Nagy Levente

A Syrena-kötet radnótfáji másolata

Néhány adat a költõ Zrínyi Miklós erdélyi
irodalmi kapcsolataihoz

Zrínyi és Erdély politikai kapcsolatai közismertek a magyar történetírásban,[1] az alábbiakban azonban néhány olyan adatra szeretnénk felhívni a figyelmet, melyek irodalomtörténeti szempontból világítják meg Zrínyi és Erdély kapcsolatát. Egy ilyen „irodalomtörténeti” szál, mely Zrínyit Erdélyhez köti, a Syrena-kötet radnótfáji másolata (a továbbiakban Radnótfáji-kódex). Ez a mindössze öt nap alatt (1676. márc. 7–12.)[2] elkészült másolat azért érdekes, mert Zrínyi epigrammái közé más epigrammákat is beiktatott a másoló, aki a Buda-epigrammáig hûen követi a Syrena-kötet kompozícióját, utána viszont egy ismeretlen szerzõ által írt epigrammák következnek Szent István királyról, Hunyadi Mátyásról, I. Ferdinánd és Szapolyai János királyokról, II. Rákóczi György fejedelemrõl, majd két latin epitáfium: az egyik szintén Mátyás királyról, a másik pedig a Janus Pannoniusnak tulajdonított Romulidae Cannas... kezdetû Ulászló-epitáfium. A Janus-epigramma Szilágyi Benjamin Liszkafalván mondott temetési beszédében bukkan fel elõször (latinul), melyet 1646-ban Szenczi Kertész Ábrahám ad ki Váradon.[3] Késõbb Medgyesi Pál[4] egyik 1659-ben mondott temetési beszédében a következõképpen magyarosítja:

Rómaiak Cannastû
A magyarok Várnátt
Jól megfesték vérekkel.

Tanulj minden innen,
Szörnyû hitszegésben
Ne leledzél senkivel,

Izgága ha pápa
Hazánk nem lesz vala,
Bírnánk most békével.[5]

Ezt a tipográfiai formát ha Medgyesi maga találta ki, akkor versenyezhet Zrínyivel, de valószínûbbnek tartom, hogy a Syrena-kötet hõsepigrammái hatottak rá.[6] Az epigramma a Radnótfáji-kódexben a következõ alakban fordul elõ:

Romulidae Cannas, ego Varnam clade notavi

Discite mortales, non temerare fidem

Me nisi Pontifices jussissent frangere fidem.

A másoló vagy Szilágyi, vagy Medgyesi mûvébõl ismerhette az epigrammát.[7] Az eltérések, habár tartalmilag nem módosítják a vers értelmét, arra engednek következtetni, hogy valamilyen más forrást használt, hisz a késõbbi nyomtatványok is mind a Szilágyi–Medgyesi-féle változatot közlik.[8] Ezt a feltételezésünket még az is megerõsíti, hogy a külföldi nyomtatványokban is felbukkanó epigramma minden esetben eltér a radnótfáji változattól.[9] A radnótfáji kötet azonban így is újabb összekötõ szálat képezhet Zrínyi és a Medgyesi–Szalárdi–Szenczi–Kertész-féle literátus csoport között. Egy korábbi tanulmányomban[10] arra a következtetésre jutottam, hogy a radnótfáji másoló (aki saját epigrammáit is beiktatta Zrínyi hõsepigrammái közé) ismerte a Bónis-kódexet, a Rákóczi-eposzt,[11] valamint a Jajjal, siralommal felöltözött haza... kezdetû Rákóczi-siratót, mely 1660. jún. 7-e körül keletkezhetett, és erõs Rimay-hatásokat mutat. Ugyancsak Rimay és Zrínyi hatását viseli magán a Bónis Ferentz keserve c. ének, melynek elsõ strófája így hangzik:

 

Feketitett gyásszal beborult magyar nép,

Ha elnézem benned nincs egy pontnyi ép,

Mert sok gyülevész nép már minden felõl tép,

Ki miatt csak oly vagy mint senyvedendõ kép.[12]

 

Ez a vers Bónis Ferenc kivégzésének emlékére íródott, a Wesselényi-mozgalom leverése után, amikor Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet 1671. ápr. 30-án Bécsújhelyen, Nádasdy Ferencet pedig Bécsben lefejezték; Bónist egy nappal korábban Pozsonyban végezték ki. Bónis „javait a fiscus lefoglalta, levelezését s másnemû irományait azonban felesége gondosan el tudta rejteni s kegyeletesen meg is õrizte egyetlen fia, az atyja halálakor még gyermek Zsigmond számára”.[13]

A Bónis-kódex azonban 1671 és 1676 között mindenképpen kijutott Erdélybe, mert a radnótfáji másolat ebben az idõben keletkezett. A „Habsburg-ellenes” mozgalom leverése elõl Erdélybe menekülõ nemesek közül (Petrõczy István, Szepessy Pál, Ispán Ferenc, Keczer Menyhért, Vay Mihály) Ispán Ferencet kell a Bónis-kódex Erdélybe juttatójának tartanunk, aki szoros kapcsolatban állott Bónissal, hisz az õ együttes izgatásukra határozott úgy 1670. jún. 2-án Abaúj megye, hogy ellenáll a császári katonaságnak.[14] Ispán már 1669 õszén járt Erdélyben, a fejedelem támogatását kérve Habsburg-ellenes mozgalmuk szervezéséhez.[15] Egyelõre nem tudtuk kideríteni, lehetett-e köze ahhoz az Ispán Istvánhoz, aki Várad ostroma elõtt pár nappal „néhánymagával küldetett vala alá az égetõ török, tatár, kurtány tisztviselõkhöz”,[16] hogy bemutassa Szejdi Ahmed pasa hitlevelét. Ha a Bónis-kódex Erdélybe hozója Ispán Ferenc lehetett, akkor a váradi Istenes énekek Zrínyihez szállítója Bónis Ferenc, aki ezáltal ismerhette Rimay verseit is, ennek hatása ugyanis, amint az a fenti idézetekbõl is kiderül, jól kimutathatóak a Bónis Ferentz keserve c. versben. Bónis Sárospatakon tanult 1646-ig (ez idõben Medgyesi is ott tanároskodott). 1649-ig Batthyány Ádám udvarába került, majd 1649-tõl 1656-ig II. Rákóczi György szolgálatában állt. Hogy milyen volt ez a szolgálat, arról õ maga így ír: „Onnan az 1649. esztendõben mentem vala amaz dicsõséges emlékezetû méltóságos II-ik Rákóczi György fejedelem udvarlására, és ott az 1656. esztendõig sok irigyimnek bosszúságokra sok éjjel-nappali keserves egyik ország szegletirul az másikra, az egyik királytól az másikhoz való kész szolgálatombéli nyomorúságokkal voltak mind teljesek – mind terhesek, noha érdemem felett való becsülettel tisztességesek.”[17]

„Bónis eszerint – írja Kovács Sándor Iván – a királyi Magyarország és Erdély, a katolikus és protestáns országrész diplomata összekötõje lehetett, épp azokban az esztendõkben bujdosott »egyik ország szegletirul az másikra«, amikor Zrínyi és Rákóczi kapcsolatai is kialakultak. Bónis Ferencet nagyon jól elképzelhetnõk például Zrínyi II. Rákóczi Györgyhöz címzett 1653. évi nádori emlékirata közvetítõjének... Ez persze nem bizonyítható ötlet, de az tény, hogy Bónis olyan szabású fiatal nemes, aki épp Zrínyi eszméit testesíti meg.”[18] Valószínûnek tartom, hogy 1651–59 között szintén Bónis juttathatta el a Syrena-kötet egyik példányát Medgyesi Pálhoz is, aki aztán a benne szereplõ hõsepigrammák mintájára fordította le a Romulidae Cannast...

Az Radnótfáji-kódexben  Janus Pannonius epigrammája után ismét egy Zrínyi-epigramma, a Befed ez a kék ég... kezdetû következik. Zrínyinek ez a mûve a Vitéz hadnagy szövegében bukkan fel elõször, de a radnótfáji másolat nem ezt, hanem a Bónis-kódexben fennmaradt epigrammaciklus utolsó darabját tartalmazza.

A Radnótfáji-kódexben:

Be féd ez a kék egh, ha nem fed koporso,

Oram tisztességes, chak legjen utolso,

Akár Farkas, akar emisszen megh holló,

Mindenütt egh felül, s az föld lészen álsó.[19]

Az Idõ és hírnév-ciklus utolsó darabja:

Be fed ez a kék ég, ha nem fed koporso,

Orám tisztességes csak légyen utolsó,

Akár Farkas, akár emésszen meg hollo,

Mindenütt fellyül ég, a föld lészen also.

A Vitéz hadnagy szövegében:

Be féd ez a kék ég, ha nem fed koporso,

Tisztességes legyen csak orám utolso,

Akár farkas, akár emésszen megh hollo,

Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.[20]

 

E három változat azt bizonyítja, hogy a szerzõ ismerte az epigrammaciklust (innen vette magát e négy sort), de ugyanakkor kellett ismernie a Bónis-kódexben elõforduló Vitéz hadnagy szövegét is, hisz ott fordul elõ ez a négy sor önállóan, tehát lehet epigrammaként is értelmezni. (Valószínûleg ezért emelte ki a másoló csak ezt az egy epigrammát, az Idõ és hírnév-ciklus többi darabját a ciklus egészének gondolván.) Felmerülhet még az is, hogy a „szerzõ” a Be fed ez a kék ég... kezdetû epigrammát önállóan is ismerte. Ilyen formában eddig csak egyetlen változata maradt fenn, mégpedig Vitnyédy István (Zrínyi „fõember” szolgája) 1664. jan. 9-én, bizonyos Botka uramhoz írt levelében, a következõ formában:

 

Be fõd ez a kék égh, ha nem fõd koporsó,

Oram üdvösséges csak légyen utolso,

Akar farkas, akar emésszen megh hollo,

Mindenütt föllyül égh, az föld lészen alsó.[21]

(Kiemelés tõlem, N. L.)

 

Az eltérésekbõl világosan látszik, hogy a radnótfáji másoló nem a Vitnyédy levelében elõforduló változatot használta. Mindebbõl az következik, hogy a másolónak mindenképpen ismernie kellett a Bónis-kódexet.

Az tény, hogy 1653. õszén Ispán Ferenc Zrínyitõl erõvel elviszi a Vitéz hadnagy kéziratát II. Rákóczi Györgynek (amit késõbb Zrínyi visszakér). Ebbõl a Vitéz hadnagy-példányból azonban a radnótfáji szerkesztõ még nem ismerhette az epigramma végleges formáját, mert semmi valószínûsége, hogy az önálló Vitéz hadnagyhoz Zrínyi már odacsatolta volna az epigrammaciklus különálló lapját. (Ezt a különállást a Bónis-kódexben a ciklust megelõzõ üres lap jelzi.) A legnagyobb hasonlóságot az Idõ és a hírnév-ciklusbeli epigrammával mutat, de nem egyezik azzal sem teljesen.

Forrásként marad tehát a Bónis-kódex, mely legkorábban 1663 õszén keletkezhetett, vagy közvetlenül Zrínyi halála (1664. nov. 18.) elõtt. A lehetséges Bónis-kódex-történeteket Kovács Sándor Iván vázolta fel nagy részletességgel. Ezek közül minket csak az érint leginkább, mely szerint a kódex 1671-ig Bónis Ferenc tulajdona volt, utána pedig a 18. század közepéig eltûnt. A Radnótfáji-kódex 1676-ban készült, tehát 1671 és 1676 között a radnótfáji másoló valamiként szert tehetett rá, vagy még Bónis életében láthatta azt.

A Radnótfáji-kódexben szereplõ Masodik Rakoczi Gyorgy Feiedelem c. epigramma Kovács Sándor Iván szerint levezethetõ a Jajjal siralommal felöltözött haza... kezdetû Rákóczi-siratóból.[22] Ugyanakkor az epigramma és a siratóének a Zrínyiászra is utal, mert a Masodik Rakoczi Gyorgy Feiedelem c. epigramma négy sora „afféle módon szakadt ki (majd kerekedett önállóvá) a Jajjal siralommal felöltözött haza... kezdetû Rákóczi-siratóból, mint ahogy Zrínyi epigrammái függenek össze a Szigeti veszedelemmel”[23].  Ha figyelmesen végigolvassuk az azóta nyomtatásban is megjelent Rákóczi-eposzt, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az epigramma abból is éppúgy „kiszakadhatott”, mint a siratóénekbõl.

A Masodik Rakoczi Gyorgy Feiedelemben:

En kesztem volt Poganít kardommal sérteni,

De as keresztjenseg kész lén chak halgatni,

Nem szantam véremet hasamért ontani,

Gyula [!] s Fenes völgjét pirossan festenj.[24]

A Rákóczi-eposzban:

Ugi Rákóczi életet kockára,

Hazájáért vetni semminek tartotta.

Erdéli Magiar Ország tartoznék menyvel,

Rákóczinak, az ki neki szolgált vérrel.

Rákóczi vérétõl ó meg festett mezõ,

Gialu s Fenes között sok niavaliát szerzõ,

Soha magiaroktól el nem feleithetõ,

Hogi lehettél illyen búval giümöltsözõ?[25] [Kiemelések tõlem, N. L.]

A következõ strófát akár Zrínyire – aki a Szigeti veszedelemben dédapja hõsi, megdicsõülést hozó halálát állította követendõ példának – való konkrét hivatkozásként is értelmezhetjük:

1281 Ha kérdenéd, hova siecc ifiú sereg,

Mondhatná mert uram az vér bennem meleg,

Ugi járok igazán niomán eleymnek,

Jó hazám mellett ha vérrel mezõt festek.[26] [Kiemelés tõlem, N. L.]

A Rákóczi-eposz a többi radnótfáji epigrammával is mutat hasonlóságot. Így például II. Rákóczi György halálát Mátyás és II. Lajos király halálával állítja párhuzamba, akikrõl a Radnótfáji-kódexben a Rákóczi-epigrammát megelõzõ két epigramma íródott:

Második Lajos király:

En vesztettem szinet szép Magjar Országnak,

Festvén megh vérekkel mezeiet Mohachnak,

Adtam Chufsagara Németnek s: Poganjnak,

Engedtem mert Vrak visszavonásának.

HUNYADI MÁTYÁS KIRÁLY:

En Vitez hireket as Egigh neveltem,

Dichiretes nevet Magjarnak szereztem,

Harom Tengert haitot meg, s: Chehet fegiverem,

Lengjel, Morva, Németj, s: Török uralt engem.[27]

Rákóczi-eposz:

Méltán siradhatod, romlott Magiar nemzet [Rákóczit]

Ha iól meg gondolod mire jutott ügied,

Mikor Lajos királi Mohátsnál el esett,

Vagi nagi Mátiás királi utolsó buczút vet.

Két tengerig vetett határt Mátiás királj,

Erre szert tenni volt mégis nagi akadálj,

Kit meg nem sérthetett német, török, cziászár,

Itt vitézi teste seb miatt vérben áll.

Inkább nem futok el kereszténj Magiartol,

Cziak ne távozzanak régi példáiktol,

Tütöket segitlek, Huniodi Mátiásról,

Gondolkodván Lászlók, István királiokrol.[28]

Radnótfáji-kódex

 Szent István király

Enis nem keveset hasznaltam ez népnek,

Menjeknek kapuia, nytottam nekiek,

Isten ismeretit hirdetvén lelkeknek,

Tanitvan: Hadgjanak békét téveljgesnek.[29]

A Rákóczi-eposz és a Zrínyiász közti imitációkat vizsgálta már Szakolczay Attila.[30] Én itt most arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a következõ két strófa a Zrínyi Áfiumával mutat hasonlóságot:

3765. Nintsen penig már mód, nints semmi réminiség,

Nap kelet, nap niugot egi eránt ellenség,

Fegiver, nép, segitsiég, el fogiot az érték,

Hova haítsi feiedet, árva meg maratt nép.

Ha némethez hajlasz, iüj közelb, azt mondgia,

Még jól meg feihetlek, az után áli hátra,

Lengiel szomszéd tudod, magát is nem biria,

Nem hogi niavaliádban neked lenne iódra.[31]

[A kiemelések mindenhol tõlem, N. L.]

Úgy gondolom, levonhatjuk a következtetést, miszerint a Rákóczi-sirató, a Rákóczi-eposz, valamint a radnótfáji Rákóczi-epigramma között szoros összefüggés van. Az eposz és a sirató szerzõje nem lehet azonos, mert az eposzban a szerzõ elejtett mondataiból, részletes, pontos leírásaiból arra következtethetünk, hogy jelen volt a leírt eseményeknél (moldvai, havasalföldi, lengyelországi hadjáratok, szászfenesi csata). A siratóénekek szerzõje viszont semmit nem árul el magáról, inkább II. Rákóczi György rehabilitálását, mártíromságát tartja szem elõtt. Mindenesetre az valószínû, hogy a Rákóczi-eposz írója ismerte a Rákóczi-siratót, mely 1660. jún. 7. körül keletkezett. A radnótfáji új epigrammák szerzõje ismerhette a siratót is és a Rákóczi-eposzt is, mely 1674 táján keletkezett.

Mindezek után magától adódik a kérdés: ki lehet a Syrena-kötetet bõvítõ új epigrammák szerzõje? Azt már Kovács Sándor Iván is megállapította, hogy a „másolat scriptora aligha lehetett az új epigrammák szerzõje és összegyûjtõje, hiszen a szerzõ tévedésbõl sem írt volna Gyalu helyett Gyulát”.[32] A szerzõ mindenesetre jól ismerte Zrínyi mûveit, epigrammaciklusából határozott történelemszemlélet bontakozik ki. E sok kérdés megoldását az is nehezíti, hogy nem világos, „miért a Szászrégenhez közeli Radnótfáján másolják a Syrena-kódexet és az epigrammákat, epitáfiumokat, hiszen Radnótfája a Toldalagiaké volt, akiknek ismereteink szerint nincs közük a vázolt viszonylatokhoz”.[33]

Az alábbiakban néhány olyan adatot szeretnék ismertetni, melyek közelebb vihetnek Radnótfája e rejtélyes szerepének megvilágításához. Radnótfája csak a 18. században kerül a Toldalagi család birtokába. A számunkra fontos idõszakban a görgényi vár uradalmához tartozott, melynek birtokosa I. Apafi Mihály uralkodása (1661–1690) alatt Teleki Mihály. Erre nézvést 1678-ból van konkrét adatunk, amikor Uzoni Miklós fiskális számvevõ Teleki Mihály megbízásából készített összeírása Radnótfáját a görgényi vár uradalmához sorolja.[34]  Van még egy 17. századi adat, amely Radnótfája történeti és irodalomtörténeti jelentõségét növelheti. Ez Nadányi János 1680. márc. 6-án Nagyenyedrõl ismeretlennek címzett levelében található, ahol Nadányi így ír: „Üdvözült Bocskai Istvan Uram kirti volt el tõlem a Kereszturi Pál Uram munkajat Egy hitétö orvosnak megh ostorozása. A kis Sogornak is gilisztaia volt, s mondá hogy ott vagyon Radnótfáján de migh megh nem küldik kigyilmedet kérem ha modgya lesz benne küldissi haza.”[35] Bocskai István (az erdélyi fejedelemnek csak névrokona) mint Zemplén vármegye fõispánja és a sárospataki iskola gondnoka tevékenyen részt vett a felvidéki protestáns nemesi ellenzék mozgalmában, minek következtében 1671 tavaszán õ is Erdélybe menekült.[36] Elsõ neje Lónyai Zsuzsanna, a második az a Török Kata,[37] aki azelõtt Klobusiczky András felesége volt.

Bocskai István, aki a fent említett hagyományokkal rendelkezõ családba házasodik be,[38] 1672. május 27-én halt meg Kolozsvárott,[39] feleségét pedig 1676. jún. 18-án temették Apahidán.[40] Nadányi fent idézett levelébõl kiderül, hogy Bocskai vagy az õ megbízásából valaki más megfordult Radnótfáján. Bocskai kapcsolatban állott Zrínyivel is. Fajgel Péter 1667. jan. 7-én Eperjesrõl Vitnyédyhez írt levelében olvassuk a következõket: „Bocskay Uram õ Naga Kgdk szolgalattyat ajanlja, és kérety Kgdet, az minimû Zriny Miklos Uram ö Naga Actait ígért vala Kgd õ Ngak jo alkalmatossaggal mentül hamarab lehet küldené megh õket, ezen Kgd joakaratyát ö Ngha megh igyekzik Kgdnek szolgálny.”[41] Bocskai már 1669-ben járt Erdélyben. Érdekes módon épp Rottal Jánost – az 1671. évi megtorló akciók egyik vizsgálóbíróját – kéri, hogy kérjen a császártól „Liber Passust”, nagyon ravaszul arra hivatkozva, hogy erdélyi jószágainak ügyeit szeretné intézni, jóllehet valószínûleg Apafit akarta megnyerni a felkelõk támogatására vagy az esetleges menekülés útját próbálta elõkészíteni: „Erdelyben levo alkalmas Joszagoczkaim, s meddigh az Pataki és Eperjessi Tractatusokban voltam, addigh Erdelyben levö némely rész Joszagomat, az Meltoságos Fejedelemtöl megh kerték ollyan formán, hogy holtom után, de jure mind õ reájok szallana[...] meltoztassék Ngod az mi Kglmes Urunktol o Felseghetol Liber Passust extrahaltatni, es megh küldeni, hogy annyival inkab az ö Felseghe Kglmes annudatioja altal batorsagossaban jarhassam megh abbeli utamat.”[42]

Érdekes módon Teleki levelezésében egyetlen Radnótfájára vonatkozó adat sincs. A Syrena-kötet sietõs másolása is arra enged következtetni, hogy csak rövid idõre kaphatta kézhez a másoló a lemásolandó szövegeket. A fentiekbõl következtethetünk arra, hogy a radnótfáji Teleki-birtokon megfordulhattak más felsõ-magyarországi menekültek is.

1666. aug. 23-án a murányi gyûlésen kapcsolódtak be Wesselényiék németellenes rendi szervezkedésébe a felvidéki protestáns nemesi ellenzék vezéralakjai: Szepesi Pál, Szuhay Mátyás, Kende Gábor, Ispán Ferenc, Keczer András és Menyhért.[43] Érdekes névsor, annál is inkább, mert valamilyen módon mind kapcsolatban állnak Zrínyivel vagy annak mûveivel, 1671 után mind Erdélybe menekülnek, és szoros kapcsolatot tartanak fenn Teleki Mihállyal. Ispán Ferenc a Vitéz hadnagy kéziratát viszi II. Rákóczi Györgynek.[44] Vitnyédy Keczer Ambrusnak panaszolja II. Rákóczi György szerencsétlen kimenetelû lengyelországi hadjárata után, hogy „bezzeg ha az én uram militiarul írt könyvét Ispán Ferenc gyakorta olvasta volna az tanácsot ily gyalázatban az egész világ elõtt nem estek volna”.[45] Szepesi Pál saját kezûleg másolta le az Áfiumot, valamint számos, Zrínyi Péterre és az összeesküvõk 1671. évi kivégzésére vonatkozó iratot.[46] Ez az Áfium-másolat azért is jelentõs, mert legközelebb áll a Bónis-féle szöveghez. Szepesi 1671. jan. 11-én Teleki egy másik birtokán, Sorostélyon Alvinczi Querella Hungariae c. mûvét másolja.[47] Szepesi mûvelt nemes lehetett: nemcsak az Áfiumot másolta, hanem Csáky István Politica Philosophiájának egy részét is.[48] A Radnótfáji-kódex szempontjából számunkra az a fontos, hogy Szepesi kéziratai közt megtalálható a már említett Romulidae Cannas... kezdetû epigramma két sora is.[49]

Már említettük, hogy a radnótfáji másolónak a Syrena-kötet mellett ismernie kellett a Bónis-kódexet is. A Syrena-kötet, miután nyomtatásban is megjelent, könnyen eljuthatott Erdélybe, a Bónis-kódex Erdélybe szállítóját viszont a fent említett felsõ-magyarországi menekültek között kell keresnünk. A Bónis-kódex lehetséges történeteit felvázoló Kovács Sándor Iván valószínûnek tartja, hogy a kódex Vitnyédy irodájában készült.[50] Az tény, hogy az 1665-ben felvett inventárium szerint Bónis könyvei között nem látjuk Zrínyi prózai munkáit.[51] Valószínû, hogy a kódex ekkor még Vitnyédy birtokában volt. A Vitnyédy-variációt erõsíti az is, hogy a Bónis-kódex íráskaraktere a Syrena-kötet másolatával is rokonítható, valamint az is, hogy a Pethõ Gergely által írt és 1660-ban a Zrínyi közremûködésével megjelent Rövid magyar krónika egyetlen fennmaradt kéziratos változata[52] szintén Vitnyédy mûhelyében készült, és írásképe feltûnõen hasonlít a Bónis-kódexbeli kéz írására. A Bónis-kódex Vitnyédy halála után (1670. febr. 23.) kerülhetett a felvidéki nemesek valamelyikének kezébe (véleményem szerint a Szepesi Páléba vagy a Bocskai Istvánéba) és ezáltal késõbb Erdélybe, majd a Rákóczi-szabadságharc közben ahhoz a Székelyhidi Mihályhoz, kinek fia, az ugyancsak Mihály révén „visszakerült” a Bónis család birtokába.[53]

A fent bemutatott filológiai nyomozás azt bizonyítja, hogy a „romlás saeculumának” nevezett 17. században is a két haza közt sokkal élénkebb szellemi kapcsolat volt, semmint azt elsõ látásra képzelnénk. Az is figyelemre méltó tény, hogy a „katolikus” Zrínyinek épp a „protestáns” Erdélyben kezdik el másolni és terjeszteni mûveit. A radnótfáji másolat mellett figyelmet érdemel még Pápai Páriz Ferenc, aki 1663-ban egy tizenegy soros, Zrínyit dicsõítõ latin epigrammát fordít le magyarra, és késõbb a Romlott fal építése címû mûvében Zrínyinek az 1659. évi soproni országgyûlésen, a protestánsok védelmében mondott beszédét nyomtatja ki. Ennek feldolgozása azonban már egy külön tanulmány tárgya lehetne.