Egy induló sorozat margójára

Somló Bódog: Értékfilozófiai írások. Szerkesztette Szegõ Katalin. Kvár–Szeged 1999. 194 lap

 A magyar kultúra egészének szellemi örökösei joggal hangoztatják a magyar filozófiai hagyomány méltó feltárásának és gondozásának fontosságát. Filozófiai kultúránk értékeinek tudatos felvállalása és ápolása nemcsak erkölcsi kötelességünk, hanem a teljes értékû szakmai személyiség kimûvelésének, a filozófiai mûveltség árnyaltabb rétegzõdésének biztosítéka is.

Ennek a felelõs elkötelezettségnek a szellemi terméke A magyar nyelvû filozófiai irodalom forrásai címû kiadványsorozat. Ezek a forrásközlések annak a termékeny együttmûködésnek és szakmai összefogásnak eredményei, amely a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem Filozófiai Tanszéke, valamint a szegedi József Attila Tudományegyetem Filozófia Tanszéke és Társadalomelméleti Gyûjteménye között jött létre.

A négy évtizedes történelmi-politikai valóság megszakította filozófiai kultúránk építkezõ törekvéseit, s egy ellentmondásos, saját hagyományait megkérdõjelezõ arculatba kényszerítette. A politikai okok mellett a magyar filozófiára vonatkozó ismeretek felületes kezelése nagyfokú tájékozatlanságot árult el, és a magyar nyelvû bölcseleti gondolkodás kényelmes megkerülésében, a vele érdemi módon foglalkozó információs források hiányában mutatkozott meg. Ezt a szakadékot igyekszik áthidalni a sorozat, amely felvállalta a magyar nyelvû filozófiai irodalom újraértékelését, a 19–20. századi történetével való szellemi kapcsolattartás megerõsítését. Ennek a gazdag hagyatéknak a hiteles tolmácsolójaként a jelentõs gondolkodók életmûvének korszerû, tematikus feldolgozására törekszik – elemzõ szöveggondozások, kommentárok, kritikai megjegyzések formájában és teljes bibliográfiák közlésével –, felvillantva egy-egy kérdésfelvetés, motívum eszmetörténeti, társadalomelméleti vonatkozásait. Ezt teszi teljessé a 19–20. század során született magyar nyelvû filozófiai kiadványok – nagyobb lélegzetû szakmai publikációk és nehezebben hozzáférhetõ archív-anyagok – ismertetése és további feldolgozása.

A magyar nyelvû filozófiai irodalom forrásai címû kiadványsorozat reményeink szerint olyan információs hátteret biztosít, amely amellett, hogy hozzásegít a magyar nyelvû filozófiai diskurzus értõ olvasatához, megteremti a kutatások dinamikus folyamatát, s így a filozófia magyar nyelvû mûvelésének serkentését is célozza. A kutatói munka felgyorsításához a 19–20. századi magyar nyelvû szakirodalom publikációs adatait rögzítõ számítógépes adatbázis életrehívása is hozzájárul, amely hatékonyabb és áttekinthetõbb eligazodást nyújt a magyar nyelvû filozófiai hagyomány egészében.

A sorozatszerkesztõk – Laczkó Sándor és Tonk Márton – szellemi vállalkozásának fontosságát méltón fémjelzi a sorozat elõszavában megfogalmazott egyik alapvetõ célkitûzésük: a magyar nyelven mûvelt filozófia létjogosultságának elismerése és hozzáférhetõvé tétele, a romániai magyar kisebbség tudományos mûhelyeinek megerõsítése és a magyar nyelvû filozófiai gondolkodás szabad áramlása.

A sorozat elsõ kötete a nemzetközileg is számon tartott jogfilozófus, Somló Bódog szellemi tevékenységébe, annak egy szeletébe nyújt betekintést, amelyet Tavaszy Sándor, Böhm Károly és Bartók György szellemi portréja, valamint a magyar filozófiai tudományosság fõbb orgánumainak (Magyar Filozófiai Szemle, Bölcseleti Folyóirat, Szellem és Élet) bemutatása követ.

Az elsõ kötet Somló Bódog értékfilozófiai írásait és a helyes jog elméletével kapcsolatos kérdésfelvetéseit gyûjti egybe. Szegõ Katalin bevezetõje a szakmai életút teljes gondolati ívének megrajzolására törekszik, ismertetve az életmû korszakolásának, tematikus tagolódásának eszmetörténeti, szociálpolitikai hátterét, értelmezési-értékelési fogódzókat kínálva mindazok számára, akik elõször találkoznak ezzel a szellemi hagyatékkal. A kötet szerkesztõje tudatosan utasítja el a kronologikus áttekintés könnyebbnek tûnõ megoldását, az elénk táruló életmû mégsem töredékes, szaggatott. A kötetbe foglalt írások rendezõelve – a szellemi fejlõdésvonal folyamatának nyomon követése helyett – az önálló gondolati építkezés átfogó bemutatását kínálja. Ezekben az írásokban körvonalazódik Somló újradefiniált – fogalmiságában, jelentésvonzatában is módosított – értékfilozófiai programja. Rendkívül érdekes, hogy a kolozsvári jogfilozófus felborítja az axiológia hagyományos, horizontális értékskáláját, s megalkotja a normatív értékek hierarchikus építményét. Egyik újdonsága abban rejlik, hogy az érték fogalmát kiterjeszti az elméleti ész, a ráció világára, és az igazságot ismeri el végsõ, feltétlen, abszolút érvényû értékprincípiumnak. „...az érték problémájának a filozófiai irodalomban elfoglalt különleges jelentõsége onnan ered, [...] hogy az igazság is értéknek neveztetett el, ami által a megismerés centrális filozófiai problémája magára vévén az értékprobléma köpenyegét, természetesen ez utóbbi foglalta el azt az ismert nagy szerepet, amelyet a filozófiában a megismerés problémája mindenkor játszott. Az értékprobléma e nagy szerepe nem más, mint az ismeretelmélet nagy szerepe.” Ha a megismerés az abszolút érték alkalmazását jelenti, érthetõ, hogy Somló norma és természettörvény ellentmondásos szembehelyezését is elutasítja: a természettudomány is értékalkalmazás, axiómáit a logika szabályainak megfelelõen alkotja meg.

Jogászként Somlót a magyar tudományos jogpolitika teoretikus-szisztematikus, módszertani megalapozása foglalkoztatja. Ennek érzékeny, reflektált megközelítésmódját jelzi a századelõ szellemi irányzatainak (pozitivizmus, szubjektivizmus) képviselõivel folytatott polemikus hangvételû párbeszéde, melynek szellemi hozadéka önálló, újrafogalmazott kérdésfelvetések formáját ölti. Mit is jelent a helyes jog? Melyek azok a mércék, amelyekkel a jogot értékelhetjük? Mi adja meg jogosultságukat? A magyar jogalkotás és igazságszolgáltatás érvényes kánonját kell kidolgoznia ahhoz, hogy a konszolidált jogrend reménye megvalósulhasson. A helyes jogot biztosító objektív (szupraindividuális), normatív mércét az erkölcsi érték fogalmában találja meg, amely felszámolja a csupán érdekorientált, önkényes joggyakorlatot. Az autonóm és heteronóm etikai felfogások merev szembeállításának feloldásával az erkölcsi helyesség többé nem korlátozódik a tiszta akarat körére: a helyesre irányuló autonóm akaratnak meg kell jelenítenie az általános érvényû erkölcsi szabályt és találkoznia kell a társadalom erkölcsi elvárásaival. „A jog értékelésénél alkalmazott mértékeket tehát készen merítjük erkölcsi meggyõzõdéseinkbõl. Magukat ezeket az értékeket nem a tudomány szolgáltatja. S így a jogtudós is csak alkalmazhatja, de nem vezetheti le magukat az értékeket. Ennek felismerése azonban öntudatossá teszi azt az értékelõ folyamatot, amelyet egyébként csak amúgy laikus módon öntudatlanul végez [...] Csakis ennek az értékelõ mûveletnek öntudatossága képesíti õt arra, hogy a jogpolitikai javaslatokat tudományos rendszerességgel állapíthassa és vitathassa meg” – hangsúlyozza A helyes jog elméletérõl címû írásában a gondolkodó.

A kötetben helyet kap a Somló–Rónai-vita anyaga is, amely a helyes jog és törvényesség kérdését egymástól eltérõ szempontokat érvényesítve igyekszik megválaszolni.

Úgy gondolom, a szerkesztõk érdeme, hogy Somló szövegeit stiláris szempontból érintetlenül hagyták, de az olvasás megkönnyítése végett az írásokat a mai helyesírás szabályaihoz igazították.

A kötethez csatlakozik a teljes Somló-bibliográfia, amely az eljövendõ kutatóknak nyújt tájékozódási lehetõséget.

Elismerés illeti mindazokat, akik szakmai tudásukkal, illetve technikai-szervezõi hozzáértésükkel segítették a kötet megjelenését.

A sorozat többi darabját is nagy érdeklõdéssel várjuk!

Gáspár Emese