Az 1996. május 4-i közgyûlés iratai
Kiss András fõtitkár jelentése az Erdélyi
Múzeum-Egyesület
1995. évi munkájáról
Amint az elõzõ években is, két
síkon számolhatunk be az 1995. év munkájáról. Az egyiken a változatlan
eredménytelenségrõl jogaink elismerésében, a másikon a saját erõnkbõl és
támogatásaink felhasználásával szakadatlanul folyó intézményépítésünkrõl és
szakosztályainkban tömörült tagjaink eredményeirõl. A kettõsség ellenére az
említett eredménytelenség csupán a valóság világos tudomásul vételében hatott,
de nem fékezhette azt, amit egyedül mi alakíthatunk: eredményre törõ munkánkat.
Ezek figyelembe vételével jelenthetjük közgyûlésünknek a következõ területeken
végzetteket:
Szervezés
Az évek során kialakult egy
jórészt azonos számú taglétszámunk, amely részt vesz munkánkban. Ez az
elhalálozások, eltávozások, újabb belépések során kialakult aktív taglétszám
számítógépes nyilvántartásunk szerint jelenleg 2657 személy (ebbõl 100 alapító
tag). Tudománymûvelési tevékenységünk elõmozdítása érdekében, amelynek
szervezési kereteit a szakosztályok biztosítják, sikerült egy kutatói és egy, a
tudományos tájékozódást szolgáló mûhelyt kialakítanunk. Az egyik intézeti
szervezésben biztosítja két tudományos kutatónk munkáját (a magyar történeti nyelvtudomány és Erdély írásos kultúrájának története tárgykörében), de a
munkahelyükön (Lãcãtuºului, Lakatos
utca 3. sz.) szervezett nyelv- és történettudományi szakkönyvtár az említett
területeken tudományos kutatóink számára is gazdag információkat nyújtó
munkahely. Ugyanide alakítjuk ki kézirattárunkat is és magyar tudományos és
mûvelõdési jellegû gyûjteményeink tárát. A másik jelentõs tudományos mûhelyünk
az elsõsorban az egyetemi hallgató tagjaink érdekében szervezett és berendezett
Jordáky Lajos-könyvtár (Haºdeu – Kõkert utca 39. sz.), ahol a névadó
könyvhagyatékán kívül a kialakított olvasóteremben a hatévi mûködésünk során
beszerzett könyvek állnak tagjaink rendelkezésére. Könyvtárainkról szólva nem
mulaszthatjuk el, hogy ne említsük meg: azoknak mind az épületeken belüli
kialakítása, mind szervezése Jakó Zsigmond professzor és munkatársai
fáradhatatlan munkájának köszönhetõ. A kutatói munka eredményeinek
nyilvánosságra hozatalához a szaktanulmányokon kívül a szóbeli közlések is
alkalmasak, akár elõadások, akár ülésszakok útján. Ez utóbbihoz teremtettünk lehetõséget
az EME-házban (Ion Ghica – Tamás András utca 12. sz.) berendezett elõadóterem
létrehozásával. Reméljük, hogy ez a fórum élénkítõen fog hatni a szakmai
elõadások és tudományos ülésszakok megszervezésében.
E helyen kell megemlékeznünk a
tavalyi jelentésünkben már jelzett, Egyesületünk életében jelentõs eseményrõl:
az Erdélyi Múzeum-Egyesület budapesti bemutatkozásáról. Az 1995. január
25–27-én a Magyar Tudományos Akadémia, a Collegium Budapest, az Europa Institut
és a Gróf Mikó Imre Alapítvány meghívására és szervezésében tartott
megbeszélések és a tudományos ülésszak nemcsak erkölcsi sikert jelentett
Egyesületünknek, hanem biztatást munkásságunk továbbviteléhez. (Mind a
budapesti bemutatkozásról, mind a tudományos ülésszakokról és szakosztályi
munkáról az Erdélyi Múzeum 1995. évi 3–4. számában közzétett eseménynaptár
tájékoztat.)
Szakosztályaink
Alapszabályaink értelmében a
tudományos munka kereteit a szakosztályok biztosítják. Munkásságukról évi
közgyûlésükön számolnak be, eredményeikrõl kiadványaik tanúskodnak, és
idõrendben számol be tevékenységükrõl az említett eseménynaptár is. Éppen ezért
jelentésünkben csak azokra a nagyobb szabású rendezvényekre térünk ki, amelyek
akár az eddigi szakosztályok kibõvítését, akár új utakat, esetleg régi
hagyományok korszerû felelevenítését jelzik. Ez utóbbihoz tartozik a II.
világháborút követõ parancsuralmi rendszer bevezetéséig rendezett hagyományos
EME-vándorgyûlések felélesztése, egyelõre szakosztályi szinten. A dicsõszentmártoni
Magyar Házban 1995. június 10-én a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi
Szakosztály által szervezett vándorgyûlés nemcsak kapcsolatainkat erõsítette a
Kis-Küküllõ mentén élõ tagtársainkkal, hanem lehetõvé tette a tájegység
kutatóinak, hogy bemutassák eredményeiket. (1996-ban Szilágysomlyón és
Székelyudvarhelyen kívánunk vándorgyûléseket tartani.) A Természettudományi és
Matematikai Szakosztály egyesületi székhelyünkön, Kolozsvárott szervezett két
olyan rendezvényt, amely messze túllépve a helyi kereteken, országos szinten
tárgyalta meg a Szakosztály egyes kutatási területein elért eredményeket és a
megoldásra váró feladatokat. Az elsõ tudományos értekezleten, 1995. október
28-án 44 elõadás hangzott el a plenáris ülésen és a Matematika–Informatika,
Környezetvédelem, Kémia, Biológia és Földtudományi osztályokban. A másik
rendezvény az Erdélyi Magyar Mûszaki Társasággal közösen szervezett
vegyészkonferencia volt. Az Orvostudományi Szakosztály vándorgyûlés jellegû,
immár V. Tudományos ülésszakát 1995. szeptember 14–18-án Marosvásárhelyen
rendezte meg. Az öt osztályban elhangzott 168 elõadás mellett a Szakosztály évi
tudományos ülésszakainak különös értéket kölcsönzött az, hogy ezeken több mint
ötszáz magyar orvos és gyógyszerész találkozik és beszéli meg a szakterület
tudományos és szervezeti kérdéseit.
Ugyancsak a szakosztályi
tevékenység eredményeihez kell sorolnunk az Orvostudományi Szakosztály újabb
szakcsoportjainak és továbbképzõ tanfolyamainak szervezését.
Az egy helyi közösségben élõ
tagtársaink közös munkálkodását szeretné szolgálni az a kezdeményezésünk, amely
lehetõvé teszi, hogy a nagyobb taglétszámú csoportjaink szervezett vezetõséggel
és saját ügyviteli szabályzatuk alapján EME fiókegyesületként végezzék
munkájukat. Éppen ez az évi közgyûlés az, amelyen elõször terjesztjük elõ a
csíkszeredai, marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmárnémeti és szilágysomlyói
csoportok megkeresését arról, hogy fiókegyesületként folytassák eddigi
tevékenységüket.
Kiadványaink
Az 1995. esztendõben is
folytattuk rendszeresen megjelenõ szakosztályi kiadványaink: az Erdélyi Múzeum (a Bölcsészet-, Nyelv- és
Történettudományi, valamint a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi
Szakosztály folyóirata), a Múzeumi
Füzetek (a Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve), az Orvostudományi Értesítõ (az
Orvostudományi Szakosztály szemléje) megjelentetését. Tervezzük, hogy 1996-ban
a Mûszaki Tudományi Füzetekben
közrebocsátjuk a Szakosztály tudományos ülésszakán elhangzott elõadásokat. Az Erdélyi Tudományos Füzetek címû
sorozatunk 221. füzete Gaal György Magyarok
utcája címû helytörténeti munkája az Apáczai Csere János Baráti Társaság és
a magyar Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium támogatásával jelent meg.
Ugyancsak az elmúlt esztendõben adtuk ki a Romániai Magyar Bibliográfiák
sorozatban a második kötetet, Romániai
Magyar Könyvkiadás 1950–1953 címmel.
Egyesületünk vállalta, hogy a
magyar Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium könyvkiadási pályázatán egyéni
támogatást nyert Gábos Zoltán: Termodinamika
(Fenomenológiai rész) és Kékedy László: Mûszeres
analitikai kémia címû munkáját kiadja. Jövõbeli nagyon nehéz, de
változatlanul elsõrendû feladatnak tekintett kiadási tevékenységünket
igyekszünk új – esetleg együttmûködési – megoldásokkal elõrevinni. Azt, hogy
nem térünk ki kiadási feladataink, a nemzeti értékeket kifejezõ munkák
támogatása elõl, éppen a lehetõségekhez mért, de fokozatosan megvalósuló
kiadási terveink is bizonyították és bizonyítják.
Ösztöndíjak
Egyesületünk két
ösztöndíjtípussal rendelkezik, és saját szaktestületei véleményezése alapján
dönt ezeknek az ösztöndíjaknak odaítélésérõl. Az elmúlt esztendõben is
lehetõségünk volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége által Egyesületünknek
juttatott öt egyéves továbbképzõ és kutatási ösztöndíjra pályázatot hirdetni. A
beérkezett pályázatok alapján egy magyar–francia szakos tanárnõ, egy
kertészmérnök, egy ortopéd orvos, egy közgazdásznõ és egy gépészmérnök kapott
ösztöndíjat. Elégtétellel értesültünk arról, hogy ösztöndíjasaink komolyan
dolgoznak, és meggyõzõdésünk szerint itthon eredményesen gyümölcsöztetik majd
tudásbeli gyarapodásukat. A másik ösztöndíjtípus az az általában két hétre
szabott kutatási ösztöndíj, amit az Europa Institut bocsátott rendelkezésünkre.
Ezt a kutatási lehetõséget eddig többnyire a társadalomtudományok
szakterületein eredményes kutatási múlttal rendelkezõ tagjainknak nyújtottuk,
éppen azért, hogy kiegészíthessék eddigi kutatómunkájukat. 1995-ben 16 tagtársunknak
juttattunk ebbõl az ösztöndíjtípusból. Ehhez az ösztöndíjtípushoz hasonlít az
az elszállásolási lehetõség, amelyet a levéltári kutatásokat végzõ tagjainknak
biztosít korlátozott idõtartamra a Magyar Országos Levéltár. 1995-ben 4
tagtársunk vette igénybe ezt az elszállásolási lehetõséget.
Más jellegû a magyar Mûvelõdési
és Közoktatási Minisztérium által biztosított két ösztöndíjforma: az 1990 óta
rendszeresített posztgraduális ösztöndíjak és a hároméves doktorandusi
ösztöndíjak. A legfeljebb 6 hónapra terjedõ posztgraduális ösztöndíjak nézetünk
szerint elsõsorban a kutatómunkát kell hogy elõsegítsék. Viszont a tudományos
szakosodást szolgáló hároméves doktorandusi ösztöndíjrendszer jó kezelésének
több kérdésben világos álláspont kialakításához kell vezetnie. Szembe kell
néznünk ugyanis azzal a ténnyel, hogy ennek az ösztöndíjformának szociális
vetülete is van. Az elhelyezkedési, érvényesülési kilátástalanságban egyetemi
végzettjeink elõtt ez is lehetõség,
hogy három évig biztosított legyen megélhetésük, továbbtanulásuk, és igen
gyakran: elõmozdíthassák letelepülésüket Magyarországon. Ez a szociális kérdés
mindenképpen megoldásra vár, de nem a tudományos fokozatok ösztöndíjait tartjuk
erre alkalmasnak. A kitelepedéseket illetõen nem az Erdélyi Múzeum-Egyesület
feladata, hogy általános véleményt fogalmazzon meg egy olyan kérdésben, amelyben
mindenki egyéni joga alapján és körülményei mérlegelésével szabadon dönthet. De
nem támogathatunk olyan lehetõséget, hogy kitelepedését akárki is a hazai
tudományos utánpótlás biztosítására szánt közpénzen oldja meg. Éppen ezért
Egyesületünk álláspontja az, és arra utasította az Ösztöndíjtanácsban részt
vevõ képviselõjét is, hogy kiemelten azokat a pályázatokat támogassa, amelyeket
hazai fiatal fõiskolai, kutatóintézeti pályázók adtak be, illetve olyanokét,
akiknek további itteni munkásságára biztosíték van. Ettõl függetlenül
fenntartjuk azt a tavalyi jelentésünkben elhangzott javaslatunkat, hogy a
doktori ösztöndíjak esetében az arra szánt pénzalapot elsõsorban a hazai
doktorandusok kutatási ösztöndíjaira kellene fordítani, a magyarországi
ösztöndíjakat viszont kizárólag a hiányszakterületekre korlátozni. A felmerült
kérdések megoldása érdekében azonban Egyesületünknek fokozottan foglalkoznia
kell a jól képzett fiatal szakemberek itthoni elhelyezésének megkönnyítésével,
ennek érdekében kapcsolatot kell teremtenünk a potenciális munkaadók és a
hazakészülõ friss doktorok között.
Adományok, támogatások
Tagjaink és pártolóink az 1995.
év folyamán is számos adománnyal járultak hozzá Egyesületünk munkásságának
elõsegítéséhez. Jelentésünkben nem térhetünk ki minden pénzbeli és fõleg
könyvadományra. Ezeket egyénileg rendre megköszönjük – a könyvadományokat
leltározásuk után –, és meg fogjuk találni a módját, hogy adományozóink nevét
jegyzékben tüntessük fel. Addig is azokat említhetjük meg, akik berendezést, felszerelési
tárgyakat adományoztak Egyesületünknek. A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti
Orvostudományi Intézete két diavetítõt, Gróf Bethlen Miklós Bécsbõl egy
táskaírógépet, Adamik Béla tanár egy Controll-típusú számítógépet, dr. Ritoók
Zsigmondné egy könyvtári-olvasótermi lámpát, dr. Varga Péter Pál osztályvezetõ
fõorvos pedig egy Panasonic telefon- és faxkészüléket adományozott Egyesületünknek.
Az Országos Széchényi Könyvtár és
a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára folyamatosan látja el könyvtárunkat a
legújabb szakmunkákkal.
Egyesületünk fenntartását és
mûködését jórészt a nyílt pályázatok alapján kapott támogatások is biztosítják.
Ezen a téren elsõként az Illyés Közalapítványt említjük, amellyel a kért támogatások
elszámolását illetõen is kifogástalan kapcsolataink vannak. Pályázat útján a
Soros Alapítványtól egy számítógépet kaptunk.
Mind az említett, mind a meg nem
nevezett adományozóinknak ezen az úton is megköszönjük önzetlen támogatásukat.
Ingatlanok, székhelybérlemények
A fõtéri Wass Otília házért folyó
perünkben a törvényszék elutasította keresetünket. Külön fejezetet igényelne ez
az egész perfolyam ítéleteivel és fõleg indoklásaival együtt, amelyek majdani
jogtörténészeink számára szolgáltatnak épületes adatokat a jelenlegi jogrendet
és alkalmazott szemléletet illetõen. Jóllehet nem fogadhatjuk el a hozott
ítéleteket, a polgári jogállam törvénykezõ erkölcsének megfelelõen – amelyet
változatlanul igénylünk – nem szándékozunk ezt az ügyet utcára vinni,
hangoskodások tárgyává tenni, hanem a törvényes utat követve az ítéletet alapos
indokok alapján megfellebbezzük, és a jogorvoslatot akár nemzetközi szinten is
igénybe vesszük.
Örvendetes eredményekrõl is
beszámolhatunk. Mind az EME-házban (Ion Ghica – Tamás András utca 12. sz.),
mind a Lakatos utcai kutatóintézetben, mind a Jordáky-könyvtárban a tatarozási
és berendezési munkálatok befejezõdtek, és ezeket az ingatlanokat átadhattuk
rendeltetésüknek. Ennek megfelelõen az EME-ház elõadóterme használható,
szakosztályaink egy része itt kapott otthont, a Jordáky-könyvtár pedig
megkezdte mûködését. Mindez új lehetõségeket és fõleg fiataljainknak lendületet
biztosít munkásságukban.
Marosvásárhelyi lakrészünket az
Orvostudományi Szakosztály használja, szilágysomlyói ingatlanunkat pedig ottani
csoportunk gondozza. A Szentegyház (Iuliu Maniu) utcai és a Rhédey házbeli
bérleményeinket továbbra is használjuk.
Kapcsolatok, együttmûködések
Az elmúlt esztendõkben kialakult
kapcsolatainkat és együttmûködéseinket továbbfejlesztjük. A kialakított
együttmûködés eredményeként 1995. november 11-én a Babeº–Bolyai Tudományegyetem
Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke és Egyesületünk közös szervezésében tartottuk
meg a Gyarmathi Sámuel Emlékülést, részt vettünk a március 20–25-én Tusnádon
megrendezett, a mûemlékek rehabilitálásának elméleti és gyakorlati kérdéseirõl
szervezett nemzetközi tudományos ülésszakon és a „Tornyot raktam” ifjúsági
mûemlékvédelmi konferencián. Kapcsolataink továbbfejlesztése mind az országban,
mind a határokon túl állandó törekvéseink egyike, megvalósítására pedig az
egyesületi, szakosztályi kapcsolatokon kívül a tagjaink különbözõ
rendezvényeken való részvételének útját is támogatjuk. Egyesületünk tagjai
ugyanakkor részt vettek mindazokon a közéleti rendezvényeken, amelyek
közösségünk érdekeit szolgálják.
Tisztelettel kérjük a fentiek
tudomásul vételét és jelentésünk elfogadását.