretne – s talán mindig is igen szeretett volna – végig begombolt kaput helyett szép mellényt, díszes nyakravalót kimutató ruhában, pompás dolmányban megjelenni. 1835-ben 32 frt-ot költ négy nyári „lájbi” megvételekor, 1838-ban 75-öt ad egy zöld kaputért és 12 frt 30 kr-t egy újabb kalapért. 1841-ben 95 frt-ot nyújt át szabójának az elkészült jó meleg zekéért.

Fehérnemûjére is nagy gondot fordít. Élete utolsó heteiben, hónapjaiban is készíttet hálóingeket és lábravalóból is 14-et, 25 frt érõt.

Farkas Sándor „valóságos fogalmazó uramnak” azonban takarékoskodnia kell, és õ vállalja, akarja is a beosztó, a mértékletes életmódot. Ezért talpaltatja, fejelteti csizmáit, „reperáltatja” köntöseit, igazíttatja, krajcárokért, lábravalóit; ezért jegyzi be kiadási tételként 1837-ben a „strimfli”, 1841-ben a „fuszékli fótozás”-t.

Otthona berendezésének szintje, rendje, tisztasága agglegényi mivolta ellenére vagy éppen sajátos életformája miatt erõsen foglalkoztatja; de mindig arra törekszik, hogy (asszonyt nélkülözõ) háztartásának üzemeltetése ne vonja el közhasznú társadalmi munkáitól.

Szolgát is tart tehát, akinek pénzbeli bérként évi 120 frt-ot ad, és õt terheli „legénye” szállása s kosztja is. Havidíjas mosónõje bérét, 5 frt-ot, szintén fizeti. Emellett idõnként napszámért szolgálók, takarítóasszonyok dolgoznak nála.

Lakásának bútorzatát javíttatja, pótolgatja. 1841-ben, az elhunyta elõtti évben például diófa karosszékeit téteti rendbe, damaszttal húzatva be õket (115 frt-jába kerül). Hat új széket is szállítanak nagypiacsori szállására (107 frt érõt). Asztalt is szerez melléjük (35 frt); kasztent azelõtt készíttetett. Három ablakra új, díszes függöny kerül (11 frt). Ágyába „szarvasbõr párnahajat” vásárol 45 frt-ért. Hat párnahajnak való kartont (40 frt) szerez be, és 8 frt-ot ad a megcsináltatásukért. „Pihe toll”-ból 13 fontot igényel, és meg is kapja 32 frt 30 kr-ért.

A fekvõhely – most már néha otthon is ágynak dõlõ férfiról lévén szó – lassan-lassan gyarapodó súlyú problémává válik. Az említett ágynemûfélék mellett lepedõnek való vásznat vásárol, 66 singnyit (1 sing kb. 64 cm), 75 frt-ért,. Ehhez járul 15 frt-nyi költés a paplan megújítására. Úgy gondoljuk, az „otthon melegét” hivatott szolgálni az az ugyancsak frissiben, ekkor beszerzett „kanapé párna” is, amelyért 5 frt-ot kellett kifizetnie.

A környezetében lévõ, õt kiszolgáló emberekkel szemben bõkezû. Újévkor 3–7 frt-ot osztogat szét. Darabontok, szolgák, cédulahordozók, levélkézbesítõk, kéményseprõk, „kellnerek”, asztalnokok, borbélyok, akik véle kapcsolatba jutnak, számíthatnak a „borravalóra”. Szívesen ad ajándékot is. Sokadalomkor az ismerõs gyermekek kapják meg a vásárfiát, máskor a deákok, akik õt köszöntik, veszik át járandóságukat. Nem tudni ma már, kinek és miért, de kisebb summácskák jutnak „Elek bátyámnak”, vargyasi embernek, györgyfalviaknak, Lászlónak és másoknak.

A nemesség egy részét, a „liberális-despoták, fényes-szegények s szabad betyárok” csoportját õ azért is veti meg, mert ez az emberfajta szégyell takarékoskodni, nagylelkûnek akar látszani, de „nem szeret fizetni”.[24]

A létfenntartási költségek között szerepel néhány kis tétel, amely nem számottevõ, de egy életvitel tükrözõje. Így például az, hogy hajvágatni, fürdeni rendszeresen jár, borotvái angol áruk; fogporra, „bajuszkenõre”, suvixra nagyjából ugyanolyan gyakorisággal ad ki pénzt.

Író-olvasó ember, értelmiségi. Érthetõ, hogy gyertyára, „tentára”, papírra, írószerre, mappára, spanyolviaszra, postaköltségre is kell jutni a bevételeibõl.

A költségnapló magyarázat nélküli, sebtében írott sorai arra szintén rádöbbentenek, hogy „emlékbeszédekben” nem szereplõ örömforrásai, emberi gyengeségei, bocsánatos szenvedélyei is voltak ennek a már életében puritán erkölcsi példaképpé vált, szoborrá kövült embernek. A kiadási napló bizonysága szerint például a szokás rendszerességével vett részt a „Sors játékban”. Sorsjegyvásárlási kedve az évek múltával csak növekedett (2, 4, 5, 7, 10 frt-os tételeket tett meg a lotérián). Sokat latolgattuk, hova soroljuk, miként magyarázzuk ezt a jelenséget. Az bizonyos, hogy nem a munka nélkül szerezhetõ ingyen pénzre vágyakozás a motivációja. Talán a játék izgalma, a reménykedés kellemes érzése indokolja ezeket a próbálkozásait.

Nem rekonstruálható az a hajdani életérzés sem, amely arra késztette, hogy 1837 júniusában (2 frt 30 kr-ért) „fülemilét” vásároljon; olyan, már az elõbbi századokban is kedvelt és nemegyszer ajándékba küldött madárkát, amelyrõl a székely népi tanítómesék egyikében azt mondják: „híres énekes vagy, s a szárnyasok között e részben egy sem ér fel veled”.[25] A „csalogányt” szintén szobatársává fogadná, kedvesség, vidámság forrásaként. A következõ év áprilisában 5 frt-ot sem sajnál érte. Örömre vágyik.

1833-ban még csak harmincnyolc éves. Bálokba hívják. Elmegy, holott például a dicasteriális mulatság belépõjegyéért öt frt-ot kell kiadnia. Jár vidékre. Meghívásokra. Igaz, alig költ (a báldi, feleki, bonchidai útján: egy frt-ot).

Az örömszerzõ és a közhasznú pénzköltési módozatok összeszövõdöttségének talán legjellemzõbbje: a könyvvétel, a köttetés, a folyóiratrendelés. 1833-ban például 50 frt érõ könyv kerül a polcokra. Ezek azonban nemcsak õt szolgálják. Életében már kölcsönzi õket, halála elõtt pedig ismét leltározza, lajstromozza, hiszen eleve az Unitárius Kollégium ifjainak szánta sajátos, válogatott mûvekbõl megalkotott könyvtárát.

A tisztán közcélra adományozott, a közjóra költött, a közhasznú intézmények támogatására szánt pénzösszegek általában szintén eléggé jelentõsek. 1833-ban mintegy 250 frt-ot költ ilyen célokra, de van olyan hónap, amikor adományai ezt az összeget is meghaladják. (Errõl külön szólunk.)

Az aszketizmusra hajlónak tartott Bölöni Farkas (talán a guberniumi hivatalszobákban „bodor füstöket eregetve” henyélõk példájának hatására) sajnos sokat pipázott.[26] Pipára, pipaszárra, csutorára, dohányra 1833-ban 16 frt körül költött, 1841-ben pedig egy összegben fizetett ki 45 frt-ot dohányért. S tette ezt akkor már beteg tüdejével bajoskodva, amikor a költség-feljegyzések között mind gyakrabban kezd szerepelni ez a tétel: orvosság. 1836–1840 között 34 frt-ra, 1841-ben még többre rúg a „patica conto”.

A családi háztartások költségvetéseiben az egészség megóvására, az esetleges betegség gyógyítására külön rovatot szánnak. Sajnos, Farkas Sándor 1833–1842 között végig beteg volt, és sokat szenvedett. 1835 májusában hátfájás miatt éjszakákon át gyötrõdött. Június 2-án Bonchidán írja: „A betegség hamar ágyba teve, s tizednapig boncolám az unalom és fájdalom különbözõ osztályait. A gróf [Bánffy József] oly résztvéve járatott utánam s ápoltatott, amiként az édesanya ápolhatná gyermekét. Dr. Demschick egy értelmes orvos.”[27]

Állandó orvosa azonban Dr. Barra Imre, aki Kelemen Benjáminnak (Wesselényi Miklós „gazdasági igazgatójának”) is gyógykezelõje. Bölöni Farkas „druszájának”, Újfalvi Sándornak (aki akkor Apahidán tartózkodik) megírja, hogy a vasárnapi látogatáson, Szucságon, õ is együtt volt Barrával. A lényeges az, hogy 1841. július 28-án   bizalommal, értékelõ kedvességgel ír róla.[28]

1842 januárjában még gyógyszert vásárol 7 frt 10 kr-ra, és másodszor is 5 frt 50 kr-ra. Az új esztendõre elõre kifizeti Barra járandóságát, és – döbbenetes, de ez a valóság – dohányt vesz 2 frt 3 kr-ra. 1842. február 2-án halott.

Nagyon szeretnõk, ha sikerülne az Utazás, a Napló és fõleg a kiadási-jegyzék tanúságtételei nyomán a valóságosabb Bölöni Farkas-kép vázlatát megrajzolnunk. Azét az emberét, akit bárki az aszkézis által áthatott módszeres életvitel, a munkás és igénytelen élet megbecsülése, a „protestáns felekezetek” által teremtett adekvát puritán etika szigora, a Max Weber-i megfogalmazású polgári erkölcsi normarend ideáltípusává is tehetne.[29] Õ nagyon-nagyon messzire szakadt a feudális, a rendi világ tisztségviselõjének életvitelétõl, értékrendjétõl; talán inkább arra alkalmas, hogy sajátos variánsként mérettessék hozzá az ideáltípushoz. Annál is inkább, mert annak legkedvezõbb termõtalaja nem Bölönben és Kolozsváron, valamint szomszédságukban, hanem például Észak-Amerikában lelhetõ fel. Bölöni Farkas ezt a típusmintát mutatja fel, ezzel lázít és lázad maga is.

Farkas Sándor, a sepsiszéki primipilus rendbéli férfi nem sokra becsüli a „kalmárlelkû embert”. A henyélõ nemest, a csaló polgárt sem, de értékeli azt, aki – a gazdasági racionalizmus jegyében – a rábízottakkal jól sáfárkodik; tiszteli a „kereskedõt”, az olyan embert, aki szorgalmas, takarékos, rendszeretõ, elõrelátó, tehát a biedermeier, a polgári erkölcsiséget alapozó, azt megépítõ lelkületû embert. Azt, akirõl már Friedrich List megírta, hogy takarékosságával együtt jár az erkölcsösség, s az bõ forrása az erõnek.[30] Talán valahol ezen a tájon kell keresnünk azt a szemléletforrást, amelybõl a takarékosságra ösztönzõ kiadási napló, a háztartási költségvetés gondolata és a hitelnyújtó szövetkezés, a Gondoskodó Társaság eszméje is felbuzog. Mindenekelõtt pedig növekszik a hit abban, hogy a szabadság tesz csodadolgokat.

5. A „közhasznú kiadások”

A kiadási napló számsorait elemezve jobban megismerhetjük Farkas Sándor guberniumi fogalmazó anyagi viszonyait. Ugyanakkor az észak-amerikai demokráciát ideáltípusként felmutató, puritán erkölcsûnek ismert, aszkéta életvitelûnek mondott reformer társadalompolitikusról is tudósítanak a havonta összegezett költések. Csakhogy ezeknek az információknak a megfejtése, megítélése igen nehéz feladat. Mi késztette õt szerzésre, juttatásra, adásra, mi ösztökélte takarékoskodásra, szükséglet-visszafogásra, igényei megzabolázására? A motiváló, a cselekvésre sarkalló eszmék sorában mindenesetre elsõ sorbeli helyet követel magának a közösségszolgálat.

A gyászjelentést sebtében fogalmazó barátai 1842-ben csak az intézményteremtõt, a társulások szervezõjét búcsúztatják („több üdvös eredményû társulatok alapításával – írják – örök becsben marad emléke”). Az életét pedig „közhasznúnak” minõsítik. Tisztán állok – írja õ is – „istenem és lelkiismeretem elõtt”, mert „csak a jót és igazat, csak a közjót és hazám boldogulását óhajtottam”.[31] A felvilágosodás korának egyik vezérlõ eszméje, a közjó szolgálata válik Farkas Sándor életvitelét is motiváló, elsodró erõvé, csak éppen hogy nem az „Önkény”, hanem a Szabadság jegyében, nem az Állam, hanem a Haza, nem a Birodalom és császára, hanem a Hazafi érdekében.

Ezért is szánunk néhány sort annak bemutatására, hogy a kiadási napló szerint jövedelmébõl mennyit költött nem közvetlenül õt szolgáló célokra, olyasmire, ami „közhasznú”. Az összegek a táblázatban váltóforintokat és krajcárokat jelentenek:

Elsõ számú segélyezett intézményének a Gondoskodó Társaságot (Provisionalis Cassát) tekintette. Ezt az önsegélyzõ egyletet, takarékpénztárat 1825-ben alapította. Célja a takarékosság, az eladósodottság elleni védekezés, segélynyújtás, a kicsiny léptekkel haladó tõkeképzés. Az alapszabály, amely közösségek constitutióira, széki statútumokra, sokszínû rendtartások hagyományaira épült, Bölöni Farkas jogászi képzettségére támaszkodva született meg, nagy értékû kordokumentum. Azzá teszi a rendi válaszfalakon rést ütõ jellege, az, hogy például az 1830-as alapszabály kimondja: „Se rang, se kor, sem egyéb tekintetek senkinek elsõségi jusst nem adnak.”[32] (Még csak annyit, hogy jóllehet Bölöni Farkas rátermettsége, tervei, organizációt teremtõ energiái hívták életre és éltették ezt a szervezetet, abban õ dolgos titkár, „actuárius”, nem pedig „praeses” volt.

A havi 5, évi 60 frt díjat rendszeresen fizeti, majd elõre is siet a fizetéssel. Jakab Elek már megírta róla: „Midõn feles pénze volt, részvényeit elõre szokta kifizetni több évre.” 1842 februárjában, elhunytakor a „köz Cassába” már öt évre elõre, 1847-ig beadta „hozzájárulását”. Így nevezzük mi is, mert bár a Gondoskodó Társaság önsegélyzõ, kamatozó pénzt akkumuláló szövetkezés, valójában „közhasznú” társulás. (Errõl az intézményrõl majd még szólunk egypár szót.)

Az anyagi életfeltételek javítása mellett törõdik a testedzéssel is. A kolozsvári Viadal Iskola szintén az õ kezdeményezésére születik meg. 1835. február 1-jén írja naplójába: „A viadaliskola nagygyûlését tartottuk. Megint megválasztának, s ezt örömmel fogadtam el. [...] Mert tudom, hogy ez az én igyekezetem után létez, s én eszközlém ennyire gyarapulását s megalapítását. Sokat bajlódám, míg rábeszélhettem némelyeket, s magamnak is kevés vagyonomhoz képest sok áldozatomba került.”[33] Az alapozáskor 25 részvényest kellett verbuválni, olyat, aki egy részjegyért hajlandó és tud 1000 váltóforintot áldozni. A pénzalap 600 frt-nyi kamatából bérelték azután a termet, fizették a vívómestert, Gaetano Biasinit, szerezték meg a vívóeszközöket.[34] Bölöni Farkas 1833-tól a „fegyveriskola”, a „fegyverterem” díját, havi 2 frt 50 krajcárt rendszeresen fizeti, majd 1835-ben 1837-ig egy összegben elõre rendezi, elveti a „viadalintézeti” hozzájárulása gondját. Igazságszeretõ, szerény ember, tehát õszintén megvallja, hogy Kendeffy Ádám segítsége nélkül „bajosan is boldogulhattam volna. Szegény Kendeffy! Õ shakespeare-i ember vala köztünk. Planumaimmal mindig háta mögé bújtam, s az õ óriási lelke sokat létrehozott, mikbõl én sokat nem tehettem volna nála nélkül.”[35]

Valóban Bölöni Farkas mûvelõdéspolitikai kezdeményezései, vállalkozásai szorosan egybefonódtak az erdélyi ellenzékiek, reformerek küzdelmével s természetesen a vezéregyéniségek tetteivel, sorsuk alakulásával. Költségnaplójának kiadási tételei bizonyságai annak, hogy az 1834–35-ös küzdelmek idején mennyire Wesselényi Miklós mellett állott (Kendeffy akkor sajnos már halott), és támogatta az országgyûlési tudósítások, irományok cenzúrát semmibe vevõ, lázadásszámba menõ, kõsajtón való megjelentetését. Wesselényi derék ifjú munkatársát, Stuller Ferencet ismerte, szerette, elmenekülése estéjén sóhajos búcsút vett tõle. Ezt 1835. március 6-án jegyzi fel naplójába. Augusztus 9-én pedig az általános elgyávulás, visszahúzódás jeleit: „Fegyveriskola gyûlést akaránk tartani – írja –, de alig jelentek meg egynehányan, s határozatokat nem teheténk. Szörnyû hidegség kezdõdik a közintézetek iránt, mindenki csak magával van elfoglalva, s mentére van hagyva minden közdolog.”[36]

Õ azonban úgy építkezik, hogy az anyagi bázis a szervezetet „szörnyû hidegség” idején is fennmaradni segítse. A Vívó Intézet ekkor már szintén gyökeret ereszt. Rendszabása intézkedik a tõkepénz és kamatai felhasználási módjáról, arról, hogy az autonóm keretalakulat társadalmi funkciói meg ne szûnjenek. A részvénytõke, a pénzalap, a közalap nem csupán az önrendelkezést biztosítja, hanem az is feladata, hogy a társadalomnak az „Állam”-tól lazábban függõ szektoraiban az egymásra támaszkodást, a kohéziót megerõsítse. A Vívó Intézet pénztárosa – Farkas Sándor jó barátja –, Körmöczi József hitelügyleteket is lebonyolít, jóllehet nem „bank” tisztviselõ, hanem egy „sport”egylet hivatalnoka. 1844-ben korábban folyósított 800 frt-ot bevételez; más alkalommal Hatfaludi Elekné 2000 frt-ról szóló kötelezvényét váltja be.[37]

A költségnapló  százával sorjázó kistételei azt a feltételezést is sugallják, hogy a támogatottak között nincs megkülönböztetett, kedvezményezett egyesülete. Segít, ahol tud. A nevelés és a könyv azonban, mint a „közértelmesség” formáló, meghatározó tényezõi, primátust élveznek. Ezt õ így indokolja meg (a kolozsvári kaszinóról szólva): miután a nemzet ereje, hatalma, boldogsága, virágzása az értelmesedés szintjével harmonizál, a feladat: „a) A nevelés által a serdülõ generációt formálni; b) Könyvek s nevezetesen folyóírások által a meglettebb értelmet érlelni.” Ezért érdeklõdik és segít az unitárius „kolégyom” olvasó (s ének) társaságának is.[38]

Nagyon sokat költött könyvekre. A közhasznú kiadások táblázatának elsõ helyen álló költségtétele: a könyv, a köttetés, a folyóiratrendelés. Az 1836-ban könyvért fizetett 420 frt igen-igen nagy összeg. A Regélõ, a Honmûvész, majd az Atheneum megrendelése (a Vasárnapi Újságról nem is szólva) sokba került. Tilsch Jánosnak, kiadójának jelentõs summákat számolt le a megszerzett munkákért.

Könyvtára állományának gyakori számbavétele, a lajstromkészítés láttatja, hogy milyen mûveltséggyarapító mohóság, milyen ismeretszerzõ becsvágy munkál benne; de azt is sejteni lehet, hogy ekkor már azt méri fel, mit hagyományoz majd volt iskolája tanulóifjúságára.

Kéziratai között ilyen címet viselõ listák is megmaradtak: „Könyvek kiadásáról való jegyzés. 1818. december 1-õjén” vagy „jegyzés, kezdõdött 1832 márciusában”.[39] Õ, aki utált minden monopóliumot, ezt az elvet saját „bibliótékájára” is kiterjesztette, könyveit ugyanis nem tekintette kizárólagos tulajdonának. Lapozgatták, olvasgatták nála, az „ingyen kaszinóban”, de kölcsön is kérhették, õ szívesen adta (Brassai Sámuel, nótárius Pataki éppúgy tagja volt az õ házi olvasóegyletének, mint fõurak, diákok, olvasni szeretõ asszonyok, lányok).

„Úri kaszinó”, „olvasókabinet” a harmincas években kettõ is van Kolozsváron. 1833. június 3-án, a „Casino” végleges megalakulásakor ismét részvény fizetésére kötelezik magukat a tagok. Farkas Sándor kezdeményezõ szerepe itt is kiviláglik. Gyûlésükön köszöntik, megéljenezik, s a jegyzõi tisztséget neki osztják ki. Az 1835. január 24-i közgyûlésre az anyagiakat, a pénztár dolgait rendezõ, alapszabályt jobbító javaslatokat készít. Gróf Bethlen János helyett igazgatónak is megválasztják, de õ lemond e megtiszteltetésrõl.[40] Részvényfizetési kötelezettségének eleget tesz. Havonta 50 frt-ot szán erre a célra, 1839-ben pedig egy summában kerek 200 frt-ot juttat el elõre a Kaszinónak.

Ismeri a hírlap tudatformáló, vélekedést alakító erejét, s ezért szorgalmazza a Vasárnapi Újság megalapítását. Javasolja tehát – a Kaszinó feladataként – a kisnemesség, a nép közötti ismeretterjesztést vállaló, az alsóbb társadalmi rétegek mûvelõdését szolgáló újság kiadását.[41] Az indulás pénzügyi tervezetét ez esetben is õ készíti el. (1834 januárjában Brassai Sámuelt választják meg szerkesztõnek.) Az induláshoz összegyûjtött 826 frt-ból 15 frt az õ alapítási hozzájárulása, amit azután újabb 15 frt követ.

Végezetül – a különféle kisebb költésekrõl nem is szólva – említsük meg a másik nagy jelentõségû, mûvelõdést propagáló, közvéleményformáló intézményt: a kolozsvári nemzeti színházat, a teátrumot, ahová az országos bizottság javaslatára 1836. április 6-án nevezték ki Bölöni Farkast „tollvivõ titkárrá”.

Jakab Elek írja: „Az új titkár mintegy új életet öntött a felügyelõbizottság eddig nehéz mozgású laza organizmusába.”[42] A hajdani, magyar Schillert ígérõ költõ, fordító, az utazási napló révén jelentõs politikai sikert elérõ reformkori szabadelvû harcos, a hitelszövetkezet-alapító Bölöni Farkas Sándor valóságérzéke, szervezõképessége, a társadalom alakulatainak üzemies funkcionáltatására való rátermettsége ebben az egyetlenegy feladatkörében is tetten érhetõ és értékelhetõ. (A színház javait leltárba vette, aktíváit, passzíváit, vagyoni állapotát kitisztázta; épületekre, bérleményekre lelkiismeretes ügyelettel volt. Gondoskodott a játékrendrõl. A gyûlés nem volt többé formalitás. A megvitatásra szánt ügyeket tárgysorozatba foglalta s „elõkészülve” beszélte meg munkatársaival: áthatva fontosságuktól, komolyan véve azt, ami a „nemzet mûvelõdésével s hitelével függött össze”. A végzéseket pedig végrehajtotta.[43])

A Redout bérletének az árát szintén megadta, jótékonysági mulatságot még szervezett is. Egyházának kepét fizetett, ajándékozott és így tovább. 1835-ben a „Császár temetésire” is adott 3 frt-ot, a román papnak 5-öt és a Wesselényi Miklósnak szánt ajándékra, az ünnepi serlegre 12 frt 30 kr-t.

Megkíséreltük megállapítani azt, hogy mekkora is valóságos súlyában az a pénzmennyiség, amit Bölöni Farkas Sándor közcélra adományoz. Összegszerûen nem is olyan nagy summa, kilenc év alatt körülbelül 3000 frt. Az õ kereseti viszonyaihoz mérten azonban már nagyon sok. Valójában azt jelenti, hogy 1833–1837 közötti három évi „salariumát” költi közcélra, 1838–1841 között (fizetésemelése után) pedig kétesztendei fõkormányszéki járandóságát fordítja közhasznú intézmények támogatására. (Vehetett volna magának ezért a pénzért 3000 példány Vasárnapi Újságot, csináltathatott volna 300 pár csizmát, beszerezhetett volna 250 öl tûzifát és így tovább.)

A köz javára felhasznált jövedelem ily módon értékelve bizony már számottevõ. Megvalljuk, mi magunk is tétováztunk kissé, amikor például a Gondoskodó Társaság pénztárosának kezébe letett összegeket „közhasznú kiadásnak” minõsítettük, vagy a könyvekre költött pénzt szintén ebbe a kategóriába soroltuk. A Provisionális Cassa nyugtakönyvecskéjében szaporodó megtakarított summák valóban növelhették nyugalmát, erõsíthették anyagi biztonságtudatát, és a gyarapodó könyvtár sem tekinthetõ csupán egyfajta mûvelõdéspolitikai segélyakció eszközének, hiszen számára is örömforrást jelentett, szüksége volt rá. Tudva ugyanakkor azt, hogy õ könyveit, valamint pénzét már korábban valamikori iskolája diákjainak szánta – e mellett a megoldás mellett tartottunk ki.

A közcélú kiadások – mind az összjövedelemhez, mind a kiadások egész évi összegeihez viszonyítva – az Utazás Észak-Amerikában kétszeri kiadásáért járó szerzõi díj átvétele után növekedtek meg. Az 1834–1835–1836-os évek százalékszámai egynegyedes, egyharmados arányt tüntetnek fel. (A számításoknál a krajcárokat elhagytuk, hiszen így is kirajzolódik az idõsor tendenciája: a képzeletbeli grafikon kezdetben meredeken felfelé ívelõ, azután kiindulási pontjára visszaesõ, majd az átlag, 18% alá süllyedõ vonala.) A táblázatban az abszolút számok természetesen váltópénzt: forintot és krajcárt jelentenek. 1842-nek, halála évének egy 62 frt-os kiadási tételét itt nem kalkuláltuk be, miután a jövedelemmel nem volt egybevethetõ.

 

Bölöni Farkas Sándor mûvelõdéspolitikai credójában nincs alá- vagy fölérendeltségi viszony az intézmények, valamint azok belsõ strukturális elemei között. Mégis jellegzetes vonásának tekinthetõ az, hogy sok buzgó, lelkes reformer társánál jóval több gondot fordít a közhasznú egyesület, a „társulás” anyagi alapjának megszilárdítására. Talán az sem véletlen, hogy 1825-ben a Gondoskodó Társasággal: új, autonóm gazdasági egyesülés megalkotásával kezdi közhasznú munkálkodását. Igaz, közhasznú intézetként „Múzeumot” ugyancsak szeretne ajándékozni Erdélynek. (1829-ben nyújtja be tervezetét a tartományi kancelláriához. Ez az álma azonban csak három évtized múltán valósul meg.)

Könyvét 1835-ben az Akadémia 200 arannyal díjazza. Õ „fundációt” alapítva belõle sietve vissza is származtatja. A „büszke szegény” szemébe könny szökik, olvasva Schedel (Toldy) Ferenc levelét, aki alapítványtételét meghatottan köszöni meg. Akkor írja le Bölöni Farkas azokat a szavakat, amelyek az õ magatartásának, életvitelének a megértéséhez hozzásegíthetnek: „Be boldog, ki adhat, ajándékozhat! Mennyi tiszta örömet szerezhet magának a gazdag!”[44]

6. Bölöni Farkas Sándor hagyatéka

Farkas Sándor 1835-ben ezeket a sorokat vetette papírra: „Midõn néha a gazdagság gondolata is beszõtte magát álmodozásimba, az is mindig elválhatlan következményû gondolat volt, – mely szép alapítványokat tehetnék nagy gazdagsággal.”[45] Élete utolsó évtizedében nap mint nap „megtette” a tõle telhetõt, majd útja végéhez érve létrehozta az utolsó fundációt: a „köz”-nek, a „hon”-nak hagyományozta ingóságait, pénzét, könyveit, mindenét, amije volt. A testamentuma örököseként, mint ismeretes, az Unitárius Egyházat, közvetlenül pedig az Unitárius Kollégium könyvtárát nevezte meg.[46] Végezetül ezekrõl a kérdésekrõl szólunk még, elsõként az ingóságok leltárát szemrevételezve.[47] (A költségnapló és az árverésen eladott javak leltára együttesen jó forrásbázisul szolgálhatnak az életforma, az életvitel elemzõinek.)

Bölöni Farkas otthonában, lakásában található néhány szép bútordarab, de ezek sem számottevõbben értékesek. Mindenekelõtt van egy „rakott, furnírozott diófa ágy”-a, 40 rénes forintot és 30 krajcárt érõ. (A pénznem a továbbiakban is Rfrt.) Berakásos, intarziás, falemez borítású, kanapé eleibe való, „hosszúkó diófa asztala” is majdnem 30 frt-ért kelt el. A bútorok stílusegysége bizonyára kellemes hangulatúvá tette szobáját. A sötétes melegbarna színû, furnérozott diófa asztalból volt még egy nagyobb és egy kisebb, mindkettõt márványlap borította. (Az utóbbit „éjjeli” asztalként veszik jegyzékbe.) A polgári otthonokban nem mindenütt található íróasztal, neki azonban szüksége van rá, hiszen lakása munkahelye is. Az íróasztalhoz „egy rézkarikás, furnírozott diófából való töltött karosszék” tartozott. (Farkas Sándor testamentumában úgy rendelkezett, hogy ezeket a hozzá közel álló Körmöczi József jussolja.)

A becsüsök legtöbbre, 80 frt-ra, a féltucatnyi „világos damaszkkal bévont töltött diófa széket” értékelték. Lakásán néha sok jobbító szándékú barát, együtt tervezõ, egyesületépítõ reformer gyûlt össze. „Ócskára ült” székbõl tehát több is van. Ezekbõl 10 frt érõt Kelemen Benjámin, a régi jóbarát vásárolt meg. Szép bútordarab lehetett a diófa „köntöstartó”, a négyfiókos „kaszten”, valamint az intarziás, ugyancsak furnérozott diófa „pökõ urna”. A két könyvespolc közül – amelyek a könyvekkel együtt „az Unitarium Collegium”-ra szálltak – az egyik „diófa festékû fenyõfa”, a másik téka azonban anyagában szintén hasonlatos a többi berendezési tárgyhoz.

Van azután még egy rend ágya, asztala, széke, kasztenje, mind „viseltes”, ócska, „kék festékû”, fenyõfából készült holmi. Velük egy sorba lajstromozzák a „ládákat”, amelyek még ekkor is hagyományos, szekrényt pótló, helyettesítõ tárolóeszközök. (Ezek a legénye szobájának a bútordarabjai lehettek.)

Ilyen tárgyak között élt, tervezett, alkotott, vívódott, szenvedett Bölöni Farkas Sándor. Mindennek a pénzbeli értéke együtt 324 Rfrt és 38 krajcár.

Használati tárgyainak listáján eléggé bõ ágynemûkészlet szerepel. Van lószõrrel töltött matraca, szalmazsákja, ágylepedõje, párnája, párnahaja, szóval minden, ami kell, de nem sokat érõ, csupán „szarvasbõr lepedõi”, „párnái” drágább holmik.

A XIX. század elsõ felében a pénzbõség s az igényszint-növekedés nemcsak a tékozlást, a prédaságot növesztette meg, hanem sarkallt a megõrzésre, a tezaurálásra is. Bölöni Farkas szállásán azonban nincsenek ezüst- és aranytárgyak, étkészletek, ötvösök szép munkái, tálak, kupák, serlegek, öröklött vagy szerzett ékszerek. A néhány sávos, kockás asztalkendõ társaságában a „sávos” abroszon terítéskor olykor meg-megjelenhetett egypár ezüstkanál, két porcelán „findzsia” vagy a négy „tángyér” valamelyike.

A kiadási napló alapján joggal feltételezhetjük, hogy önálló háztartást nem vezetett. Vendégei – néha éppen a munkatársai – azonban egyszerre többen is felkereshették. Ezt a feltételezést sugallja az üvegnemûek jegyzéke, a metszett félkupás, apró, fertályos karafinák, füles, virágos, aranyozott szélû poharak, palackok, borvizes üvegek száma.

Gyertyatartója négy volt, kettõ jobb, kettõ „gyengébb”, de mind rézbõl való, ezüst egy sem. Az arany és ezüst portékák rovatban viszont szerepel egy arany „repetír” óra, valamint egy ezüstbõl való. Értékük együtt valamivel több 100 frt-nál.

Az „elegyes portékák” címszó alatt felsorolt tartósabb használati javak, tárgyak pénzértéke általában kevés. A Bölöni Farkas életvitelét nyomozó historikus azonban olyan jelzéseket is talál, amelyek az örökhagyó mindennapos foglalatosságaira, kedvteléseire utalnak.

Õ „apróságokról” szóló kéziratában jegyezte fel e szavakat: „Mondd meg, mit olvassz, s megmondom, mit gondolsz.” Hozzátehette volna a könnyebben megválaszolható kérdést: nézd meg az íróasztalom, s mondd meg, mivel telnek magános óráim. A Magyar Tudós Társaság tagjának írókészlete, eszköztára megvallója annak, hogy az írásbeli alkotómunkához kell a sok ténta, penna, papiros, egy sárga fakalamáris, két kötés penna tollu, rézpenna, rézplajbász, fekete plajbász, olló, papírvágó kés, „négyélû és háromélû” pennavágó kés, pecsétnyomó és így tovább.

A restséget utáló, kemény, önkéntes munkafegyelemben élõ Farkas lehet ugyanakkor „homo ludens”, szórakozást kedvelõ férfiú is. Tanúságai: „egy schakk tábla”, „három pár jádzó frantzia kártya”, „két kerek és két hosszúkó kártya tálca” s társasjátékok, mint a „két lopta játék” vagy a „harang és kalapács”.

A legfájdalmasabb, ha korábban erõs, egészséges férfiember válik gyengévé, beteggé.[48] Bölöni Farkas Sándor nagyszerû fizikumú fiatal volt, aki azért, hogy Báróczy Sándor, Bessenyei György és Barcsay Ábrahám módjára író lehessen, a bécsi királyi testõrségbe szeretett volna bejutni, idejutásról pedig csak jókötésû, edzett „legény” álmodhatott. A testedzés tiszteletének, szeretetének ez idõ tájt már csak rekvizitumai maradtak: egy bõr kardtok, egy zománcozott kard, két vívókard, két „vívó repjer”, két vívómaszk, egy pár vívókesztyû, egy pár ócska pisztoly, puskaporos szaru, jégsarkantyú, jégen való vasmacska. Sétapálcája ugyanakkor több is van (spádés, fejér csontcsákányú nádpálca, fehér somfa pálca, rajzolt pálca, szürke cseresznyefa, fekete festett pálca).

A mûvészetekhez vonzódó,[49] szépérzékkel megáldott ember volt. Lakása színeit például meggyõzõdésünk szerint tudatosan hangolta egybe. Uralkodott benne a diófa melegbarna színe, társulva a damaszthuzatok világoszöldjével, az õzbõr takarók mogyorósárga, napos foltjaival.

Meglepõ, hogy kárpit, szõnyeg nem szerepel ingóságai listáján. Vannak viszont „otthont öltöztetõ” képei. Mûvészi színvonalukról nem szólhatunk, de a lakást egyénibbé teszik. Technikájuk szerint a polgári ízlés immáron régies divatját követik. Az árverezõk listáján szerepel Marie-Joseph Lafayette és a polgárkirály Lajos Fülöp „üvegbe öntött” képe, egy diófa rámás, üvegezett tájkép („landschaft”), két kis „varrott kép” (gobelin) és végül még 126 darab kép (feltehetõleg nyomat, metszet). Összesen „bejött értéke” 42 frt 13 krajcár.

Azt már láttuk, hogy a zenét igen kedvelte és áldozott rá. Otthonában volt egy kettõs furulya és öt darab hegedûhúr is.

Pipázási szenvedélyének kellékeit szintén felsorakoztatja az árverésre bocsátott ingóságainak jegyzéke. Íme a pipatórium:

„Egy lant formájú furnírozott diófa pipa fogas

Egy nagyobb féle ezüstös tajték pipa

Egy más nagyotska töredezett tajték pipa

Más ezüstes fedelû tajték pipa

Egy kisebb ezüstes fedelû tajték pipa

Más kisebb tajték pipa

... fedél nélküli kicsi tajték pipa (Négy darab)

Pipába való »dül« egy darab

Viseltes dohányzacskók (5 darab)

Bikfatapló

Kurta pipaszárnak való szürke cseresznyefa darabok

Egy pipaszártartó kemény fájú pálca

Egy csubukos pipaszár

Más tört csubukos pipaszár

Egy kõ-csubuk

14 darab használt hosszú pipaszár

Egy kostök dohányzacskó

Két nagyobb dohányos hólyag zacskó

Három kisebb dohányos hólyag zacskó

7 darab új pipa csutora

Egy »bernstein« szipka

Egy dohányszita

Egy pléh dohánytartó

Egy márványkõ dohánytartó.”

 

Az árverésen részt vevõ több kolozsvári személyiség, jóbarát vásárolt is ezekbõl a tárgyakból, éppen csak a legdrágább, a 6 frt-ot érõ nagy, ezüstös tajtékpipa „nem kelt el”. A kolozsvári unitárius lelkész, 1861-tõl püspök, a Vadrózsák gyûjtési felhívását éppen ebben az esztendõben kibocsátó Kriza János két pipát vesz, „üttet le” magának, talán mint osztozó társa a dohányzás szenvedélyében vagy mint emléket szerzõ jóbarát. A „pipa fogast” Forrai György, „a város szónoka” biztosítja magának.[50]

Bölöni Farkas Sándornak sok apró használati tárgya volt. Közülük több a testkultúrát szolgálta (réz mosdótál, angol „beretva”, tükrös hajkefe, acél szõrtépõ és így tovább). Sajnos egy „hévmérõ”-jének is lennie kellett.

Szerzeményei, ingóságai összeírását az eddigiekben oly módon vizsgáltuk, hogy megtudhassuk: az embert körülvevõ tárgyak mit árulnak el róla, ízlésérõl, igényeirõl, életvitelérõl s egy keveset értékrendjérõl is. E kérdéskört lezárva választ adhatunk arra is, hogy Farkas Sándor hagyatékának ez az elsõ része (piaci árán ellicitálva) mennyit ért. Elmondhatjuk, hogy sokat és mégis igen keveset: 1071 Rfrt-ot és 20 krajcárt. Egy magánszámítás szerint pedig 1001 frt és 11 krajcárt.

Az unitárius tanulóknak jutó örökség második tétele: a könyvtár. Valójában két összetartozó hagyatékrész ez, hiszen az ingó javakért összeadott, begyûjtött pénzt a könyvtár gondozására és bõvítésére kellett fordítani.

Könyvtáráról 1825. október 16-án is készült jegyzék.[51] Ezt tanulmányozva írta Jancsó Elemér, hogy ebben ott találjuk „...Horatius, Vergilius, Ovidius, Shakespeare, Milton, Molière, Rousseau, Montesquieu, Staëlné, Kant, Klopstock, Herder, Goethe, Schiller, Dante, Tasso, Calderon és Camoens mûveit. [...] A magyar írók mûvei közül könyvtárában már ekkor megvoltak Kazinczy, Révai, Berzsenyi, Dajka, Kisfaludy Sándor, Kiss, Igaz, Fáy, Kovachich, Benkõ, Both, Bethlen és Gyarmathy munkái. 1825-ben 270 mûbõl, közel félezer kötetbõl állott szerény anyagi körülmények között nagy áldozatokkal megszerzett gyûjteménye. Ez a kis könyvtár lázas érdeklõdésének és enciklopédikus tudásának hû tükre.”[52]

Könyveit 1830. október 10-én ismét számba veszi. Ekkor 404 címet tartalmaz a lista.[53] Továbbra is sok az irodalmi alkotás, de a liberális, a „szabadelvû ellenzéki”, politikai vonatkozású munkák, az utazás-leírások száma is megnõ. A diófa tékán a filozófia, történelem, nyelvtudomány több jeles képviselõje kap helyet a szótárak, lexikonok mellett.

Egy évtized múltán, 1840-ben a könyvtárjegyzék 494 mû (sorozatok is lévén közöttük, 961 kötet) címét rögzíti.[54] Végrendeletében szintén ennyi könyvrõl, „pénz- és térképgyûjteményrõl, amerikai útján gyûjtött emlékeirõl”, valamint kézirattáráról hagyatkozik.[55] A „Farkas Sándor-könyvtár” gyarapodása 1842-ben nem szûnik meg, 1885-ben pedig már 747 mû (1526 kötet) tartozik ebbe az állományba.

Bölöni Farkas Sándor hagyatékának harmadik komponense a Gondoskodó Társaságnál 1825 óta egyre gyarapodó takarékbetétje. (Láttuk, hogy csak 1833–1841 között 750 frt-ot írtak javára a Provisionális Cassa perceptorai.)

A betétet azonban az egyház nem akarta felvenni. Jó helyen lévõnek tudta, a hatszázalékos (akkor kis) kamatot is elégségesnek tartotta, és elsõ helyen kellett volna említenünk: ezt a takarékpénztárt Bölöni Farkas intézményeként ismerték, s bíztak benne.

Az Unitárius Egyház és a Gondoskodó Társaság képviselõi az 1842-es esztendõben tárgyalnak, leveleznek Bölöni Farkas Sándor „fõkormányi fogalmazó úr” végrendelete ügyében. Tagsági könyvecskéjét, „privátus libellusát” már megkapták, és azt szeretnék megtudni, hogy „Említett kedves emlékû atyánkfia végrendeletével megegyezhetõ-é az, hogy a provisionális társaság kezelése alatt lévõ tõke továbbra is ott hagyattassék, s az eladandó bútorokból bégyûlendõ pénz is oda adassék be”.

Az egyház azt szeretné megtudni, hogy kérése a Gondoskodó Társaság mûködési rendtartásával összeegyeztethetõ-e. Az 1825. évi alapszabály 17. paragrafusa valamilyen intézmény, egyesület öröklés útján szerzett tagságáról nem intézkedik. A végrendelet-végrehajtók és a Társaság vezetõi egyaránt Bölöni Farkas munkatársai voltak, s érthetõ módon azon fáradoztak, hogy valósuljon meg az egyház akarata: legyen egy „számlán”, egy libellusba bejegyzetten minden a könyvtármûködtetésre és -gyarapításra szánt Bölöni Farkas-adomány.

A Gondoskodó Társaság különben majdnem száz esztendeig (1825–1924) állott fenn a biztonság mintaképeként, és ebben a Bölöni Farkas teremtette keretben mûködött, szolgált az a pénz, amit õ megtakarított, amirõl a közjó érdekében lemondott. A „Fõ Oskolát illetõ Tõkepénz”, jóllehet hasznát is vették, nõtt, növekedett is, 1870-ben 2233 frt 22 kr-t tett ki.

A „hagyatékhoz” azonban nem csupán „az üdvös eredményû társulások” tartoztak. Nemcsak pénzrõl, hanem eszmékrõl, eszményekrõl is szólnunk kell, még ha itt csak jelezve is hagyatékának ezt a tartozékát.

Bölöni Farkas Sándor nem eszmerendszert alkotó elméleti ember. Legalábbis õ úgy véli. Gedõ Józsefnek 1829-ben megírja, mennyire örvendett annak, hogy Kolozsváron bevezethette a vendéglõi gyakorlatba a legelsõ magyar „ételcédulát”, étlapot. „Nem képzeli, barátom – közli vele –, mennyire hiszem én, hogy az ilyenekkel többet tehetek az egészre nézve, mint egy theoretikus munkámmal tehetnék.”[56]

Az új társadalmi rendért küzdeni vágyó honfitársai elé ideáltípusként, modellként állított „Egyesület”-rõl, az Egyesült Államokról szóló elemzései, eszmefuttatásai, naplója páratlan õszinteségû, mélységû s szépségû értékelései, apró megjegyzései, reflexiói, gondolattöredékei, bizonyosak vagyunk benne, hogy még sok értékes társadalomelméleti – Kemény Zsigmond kifejezésével élve – „eszmeköteggel” gyarapítanak, gazdagítanak bennünket.

Ott van azután õ maga, életsorsa, mentalitása, annyi sok homályba burkolt rejtekével.[57] Gondoljunk csak arra, hogy például mennyire jelentõs és sajátos befolyást gyakorló az õ reformerségére a felvilágosodás eszméinek a hatása, a XVIII. század öröksége. Azon keveseknek, azoknak a székely értelmiségi szabadelvûeknek a sorába tartozik, akik tisztelõ megbecsüléssel hajtanak fejet II. József emléke elõtt, és érteni vélik tragédiáját, azt, hogy õ „az az ember, aki nemesebb, mint századja”.[58]Mindenképpen részvétet érdemlõ, korát megelõzõ, küldetéstudatos embert lát benne, aki a legrangosabb, legszebb emberi feladatot vállalta, a „közjóért” való munkálkodást.

Õ azonban tudja már a feudalizmust felváltó „új világ hajnalán” is azt, hogy még idõt emésztõ évtizedek sorára van szükség az átalakuláshoz. „A nem szabadságból a szabadságba való hirtelen átmenetel – írja feltehetõleg 1834 után – lehetetlen. A nép a maga alkotmányiban, s intézeteiben [...] keresse az állandó reformot...”[59]

Kell tehát a mûvelt, a nevelés és az „értelmesedés” sokosztályos iskoláit kijárt s így erkölcsi erõben gyarapodott, „jóért” küzdeni kész „sok” ember, de kellenek új, szakosodott intézmények is. Megszûnik vagy gyengül a középkori és újkor eleji közösségi formációk tradicionális szolidaritása, amely sokcélú, politelikus alakulatokban, formációkban sok más vonatkozású normával ötvözõdötten szõtte be a (leginkább területi) csoportok életét. Bölöni Farkas hite szerint semmi baj sincs, csak éppen hogy kell az új intézmény, új normarenddel, rendtartással, kell sok, erõt összpontosító szervezet, egylet, társulat.

Farkas Sándor a háromszéki, az erdõvidéki Bölön szülötte. Olyan szabad székely communitás neveltje, amely évszázadokon át humanitárius, a köz javát szolgáló normák dédelgetettségében és szorításában élt. Várszerû templomerõdjének háború idejére megalkotott statútuma a közösségi fegyelem csodálatos példatára. A közeli Brassó, a szomszédos nagyobb szász falvak, majd Kolozsvár olyan társadalmi részegységek otthonai voltak, mint a céhek, amelyeknek a szabályzata törvényként szabta meg az önsegélyezést. Kolozsvár földmûves „hóstáti” városlakóinak a temetkezési társulata pedig már a XVI. században hagyományos formában mûködött.[60] Voltak mintái – még ha alkonyóráikat élõ közösségek képében is – a Gondoskodó Társaságnak és a többi egyesülésnek.

Bölöni Farkas minden bizonnyal reformálandónak érezte a faluközösséget, amelyet a központosítás, a nagyszebeni határõrkatonai parancsnokság nagymértékben megfosztott autonómiájától, s rendeleteivel, idegen tisztjeivel kormányozott; gyûlölte a céhrendszert is, miként minden más kiváltságot, elõjogot, így a széki, a megyei zsarnokságot, önkényt kanonizáló formációt is.

Bölöni Farkas – és itt már felbukkan az eddig eléggé számba nem vett tényezõnek, az államnak a szerepe – „demokráciai elvekkel” átitatott „szabad intézeteket” akart. (A felvilágosult abszolutizmusnak az uralkodó jogara alatti rendszere viszont gyakorta még azokat az egyre kevesbedõ hagyományos önigazgatási funkciókat is elsorvasztotta, rendeletek lávafolyásaival semmisítve meg a meglévõket, „a szabadság kis köreinek sokaságát”, azokat, amelyek új hajtást sarjaszthattak volna.)

Alexis de Tocqueville, aki szintén a demokrácia megvalósult formáit keresi az Egyesült Államokban, azt írja: „A politikai vagy közigazgatási élet három cselekvési központba sûrûsödik. [...] Az elsõ fokon található a község, feljebb a megye és végül az állam.”[61] Bölöni Farkasnak mindhárom alakulattal szemben erõs ellenérzései vannak. Az államtól azonban elsõsorban és mindenekfelett azt várja, követeli, hogy ne avatkozzon be, legyen decentralizált, engedjen át széles mûködési pászmát a kezdeményezésre kész társadalmi erõgócoknak. Philadelphia a nagy példa. Itt több mint 160 a „közjók elémozdítására az egybeállott társaságok száma”.[62] És nem az Állam kezdeményezte létesítésüket, nem az Állam élteti õket. Amerika partjaihoz közeledve szorongva teszi fel önmagának a kérdést: „ha vajon e szép hazában a szabadság, az elnyomott emberiség és jussok menedéke helyét valóban megtalálom-e? Ha ennek önmaga által hozott törvényei s intézetei teszik-e boldogabbá az embert?” Az õ válasza igenlõ. A Gondoskodó Társaság 1825. évbeli alapszabálya nem az állam, nem a rendek, hanem a fõkormányszéki tisztviselõk „maguk által hozott törvénye”.

Eszményi tehát az az állapot, amelyben új társadalmi alakulatok váltják fel a régieket, azokat pedig a közjó szolgálatára egybetömörülõ „magánosok” mûködtetik önigazgatást biztosító, autonómiának örvendõ, „üdvös eredményû” szabad társulásokként.

A hagyatéknak ez a legértékesebb része.