Ilyés Bartha Hajnalka

A kolozsvári Egyetemi Könyvtár tulajdonában
lévõ Temesvári Pelbárt- és Laskai Osvát-mûvek kötéseirõl

A kolozsvári Egyetemi Könyvtár régi magyar nyomtatványai döntõ többségükben az 1859 novemberében alakult Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtárának tulajdonában álltak. A gyûjtemény alapjául a két Kemény gróf adománya szolgált,[1] de sokat köszönhetnek más erdélyi fõuraknak és kevésbé tehetõs, ám nemes lelkû értelmiségieknek is, akiknek névsorát bár korántsem érdemtelen, mégis túl hosszadalmas lenne felsorolni egy ilyen rövid lélegzetû írásban.[2]

Az Egyetemi Könyvtár régi magyar könyv anyagával államvizsga-dolgozatom[3] megírása alkalmával találkoztam elõször, amikor az volt a célom, hogy a 15. és 16. századi nyomtatványokról pontos példánykimutatást készítsek. A könyvészeti leírás mellett foglalkoztam az állomány eredetével, a példányok possessortörténetével és a gyûjtemény tematikai összetételének vizsgálatával. Tanulmányaim folytatása hozzásegített ahhoz, hogy kutatásaimat tovább vigyem, és a feldolgozási szempontokat jelentõsen bõvítsem. Célszerû volt az idõhatárt is kiszélesíteni az 1800-as évekig.

Államvizsga-dolgozatomban a kötések történetével csak annyiban foglalkoztam, hogy jelezzem, ha az illetõ könyv egykorú kötésben található. Ennek fõ oka az volt, hogy a kötéstörténeti munkák szinte teljes egészében hiányoznak könyvtárainkból. Ezek nélkül és megfelelõ szakmai irányítás hiányában aligha végezhettem volna megfelelõ munkát e téren. Mivel budapesti tanulmányaim során lehetõségem nyílt Rozsondai Marianne kötéstörténeti elõadásait hallgatni és személyes irányítása alatt dolgozni, amit ez úton is szeretnék megköszönni, elérkezettnek véltem az idõt arra, hogy a feldolgozott anyagot a kötéstörténet oldaláról is megközelítsem.

A fõ hangsúly ezúttal a kötések feldolgozásán van, ezért mellõzöm a részletes címleírást, valamint több olyan szempontot is, amely jelen esetben a témát közvetlenül nem érinti.[4] Tehát közlöm a szerzõt, rövid címleírást; követi ezt a kötet könyvtári jelzete, irodalma és az esetleges bejegyzések. Ezután következik a kötés bemutatása és külön a díszítés részletes leírása; az utóbbi alapján lehetséges a korszakolás, valamint a különbözõ mûhelyekbe való besorolás. Egy adott korszak díszítõmotívumai sok hasonlóságot mutatnak, a pontos meghatározás azonban csak nagyon aprólékos munka során érhetõ el: a variánsok közül azt kell kiválasztani, amelyik tökéletesen egyezik minden apró kis részletében és mm-ben megadott méretében is. A német gótikus, illetve reneszánsz kötések esetében Ernst Kyriss, Ilse Schunke, Kurt Holter és Konrad Haebler[5] kötéskatalógusait használtam. Amikor ezek elégtelennek bizonyultak, akkor a Gutenberg Jahrbuch (Mainz) különbözõ évfolyamaiban megjelent kötéstanulmányokban közzétett bélyegzõkkel és görgetõkkel próbáltam azonosítani a kiválasztott kötéseket. Akadtak olyan esetek is, amikor a könyvkötõmûhely egészen pontos helyét nem sikerült megállapítani, de a motívumok hasonlósága alapján földrajzilag valamennyire lokalizálhattam a kötést. A közeljövõben viszont jelenhet meg olyan tanulmány is a nemzetközi szakirodalomban, amelynek segítségével e kötések problémája is megoldódik.

A magyar reneszánsz kötésnél Koroknay Éva[6] mûve szolgált alapul az összehasonlításoknál.

Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát együttes tárgyalását elsõsorban az tette indokolttá, hogy Laskainak mindössze két nyomtatványa szerepel az Egyetemi Könyvtárban, ami túl kevés egy külön csoport felállítására, de nem hagyhatók figyelmen kívül, mert megõrizték eredeti kötésüket. Kiindulva abból, hogy mindkét szerzõ ferences szerzetes és író volt, ezen túlmenõen pedig Laskai Osvát Temesvári Pelbárt tanítványa, és a mester halála után õ volt az, aki befejezte annak utolsó mûvét, úgy vélem, e csoportosítás megengedhetõ.

Összesen tizenhat Temesvári Pelbárt-könyvet õriznek a könyvtárban, éspedig Pomerium sermonum de sanctis (4 példány), Stellarium (4 példány), Pomerium sermonum de tempore (4 példány), Aureum Rosarium (3 példány), Sermones quadragesimales (1 példány). Rozsondai Marianne Temesvári Pelbárt-tanulmányában[7] megtalálhatjuk a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Régi Könyvek Gyûjteményében elõforduló Pelbárt-mûvek hasonló sorrendbe állítását, amely után megjegyzi: „Ezek a számok, bár egyetlen könyvtár állományának vizsgálata folytán lehetnek esetlegesek, valamelyest mégis tükrözik, hogy melyik Pelbárt-mû volt a legnépszerûbb.”[8] Azért tartottam fontosnak ezt a részt kiemelni, mert annak ellenére, hogy a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tizenhat példánya roppant kevés a Magyar Tudományos Akadémia százhét példányához képest, az arányok hasonlósága a két sorrend esetében megerõsíti Rozsondai Marianne feltételezését az egyes mûvek népszerûségére vonatkozóan.

Kissé szomorúan kell szembenéznünk viszont azzal a ténnyel, hogy az említett Pelbárt-példányok közül csupán hat õrizte meg eredeti kötését. Ezek mellé sorakoznak, ahogy már említettem, Laskai Osvát mûvei: a Biga salutis és a Gemma fidei. Összesen tehát nyolc kötést kellett azonosítani. A kötések tárgyalása során ezeket nem választom el aszerint, hogy mely szerzõ mûve; egyetlen szempontot követek: a stílust, melynek alapján négy csoportot állítottam fel: gótikus, átmeneti a gótikus és a reneszánsz között, német reneszánsz és budai reneszánsz.

A többnyire csak vaknyomásos gótikus kötéseknél még nincsenek lényeges nemzeti különbségek. Az egyesbélyegzõk, amelyek a díszítést alkotják, tartalmuk szerint Európa-szerte csaknem azonosak (formailag viszont nagy eltérés mutatkozik, ez pedig a kötés beazonosításának egyik fontos elemét képezi). A most következõ két kötés esetében nem sikerült közelebbrõl meghatározni a bekötés helyét, illetve a várost. Az egyelõre hozzávetõleges meghatározást ebben az esetben mégis örvendetes eredménynek tartom, azért, mert ezek a nyomtatványok nem tartalmaznak possessor bejegyzéseket, melyek hiányában eddig semmilyen információval nem rendelkeztünk a könyv sorsáról, amíg az Egyetemi Könyvtárba jutott.

1. Pelbartus de Themeswar: Aureum Rosarium theologie... Hagenau 1503

Jelzet: EK. BMV 50

Irodalom: RMK III. 114.

Bejegyzés: latin széljegyzetek.

Kötés: vaknyomásos díszítésû fatáblás bõrkötés, elõ- és háttáblája eltér, gerince új, oromszegése nincs, öt kettõs bordája van, metszése díszítetlen, két kapocs nyoma látszik.

A kötés díszítése: az elõtábla elsõ keretében Mária írásszalagok láthatók nagyobb rozettákkal váltakozva; a gerinc mentén a bordák végeit kisebb hatszirmú rozetták hangsúlyozzák, a négy sarokban egy-egy cseppidomba foglalt baziliszkusz. A második keret pálcán áthurkolódó gótikus inda egyesbélyegzõibõl áll. A harmadik keret, az elsõhöz hasonlóan, nagyobb rozetta és Mária írásszalagok váltakozása; a sarkok metszéspontjaiban is egy-egy nagyobb rozetta van. A középmezõt három nagyméretû, szabad S idomú gótikus levél tölti ki, a sarkok metszéspontjaiban pedig újabb kisméretû rozetta.

A háttábla elsõ keretében két-két Mária írásszalag, a négy sarokban négyzetbe foglalt stilizált négyosztatú virág; a bordák végeit itt is a hatszirmú rozetta hangsúlyozza. A második keret megegyezik az elõtábla második keretével. A harmadik keret négy oldalán egy-egy Mária írásszalag. A középmezõt két átló osztja meg, az így nyert háromszögben egy-egy S idomú szabad gótikus levél.

Azonosítás: közelebbrõl meg nem határozott, feltehetõen osztrák könyvkötõ munkája.

2. Pelbartus de Themeswar: Stellarium... Lyon 1509

Jelzet: EK. BMV 152

Irodalom: RMK III. 158.

Bejegyzés: nincs.

Kötés: vaknyomásos díszítésû bõrkötés, elõ- és háttáblája eltér, gerince új, oromszegése van, metszése díszítetlen, közép- és sarokveretek, illetve kapocs nyoma látszik.

A kötés díszítése: az elõtáblán a középmezõ vakvonalakkal tagolt tábláját egyetlen keret veszi körül. Rövidebb oldalán fejnél kis méretû gránátalmavirágok sorakoznak, lábnál és a két hosszmenti oldalon a gránátalma szokatlan variánsa található. A középmezõt feles rutaindák töltik ki, benne a keret három oldalán látható gránátalma-motívum ismétlõdik.

A háttáblát függõleges és vízszintes, valamint két átlós vonal tagolja, az így nyert mezõben egy-egy stilizált gránátalma. A kötést összesen háromféle bélyegzõ díszíti.

Azonosítás: közelebbrõl meg nem határozott, feltehetõen felvidéki könyvkötõ munkája. Az elõtábla rövidebb oldalán látható gránátalmavirágok a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában RM III F 36a jelzetû nyomtatványon is megtalálhatók.[9]

Három olyan kötés következik, amelyek a gótikus és reneszánsz közötti átmeneti stílust képviselik.[10] Itt már az egyesbélyegzõk helyett görgetõkkel díszítették a kötéstáblákat. Erre fõleg azért volt szükség, mert a nyomtatványok számának rohamos emelkedése mellett a könyvek hagyományos eljárással, egyesbélyegzõkkel való díszítése túl lassúnak bizonyult. A görgetõk gótikus elemekbõl vannak felépítve, de a segítségükkel nyert keretek és középmezõk már a reneszánsz kompozíciójának felelnek meg. Az átmeneti stílusra jellemzõ négy legfontosabb görgetõ (a virágindás, a vadászjelenetes, a rácsdíszes és az egymásba kapcsolódó ívdíszítményes) mindegyikére találunk példát a következõ leírásokban.

Ezeket a kötéseket sikerült közelebbrõl is meghatározni: Ernst Kyriss kötéskatalógusának[11] második táblakötetében ismertetett anonim augsburgi polgári könyvkötõmûhelyekbõl származnak. Egyes díszítõelemek Ilse Schunke munkája[12] alapján is azonosíthatók, ezeket külön feltüntettem.

3. Pelbartus de Themeswar: Stellarium... Hagenau 1511

Jelzet: EK. BMV 85

Irodalom: RMK III. 169.

Bejegyzés: Martini Reisneri, 1593.

Kötés: vaknyomásos díszítésû, fatáblás bõrkötés, elõ- és háttáblája eltér, gerince eredeti, öt egyszerû borda, metszése díszítetlen, két kapocs nyoma látszik.

A kötés díszítése: Az elõtáblán fölül bõrbe nyomott fraktúr betûkkel olvasható a mû címe. Az elsõ keretben vadászjelenetes görgetõ fut körbe, rajta szarvas, kutya, egyszarvú és õz látható indadíszek között. Utána egy üres keret jön, majd a középmezõ, mely hosszában három részre osztott, és mindegyik rész rácsdíszes görgetõvel van díszítve (I. melléklet).

A háttábla elsõ kerete díszítetlen, második keretében a már ismertetett vadászjelenetes görgetõ. A középmezõt két átlós és egy vízszintes vakvonallal díszítették, és az így nyert részeket üresen hagyták.

Azonosítás: Kyriss: Tafel 161. Nr. 79. Augsburg. Kyriss e könyvkötõmûhely mûködését 1482–1532 közé helyezi. A vadászjelenetes görgetõt Schunke is számon tartja a Jagd 11 számon; egyben hivatkozik Kyriss 161. táblájára, és az Augsburg Jagdrolle elnevezést is hozzáteszi.

4. Pelbartus de Themeswar: Stellarium... Hagenau 1501

Jelzet: EK. BMV 40

Irodalom: RMK III. 91.

Bejegyzés: nincs.

Kötés: vaknyomásos díszítésû, fatáblás bõrkötés, elõ- és háttáblája eltér, gerince eredeti, rajta három kettõs borda látható, metszése díszítetlen, a kapcsoknak csak a nyoma van meg.

A kötés díszítése: az elõtáblán fölül bõrbe nyomott fraktúr betûkkel a cím olvasható. Az elsõ keretben egymásba kapcsolódó ívdíszítményes görgetõt használtak; belsõ oldalán egy virágfüzéres mintasor szegélyezi, külsõ felén pedig stilizált mértani idomokkal van kísérve. A második keretben a virágindás-madaras görgetõ egy variánsa látható. A harmadik keret U betûre emlékeztetõ formájának két függõleges részét három-három hatosztatú virág díszíti, vízszintes oldalán pedig egy ilyen virág. A középmezõt hosszában három, egymással párhuzamos rácsdíszes görgetõ tölti ki (II. melléklet).

A háttábla elsõ kerete üres, a második keretben az elõtábláról már ismert virágindás-madaras görgetõt találjuk. A harmadik keret megint üres, a középmezõ pedig megegyezik az elõtábla középmezejének díszítésével.

Azonosítás: Kyriss: Tafel 175. Nr. 86. Augsburg. E könyvkötõmûhely mûködése 1473–1527 közé esik. Schunke kötéskatalógusában a következõ görgetõk szerepelnek: a virágindás-madaras görgetõ a Ranke 185 számon (Augsburg Flechtwerk R) és a rácsdíszes görgetõ a Stabchen 38 számon (Augsburg Flechtwerk R). Mindkét esetben utalást kapunk Kyriss munkájára.

5. Pelbartus de Themeswar: Pomerium sermonum de sanctis... Hagenau 1500

Jelzet: EK. BMV 32

Irodalom: RMK III. 55.

Bejegyzés: „1505”, „1544”, possessor neve kifestve.

Kötés: vaknyomásos díszítésû, fatáblás bõrkötés, elõ- és háttáblája azonos, gerince eredeti, rajta három egyszerû borda, oromszegése megvan, elõtábláján négy sarokveret és két kapocs található, háttábláján két sarokveret nyoma, két kapocs és egy középveret; metszése díszítetlen.

A kötés díszítése: az elõtábla elsõ keretében bõrbe nyomott fraktúr betûkkel a mû címe olvasható. A második keretben a virágindás-madaras görgetõ egyik variánsával találkozunk. A középmezõt vakvonalas rombusz díszíti, amelyet a középmezõ bal sarkából induló átló metsz el, érdekes mintát alakítván így ki.

Azonosítás: Kyriss: Tafel 177. Nr. 87. Augsburg. A virágindás-madaras görgetõ a Ranke 187 (Augsburg Jagdrolle) számon található meg Schunke munkájában. Természetesen itt is utalást találunk Kyriss 177. táblájára.

A reneszánsz könyvkötéseknél minden ország sajátos színt kever a díszítésbe, s ezzel felismerhetõvé válik a nemzeti jelleg. A kötéstáblák centrális elrendezésûek, a díszítõelemek függõ mintát alkotnak, és tartalmi szempontból is megváltoznak, mind kisebb szerepet juttatván a növényi ornamentikának. A most következõ kötés egy kora reneszánsz alkotás lehet, mivel a díszítés felépítése már reneszánsz, ám motívumkincse inkább a gótikához áll közel.

6. Osualdus de Lasko: Gemma fidei... Hagenau 1507

Jelzet: EK. BMV 59

Irodalom: RMK III. 141.

Bejegyzés: latin bejegyzések: Conventus Szakolcen; 1660; gróf Mikó Imre nyomtatott ex librise.

Kötés: vaknyomásos díszítésû fatáblás bõrkötés, elõ- és háttáblája azonos, gerince eredeti, oromszegése megvan, öt kettõs bordával, metszése díszítetlen, két kapocs található rajta.

A kötés díszítése: a középlemezt két függõleges sáv alkotja, indás-madaras-emberalakos (?) görgetõvel. A középlemezt övezõ keretet egymással szembefordított szabad liliomok díszítik. A következõ keret üres, az utolsó keretben pedig valószínûleg a középlemeznél már ismertetett görgetõ fut körbe (a kötés rossz állapota miatt egészen pontosan nem lehet meghatározni).

Azonosítás: közelebbrõl meg nem határozott, feltehetõen osztrák könyvkötõ munkája.

A német reneszánsz típusú kötések technikailag kifogástalan kivitelezésûek, de például az olasz–francia reneszánszhoz viszonyítva „darabosabbak”, hiányzik belõlük a könnyedség. Uralkodó díszük a lemez és a görgetõ, amelyeken többnyire figurális ábrázolás látható: allegorikus alakok, Bibliából vett jelenetek, fejedelmi vagy városi címerek. Megtörténhetik, hogy egyesbélyegzõket is felfedezünk egy-egy ilyen kötésen, de a meghatározás szempontjából ezeknek nincs döntõ jelentõségük.

A soron következõ kötés a német reneszánsznak egy szép alkotása. Leírását kezdem a görgetõ pontos méretének a megadásával (mm-ben), majd a feliratok pontos közlésével folytatom, a cezúrák jelölésével, a rövidített szöveg feloldása nélkül. A görgetõn látható betûk Konrad Haebler[13] szerint a könyvkötõ nevének a kezdõbetûi, az évszám pedig valószínûleg a kötés elkészülésének az idõpontja, de jelölheti azt az évszámot is, amikor a könyvkötõt az adott város könyvkötõcéhébe felvették, vagy amikor elõbbre lépett a ranglistán, például mester lett.

7. Pelbartus de Themeswar: Pomerium sermonum de sanctis... Hagenau 1515

Jelzet: EK. BMV 90

Irodalom: RMK III. 202.

Bejegyzés: nincs.

Kötés: vaknyomásos díszítésû fatáblás bõrkötés, elõ- és háttáblája azonos, gerince eredeti, oromszegése megvan, öt kettõs bordával, metszése díszítetlen, két kapocs nyoma látható.

A kötés díszítése: az elsõ két keretben stilizált virágindás görgetõ fut körbe, az elsõ keskeny, a második pedig szélesebb. A harmadik keretet csavart indafonat és medalionokba foglalt fejek díszítik. A negyedik keretben figurális görgetõ. Mérete: 167x15 mm; Salvator, mesterjegy, 1560: IHS – Moses : Mos – Paulus, címerpajzs: Paul-Johannes: Johan (III. melléklet).

A középlemezt a budai akantuszos-palmettás sor egy nagyon stilizált németes változata díszíti.

Azonosítás: Haebler I.:124–125. N.F. Nicasius Florer, Nürnberg. Rolle 2.

Egy budai reneszánsz típusú kötéssel zárom a kötésleírásokat. Ezen kötések problémájára Rozsondai Marianne hívta fel figyelmemet, aki sok éves adatgyûjtésére alapozve megállapította, hogy a Koroknay Éva mûvében tárgyalt húsz kötéscsoport semmiképpen nem jelenthet húsz könyvkötõmûhelyt. Megítélése szerint nemhogy Budán és Pesten, de az egész országban sem mûködött ennyi mûhely egyidejûleg a XV. század végén és a XVI. század elején.[14]

8. Osualdus de Laskó: Biga salutis... Hagenau 1498

Jelzet: EK. BMV 20

Irodalom: RMK III. 39.

Bejegyzés: Conventus Szakolcen; Gróf Mikó Imre nyomtatott ex librise.

Kötés: vaknyomásos díszítésû fatáblás bõrkötés, elõ- és háttáblája azonos, gerince eredeti, rajta három kettõs borda látható, metszése díszítetlen, kapcsoknak csak a nyoma látszik.

A kötés díszítése: az elsõ keretben akantuszos palmettasor, a második keret üres, a középmezõt pedig kis gránátalmafejek töltik ki.

Azonosítás: Koroknay (jegyzék 48, kép 45; jegyzék 287, kép 39; jegyzék 236, kép 48; jegyzék 120, kép 47). A kötést összesen két elem díszíti, ezek pedig két csoportban is megtalálhatók, éspedig a Virginia-kódex csoportjában és a Lányi-kódex csoportjában. Rozsondai Marianne kandidátusi értekezésében[15] már beszél egy rozettabélyegzõrõl, amely összeköti az említett két csoportot. Jelen esetben viszont a kis gránátalmafejek kötik össze a Virginia-kódex csoportját a Lányi-kódex csoportjával. Tehát a kolozsvári Egyetemi Könyvtár kötete is beállt a bizonyítékok sorába.

A régi nyomtatványok ritkasága, növekvõ értéke mindinkább szükségessé teszi valamennyi példány pontos számbavételét, bibliográfiai leírását és kötéstörténeti szempontok szerinti feldolgozását. Az eredeti kötések megóvása és szakszerû restaurálása pedig az egyedüli lehetõségünk lenne arra, hogy e mûvelõdéstörténetileg oly értékes példányok fennmaradjanak az utókor számára.