Vofkori György: Székelyudvarhely. Várostörténet képekben
Polis Könyvkiadó. Kolozsvár 1995. 150 lap
Kisváros
nagy könyve Vofkori György képes várostörténete. Olyan átfogó
munka Székelyudvarhelyrõl, amely egyetlen magára, udvarhelyiségére
valamit is adó városbeli család könyvespolcáról sem hiányozhat. Benne teljes
képet kap a Hargita-alji városkáról az, aki fellapozza. Hisz nem elég
érezni-élni városbeli mindennapjainkat, ismernünk is kell bõ adatolásban szülõhelyünket. És bizton állítom,
hogy nincs Udvarhelynek olyan ága-boga, porcikája, történelmének olyan
mozzanata, amelyrõl ez a könyv ne tájékoztatna.
Aki
még nem vehette kézbe, fenti soraim nyomán monográfiára gyanakodhat. Nem, nem
az. Annál azzal több, hogy míg egy monográfiát az értelmiségnek is csak egy
szûkebb köre vesz kézbe, ezt száz év képeslapjai, alkalmi fotói révén a város
bármely polgára, akár gyermekek hada is, élvezettel nézi, böngészi végig. Igaz,
csak 1860-tól készült fotók sorjáznak a könyv lapjain, és soruk az 1950 táján
készültekkel meg is áll. Ám amit a szerzõtõl évtizedeken át
felkutatott-összegyûjtött fényképek nem mutathatnak meg Udvarhely régmúltjáról,
népességének alakulásáról, patinás iskoláinak történetérõl, arról részletezõn
adatol Vofkori György képtõl képig lépegetõ s ezeket történelemmé szervesítõ szövege.
A
történelemtanár, az igényes helytörténész krónikás szövege ez, amely nemcsak a
városhoz kötõdõ jeles személyiségeket – Orbán Balázst, Benedek Eleket, Szemlér
Ferencet, Tomcsa Sándort, Kányádi Sándort – idézi, hanem a mindenkori
udvarhelyi újságokból vág ki vonatkozó passzusokat, s a város egyszerû, de
gazdag emlékezetû lakóit szólaltatja meg.
A
szövegre hivatkozom, holott a könyv érdeme, különös értéke az, hogy száz év
fényképeivel nem csupán Székelyudvarhely képeskönyve, de szakszerû fotótörténete
is. S ki mástól indulna a fotókkal a szerzõ, mint Orbán Balázs negyedmázsás
masinájával készült fényképeitõl? Õt folytatja 1876-tól a kisváros elsõ fényképésze,
Ferenczy Lukács, majd a Kováts fényképészdinasztia korról korra villanó
fotóival érkezünk szinte a mába. A meghitt hangulatú családi fotóktól a
korabeli képeslapokig terjed a skála. S mivel a képeslap hajdan nem volt állami
monopólium, közöttük is számos olyanra bukkanunk, amelyek valóban a város
bontó-építõ hétköznapjait tárják elénk. A fõtér százados alakulására kíváncsi a
könyvet forgató? Vagy a Kossuth utca, netán a Szombatfalvára vezetõ „új út”
változásaira? Egy-egy középület vagy épp egyik-másik jellegzetes családi ház
ötven-száz év elõtti állapotára, környezetére? A helybéli, de bárki más ezt
mind ott találja a másfélszáz lap terjedelmû könyvben, s ráadásul pazar
kiállításban, hisz a városból kikerült s nem keveset áldozó támogatók révén
Erdély neves könyves mesterei, a kolozsvári Polis szakemberei szerkesztették,
tervezték meg ezt a rangos kiadványt. A Polis Könyvkiadó pedig nem akárhol
nyomatta-köttette a talán máris ritkaságnak számító könyvet: föllapozása,
forgatása azért tartalmas hétköznapi örömeink egyike, mert azt a messze földön
híres Kner Rt-nek meg a gyulai Dürer nyomdának köszönhetjük.
Szabó Barna