|
Erdélyi Múzeum - 59. kötet, 1997. 1-2.füzet
Bereczki András
Románia népesedésének
helyzete a statisztikai adatok tükrében
Az ország népessége tájegységek szerint
Románia összterülete 1994-ben
238 391 km2 volt.[1]
Az ország földrajzi és történelmi adottságainak következtében három tájegységre
osztható: Moldva, Havasalföld és Erdély.
a) A Keleti-Kárpátoktól keletre
elterülõ Moldva 8 vármegyét foglal magába; területük 46 173 km2,
az ország összterületének 19,3%-a.
b) A Déli-Kárpátok és a Duna
közötti terület Havasalföld (benne Olténia, a szûkebb értelemben vett
Havasalföld vagy Munténia és Dobrudzsa). Havasalföld kiterjedése 91 925 km2,
az ország összterületének 38,6%-a; l6 megyét és Bukarest körzetét foglalja
magába.
c) Erdély területén ma l6 megye
van, beleértve a történelmi Erdélyt és az attól nyugatra esõ részeket, a
Partiumot. E terület a Kárpátok ívén belül élesen elkülönül az ország többi
részétõl, attól nyugatra fekszik, összterülete pedig 100 293 km2,
az ország összterületének 42,1%-a.
Ezek után
vizsgáljuk meg az ország összlakosságának és az említett tájegységek
népességének növekedését a mindenkori elõbbi népszámláláshoz viszonyítva
(1.táblázat):
A
népszámlálás idõpontja |
Össz-lakosság |
% |
Moldva |
% |
Havas-
alföld |
% |
Erdély |
% |
|
|
1930.12.29.
|
14 280 729
|
100
|
2 839 526
|
19,9
|
5 921 046
|
41,4
|
5 520 157
|
38,7
|
|
növekedés:
|
1 591 895
|
11,1
|
167 537
|
5,9
|
1 208 740
|
20,4
|
215 618
|
3,9
|
|
1948.01.25.
|
15 872 624
|
100
|
3 007 063
|
18,9
|
7 129 786
|
44,9
|
5 735 775
|
36,2
|
|
növekedés:
|
1 616 827
|
10,2
|
497 478
|
16,5
|
636 696
|
8,9
|
482 652
|
8,4
|
|
1956.02.21.
|
17 489 451
|
100
|
3 504 541
|
20,0
|
7 766 482
|
44,4
|
6 218 427
|
35,6
|
|
növekedés:
|
1 613 713
|
9,2
|
465 326
|
19,2
|
653 259
|
8,4
|
495 128
|
8,0
|
|
1966.03.15.
|
19 103 163
|
100
|
3 969 867
|
20,8
|
8 419 741
|
44,1
|
6 713 555
|
35,1
|
|
növekedés:
|
2 456 747
|
12,9
|
432 931
|
10,9
|
1 237 142
|
14,7
|
786 674
|
11,7
|
|
1977.01.05.
|
21 559 910
|
100
|
4 402 798
|
20,4
|
9 656 883
|
44,8
|
7 500 229
|
34,8
|
|
növekedés:
|
1 250 125
|
5,8
|
404 076
|
9,2
|
660 744
|
6,8
|
185 305
|
2,5
|
|
1992.01.07.
|
22 810 035
|
100
|
4 806 874
|
21,1
|
10 317 627
|
45,2
|
7 685 534
|
33,7
|
|
növekedés 1930–1992-ben:
|
8 529 306
|
59,7
|
1 967 348
|
69,3
|
4 396 581
|
74,3
|
2 165 377
|
39,2
|
|
növekedés
1948–1992-ben:
|
6 937 411
|
43,7
|
1 799 811
|
59,8
|
3 187 841
|
44,7
|
1 949 759
|
34,0
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A táblázat szemlélteti az ország
lélekszámának alakulását a tárgyalt 62 esztendõ alatt. Eszerint Románia
lakossága több mint 8,5 millióval, közel 60%-kal, az 1948–1992 között eltelt
mintegy 44 év alatt pedig 7 millióval (43,7%-kal) növekedett. Mindkét idõszakban
a növekedés Moldva megyéiben volt a legnagyobb (69,3, illetve 59,8%), jórészt a
természetes szaporulat eredményeként. A legkisebb növekedés Erdélyben
figyelhetõ meg, csupán 39,2%, illetve 34,0%. Ennek elsõdleges oka egyrészt a
kisebb természetes szaporulat, másrészt a kivándorlás.
A tájegységek
és a népesség közti arányokat 1930-ban és 1992-ben az alábbi népsûrûségi
megoszlás jellemzi (2. tábázat):
Románia |
Összesen |
% |
Moldva |
% |
Havasalföld |
% |
Erdély |
% |
|
|
területe km2
|
238391
|
100
|
46173
|
19,4
|
91925
|
38,5
|
100293
|
42,1
|
|
lakossága 1930-ban
|
14280729
|
100
|
2839526
|
19,9
|
5921046
|
41,4
|
5520157
|
38,7
|
|
és 1992-ben
|
22810035
|
100
|
4806874
|
21,1
|
10317627
|
45,2
|
7685534
|
33,7
|
|
népsûrûsége 1930-ban
|
60/km2
|
|
61,5/ km2
|
|
65,0/km2
|
|
55/km2
|
|
|
népsûrûsége 1992-ben
|
96,3/km2
|
|
104/ km2
|
|
112/km2
|
|
77/km2
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A fenti adatokból kitûnik, hogy az ország
területén a tájegységek közül Havasalföldön volt a legnagyobb a népsûrûség
(amit a fõváros lakosságának rohamos növekedése indokolt), a legkisebb viszont
Erdélyben (ennek oka fõleg a hegyvidékek ritkán lakott volta).
Az országban a legnagyobb
népszaporulat az észak-moldvai megyékben figyelhetõ meg, ahol ez 7,7 és 21,7
ezrelék között ingadozott. Havasalföldön és Erdélyben – Arad és Temes megyéket
kivéve – majdnem azonos szinten változott. Arad megyében például 1969-ben
csupán 2,8 ezrelék volt, 1975-tõl kezdve viszont majdnem minden évben negatív
szinten mozgott. A Székelyföldön, Hargita, Kovászna és Maros megyében 1969-ben
még 13,4, 12,4 és l3,8 ezrelék volt, azonban az ország általános irányulásának
megfelelõen 1990-ben már csupán 3,6, 4,3 és 2,8 ezrelék (jelentõsebb szaporulat
figyelhetõ meg viszont a cigányság soraiban).
Láttuk, hogy a természetes
szaporulat országosan állandó és fokozatosan csökkenõ irányzatú, amit a
statisztikai évkönyvek részletesen feltüntetnek. Így pl. 1930-ban még 14,8
ezrelék, 1940-ben 7,1, 1950-ben 10,4, 1970-ben 11,6, 1980-ban 8,7, 1990-ben már
csupán 3,0, 1992-ben –0,2, 1993-ban pedig –0,6 ezrelék volt. A negatív
szaporulat, valamint a késõbbiekben elemzett kivándorlások következtében az
ország lakossága az utóbbi években folyamatosan csökkent. Az 1992-es
népszámlálás adatai szerint 22 810 035 volt az ország összlakossága,
1993. július 1-én viszont már csupán 22 755 260, ami 54 778
lélekkel jelent kevesebbet.
Jelentõs
változások történtek 1930–1993 között a városi és falusi lakosság közötti
megoszlásban is (3. táblázat):
Idõpont |
Összlakosság |
% |
Városi lakos |
% |
Falusi lakos |
% |
1930. 12. 29
|
14 280 729
|
100
|
3 051 253
|
21,4
|
11 229 476
|
78,6
|
növekedés:
|
1 591 895
|
11
|
661 886
|
21,7
|
930 009
|
8,3
|
1948. 01. 25.
|
15 872 624
|
100
|
373 139
|
23,4
|
12 159 485
|
76,6
|
növekedés:
|
1 616 826
|
10,2
|
1 760 125
|
47,4
|
-144 299
|
-1,2
|
1956. 02. 21.
|
17 489 450
|
100
|
5 474 264
|
31,3
|
12 015 186
|
68,7
|
növekedés:
|
1 613 713
|
9,2
|
1 831 450
|
33,5
|
-217 737
|
-1,8
|
1966. 03. 15.
|
19 103 163
|
100
|
7 305 714
|
38,2
|
11 797 449
|
61,8
|
növekedés:
|
1 149 378
|
6,0
|
159 097
|
2,2
|
990 281
|
8,4
|
1970. 07. 1.
|
20 252 541
|
100
|
7 464 811
|
36,9
|
12 787 730
|
63,1
|
növekedés:
|
1 948 846
|
9,6
|
2 706 807
|
36,3
|
-757 961
|
-5,9
|
1980. 07. 1.
|
22 201 387
|
100
|
10 171 618
|
45,8
|
12 029 769
|
54,2
|
növekedés:
|
553 873
|
2,5
|
2 234 586
|
22,0
|
-1 680 713
|
-14,0
|
1993. 07. 1.
|
22 755 260
|
100
|
12 406 204
|
54,5
|
10 349 056
|
45,5
|
növekedés
1930–1993 között:
|
8 474 531
|
59,3
|
9 354 951
|
|
-880 420
|
-7,8
|
A fenti táblázat
adatai szerint az 1930 és 1993 között eltelt 62 és fél év alatt Romániában a
városi lakosság arányszáma 21,4%-ról 54,5%-ra növekedett, a falusi lakosságé
pedig 78,6%-ról 45,5%-ra csökkent, azaz az ország lakosságának döntõ többsége
napjainkban már városokban él.
A fenti idõszakban (1930–1992) az
ország lakosságának lélekszáma közel 8,5 millióval nõtt; ennek keretében a
városi lakosság több mint 9 millióval gyarapodott, míg a falusi lakosság közel
900 000-rel fogyott. A városi lakosság gyarapodásában az is benne
foglaltatik, hogy egyes növekvõ számú településeket városnak nyilvánítottak,
másrészt nagyobb városokhoz tartozó falvakat közigazgatásilag városhoz
csatolták.
A városi lakosság lélekszámának
gyors növekedéséhez döntõ mértékben az ún. „szocialista iparosítás” járult
hozzá, amelynek során gyakran egyes városokat a túlnépesedett falvakból
beözönlõk tömegei duzzasztottak fel. Az új ipari létesítményekben alkalmazottak
tízezrei számára új lakótelepeket, nemegyszer új városnegyedeket építettek.
Egyes
vélemények szerint a meglévõ városok növekedésének, valamint újabb városok
létrejöttének elsõdleges oka – több mint háromnegyed részben – az újkeletû
„vándormozgalom”-ban keresendõ. Ugyanakkor a városok népességgyarapodása –
mintegy 20–25%-ban – közigazgatási intézkedések következménye. A
peremközségeket is ideszámítva ez az arányszám valószínûleg eléri a 25–30%-ot
is (4. táblázat):[2]
Év |
Erdély összlakossága
1000 fõben |
Ebbõl városi
lakos |
% |
Városok
száma |
1910
|
5258
|
683
|
13
|
41
|
1930
|
5548
|
963
|
17,2
|
49
|
1948
|
5761
|
1113
|
19,3
|
52
|
1956
|
6232
|
1754
|
28,1
|
79
|
1966
|
6720
|
2371
|
35,3
|
90
|
1977
|
7500
|
3559
|
47,4
|
112
|
1985
|
7916
|
4299
|
54,3
|
112
|
1993
|
7686
|
4370
|
56,9
|
117
|
Miután országos
szinten megvizsgáltuk, a következõkben nézzük meg, hogy a városi és falusi
lakosság számszerû megoszlása miként alakult Erdélyben. [3]
Összehasonlítva Erdély városi
lakosságának arányszámát az országos átlaggal, kiderül, hogy 1966-ig annál
kisebb méretû volt ugyan, az utána következõ években viszont túlhaladta azt.
Így pl. 1977-ben Erdély városi lakosságának arányszáma 47,42 volt az országos
45,8%-kal szemben.
Az elõbb vázolt városi
növekedésnek megfelelõen alakult a mezõgazdaságban és a foglalkozások más
területén (ipar, kereskedelem stb.) dolgozók egymáshoz viszonyított arányszámának
országos átlaga is. Így pl 1950-ben a lakosságnak csupán 12%-a dolgozott az
iparban és 74,3%-a a mezõgazdaságban, 1993-ban viszont a mezõgazdaságban
dolgozók arányszáma az összlakossághoz viszonyítva 35,9%-ra csökkent.
Az 1994. évi statisztikai évkönyv
adatai szerint 1993 végén Románia összterületébõl 14 793 100 ha
mezõgazdasági terület volt (62%) és 6 367 000 ha (27%) erdõ. A
mezõgazdasági földmennyiségbõl szántóföld 9 341 500 ha (39%), rét és
legelõ 4 851 900 (20,3%), szõlõ és gyümölcsös 599 700 ha (2,5%)
kiterjedésû volt.
A földmûvelõ lakosság lélekszáma
jelenleg kb. 8 millióra tehetõ (4 tagú családot feltételezve kb. 2 millió
családdal számolhatunk). Egy mezõgazdaságban dolgozó családra – durván számítva
– kb. 4,7 ha szántó és 7,4 ha mezõgazdasági terület jut. Az 1996. évi
statisztikai évkönyv adatai szerint Románia összlakossága 1995. július 1-én
22 680 951 lélek volt. Ebbõl aktív lakos volt 9 493 000
(41,9%), mezõgazdasági aktív lakos pedig 3 245 000 (34,7%).[4]
Összehasonlításképpen említjük, hogy az egykori Szovjetunió lakosságának
18,6%-át, Lengyelországénak 26,7%-át, Magyarországénak 19%-át tekintették
földmûvesnek. Az Amerikai Egyesült Államokban 1992-ben a lakosság 2,8%-a,
Angliában 2,1%-a, Németországban 1990-ben 5,4%-a, Japánban pedig 1992-ben
6,4%-a dolgozott a mezõgazdaságban.
A fenti
adatokból kirajzolódó összképet az 5. táblázat szemlélteti.
Ország |
Mezõgazdasági |
Egy négytagú családra jut |
Összesen |
|
lakosság %-ban |
szántó |
legelõ és kaszáló |
|
Románia |
35,9 |
4,7 ha |
2,4 ha |
7,1 |
Lengyelország |
26,7 |
5,6 ha |
1,6 ha |
7,2 |
Magyarország |
19,0 |
10,7 ha |
2,5 ha |
13,2 |
Szovjetunió |
18,6 |
17,2 ha |
24,0 ha |
41,2 |
Egyesült Államok |
2,9 |
104,0 ha |
132,0 ha |
236,0 |
Anglia |
2,1 |
22,0 ha |
37,0 ha |
59,0 |
Németország |
5,4 |
12,0 ha |
5,0 ha |
17,0 |
Japán |
6,4 |
2,3 ha |
0,3 ha |
2,6 |
A fenti adatok
alapján következtethetünk a szántóföld és általában a mezõgazdasági munkálatok
gépesítési lehetõségeire, valamint a munka termelékenységének és a különbözõ
termékek önköltségi árának alakulására.
Az ország nagyobb városainak fejlõdése
Románia
népesedési viszonyait vizsgálva, vessünk egy pillantást elõször az ország
nagyobb városainak fejlõdésére az 1930–1993 közötti idõszakban (6. táblázat):
|
1930
|
1948
|
%
|
1956
|
%
|
1971
|
%
|
1981
|
%
|
1993
|
%
|
1930–1993
|
1948–1993
|
Bukarest
|
636040
|
1019807
|
60
|
1177661
|
16
|
1489328
|
26
|
1929360
|
30
|
2066723
|
7
|
225
|
209
|
Constanþa
|
59164
|
78586
|
33
|
99676
|
27
|
176234
|
77
|
298866
|
70
|
348985
|
17
|
490
|
344
|
Craiova
|
63215
|
84574
|
34
|
96897
|
15
|
179361
|
85
|
239651
|
34
|
303633
|
27
|
380
|
259
|
Ploieºti
|
79249
|
95632
|
21
|
114544
|
20
|
165723
|
45
|
219890
|
33
|
254304
|
16
|
221
|
165
|
Összesen
|
201628
|
258792
|
28
|
311117
|
20
|
521318
|
68
|
758407
|
46
|
906922
|
20
|
350
|
250
|
Bacãu
|
31138
|
34461
|
11
|
54138
|
57
|
95576
|
77
|
156246
|
63
|
206995
|
32
|
564
|
500
|
Iaºi
|
102872
|
94075
|
-9
|
112977
|
20
|
187966
|
66
|
279753
|
49
|
337643
|
21
|
228
|
259
|
Összesen
|
134010
|
128536
|
-4
|
167115
|
30
|
283542
|
70
|
435999
|
54
|
544638
|
25
|
306
|
324
|
Arad
|
77181
|
87281
|
13
|
106460
|
22
|
135070
|
27
|
181960
|
35
|
188009
|
3
|
144
|
115
|
Brassó
|
59232
|
82984
|
40
|
123834
|
49
|
185259
|
50
|
320168
|
73
|
324104
|
1
|
447
|
290
|
Kolozsvár
|
100844
|
117915
|
17
|
154723
|
31
|
205445
|
33
|
289808
|
41
|
321850
|
11
|
219
|
172
|
M.-Vásárh.
|
38517
|
47043
|
22
|
65194
|
39
|
103796
|
59
|
141262
|
36
|
165502
|
17
|
329
|
252
|
Nagybánya
|
13904
|
20959
|
51
|
35920
|
71
|
79992
|
123
|
123256
|
54
|
150018
|
22
|
979
|
616
|
Nagyvárad
|
92687
|
82282
|
-11
|
98950
|
20
|
133802
|
41
|
192644
|
38
|
221559
|
15
|
139
|
169
|
Szeben
|
49345
|
60600
|
23
|
90475
|
49
|
121394
|
34
|
164150
|
35
|
168619
|
3
|
242
|
178
|
Temesvár
|
91580
|
111987
|
23
|
142257
|
27
|
195470
|
37
|
288237
|
47
|
325359
|
13
|
255
|
191
|
Torda
|
20073
|
25905
|
29
|
33614
|
30
|
51185
|
52
|
58705
|
15
|
62088
|
6
|
209
|
140
|
Összesen
|
543363
|
636956
|
17
|
851427
|
34
|
1217403
|
43
|
1760190
|
49
|
1927148
|
9
|
255
|
209
|
A 6. táblázatban
a statisztikai évkönyvek adatai alapján Románia 15 nagyobb városának
lélekszámát tüntettük fel a jelzett években. A városok lakosságára vonatkozó
adatok egyrészt a jelzett években végrehajtott népszámlálások eredményét,
másrészt a természetes szaporulat és bevándorlások nyomán bekövetkezett
népességnövekedést tükrözik. Két város esetében (Iaºi és Nagyvárad)
1930 és 1948 között csökkent a lakosság összlétszáma, egész idõszakunkban azonban
itt is gyarapodott.
Nem számítva az ország fõvárosát,
a legjelentõsebb növekedés a három felsorolt havasalföldi városban (Constanta,
Craiova, Ploiesti) figyelhetõ meg (350%). Hasonlóképpen nagyméretû volt két
moldvai városban (Bacãu, Iaºi – 306%). A vizsgált
idõszakban Erdély területén a nagyvárosok sorában Brassóban figyelhetõ meg a
legnagyobb arányú növekedés (447%), amely azonban az 1981-et követõ l2 év alatt
már csupán 1%-ra szállott alá. Az ország összes városai közül a leggyorsabb
Nagybánya növekedése volt, ahol a lakosság lélekszáma 1930–1993 között több
mint tízszeresére szaporodott: a növekedés fõleg 1948–1993 között nagyarányú
(616%).
Bukarest lakosságának növekedése
idõszakunkban több mint egymillió. Lévén azonban, hogy itt a természetes
szaporulat inkább mérsékeltnek nevezhetõ, a növekedés csaknem teljes mértékben
a bevándorlásnak köszönhetõ. Ugyanezt állíthatjuk Temesvárról és Aradról is.
1930-ban a fõváros után Iaºi
volt a legnagyobb város (102 872), szorosan utána következett Kolozsvár
100 844 lakossal. 1993-ra a városok népesség szerinti sorrendje erõsen
megváltozott. A fõvárostól eltekintve Constanta az elsõ 348 985 lakossal,
utána következik Iaºi 337 643, majd Temesvár 325 359,
Brassó 324 104 és Kolozsvár 321 850 lakossal. Országos szinten tehát
Kolozsvár a 6. helyre szorult vissza.
Az ország lakosságának nemzetiségi megoszlása
A következõkben vizsgáljuk meg Románia
lakosságának nemzetiség és anyanyelv szerinti megoszlását (7. táblázat):
Népszámlálás |
1930 |
% |
1956 |
% |
% |
1977 |
% |
% |
1992 |
% |
% |
Összlakosság |
14280729 |
100 |
174894450 |
100 |
22,5 |
21559910 |
100 |
23,3 |
22810035 |
100 |
5,8 |
Román anyanyelvû |
11360137 |
79,5 |
15080686 |
86,2 |
32,8 |
19282856 |
89 |
27,2 |
20683406 |
90,7 |
7,3 |
Román nemzetiségû |
11118170 |
77,8 |
14996114 |
85,7 |
34,9 |
18997407 |
88,1 |
26,2 |
20408280 |
89,5 |
7,4 |
Magyar anyanyelvû |
1552563 |
10,9 |
1653700 |
9,5 |
6,5 |
1720630 |
7,5 |
4,0 |
1639135 |
7,2 |
-4,7 |
Magyar nemzetiségû |
1423459 |
10,0 |
1587675 |
9,1 |
11,5 |
1712853 |
7,9 |
8,0 |
1624959 |
7,1 |
-5,1 |
Német anyanyelvû |
636144 |
4,5 |
395374 |
2,3 |
-37,8 |
346871 |
1,6 |
-12,3 |
98530 |
0,4 |
-71,6 |
Német nemzetiségû |
633488 |
4,4 |
384708 |
2,2 |
-39,3 |
348797 |
1,7 |
-6,7 |
119462 |
0,5 |
-65,8 |
Zsidó jiddis nyelvû |
259812 |
1,8 |
34337 |
0,2 |
-86,8 |
3429 |
x |
-90,0 |
964 |
x |
-71,9 |
Zsidó nemzetiségû |
451892 |
3,2 |
146264 |
0,8 |
-67,6 |
24667 |
0,1 |
-83,1 |
8953 |
x |
-63,7 |
Cigány anyanyelvû |
89882 |
0,6 |
66882 |
0,4 |
-25,6 |
77373 |
0,4 |
15,6 |
116635 |
0,7 |
50,7 |
Cigány nemzetiségû |
242656 |
1,7 |
104216 |
0,6 |
-57,0 |
227398 |
1,1 |
118,2 |
401087 |
1,8 |
76,4 |
Egyéb anyanyelvû |
382084 |
2,7 |
258471 |
1,4 |
-32,4 |
228751 |
1,1 |
-11,8 |
221365 |
1,0 |
-3,2 |
Egyéb nemzetiségû |
411064 |
2,9 |
270473 |
1,6 |
-34,2 |
235243 |
1,1 |
-13,9 |
247064 |
1,1 |
5,0 |
A táblázat
adataiból kitûnik, hogy az ország összlakossága fokozatosan növekedett:
1930–1956 között 22,5%-kal, 1956–1977 között 23,3%-kal, 1977–1992 között
5,8%-kal, ami évi 0,39%-os gyarapodási ütemnek felel meg. Láttuk, hogy az
1930–1992 között eltelt 62 év alatt a gyarapodás kb. 8,5 millió, azaz 59,7%-os
volt. A román anyanyelvûek 9,3 millióval (82,1%-kal), a román nemzetiségûek
pedig 9,29 millióval (83,6%-kal) voltak többen 1992-ben, mint 1930-ban. Ezzel
szemben a magyar anyanyelvûek lélekszáma 62 év alatt csupán 86 000-rel
(5,6%-kal), a magyar nemzetiségûeké pedig 200 000-rel (14,2%-kal)
növekedett.
Mind a német anyanyelvûek, mind a
német nemzetiségûek lélekszáma még tragikusabb mértékben csökkent: 1930-hoz
viszonyítva több mint 500 000-rel. Noha a természetes szaporulat is nagyon
alacsony volt, a szász és sváb lakosság ilyen méretû, fokozatos apadása
elsõsorban a tömeges kivándorlásnak tulajdonítható.
A zsidóság helyzete szinte azonos
a németekével. Több mint 450 000 zsidó gyakorlatilag eltûnt Romániából. Az
1930–1956 közötti 26 év alatt számuk – egyrészt a holocaust, másrészt a
kivándorlás következtében – mintegy 300 000-rel csökkent. 1956-ban még
146 264 zsidó nemzetiségû polgár élt az országban. Közülük a legtöbben
utóbb kivándoroltak Izraelbe, sokan az Amerikai Egyesült Államokba vagy más
országba.
A fenti nemzetiségekkel szemben
nagymértékben megnövekedett a cigányság lélekszáma, mégpedig 1977 és 1992
között anyanyelv szerint 39 000-rel (50,7%-os gyarapodás), nemzetiség
szerint pedig csaknem 175 000-rel (76,4%). Egyes vélemények szerint azonban
számuk a kimutatottnál sokkal nagyobb, mert a népszámlálások alkalmával nagyon
sokan közülük más nemzetiségûeknek vallották magukat.
Nagyobb arányban csökkent a más
nemzetiségûek (törökök, tatárok, szerbek, szlovákok, oroszok, ukránok stb.)
lélekszáma. Ezeknek száma anyanyelv szerinti összesítésben több mint
160 000-rel (41,8%), nemzetiség szerint pedig 164 000-rel (39,9%)
fogyott (62 év alatt). 1977-tõl számítva 1992-ig a más anyanyelvûek lélekszáma
3,2%-kal fogyott, a más nemzetiségûeké viszont 5%-kal növekedett. A más
anyanyelvûek és nemzetiségûek állandó csökkenését az adott idõszakban egyrészt
a kivándorlás (pl. a törökök esetében), másrészt a többségi nemzetbe való
beolvadás indokolja.
Az 1992-es népszámlálás végleges
adatainak megfelelõen 1 624 000 magyar nemzetiségû lakosból 6747 élt
Moldvában, 14 514 pedig Havasalföldön (fõleg Bukarestben), Erdélyben pedig
1 603 698 lélek.
Az 1977-ben és 1992-ben végzett
népszámlálások szerint l5 év alatt Erdély összlakossága közel 210 000-rel
(2,8%) gyarapodott. A már említett 0,4%-os országos átlaggal szemben ez 0,2%-os
növekedésnek felel meg. A további elemzésekbõl az is kiderül, hogy a román
nemzetiségû lakosság arányszáma 1977 és 1992 között l6-ból 14 megyében
kisebb-nagyobb mértékben növekedett, kettõben viszont csökkent. Mégpedig
Beszterce-Naszód megyében 90,6%-ról 90,4%-ra, Szilágy megyében pedig 73,5%-ról
72,3%-ra esett.
Kivéve Hargita és Kovászna
megyét, a többi megyékben a magyarság lélekszáma fogyott.
Erdély népessége
A
következõkben megvizsgáljuk külön is Erdély népességének nemzetiségek szerinti
megoszlását az 1910–1992 közötti idõszakban (8. táblázat)[5]:
Népszámlálás |
1910 |
% |
1920 |
% |
% |
1941 |
% |
% |
1992 |
% |
% |
Összlakosság |
5258452 |
100 |
5114124 |
100 |
-0,03 |
5910158 |
100 |
15,6 |
7711704 |
100 |
30,5 |
Román |
2829487 |
53,8 |
2930120 |
57,3 |
3,6 |
3304030 |
55,9 |
12,8 |
5671234 |
73,5 |
71,6 |
Magyar |
1662699 |
31,6 |
1305753 |
29,5 |
-21,5 |
1743713 |
29,5 |
33,5 |
1603698 |
20,8 |
-8,6 |
Német |
564697 |
10,8 |
539427 |
10,6 |
-4,5 |
535326 |
9,1 |
-0,8 |
108933 |
1,4 |
-79,7 |
Egyéb |
201569 |
3,8 |
338824 |
6,6 |
68,4 |
327089 |
5,5 |
-3,5 |
330839 |
1,3 |
1,1 |
A fenti táblázat
tartalmazza a népesség nemzetiség szerinti megoszlását, mindenik százalékos
arányszámát, valamint az idõszakonkénti növekedést vagy fogyást.
Az 1910–1920 közötti idõszakban
Erdély összlakossága 114 328 lélekkel, a magyar nemzetiségûeké pedig
356 946 személlyel fogyott. A román és egyéb nemzetiségû lakosság lélekszáma
237 880-nal növekedett. A fogyás oka az elsõ világháború veszteségeiben
keresendõ.
Váraljai Csocsán Jenõ, Thirring
Lajosra hivatkozva, az Erdélybõl menekültek lélekszámát 1920 végéig
154 276 fõre teszi. A következõ négy év folyamán még 42 759 menekült
hagyta el Romániát, összesen tehát 197 036 fõre (kerek számban
200 000) tehetõ mindazok – feltételezhetõen magyar nemzetiségûek –
lélekszáma, akik a határok és a politikai helyzet változása következtében
Erdélybõl eltávoztak. [6]
Az Magyar Országos Menekültügyi
Hivatal nyilvántartása szerint 1918–1924 között 197 000 magyar távozott
Romániából Magyarországra, ezeket 1924–1940 között további 169 000
követte. Összesen tehát több mint 366 000-re tehetõ azoknak a bizonyára
magyar nemzetiségûeknek a száma, akik a hatalomváltozás után elhagyták Erdélyt.[7]
A 8. táblázat adatai szerint az
1918–1920 közötti idõszakban a magyar nemzetiségû lakosság száma kereken 357
ezerrel csökkent. Feltételezhetõ, hogy az elsõ világháború után kb. ennyien
távozhattak Erdélybõl, egy részük azonban az akkor befejezõdött háború áldozata
volt. Az 1910. évi magyar és 1930. évi román népszámlálás adatai közötti
különbség a magyar anyanyelvûekre vonatkozólag kereken számítva 110 000, a
magyar nemzetiségûekre vonatkozólag pedig 239 000.
Az egymástól bizonyos mértékben
eltérõ és gyakran egymásnak ellentmondó statisztikai adatok miatt csak
hozzávetõlegesen állapítható meg, hogy 1918 és 1920 között hány magyar
nemzetiségû személy távozott Magyarországra vagy a világ más tájaira. A
táblázat adatai szerint az Erdélyben élõ magyar lakosság lélekszáma 1992-ben
59 000-rel, a Kárpátokon túli területen Romániában élõké pedig
37 740-nel volt kevesebb, mint 1910-ben. Ugyanakkor az összlakosság közel
2,5 millióval, a román nemzetiségû lakosság pedig 2 841 000-rel
növekedett.
A
továbbiakban Varga E. Árpád adatai alapján vessünk egy pillantást az erdélyi
városok összlakosságának megoszlására a román, magyar, német és többi
nemzetiségek szerint az 1910-1977 közötti idõszakban, 1000 lélekben számítva
(9. táblázat)[8]:
Évek |
Összlakosság |
Román |
% |
Magyar |
% |
Német |
% |
Egyéb |
% |
1910 |
683 |
191 |
17,7 |
441 |
64,6 |
105 |
15,4 |
16 |
2,3 |
1930 |
963 |
331 |
34,4 |
432 |
44,8 |
130 |
13,5 |
70 |
7,3 |
1948 |
1119 |
562 |
50,2 |
437 |
39,0 |
80 |
7,2 |
40 |
3,6 |
1956 |
1754 |
989 |
56,4 |
592 |
33,8 |
146 |
8,3 |
27 |
1,5 |
1966 |
2620 |
1698 |
64,8 |
721 |
27,5 |
167 |
6,4 |
34 |
1,3 |
1977 |
3559 |
2515 |
70,7 |
821 |
23,1 |
157 |
4,4 |
66 |
1,8 |
A táblázat
adatai világosan szemléltetik az erdélyi városok román nemzetiségû lakosságának
gyors növekedését, ugyanakkor a magyar és német nemzetiségûek arányszámának
évrõl évre érvényesülõ, fokozott ütemû csökkenését. Minden bizonnyal az 1977
utáni években a folyamat tovább tartott és a magyar lakosság részaránya és
lélekszáma egyre inkább apadó tendenciájú, ugyanakkor a román népességé
fokozatosan növekedett.
Varga E.
Árpád adatai szerint Erdély nagyobb városaiban a magyarság lélekszáma és az
összlakossághoz viszonyított %-os megoszlása 1910 és 1977 között az alábbiak
szerint alakult (10. táblázat)[9]:
Város |
1910 |
% |
1930 |
% |
1956 |
% |
1977 |
% |
Arad |
46 100 |
73,0 |
41 200 |
53,3 |
37 600 |
35,3 |
34 300 |
20,0 |
Brassó |
17 800 |
43,4 |
25 000 |
42,2 |
24 200 |
19,5 |
34 000 |
13,2 |
Kolozsvár |
50 700 |
83,4 |
54 800 |
54,3 |
77 800 |
50,3 |
85 400 |
32,5 |
Marosvásárhely |
22 800 |
83,4 |
25 400 |
65,8 |
50 200 |
77,0 |
81 800 |
62,8 |
Nagybánya |
10 000 |
77,6 |
5 800 |
41,5 |
16 700 |
46,6 |
25 300 |
25,0 |
Nagyvárad |
58 400 |
91,1 |
55 000 |
66,6 |
62 800 |
63,5 |
75 700 |
44,2 |
Sepsiszentgyörgy |
8 400 |
96,5 |
8 400 |
77,3 |
15 300 |
86,5 |
34 000 |
83,3 |
Szatmárnémeti |
33 100 |
94,9 |
30 900 |
58,9 |
35 200 |
67,6 |
47 600 |
45,9 |
Temesvár |
28 600 |
39,4 |
32 500 |
35,5 |
36 500 |
25,6 |
36 200 |
13,5 |
Tehát az
1910–1977 közötti idõszakban mindenik erdélyi városban lassúbb vagy gyorsabb
ütemben az összlakossághoz viszonyítva csökkent a magyar népesség aránya. Amíg
1910-ben a fentebbi városok mindenikében (kivéve Brassót és Temesvárt,
amelyekben nagyszámú német nemzetiségû szász, illetve sváb lakos élt) túlnyomó
volt a magyar lakosság aránya és még 1930-ban is az elõbbi kettõt és Nagybányát
kivéve megmaradt túlsúlya, ezzel szemben 1977-ben már csupán két városban,
Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön õrizte meg az 50% feletti többséget. A
legtöbb erdélyi városban a románság túlsúlyának növekedése az 1977 utáni
években is folytatódott. A nyolcvanas években a nagyobb városokban Ceauºescu
rendelete alapján csak különleges jóváhagyással volt szabad letelepedni és
ennek megfelelõen tervszerûen folyt a városok új arculatának, a lakosság
nemzetiségi összetételének kialakítása, illetve megváltoztatása.
Noha a pontos adatokat nem
ismerjük, Kolozsvár esetében a fentebb feltüntetett 32,5%-os magyar arányszám
tovább csökkent és napjainkban kb. 25% körül ingadozhat. Kolozsvár lakossága
1977. július 1-én 266 473 személy volt,[10]
1993-ban viszont már 321 850; a növekedés tehát 16 év alatt 55 377
lakos (20,8%). Ha a magyarság száma nem módosult jelentõsen, jelenlegi részaránya
26,53% lehet.
Nem
érdektelen, ha az 1940-ben történt politikai változások következményekénti új
helyzetben megvizsgáljuk a magyar nemzetiség Észak- és Dél-Erdély közötti
megoszlását (11. táblázat)[11]:
|
1930 |
% |
1941 |
% |
1956 |
% |
Észak-Erdély |
912 545 |
67,4 |
1 380 507 |
79,2 |
1 152 835 |
73,9 |
Dél-Erdély |
440 743 |
32,6 |
363 206 |
20,8 |
407 125 |
26,1 |
Összesen |
1 353 288 |
100,0 |
1 743 713 |
100,0 |
1 559 960 |
100,0 |
Erdély
összlakosságának lélekszáma 1930-ban 5 520 157 volt, 1956-ban pedig
6 218 427. A magyarság viszonyított arányszáma anyanyelv szerint
24,5%, nemzetiség szerint pedig 25,1%.
A 11. táblázatban közölt adatokra
vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy Észak-Erdély magyar lakossága 1941. és
1956 között 227 672 személlyel fogyott, ugyanakkor Dél-Erdélyben
43 919 személlyel növekedett. A dél-erdélyi növekedés évi átlagban 2928
fõnyi gyarapodást jelent és a természetes szaporulat eredménye lehet; ez évi
átlagban 8,1 ezreléknek felelne meg. Ilyen arányú természetes szaporulattal
érhette el az 1956-ra megadott lélekszámot.
Összehasonlításként említsük meg,
hogy 1930 és 1956 között az össznépesség növekedésének megfelelõen az eltelt 26
év alatt az évi átlagos természetes szaporulat 8,6 ezrelék volt. A román
nemzetiségû lakosság növekedésének megfelelõen az évi átlagos szaporulat l3,4
ezrelék. Ugyanabban az idõszakban a magyar nemzetiségûek növekedési arányának
megfelelõ természetes szaporulat csak 4,4 ezrelék.
1956 és 1977 között az
összlakosság növekedési arányának megfelelõ természetes szaporulat évi átlaga
ll,l ezrelék; a román nemzetiségûeké 12,7 ezrelék, a magyar nemzetiségûeké csak
3,8 ezrelék.
Az 1965. évi statisztikai
évkönyvben közölt természetes szaporulat 1930 és 1956 közötti évi átlaga 11,4
ezrelék.
Az 1956 és 1977 közötti
idõszakban, az 1965 és 1994-beli statisztikai évkönyvek adatai szerint, a
természetes szaporulat évi átlaga 10,4 ezrelék.
Észak-Erdélyben az 1941–1945
közötti 4 évben hasonlóképpen 8 ezrelékes természetes szaporulatot feltételezve
(1 380 000-et véve alapul) a magyarság körében kb. 44 000 fõs
gyarapodásnak kellett volna történnie. Tekintetbe kell azonban vennünk a zsidók
deportálását és a háborús veszteségeket. Az 1940–1945 közötti években
Észak-Erdélybe bevándorolt kb. 300 000 személy (létszámukra a 11. táblázat
adatai alapján végzett számításokból következtethetünk). Ugyanannyi magyar
nemzetiségû lakos (de talán még több) 1944 õsze után el is hagyta az
országrészt, maradt tehát összesen 1 080 000 magyar lakos; ehhez
hozzáadva a 4 év alatti természetes szaporulatot (azaz 44 000-et),
Észak-Erdély magyar nemzetiségû lakossága 1946-ban
1 110 000–1 124 000 lehetett, Dél-Erdély magyar nemzetiségû
lakossága pedig 5 év alatt kb. 14 500 fõvel gyarapodva 377 500
lehetett 1946-ban. Észak- és Dél-Erdély magyar nemzetiségû lakossága 1946-ban
tehát 1 501 500 fõnyi lehetett.
Egy 1948-ban végzett összeírás
alkalmával 1 481 903 magyar nemzetiségû lakost találtak Erdélyben.[12]
Az 1948. és 1956. évi
népszámlálások eredménye közötti különbség, ami mint növekedés jelentkezik
(105 772 személy), átlagos évi 13 221 lélekszám-növekedést jelent,
amely 8,9 ezrelékes évi átlagos természetes szaporulatnak felel meg.
Mivel 1941. január 31-én
népszámlálást tartottak Magyarországon, Romániában pedig ugyancsak 1941
januárjában, vessük össze ezeket az eredményeket az 1930-an romániai népszámlálás
adataival (12. táblázat):
Erdély össznépességének megoszlása Észak- és
Dél-Erdély között
1930 és 1941-ben
Erdély
|
Összesen |
% |
Román |
% |
Magyar |
% |
Német |
% |
Zsidó |
% |
Egyéb |
% |
1930 |
5 548 363 |
100 |
3 207 880 |
57,8 |
1 353 288 |
24,4 |
543 852 |
9,8 |
178 699 |
3,2 |
264 656 |
4,8 |
1941 |
5 910 158 |
100 |
3 304 030 |
55,9 |
1 743 713 |
29,5 |
535 326 |
9,1 |
|
|
327 089 |
5,5 |
Növ. |
361 795 |
6,5 |
96150 |
3,0 |
390 425 |
28,9 |
-8 526 |
-1,6 |
-178 699 |
|
62 433 |
23,6 |
Észak-Erdély
1930
|
2 394 764
|
100
|
1 177 876
|
49,2
|
912 545
|
38,1
|
68 857
|
2,9
|
138 521
|
9,8
|
96 725
|
4,0
|
1941
|
2 577 260
|
100
|
1 029 469
|
39,9
|
1 380 507
|
53,6
|
44 686
|
1,7
|
47 358
|
1,8
|
75 240
|
2,9
|
Növ.
|
182 496
|
7,6
|
-148 407
|
-12,6
|
467 962
|
53,3
|
-24 171
|
-35,1
|
-91 563
|
-65,8
|
-27 485
|
-22,2
|
Dél-Erdély
1930
|
3 155 042
|
100
|
2 030 891
|
64,3
|
440 743
|
14,0
|
475 581
|
15,1
|
39 889
|
1,3
|
167 938
|
5,3
|
1941
|
3 332 898
|
100
|
2 274 561
|
68,2
|
363 206
|
10,9
|
490 640
|
14,7
|
|
|
204 491
|
6,2
|
Növ.
|
177 856
|
5,6
|
243 670
|
12,0
|
-77 537
|
-17,6
|
15 059
|
3,2
|
-39 889
|
|
36 533
|
21,8
|
E táblázat
adatai alapján megkíséreljük az idõközben végbement népmozgás méreteit
meghatározni.
Az 1930 és 1956 közötti
idõszakban a román nemzetiségûek évi átlagos növekedésének megfelelõ
természetes szaporulat átlaga l3,4 ezrelék. Ezzel szemben az 1965-ös
statisztikai évkönyv adatai alapján[13]
a fenti idõszakban az átlagos évi természetes szaporulat csupán 11,4 ezrelék.
Számításunkban ezt vettük alapul.
Az 1930 és
1941 közötti 11 év alatt Észak-Erdély román lakossága 11,4 ezrelékes szaporulat
alapján 1 325 582, Dél-Erdélyé pedig 2 285 565 személy.
|
1930-ban
lélekszám |
Növekedés
11 év alatt |
1941-ben
lélekszám |
Népszámlálásidején
|
Különbség |
Észak-Erdély |
11 778 876 |
147 706 |
1 325 582 |
1 029 469 |
296 113 |
Dél-Erdély |
2 030 891 |
254 674 |
2 285 565 |
2 274 561 |
11 004 |
Összehasonlítva a fentebbi eredményt a
népszámlálás szerinti adatokkal, kitûnik, hogy Észak-Erdélyben 1941-ben
296 113, Dél-Erdélyben pedig 11 000 (összesen 307 117) román
nemzetiségû lakossal volt kevesebb. E számítási adatok alapján, amelyek
természetesen csak valószínû megközelítéssel tükrözik a tényleges helyzetet,
arra a következtetésre jutunk, hogy Észak-Erdélybõl közel 300 000 személy
költözött vagy, ha úgy tetszik, menekült el Dél-Erdélybe. Ugyanezen számítások
alapján a magyar nemzetiségû lakosság esetében az 1930 és 1956 közötti
idõszakban történt növekedésnek megfelelõ természetes szaporulat csak 4,4
ezrelék. Varga E. Árpád által közölt adatok alapján[14]
1930-ban 1 353 288, 1956-ban 1 558 631 magyar nemzetiségû
személy élt Erdélyben; eszerint az átlagos évi növekedés 7898, azaz 5,8
ezrelék. E természetes szaporulattal számolva, 1930 és 1956 között
feltételezhetõen a következõ arányokban növekedett Erdély magyar nemzetiségû
lakossága:
|
1930-ban
lélekszám |
Növekedés
11 év alatt |
1941-ben
lélekszám |
Népszámlálásidején
|
Különbség |
Észak-Erdély |
912 545 |
58 220 |
970 765 |
1 380 507 |
409 742 |
Dél-Erdély |
440 743 |
28 119 |
468 862 |
363 206 |
105 656 |
E számítások
alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy 1940–1941-ben Észak-Erdély
lakossága kb. 400–410 000-rel növekedett és minden valószínûség szerint
kb. 200 000 Dél-Erdélybõl és nagyjából ugyanannyi Magyarországról
származhatott.
E kérdéskörrel kapcsolatban
különbözõ vélemények jelentkeznek. A Dél-Erdélybõl és egész Romániából
Magyarországra menekültek lélekszámát Stark Ferenc 190 132 fõre becsülte
(közülük 105 894 fõ 1944 februárjáig Észak-Erdélyben telepedett le). Varga
E. Árpád arra a megállapításra jutott, hogy a II. világháború során a
vándorlások következtében Észak-Erdély magyarsága 71 000-rel nõtt,
Dél-Erdélyé pedig 70 000-rel fogyott.[15]
A Magyar Országos Menekültügyi Hivatal nyilvántartása szerint 1940 és 1944
között Észak-Erdélybe és Magyarországra kb. 200 000 magyar menekült.[16]
A különbözõ vélemények és
becslések alapján, ha kétségbe vonjuk, hogy 1940–1941-ben kb. 200 000
magyar nemzetiségû személy költözött volna Magyarországról Észak-Erdélybe,
logikusan következik, hogy az 1930. évi népszámlálás adatainál jóval több
magyar nemzetiségû lakos élt Erdély területén, valamint Romániában. Az 1930.
évi népszámlálás adatai szerint (7. táblázat) az országban élõ magyar
nemzetiségûek lélekszáma csupán 1 423 459, ugyanakkor az 1941-ben
Észak- és Dél-Erdélyben végrehajtott népszámlálások eredményei alapján Erdély
magyar nemzetiségû lakossága 1 743 713, az 1930. és 1941. adatok
közti különbség 390 425 személy (l. a 11. táblázatot). Durván számítva ez
megegyezik a Magyarországról Észak-Erdélybe feltételezhetõen beköltözöttek,
valamint a Dél-Erdélybõl átköltözöttek vagy menekültek összlétszámával. Az
1 423 459 és 1 353 288 közötti különbség alig több, mint
70 000, holott Romániában, Erdélyen kívül, ennél több magyar élt a két
világháború közötti idõszakban.
Az ország vallásfelekezeti megoszlása
A továbbiak
során vizsgáljuk meg az 1992. január 7-én végrehajtott népszámlálás akkori
lakosságának vallásfelekezetek szerinti és azok nemzetiségi hovatartozás
szerinti megoszlását (13. táblázat)[17]:
|
Román |
% |
Magyar |
% |
Német |
% |
Cigány |
% |
Egyéb |
% |
Összesen |
% |
Ortodox |
19 322 047 |
94,7 |
27 828 |
1,7 |
8 126 |
6,8 |
342 130 |
85,3 |
102 258 |
39,9 |
19 802 389 |
86,6 |
Római katolikus |
361 324 |
1,8 |
669 420 |
41,2 |
70 983 |
59,4 |
19 275 |
4,8 |
40 940 |
16 |
1 161 942 |
5,1 |
Református |
16 140 |
x |
765 370 |
47,1 |
2 792 |
2,4 |
17 598 |
4,4 |
554 |
0,2 |
802 454 |
3,5 |
Görög katolikus |
191 453 |
1,0 |
23 393 |
1,4 |
1 900 |
1,6 |
3 569 |
0,9 |
3 012 |
1,2 |
223 327 |
1- |
Evangélikus |
3 660 |
x |
7 201 |
0,4 |
27 313 |
22,9 |
229 |
0,1 |
716 |
0,3 |
39 119 |
0,2 |
Unitárius |
1 457 |
x |
74 021 |
4,6 |
170 |
0,1 |
910 |
0,2 |
150 |
0,1 |
76 708 |
0,3 |
Pünkösdölõ |
202 220 |
1,0 |
4 330 |
0,3 |
500 |
0,4 |
7 919 |
2,0 |
5 846 |
2,3 |
220 824 |
1- |
Baptista |
94 358 |
0,5 |
12 845 |
0,8 |
438 |
0,1 |
932 |
0,2 |
889 |
0,3 |
109 462 |
0,5 |
Adventista |
66 058 |
0,3 |
8 280 |
0,5 |
351 |
0,3 |
1 694 |
0,4 |
1 163 |
0,5 |
77 546 |
0,3 |
Mohamedán |
952 |
x |
35 |
x |
14 |
x |
583 |
x |
54 344 |
3 |
55 928 |
x |
Izraelita |
1 710 |
x |
193 |
x |
56 |
x |
14 |
x |
7 691 |
3 |
9 670 |
x |
Egyházon kívüli |
17 002 |
0,1 |
3 277 |
0,2 |
198 |
0,2 |
3 203 |
0,8 |
634 |
0,2 |
24 314 |
0,1 |
Egyéb |
130 155 |
0,6 |
28 757 |
1,8 |
6 621 |
5,5 |
3 031 |
0,8 |
37 788 |
14,8 |
206 352 |
0,9 |
Összesen |
20 408 542 |
100 |
1 624 959 |
100- |
119 462 |
100 |
401 087 |
100 |
255 985 |
100 |
22 810 035 |
100 |
A fenti táblázat adataiból kitûnik, hogy a
magyarság létszáma vallásfelekezeti megoszlás szerint is ugyanannyi, mint
amennyit a nemzetiségek szerinti megoszlás alapján közöltünk. (l. a 7.
táblázatot). Emlékeztetünk arra, hogy az 1992. évi népszámlálás adatai szerint
a magyar nemzetiségûek összlétszáma 1 624 959, a magyar anyanyelvûeké
pedig 1 639 135 volt.
Az
1992. évi népszámlálás vallásfelekezetek szerint közölt adataira vonatkozólag
többek között meg kell jegyeznünk, hogy az unitárius egyház elöljáróságának
véleménye és ismeretei szerint Románia területén jelenleg nem élnek más
nemzetiségû unitárius vallású állampolgárok, csak magyarok. Valószínû, hogy a
népszámlálást végzõ megbízottak bizonyos román nemzetiségû állampolgárokat
tévesen soroltak az unitárius vallásúak közé. Túlzottnak tûnik a román
nemzetiségû reformátusok száma is. Ezzel szemben feltûnõen megnõtt az ún.
újprotestánsok (pünkösdölõk, baptisták, adventisták stb.) lélekszáma. Számuk
kb. 500 000, akik közül az 1994. évi statisztikai évkönyv adatai szerint
(112. l.) közel 409 000 (79%) román, kb. 30 000 magyar nemzetiségû
(6%).
Az
összehasonlítás kedvéért vizsgáljuk meg Erdély népességének vallásfelekezetek
szerinti megoszlását 1910-ben, 1930-ban és 1992-ben (14. táblázat):
Felekezetek |
Össznépesség
1910-ben |
% |
Ebbõl magyar 1910-ben |
% |
Össznépesség 1930-ban |
% |
Össznépesség 1992-ben |
% |
Magyar
nemzetiség 1987-ben |
% |
Ortodox |
1 807 704 |
34,4 |
24 121 |
1,5 |
1 932 356 |
34,8 |
5 360 246 |
69,5 |
– |
|
Római
katolikus |
99 1938 |
18,9 |
632 599 |
38,0 |
947 351 |
17,1 |
842 259 |
10,9 |
950 000 |
46,8 |
Református |
69 6705 |
13,3 |
686 014 |
41,2 |
696 320 |
12,6 |
701 632 |
9,1 |
800 000 |
39,4 |
Görög
katolikus |
1 240 618 |
23,6 |
83 689 |
5,0 |
1 385 445 |
25,0 |
209 174 |
2,7 |
80 000 |
3,9 |
Evangélikus |
26 2231 |
5,0 |
36 133 |
2,2 |
274 415 |
4,9 |
36 249 |
0,5 |
30 000 |
1,5 |
Unitárius |
68 753 |
1,3 |
67 922 |
4,1 |
68 330 |
1,2 |
75 602 |
1,0 |
80 000 |
3,9 |
Izraelita |
182 630 |
3,5 |
130 762 |
7,9 |
192 933 |
3,5 |
2 857 |
– |
30 000 |
0,1 |
Egyéb |
4 408 |
– |
1 872 |
0,1 |
51 313 |
0,9 |
481 925 |
6,3 |
90 000 |
4,4 |
Összesen |
5 254 987 |
100 |
1 663 121 |
100 |
5 548 363 |
100 |
7 709 944 |
100 |
2 033 000 |
100 |
A fenti táblázat adatai szerint – ismert okokból
kifolyólag – 1930 és 1992 között rendkívüli arányokban csökkent a görög
katolikusok lélekszáma. 1910-ben több mint 1 millió 240 ezren, 1930-ban 1
millió 385 ezren, 1992-ben viszont csupán 209 ezren voltak, illetve a 13.
táblázat adatai szerint 223 ezren. Lélekszámuk 1910-hez viszonyítva 82–83%-kal,
1930-hoz viszonyítva 84–85%-kal csökkent, vagyis valamivel több mint 1
millióval.
A 14. táblázat adatsorai szerint
az 1910-ben végzett népszámlálási adatoknak megfelelõen az Erdélyben élõ római
katolikusok 64%-a volt magyar nemzetiségû. 1910 és 1992 között, azaz 82 év
alatt Erdély össznépessége 46,7%-kal, 1930 és 1992 között, azaz 62 év alatt
pedig 39%-kal növekedett; ezzel szemben a római katolikusok száma 150 000-rel
(15%), 1930 és 1992 között pedig szintén kerek számban 105 ezerrel (11,1%) lett
kevesebb. Erdély német nemzetiségû lakossága az 1941 és 1992 között eltelt 51
év alatt 426 ezer lakossal fogyott (l. a 8. táblázatot). A 100–150 000
ezerrel kevesebb római katolikus vallású egyén java része minden valószínûség
szerint a Németországba kivándorolt bánsági és Szatmár vidéki katolikus vallású
sváb lakosság soraiból került ki.
A római katolikus egyház 1989-ben
végzett becslése szerint a magyar nemzetiségû római katolikusok lélekszáma
950 000 körül ingadozott, amely 280 580 lélekkel több, mint az
1992-ben végzett népszámlálás idevonatkozó adata. A 14. táblázat adatai szerint
1930-ban majdnem 950 000 (pontosan 947 351) volt az erdélyi római
katolikus vallásúak lélekszáma. Ha az 1930 és 1992 közötti lakosság
összlétszáma 39%-os gyarapodásának arányában növeljük a római katolikusok
lélekszámát, az eredmény kerek számban 1 320 000. Levonva
361 000 román nemzetiségû római katolikust, marad 959 000 személy;
ebbõl a számból levonva a 13. táblázatban szereplõ német nemzetiségû római
katolikusok lélekszámát (azaz 71 000-et), marad 888 ezer magyar
nemzetiségû római katolikus.
Ha a
reformátusok 1930-as lélekszámát 39%-kal növeljük, az eredmény 968 000;
ebbõl levonva az egyéb nemzetiségû reformátusok lélekszámát, azaz
37 000-et, marad kerek számban 950 000. Az ehhez viszonyított
800 000-re becsült lélekszám (l. a 14. táblázatot) túl kevésnek tûnik. Az
általunk végzett becslések szerint a magyar anyanyelvû és magukat magyarnak
vallók lélekszáma vallásfelekezeti megoszlásban a következõ lehet:
Római katolikus
|
890 000
|
Református
|
800 000
|
Evangélikus
|
30 000
|
Unitárius
|
100 000
|
Görög katolikus
|
25 000
|
Egyéb
|
90 000
|
Összesen
|
1 935 000
|
Ezek szerint, az 1930 és 1992 között
általános 39%-os növekedés alapján számítva is, a napjainkban Románia területén
élõ magyarok 2 millióra becsült lélekszámát mindenképpen teljesen reálisnak
kell nyilvánítanunk.
Kivándorlás
Az 1994. évi
statisztikai évkönyvben[18]
közölt adatok szerint 1980-ban, valamint az 1985–1993 közötti, összesen 10 év
alatt Romániából kivándorolt:
Román
|
137 176
|
36,4%
|
Német
|
164 862
|
43,7%
|
Magyar
|
58 899
|
15,6%
|
Zsidó
|
8 368
|
2,2%
|
Más nemzetiségû
|
7 681
|
2,1%
|
Összesen
|
376 986
|
100,0%
|
A kivándoroltak
lélekszáma 18 446 (1993) és 44 160 (1991) között ingadozott, az évi
átlag pedig 37.986 személy volt. Ezzel összehasonlítva 1930 és 1992 között
Romániából kivándorolt összesen 1 784 800 fõ; ez évi átlagban
28 787 személynek felel meg. A két átlag közötti különbség több mint 9
ezer, amihez azt is hozzá kell tennünk, hogy az utóbbi 10 évben erõsen
megnövekedett a kivándorlók lélekszáma. A legtöbb 1990-ben volt (96 929
személy), az utána következõ években állandóan csökkent (1993-ban 18 446
volt).
A befogadó
országok a következõk:
|
|
%
|
Ausztrália
|
3 923
|
1,0
|
Ausztria
|
20 046
|
5,3
|
Kanada
|
12 010
|
3,2
|
Franciaország
|
7 931
|
2,1
|
Görögország
|
3 095
|
0,8
|
Izrael
|
11 149
|
3,0
|
Olaszország
|
5 621
|
1,5
|
Németország
|
198 176
|
52,5
|
USA
|
34 151
|
9,1
|
Svédország
|
5 889
|
1,6
|
Magyarország
|
48 699
|
12,9
|
Más országok
|
26 296
|
7,0
|
Összesen
|
376 986
|
100,0
|
A kivándorlók
között 184 220 (48,9%) férfi, 192 766 (51,1%) nõ volt. A nemzetek
szerinti lélekszámokat összehasonlítva a befogadó országgal, kiderül, hogy
Németországba és Ausztriába összesen 218 222 személy települt le, vagyis
53 360 személlyel több, mint a kivándorolt németek összlétszáma. A közel
59 ezer kivándorolt magyar közül csak 49 ezer költözött Magyarországra,
10 200 személy pedig más országokba. Minden valószínûség szerint a
legtöbben közülük Németországban és Svédországban kerestek maguknak új hazát.
Az Izraelbe bevándoroltak közül csak mintegy 8 ezer volt zsidó, a többi 3 ezer
más nemzetiségû lehetett. Az is lehet azonban, hogy a statisztikai adatok nem a
valóságot tükrözik.
A kivándorlók
összlétszáma korcsoportok szerint a következõképpen oszlott meg:
|
|
%
|
18 év alatt
|
33 183
|
24,7
|
18–25 év között
|
90 741
|
16,1
|
26–40 év között
|
108 500
|
28,8
|
41–50 év között
|
35 156
|
10,4
|
51–60 év között
|
35 645
|
9,5
|
61 év fölött
|
39 761
|
10,5
|
Összesen
|
376 986
|
100,0
|
Jellemzõ, hogy
az országból eltávozottak legtöbbje a 18–40 év közötti korcsoportból került ki,
akik közül mindnyájan azt remélték, hogy új hazájukban jobb életlehetõséget
alakíthatnak ki a saját és esetleg családjuk számára.
A magasabb korcsoportbeliek közül
a legtöbben feltételezhetõen gyerekeiket, szüleiket, vagy korábban kivándorolt
közelebbi rokonaikat követték.
Szakáts Mária a Romániából
Magyarországra áttelepültek beilleszkedését vizsgálva megállapítja,[19]
hogy a hivatalos eljárások betartásával kitelepültek romániai adatai és a
magyarországi nyilvántartás között jelentõs, mintegy 15 000 fõnyi
különbség észlelhetõ, ami arra enged következtetni, hogy több mint tízezer a
hivatalos eljárásokat megkerülve maradt Magyarországon. (1990-ben a romániai
nyilvántartás szerint az országból kivándorolt 11 040 magyar nemzetiségû
személy, akik közül Magyarországon telepedett le 10 635, a magyarországi
nyilvántartás szerint azonban 22 873; a román statisztika szerint 1991-ben
Romániából kivándorolt 7494 magyar nemzetiségû, közülük Magyarországra
bevándorolt 4427 személy, a magyar nyilvántartás szerint azonban 8339. A két
nyilvántartás közti különbség 16 150; vagyis 15 062 személy helyett a
valóságban 31 212 – feltehetõen magyar nemzetiségû személy – vándorolt ki
Romániából Magyarországra.)
Szakáts Mária azt is
megállapítja, hogy kezdetben az átmenekült erdélyieket hõsöknek tekintették,
késõbb azonban a magyar közvélemény értékelése megváltozott: „a nemrég veszélyhelyzetbõl
érkezett menekültek az erdélyi magyarság egységes bátor kiállásának árulói
lettek.”[20]
Galgóczy Zsuzsa egy 1995
novemberében lezajlott megbeszélésrõl közöl néhány részletet. Itt hangzott el
Valkovits Emil, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézete
tudományos tanácsadójának hozzászólása: „1981 óta Magyarországon a természetes
szaporulat arányszáma negatív elõjelûvé vált és ennek következtében
megkezdõdött a népesség szaporodásának csökkenése, amely azonban nem minden
évben azonos értékû: 1981-ben mindössze 0,2 ezrelék, 1993-ban viszont már -3,2
ezrelék volt. A férfiak esetében a csökkenés (-4,1 ezrelék) lényegesen nagyobb,
mint a nõi újszülöttek esetében (-2,4 ezrelék). A népesség lassú fogyása, a
negatív népszaporulat következtében, elõreláthatólag a jövõben is folytatódni
fog. 1980 óta a népesség lélekszáma mintegy 300 000 fõvel csökkent és
2020-ig a folytonos csökkenés következtében az ország lakossága elõreláthatólag
1 millió 200 ezer fõvel lesz kevesebb, mint 1980-ban volt.”[21]
Fekete Gyula statisztikus, a
Fõvárosi Szociális Bizottság tagja (Budapest) keserûen állapítja meg, hogy
sajnálatos, de 15–20 év óta kedvezõtlen családpolitika valósul meg
Magyarországon; „ma Magyarországon luxus a gyermek [...] a létminimum alatt él
ma a háromgyermekes családok fele, a négy és többgyermekes családok 75%-a.”
Fekete Gyula többek között azt is állítja, hogy az 1990-ben hatalomra került
kormányzat sem tett meg mindent a népesség érdekében, fõleg nem azt, amit
hirdetett és ígért. [22]
Szabó A. Ferenc arra a következtetésre
jut, hogy nem szabad a magyarságot a szomszédos országok magyarellenes
nemzetiségpolitikája következtében az elrománosodásnak, elszlovákosodásnak
átengedni és a szülõföldrõl távozókat Magyarországnak be kell fogadnia, mert ez
a magyar népesség számára „jelentõs utánpótlást biztosítana”. Ez a
népességpolitika lenne „a legolcsóbb és leggazdaságosabb”. Szabó A. Ferenc és a
hozzá hasonlók véleménye szerint a bevándorlási politika kínálja tehát a nagy
lehetõséget. Nagy beruházást igényel, de még mindig olcsóbb és hatékonyabb,
mint a hosszútávú népesedési programok. Példaként említi Németországot és
Izraelt. „Mindkét állam tudomásul vette, hogy kelet-európai kisebbségeinek a
jövõje nem biztosított az adott országban, s hozzáteszi, hogy tetteiket a munkaerõ
szempontjából történõ megfontolások is vezérelték.”[23]
Szabó A. Ferencnek az elõbbiek
során ismertetett véleménye végeredményben Németország népességpolitikai
intézkedéseit tükrözi, sõt azt is mondhatnánk: népszerûsíti. A negatív népszaporulat
következményeként a jelenlegi német politikai intézkedések is a világ különbözõ
tájairól, elsõsorban Romániából és az egykori Szovjetunióból (mindenekelõtt
Kazahsztánból), igyekeznek a német nemzetiségû lakosságot hazatelepíteni (akkor
is, ha már nem tudnak németül), hogy ilyenformán is ellensúlyozzák otthon a
népesség állandó és fokozatos fogyását. Ehhez hasonló vélemények, mint láttuk,
Magyarországon is jelentkeznek. E vélemények hallatán azt kell mondanunk, hogy
„beteg a magyar társadalom”, súlyos kórban szenved. Vajon a nemzettest elég
erõs lesz-e az elkövetkezõ években, hogy leküzdje e betegséget? Magunk részérõl
csak annyit teszünk hozzá, hogy a magyarság történelme folyamán eddig
demográfiailag is helyt tudott állani és az erdélyi magyarság is meg tudott
maradni. Ez reménységet nyújt számunkra a jövõre nézve is.
[1] Anuarul
statistic al României.
Buc. 1994. 20.
[2] Varga E.
Árpád: Adatok az erdélyi városok etnikai
arculatának változásairól. Regio. 1991. 4. sz. 125–126.
[3] Varga E.
Árpád: i.m. 127–129.
[4]Anuarul statistic al României.
Buc, 1997. 82, 141.
[5] Az 1910,
1920 és 1941-es évekre vonatkozó népszámlálási adatokat Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenlegi Erdély területén.
Bp.1992. Mivel a magyarországi népszámlálások nem tartották nyilván a
lakosságot anyanyelv és nemzetiség szerint, az 1910-es adatok az anyanyelv
szerinti megoszlásra vonatkoznak.
[6] Váraljai
Csocsán Jenõ: Magyarország
nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája (1910–1990).
Bp.1994. 88.
[7] Jelentések a határontúli magyar kisebbség
helyzetérõl. Bp. 1988. 111.
[8] Varga E.
Árpád: Adatok az erdélyi városok etnikai
arculatának változásairól. 129.
[9]
Varga E. Árpád: i.m. 38.; Nyárády R.
Károly: Erdély etnikai arculatának
változása (Bp. 1996. 48–49.) c. munkájában a nagyobb erdélyi városok
népesedési megoszlásával kapcsolatosan az 1948, 1966 és 1977-es évekre
vonatkozó hasonló adatokat közöl, s a következõ megjegyzést fûzi dolgozatához:
„1956 óta a városok etnikai
összetételének alakulását nem kísérhetjük figyelemmel, minthogy 1966-ban és
1977-ben csak a megyék területén lévõ városok összes lakosságának
nemzetiségi-anyanyelvi megoszlására vonatkozó adatokat tettek közzé, anélkül
azonban, hogy ezeket városonként részletezték volna. Ezért is figyelemreméltó
Semlyén István adatközlése, amely 8 nagyváros magyarságának 1966. és 1977. évi
lélekszámáról tájékoztat. Országos és
nemzetiségi népességgyarapodás. Korunk-évkönyv 1980. 52–53. Tanulmánya
jegyzeteiben az Anuarul Statistic
1967. és 1978. évi köteteit, valamint a Revista de statisticã
1973–-1979 között megjelent számait jelöli meg, de ezek gondos áttanulmányozása
után ilyen adatoknak nyomát sem leltük. Éppen ezért arra gondolhatunk, hogy
adatai az illetékes statisztikai szolgálattól kapott személyes információkon
alapulnak és azok közlésére innen kapott felhatalmazást. Ellenkezõ esetben
ugyanis elképzelhetetlen, hogy a soha még nyilvánosságra nem hozott adatokat
publikálni merte volna." I.m.
47.
Erdély nyolc nagyobb városa nemzetiségi megoszlására
vonatkozólag l. Semlyén István: Hétmilliárd
lélek (Bukarest 1980.) c. kötetét (216. l.).
A közölt adatokból világosan kitûnik, hogy amíg 11 év
alatt a nagyobb erdélyi városok összlakossága 568 500 személlyel, azaz 57
%-kal növekedett, addig a magyar népesség arányszáma csak 75 200-zal,
vagyis alig 22 %-kal. A románok lélekszáma viszont 493 300-zal, azaz több
mint 76 %-kal növekedett.
[10]Anuarul statistic al Republicii
Socialiste România. 1978. 51.
[11] A 10. és
11. táblázatokban közölt adatokat szintén Varga E. Árpád: Adatok... c. munkája tartalmazza. Észak- és Dél-Erdély összességére
vonatkozó adatai (145–148. l.) eltérnek az Erdély
népességének nemzetiségi megoszlása címû táblázatban közölt adatoktól (142.
l.): az 1930. évre 998 személlyel kevesebbet, 1956 vonatkozásában 1329-cel
többet találunk. A különbség elhanyagolható, lényegében nem módosítja a
végeredményt. Hasonlóképpen eltérés mutatkozik a 6. táblázatban közölt
adatokkal szemben is, amelyek az 1930. és 1956. évi népszámlálás eredménye alapján Romániában élõ magyar nemzetiségû
lakosság összlétszámát tüntetik fel; a 10. és 11. táblázat 1930-ra 70 171,
1956-ra 27 715 lakossal kevesebbet tüntet fel. Az adatok közti különbség
ez esetben az Erdélyben és Románia területén élõ magyarság létszáma közötti
különbség lehet.
[12] Varga E.
Árpád: Adatok az erdélyi városok etnikai arculatának változásáról. 142.
[13] Anuarul
statistic al R.P.R. 1965. H. és é.n.77.
[14] Varga E.
Árpád: Adatok az erdélyi városok etnikai
arculatának változásairól. 141–142.
[15] Varga E.
Árpád: Magyarország nemzetiségeinek és a
szomszédos államok magyarságának statisztikája. 1910–1990. Bp. 1994. 88.
[16] Jelentések a határontúli magyar kisebbség
helyzetérõl. Bp. 1988. 111.
[17] Anuarul
statistic al României.
1994. Bucureºti
1995. 113.
[18] Anuarul
statistic al României.
1994. 150.
[19] Szakáts
Mária: A Magyarországra áttelepült
erdélyiek szerepkészletei. Magyar Szemle 1996. május. 502.
[20] Szakács
Mária: i.m. 505.
[21] Galgóczy
Zsuzsa: Demográfia és halandóság.
Magyar Szemle 1996. január. 56. Szabó A. Ferenc, a Zrínyi Miklós Katonai
Akadémia Politika-elméleti tanszékének vezetõje megállapítja, hogy Trianon után
350 ezer személy menekült Magyarországra és 1956 után 200 000 embert
vesztettünk, majd 1989–1990-ben újabb erdélyi exodus következett. Eleinte
Erdélybõl 150 ezren menekültek át, de ez késõbb felgyorsult. A délvidéki
magyarság menekülése nyomán kb. 60 ezren telepedtek át Magyarországra..
|