Lakóné Hegyi Éva

A zilahi nagytemetõ néhány régi sírköve

Drága Szüleim emlékére. Együtt barangoltuk be a temetõt 1976–1981 között, s jegyeztük le az arra érdemes régi sírkövek szövegét. Megkésett gyermeki köszönet biztatásukért.

A kor divatja nemcsak a települések, fõleg a városok arculatát változtatta meg – sokszor a felismerhetetlenségig –, hanem a temetõkét is. Mindent elöntött a beton. A formáikban arányos, ízlésesen díszített régi sírkövek lassan teljesen eltûnnek, holott ezek a „kõbe vésett” dokumentumok helytörténeti szempontból sok mindenrõl beszélnek. Kihalt a kortárs nemzedék, megszûnt az eltávozottakra való emlékezés, a kõbe vésett rövid szövegek némák maradnak, hacsak meg nem szólaltatjuk õket.

Zilah elég gazdag településtörténeti adatai között aránylag késõn jelentkeznek a temetõkrõl szóló tudósítások, amit a középkori dúlásokkal, városégéssel magyarázhatunk. Magyarósi István református pap 1880-ban írja egy 1710-es városi jegyzõkönyv alapján, hogy az új protokollumkötet 1713-ban kezdõdik, „mert a régiek elégtek”.[1] Az a kevés adat, ami a temetõkrõl és a temetkezési szokásokról elõkerült, a Kalandosok és céhes szervezetek 1700-as évek végén kezdõdõ jegyzõkönyveinek töredékeiben maradt meg. Nincs utalás bennük a cinterem temetkezésre való használatáról.

A zilahi nagytemetõ (központi temetõ) az Õrhegy lábánál van, félkörívesen átölelve annak nyugati végét. A temetõ szeszélyes domborzatát – kisebb-nagyobb katlanok, meredek oldalak, laposabb területek – talán az 1742-ben és 1817-ben bekövetkezett hegycsuszamlás alakította. Ezt látszanak alátámasztani a meredek oldalban még álló, hantok nélküli, régi sírkövek.

A nagytemetõ használatának kezdetére csak következtetni lehet egy még meglévõ, 1638-ban állított sírkõ alapján. Ha tekintetbe vesszük, hogy a temetõ akkor a református egyház tulajdona volt, talán nem tévedünk, ha a kezdetet legalább egy évszázaddal elõbbre tesszük. A Szilágyság – Zilah is – az 1530-as években reformáltatott, s erõs egyházi közösségek alakultak. A reformáció és az egyházi tulajdon között szoros összefüggést vélünk, ami datálási feltételezésünket valóssá teszi. Egy késõbbi feljegyzés szerint a Kalandosok utcaatyáinak felügyelete mellett, megállapított sorrendben ásták a sírokat.[2] Az 1638-ból megmaradt sírkõ a temetõ alsó részének közepe táján van. Ha a soros sírásást vesszük figyelembe, akkor a terület ilyen célú használata sokkal régebbi, mint az említett sírkõ dátuma.

A nagytemetõt 1853-ban bekerítették és fásították. A város lakóinak gyarapodásával (1854-ben 4514; 1869-ben 6500 lélek, ebbõl református 5350)[3] kezdett szûknek bizonyulni. A mellette lévõ papi szõlõ hozzácsatolásával bõvítették területét. 1864-ben tetõ alá került a temetõõrház is.

1868-ban az egyház vezetõtanácsának határozata alapján megalakították a temetõrendezõ bizottságot Dózsa Elek, Orbán Károly (építkezési vállalkozó, a zilahi „Vigadó” épületsorának kivitelezõje) és Fejér József részvételével. A bizottság rövidesen elkészíti a temetõtérképet (amely sajnos elveszett) és a temetõ rendezésének szûkszavú leírását. Ebbõl tudjuk, hogy továbbra is a soros temetkezést javallják, a sorokat A, B, C stb. betûkkel jelölve. Ekkor alakítják ki a ma is használatos két kocsiutat. Meghatározzák a sírok hosszát, szélességét és a sír körüljárására szolgáló földsáv méretét is (6 hüvelyk). A temetõkert szépítésére fák ültetését szorgalmazzák, mégpedig elöl a sírkõ mellé és a sír lábához, hogy azok is szépen sorjázzanak.[4]

Temetõtérkép hiányában (amire nagy szükség lenne a még létezõ régi sírkövek megmentése érdekében is) kénytelenek vagyunk önkényesen felosztani a temetõ területét, az õrházhoz vezetõ utat véve alapul. Attól balra: két kocsiút és egy gyalogút mentén helyezkednek el, több sorban, a sírok. Az õrház útjától balra a 20. századi síroknál nagyjából soros elrendezést találunk, a régebbiek a hegyoldalban vannak. Idõs adatközlõket kérdezve sem sikerült a régi nagycsaládok temetkezési hagyományait felfedezni a zilahiak temetkezési szokásaiban.

1751-ben, Mária Terézia királynõ idején újraalapítják a római katolikus egyházat. 1780 körül a katolikusok száma 207 lélek volt.[5] Ez idõ tájt adhatja át a református egyház a temetõ alsó bejáratánál, az út bal oldalán levõ területet a katolikusoknak. De – fõleg családi kapcsolataik révén – még ma is temetkeznek oda reformátusok.

A régi sírkövek formája, felirata az eltávozottnak társadalmi hovatartozását is tükrözi. Míg a 18. század végéig a városi polgárok, kézmûvesek, földmûvesek sírjai soros elrendezésben egymást váltogatják, addig az 1800-as évek elejétõl a városi tisztségviselõk, vármegyei vezetõk, kollégiumi tanárok, református papok sírjai elkülönülten, az õrháztól balra induló gyalogút mentén sorakoznak.

A megmaradtak között igen kevés a címeres és a mesterségjelvényes sírkõ. A kézmûvesek, a földmûvesek síremlékein leggyakoribbak az elõlap felsõ részében (regiszterben) elhelyezett virágmotívumok. Ezek lehetnek cserépbõl vagy egy szárból kiinduló tulipánok (bevésett vagy domború formában), stilizált, szögletes sziromlevelû virágok, néha gyöngyvirág, a századforduló környékén megjelenik a szomorúfûz is.

A feltérképezett régi sírkövek formájának, szövegvésésének és betûtípusainak alapján több kéz munkáját lehet felismerni, ennek ellenére igen kevés adatunk van a kõfaragókról. Az egyházi anyakönyvekben 1810–1818 között[6] négy ízben találunk bejegyzést a Tyúkól (ma Köztársaság) utcában lakó kõfaragó Nagy Lászlóról és feleségérõl, Bartha Sáráról; kétszer leányaik születésekor és kétszer mint keresztszülõkrõl, mindannyiszor feltüntetve a „kõfaragó” mesterséget.[7] Az 1854-es városi összeírásban két céhen kívüli kõmûvest említenek.[8] Azt, hogy foglalkoztak-e sírkõfaragással is, a szûkszavú tudósításból nem tudjuk meg. Az 1900-as és 1910-es statisztikai adatok a „kövek mekanikai” megmunkálóiról beszélnek, minden csoportosítás nélkül; 1900-ban 6, 1910-ben 9 személyt sorolnak ide Szilágy megyébõl.[9]

A síremlékeket faragó mesterek nevének hiányos ismerete valószínûleg abból adódik, hogy az elkészült munkának nem a látható elõ- vagy hátlapjára, hanem a kõ földbe eresztett részére vésték nevüket. Erre egyetlen példánk van a zilahi temetõben. Pár évvel ezelõtt az 1863-ban elhunyt Ragály Istvánnak emelt sírkövet helyérõl kivették, s látható lett készítõjének neve. Míg az elhunytról írt szöveget nagyon szép, gondosan formált betûkkel vésték, addig a kõ földbe süllyesztett részén elnagyolt betûkkel ez áll: „Ruzsa Ferencz (csinál)ta 1866-ban.” A Ruzsa név Kalotaszegen ismert. Arra nincs adatunk, hogy valahol azon a tájon készült-e a munka (a zilahi kézmûvesek gyakran megfordultak portékáikkal a bánffyhunyadi piacon is), avagy Ruzsa zilahi lakos volt.

A sírkövek nagy része homokkõbõl, ritkább esetben keményebb anyagból készült. A változó idõjárás, az elhagyott kövekre felkúszó növényzet és nem utolsósorban az „új módit” követõk is nagy kárt tettek ezekben a sok-sok üzenetet közvetítõ, némán álló kövekben.

A következõkben felsorakozó síremlékek nem jelentik a régi, 17–19. századi emlékek teljes jegyzékét. Csupán ízelítõnek, jelzésnek szánjuk, s egyben figyelmeztetésnek, hogy ami még létezik és áll, ne tegyük tönkre. Gondozzuk, õrködjünk felettük.

A síremlékeket megpróbáltuk kronologikus sorrendben bemutatni, ez azonban csak részben sikerült. Az anyagot két nagy csoportra osztottuk. Elõször a városi és vármegyei vezetõk, tisztségviselõk, tanárok, papok és hozzátartozóik igen változatos formájú sírköveit ismertetjük. Másodsorban a kézmûvesek, földmûvesek vagy azok hozzátartozóinak sírkövei következnek. Ez utóbbiak stílus szempontjából sokkal egységesebbek. (A sírkövek felvételeit Göbl András, Bajusz István és Péterfi István készítette. Köszönöm szíves segítségüket.)

 

1. A temetõ felsõ kapujától induló kocsiút bal felén, a második és harmadik sor között, sírhant nélkül áll eddigi ismereteink szerint a sírkert legrégibb emléke, egy eresszel ellátott, szép betûkkel vésett sírkõ 1638-ból. Az idõ nemcsak a kõ szélét, hanem a latin nyelvû szöveget is kikezdte.

TUMVLUS

 

(So)phiae szabo co(n)ivgis stepha(ni)

G.Jenei P.e.z. pie (in) christo

 

[lako01.jpg]

defunctae a(nno) 1638 die 15 a(vgusti)

.....a aetatis svae xx(...)

so(...) in hoc tvmvlo tenvj

...... svb mole qvies(cit ?)

vno cvm thalami pigno(ris)

gregori(...)

aetervm habeto tibi o.......

...dilecte religitiv........

vitae ita re(?)vidimvr la...ce

ciso tervgis

am..mb(?) qvam genvit tellus

blenesinae picepi

en zilahina svo gleba

..............teg ito sinv

a marito moestissimo s.g.j.

 

A nehezen olvasható szöveg szerint a követ Jenei G. István zilahi református pap feleségének, Szabó Zsófiának emelték, aki 1638. augusztus 15-én „kegyesen elhunyt Krisztusban”, életének 20. (?) évében, és fiának, Gergelynek, aki házasságuk záloga volt.

Az 1638-ban Zilahon lelkészkedõ Jenei G. István életérõl bõvebben az Egyháztörténeti Lexikon tájékoztat: „Jenei G. István (?, 1603 v. 1604–?) ref. lelkész. Itthoni tanulása után külföldre ment, és 1631. márc. 14-tõl a leideni, 1632. márc. 5-tõl a franekeri egyetemen folytatta tanulmányait, innen azonban késõbb visszatért az elõbbire. 1633 szeptemberében indult haza, s 1635 közepe elõtt Mezõtelegden lett lelkész. Miután Zilahon elsõ papságot viselt, 1641-ben Kolozsvárt foglalt el lelkészi állást, hol 1645-ben esperesnek tette a kolozskalotai egyházmegye, 1653 tájától Zabolán lelkészkedett, s itt 1671-ben még életben volt...”[10]

A sírkõ hátlapját is felhasználták, ennek szövege mára olvashatatlanná vált, csupán az utolsó (?) sorból látszik ennyi: A(nno) DOMINI 1677. Elképzelhetõ, hogy az 1671-ben még Zabolán lelkészkedõ, idõs kort megért Jenei G. Istvánt 1677-ben felesége és gyermeke mellé temették.

Jenei G. István külföldi tanulmányainak idején írt teológiai témájú munkái 1631-ben és 1633-ban jelentek meg Leidenben. Mindkettõt Bárány Jánosnak, az erdélyi fejedelem Nagyváradhoz tartozó jószágai tiszttartójának mint pártfogójának és a nagyszalontai, nagyváradi, bihari, borosjenõi, telegdi és fenesi paptársainak ajánlja.

A Jenei név zilahi vonatkozásban sem ismeretlen. Fodor Dániel Zilah város történetének ismertetésében feljegyzett egy szájhagyományt, amely szerint a Kraszna utcaiak késõbb tértek át a református vallásra, mint a többi utcabeliek. Csupán két család tartott ki a katolikus vallás mellett: a Jenei meg a Szakács család egyik ága.[11]

Nincs kizárva, hogy Jenei G. István vidékünkrõl származott, s talán ez is magyarázza, hogy munkáit a partiumbeli paptársainak ajánlotta.

 

2. Az alsó kapu kocsiútjának közepe táján, a második sorban Kiss Katalin és Kiss Zsuzsanna síremlékei mellett áll az a kõ, amelyiknek formája alapján úgy véljük, hogy a temetõ második legrégibb emléke. A síremléknek kereken kiemelkedõ párkányára vésték a magyar nyelvû szöveget. A kõmezõben levelekbõl font koszorú közepében nemesi címer. A sarkokban stilizált virág. A sírkövet mészkõbõl faragták, ami sokban magyarázza nagymértékû rongálódását. Szövegébõl csupán ennyi olvasható:

bal oldal:      ....Ko(?)mez.p.mv..rm......pi

közép:        hen....o........a...63(?).....

jobb oldal:  t 13(?) elete ola györgynek negy....a(?)

                                                            magzati.....

Az egyházi anyakönyvek hiányában csak annyit tudunk, hogy egy Olá György 1650-ben zilahi szenátor volt.[12]

 

3. Az õrháztól balra haladó gyalogút jobb oldalán áll Zilah egyik volt papjának négyszögletes, ereszes, felfelé elkeskenyedõ, csúcsban végzõdõ sírköve, Az elõlapra vésett szöveg igen megrongálódott az idõk folyamán, alsó része pedig besüllyedt a földbe. A látható felirat:

[lako02.jpg]

Polgári Márton

Zilahi Refor. Pap

és Szi(lágys)ági Espe

res [szület]ett 1762

meg halt 1830-ba

és hitvesse

Szerváczi...(besüllyedve)

 

Polgári Márton 1792. július 19-tõl volt a zilahi egyház papja.[13] Az elhunyt Katona Imre örökébe lépett, és a Bánffyhunyadról származó Bethlendi János esperessel szolgált együtt évtizedeken keresztül. Zilahon, mint népes egyházban, régóta két pap volt. A primárius (elsõ pap) fizetését 1570-tõl a dézsma fele alkotta Báthori István fejedelem adományaként. Ezt megerõsíti Báthori Kristóf (1580), Bethlen Gábor (1624) és Rákóczi György (1631).[14]

Polgári Márton esperesi munkásságáról kevés az adat. 1827-ben, amikor megindult a tanítás a Kraszna utcai leányiskolában, „a tanítással ideiglenesen Polgári Márton esperes Asztalos Istvánnét bízza meg”.[15]

Bejegyzés az egyházi anyakönyvben: „Meghalt 1830. aug. 7. Tiszteletes Polgári Márton 68 éves prosenior, 38 esztendõkig folytatott Sz.Hivatalát, egyenes lelkû hív Lelkipásztor, valóságos érdemeiért a tisztelet résztvevõ érzésével Orálta Beke S.”[16]

 

4. Az alsó kaputól induló kocsiút bal oldalán, a második sorban egy, az általános formától eltérõ síremlék vonja magára a figyelmet. Felsõ része „háztetõs”, két szélesebb bordával díszítve, ami elválasztja a szövegmezõtõl. A kõ két oldalán oszlopszerû kiképzés, rajta díszítés. Az elõlap felületének nagy részét igen szép metszésû betûkkel vésett verses felirat tölti ki:

Itt hol minden élet s remény

A bús sirhalmok között

E könnyekkel megáztatott

Gyászos köbe ütközött

T.Kiss Katalin aluszik itt

Szelid, jámbor, kedves volt

Jövendöje szép reményit

Mind bé fedé e sirbolt

Páros élete kilentz holnap

Az egész husz évet élt

Szakács János gyalui

Pap siratja a hiv kebelt

aug. 29. 1831.

 

Az élete virágjában elhunyt Szakács Jánosné T. Kiss Katalint tüdõbaja juttatta az örök nyugalom birodalmába. Temette Beke Sámuel, Zilah jeles papja.[17]

5. A gyalogút nagy diófájának tövében áll Beke Sámuel sírjele, amelyen ezt olvashatjuk:

B. K.

Beke Sámuel

Zilah páratlan

jelességü papja

és az emberiség

hö barátja po-

rait jeleli ez

otromba kö

Elhunyt

1836 14 aug.

élte 36 évében

[lako03.jpg]

Beke Sámuel a papi pályát választva családi hagyományokat folytatott. Dédapja talán Csernátoni Beke Sámuel, aki 1729-ben szilágycsehi református prédikátor.[18] Édesapja, Csernátoni Beke Titus 1792-ben lecsméri pap, majd 1796–1828 között Szilágypanitban szolgált, s ott is halt meg. Édesanyja, Simon Júlia szintén papi családból származott. Sámuel Szilágypanitban született 1800. aug. 3-án. A tanulást a zilahi iskolában kezdte, majd Kolozsváron folytatta, ahol elvégezte a teológiát is. Elõször a gróf Bethlen család káplánja volt Bethlenben. Innen jött Zilahra papnak 1828. ápr. 24-én. 1831-ben megnõsült, a szilágyballai pap Charitász nevû leányát vette feleségül. Házasságukból egy gyermek született, Lóri.

1835. ápr. 26-án egy politikai ünnepély alkalmával tartott egyházi beszédében a jó király tulajdonságait fejtegette. A világi hatóság a szónoklatot felségsértõnek nyilvánítja, feljelentik a fõkormányszéknél, s egyben felfüggesztik állásából. Az állami és egyházi kivizsgálásnak 1836. aug. 14-én bekövetkezett korai halála vetett véget;[19] ezt méltatlan meghurcolása is elõsegítette.

Nem véletlen a Halottak Anyakönyvében talált bejegyzés: „Tiszteletes Beke Sámuel Úr helybeli Pap 14-én meghalt, 16-án eltemettetett 36 éves lévén. Kitûnõ szónok, lelkes hazafi...”[20] Nagyszerûen képzett, híres egyházi szónok volt. Prédikációit két füzetben jelentette meg. Körültekintõ munkásságára vallanak az egyházi anyakönyvekben található bejegyzései, évvégi statisztikai kimutatásai, halál esetén a betegségek megnevezése stb.

Sírkövének egyszerû formája puritán életének jelképe.

 

6. Az 1830–1850 közötti idõszakból négy olyan síremlék maradt meg a temetõ különbözõ részein, amelyeket ugyanazon mesterkéz munkáinak tekinthetünk. Mind a négynek felsõ része félkörösen legömbölyített, bordákkal szegélyezett, míg a sírkõtest sima, szegély nélküli és a felsõ résznél valamivel keskenyebb. A legömbölyített rész belsõ mezõjét központi virágmotívumból induló „legyezõs” díszítéssel – egy esetben kevés szöveggel, más esetben nemesi címerrel – töltötte ki a kõfaragó. A sírfeliratok szerint mind a négy követ a város értelmiségéhez tartozó személyeknek emelték.

Az egyik az õrháztól balra vezetõ gyalogút jobb oldalán, közel a temetõ szélét szegélyezõ bokrokhoz, elhagyottan áll. Felirata:

Néhai ügyvéd

Pethö János

élt 36. éveket

meg halt 1837

decemb. 7-én

Pethõ János 1835-ben Közép-Szolnok vármegyei alügyész, 1836–37 között pedig esküdt.[21] A Halottak Anyakönyvében nem találtuk meg a nevét. Valószínûleg annak a Pethõ családnak volt a tagja, amelyik a Fazakas utcában lakott és fazekassággal kereste kenyerét.

 

7. Az alsó út jobb oldalán a második sorban (Olá György és T. Kiss Katalin sírköve mellett) áll a legyezõs mintájú síremlékek legszebbike, amelynek szövegmezõjét, alul és felül, nagyon szépen kidolgozott, sok hozzáértést tanúsító, igazi mestermunkára valló, virágmotívumokból, levelekbõl és indákból komponált regiszter zárja. A szöveg:

Nemes

Kiss Susánna

Zilah Várossa Föbirájának

Kiss Josefnek

26 évekig hiv élettársa

földi pályája 43-k évében

szállott jobb életre

Május 18-kán 1841.

 

[lako04.jpg]

Az egyházi feljegyzések szerint halálának oka „száraz nyavalya”.[22] Kiss Zsuzsanna 17–18 éves korában ment feleségül a hasonló családnevet viselõ Kiss Józsefhez, aki 1814–1821 között zilahi orátor, 1825–1847 között a város bírája, majd fõbírája volt.[23] A sírkõ díszes volta azt igazolja, hogy a halott férje a zilahi polgárság fontos személyisége volt.

 

8. A gyalogút vége felé, a domb szélén állott Kiss Teréz síremléke. Ma másnak a sírhantja van a helyén. A régi követ, betonba foglalva, a domboldal csúszása ellen készített falban használták fel. A legömbölyített felsõrészû sírkõ a „legyezõs” motívumúak csoportjához tartozik, azonban a központi virágmotívumból nem a legyezõs dísz indul ki, hanem a kõ ívét követõ szöveg: „Béke hamvainak”, ami folytatódik a kõtesten:

Gyász emléke a szelid nö

ügyvéd Hegedüs Sándor

nénak született Kiss Te

réznek. Siratjak bána

tos férje anyátlan árva

15 hónapos fia – szeretö

vérei és rokonai. Meghalt

élete 21, házasságának 3-k

évében aug 12-én 1843-ban

Az egyházi feljegyzésekbõl tudjuk meg korai halálának okát: „Hegedüs Sándorné Kiss Therézia meghalt 1843. aug.12-én, temették aug.13-án, betegsége tüdõvész, kora 22 év, Fogarasi könyörgött.”[24] A zilahi Hegedüs családról igen keveset tudunk. Egy 1781-ben készült összeírás szerint Hegedüs Sz. József Tyúkól utcai lakos,[25] valószínû, hogy az ügyvéd, Kiss Teréz férje, ebbõl a családból származott. Ami az elhunyt leánykori családnevét illeti, Zilahon sok Kiss család volt és van; nem tudhatjuk, hogy Teréz melyikhez tartozott. (Az író Kiss Károly is éppen ezért veszi fel a Zilahi elõnevet.)

 

9. Az õrház bal oldali gyalogútjának mentén a harmadik sorban földdel félig betakarva áll Borsos Márton sírköve:

Itt nyugszik

Nagyenyedi

Borsos Márton

Orvos Doctor

N.K.Szolnok megye

Physicussa 8 honapus

Jeles kis ötsével Lászlóval

Élt 34 éveket

Meg halt április 16-án

1844

Borsos Márton 1838-tól 1844-ig, haláláig Közép-Szolnok vármegye orvosa, majd fõorvosa volt. Orvosként nemcsak a betegségek és azok gyógymódja foglalkoztatta, hanem a város és megye szociális helyzete is. „1838-ban A csecsemõ és az elsõ gyermekkor címû könyvében a kisdedóvó intézetekkel lelkesen foglalkozik s azok létesítése érdekében izgatott.”[26] Eredményesen, mert 1842-ben Zilahon megnyílt az elsõ óvoda.

Borsos Márton korai halálának oka tüdõvész – jegyezte fel Fogarasi István, a temetésen prédikáló pap.[27]

Sírköve felül legömbölyített, több, sorosan elhelyezett borda keretezi, a felsõ mezõben nemesi címer. A betûk szép formája gyakorlott mesterkézre vall. A temetõ egyik legszebb és legépebben megmaradt múlt század közepi sírjele.[28]

[lako05.jpg]

10. A gyalogút jobb oldalán áll:

Sírköve Polgári

Sándor ügyvéd

és városi Fö Jegyzö

nek ki született

1800ban meghott

1848ban

és neje

Kiss Anna meghalt

1857. Martz. 15-n

Az egyszerû, sima síremléket – dísze csupán a szövegmezõ felsõ részének félköríves zárása – annak a Polgári Sándornak emelték, aki 1844–1848 között, haláláig a város fõjegyzõje volt.[29] 1848. febr. 12-én, 48 éves korában hirtelen bekövetkezett halálának oka szélütés. Fogarasi István temette.[30]

Feleségének nevét és halálának dátumát késõbb vésték rá a kõre, amint a betûk formájának különbözõsége (más mesterkéz) bizonyítja.

 

11. Bokrok övezte eldugott helyen, a hegyoldal aljában vannak a Zilahi Kiss Károly író és kritikus (sírja Budapesten a Kerepesi temetõben) szüleinek állított sírkövek. Édesapjáé:

Zilahi Kiss Károly

született

1797ben april 16...

megh. 1855ben apr...

[lako06.jpg]

Id. Zilahi Kiss Károly ügyvéd volt, 1827–1835 között Wesselényi Miklós tanácsadója, 1828-tól 1835-ig Közép-Szolnok vármegye asszesszora, majd fõügyésze. Társadalmi tevékenysége mellett vállalta a református eklézsia fõgondnokságát s a kollégiumi algondnokságot is, ami nem kevés munkával járt. 1848-ban Zilah polgármestere és nemzetõr kapitánya. Minden erejével szolgálta a szabadságharc ügyét. 1850-ben visszavonult a közügyektõl,[31] öt év múlva halt meg. Az egyházi feljegyzés is tevékeny életének bizonyítéka: „Kiss Károly meghalt 1855. ápr. 27, temették 29-én, betegsége vízkórság, 59 éves. Ekklésia és Oskola buzgó Curátora, – Városunk páratlan lelkes Elöljárója – jó embere – Vallását annak Papjait szeretõ tisztelõ jó Keresztyén.”[32]

1837-ben feleségül vette Kállóy Charitászt, Beke Sámuel zilahi pap özvegyét. Házasságukból több gyermek született. Kiemelkedõ tehetségû volt Károly, az író és kritikus, Miklós, a festõ, a szilágysági román népviselet megörökítõje, Imre, a költõ, mûfordító és Ágnes, aki a magyar konyhának recepteskönyvet írt.

Id. Zilahi Kiss Károly életérõl feljegyezték, hogy szellemiekben igen gazdag volt. A kor jeles emberei gyakran keresték fel a mindenki elõtt nyitott családi házat. Ez a légkör volt hatással tehetséges gyermekeire is.

A sírkõ formája egyszerû, felül legömbölyített, sima, felsõ regiszterébõl hiányzik a díszítõelem. A betûk szép vésete gyakorlott kézre utal.[33]

 

12.                                 Zilahy

Kiss Károlyné

Kálloy Charitász

Született 1818

máj 12-én

megh. 1862

ápr. 12-én

Kállóy Charitász – mint már mondottuk – elõször Csernátoni Beke Sámuel zilahi lelkész felesége volt. 1836-ban özvegyen maradt.[34] 1837-ben feleségül vette a közel negyvenéves Zilahi Kiss Károly. A mostohaapa a feleség elsõ házasságából származó Lórit oly szeretettel fogadta és nevelte, mint sajátját. Házasságuk 18 esztendeje alatt 8 gyermekük született. Kállóy Charitász alig 45 éves volt, amikor a halált hozó „guttaütés” anya nélkül hagyta a nagy családot.[35]

Sírköve sokkal díszesebb – oszlopszerû kiképzésû, felsõ regisztere díszített –, mint a férjének korábban állított.[36]

 

13. Az õrházhoz vezetõ út bal oldalának utolsó, szépen ívelt, gombban végzõdõ sírköve egyike a zilahi temetõ legszebb, épségben megmaradt emlékeinek. A bordával határolt sík felület felsõ, csúcsíves részében helyezkedik el a díszítõmotívum. Az írásnak szánt felület felsõ részét az ívesen behajló borda két részre osztja az évszám elhelyezésére:

18        63

Itt nyugszik

E föld hideg kebelében

néhai Böszörményi

Szabó Ferencz

szül. 1807-be áprili 19-dik

elhalt ápril 4-én ez

emlék követ bánatos

szivvel emeltette

hátramaradott neje

Máté Sára

kivel boldog házasságot

élvezett 30 évekig

áldás béke hamvainak.

A síremlék formája, nagyon gondos megmunkálása és a gyakorlott mesterkézre valló, szépen vésett betûk (pirosra voltak festve) igényes, jómódú családra utalnak. Az elhunytról csak annyit tudunk, hogy betegsége „tüdõsorvadás” volt, és két pappal temették,[37] a családról pedig, hogy az 1781-es összeíráskor „az öreg és ifjú Böszörményi Sz. Ferenc” Tyúkól utcai lakosok nemesek voltak.[38] Valószínûleg ezek leszármazottja az 1863-ban elhunyt Böszörményi Szabó Ferenc.

 

14. Az õrháztól induló gyalogút bal oldalán áll a város szülöttjének emelt, homokkõbõl készült obeliszk:

Salamon Josef

Hittany tudor

született 1790 aug. 30-án

meghalt 1871 márt. 19-én

tanárkodott 1815-tõl 1856-ig

a zilahi, kolozsvári és

enyedi ref. fõ tanodák

mellett 1856-tól 1861-ig

mint tényleges mûködõ

1861-tõl mint nyugalmazott

oskolai tanácsos s élete

négy utóbbi évében

mint a zilahi ref. tanoda

algondnoka szolgálta

az egyházi és tanodai

ügyet. Áldott legyen emléke

az egyház és tanügy

buzgó napszámosának !!!

– – – – –

Emelték hálás tanitványai

és érdemeinek méltánylói.

Salamon József egész életútját belesûrítették a szövegbe. Kézmûves családból származott, édesapja Salamon Antal szûcsmester volt. Iskoláit itthon kezdte – kiváló mestere az európai hírû Gyarmathy Sámuel[39] –, majd 1806-ban a nagyenyedi Kollégiumban folytatta. Diáktársa volt Kõrösi Csoma Sándornak. 1814-ben a göttingai egyetem hallgatója. Az apa halála, a család anyagi gondjai a papi pálya felé irányítják, holott mérnök szeretett volna lenni. Rövid kitérõ után visszakerül szülõvárosába. 1815 novemberétõl a zilahi református kollégium rendes tanára, vezetõje. Az itt töltött 15 esztendõ jellemzõi: az építkezés, a tanítás megreformálása, új tantárgyak bevezetése, az alsó osztályok tanítóinak képzése, a kollégium bizonyos mértékû függetlenítése az egyháztól, kollégiumi könyvtár szervezése stb. Õ maga 746 könyvet ajándékozott az alakuló könyvtárnak.[40]

[lako07.jpg]

1830-ban Kolozsvárra távozott s kollégiumi tanárként szolgálta az ifjúságot. 1856–1862 között iskolai tanácsos, az erdélyi református és unitárius iskolák felügyelõje. Élete vége felé visszatért szülõvárosába, és haláláig a zilahi kollégium algondnoka volt.

1837-ben tudományos érdemei elismeréséül a göttingai egyetem „Doctor theologiae” címmel tüntette ki.

Élete folyamán volt a szilágysági református egyházmegye aljegyzõje, Közép-Szolnok vármegye táblabírája, alsószéki ülnöke és a kolozsvári idõszakban az Erdélyi Prédikátori Tár szerkesztõje, egyben számos írás, cikk szerzõje.[41]

A Halottak Anyakönyvében feljegyezték, hogy nyolcvanegy éves korában „szélhüdés”-ben halt meg, utódok nélkül. Temetésén a Kollégium részérõl Török István tanár, az egyház részérõl Magyarósi István lelkész méltatta munkásságát.[42]

 

15. Az õrházhoz vezetõ út bal oldalán kovácsolt vaskerítés veszi körül azt az obeliszket, amely a vármegye nagy egyéniségére emlékezteti a szemlélõt:

Szamosújlaki

Szikszai Lajos

Szilágyvármegye alispánja

Sz. 1825. november 25.

Mgh. 1897. augusztus 31.

         és neje

K. Nagy Ágnes

élt 68 évet

Mgh: 1902. máj. 5.

[lako08.jpg]

Az egyházi feljegyzések szerint Szikszai Lajos alispán, királyi tanácsos, hetvenkét éves korában szívszélhûdésben halt meg, temette Magyarósi István ref. lelkész.[43]

A Szilágyság szülötte. Apai ágon Szamosújlakhoz, anyai ágon Désházához kötõdött. Õ Szilágysámsonban látta meg a napvilágot, tanulmányait is ott kezdte, majd a zilahi kollégiumban folytatta, s végül Kolozsváron jogot végzett. Részt vett az 1848-as szabadságharcban, érdemeiért honvédszázadosi rangig vitte. Politikai pályára 1861-ben lépett a diósadi járás alszolgabírájaként. 1875–1881 között a zilahi választókerület országgyûlési képviselõje volt.[44]

Európai szintû mûveltségét, szakmai tudását, politikai magatartását, hatalmas munkabírását ismerte el a vármegye közönsége, mikor 1883 decemberében közfelkiáltással egyhangúlag alispánná választották. Közel 14 esztendei mûködésének idejére tehetõ Zilah fõterének kialakítása: a vármegyei és törvényszéki palotának (ma a városi polgármesteri hivatal), a Vigadó épületsorának felépítése. A Szénáskertben akkor kezdték a megyei kórház építését, amely 1893-ban kezdte meg mûködését (ma ez a „régi” kórház). A gazdasági élet fellendítését szolgálta az 1887-ben megépített vasútvonal és az 1894-ben beindult elsõ üzem is, a téglagyár.

Egyénisége, sokoldalú mûveltsége rányomta bélyegét a megye, de különösen Zilah szellemi életére. Ekkor alakulnak meg a különbözõ egyesületek: Szilágy vármegye Gazdasági Egyesülete, a Wesselényi és Múzeumi Egyesület; támogatta a Wesselényi emlékmû felállításának gondolatát. Jutott idejébõl arra is, hogy a helyi lapban, a Szilágyságban cikkeket, értekezéseket, családtörténeti írásokat jelentessen meg. Szenvedélyesen gyûjtötte a régészeti tárgyakat, régi dokumentumokat és könyveket. Kevesen tudják, hogy még életében 602 kötetet adományozott a Kollégium könyvtárának. Régészeti gyûjteménye halála után a Wesselényi Kollégiumba került. A két világháború igen megtizedelte, ennek ellenére az 1951-ben megalakult zilahi Történelmi és Mûvészeti Múzeum „alapító” gyûjteményét képezte a maga 150 darabnál is több kõ- és bronzeszközével, kerámiatöredékével.[45]

 

16. A felsõ temetõkaputól induló bal oldali kocsiút jobb oldalán, a második sorban, bokroktól takarva áll az a sírkõ, amelynek formája igen gyakori a 19. század elsõ felében állított emlékek között. A kövön ezt olvashatjuk:

Barta Sára

Elöbb 14 páros éve

ket élt Kõfaragó

Nagy Lászlóval

Utobb Nemes Mi

hályné kivel 25

évet élt meghalt

66 éves korába

1849 August 20-án

     Béke poraira

Az egyházi anyakönyvbe Barta Sára halálos betegségeként „inlázt” jegyeztek be, de nincs kizárva, kolerában betegedett meg, mert 1849-ben Zilahon 130 személy vesztette életét e gyógyíthatatlan kór miatt.[46]

A sírkõ szerint 14 évig volt Nagy László kõfaragó felesége. Errõl a férjérõl csak annyit tudunk, hogy katolikus volt, ötvenesztendõs korában, 1822. május 6-án halt meg.[47] A két gyermekkel maradt özvegy 1824-ben feleségül ment Nemes Mihályhoz. Második férjének sírköve, nem messze a felesége sírjától, néhány évvel ezelõtt még állott; ma már csak egy fénykép emlékeztet rá. Az egyszerû sírkõ felsõ részét domborúan kiképzett, cserépbõl kinövõ két tulipán díszítette.

[lako09.jpg]

17. Az õrházhoz vezetõ út jobb oldalán áll a nagytemetõ egyetlen mesterségjelvényes sírköve:

Seres László

Zilahi sütõ

meghalt

28 éves korában

január 24-én

         1855-be

Felsõ része lépcsõzetesen kiképzett, a középsõ, legkiemelkedõbb rész legömbölyített, ennek mezejét stilizált virágmotívum díszíti, alatta tágasabb térben egy perec. Ennek alapján megállapítható, hogy Seres László perecsütõ mester volt.

Zilah már a középkorban kézmûves központ volt. A mesteremberek a 16. századtól foglalkozási áganként érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek, de voltak olyan mesterségek is, amelyek nem hoztak létre szakmai tömörülést;[48] Ezek mesterei a céhen kívüliek csoportjába tartoztak. Az 1854-es összeírás szerint: „bádogos 1, fökötõs 1, perecsütõ 13”.[49] A 13 perecsütõ közül az egyik Seres László volt, akirõl még annyit tudunk, hogy „hagymász” következtében halt meg.[50]

 

18. Az õrházhoz vezetõ út bal oldalán az 1980-as évek elején még állott az a sírkõ, amelyen helyérõl való kiemelése után láthatóvá vált a kõfaragó, Ruzsa Ferenc neve:

Itt nyugszik

Ragály István élt

39 éveket meghalt 1863

Deczember 5-ikén boldog

házas élete 14-ik évében

ezen emléket készittet

te hátra maradott ne

je Osváth Anna

        Béke porainak

Ragály Istvánról tudjuk, hogy „tüdõsorvadás”-ban halt meg, és két pappal temették;[51] ezt csak a jómódú családok engedhették meg maguknak. A sírkõ igényes, szép formája is erre utal. A legömbölyített felsõ részt két széles borda keretezi, amibõl a belsõt „gyöngysor” díszíti. Ezen belül helyezte el a mester a domborúan kiképzett, egy tõbõl induló három tulipánszálat. Az elõlap szélét szintén bordák határolják. A betûk formája igen szép, egyenletes; gyakorlott mesterkéz munkája.

 

19. A felsõ kocsiút bal oldalán, bokrok és fák között rejtõzik az a kõ, amely egy család négy elhunyt gyermekére emlékeztet:

Itt nyugosznak

Négy testvérek e

Méjj gödörbe

Megygyesi Joseph

Albert Zsusánna

és Anna. E követ

emelték bánatos

szülei 1866 sept 9-n

Más betûkkel, késõbbi véset:

Megyesi Józsefné Sára

Erzsébet élt 65 évet

meg halt 1890-ben és

Megyesi Jozsef élt 78

évet meg halt 1892-ben

Béke poraikra

[lako10.jpg]

A sírkõ formájának érdekessége, hogy felsõ részét két ferde, középen egyenes vonallal zárták. Alatta a díszítésre szánt teret félkör határolja. A cserépbõl kinövõ tulipán leveleit a két szélsõ sziromlevél meghosszabbításával alakították ki. A szöveg betûi szépek, pirossal festettek voltak.

A Meggyesi család Egrespatakról származott. Az apa csizmadiamester volt. Házuk a Király utca 15. sz. alatt állott.[52]

 

20. Az õrháztól balra a gyalogút elsõ sírkövét a megszomorodott család az apának és leányának emeltette, akik egy nap különbséggel követték egymást a halálba.

              1873

Halandó ember ha itt

jársz bús sirhalmom fe

lett megállsz nézd az élet

mulandó beh hamar

változandó

e rideg sir hideg keblén

két ártatlan piheni hosz

szu álmát egyik szeretö

Nagy Sándor atya

ki sz. 1826-ba m.h. 1873 szep

1-én, élt nejével 25 évet

utánna szeretö leánya

Nagy Ágnes ki sz. 1856

m.h. 1873 szep. 2-án kit atya

mint legdrágább kincsét

féltette.......

(Besüllyedve)

Zilahot a 18–19. század folyamán többször megtizedelték a járványos betegségek: 1710-ben és 1742-ben a pestis;[53] az 1830-as feljegyzések szerint „himlõvel kioltattak 137-en”; 1848-ban a skarlát; 1849-ben a kolera aratott, „...meghalt férfi nembõl 139, nõ nembõl 138, összesen 277 [ebbõl] cholerában meghalt 130.”[54] Alig egy negyedszázad elteltével a kolera újra gyászba borította a várost. Magyarósi István lelkész a következõ bejegyzéssel zárja a Halottak Anyakönyvét 1873-ban: „A cholerában, mely augustus 2-án ütött ki és október 29-én szûnt meg, meghalt 27 férfi és 26 nõ – a két nemen összesen 53. Öt éven alul levõ fiú gyermek 52, leány gyermek 36 – összesen 88-an haltak meg.”[55]

A 141 kolerában elhunyt között volt Nagy Sándor Kraszna utcai tímármester és leánya, Ágnes. Egy napon (szept. 3-án) kísérte utolsó útjára õket Máté Ágnes, a feleség és édesanya meg a négy életben maradt fiú.

Ezt a fájó tragédiát örökíti meg a megszokott méreteknél kissé nagyobb, szépen megmunkált sírkõ. Felsõ része félköríves, bordák szegélyezik. A körülhatárolt sík térben elhelyezett díszítõmotívum a cserépbõl kinövõ tulipán, jobbra és balra hajló nagy levelekkel. A szövegmezõt is bordák határolják. A betûk egyenletesek, szépek. Az emlékkõ szépségét emelte a vésetek eredeti pirosra festése.[56]

 

21. Az õrházhoz vezetõ út jobb oldali elsõ sírköve szépségével, arányaival ragadja meg az arra járó tekintetét. Felsõ része félköríves, bordákkal szegélyezett, a legbelsõ bordát „gyöngysor” alkotja. A díszítésre szánt felületre virágcserépbõl kinövõ három szál tulipánt faragott a mester. A domború virágok szép vonalvezetése gyakorlott kéz munkáját dicséri. A szövegmezõ szélét is bordák határolják, s mindkét oldalon egy-egy gombformával csatlakozik a felsõ rész díszítéséhez.

Az emlékkõ eredeti szövegét 1965-ben megsemmisítették (lekaparták), és a követ újra felhasználták, más nevet vésve rá: Boross Zoltánné Kádár Irma, 1890–1965.

[lako11.jpg]

 

22. A temetõ végében, bokrok és fák között rejtõzik az elõbbi sírjel hasonmása, mondhatni ikertestvére. A két sírkövet – és még ki tudja hányat, ma már nem létezõket – ugyanaz a kõfaragó készítette az 1800-as évek utolsó negyedében. A tehetõsebb kézmûvesek, földmûvesek kedvelt sírkõformája volt:

Sir emlek

Itt nyugszik Topai

Ferenc élt 79 é-

vet meg halt 1871-be

feb. 21 kén

         és nõje

Szilágyi Borbára

élt 61 évet meg halt

185(?)7-be julius 13 kán

        és fia

Topai György élt 21

évet meg halt 187(?)5 be

nov. 21 kén béke pora

                   ikba

Az egyházi anyakönyvekbõl csak Topai Ferencné Szilágyi Borbáráról tudtunk meg annyit, hogy a betegsége „nyavaja – vízkorság” volt.[57] Tehetõsebb család lévén, két pappal temették.

 

A századforduló tájékán változás áll be a kézmûvesek, földmûvesek sírkõformájában. Valószínûleg más kõfaragó ízlésének, kialakított formájának, szakmabeli tudásának a tükrei azok a bevésett virágdíszes, formára egyszerûbb sírkövek, amelyekbõl még elég sokat látni a temetõben. Közülük válogattunk néhányat.

A kövek felsõ része legömbölyített, egyszerû, sima kerettel, amely folytatódik az elõlap mindkét oldalán. A díszítésre szánt felsõ mezõt rendszerint egy kiugró sávval elválasztották a szöveg számára hagyott felülettõl.

 

23. Pácsó György és felesége sírkövén a középen álló tulipán két oldalára egy-egy lehajló gyöngyvirágot véstek.

[lako12.jpg]

Itt nyugosznak

Pácsó György

élt 60 évet m.h.

1887 jun 7...

Petõ Anna.....

52 évet.....

(Besüllyedve)

24. A következõ sírkõ szépségét a vésett, cserépbõl kinövõ stilizált virág és a kétfelé hajló tulipán adja.

Itt nyugszik

Jó László György

élt 51 évet megh.

1890 janu 30-án.

Az egyházi bejegyzések szerint László György csizmadia volt, özvegyen élt, betegsége pedig „gümõkór” volt.[58] Leszármazottairól nem tudunk, de tény, hogy Zilahon a tõsgyökeres családok között vannak hasonnevûek, sõt az elõzõ generációban csizmadiamesterek is.

[lako13.jpg]

Az utolsó két sírkõ díszítõmotívuma megegyezik az elõzõével, csupán a cserép hiányzik. Helyette térelválasztó sáv van. Ugyanazon kõfaragó munkája lehet.

25. Az egyik:

Herceg Károly

né Besenyei

Zsuzsanna élt

75 évet meg halt

1890 november

15-én.

Besenyei Zsuzsanna Herceg Károly városi pénztárnok felesége volt, „agyszélhüdés” következtében halt meg.[59]

26. A másik:

Itt nyugszik

Csengeri Jozsef

né Vajda Ana

szül. 1824 júl 10

meghalt 1893

október 3 án

A Király utcában (ma Köztársaság) lakó néhai Csengeri József mesterember özvegy felesége „vízkorság”-ban halt meg.[60]