MEGEMLÉKEZÉS

Gyurka László (1928—1997)*

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület és annak Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya fájdalommal vesz búcsút hûséges tagjától és munkatársától. Nem egyszerû tagja volt egyesületünknek Gyurka László, hanem a leghûségesebbek és legjobbak közül való. Mindig és mindenhol ott volt, ahol tenni kellett: szervezett, máskor elõadást tartott városunkban vagy vidéken, s Szakosztályunk vezetõségi tagjaként nem utasította el a mindennapi aprómunkát sem. Hányszor és hányunkat segített eljutni Tordára, Aranyosgyéresre, Bánffyhunyadra, Szilágysomlyóra, Aranyosszék falvaiba, ha éppen ott akadt dolgunk! S mindig az elsõ szóra vagy éppenséggel önként ajánlotta fel a segítséget. Igen, mert tudta és teljességgel érezte, hogy közösségeinket csak akkor és úgy tarthatjuk fenn s állíthatjuk jövõnk szolgálatába, ha le tudunk mondani, ha képesek vagyunk lemondani vagy legalább idõnként félretenni egyéni ambícióinkat, s oda tesszük a vállunkat, ahol arra éppen szükség van. Gyurka László igazi közösségi ember volt, amit ma mind kevesebb kortársunkról mondhatunk el minden fenntartás nélkül. Róla viszont teljes meggyõzõdésünkkel megvallhatjuk.

Szerteágazó munkássága során különös érdeklõdéssel kutatta múltunk nagyjainak vagy a még kevésbé ismert elõdöknek az emlékhelyeit, azokat a helyeket, ahol méltó módon meg kellett emlékezni róluk, s ahová valamiféle maradandó jelt kellett állítani. S ha már bizonyos volt benne, hogy megtalálta a tennivalót, nem habozott: szervezett, mozgósított és sikeresen véghezvitte feladatát. Olyan elõdöket segített megmenteni a feledéstõl, akik valamikor közösséget, magyarságot szolgáltak. Mindezért nem kért és nem várt sem anyagi támogatást, sem dicséretet.

Végleges eltávozása nagy és fájdalmas veszteség. Már a koporsója mellett kell feltennünk azt a kérdést: van-e, lesz-e, aki helyébe lép, aki vállalja, hogy önzetlenül és értõ módon teszi mindazt, amit néhai Gyurka László tagtársunk, munkatársunk, kedves jó barátunk nap mint nap elvégzett? Kívánjuk, hogy példája lelkesítse fiataljainkat.

Drága barátunk, Gyurka László! Hiányod sokáig fogjuk érezni, s ez emlékedet is sokáig fogja éltetni szívünkben. Most rajtunk a sor, hogy az EME emléklapjaira is felkerüljön az utódok, a jövõ számára a Te neved.

Isten Veled, pihenj csendesen!

Egyed Ákos