Szabó György
A salernói orvosi iskola tanácsai
Ha Milánó városát emlegetjük, a
híres Scala jut eszünkbe; Drezda hallatán a Zwinger mûkincseire gondolunk, mint
ahogy Róma neve a Szent Péter-bazilikával társul; a sort folytatni lehetne.
Ugyanígy vagyunk Salernóval is,
amelyet a mûvelt olvasó feltétlenül összefüggésbe hoz a hajdani híres orvosi
iskolával. A helyi hagyomány szerint az intézményt a bibliai Noé egyik fia
alapította. Más források bencés szerzetesekre vezetik vissza eredetét. A
legtöbb szakmunka négy alapító mesterrõl tud: a görög Pontosz, a római
Salernus, a zsidó Helvius és az arab Adela. Az iskola elsõ kiváló orvosai közé
tartozott az afrikai származású Constantinus (kb. 1020–1087), aki egy idõ múlva
visszavonult a Benedek-rend montecassinói kolostorába, és ott alkotta mûveit;
jórészt õ ismertette meg az iskolával az arab orvostudomány vívmányait.
Állítólag az iskola kötelékébe tartozott Marbold püspök (1035–1123), aki Lapidarius címû mûvében a drágakövek
gyógyhatásáról írt, míg Ruggiero Frigardi sebészeti tankönyvet adott ki.
A Nápolytól mintegy 45 km-re
fekvõ Salerno orvosai kezdetben Galenosz és Hippokratész tanításai alapján
gyógyítottak (a várost úgy is nevezték, hogy „civitas Hippocratica”), idõvel
azonban ezt az irányzatot felváltotta a sokkal fejlettebb arab és zsidó
orvoslás.
Nemcsak az alapítás négy
különbözõ nemzet fiait egybefogó legendája példázza máig ható erõvel a
toleranciát, hanem az is, hogy az orvosok, orvostanárok között nõk is akadtak.
Egy Trotula nevû doktornõ például értekezést írt ezzel a címmel: De mulierum passionibus ante, in et post
partum (Az asszonyok szenvedései a szülés elõtt, alatt és után).
A XI–XIV. században virágkorát
élõ salernói orvosi iskolának már kialakult tanterve volt, mikor az akkoriban
alakuló középkori egyetemek ez irányban még csak a kezdeti lépéseket tették
meg. Tanárai az elméleti-oktatói munkát rendszeres klinikai gyakorlattal
kapcsolták össze, és ebben is modellt szolgáltattak a medicina elsajátításában.
Salerno hírneve az orvostudományokban olyan széles körû volt, hogy egész Európa
diákságára nagy vonzerõt gyakorolt, és tömegesen vonzotta õket falai közé. A
középkori orvostudomány nem egy értékes alkotása született itt, melyek közül az
Antidotaria a legnevezetesebb; ebben
a tudásra-tapasztalatra támaszkodó diagnózisokat, orvosi recepteket és
elõírásokat rögzítették.
Sok legenda fûzõdött Salernóhoz;
annyi bizonyos, hogy a római korban kedvelt üdülõhelyként tartották számon
Salernum városát, s már 820-ban mûködött egy jóval korábban alapított kórháza.
És az is tény, hogy az iskola közzétett egy 104 fejezetbõl álló, hexameterekben
(itt-ott disztichonokban) írt kézikönyvet ezzel a címmel: De conservanda valetudine (Az egészség megõrzése); más címe: Flos medicinae vel regimen sanitatis
salernitanum (Az orvostudomány virága avagy az egészség salernói
rendtartása), amely a késõbbi évszázadokban kétszáznál több kiadást ért meg.
Egyesek szerint szerzõje a közelebbrõl ismeretlen Giovanni Milanese volt;
alkotását I. vagy II. Vilmos angol királyhoz intézte, aki a bizánciak ellen
hadakozva Itália számos városát, köztük Salernót is elfoglalta.
Giovannin kívül nevezetes orvos
volt még Petrus Musandinus, Afflacius, Johannes Platearius, Archimatthaeus,
Maurus, Urso és mások.
Hogy mennyire népszerûek voltak a
salernói iskola tanácsai, azt nemcsak a kiadások nagy száma mutatja, hanem az
is, hogy többen próbálkoztak hasonló alkotásokkal a nyilvánosság elé lépni.
Köztük van Kovachich József Miklós jeles jogtörténész (1798–1878), aki Monumenta veteris legislationis Hungariae
címû könyvét 1815-ben éppen Kolozsváron adta ki. Ugyanõ jelentette meg 1821-ben
Budán Scholae Salernitanae praecepta
conservandae valetudinis (A salernói iskola utasításai az egészség
megõrzésére) címmel azt az orvosi szöveggyûjteményt, amelynek szerzõi valamennyien
a jó egészség megóvásának útját-módját próbálják megközelíteni. Az írások
sorában találjuk Francis Bacon Historia
vitae et mortisából (Az élet és halál története) a hosszú élet titkáról
írtakat. A gyûjtemény címadó darabja azonban a minket közelebbrõl érdeklõ
Salerno középkori orvosi iskolájának 104 tanácsát tartalmazó latin szöveg
(1–18. l.). Mint a középkori orvosi gyógymód általában, a benne foglaltak
nagymértékben a természetgyógyászaton alapulnak.
Következzék tehát a szöveg, mely
tudomásom szerint az elsõ teljes magyar nyelvû formahû fordítás (néhány
szemelvényt közöltem belõle a Romániai Magyar Szó 1993. március 27–28-i
számában).
1. A lélek bántalmai és néhány általános
gyógyszer
Anglia hõsi királyának javasolja
Salerno:
Szép s jó testet akarsz? Fõ
gondod a teljes egészség?
Vesd el a gondokat, és haragod
mind ûzd ki szivedbõl.
Hagyd el a bort, vacsorázz
keveset, de vigyázz: lakomádról
Indulj sétafikálni, kerüld el a
déli sziesztát,
Vissza ne tartsd a hugyod, s ha a
bélsár jönne: ereszd ki!
Hosszú életet élsz, ha betartod a
fenti tanácsot.
Nincs a közelben az orvos?
Azonnal e három elõlép:
Mérsékelt étrend, pihenés meg a
lelki vidámság.
2. Az agy megerõsítése
Ébredezõ szemed és a kezed jól
mossa hideg víz,
Tisztul a test így, rendben a
végtag, a kosz lemaradhat.
Fel, nosza, jól lesikáld fogaid,
s a hajad lekeféljed.
Így frissül fel az agy, s így
pezsdül a testi erõ is.
Tiszta, ha vagy, falatozz, vagy
akár sétálj a ligetben.
3. Adalék a látás felfrissítéséhez
Zöld fû, forrás és a tükör
frissíti a látást,
Így hát este a forrást nézd és
reggel a bércet.
4. A nappali vagy déli alvás
Szundíts déltájban rövidet, még
jobb, ha nem alszol:
Lomha leszel, fõfájós, lázas, a
nátha is elkap;
Lám, e sereg kórság sújthatja a
délben is alvót!
5. A gyomorban visszatartott szél
Négy baj ered, ha a bélszeleket
nem ereszted a légbe:
Szédülsz, rád jön a görcs,
vízkórság, hascsikarás is.
6. A vacsora
Bõséges vacsorát ha eszel, kész
kór a gyomorra.
Könnyû álmot akarsz? Titka a
könnyü menû.
7. Az étkezés elõtti szabály, valamint az evés
és ivás rendje
Ételeket ne fogyassz, ha a hasban
az ûr dominálna:
Jó, ha elõször eszel keveset, s
ez az útmutatód lesz,
És ami árt, és azt, ami használ,
innen alítod.
8. A kerülendõ ételekrõl
Õszibarack meg a körte s a
juhsajt s tej meg a sós hús
S kecske meg õzhús, nyúl meg a
marha falatja valóban
Kórokozók és megbetegítik a
védtelen embert.
9. A tápláló ételek
Tyúkmonya frissen, a mártás
sûrûn, rá a vörösbor
És egyebek mind tisztán: edzik az
emberi testet.
10. A tápláló és hizlaló ételek
Hizlal a búzakenyér s táplálnak a
jószagu sajtok,
Hizlal a sertéshús, here, rántva
velõ s a velõscsont,
Jó édes bor, az ízletes étek, a
nagyszemü szõlõ
És érett füge, és a tojás hígan:
biz e' hizlal!
11. A bor jó tulajdonságai
Jó bor ügyében a szín, ragyogás,
zamat, illat az ismérv,
És ha kivánod a bort, te csak
erre az ötre vigyázzál:
Légyen erõs, zamatos, színes,
hûs, illatos óbor.
12. Az édes és a fehér bor
Jócskán edzi a testi erõdet a
tiszta fehér bor.
13. A vörös bor
Nagy tételbe fogyasztva, vigyázz:
a vörös bor is árthat:
Gégebetegséggel jár, és jutsz te
gyomorszoruláshoz.
14. A halálhozó mérgek ellenszere
Körte, retek, fokhagyma, dióbél
és ruta szára:
Gyorsan ölõ mérget még ma
hatálytalanít.
15. A levegõ
Tiszta legyen, bûzmentes a
köznapi kellemes áér,
Orrfacsaró szagokat ne is ontson,
ez árthat erõdnek.
16. A túlzott borfogyasztás
Megbetegedtél, mondsza, fiam, te
az éjjeli bortól?
Újra igyál te a másnapi reggel, a
gyógyszered ez lesz.
17. Az igazi jó bor
Jobb testnedveket ád az ivónak az
ízletesebb bor,
Ám a sötét színûre vigyázz,
tunyaságot okozhat.
Légyen a tiszta ital jól érlelt,
egyszerü óbor,
Enyhén oldott, jó kezelésû s jó
aromájú.
18. A sör
Nem lehet íze savanykás, színe
legyen ragyogó szép,
Érlelt, régi magoknak a fõztje: a
sör csakis így jó!
19. A sör fogyasztásáról
Edzett férfi-gyomornak a sok sör
ivása se terhes.
20 Az egyes évszakokban melyik étel megfelelõ
Szûkös ebédet egyél kikeletbe, te
erre ügyeljél,
Nyári melegben a kánikuláért árt
a zabálás,
Késõ õsszel ered számodra veszély
a gyümölcsbõl,
Tél idején falatozhatsz vígan,
amennyi beléd fér.
21. A gyenge minõségû ital javítása
Szálvia és ruta szirma javítja a
rossz ital ízét,
Tégy bele rózsavirágot, a szomjad
is ettõl eloszlik.
22. A tengeri betegség
Vízzel a bort elegyítsd s igyad
azt, ha hajóra felültél,
S nem vesz erõt soha rajtad a
tengeri vészes okádás.
23. Az egyetemes fûszer
Szálvia, só, bors és fokhagyma a
petrezselyemmel:
Így készülhet a jó fûszer, ha
aránya is illõ.
24. A kézmosás haszna
Duplán használ, hogyha kezet
mosol étel után is:
Tisztul a mancsod, a látás
jócskán megjavul ettõl.*
Többször mosd a kezed: „izmos”
lesz a neved.
[*Mert kezével mossa meg a szemét.]
25. A kenyér
Túlságos melegen kenyeret ne
fogyassz, se keményet,
Erjesztett légyen, jól szúrkált
és kisütött is,
Tiszta buzából készített
lisztbõl, pici sóval.
Héját el ne fogyaszd égetten,
okoz kolerát is,
Ámde ha jól kisütötték, s van só
benne, kovász is,
Így már, tisztán, hasznos néked a
házi kenyér is.
26. A disznóhús
Disznóhúst ha eszel s nem iszol
bort, nincs aromája,
Ámde a hegy leve disznóhússal: a
kész medicína.
27. A must
Megkönnyíti a gyomrot is, és jó
fék vizeletnek;
Májdugulást hoz a must, és ártó
mindig a lépnek.
[A 46. sz. tanács is a mustról szól.]
28. A vízivás
Káros evés közepette, ha víz megy
a szádon a hasba,
Bajba kerûl az emésztés, ettõl
hûl ki a gyomrod.
29. A borjúhús
Tápláló húsétel a házi tehénnek a
borja.
30. Az evésre alkalmas madarak
Jó eledelt nyújt néked a tyúkhús,
a kappan, a gerle,
Zsenge galambhús, fácán és a
rigó, seregély is
És a fogoly, fûrj, bár kicsi
rajtuk az enni való hús.
31. A halakról
Halnak a húsa, ha lágy, válaszd
te a hosszu növésüt,
Ám ha kemény húst bírnak, az
apraja ízletesebb lesz.
32. Az ángolnáról és valamit a sajtról
Káros a hangra az ángolnának a
húsa, az íze,
Ezt tanusítja a természetnek a
sok kutatója.
Sajt, ángolna kevésbé árthat az
emberi testnek,
Hogyha gyakorta iszol, majd
hörpölsz újra meg újra.
33. Az étel és ital keverése vagy váltogatása
ebédnél, vacsoránál
Míg az ebédnél ülsz, iszogass
keveset, de gyakorta;
Hogyha tojást kívánsz, lágy és
friss legyen az.
34. A borsó
Mondjunk jókat a borsóról, de a
rossz is elõjön:
Bajt okozó héjastól, mert
puffasztja a gyomrot,
Ámde lehántolva: jó eledel máris.
35. A tej
Kecskének s a tevének a jó teje
ír a tüdõnek,
Legtáplálóbb az, ha szamár teje
száll a gyomorba.
Tápláló a tehén teje, jól
megerõsit a juhtej,
Ám ha bajod láz s fõfájás, úgy
elkerülendõ.
36. A vaj
Vajtól szûnik a láz, és enyhül a
kór, ha reád tört.
37. A savó
Belsõd tisztává teheted, hát élj
a savóval!
38. A sajt
Hogyha a sajt jó zsíros, azonnali
székrekedést hoz;
Életerõsnek a sajt gyógyszer
friss búzakenyérrel,
Ám a betegnek a sajt a kenyérrel
is árt, ne fogyassza.
A sajt önmagáról
Ártónak tart némelyik orvos az
emberi testre,
Ámde nem ismerik azt: ártalmam
miben áll.
Csak kényelmi okokból adódik ez:
így a szakértõ.
Renyhe gyomornak azonnal a sajt
jó támogatást nyújt;
Hasznos az étel elõtt, ha a
végbél hígat ereszt ki,
Ámde ha székrekedés kínoz, csak
az étel után edd:
Mindezeket tanusítja az emberi
testnek az õre.
[Ez a szöveg csak Kovachich kiadásában szerepel.]
39. Az evés és ivás
Jól beigyál, keveset, de
gyakorta, amíg az ebéd tart,
S kór sose bánt, ha evés közepett
nem nyúlsz poharadhoz.
Úgy kerülöd ki a bajt, ha ebéd
elején iszol egyet.
Halra egyél a dióból, húsra
jöhetnek a sajtok,
Jó a dió, de a második árt, háromtól
a vég jõ.
Újra meg újra igyál, amidõn a
tojást benyakaltad.
[Az utolsó négy sor Kovachich pótlása.]
40. A körte
Végy körtvélyhez italt, méregre
ez óvszer; ilyen kell:
Jó aszu nélkül a körte, a körtefa
sarja a méreg.
Ámde ha méreg a körte, a körtefa
vesszen a kertbõl.
Méreg a körte, ha nyers, hát fõve
egyél te belõle.
41. A cseresznye
Nagyszerû áldás néked a nyári
cseresznye evése:
Magja kihajtja köved, s õ jól
kipucolja a gyomrod,
Felfrissülsz, jobb vér járja be
szervezeted.
42. A szilva
Elmúlik beleid szorulása a
szilvaevéstõl.
43. A barack, szõlõ és paszuly
Rendes arányba kevert must
õszibarackkal elõnyös;
Szintén hasznos a szõlõt enni az
õszi dióval.
Káros a lépnek a bab, de veséd és
torkod üríti.
44. A füge
Rossz mirigyed borogasd a
fügével, a duzzanat elmúl,
És tört csontodat összébb húzza a
mák a fügével,
Bélférget hoz, a férfierõt
gyarapítja, de hasznos.
[Az utolsó sor csak Kovachichnál.]
45. A naspolya
Naspolya: jó húgyhajtó, s
székrekedést is okozhat;
Jobb ízû, ha gyümölcse megért, de
keményen is ízes.
46. A must
Musttól több a vizellet, a bensõd
oldja, dagasztja.
47. A sör és az ecet
Sör: szaporítja a testi vizet meg
a férfierõdet,
Jó vérképzõ, és gyarapítja a
testen a húst is,
Jól takarítja a húgyot, a hast
puffasztja, lohasztja;
Jócskán hût, de a vér az ecettõl
jól elapadhat,
Hût, lesoványít, bússá tészen,
apasztja az ondót,
Száraz idegbõl bajt támaszt, a
kövért megaszalja.
48. A répa
Jó a gyomornak a répa, segít, a
szelet kiüríti,
Hajtja vized, s fogaidnak a
romlását megelõzi;
Fõtelenül ha fogyasztod, a görcs
hasogatja a bensõd.
49. Az állati belsõrészek
Késõn megy ki a szív, még fõtten
is árthat evése.
Állati bendõbõl csak a külsõ
részeket edd meg.
Jó táplálék, orvosi gyógyszer az
állati nyelv is.
Könnyû fõzni tüdõt és síma az
útja a bélben.
Ízletesebb a velõ, ha a tyúké,
mint a tehéné.
50. A kapormag
Végbeledet kipucolja a kerti
kapornak a magja.
51. Az ánizs
Ánizs: a gyomrot, a látást
gyorsan erõre kapatja;
Tégy bele ánizst, és már jobb
aromát kap a méz is.
52. A hamu
Jól csillapítja a vérzést, hogyha
a sebre hamut szórsz.
53. A só
Míg eszel, asztalodon legyen ott
ez a fûszer: a kõsó,
Ízt ad az ételeidnek, a mérget a
testbõl elûzi.
Bármilyen étel is az, de ha
sótalan, úgyse kivánod.
Ámde a sok só rontja a látást,
férfierõt is,
S fellép tõle rühösség, aztán
mind vakarózhatsz!
54. Az ízek és milyenségük
Sós, keserû, savanyú: alapíz ez a
három a szájban.
Hût az ecet, dugulást hoz a
hájas, a zsíros ebéd is,
S rossz érzést, de ha édes az
étel, a tested is éled.
55. A borleves
Tisztán tartja fogad, s látásodat
is kijavítja,
Meghizlal, ha sovány húsod van, a
teltet apasztja.
56. Az étrend
Tartsa magát mindenki evésben a
régi szokáshoz,
Csak ha a szükség úgy kívánja,
cserélje ki mással.
Hippokrátész mondja: betegség is
jöhet ebbõl;
Okszerü, jó étrend: ez a célja a
szaktudománynak,
Erre ha nem gondolsz, pórul
jársz, ostoba ember!
57. Az étrend alkalmazása
Hányszor eszel te naponta, mikor,
mit a jó eledelbõl
És a fogyasztás mérve: az orvos
elõirogassa,
Itt van a módja a téves utakról
egybe letérni.
58. A káposzta
Állaga bensõd összeszorítja, de
oldja a lével,
Ámde e kettõtõl jócskán kiürülhet
a gyomrod.
59. A mályva
Tudta a régi világ is: a mályva a
hasra hatásos;
Zúzd gyökerét, és ûzi belõled a
káros erõket,
Mozgást vált ki a méhben, a
mályva ezért is elõnyös.
60. A menta
Bélféreg s a giliszta a bendõdbõl
kimaradnak,
Meggyógyulsz te a menta levétõl,
már ha valódi.
61. A zsálya
Kertjében ha a zsálya terem, mért
pusztul az ember?
Mert a haláltól nem védhet meg a
fû, a virág sem.
Használ rossz idegeknek, a kéz
remegése javulhat,
Tartósan ha szeded, múlasztja a
hatnapi lázat.
62. A bodorka vagy ruta
Nagyszerü ám a bodorka, rutának
is ismeri népünk!
Használd, és a szemed látása
javulhat azonnal.
Nyersen elûzi a szemnek a tartós,
éji homályát,
Férfierõt kicsinyít, de erõsít
asszonyi vágyat,
Tisztít, fényt ad, eszednek erõt
ez a réti bodorka,
Fõzete ûzi a bolhát, így hát
nyugton aludhatsz.
63. A hagyma
Úgy tûnik, hogy az orvosi nézet a
hagyma iránt is
Más-más: Gálénosz tanitása, hogy
árt az epének,
Ámde a flegmatikusnak az épségét
erösíti.
Ászklepiosz dícséri, szerinte a
hagyma hatásos,
Fõként jó a gyomornak, az orcát
megpirosítja.
Dörzsöld jól be a tar koponyádat
a hagyma levével,
És fõd dísze e jó kezeléstõl újra
kinõhet.
64. A mustár
Mustár: apró, száraz a magja, de
felmelegít, és
Tisztít fõt, és megkönnyeztet, a
mérget elûzi.
65. A lila ibolya
Fõfájást és náthát gyógyít, no
meg a mámort,
És epileptikusoknak a gondját
szünteti egybõl.
66. A csalán
Alvást ád a betegnek, elûzi
belõled a hányást;
Mézbe keverve a magját szedjed a
kólika ellen,
És ha gyakorta iszod, sose félj,
gyógyul köhögésed;
Jó a hatása elaggott és fájós
izületre.
67. Az izsóp
Mellbõl jól kipucolja a flegmát
fõzete mézzel,
Ám a tüdõnek a munkáját is e fû
gyarapítja,
És az izsóp erejétõl szép üde színt
kap az arcod.
68. A turbolya
Hasznos a rákra a turbolya zúzva,
ha mézbe vegyíted;
Borba keverve derékfájásodat
elveszi nyomban,
Hogyha e jó zuzalékot a fájós
részre teszed rá.
Jó a fosástól, hányást szüntet a
turbolya gyakran.
69. A réti vasfû
Réti vasasfû: jó a hatása a
szívre azonnal,
Hát még fõzete, összekeverve
bodorka levével:
Jól gyógyítja bokád, jó mindig a
lábbeli sebre.
70. A csombord
Rút kolerától megszabadít, ha
borodba befõzöd;
Szárítsd meg: derekadból menten
eliszkol a köszvény.
71. A zsázsa
Kend be levével a hajzatodat, s
lásd: fürtöd erõs lesz,
Ámde a fognak a kínzó fájását is
elûzi;
Mézbe keverve segít gyógyulni a
bõrsömörödnek.
72. A fecskefû
Plínius írja: a fecskeanyácska a
vak kicsinyeknek
Meggyógyítja szemét, látását
ezzel a fûvel.
73. A fûzfa
Fülbe eresztve levét, kiszorítja
belõle a férget;
Kérge ecetbe befõzve feloldja a
csúnya szemölcsöt.
Szedd le virágját, s vízbe
beáztasd: jó az eredmény:
Megszabadít ez a szer bízvást rút
gerjedelemtõl,
S csökken erõd, s így érted a nõ
soha nagyhasu nem lesz.
74. A sáfrány
Használj sáfrányt! Mondják róla:
javít a kedélyen,
Jó izületre, ha fájós, és kitünõ
szer a májnak.
75. A póréhagyma
Termékennyé lesznek a lányok e fû
erejétõl,
És ha az orrod e gyógyírral
bekened, valahányszor
Kínoz az orrvérzés, a bajodra
hatékony azonnal.
76. A bors
Minthogy a bors feketés színû,
jól oldod a vízben;
Tartós flegmától kipucol,
használja szakács is;
Hasznos a bors, ha fehér is, a
rút köhögésre, gyomorra
Jó a hatása, ha olykor a láztól
reszket az ember.
77. A rossz hallás
Étel után, ha sokat járkálsz, és
jó nagyot alszol,
És pálinkát bõven iszol, kár éri
a hallást.
78. A fülzúgás vagy csengés
Mozgás, tartós éhség, hányás vagy
leesés is
És részegség: fülbeli zúgást
gyakran okozhat.
79. Látási zavarok
Fürdõ, szél, szerelem, bors, jó
bor, a füst is okozhat
Bajt a szemednek; a lencse, a
hagyma, a bab meg a mustár,
Nõvel a hálás, napfény, tûz és
por meg ütés is:
Árthat a szemnek, ezért jó mindig
elõre vigyázni.
[Az utolsó sor csak Kovachichnál.]
80. Mi erõsíti a látást?
Rózsa, bodorka, a vasfû, ánizs, a
fecskevirággal
Meggyógyítja szemed, ha az éji
homályba borult is;
Készíts fõzetet s ettõl újra a
régi a látás.
81. A fogfájás csillapítása
Póréhagymát, ám csak a magját és
a beléndek
Pörkölt magvát tömjénporral: vedd
be e bajra,
És szûnõben a kínzó fájás benn
fogaidban.
82. A hang rekedtsége
Fejfájás, ángolna, ivászatok és a
dióbél,
És nyers alma evése: im, ettõl jõ
a rekedtség.
83. A reuma gyógyszerei
Böjtölj, virrassz és lakomázz, ne
egyél sokat egybõl,
Munkálkodjál, gõzt szívj, és
tartsd vissza a fingod:
Hogyha betartod e pár szót, nem
kínozhat a reuma.
Mellre leszállva a reuma: hurut,
míg orrban: a nátha,
S hogyha torkodat éri e kór, neve
már a rekedtség.
84. A sipoly kezelése
Vésd az eszedbe: a kén s
aranyosszín összekeverve,
Hozzá szappan a kellék, tégy bele
mészt is,
És elegyítve e négyet, a
gyógyszer akárkire hasznos;
Így a sipoly gyógyulhat, a
négyszeri kúra a legjobb.
85. A fejfájás
Bortól fáj a fejed? Forrásvíz
gyógyit azonnal,
Mert ha a bort vedeled, láz tör
ki a szervezetedben,
Forróság ül a fej tetejére s a
homloki tájra,
Kétfele fáj a halánték, s jócskán
lüktet a homlok:
Kerti csucsorka levével a fájós
részt borogassad;
Mondják: fõfájásra a legjelesebb
ez a gyógyszer.
86. A négy évszak
Nyári idõben a böjt szárítja az
emberi testet,
Hányást gyakran okozhat a
testben, elûzi a káros,
Ártó nedvet azonnal a bensõd
legfenekérõl.
Négyen az évet uralják: Õsz, Tél,
Nyár a Tavasszal.
Már kikelettõl nyirkos a lég és
langyosodóban;
Vedd tudomásul: az érvágáshoz ez
évszak a legjobb.
Jót tesz a mérséklet szerelemben
a férfiu nemnek,
Hasznos a mozgás, tisztul a
hastáj, jó a verejték,
Fürdõ, gyógyszer elûzi a testbõl
a kórt is azonnal.
Perzsel a hõség: arról ismeri
mind a nyarat meg,
Akkoriban küzd néha az ember a
gaz kolerával.
Sok hideg étket az asztalra! S
vonakodj szerelemtõl!
Érvágástól tartózkodj! Most káros
a fürdõ.
Jó heverészni ilyenkor is, s
mérsékeld az ivást is.
87. A csontok, fogak és erek száma az emberi
testben
Kettõszáztíz, hozza kilenc, ez az
emberi csontok
Száma, fogad van húsz, és még
négy ott van a szájban,
Több száz ér viszi véred: a testi
erõhöz a pálya.
88. Az emberi test négy nedve
Ismeretes, hogy az emberi test
négy nedven alapszik:
Vér, epe és a sötét epe és az
utolja: a nyálka.
Vérnek a lég jó, míg a sötét epe
földet igényel,
Hasznos a tûz az epének, a nyálka
a víznek örülhet.
[A latin szöveg többet mond, mert utal a
szangvinikus, kolerikus, flegmatikus és melankolikus természetre.]
89. A szangvinikus vérmérséklet
Telt idomúak ezek mind, és tréfás
is a kedvük,
Pletykát, új hírt várnak a néptõl
bármely idõben;
Bacchus a kedvenc, Vénus, az
étel, s jó nevetés is,
Vídám emberek õk, és édes a
tiszta beszédük:
Otthonosak mind õk, a tudás
bármely faja légyen,
Bõkezü és vídám, kacagó és arca
piroslik,
Nótás, izmos a teste is, és tele
jóakarattal.
90. A kolerikus vagy epés vérmérséklet
Jelleme ennek az emberi nemnek: a
harci hevesség.
Mind a magasba törekszik, akárkit
a sorban elõzni.
Gyors a növésük, az iskola jól
megy, az étel a fõ-fõ,
Jó a szivük, s adakoznak, a
fõhivatalt is elérik.
Csalfa, szilaj, haragos, tékozló,
ámde merész is;
Észjárása ravasz, nyúlánk, és
színe a sáfrány.
91. A flegmatikus vagy nyálkás vérmérséklet
Nyálkától kis erõt kapsz, mert az
erõd elapasztja;
Nyálkától nõ meg pocakod, de a
vér sose hizlal,
Csak pihenés, ami vonzza, az
álom, egyéb neki nem kell.
Lassu a mozgás, tompa az ész is,
a lusta az eszmény;
Rest, aluszékony ez és jócskán
tele rút köpetekkel;
Észre nehézkes, a teste kövér, és
arca fehéres.
92. A melankolikus vérmérséklet
Most a sötét epe ártó állaga
képezi tárgyunk.
Hívei búsak, a szûkszavuságról
ismered õket.
Éjszaka, nappal is jó sok idõt
pazarol tanulásra;
Tartja szavát, és nézete: semmi se
biztos a létben.
Féltékeny, szomorú, epedõ, és
sárga az arca;
Félénk, csalni sosem tud, a jobb
keze mindig erõsebb.
93. A színekrõl
Íme, a nedvek, amellyek az emberi
színt kimutatják
Minden idõben. A nyálkától a
fehér eredezhet,
Vértõl jõ a vörös szín, míg az
epétõl a rõtes.
A bõvérûség jelei
Arcod a rossz vértõl pirosúl,
szemeid kiguvadnak,
Duzzad az ábrázat, de a tested is
elnehezülhet;
Gyorsul a pulzus, a testben a
fájás egyre erõsebb,
Fõleg a homlok a fájós, s itt van
a székrekedés is.
Éjjeli álmod uralja vörös szín,
száraz a nyelved,
Nyálad erõsen elédesedik, s így
édeseket köpsz.
A fehér epe bõségének jelei
Erre mutatnak a kézfájások, a
nyelved is érdes,
Zúg a füled, hánysz többször, az
alvás megszakadozva;
Szomjuhozol, nyögsz
hascsikarástól, s vastag a széklet,
Fellép szívszorulás, émelygés,
lanyhul az étvágy,
Gyorsul a pulzus erõsen, a test
melegebbre hevül fel,
És szájad keserû s álmodban a tûz
diadalmas.
A nyálka bõségének jelei
Bõ nyálkának a testben ihol
törvényszerüsége:
Rossz szájíz és többszöri undor,
a nyál szaporázik,
Szaggat a tarkó, fájás szál a
derékbe, gyomorba,
Ritka a pulzusod, és alig érzik a
sok kihagyástól,
Alvásod sem mély, s álmod tele
van vizenyõvel.
A fekete epe bõségének jelei
Nedvekkel tele tested, amíg
üledékek uralják,
Jelzi: a bõr feketébb, híg húgy,
és sûrü a pulzus,
Nyugtalanítnak: a gond, búbánat,
az éjjeli álmok,
Megsavanyodnak az ízek a szádban,
ilyen böfögésed,
Cseng a füled, sípol, de a balban
a hang zavaróbb lesz.
94. Az érvágásról és elõször az érvágási
életkorról
Érvágásra az elsõ évszám lesz a
tizenhét;
Érvágás révén lélegzeted is
szaporább lesz,
Majd borivástól benned a légzés
gyors ütemet vesz,
És étellel a vérbeli károkat is
kijavítod.
Látásodra hatása erõs, és tisztul
az ész is;
Érvágástól felmelegednek a szerveid
újra,
Tisztán érzékelsz, az unalmat
elûzi belõled,
Tõle a hallás, hang javulóban,
erõben is éledsz.
95. Mely hónapokban hasznos és melyekben
ártalmas az érvágás?
Április és május, szeptember: e
három a káros,
És még jönnek a Holdnak a napjai,
példa a Kígyó.
Májusi elsõ nap s az utolsó,
társaival sem.
Lúdhúst sohse fogyassz, s nincs
módja a vércsapolásnak,
Hogyha elaggott vagy, de ha
ifjonc, és sok a véred,
Érvágásra akármely hónap a jó:
neki bátran!
Április és május, szeptember:
ezekre vigyázzál,
Bánj velük óvatosan, mert így
élhetsz te sokáig.
96. Az érvágás akadályai
Fázós tájak a fájós tagban, a
testi hidegség,
Zsenge- vagy aggkorod, de
feredõzés hõ szerelemre
És a kitartó kór, bezabálás
étel-itallal,
És érzékeny a gyomrod erre vagy
arra:
Mindez az undorodással az
érvágást sose bírja.
97. Mire kell vigyázni az érvágásnál?
Erre ügyelj, amikor te eret
vágatni akarnál,
Vagy ha a szervezetedbõl elmegy a
régi erõnlét:
Mozgás és olajos bekenés meg evés
vagy a fürdés,
Pólya a lábra: te mindezeket jól
tartsd az eszedben.
98. Az érvágás némely hatásairól
Érvágással a bánat örömbe csap
át, a haragból
Vídámság jõ, és szeretet
gyûlöletnek a helyén.
99. A bemetszés nagysága
Légyen a metszés jó közepes, hogy
a pára kiszálljon
Bõségben, s véred szabadabban a
földre csorogjon.
100. Az érvágásnál mire kell vigyázni?
Jó, ha hat órát éberen ülsz
mûtéted után még:
Hogyha legyengül a tested, az
alvás kárt is okozhat.
Mélyre ne vágj soha, mert az
idegszál sínyli gyakorta,
És ha fölös véred kiomolt, ne
siess az evéssel.
101. Mit kell kerülni az érvágás után?
Buzgón elkerülendõ mind, ami jó
tejes étel,
És folyadékot a megvágott ember
ne fogyasszon.
Ellensége az érvágásnak a hûs
levegõ is,
S jó ideig még néki a felleges ég
kerülendõ.
Friss levegõtõl, érvágástól éled
a lélek,
Hasznos a jó pihenés, és árthat a
víg elevenség.
102. Milyen betegségekben és életkorokban
hasznos az érvágás, és mikor, mennyi vért kell lecsapolni?
Jó, ha heveny betegeknél nyitsz
fel eret legelõször,
Sok vért végy, ha a késed alatt
középkoru ember
Van, de öregtõl és gyerekektõl
csak keveset végy.
Bõven ereszd ki tavasszal a vért,
máskor kevesebbet.
103. A különbözõ végtagokat mikor kell
megkönnyíteni?
Õsz, tél: kedvez a balnak, a nyár
s a tavasz meg a jobbnak,
Szív, máj, tarkó, láb: ez a négy,
ami megcsapolandó.
Nyáron a májat, a szív tavaszé,
majd rendre a többit.
104. A lépvérér vágásának elõnyei
Lépvérérbõl hogyha csapolsz, sok
elõnyre tehetsz szert:
Jól takarítja a léped, a májad, a
melled, a kebled,
Szívfájást – ha erõs is – azonnal
szüntet e vágás.