Fõtitkári jelentés az Erdélyi Múzeum-Egyesület
1996. évi munkájáról
Amióta lehetõség nyílt arra, hogy ismét szervezett keretek
között folytathassuk szinte másfél évszázados tudománymûvelési tevékenységünket
annak az erdélyi múzeumi szellemiségnek jegyében, amit az Egyesülettel együtt a
hatalomnak nem sikerült megbénítania, immár hatodik jelentésünket is azzal kell
kezdenünk, hogy nem történt változás sem szerzett jogaink helyreállítása, sem azok érvényesíthetõsége tekintetében.
Egyesületi vagyonunk tulajdonjogát illetõen továbbra is a jogfosztottság
állapotában élünk, sõt még jogfolytonosságunk is vitatott. Szeretnénk hinni a
változásban, de – és azt hisszük, ez általános érvényû – azt mi csupán az
említettek érvényesíthetõségének viszonylatában érzékelhetjük. Jogainkat nem a
türelmetlenség és a megértés hiánya miatt igényeljük következetesen. Arról
ugyanis, hogy miként éljünk jogainkkal, mindig készen voltunk és vagyunk
tárgyalni. De azt csak egyenlõ félként tehetjük meg, jogaink birtokában. Ezért
nézetünk szerint elsõ lépésként szükség lenne – már a tárgyaló és megoldást
keresõ készség kifejezéseként is – mindenekelõtt a polgári jogrendet sértõ
törvénytelen intézkedéseket hatálytalanítani.
Úgy véljük, hogy ezt is általános érvényûen kellene megtenni. Részünkrõl pedig
– ez után – a bizalom és a készség jegyében megvan a tárgyalásos megoldás
akarata.
Az egyesületi élet kibontakozását mindenképpen fékezõ
változatlanság mellett a következõkben arról kívánunk beszámolni, amit saját
erõnkbõl és támogatásainkkal sáfárkodva végeztünk.
Szervezés
Nyilvántartásunk szerint jelenlegi taglétszámunk 3125 (ebbõl
100 alapító tag), több, mint az elmúlt esztendõben. Ez részben nagyváradi
fiókegyesületünk beindulásának, részben a könyvtárainkat látogató diákok újabb
beiratkozásainak tulajdonítható. Az elmúlt esztendei beszámolónkban
bejelentett, a kutatást és a tudományos tájékoztatást szolgáló mûhelyek
megkezdték szervezett munkájukat. A kutatást illetõen az ezekben a mûhelyekben
dolgozók száma háromra gyarapodott, ugyanis a magyar nyelvtörténeti és az
Erdély írásos kultúrája tárgykör már régebbi két kutatója mellé 1996-ban
alkalmazott harmadik kutatónk a romániai magyar értelmiségi potenciál
felmérését kapta feladatul. A tudományos tájékozódást – a szakosztályi
kézikönyvtárakon kívül – két könyvtárrészlegünk szolgálja: a Jordáky
Lajos-könyvtár (Haºdeu – Kõkert utca 39. sz.) és a nyelv- és történettudományi
szakkönyvtár (Lãcãtuºului – Lakatos utca 3. sz.). Ez utóbbi a mellette
kialakuló kézirattárral, amelyben új gyûjteményeink számára teremtünk tárolási
és kutatási lehetõséget. Mûködik továbbá az EME-házban (Ion Ghica – Tamás
András utca 12. sz.) kialakított elõadótermünk. Ez nemcsak Egyesületünk
rendezvényeinek adott helyet, hanem más – munkánkkal kapcsolatot tartó –
közösségi testületeknek is rendelkezésére bocsátottuk.
Az EME-ház nyújtotta lehetõségek jó kihasználását jelzi,
hogy abban kapott helyet két szakosztályunk: a Természettudományi és
Matematikai, valamint a Mûszaki Tudományi, mindkettõ az ott kialakuló kézikönyvtárával.
Biztató jelenségnek tartjuk az egyetemi hallgatók két
szervezett testületének: a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesületének
(KOMATE) és a biológia szakos hallgatók ÖKO-STÚDIUM csoportjának
bekapcsolódását egyesületi munkánkba, akik munkásságuk során jól használják ki
az EME-ház adta lehetõségeket.
Szakosztályaink, kutatómûhelyeink
Egyesületünk megalapítása óta a magyar nyelvû
tudománymûvelés szolgálatában áll. Jelenleg ez kétféle szervezett keretben
folyik: a szakosztályokban és a már említett kutatói mûhelyekben. A
szakosztályok feladata elsõsorban a szakterületi kutatások megszervezése, összhangba
hozása, elõsegítése, hangsúlyosabban az elért eredmények közlése szóban
(felolvasó- üléseken, ülésszakokon) és írásban (kiadványokban). Ugyanakkor
szakosztályaink részt vesznek a közmûvelõdési jellegû ismeretterjesztésben is.
Munkásságukról évi közgyûléseiken számolnak be, eredményeik kiadványaikban és
az Erdélyi Múzeumban évenként közölt eseménynaptárban követhetõk (1996-ra
vonatkozóan az 1996. évi 3–4. számban).
Amint az eseménynaptárból is kitûnik, egyesületi
rendezvényeinken kiemelten emlékezünk meg nemzetünk vagy Egyesületünk
viszonylatában nagy jelentõségû évfordulókról. A honfoglalásról, ebben a
térségben 1100 esztendõs építõ, de kudarcoktól sem mentes jelenlétünkrõl ünnepi
közgyûlésünkön Jakó Zsigmond professzor, Egyesületünk tiszteleti tagja
értekezett. Az Erdélyi Múzeum ugyancsak a honfoglalási évforduló jegyében
jelentette meg 1996. évi 1–2. számát. Hasonlóképpen jelen voltunk a
Wesselényi-évfordulón, a Márton Áron emlékév alkalmával, valamint a Szabó T.
Attila születésének 90. évfordulóján rendezett megemlékezéseken.
A kutatási eredmények elsõdleges közlési módja: a
felolvasóülés még mindig a szakosztályok eredményközlési és viták folytatására
alkalmas kerete. Vannak azonban olyan vélemények is, amelyek szerint
hatékonyabbak az évente egyszer vagy kétszer megtartott szélesebb körû
tudományos ülésszakok, hasonlóan azokhoz, amelyeket a Természettudományi és
Matematikai Szakosztály, valamint a Mûszaki Tudományi Szakosztály szervezett.
Biztató jelenségnek tartjuk a vándorgyûlések felelevenítését
is. Az 1996. esztendõben a második világháborút követõen elsõ egyesületi
vándorgyûlést Szilágysomlyón tartottuk, jó eredménnyel. Úgy tûnik azonban, hogy
az egyesületi vándorgyûlések helyett inkább megszervezhetõk és eredményesebbek
a szakosztályi vándorgyûlések. Ilyennek tekinthetjük az Orvostudományi
Szakosztály évenként más-más helységben tartott tudományos ülésszakait,
1996-ban pedig a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály ismételte
meg Székelyudvarhelyen a tavaly elõször Dicsõszentmártonban megtartott
szakosztályi vándorgyûlését a Haáz Rezsõ Kulturális Egyesülettel együtt és egy
idõben a Közgyûjteményi Szakemberek III. találkozójával. Úgy véljük, hogy a
székhelyünkön kívül munkálkodó tagtársaink összefogására, a kapcsolatok
elevenebbé tételére és nem utolsósorban jelenlétünk érdekében a szakosztályi
vándorgyûlések megszervezése az egyik leghatékonyabb út.
Ugyancsak az említetteket kívánja szolgálni a fiókegyesületi
élet megszervezése is. Ezen a területen ebben az esztendõben a marosvásárhelyi
fiókegyesület alakult meg, amit feltehetõen – az ajánlásként kidolgozott
fiókegyesületi szervezeti és ügyrend alapján – más helységekben munkálkodó
tagjaink is követnek.
Kiadványaink
Rendszeresen megjelenõ szakosztályi kiadványaink: az Erdélyi Múzeum (a Bölcsészet-, Nyelv- és
Történettudományi Szakosztály, valamint a Jog-, Közgazdaság és
Társadalomtudományi Szakosztály folyóirata), a Múzeumi Füzetek (a Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve),
az Orvostudományi Értesítõ (az
Orvostudományi Szakosztály szemléje) az 1996. esztendõben is megjelentek. Az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatunkban
a 222. számként megjelent Jakó Zsigmond Ezerszáz
esztendõ címû értekezése.
Az 1995. esztendõhöz hasonlóan 1996-ban is jelentkeztünk
önálló kötetekkel. Jakó Zsigmond professzor, Egyesületünk tiszteleti tagjának
nyolcvanadik születésnapjára kiadtuk a barátai, tanítványai, tisztelõi
írásaiból összeállított Emlékkönyv Jakó
Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára címû kötetet, amelyet az
EME-házban adtunk át az ünnepeltnek. A kötet egyúttal – a Kelemen Lajos-Emlékkönyvhöz hasonlóan – a romániai magyar történeti
kutatás eredményeinek jelentõs bemutatása is, ez alkalommal azonban a cenzúra
és „jó tanácsok” béklyóitól mentesen. A kötet megjelenését a Collegium
Budapest, az Europa Institut, a Gróf Mikó Imre Alapítvány, a História
Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia és a Pro Professione Alapítvány
támogatása tette lehetõvé. Entz Géza munkájának a megjelenés idején nagy
könyvsikerként elkönyvelt építészettörténeti elsõ kötete után a Gróf Mikó Imre
Alapítvány és a Pro Professione Alapítvány támogatásával megjelentettük ennek
folytatását Erdély építészete a 14–16.
században címmel.
Ösztöndíjak
A tavalyi jelentéshez viszonyítva az ösztöndíjakat illetõen
csak számbeli különbségek vannak. Két ösztöndíjtípus esetében továbbra is
közvetlenül Egyesületünk ajánlása alapján történik a döntés. Ezek közül nagyon
jelentõs az az öt egyéves ösztöndíj, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia
ajánlott fel Egyesületünknek. Ezeket pályakezdõ, kiváló eredménnyel végzett, az
egyetemi besorolásokkor számba vehetõ vagy már elhelyezkedett fiatalok számára
hirdettük meg. A pályázatok elbírálása alapján 1996-ban egy vegyész, egy patológus
szakorvos, egy szociológus, egy közgazdász és egy építészmérnök részesült ebben
az ösztöndíjban. Az Europa Institut által rendelkezésünkre bocsátott kéthetes
ösztöndíjakat már önálló eredményeket felmutató, kutatómunkát végzõ tagjaink
részére vesszük igénybe. Jellegénél fogva ez a rövid idõtartamú ösztöndíjtípus
folyamatban levõ kutatásokat szolgáló kiegészítõ tájékozódásokat, kutatásokat
tesz lehetõvé, fõként társadalomtudományi vagy ezekkel összefüggõ tematikák
esetében. Errõl tanúskodnak az ösztöndíjban részesültek visszatérése után
készült beszámolók is. 1996-ban 9 tagtársunk vette igénybe ezt az
ösztöndíjtípust. Együttmûködési megállapodásunk keretében levéltári kutatásokat
végzõ tagjaink számára a Magyar Országos Levéltár által biztosított vendégszoba-használatban
7 tagunk részesült.
Nagyszámú jelentkezõt vonzanak a magyar Mûvelõdési és
Közoktatási Minisztérium által biztosított ösztöndíjformák: a legfeljebb 6
hónapig terjedõ posztgraduális ösztöndíjak, a másoddiploma megszerzésére
biztosított ösztöndíjak, valamint a hároméves doktorandusi ösztöndíjak.
1996-ban 80 személy kapott összesen 100 hónapot kitevõ posztgraduális
ösztöndíjat, 25 másoddiploma megszerzését szolgáló ösztöndíjat és 22+31
(pótösztöndíj) doktorandusi ösztöndíjat ítélt oda az említett minisztérium
keretében mûködõ ösztöndíjtanács. Meg kell jegyeznünk, hogy a doktorandusi
ösztöndíjak esetében a tulajdonképpeni döntés kulcsa a magyarországi egyetemek
kezében van, mert a jelölteknek ott kell már a pályázat benyújtása elõtt
felvételi vizsgát tenniük.
Tavalyi megállapításainkat ezekrõl az ösztöndíjtípusokról ma
is helytállóknak véljük. Ösztöndíjpályázataink kezelésében kezdettõl fogva
Egyesületünk elsõdleges célja mind a tudományos kutatás elõsegítésében, mind a
fiatal végzettek további szakosításában a bennünket jogosan megilletõ
kolozsvári magyar tudományegyetem jövendõ oktatóinak képzése és továbbfejlõdése
volt. A rövid idõtartamú ösztöndíjak esetében nem merül fel kétség, hogy az
ezekben részesülõk visszatérnek, és itt értékesítik többlettudásukat. Viszont
nagyon kérdéses az, hogy mennyire hatékonyan fogják szolgálni
tudományegyetemünk szükségleteit a hosszabb idõre kiküldött, szolgálati
viszonyban még nem álló ösztöndíjasaink. A lehetõ legalaposabban válogatott és
ellenõrzött akadémiai ösztöndíjasok közül az 1990–1996 között kiküldött 25
ösztöndíjasunkból 13 személy (59%) nem tért vissza. Ezek közül 11 személy (a
külföldön tartózkodók 84%-a) továbbra is ösztöndíjasként (PhD) maradt a határon
túl. A visszatérést illetõen ezek szerint az akadémiai ösztöndíj lejárta után
szerzett más jellegû ösztöndíjak élvezésének befejeztével állapíthatjuk meg a
ténylegesen kinnmaradtak számát. Azok esetében, akik három esztendõt töltenek
Magyarországon, a visszatérést illetõ kérdés szintén még megválaszolatlan.
Adományok, támogatások
Az 1996. esztendõben is szüntelenül megnyilvánult tagjaink
és pártolóink támogatási készsége mind pénzbeli, mind könyv- és egyéb tárgyi
adományok formájában. Ezek sorából ki kell emelnünk Szabó T. Attila örököseinek
(ifj. Szabó T. Attila, özv. Szabó Ádámné és Szabó Áron) felajánlását, akik
részben szimbolikus összegért, részben adományként/letétként juttatták
Egyesületünknek édesapjuk, az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez egész munkásságával
kötõdõ kiváló nyelvtudósunk városunkban õrzött hagyatékát, bútorzattal együtt.
Hasonlóképpen jártak el dr. Kós Károly jeles néprajzkutatónk örökösei (Kós
Géza, Béla és Zoltán), valamint Egyesületünk egykori titkárának, Nagy Jenõ
neves nyelv- és néprajzkutatónknak örökösei is (Szobovics Pálné Nagy Sarolta,
Szilágyi Sándorné Nagy Mikolt Erzsébet és Nagy Judit), akik édesapjuk szellemi
hagyatékát Egyesületünknek adományozták, illetve ott helyezték letétbe, a dr.
Kós Károly-hagyaték esetében a könyvtári polcokkal, a Nagy Jenõ-hagyaték
esetében pedig a könyvespolcokon kívül számos bútordarabbal együtt. Ez utóbbi
két hagyaték szervesen kialakult néprajztudományi könyvanyagát és összetartozó,
hasonló tárgyú kéziratos anyagát Egyesületünk tulajdonaként tartós használatra
a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyeztük el, mert úgy véltük, hogy ott
szolgálják leginkább a szakkutatást. A jeles történetkutató Pataki József
szakkönyvtári és kéziratos anyagát özvegye, Kónyi Mária ugyancsak
Egyesületünknek juttatta.
Gyergyai Ferenc orvosprofesszor Németországból orvosi
mûszereket (automata parafinbeágyazó, fagyasztó mikrotom, hûtõpalack és
hûtõberendezés, fagyasztó mikrotomba, parafinblokk hûtõberendezés) és
szakkönyveket adományozott Egyesületünknek. Nagy mennyiségû könyvanyagot
kaptunk a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárától, a Magyar
Tudományos Akadémia Könyvtárától, a Gróf Mikó Imre Alapítványtól, az Akadémiai
Kiadó Rt-tõl, néhai Kovács István fizikus fiától, a História Alapítványtól a
folyóirat mappába helyezett 1994–1995. évfolyamait 80 példányban, Spira György
Történelemtudományi Intézeti tudományos tanácsadótól pedig a Nagyvilág
évfolyamait. Külön kell megemlítenünk azt, hogy a nehéz pénzügyi helyzet
ellenére az Országos Széchényi Könyvtár Nemzetközi Csereszolgálat Osztálya a
lehetõségekhez képest folyamatosan ellátja könyvtárunkat a legújabb
kiadványokkal. Hathatós támogatásban részesültünk két nagyobb kötetünk kiadása
során a kiadványainkról szóló részben megemlített önzetlen támogatóinktól.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület fenntartását és mûködését nagy
részben a nyílt pályázatok alapján kapott támogatások is biztosítják,
elsõsorban az Illyés Közalapítvány támogatásai. Pályázattal a Soros
Alapítványtól is kaptunk egy számítógépet. Nem tudunk arról, hogy a rendszeres
állami szubvencionálás ügyében megtörtént volna a törvényes szabályozás, vagy
elõkészületek lennének ez ügyben. Éppen ezért a tények és körülmények ismerete
hiányának tekintjük magyar kormányzati feladatokkal megbízott személy részérõl
annak az elõrevetítését, hogy magyarországi támogatásaink – amelyeket az elsõ
világháborút követõen minden felelõs és legális magyar kormányzat legalábbis
erkölcsi kötelességének tartott – a jövõben átháramlanak az itteni
kormányzatra.
Jóllehet nem sorolhatunk fel minden adományt, és nem
nevezhetünk meg minden adományozót, ezúton köszönjük meg önzetlen
támogatásukat.
Ingatlanok, székhelyek, bérlemények
A fõtéri Wass Otília házért folyó perünkben az Ítélõtábla
elutasította keresetünket. Ezzel annak lehetõsége, hogy hazai bírói úton
keressük igazunkat, lezárult. Nem maradt más hátra, mint hogy nemzetközi
bírósághoz forduljunk. Ennek elõkészítése folyik. Úgy véljük azonban, hogy most
ennek az ügynek a rendezése – más hasonlókkal – politikai síkra kell hogy
terelõdjék. Az elõzõ kormányzat – tudjuk ugyan, hogy propagandacélból –
törvényjavaslatot készített a kisebbségi testületek javainak rendezésérõl.
Annak idején a javaslattal kapcsolatban kiegészítéseket kértünk ugyan, de
egészében elfogadhatónak találtuk azt. Nem látjuk akadályát annak, hogy jobb
változatban ez a kormányzat is készítse el saját törvényjavaslatát, akár az
általános rendezés során, akár olyan formában, mint a már említett
törvényjavaslat. Ezért kérjük parlamenti érdekképviseleti választottjainkat,
hogy járjanak el késlekedés nélkül ebben az ügyben.
Az épületek javításának befejezésével kialakultak egyesületi
életünk munkahelyei is: az EME-házban (Ion Ghica – Tamás András utca 12. sz.)
van az egyesületi elnök irodája, és amint említettük, a Természettudományi és
Matematikai Szakosztály, valamint a Mûszaki Tudományi Szakosztály munkahelye és
könyvtára; ugyancsak ott van a munkahelye szociológiai kutatónknak, ott az
elõadótermünk és vendégszobánk. A titkárság továbbra is a római katolikus egyházközségtõl
bérelt lakrészben mûködik (Iuliu Maniu – Szentegyház utca 5. sz. III. em. 7.),
ott van a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, valamint a
Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály munkahelye, az
Orvostudományi Szakosztály kolozsvári csoportjáé, és ugyancsak ott van az
Erdélyi Múzeum szerkesztõsége is. A Jordáky Lajos- könyvtár a Haºdeu – Kõkert
utca 39. sz. alatti ingatlanrészünkben mûködik; a kutatómûhelyek, valamint a
nyelv- és történettudományi szakkönyvtár pedig a Lakatos utcai ingatlanunkban
található, és ott alakítjuk ki kézirattárunkat is. A Rhédey házban levõ
bérleményünk könyvraktárul szolgál.
Marosvásárhelyi lakrészünket az Orvostudományi Szakosztály
használja, és itt kap helyet a marosvásárhelyi fiókegyesület is. A
szilágysomlyói ingatlanunkat ottani csoportunk gondozza. Nagyváradi
fiókegyesületünk a helyi RMDSZ-tõl bérelt helyiségben mûködik.
Kapcsolatok, együttmûködések
Kapcsolatainkat, együttmûködéseinket igyekeztünk 1996-ban is
fenntartani, továbbfejleszteni. Hazai hasonló jellegû testületeink közül nagyon
jó az együttmûködésünk a Kriza János Néprajzi Társasággal, az Erdélyi Magyar
Mûszaki Tudományos Társasággal és a Romániai Magyar Közgazdász Társasággal, de
minden alkalommal készek vagyunk együttmûködni más közmûvelõdési és gazdasági
szervezettel. Egyesületünk együttmûködési készségére példaként megemlítjük,
hogy a Természettudományi és Matematikai Szakosztály megosztotta helyiségét a
Romániai Magyar Közgazdász Társasággal, a Rhédey házbeli bérleményünkben pedig
munkalehetõséget biztosítottunk a Matematikai Lapok szerkesztõségének, a lapot
magát pedig tagtársaink is támogatják. Hasonlóképpen jó kapcsolataink vannak a
magyarországi intézményekkel is. Egyesületünk tagjai ugyanakkor részt vettek
mindazokon a közéleti rendezvényeken, amelyek közösségünk érdekeit szolgálják.
Tisztelettel kérjük a fentiek tudomásulvételét és
jelentésünk elfogadását.
Kolozsvárt, 1997. március 3-án
Kiss András