Blazovich
László–Géczi Lajos: A Telegdiek pere,
1568–1572
(Dél-alföldi Évszázadok 6.)
Csongrád Megyei Levéltár. Szeged 1995. 283 lap + 2 tábla + 1 térkép
Blazovich László és Géczi Lajos
könyve egy pertest teljes anyagát közli; ez az Országos Levéltár DL 322 jelzete
alatt Telegdi Miklós és Telegdi Mihály perének okleveles anyagát tartalmazza. A
per Erdélyben folyt le 1568 és 1570 között, és lefolyása alatt 26 átírt
oklevelet mutattak be. Miként a szerzõk is hangsúlyozzák, a 13–14. századi
oklevelek többsége csak a pert befejezõ 1572. május 29-i átírásban maradt meg.
Az elõtanulmány bemutatja a
középkori magyar peres eljárás legfontosabb elemeit, s egyúttal a Telegdi
család történetét is. A mellékletekben közlik a Csanád nemzetség családfáját és
a nemzetség Arad, Csanád, Temes és Keve megyei birtokait.
1. A szerzõk a bevezetõ
tanulmányban áttekintik a 13. századtól kezdve a magyar peres eljárás
fejlõdését, mindenekelõtt azt, ahogyan a bíró a peres felek küzdelmének passzív
szemlélõjébõl a tárgyalás tevékeny vezetõjévé és irányítójává lépett elõ; a
formai jellegû bizonyítás szerepét egyre inkább az anyagi bizonyítás eszközei
vették át, és ezzel egy idõben mind kiterjedtebb lett a perrel összefüggõ
írásbeliség.
A közölt oklevelek ezt a
folyamatot bõven szemléltetik, amikor is a kezdeti bizonyítás irracionális
formái elmúlnak, és elõtérbe kerül a káptalan elõtti bizonyítás.
A 15. században szükségszerûvé
vált egy-egy megye nemességének összehívása az ügyek kivizsgálása érdekében, de
néha csak az ügyben érdekelt szomszédokat és feleket hívták össze. Ez királyi
parancslevéllel történt.
A bizonyítást eldöntõ ítélet a
per során hozott legfontosabb ítélet volt. Ha a per folyamán oklevelekkel
minden bizonyítható volt, a bíró csak végítéletet hozott. Az írásbeliség
fejlõdésével az ítéletet írásba foglalták.
A szerzõk szerint a törvénykezés
fejlõdése és változása hosszan tartó folyamat eredménye, bár voltak olyan
idõszakok, amelyekben, fõként a törvénykezés szerkezetében egyszerre gyors
változások következtek be (Mátyás- és Jagello-kori országgyûlések). Ahogy a per
egyre több szakaszra oszlott, fokozatosan nõtt a bíró szerepe, az oklevelek
egyre terjedelmesebbek lettek; a kancellária egyre pontosabban mûködött.
A per fõ szakasza az alperes
érdemleges válasza után kezdõdött, és a bizonyítás eljárásait foglalta magába.
Oklevelekkel, tanúkkal és szemlével járt együtt. Miután a felek bizonyítási
lehetõségeit kimerítették, a bíróság ítéletet hozott. A per befejezõ szakaszát,
az ítélet végrehajtását már nem a bíróság, hanem a hiteleshelyek
foganatosították. A per idején végig lehetõség nyílott a felek közötti
megegyezésre.
2. E summás bevezetés után a
szerzõk ama Csanád nemzetség genealógiáját rekonstruálják, amelybõl a Telegdiek
is származnak. Egy 1256-os oklevél lehetõvé teszi, hogy a 12 század utolsó
harmadától a 13. század közepéig betekinthessünk a nemzetség történetébe:
Csanád érsek negyedik testvérétõl, Pongráctól, a Telegdiek késõbbi, Zombori
ágnak nevezett családjától származnak, s leányágon a 20. századig követhetõk
nyomon.
Telegdi János Ecsedi Báthory
Erzsébettel kötött házásságából született I. Báthory István, aki 1481–98 között
erdélyi alvajda volt. Telegdy István Pelsõci Bebek Margittal kötött házasságából
született Miklós és három leánya: Katalin, Orsolya és Fruzsina. Katalin Somlyói
Báthory István erdélyi vajdához ment feleségül. Fiuk, Báthory István késõbb
erdélyi fejedelem és lengyel király lett.
Telegdi István kincstartó fia,
Miklós birtokos volt Csanád megyében.
Telegdi Katalinnak Báthory
Istvántól született hasonló nevû fia. Az erdélyi fejedelemnek és lengyel
királynak András, Erzsébet, Kristóf és Zsófia volt a testvére. Orsolya Losonci
Bánffy Miklóssal kötött házasságából származnak a mindmáig élõ Bánffy család
sarjai.
A Telegdi családnak (Csanád
érsek testvérétõl, Lászlótól) való leszármazottai bihari birtokosok voltak a
16. század közepéig. A Telegdi fõág Waffa ágából származnak a Mákófalvi és
Tömpös családok.
3. Az említett per folyamán
Báthory István 1568-ban átíratta János Zsigmond okleveleit, köztük azt a 26
oklevelet, amelyeket a Telegdi Miklós és Mihály 1570-ben befejezett pere során
keletkezett pertest tartalmaz. Az ügy Medgyesen az 1570. január 7-én kezdõdõ
közgyûlésen került a fejedelem elé, s azt Wesselényi Miklós ítélõmester adta
elõ.
Az ítélet ellen Telegdi Mihály
fellebbezett a fejedelemhez, aki az ügyet az 1570. május 21-tõl Tordán tartott
részgyûlésen tárgyalta, és a korábbi ítéletet minden pontjában és záradékában
érvényesnek mondta ki, s ezt Tordán 1570. május 27-én oklevélbe is foglalta.
Ezek után Telegdi Mihály 1570.
október 27-én az oklevelek korábban megtagadott letételét végrehajtotta, s az
esküt is letette.
4. A következõkben 54 perhez
kapcsolódó oklevél regesztája és 26 oklevél szövege következik, idõben 1247.
február 9-tõl 1503-ig. Az oklevelek a legkülönbözõbb tartalmúak:
adománylevelek, átírások, határjárások, beiktatások, záloglevelek. Uralkodók
szerint: nyolc IV. Béla, egy V. István, hat IV. László, négy III. András, tizenhét
I. Károly, hat I. Lajos, egy Anjou Mária, öt Zsigmond, egy V. László, négy
Mátyás és egy I. Ulászló korából. Mivel elsõsorban adománylevelekrõl,
határjárásokról van szó, rengeteg helynevet sorolnak fel, következésképpen a
történeti földrajz és helynévkutatás szempontjából a mai kutatók számára
rengeteg adatot tartalmaznak. Annál is inkább, mert a számos átírás folytán
valamennyi oklevélbe a korábbi oklevelek részleteit is beleidézték. Mivel a
család birtokai elsõsorban Bihar, Arad, Csanád és Temes vármegyében voltak,
nyilvánvaló, hogy a legtöbb helynév erre a vidékre vonatkozik. A helységek
jelentõs része a századok folyamán eltûnt, lokalizálásukat azonban megkönnyítik
a közölt oklevelek. A kutatók számára ezt a munkát még jobban elõsegíti a kötet
végén adott névmutató és térkép. A térkép szerint a 13–14. században a Csanád
nemzetség birtokrészei Dél-Magyarországon a következõképpen oszlottak meg:
Temes megyében 41, Csanád megyében 39 és Arad megyében 7. Az oklevelek tanúsága
szerint a késõbbi Telegdi-birtokok már felnyúlnak Biharba.
Az oklevelekben a névmutató
szerint több tucat település neve szerepel, a következõ megoszlásban:
|
Vármegye
|
Ma is létezõ
|
Eltûnt
|
Összesen
|
|
|
település
|
település
|
|
Temes-Torontál
|
24
|
10
|
34
|
|
Csanád
|
4
|
54
|
58
|
|
Arad
|
10
|
39
|
49
|
|
Bihar
|
95
|
30
|
125
|
|
Összesen
|
133
|
144
|
266
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A szegedi kiadvány eszerint a
felsorolt megyék helytörténészeinek is komoly segítséget nyújt.
Kovách Géza