Csetri Elek
Reform és gazdaság
Wesselényi Miklós
gazdasági eszméi és zsibói uradalmának modernizálása
Mikor Wesselényi Miklós
születésének 200 éves fordulóját idézzük, elmondhatjuk Szenczei Lászlóval, a
két világháború közötti erdélyi szellemi élet egyik teoretikusával: „Nem
nyughatik Wesselényi szelleme, azé a Wesselényié, aki Erdély fia volt, s akit
egész életében az Erdélyért való gond emésztett...”[1]
A liberális reformpolitikus és erdélyi patrióta portréja ismertebb, másik arca
– a közgazdasági gondolkodóé és gazdáé – azonban kevésbé. Pedig barátja és
kortársa, a naplóíró Gyulay Lajos azt írja róla, hogy „nagy gazda”[2]
volt, Jósika Miklós „hozzá fogható lóismerõt nem látott”,[3]
a zsibói udvart legélénkebb színekkel megörökítõ Újfalvy Sándor pedig arról
emlékezik meg, hogy az ottani híres vadászatok
együttlétének egy részét „közügyekrõl és okszerû gazdászatróli tüzetes
vitatkozások vették igénybe”.[4]
Indokolt hát, hogy a politikus Wesselényi arcának bemutatását az országos
gondok megoldásával és birtoka korszerûsítésének ügyével egyaránt törõdõ gazda
vonásaival egészítsük ki. Annál inkább, mert az õ esetében olyan személyiséggel
állunk szemben, akinek munkájában az ország polgári átalakulásáért folyó politikai tevékenység teljes összhangban van
a gazdasági reformok megvalósításával és zsibói uradalma modernizálásával.
Azért hangsúlyozzuk ezt, mert ellenpéldául ott van Jósika Jánosné Csáky
Rozália, az erdélyi kormányszéki elnök felesége, aki konzervatív családi légkörben
maga is csillagkeresztes hölgy volt ugyan, mégis modern gazdasági
létesítmények, a csákigorbói cukorfabrika és a
kolozsvári selyemfonoda alapításában jeleskedett. Mint ahogy az angol
toryk közül nem kevesen konzervatív nézeteik ellenére a gazdasági modernizáció híveiként és tõkés vállalkozókként is
kitûntek. Különben is a politikus Wesselényi bemutatása hevében értékelõi
csaknem teljesen megfeledkeztek a gazdasági gondolkodóról, közgazdasági eszmevilágáról
és a gyakorló gazdáról. Mindez eléggé indokolja, hogy Wesselényi esetében a
reform és gazdaság összefüggésérõl szóljunk.
1. Felkészülése. Persze
amíg ifj.Wesselényi Miklós belátta, hogy „Lassanként elkopott az õsi
intézmények gépe”,[5] és „a modern
nemzeti mozgalom politikai törekvéseinek nagy szervezõ egyénisége”, valamint a
„polgári nemzetteremtés stratégája”[6]
csúcsára emelkedett, hosszú folyamat játszódott le szellemiségében. Éppen
ezért, egyrészt a reformpolitikus, más oldalról a gazdasági gondolkodó és
gyakorló gazda összefüggõ, egységes képének felvázolására törekedve, nem árt
elõször a gyökerekre, felkészülésére kitérnünk. Különösen hogy nem akármilyen
családi környezetbõl érkezett a közélet színpadára. Hiszen édesapja, a „zsibói
bölény” a Habsburg-ellenes kurucság folytatója, a kufsteini várbörtön rabja, az
erdélyi színészet mecénása, a korai nemesi reformmozgalom vezéregyénisége és az
elsõ magyar köztársasági mozgalom gyanúsítottja volt, akinek udvarában a magyar
mûvelõdés számos személyiségével együtt megfordult Kazinczy Ferenc is. Hõsünk
édesanyja, Cserei Heléna maga is irodalom- és mûvészetpártoló.
Noha a közösségi, társadalmi kérdések felé irányulás családjában hagyományosnak
számított, elsõ nevelõje, a nagyreményû
és széplélek Pataky Mózes még inkább a „széptudományok” szerepét állította a
zsibói udvar szellemiségének középpontjába. Id. Wesselényinek a gazdasági
kérdések és gyakorlati élet iránt nem sok érzéke volt, s azért hosszas
börtönévei és közéleti szereplése idején ezt a szerepet kénytelen-kelletlen
feleségének, Cserei Helénának kellett vállalnia. Az is kétségtelen viszont,
hogy az id. Wesselényi Miklós vezérsége alatt megszervezett Diana Társaságnak a
rejtett politikai szerepen kívül bevallottan
a gazdasági ismeretterjesztés is a feladatai közé tartozott. Azt persze
principálisa nem sejtette, hogy pártfogoltja, a németországi peregrinációra,
Marburgba küldött Tõkés János, fia nevelõje, nyugati tartózkodását arra
használja fel, hogy Párizsba látogasson és a Code Napoléonról hallgasson egyetemi
kurzust.[7]
Nem lehetett közömbös az ifjú Wesselényi Miklós formálódására a
zsibói udvar könyvtárának anyaga sem.
Ugyanis a Brassai Sámuel által 1822-ben készített 100 oldalas lajstrom az elengedhetetlen
görög–római klasszikusok, magyar irodalom és nyelvészet, teológia, filozófia és
történelem mellett mintegy ötödrészében politikai, jog- ás államtudományi,
természettudományi és ökonómiai anyagot tartalmazott. A természettudományok
keretében a fizikán, kémián, természethistórián és orvostudományon kívül ott
találjuk az „ökonómiát és technológiát”, az ökonómián belül pedig külön a
gazdasági rendszereket, beleértve a tudományág legfontosabb kézikönyveit.
Ugyancsak külön tételben szerepelnek a kertészet, az erdészet és vadászat, a
lónevelés és lovaglás szellemi termékei.[8]
A vezetõ arisztokrata családokban lévõ szokásrend szerint Wesselényi nem
részesült intézményes iskolai nevelésben, késõbb viszont a kolozsvári Akadémia jogi karán alkalma volt nemcsak az
állam- és jogtudományban s a politika szakjaiban elmélyedni, hanem a lassacskán
érvényesülõ új szellemnek megfelelõen ott bizonyos gazdasági, statisztikai és
közgazdasági alapismereteket is szerzett. Meghatározó azonban magatartásában
a régi rendhez való kötõdés marad.
Hosszú ideig még a hagyományos világban kap szerepet: 1809-ben tizenhárom
évesen a közép-szolnoki inszurgensek fõhadnagyaként nyeri el Kazinczytól a
„princeps iuventutis Hungariae” kitüntetõ címet, 1819–1820-ban pedig a megyei nemesség
híveként az urbárium bevezetése ellen száll síkra. A Szent Szövetség, a
„reakció korának” fiataljaként, Metternich kancellár Habsburg Birodalmában, a
szellemi és politikai béklyóban tartott és a Corpus Iuris
varázslatában élõ Magyarországon nyilván nehezen találja meg helyét. Ugyanakkor
a spanyolországi forradalom, az itáliai carbonari mozgalmak és a görög
szabadságharc mind-mind eszmélkedésének a részei.
Fejlõdésében a fordulatot mégis Széchenyi István megismerése hozta
meg. Megismerkedésük 1820 nyarán Debrecenben történt. Széchenyi itt
állomásozó huszárezredénél tartózkodott,
Wesselényi meg átutazóban volt. Fõnemesi származásúak ugyan mindketten,
kettejük helyzete között azonban jelentõsek a különbségek. Széchenyi hatalmas
vagyon ura, Cenken kastéllyal, Bécsben palotával, kapcsolatban van az udvari
körökkel. Széchényi Ferencnek, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítójának fia, a
lipcsei csatában kitûnt huszárkapitány. Német mûveltségû, több nyugati nyelvet
beszél, nemcsak magyar nyelvtudása jár gyermekcipõben, hanem ismeretei is a
hazai valóságról. Wesselényi erdélyi viszonylatban gazdag, Széchenyihez képest
szegény, de jó nevû ellenzéki család sarja. Kisebb hazájának szokásai szerint
magyar mûveltséget szerzett, de jól tud németül és latinul. Barátságuk zálogául
sokat tanultak egymástól. A fiatal korában nemzettudatában olykor ingadozó
Széchenyirõl Wesselényi azt írja: „A hazaszeretet lángját én tápláltam
lelkében”,[9]
Wesselényit meg erdélyi elszigeteltségébõl Széchenyi emelte szélesebb régiókba
(errõl tréfásan Széchenyi azt mondta barátjának, hogy kifogta, „mint vad csikót
a hegyek között”)[10]. Wesselényi
Széchenyi magyar nyelvtudását sokat csiszolgatta, Wesselényi meg barátjától
tanult angolul. Kölcsönösen meglátogatták és õszintén megszerették egymást, s
barátságuk akkor is megmaradt, mikor a politikában útjaik elkanyarodtak
egymástól. Kölcsönös ragaszkodásukat az ambíció, a tettvágy, az alkotás, hazájuk
felemelésének és boldogításának gondolata gazdagította. A bécsi „léha
boldogság” láttán, a romantikus lángolás tüzében és „az idõ géniusa” jegyében
írja naplójában Wesselényi: „Sors, adj egy férfias, munkásan használható gazdag
életet!”[11]
Azt azonban mindketten tudták,
hogy sokat kell még tanulniuk, látniuk-tapasztalniuk. Azért határozták el közös
nyugati utazásukat. Közelebbi úti céljuk: „öconómiai esméretek szerzése
Franciaországban s Angliában”, azon belül lóvásárlás saját ménesük
nemesbítésére.[12] Anélkül,
hogy az utazás részleteibe belemennénk, annak eredményeire és tanulságaira utalunk. Az angol
alkotmányos rend, mindkét országban a világvárosok, nagyipari létesítmények,
forgalmas tengeri kikötõk, virágzó mezõk, leleményes találmányok és gépek,
rendezett ménesek, gondozott szõlõk, hatalmas borpincék és pezsgõkészítõ
birtokok, de egyáltalában a fejlett nyugati civilizáció látványa megragadta
mindkettõjüket. Angliai lóverseny után jegyezte le naplójában, de szélesebb
értelemben egész élményanyagára is helytálló Wesselényi megjegyzése:
„Gyönyörûséggel eltelve, de egészen elkábulva térék haza.”[13]
A fejlettebb országok látványa elhintette mindkettõjükben a hazai
változtatás szükségességének magvait. Ezután kezdte Széchenyi intenzíven
tanulmányozni Smith, Ricardo és Bentham közgazdasági tanait,[14]
és ekkor fogant meg lelkében az angol modell magyarországi követésének
gondolata. A politikai tanulságokat nyilván Wesselényi is levonta, de gazdaságiakban
fõleg zsibói uradalmának modernizációja vált egyik központi gondolatává és
halaszthatatlan feladatává. Megerõsítette meggyõzõdését, hogy birtokai
fejlõdéséhez tökéletesebb mezõgazdasági gépekre, eszközökre, módszerekre és
szakosításra van szüksége.
2. A
reformpolitikus. Wesselényinek, egyrészt a reformpolitikusnak, másrészt
a gazdasági elmélet és gyakorlat képviselõjének bemutatása megkívánja, hogy
elõször felvázoljuk, mit képviselt, meddig jutott el politikai síkon.
Ismeretes, hogy az elmúlt évtizedek történetírása a korszak alapvetõ kérdésének
a gazdasági-társadalmi reformokat, elsõsorban a jobbágyfelszabadítást s a
nemzeti függetlenség kivívását tekintette. Mindezekbe azonban sok minden
belefér, hiszen az új rendre való áttérés egy szerteágazó kérdéskomplexum
megoldását feltételezte. A reformokhoz való viszonyulás és az azokban képviselt
állásfoglalás dönti el a politikus megítélését, értékelését. Az elõbbiekben már utaltunk arra, hogy
Erdély Nyugat és Kelet, Észak és Dél között, a nemzetközi erõvonalak
ütközõpontján, Kelet-Közép-Európa országaként és a Habsburg Birodalom
részeként, politikai függetlenségtõl megfosztva és feudális
politikai-társadalmi rendszerként érte meg korszakunkat. A Szent Szövetség-i és
feudális-abszolutista bécsi kormányzat éppúgy akadályozta a polgári rendre való
áttérést, mint a megkövesedett felfogású erdélyi uralkodó osztály, amely nem
volt képes a feszülõ társadalmi kérdésekkel megküzdeni, mint ahogyan egész
Európával együtt maga is értetlenül állt a jelentkezõ nemzeti mozgalmakkal
szemben.
Wesselényi történelmi szerepe
éppen abban áll, hogy Széchenyi magyarországi fellépésével párhuzamosan
Erdélyben úttörõ és vezetõ szerepet vállalt az átalakulás politikai
programjának kialakításában és az ellenzéki mozgalom megszervezésében. Egész
reformprogramja csírájában benne foglaltatik az 1833-ban Lipcsében kinyomtatott
és illegálisan az országba juttatott Balítéletek címû
munkájában, a továbbiakban pedig diétai beszédei, naplósorai, cikkei és más
írásai tanúskodnak ugyanarról.
Noha ez az út nem volt zökkenõktõl, buktatóktól és
megtorpanásoktól mentes, egyértelmûen a születõ polgári rendbe torkollott.
Széchenyi 1826-ban azt jegyezte be naplójába, hogy Wesselényi „az Udvarral
szemben indulatos – én a rendek embertelenségével szemben!”[15]
A kora újkorba visszanyúló Bécs-ellenes hagyományokra támaszkodó Wesselényi
elég tájékozott volt azonban, semhogy a Habsburg-függõség felszámolását tûzze
ki elsõrendû politikai céljául. Míg Széchenyi angol modellje a változást a
nagybirtokos osztály vezetõ szerepével képzelte el, Wesselényi Erdélyben
elsõsorban az átalakulásban érdekelt nemességre igyekezett építeni. Sõt ezen
túljutva, a függetlenség megvalósítására politikai frontot akart kialakítani és
az összes változtatásra törekvõ erõk „érdekegyesítésében” látta a megoldást.
Ennek sine qua nonja volt azonban
a feudális tulajdonviszonyok megváltoztatása és a jobbágyság felszámolása. A
nemesség földmonopóliuma ellenében Wesselényi meghirdette tehát a nem nemes
osztályok bírhatási jogának törvénybe iktatását, a függõ parasztság mindenfajta
elnyomatásának felszámolására pedig
elõször az önkéntes, majd a kötelezõ örökváltság követelését.[16]
A jobbágyfelszabadítás gondolata mindenekelõtt az európai fejlõdéshez való
igazodás, a modernizáció, a polgári államrend feltétele volt, ugyanakkor a
feudális válságból kiutat ígért, az
árutermelésben érdekelt nemesség felzárkózását, szubjektíve pedig az
elembertelenedett rendszer felszámolását, a társadalomhoz méltóbb, humánusabb berendezkedést
képzelte el. A gondolat elfogadtatását azzal is elõmozdítani vélte, hogy a
Magyar Tudományos Akadémián pályázati tervet akart meghirdettetni a parasztság
történetének megíratására, hogy egyetemes példákkal is igazolja a régi rendszer
elkerülhetetlen végét.[17]
Késõbb még érinteni fogjuk a jobbágyfelszabadítás és az általános polgári
reformok, köztük a nemzeti kérdés összefonódásának felvetését Wesselényi
felfogásában.
Mert a nemesi demokráciából a
liberális polgári demokráciába, az új
rendhez vezetõ reformok sorába tartozott a közteherviselés, a személyi
szabadság, a törvény elõtti egyenlõség és a politikai jogok biztosítása is, más
követelményekrõl itt nem is beszélve. Hasonló átfogó és radikális program
meghirdetése a kiváltságos helyzetéhez ragaszkodó nemesség és arisztokrácia elõtt
eleve kudarcra ítélte volna a reformfolyamat ügyét, azért Wesselényi és társai
taktikai okokból lépésrõl lépésre hintették el a változtatás szükségességének
magvait. Erdély irányadó nemességének hatalmához, önös érdekeihez való görcsös
ragaszkodásának szomorú jele volt, hogy az 1846–47. évi diéta olyan úrbéri
törvényt hozott, amelynek alkalmazása a jobbágyság jelentõs részét fosztotta
volna meg telke egy részétõl. Nem véletlenül idézte fel a törvény Wesselényiben
a parasztság megmozdulása, a „csép és kasza” rémképét. Közben a bécsi, a
„német” elnyomás, a nemesi szabadságjogokat sértõ cenzúra bírálatával, a szabad
sajtó hirdetésével és megvalósításával, a diétán, de különösen a megyei‑széki
gyûléseken való fellépéssel (ahol az ellenzéki-liberális politikusok
„vándorpatrióták” gyanánt jelentek meg) végsõ fokon a nemzeti függetlenség
gondolatát táplálták, és jelentõs ellenzéki tábort gyûjtöttek maguk köré.
Ismeretes, hogy a Kossuth Országgyûlési
Tudósításai mintájára
Wesselényi kezdeményezésére és részvételével megszületett erdélyi
kõnyomatos szabad sajtó milyen nagy
hullámokat kavart, és más vádakkal egyetemben a kezdeményezõ perbe fogásával és
bebörtönzésével végzõdött.
A reformfolyamat Erdélyben a nemzeti ébredéssel és a
nemzetiségi kérdés jelentkezésével esett egybe, ami elõtt nemcsak itt, hanem
Európa más országaiban is értetlenül állott az uralkodó nemzet. Magyarországi
súlyára különösen Széchenyi hívta fel a figyelmet a magyar hivatalos nyelv
bevezetése kapcsán. Erdélyben fõleg a komoly politikai tényezõnek, uralkodó
nációnak számító szászság ellenállását váltotta ki a magyar nyelv hivatalossá
tételének már csak puszta felvetése is. A román vezetõ réteg részérõl akkor
jelentkezett komoly ellenállás, amikor Wesselényi – erdélyi román
fölény kialakulásától tartva – a
polgári jogok elnyerését, sõt az örökváltságot is a magyar nyelv ismeretével
akarta összekapcsolni, annak terjesztése érdekében pedig minden békés eszközt,
elsõsorban az iskolázást igyekezett felhasználni.[18]
Az általa képviselt felfogás európai jelenség volt, azt használta fel az
uralkodó nemzet Angliában, Franciaországban, Poroszországban, hogy
Oroszországról ne is beszéljünk. Másfél évszázad távlatából világos, hogy az a
feltételezés, miszerint a polgári jogok és örökváltság törvénybe iktatása a
nemzetiségekben képes feledtetni a nemzeti identitás tudatát, ábrándnak bizonyult. Mint ahogyan Wesselényinek a Szózatban elhangzott figyelmeztetését a szláv veszélyrõl
túlzottnak tartották, mások egyenesen agyrémnek.[19]
A valóságban mind a magyarországi szláv, mind a román nemzeti ébredés élõ
valóság volt, és egyre jobban ellenlábasát látta a magyar nemzeti törekvésekben.
A függetlenség gondolata
mozgósítani tudta a politikailag számba jöhetõ magyar rétegeket. Mögötte a nemesi
vezetõ réteg régi törekvése állott, de a liberálisok arra törekedtek,
hogy a jobbágyfelszabadítás és polgári szabadságjogok jelszavával maguk mellé
állítsák a paraszti és városi tömegeket is. Ugyanakkor a magyar reformerek a
polgári-nemzeti fejlõdés biztosítékát az unióban jelölték meg, ami nemcsak a
politikai és mûvelõdési egységet jelentette volna, hanem a közös vámhatárt, a
szorosabb gazdasági együttmûködést is. Mindeme törekvések megtestesítõje
Wesselényi volt, aki csodálta az Angliában testet öltött szabadságot, s kora
nemzeti gondolatának nemcsak képviselõje, hanem tevékeny támogatója és harcosa
volt. Csak özvegy édesanyjához fûzõdõ fiúi ragaszkodása akadályozta meg abban,
hogy Byron módjára a görög szabadságharc segítségére siessen. Tüzes
szónoklatokkal és anyagiakkal segítette a lengyel nemzeti felkelést,
természetes tehát, hogy népe függetlenségének kivívása programjának alkotórésze
volt.[20]
Ezért találónak tekinthetjük a naplóíró Gyulay Lajos értékelését, aki azt írja
Wesselényirõl: „a német [azaz a bécsi udvar.Cs.E.] úgy irtózik csak a nevétõl
is, mint valaha a Rákócziétól”.[21]
Mindezek a törekvések és ellentétek 1848–49-ben tetõztek.
3. Gazdasági reformok
eszmevilága. A mûvelt és világlátott Wesselényi elõtt világos volt az
ország gazdasági hátramaradása. Sajátos viszonyaink között a reformnemzedéknek
csak a változtatás és az elõhaladás útjának-módjának megtalálása került sok
fejtörésébe és idejébe. Az úttörést Széchenyi vállalta magára. A múlt
tanulságait, az adott helyzetet és az ígéretes jövõt hármas piramisában (Hitel, Világ, Stádium) vázolta fel.[22]
A Hitel sok mindenben a Széchenyi és
Wesselényi közötti hosszas beszélgetések
és együttgondolkodás közös terméke. Azért írhatta Wesselényi a Hitel megjelenése után szerzõ barátjának: „Amirõl Te és én
gondolkozom – egy! s így nincs természetesebb, mint hogy észbeli magzatink
meglepõ hasonlatossággal bírjanak.”[23]
Wesselényi legjelentõsebb mûve, a Balítéletekrõl
címû, a Hitel után három évvel,
1833-ban került nyilvánosságra.
Két nagy reformerünk minden
gondolatrokonsága sem feledtetheti a különbségeket. Míg ugyanis Széchenyi
elsõsorban a hazai valóságon túlmenõleg az angol szakírók és tapasztalatok tárházából
merít, és mûvei erõsen a közgazdasági megközelítéssel tûnnek ki, Wesselényi
munkája az országos nézõponton belül a reformer politikus gondolatgazdagságával
jeleskedik. Kapcsolatai és befolyása révén Széchenyi egész sor gyakorlati
megvalósítással dicsekedhetett (Lánchíd, a Tisza és az Al-Duna szabályozása,
Gyáralapító Társaság, pesti Hengermalom, Duna- és balatoni hajózás stb.),
ellenben Wesselényi, ha lettek volna is elgondolásai, a szegény és periferikus
Erdélyben hasonló nagyarányú tervek
megvalósítására nem nagyon
gondolhatott. Azért a politikai célok mellett elsõsorban a mezõgazdaság
átalakítására, modernizálására összpontosított. Hazája szegénysége és
lemaradása érthetõvé teszi, hogy a gazdasági vonulat, a kapcsolatos országos gondok, megoldásra váró feladatok,
ha nem is programszerûen rendszerezve, de az egész Balítéleteken
végigvonuljanak. Bármennyire
szépen is csomagolja gondolatait Wesselényi: a „balítéletek” lényegében
az avítt nézeteket, az idejétmúlt mentalitást jelentik, melyeknek kizárása
elõkészíti szellemi és gyakorlati téren
a megújhodást, a reformokat. Ami Széchenyinél a „kimûvelt emberfõ”, az
Wesselényinél az emberi haladás szolgálatába állított lelki mûveltség, emberi
alkotóerõ és szorgalom. „Együgyû pásztorok voltak Helvetiának lakosai, – gyáva
halászokból állott Hollandiának elsõ népessége, s ész és velõ hatalmat és gazdagságot
nyújtott nekik: amazoknak jégfedte hegyein virágoztatta az arany szabadságot, s
ezeknek kincsekkel terhelt gályáit büszkén vezérelte a világ minden tengerein”
– írja.[24]
A siker titka az ország belsõ rendje és az emberi tehetség összhangja: „Bizonyosan azon haza legboldogabb, mellynek
minden fijai sükeres törvény által vannak lekötelezve használni; hol minden
hazafi idejének minél nagyobb részét s testi és lelki erejébõl legtöbbet
tartozik s kész a haza szolgálatjára fordítani, s mellyben minden polgárnak
élete egy nagy kamatokat fizetõ tõkepénze a köztársaságnak” – vélekedik.[25]
Az egész régió felépítésébõl természetszerûen következik, hogy
Wesselényi gazdasági vélekedéseinek java részét a mezõgazdaság, a falu, a
földesúr–jobbágy viszony elemzése alkotja. Idevágó nézeteire politikai,
társadalmi reformkoncepciója kapcsán már kitértünk, az alábbiakban mindössze a
kérdéscsoport egyes, szigorúbban vett közgazdasági vonatkozásait szeretnénk
érinteni. Annál idõszerûbb ez a feladat, mert Wesselényi alapvetõ munkáját
kimondottan gazdasági szempontból ez ideig eléggé nem elemezték.
Legfontosabb probléma, az egész gazdasági fejlõdés
kulcskérdése a feudális földtulajdon, a
nemesi földmonopólium ügye. A magyar és az erdélyi törvénykönyvek, a Corpus Iuris, az Approbaták és Compilaták
mindenikébe belefoglalt tétel a nemesség kizárólagos földtulajdona, amit ilyenformán az uralkodó osztály kiváltságai
alappillérének tekintett, és ahhoz körme szakadtáig ragaszkodott. A
jobbágyfelszabadítást közelebbi vagy távolabbi célnak tekintõ reformerek azért
a függõ parasztság, elsõsorban a jobbágyság számára akarták törvényesen
biztosítani a „birtoklás”, „bírhatás” jogát, azaz olyan törvényt, amely
számukra az általuk addig is használt jobbágytelek feletti tulajdonjogot,
szabad rendelkezést, használatot és öröklést lehetõvé teszi. Wesselényi ezzel
kapcsolatban azon a véleményen volt, hogy: „Monopolium, az az
adás-vevés-használás természetes – vagy készítésbeli kirekesztõ jus,
társaságban mindig veszedelmes: fojtja az ipart, és sokakat sért”. Azt
javasolta tehát, hogy enyhíttessék a „kirekesztõ birtok meglétének vagy jusának
terhe”, s „bírván és bírhatván, a megszerezni kívánók szabadságában vagyon
azoktól szerezni meg, kiktõl könnyebben kaphatják”.[26]
Míg a fentiekben a birtokjogot általában vetette fel, kitért külön a jobbágyok
tulajdonjogára: „Szíves óhajtásom
azért, hogy bár minél elõbb lenne az egész nemzet hajlandó a most parasztok kezében
lévõ colonicalis földeket nekik adni s bizonyos, de nagyon egyszerû feltételek
alatt tulajdonokká tenni.”[27]
A reformerek programja az örökváltság ügyében ennek a kérdésnek a megoldását
célozta. Felmerült Wesselényiben az a Poroszországban testet öltött gondolat
is, hogy telke megváltása, tulajdonba vétele fejében a jobbágy telke egy
részérõl mondjon le a birtokos javára.[28]
Hasonlóképpen az is, hogy telke használata fejében a felszabadult paraszt
haszonbért fizessen a földbirtokosnak.[29]
De természetesen birtokjogot óhajtott
adni azoknak a hitelezõknek is, akik a földbirtokosoknak adott hitelnyújtás
fejében tõkéjük után hiába várták a fizetésképtelen nemesi birtokosok
tulajdonából õket megilletõ részt. Az adott helyzet bénítólag hatott a
hiteléletre, a fejlesztést pedig a tõkebefektetésre kész birtokosok számára
erõsen akadályozta.
Noha a nemesi birtokosoknak volt korlátozott számú fizetett
alkalmazottjuk is, földjük mûveltetésének alapja a jobbágy kényszermunkája,
ingyenes robotja volt. A saját keserû tapasztalataira építõ, a nyugati
mezõgazdaságot ismerõ Wesselényinek joggal volt lesújtó véleménye a robotról:
„szegénység, restség, butulás jelen ott meg, hol a munkának fõ rugója a
kényszerítés, az erõszak: hol az nem önmagát, hanem csak mást boldogít” – írta.
Ugyanakkor a robottal szemben a szabad munkaerõ elõnyeit, rentábilis voltát
hangsúlyozta: „A mezei gazdaság, ki lévén a kényszerítés s elõítéletes szokások
zsibbasztó terhe alól mentve, gyümölcsözve gyarapszik: mert a munkás ész s az
ön hasznáért iparkodó igyekezet a dolgozó erõket, karokat kettõztetni,
sokszorozni képes.” Erre példaképpen az ipart és kereskedést hozza fel.[30]
Részben humanitárius, részben
politikai, részben meg gazdasági motivációja volt, hogy a közteherviselés
kérdését felvetette. Az adófizetés csak a „misera plebs contribuens” tömegét
sújtja, mely így kénytelen szegénységben élni, nincs pénze befektetésre, nem
vásárlóképes.
A fennálló rendszer ezen második alappillérét, a nemesi
adómentességet Wesselényi igazságtalannak és károsnak tekintette, amin
feltétlenül változtatni szükséges. Ezt annál is inkább szükségesnek tartotta,
mert a nemesi adómentesség indoklása, hogy az uralkodó réteg „vérével
adózik”, az 1809. évi utolsó nemesi
inszurrekció csõdje idején végleg dugába dõlt. Az uralkodó osztályt az a
szemrehányás éri, hogy „a nemesi rend minden tehertõl ment, semmi köz költséghez
nem járul, s csak ingyen bírja szabadságait”.[31]
A kérdést az az anakronisztikus helyzet is idõszerûvé tette, hogy anyagiakon
kívül a parasztság maga adózott vérével, hiszen fiaiból fogták kötéllel a
császári-királyi sorezredekbe kényszerített katonákat. Amíg a távolabbi célnak
tekintett közteherviselés valósággá válna, Wesselényi azt szorgalmazta, hogy a terhek
egy részét a nemesség vegye saját vállaira.[32]
„Nyilván mondom és vallom – írta –, hogy nekünk magyar nemeseknek adót kell
fizetnünk.”[33] Ilyenformán
enyhítenének „a születési elõítéletek barbarusi” gyakorlatán, a kiváltságosak
és nép közötti feszültségeken, az együttélésre kedvezõbb légkört teremtenének,
s javítanának a nép, a parasztság helyzetén.[34]
Mint ahogyan rokonszenvvel tekintett az alkotmány sáncaiból kizárt
parasztságra, felismerte és felkarolta a városi népességet, a mesterembereket
és kereskedõket is. Õ, aki világosan látta a különbséget a hatszázezres
nagyságrendû London és a tizenötezer lakójú, részben falusias jellegû Kolozsvár
között, felismerte, hogy hazájában milyen sok a teendõ a városiasodás, iparosodás, technikai
fejlõdés, polgárosodás, civilizáció
terén. Kiindulópontja a szomorú valóság képe: „Kereskedés nemléte – gazdasági
csonkaságok – sok természeti kincsek nem használhatása – iparbeli hijány –
szegénység – sok adósság – falka sequestrumok – gyakori éhség – csekély
termesztmények – rosz kézmívek – kevés s ügyetlen mesteremberek – gyárak
nemléte...”[35] Kortársa,
Gyulay Lajos írta naplójában, hogy 1848 táján minden huszonnegyedik ember
mesterember és minden harminckettedik nemes.[36]
A népesség foglalkozási és társadalmi megoszlása nemcsak hogy aránytalan, de a
technikai-szervezési csúcsról, a gyáriparról nem is beszélhetünk a korabeli
Erdélyben; magának a céhes iparnak több ágazata sem volt megfelelõ színvonalú
és versenyképes.
Nagyon helyesen látta, hogy a
nemesség egy történetén végigvonuló mentalitás rabjaként lenézi a mesterembert
és kereskedõt: „a polgárokat s azoknak foglalatosságait sokan pöffedt
kevélységgel méltóságok s tekintetök alattinak tartják; felejtik, hogy fõként a
közép rend az, melly a világon legtöbb míveltséget terjeszt s bír; azt sem
gondolják meg, hogy zavarba jött értékök s halmozott adósságaik miatt annyian
egészen vannak kezei közt ezeknek, kik országunkban ma legtöbb tiszta s rendbe szedett vagyonnal bírnak” – írja fõmûvében.[37]
E réteg társadalmi szerepérõl állapítja meg: „A polgárság más részit a nemesség
büszkén vargának titulálja; sok megvetéssel néz ön tudatlanságából a munkás
mester-emberre, ki bajjal s fáradtsággal tanult kézi mívével szerzi érdemlett
kenyerét s gyarapítja vagyonát; – van, aki inkább sanyarog, gyakran éhezik,
hogy sem mesterségre adja magát [...] lesz rosz pap, bárdolatlan kántor vagy
pervesztõ prókátor, kiknek úgy is az elégen sokkal túl vagyon nálunk felesleges
száma.”[38]
Hogy mennyire tisztában volt a
kérdés jelentõségével, tanúsítja, hogy „V-dik Ellenvetés”-ében azt boncolgatja,
„hogy polgári alkotmányunk okozza hazánkban az ipar (industria), kereskedés,
pénz s hitel hijányát”.[39]
Wesselényi szerint az erdélyi alkotmányban ezek érvényesítésére lehetõségek
rejlenek, csakhogy ezeket nem használták ki, sõt inkább eltorzították. A három
gazdasági ágazat szerinte egységes egész: „Ipar nélkül kereskedés nincs: de hol
ipar van, ott kereskedésnek kell lennie, valamint hol kereskedés van, csak ott
lehet s lesz ipar is. E kettõt a pénz tartja életben, ezt pedig viszont amazok
szülik: ha mind a három van (mert csak
együtt lehet vagy mind a három, vagy egy sem) úgy hitel is lehet. Ennek pedig
ama három bizonyos gyümölcse.” Végkövetkeztetése ebben az, hogy a bírhatás
törvényesítését biztosítani kell, mert a birtokszerzés, a birtok „bírásának még többekre nézve
bizonytalansága elölik az ipart; ki rekesztések, tilalmak, a hozás és vivés
elzárása vagy meg nehezítése a
kereskedést szintúgy mint az ipart [...] felette zsibbasztják, s a perek
hosszas és terhes folytával együtt elrekesztik a pénznek bé s széllyel folyási
csatornáit”.[40]
A Hitel szerzõjének általa is emlegetett gondolatkörében elmélkedve
részletesen foglalkozik a kölcsönnyújtás kérdésével. Szerinte ezt a Hármaskönyv biztosította, de késõbbi
törvények az adósok, földbirtokosok javára módosították elõírásait és
garanciáit, s tették így bizonytalanná a hitelt. „A legfényesebb házak,
legnagyobb nemzetségek nyakig vervén magokat adósságba, hatalmokat s nagy
befolyásokat arra használtók [!], hogy az adósság felvehetése pörét az ügyészek,
s bírák által eredeti rövidségébõl kivéve mind hosszabbá s tekervényesebbé
tegyék” – állapítja meg.[41]
Hasonló célból született meg 1687-ben a majoratus intézménye, mely a hasonló
birtok elidegeníthetetlenségét hozta, s a hitelezõket a legkárosabb
bizonytalanságba kergette, a hitelt meg jóformán kiküszöbölte a gazdasági
életbõl, s szülõanyja lett az uzsorának. Márpedig igaz az a közmondás, hogy
„csak pénzzel lehet pénzt csinálni”. A hitel pedig a mezõgazdasági, ipari és
kereskedelmi vállalkozások, befektetések, újítások nélkülözhetetlen eszköze. De
még hitelezés esetén sincsen biztosítva a kamat pontos visszafizetése, ami
teljesen bizonytalanná teszi a hitelezõ gazdálkodását, üzleteit, befektetéseit.[42]
Vitathatatlan tehát, hogy
Wesselényinek az egységes belsõ piac kialakítása, a feudális korlátoktól,
privilégiumoktól, vámoktól, révpénzektõl és vásárjogoktól mentes ipar, szabad
kereskedelem az elképzelése, az ahhoz szükséges, mûködõképes hitelnyújtáshoz és ‑felhasználáshoz
pedig törvényes garanciákat akar
biztosítani. Példaértékû munkájának befejezõ mondata és végsõ
kicsengése: „Vannak jusok, mellyekre ember mindég meg van érve, azért, mert
ember, s mellyeket tõle csak vad önkény vonhat meg. – Illyen jusok: hogy senki
más önkényétõl ne függjön – hogy a törvény elõtt mindenki egyenlõ legyen, hogy
iparkodása után boldogulhasson – hogy vagyont bírhasson s annak birtokával
bátorságban s bizonyosságban éljen.”[43]
Felfogásában tehát a polgári szabadságjogok sorában található a vagyonszerzés
és vagyonbiztonság is, s nyilvánvaló, hogy mindkettõ az új, születõ tõkés rend
talpkövei közé tartozik.
Ismeretes, hogy a magyarországi
és erdélyi rendek kedvezõtlennek tartották a bécsi udvar vámpolitikájának
országukra vonatkozó rendszabályait. A kérdés körüli vita a történetírásban
napjainkig tart. Wesselényi álláspontja, éppúgy, mint a jobbágykérdésben,
pályája során változott. A Balítéletekben
még az az álláspontja, hogy a Habsburg Birodalom országai érdekeinek
összeegyeztetése nem könnyû, s a köztük lévõ egyensúly, érdekegyeztetés úgy
válik lehetõvé, ha mindenikük „az
egymás iránti visszás érzést, irigységet, féltékenységet” mellõzni tudja.[44]
Szerinte a bajok „két kútforrása”:
„értelmi míveltségünk hijánya; második pedig polgári alkotmányunk némelly
hibás intézetei”. Az elsõ hiányosság egyenes következménye az ipar és kereskedés
gyengesége és a hitel nemléte. „Utak nemléte, vízcsatornák meg nem nyílhatása
bizonyítják, hogy nincs közköltség”[45]
– írja, ami jórészt a pénzhiányból és a nemesi adómentességbõl származik.
Amikor a kivitel kapcsán
nemegyszer az erdélyi ipar elmaradottságát emlegette, Wesselényi tisztában volt
azzal, hogy a rossz közlekedési hálózat, a vendégmarasztaló sár és gyenge
hidak, a nagy távolságok miatt csak jó minõségû, munkaigényes, értékes és minél
kisebb volumenû árukat lehet külföldre juttatni. Ennek kapcsán sokat
foglalkoztatta a bor exportja. Számára – aki saját szemével látta a francia
borok és pezsgõ körültekintõ és gondos készítését és kezelését[46]
– világos volt, hogy nemcsak a közlekedési nehézségek miatt súlyos gond a hazai
bor külföldre juttatása, hanem a bor minõsége, meg nem felelõ kezelése miatt
is.[47]
A késõbbiekben, fõleg Friedrich List védõvámos közgazdasági eszméi
és Kossuth hatása alatt Wesselényi felfogása jelentõs mértékben megváltozik.[48]
A hazai külkereskedelem erõtlenségének okai között hangsúlyt kap a bécsi udvar
felelõssége, az önálló magyar ipar és külforgalom kifejlesztése, a védegyleti
mozgalom, a Kereskedelmi Társaság és a tengerre vezetõ Vukovár–Fiume közötti
vasútvonal felépítésének támogatása. Kitérünk majd arra, hogy közgazdasági
nézeteivel teljes összhangban rentabilitásra, haszonra, annak érdekében pedig
eladásra és exportra törekedve szakosítja uradalmát, ipari és kereskedelmi
vállalkozásokba kezd, és minden eszközzel igyekszik bekapcsolódni a gazdasági
vérkeringésbe.
4. A zsibói uradalom modernizálása. Az erdélyi mezõgazdaság
terjedelmes parlagán a zsibói uradalom a virágzó mezõk közé tartozott.
Modernizálása akkor kezdõdött, mikor a birtok irányítása a szülõktõl Wesselényi
Miklós kezébe került. Joggal állapítja meg Újfalvy, hogy a korabeli közéletet a politika mellett „a második új
világhatalom, az ipar” (azaz a gazdasági élet. Cs.E.) uralja. Wesselényi pedig
az Erdély számára „egyedül lehetõ ipart: a földmûvelés iparát” igyekezett
elõmozdítani.[49]
Az országos gazdasági reformokon
túlmenõleg Wesselényi saját zsibói uradalma modernizálásával akart példát
mutatni birtokostársainak. A fiatal báró birtokai élére jó érzékkel jószágigazgatói minõségben Kelemen Benjámint állította (1817), ezt a
„fáradhatatlan szorgalmú, példa nélküli béketûrõ, nagyon bátor ifjat”.[50]
Kelemen tisztségét mintegy fél évszázadig viselte. Principálisával korban
találtak, politikai és gazdasági nézeteik is egyeztek, elhatározták tehát, hogy
az uradalom gazdálkodását egészen új alapokra helyezik és modernizálják. Nem
könnyû megállapítani, hogy az uradalom átalakításában mi a Wesselényi része és
mi a Kelemené. A zsibói uradalom
gazdasági iratanyaga megsemmisült, mégis annak maradványaiból és a Wesselényi
család levelezése alapján képet alkothatunk a vezetés és átalakítás módjáról.
Az világos, hogy az elképzelés a Wesselényié, a megvalósításban következetesen
mindketten munkálkodtak, mikor pedig ura távol volt, a munka dandárja a
jószágigazgatóra hárult. Kettõjük nézetazonossága, Kelemen hozzáértése és
hûsége volt a biztosíték, hogy a nagy terv valósággá váljék. Külföldi
utazásaiból hazajövén, „kiváló lényéhez mért hévvel fogott zsibói gazdasága
kezeléséhez” – írja Wesselényirõl kortársa és barátja, Újfalvy Sándor.[51]
A változtatásra annál nagyobb
szükség volt, mert a sokéves kufsteini rabságot szenvedett, azután ideje jó
részét a politikára, mûvelõdésre (különösen színpártolásra) és igazgatási
ügyekre szentelõ id. Wesselényi
Miklósról „a gazdászat özvegyére és fiára nagyon silány állapotban szállott.
Semmi instructus fundus egy nagy ménesen kívül: de a mely annak kezelésibõl kifolyólag
legkevésbé jövedelmezõ, ellenkezõleg a gazdászatnak szembetûnõ hátrányára volt.
Úgy állott az, mint az õserdõ, amely hozzáférhetetlenség miatt a pásztorlásbért
sem fordítja meg.”[52]
Jobbágyai közül félszáznál több hajdúként-huszárként szolgált az udvarban, más
része a hosszas vadászatokon hajtóként fecsérelte az idõt, így nem csoda,
hogy egyszer s másszor a szántás-vetés még késõ õszire sem történt meg. A zsibói határ
leglapályosabb részét vizenyõs berkek, bozót és fû lepte el, az istállók körül
emberöltõ óta trágyahegyek emelkedtek, miközben a földekre nem jutott
termékenyítésre. A tisztek arcátlanul lopták az uraságot, az uradalom teljesen
el volt adósodva.[53] Ugyanakkor
igazságtalanok lennénk id. Wesselényi Miklóssal szemben, ha elhallgatnánk, hogy
gazdasági építkezésekre (lóistálló, lovarda stb.) nagy gondot fordított.
Mikor a gazdaságot az ifjú
Wesselényi átvette, és élére Kelemen Benjámint állította, még nem nyílt számára
politikai tér. A Szent Szövetség utáni abszolutista korszak szellemének
megfelelõen Erdélyben hosszú ideig diéta sem tartatott. Jószágigazgatójával
együtt Wesselényi a gazdaságra összpontosított. Fiatalos hévvel vetette bele
magát a gazdaság ügyeibe, s az elkövetkezõ évtizedekben kortársai elõtt
bizonyította, hogy férfikorára „nagy gazdá”-vá nõtte ki magát.[54]
Mikor az erdélyi elõkelõ nemesifjak és arisztokraták példájára közigazgatási
pályára csábítják, Wesselényi nem hallgat rájuk és „gazdaságával menti magát”.[55]
Zsibó erõsen hozzánõtt, és mikor nyugati tanulmányúton járt, „kimondhatatlanul
jól esett” neki szülõföldjére emlékezni.[56]
Birtokát a távoli európai tájakról is igyekezett irányítani, bár akkoriban
nyilvánvalóan a vezetés a hagyományos gazdálkodáshoz ragaszkodó Cserei Helénával gyakran vitázó Kelemenre hárult. Wesselényi nyugat-európai
utazásából visszatérve, gazdag ismeret- és tapasztalatanyag birtokában 1822-tõl
ismét maga irányítja uradalmát. 1825-tõl növekvõ politikai szerepe miatt sokat
volt távol, késõbb Erdélybõl való számûzetése és börtönévei akadályozták irányító
munkáját, azonban sohasem szûnt meg
uradalma modernizálását szolgálni.
A változás mellett szólottak a
nyugaton látottak és a magyarországi korszerûsített uradalmak. Wesselényi
Széchenyi társaságában töltött angliai és franciaországi útja idején
szakosított uradalmakat (Rambouillet, Épernay, Dupin, Newmarket, Bildeston,
Hampton Court, Euston, Epsom stb.),
fejlett földmûvelést és állattenyésztést folytató, bortermelést, ménesgazdálkodást és juhászatot vivõ,
virágzó nagybirtokokat tekintett meg, kiváló agrárszakembereket ismert meg,
gazdasági rendszerekrõl szerzett tudomást, s ismereteit-tapasztalatait nem
mindennapi mûveltséggel rendelkezõ barátjával-útitársával vitathatta meg.
Magyarországon is fejlett, korszerûsített uradalmak alakultak ki (Magyaróvár,
Keszthely), ahol az agrár szakirodalom nemzetközi nagyságainak (Johann
Beckmann, Albrecht Thaer) tanításai alapján a jól szervezett, profitorientált,
szakosított, vetésforgót alkalmazó, korszerûbb gépekkel mûködõ nagyüzemi elvek
érvényesültek. Annál inkább, mert Tessedik után a l9. század elején kiváló
agrár szakemberek léptek fel Magyarországon is, mint Pethe Ferenc és Nagyváthy János. Nyugati útja elõtt
Wesselényi nemcsak Cenket látogatta meg (melynek Liebenberg nevû direktoráról
azt mondja, hogy „az ökonomiát fundamentaliter érti, a lovakhoz tud, angolul
ért”), továbbá a császári lóiskolát és a bábolnai ménest, hanem Burg bécsi
mezõgazdasági gépgyárát is.[57]
Az elõzõ idõszak, a
felvilágosodás és természettudományok százada agrár szakembereinek jelszava már
az elmélet és gyakorlat összekapcsolása volt (theoria cum praxi). Most Zsibó
irányítói elõtt tág tér nyílt a bizonyításra, nyilvánvalóan úgy, hogy a
jelentõs uradalom anyagi erõforrásaira építsenek. Az uradalom központja Zsibó
volt gyönyörû barokk kastéllyal, lóistállókkal, lovardával s más gazdasági
épületekkel. Körülötte a Wesselényiek többi birtokai: Karika, Kisgoroszló
(Trányis), Hosszúfalu (Husszia), Szamosudvarhely, Kucsó, Turbuca, Róna,
Prodánfalva, Csiglen, Solymos és Zsákfalva. Ezekben a falvakban az uradalomnak
1809-ben 5l2 colonusa volt, ami családtagokkal együtt kb. 2000–2500 embert
jelentett.[58]
Mindemellett a zsibói uradalomhoz több részjószág járult, így Kékesen és Galacon jelentõs
szántóterületek, Tasnádon és Szakácsiban szép szõlõk. A zsibói uradalmat
hatalmas erdõségek övezték. A szántóföldek minõsége változott, a
legértékesebbek a Szamos lapályán feküdtek, az agyagos domboldalak már kevésbé
voltak termékenyek.
Az irányítást átvevõ Wesselényi
Miklós fellépésével a zsibói uradalomban új világ köszöntött be. A fennálló
„nevezetes akadályok mellett is javulásnak indult mind bel-, mind külgazdászat
[...] A házi kormányt megragadván, az aristokrátia külszínén is változtatni
akart: eltörlé a virágházat és vadas kertet, ebbõl csikós kertet, amabból
czitrom fák helyett lovak tanyáját alakítá: de késõbb mindezek nagyobb költséggel újból felállíttattak. A külgazdászat,
óriási irtások, vízvezetések s lecsapolások által merõbe felvirult: létrejött a
tagosítás, váltórendszerrel és az erdõ szabályozás, 1826-ban Erdélyben legelõbb
itt: birkatanyák s körültök tágas legelõk állíttattak fel, többire vadon heverõ
helyeken, irtások által: s mivel Zsibónak közel gabna piacza nincsen, azért a
külgazdászat fõleg takarmány termesztésre irányoztatott és ebben tetemes elõhaladás
is történt. Azonban kitûnõ gond fordíttatott, hogy magtár, élésház, pincze illõ
kellékek hiányában sohase legyen, s így a belgazdászatra szükséges tényezõk,
szarvas marha, juh, sertés, bor, gyümölcsök sokféle nemei lehetõ legjobb
minõségben s maguk idejében szereztettek bé, s igen figyelmes felügyelet alatt
kezeltettek” – emlékezik a zsibói gazdaság átalakítására Újfalvy.[59]
A modernizálás nyilvánvalóan a
földesúr kezelésében lévõ allódiumra összpontosult. A korabeli feudális
uradalmak önellátó jellege a mezõgazdasági termelés széles skáláját jelentette.
Ezt a változatosságot az adott helyzetben fenn kellett tartani, mert a kastély
és a birtok személyzetének fizetése, illetve eltartása jelentõs mennyiségû
gabonát és állati terméket kívánt meg. Az árutermelés megkívánta
korszerûsítéshez azonban mindenképpen a specializálódás szükségeltetett,
természetesen olyan arányban, amelyet a rendelkezésre álló tõke lehetõvé tett.
Wesselényi figyelme kezdettõl fogva a
Zsibón nagy hagyományokkal rendelkezõ, de nagyon ráfizetéses ágazat, a
lótenyésztés felé irányult. A híres zsibói ménes édesapjának, a „zsibói
bölénynek” a büszkesége volt, szép istállókkal és lóiskolával, fenntartása
azonban sok pénzt és nagy személyzetet igényelt. Újfalvy szerint a
szakszerûtlen kezelés (pl. szörféreg pusztítása) a ménest 1816-ban 350-rõl
50 lóra apasztotta.[60]
Ha az adat túlzottnak tûnik is,
nagy volt a veszteség, de mindenképpen alap és alkalom kínálkozott a ménes
újraélesztésére. Wesselényinek ez annál inkább szívügye volt, mert alig néhány
éves korától maga is szépen és bátran
lovagolt, késõbb pedig lovasbravúrjairól volt nevezetes. Kortársa és
barátja, Jósika Miklós azt írja róla, hogy
„kevés hozzá fogható lóismerõt” látott s ez irányú ítéletében „ritkán
csalódott: azokban a lovakban pedig, melyeket saját használatára növelt, soha! még akkor sem, mikor e tevékeny férfiú
szeme világát vesztette”.[61]
A ménes iránti figyelmével Wesselényi egyrészt a magyarok hagyományos lovak
iránti rokonszenvébõl és katonai hagyományaiból indult ki, másrészt gazdasági
meggondolás, a haszon szerzése volt a célja. „Senki sem hozza kétségbe, hogy a
lótenyésztés fontos része a nemzeti gazdaságnak. Sõt bizonyos, hogy az valamint
gazdagulására, úgy erkölcsére s karakterére egy nemzetnek nagyon béhat” – írja.
Másutt meg azt fejtegeti, hogy: „Minden országoknak, a hol a lótenyésztés
virágzásra jutott, példája azt mutatja: hogy az abból nyerhetõ haszon vitte ezt
elé.” Megállapításai abból a munkából valók, melyben a ménesgazdaságra, a lovak
tartására igyekezett felhivni a figyelmet.[62]
De Széchenyivel együtt addig is
mindent elkövettek uradalmaik
lóállományának nemesítésére és hasznosítására.
Azért Wesselényi nyugati útja során a meglátogatott Anglia tenyészlovaiból
akarta a zsibói ménest felfrissíteni. Erre egyébként édesapja is példát
szolgáltatott, mert angliai eredetû volt például Alexander nevû ménlova. A
Széchenyivel együtt tett angliai vidéki látogatások javarészt arra irányultak,
hogy megfelelõ lovakat vásároljanak. Hetekig tartó utazgatás-látogatás-kutatás
után Wesselényi Angliában végül is egy kitûnõ mént, az Erdélyben híressé vált
Catót vásárolta meg két kancával együtt, amelyeket szakképzett angol lovásszal hozatott haza. Mindjárt a Cato
megvásárlása után nagy elragadtatással ír angol ménjérõl: „Azt hiszem, nagyon
olcsón vettem, nem kaphattam volna jobb mént ménesemnek és erdélyi kancáinknak.
Feje gyönyörû, egy arabs lóhoz hasonló: jó és nem túl vastag nyak, nagyszerû
mar, a legrövidebb lábak s legerõsebb csontok, mit valaha telivérnél láték.
Legjobb s bámulatra legméltóbb részei háta
és keresztcsontja. Kétségtelenül a legjobb eddig vásárolt lovaink közül.”[63]
Ménese felújításával egyidejûleg
1825-ben a lóállományban selejtezést végzett, nagy lóárverést hirdetett meg,
melyet itthon és külföldön egyaránt közzétett.
A bécsi és pesti lapokon kívül az árverés hírét olyan lapok közölték,
mint a Beobachter és Allgemeine, a Journal de France és a trieszti sajtó.[64]
Az alapvetõen keleti fajtákra alapozott zsibói ménest az angol fajtákon kívül
székelyföldi lovakkal is gyarapította, s végül ménese egy gondosan
megválogatott, kiválóan kezelt és egyre rentábilisabbá váló lóállományból
tevõdött össze, a lovak gondozását pedig 1843-ban Algya istállómester
irányításával egy ménesmester és az alájuk rendelt 27 lovász, egy csikós és
négy kocsis végezte. A jövedelmet nemcsak híressé váló lovainak eladásából
szerezte, hanem ménbérbõl is. Számos erdélyi birtokos vásárolt tõle lovakat
(köztük Széchenyi is öt darabot), közelebbi és távolabbi vidékrõl hoztak ide
kancákat hágatásra. Az átalakulás folyamatáról nemcsak az idézett munkában számolt be, de a zsibói ménes
tudományos, gondos lótakarmányozási módjáról és a táplálék összetételérõl
pontos leírások is fennmaradtak.[65]
Megfelelõ legelõrõl a csikóskert felújításával is gondoskodott. Az édesatyja
idejében színielõadások helyéül szolgáló lovarda most fõleg a ménes díszeinek
bemutatására szolgál: „A lovarda egy nagy csillárral s több éjjeli lámpával van
világítva: a fõlovász a paripa élet s születését hangosan kiáltja ki s kezdõdik
a lovarda körüllovagolása. Felséges látvány! annyi délczeg nemes állat,
apróbb-nagyobb szöktetések s bárány ugratások közt! A szögletben zamatos rónaival
s udvarhelyivel habzó serlegek fogadják a mind sürübben erre forduló
látogatókat” – emlékezik vissza Újfalvy.[66]
A ménestartás sikeréhez az is hozzájárult, hogy a ménesmester Algya obsitos
huszár volt, Kelemen pedig a kolozsvári Akadémián „baromgyógyászati”
elõadásokat hallgatott, és erõsen hozzánõtt a lovakhoz; a híres Cato
elpusztulását mint egy barátja elvesztét fájlalta.[67]
Nem vitás, hogy ha napjainkban Zsibó környékén szép és nemes tartású lovakat látunk,
e késõi utódok látványában a zsibói ménes tartós eredményeit is szemlélhetjük.
A zsibói uradalomban folyó
állattenyésztésnek másik alapvetõen fontos ágazata a juhgazdaság volt.
Hagyományos ágazatként öröklõdött ez is, minthogy a juhok és bárányok bõrére,
bundájára, húsára és faggyújára minden korabeli önellátó birtoknak szüksége
volt. Csakhogy Zsibó messze túljutott a tradicionális juhtartáson, és a
tudatosan-tudományosan kifejlesztett juhászat eladásra, haszonra, sõt kivitelre
termelõ ágazattá fejlõdött. Fejlõdésének a korszak is kedvezett: egész
Kelet-Európában meglódult a gyapjúexport,[68]
Erdély kivitelének is egyik fontos ágazatává nõtte ki magát. A környezõ dombos vidék legelõi és a
lakosság ráhangoltsága magában is kedvezett a juhászatnak, itt azonban ennél
jóval többrõl volt szó: Wesselényi olyan juhállományt akart létrehozni,
amelynek finom gyapjával keresett árucikket dobhat a piacra.
Miután elhatározta, hogy minõségi
gyapjút fog elõállítani, már nyugati útja elõtt alaposan tanulmányozta a
fejlett magyarországi juhászatokat. Mikor 1822-ben barátja testvérénél,
Széchenyi Pálnál tesz látogatást, megjegyzi, hogy annak „barátsága s ismerete a
selyemgyapjúra való verekedésbeli célomban, remélem, nagyon fog segíteni...”[69]
Valahogy úgy gondolkodhatott, mint Széchenyi István: „Az ember nem élhet
vidéken [...] anélkül, hogy ne legyenek a legjobb fajtájú lovai, a legkiválóbb
merinó juhai s a legjobban kezelt gazdasága.”[70]
Nyugaton folytatott „gazdászati” tanulmányútja során francia és angol földön a
fõ célként kijelölt lótenyésztési ismeretszerzés és tenyészlóvétel után a legnagyobb gonddal a juhászatokat
vizsgálta meg. A franciaországi Rambouillet-ban megcsodálta a XVI. Lajos
korában meghonosított spanyol selyemjuhokat („A juhok nagyon erõsek, nagyok és
különösen dús bundájuk van” – jegyzi meg[71]),
de Angliában is bõven akadt látnivaló.[72]
Az Erdélyben nagy múltú gyapjútenyésztés is sarkallhatta, hiszen ekkoriban a
tartomány havasain és dombjain
többmilliós juhállomány növekedett; 1792-ben egyedül Havasalföld és
Moldva tájain másfélmilliónyi erdélyi juh legelészett.[73]
Elsõsorban a juhászat minõségi
javítására törekedett; ez volt a fõ célja az élére állított Nagy Lázár juhinspektornak.
Nemes fajtájú juhokat hozatott, illetve tenyésztetett ki a birtokokon, mindenüvé aklokat, juhistállókat építtetett,
szakszerûen mosatta a juhai bundáját és nyíratta azokat, gondot viselt a gyapjú
bálázására és szállítására. A fejlesztés az 1820-as évektõl folytonosan
tartott, még Zsibóra történt visszatérte után is vásárolt selyemjuhokat.
1844-ben például gr. Sternbergtõl, a Niederrotwasser völgyébõl vásárolt 60
anyajuhot és négy hágókost. Azok minõségére jellemzõ, hogy a juhok csaknem 1500
aranyba kerültek.[74]
Mennyiségileg is nagy volt a gyarapodás. Az uradalom juhállománya a század eleji néhány százról az 1840-es években
már úgy megnövekedett, hogy meghaladta a 10 000-et. A Kelemen által
kidolgozott, meleg vízben oldott vegyi anyagokkal történõ mosási eljárás kiváló
minõségû, bel- és külföldön egyaránt versenyképes áruvá tette a Zsibóról kikerülõ, évi 10–12 000 fontnyi finom
szálú selyemgyapjút. A gazdatiszt csodálkozva számolt be urának a zsibói gyapjú
minõségérõl, a látogatók dicsérõ szavairól. „Képzetem sem volt arról – mondotta
Orczy György jószágigazgatója –, hogy Erdély ilyen gyapjút termeszt, s meg
vallom, Magyarországon sem láttam ilyen gyapjúmosást.”[75]
Nem csoda, hogy a gyapjút Wesselényi a jó nevû bécsi Wodianer cégnél értékesítette.
Árutermelésre, ipari nyersanyag
elõállítására törekedve, a gyapjú mellett Wesselényi a nálunk még csak
gyermekkorban leledzõ selyemgyártásra is gondolt. Az „állatok országa” harmadik
területére, a selyemhernyótenyésztésre Kõváry Zsibót ismét példának hozza fel.
Az Erdélyben II. József óta meghonosított selyemhernyótenyésztés már
hanyatlóban volt, mikor Wesselényi uradalmában ismét virágzásnak indult az
ágazat. Akkori viszonylatban méretei nem voltak lebecsülendõk. 1837-ben kelt
levelében Nagy Lázár zsibói uradalmi tiszt az etetésükre szolgáló 30 000
eperfa ültetésérõl beszél.[76]
„Gazdasági ujj ipar águnk probatikája a sejembogarászat nem kis gondot okoza –
írja Kelemen 1840-ben –, fel növekedvén a bogarak temérdek heljet foglalnak el
naponként, az udvarba mindenkit mozgásba hoztak – ezen kívül az egész fekete
légió [ti. a cigányok.Cs.E.] minden pereputtyostol alig képes eledelök
megszedésére: már az elsõ rendûek fonják bé magukat s galétáik igen szépek.” A
gubókból évi 8–9 bécsi mázsa selymet állítottak elõ, de az elültetett és
elültetendõ eperfák a termelés megtízszerezésével biztattak.[77]
A nagymértékben árutermelésre
áthangolt állattartás jelentõsége nagy volt ugyan, az uradalom erõinek nagyobb
részét mégis hagyományosan a földmûvelés kötötte le. A gabonaféleségeket
részint az allódium, másrészt a jobbágyok szolgáltatták. Méreteit érzékelteti
az az adatsor, amely a zsibói uradalmi számtartó kezén 1833-ban átment gabona-
és növényfajtákat veszi számba. Eszerint az uradalom raktáraiban-tárlóiban õszbúzából 2444, tavaszbúzából 990, rozsból
3076, alakorból 2896, árpából 1258 1/2, szemesmáléból 4388, zabból 7489,
haricskából 7450, lencsébõl 201 9/16, paszulyból 148 7/16, kendermagból 209
véka mennyiség fordult meg, míg napraforgóból 2 1/2 , lednekbõl 172 véka, a gyümölcsök közül pedig almából 13l,
aszúalmából 106 véka.[78]
A jelentõs mennyiségû gabona a nagyszámú uradalmi személyzet ellátására volt
szükséges, míg a feltûnõen sok zab a ménes táplálására szolgált. Egy pillantás
az adatsorra bárkit meggyõzhet, hogy a kimutatásból olyan fontos növények
termései hiányoznak, mint például a len és a kender, valamint a takarmányfélék
(lucerna, lóhere, repce). És akkor még nem is említettük a zöldségféléket
(krumpli, sárgarépa, cékla, uborka stb.), amelyek a család és az alkalmazottak
ellátására nélkülözhetetlenek voltak.
A „pallérozott mezei gazdaság”, a
modernizálódás azonban elengedhetetlenné tette olyan hagyományos mezõgazdasági
ágazat, mint a földmûvelés folytatásának megváltoztatását is. A
legkézenfekvõbbnek a fentebb említett új növényfélék bevezetése mutatkozott,
ezek sorában a takarmányfélék és zöldségek vezettek. A takarmányfélék
termelését a nagyarányú lótenyésztés indokolta, a zöldségfélék közül az új,
viszonylag könnyen mûvelhetõ és tápláló krumpli fontossága nõttön-nõtt.
Az igazán modernet azonban az
erdélyi földmûvelésben a nyugati – fõleg angol és holland – példára Zsibón is
meghonosított váltógazdaság képezte. Lényege a növények táblák szerinti
idõszakos változtatása a gabonafélék mellett a takarmánynövények beiktatásával,
mégpedig a talaj termõképességének ésszerû kihasználása révén. Hogy
mezõgazdasági forradalmi újításszámba menõ voltát érzékeltessük, idéznünk kell
a kortárs Kõváryt. A határozottan közgazdasági gondolkodású szakíró 1847-ben
azt mondja, hogy nálunk „még a római ugaros gazdálkodás megy”, holott külföldön
évtizedek óta már váltógazdaságot folytatnak. Aztán hozzáteszi, hogy „váltó
gazdaság, tán az egy zsibói uradalmat kivéve, egy sincs”.[79]
A helyzet azonban valamivel jobb volt a Kõváry által rajzolt képnél, hiszen
csak a Wesselényi-birtokokon hét váltógazdaság mûködött, köztük a két zsibói.
Zsibón az alsófordulóban létesített váltógazdaság („nagy tag”) 12 kisebb-nagyobb táblából állott, a táblák
szélén gyümölcs- és eperfákkkal szegélyezett utak húzódtak, amelyek rendezett,
civilizált vidék sétányaira emlékeztettek. A zsibói felsõfordulóban lévõ
váltógazdaság kisebb volt, hét 9 holdas tábla. A váltógazdaságokban tiszta
búza, törökbúza, tavaszárpa, zab, alakor, kléh, kaszáló és legelõ idõnkénti
cseréje jelentette a vetésforgó alkalmazását és így a nagyobb terméseredményt.[80]
Az ésszerû termelés, a hely jobb kihasználása azonban szükségessé tette a
szántók állandó jellegû felosztását a földesúr és a jobbágyok között, azaz a
határosztályt. Wesselényi Miklós a határosztályt Zsibón az 1830-as években már
végrehajtotta, ami a hagyományos formákhoz ragaszkodó parasztok részérõl elégedetlenséget
szült.[81]
A korabeli feudális birtok
folytatásának alapfeltétele a jobbágy robotmunkája volt; ennek kényszerítõ
jellegén kívül az volt a hátránya, hogy nagyon nehézkes, lassú, alacsony
színvonalú és hatékonyságú volt. A középkori konstrukciójú, apáról fiúra
örökölt ekének csak a laposvasa és csoroszlyája készült vasból, egyébként fa
alkatrészekbõl állították össze, igen nehéz, „marhakín” volt, és 4–6 ökör
szükségeltetett vontatására. A barázdák aprítására tövis-, legjobb esetben
faágú boronát használtak, a gabonafélék kicséplésére pedig cséphadarót vagy
állati nyomtatást. A tárolás ugyancsak kezdetleges volt, s annak során jelentõs
termésmennyiség megsemmisült. A modernizálás azt az elengedhetetlen
követelményt rótta a birtokosokra, hogy
a jobbágymunkát új technikával, gépekkel és korszerû mezõgazdasági eszközökkel
helyettesítsék.
Irányítóinak hála Zsibó ebben a
tekintetben is jó példával járt elöl. Wesselényi nyugati útja során a bécsi
Burg gépgyárból, sõt Angliából rendelt gépeket, a látottakat alkalmazás
céljából lerajzolta és leírta, a jószágigazgató Kelemen pedig székely õseitõl
örökölt ezermester hajlamait követve maga is tervezett gépeket. Így aztán a
zsibói uradalomban az 1820-as évektõl kezdve új ekefajtákat, lineátort,
vetõgépeket és exstirpátort használtak a föld megmunkálására és
növénygondozásra. A legnagyobb eredményt az jelentette, hogy nagy nehézségek
árán megérkezett és az uradalomban mûködni kezdett a korszak jeles technikai
vívmánya, a „cséplõgépely” is. A zsibói
bevezetése körüli zûrzavarok világosan mutatják, hogy mi mindennel kellett
megküzdeniük azoknak, akik az új technika mellett kötelezték el magukat.
Rendkívül magas ára a tõke- és hitelhiánnyal küzdõ birtokos számára csak az
elsõ akadály volt. Ehhez adjuk hozzá, hogy a nehéz cséplõszerkezet útközben
hányszor elakadt a vendégmarasztaló erdélyi sártengerben, s hogy felszerelése
és mûködtetése még a hozzáértõbb molnár számára is megoldhatatlan volt, azért
külön gépészrõl kellett gondoskodni, hogy aztán a nyugati géprombolók példájára
lázadozó, megélhetésüket féltõ parasztok megrongálják és használhatatlanná
tegyék a nagy termelékenységû gépezetet. De semmi nehézség sem tántorította el
az új technika zsibói híveit, hogy a megkezdett úton haladjanak, s az
említetteken kívül szórórostát, szecskavágót, aszalószerkezeteket, valamint más
gépeket és eszközöket vegyenek igénybe a pénz, munkaerõ és idõ megtakarítására.[82]
Az új mezõgazdasági
kultúra tájformáló jellege sehol sem érvényesült erõteljesebben, mint a
szõlészetben és gyümölcskertészetben. Wesselényi ausztriai és bajorországi
minták alapján valóságos kertvidékké akarta átalakítani szilágysági birtokait.
Magyarországról és Ausztriából, Franciaországból és Itáliából, sõt Amerikából
is hozatott eper-, barack-, szilva- és szõlõmagokat meg fõleg oltványokat.
Kelemennel és kertészeivel együtt oltotta és nemesítette az uradalom, sõt a
jobbágyok gyümölcsfáit. A kultúrtáj kialakításának monumentális terve aztán
Wesselényi számûzetése idején teljesedett ki, mikor is több tízezer csemete
került a váltógazdaság táblái, a csikóskert és az utak szélére. Az uradalom
minden falujában gyümölcsfaiskolák nõttek ki a földbõl, és hamarosan az utak
mentét szegélyezõ gyümölcs- és fenyõfák árnyékában pihenhetett meg a vándor és
a mezei munka fáradalmai után a földmûves. A rengeteg eperfa a
selyemhernyó-tenyésztéssel, a szilvatermesztés a pálinkafõzéssel függött össze,
de sok gyümölcsöt aszalással tartósítottak. Zsibó uradalmának olyan
elhíresedett gyümölcsösei voltak, hogy
az oltványok moldvai kiszállítására is gondoltak.[83]
Wesselényi gazdasági
érdeklõdésének egyik központi gondja volt a bortermelés. Uradalma több
falujában hagyományosan mûveltek szõlõt, saját kezelésében is voltak
szõlõtáblák, hatalmas borpincéinek hordóiban több ezer vedernyi elfért a „hegy
levébõl”, vincelléreket és pincemestert is alkalmazott. A tárolóiba évente
befolyó bor mennyisége meghaladta a
2000 vedret. Különösen rónai és
szamosudvarhelyi borai voltak nevezetesek. Wesselényi azonban messzebb gondolt:
a szakosítást és nemesítést, új szõlõfajták meghonosítását elengedhetetlennek
tartotta ahhoz, hogy a piacra versenyképes bort szállítson. Annál inkább, mert
nemcsak a hazai eladásra gondolt, hanem külföldre, sõt Amerikába is
szándékozott bort szállítani. Azért tanulmányozta nyugati utazása során olyan
elõszeretettel a francia szõlõtermesztést, bor- és pezsgõkészítést. Ezzel
függött össze, hogy hazatérte után a pesti szõlõiskolából több mint 100 fajta
magyar, német, spanyol, portugál, francia és olasz szõlõvesszõt rendelt, ami
mennyiségileg sok ezer darabra rúgott. Hasonlóképpen az is, hogy Wesselényi
több száz üveget rendelt olyan célból, hogy azokban pezsgõt készíttessen és
értékesíttessen.[84]
A többi fõrangú kastéllyal együtt
Zsibóhoz is az uradalmat kiszolgáló ipari háttér tartozott. Kõmûvesek,
asztalosok, kádárok, kovácsok és más mesteremberek segítettek az uradalom
nagyüzemében. Wesselényi azonban a hagyományos ipari ágazatokhoz árutermelés
céljából újakat csatolt. A régóta üzemelõ sütödéhez és pálinkafõzõhöz
sörgyártás és hamuzsírégetés járult, az utóbbi az üveggyártáshoz szolgált
fontos nyersanyaggal. A hamuzsírkészítés az utóbbi évtizedekben erõsen
fellendült, virágzását a Szilágyság kiterjedt erdõségei biztosították. A sok
ezer mázsányi hamuzsírrakományai a Wodianer cég és a Magyar Kereskedelmi
Társaság útján kerültek értékesítésre.
Mióta Széchenyivel kapcsolatban
állott és megjárta a kapitalizmus útjára lépett Nyugat-Európát, Wesselényi
elõtt nyilvánvalóvá vált a tõke, a hitel és a kereskedelem elsõrendû
fontossága. A birtokostársaival együtt õt is sújtó kóros tõkehiányon
eladásokkal és hitel felvételével igyekezett segíteni. Nyugati utazásai idején
Széchenyi adott neki mintegy 15 000 forintnyi kölcsönt, késõbb pedig
kereskedelmi cégek nyújtottak szállítandó árui fejében elõleget; egyéb
lehetõségeket is felhasznált hitel szerzésére. A hiteléletbe való
bekapcsolódást és modernizálódást az is jelzi, hogy az 1840-es évektõl
Wesselényinek a Wodianer cégnél folyószámlája volt. Emellett a reformkor számos
gazdasági vállalkozásába bekapcsolódott, a Védegyletnek, Magyar Kereskedelmi
Társaságnak, a Vukovár–Fiume Vasútra Egyesült Társaságnak egyaránt részvényese
volt. Az annak idején édesanyja által saját kezûleg vezetett bevételek és
kiadások jegyzéke helyébe Wesselényi
tisztjeitõl korszerû elszámolást
kívánt meg, pénztári naplók, fizetési jegyzékek, pontos leltárak és
nyilvántartások jelezték a modern mezõgazdasági nagyüzem pénzügyi lélegzését.
Erre annál nagyobb szükség volt,
mert a zsibói uradalomnak 1843-ban 103 fizetett alkalmazottja volt, legnagyobb
részük a termelõmunkában és adminisztrációban dolgozott; élükön
jószágigazgatóként Kelemen Benjámin állott. Noha jelentõs számú alkalmazottat,
bérmunkást, napszámost foglalkoztatott, az uradalom munkálatainak nagyobb
részét a jobbágyok robotja szolgáltatta. Mindezekkel együtt a zsibói uradalom
Erdély mezõgazdasági mintaüzemévé nõtte ki magát, olyannyira, hogy erdélyi
szakiskola hiányában itt indult meg a gazdatiszti képzés. Míg a keszthelyi
Georgikon keretében rendszeres mezõgazdasági oktatás folyt, Erdélyben Wesselényi
kezdeményezésére Zsibón évente 10 gyakornokot láttak vendégül, hogy a zsibói mezõgazdasági üzemben gyakorlati
képzést nyerjenek, és a tanultakat Erdély-szerte alkalmazzák.
Wesselényi nagyvonalú terveire mi
sem jellemzõbb, mint az, hogy hazatérte után a börtönbõl szabadult Kossuth
Lajost akarta megnyerni birtokai jószágkormányzójául. Kossuthra azonban nagyobb
feladatok vártak a politikai életben, az ellenzék újjászervezésében és
irányításában. A felkérés mégsem volt alkalomszerû, hiszen Kossuthban éppúgy,
mint Wesselényi személyében megtestesült a politikai és anyagi alap
átalakításának egész koncepciója, a reform és gazdaság szoros egysége és
harmóniája. A döntõ lépést aztán 1848 hozta meg.