A 2000.
június 3-i közgyûlés iratai
Üdvözlõbeszédek
Benkõ Samu, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke megnyitó szavaiban
hangsúlyozza, hogy jelen alkalommal ünnepi közgyûlést tartunk a millennium
jegyében. Kiemeli Szent István országalapító tettének jelentõségét: az
államalapítással indult el a magyarság az európaiság útján a nyugati keresztény
kultúrkörban. Egyesületi szóhasználatunkban régi hagyományunk, hogy két
parancsolatot veszünk figyelembe. Az egyiket a kõtábláról ismerjük: az Úrnak
nevét hiába fel ne vedd, a másik Dsida Jenõ Psalmus
Hungaricusából való, ahol ez olvasható: már félezernyi verset megírtam, de
e szót, hogy magyar, le nem írtam. Mi is ritkán használjuk e szent szavakat,
tudván, hogy igazi értéküket a gyakori használat csökkentené.
Glatz Ferenc tisztelettel és szeretettel üdvözli a megjelenteket a
Magyar Tudományos Akadémia elnöksége nevében, azon tudományos intézmények
nevében, amelyek eddig is megtartották, ezután is meg fogják tartani a
magyarságot. A következõben a tudománypolitikával foglalkozó kutató szemével
tekinti át a magyarság megõrzésének intézményes lehetõségét, a magyar kultúra
egységes, államhatároktól független fejlõdését. Azt kell bizonyítanunk most,
hogy nemcsak múltunk volt, hanem jövõnk is van. Mint magyar kutató a jövõ alternatíváit
állítja fel. Meggyõzõdése, hogy európai ügyet szolgálunk. Amikor a kis népek
kultúráját államhatárokon belül és kívül is megfelelõ szinten szeretnénk
tartani, modernizálni, nem valami talajgyökeres nemzeti elfogultság vezet
bennünket, hanem nagyon is az európaiság követelménye. Kérdés az most a 21.
század elején, hogy megmaradnak-e a kisnépi-nyelvi kultúrák a globalizáció korában,
vagy pedig csak a nagy nyelvi kultúrák, az angol, a spanyol, az orosz, talán a
kínai lesznek meghatározóak. Az Európai Uniót annak idején a technokraták,
késõbb a jogászok hozták létre, ma van védelmi politikája is a NATO-ban, van
gazdaságpolitikája. Az európai értelmiségnek viszont arról nincs elképzelése,
hogy mi lesz az európai emberrel. Holott Európában nemcsak technokraták,
tõkések, katonák és jogászok élnek, hanem emberek is. Magyarország a különbözõ
európai fórumokon tíz év óta állandóan hangsúlyozza, hogy a kisebbségvédelem, a
nemzeti nyelv megtartása, a migráció, a munkavállalás kérdésében is közös
álláspontot kell kialakítani.
A magyar állam mûvelõdéspolitikáját államnemzeti alapról
kultúrnemzeti alapra kívánjuk helyezni, ezzel nemcsak nemzeti ügyet, hanem 21.
századi európai ügyet, a kis nemzetek megtartását szolgáljuk. A szomszédos
nemzetek is hasonló problémákkal küzdenek, nem egymásnak vagyunk riválisai,
hanem inkább sorstársaik. Ha nem épülnek ki európai szinten a kis népek
kultúráját õrzõ intézmények, a román mûvelõdés ugyanúgy szubkultúrává süllyed
majd, mint a magyar, a szlovák ugyanúgy, mint a délszláv. A kis nemzeti
kultúrákat fokozottan kell támogatni Európában, ha versenyképesek akarunk
maradni pl. Japánnal szemben. A tudomány, a kultúra értékeit versenyképes
szinten csak anyanyelven lehet elsajátítani. Ma a globalizáció fenyegeti a
nemzeti kultúrákat, ezzel a ténnyel együtt kell élnünk. Ha kultúránkat védjük,
az nem nacionalizmus, hanem európai tett. Ez az európai nemzeti elkötelezettség
hajtotta mindig is.
Feladatunk ma: partnereink,
tudományos akadémiák, kormányok meggyõzése arról, hogy a kisnemzeti kultúrák
államhatároktól független ápolása, együttmûködés, egyetértés kialakítása
szükséges, mégpedig õszintén, nyíltan tárgyalva. E tárgyalások során világossá
kell tenni, hogy a megegyezés feltétlenül szükséges, ellenkezõ esetben ugyanis
hanyatlás vár mindenkire. A magyarságot megtartó erõk támogatása feltétlenül
szükséges a határokon kívül is;, erre sokféle módszer van, és a
legmegfelelõbbeket nekünk kell megtalálnunk. A rendszerváltás gondjai még csak
most erõsödnek, hiszen a többpártrendszer vagy az állampolgári szabadság még
nem old meg mindent. A fejekben is rendszerváltás kell. Nagyon sok kicsi
Sztálin él még köztünk, akik nacionál-bolsevik gondolkodással alkalmaznak
diktatorikus módszereket a demokráciában. Ez Kelet-Közép-Európa minden államára
érvényes. Betiltani mindezt nem lehet, leküzdeni igen. A kisebbségek
támogatásának módszereit most ki kell találni. A magyarországi nemzetiségek támogatása
öncélú, nem hoci-nesze alapú, nem csupán az a célja, hogy cserébe a trianoni
határon kívüli magyarokkal is jól bánjanak az utódállamok. A magyaroknak
természetesen elsõsorban az fáj, hogy a szomszédos államokban élõ magyarok nem
tudják kulturális, emberi jogaikat teljes mértékben kiélni. A közép-európai
románnak vagy szlováknak meg természetesen az fáj, hogy nemzettestvérei
Magyarországon vagy másutt nem tudják teljes nemzeti mivoltukat kiélni. A
magyarországi magyar is fájlalja, ha országában nincs pl. teljes értékû szlovák
vagy román kultúra, de hasonló érzést vár el a romániai romántól a romániai
magyar mûvelõdés gondjai iránt. A megoldás módszereit e nemzeteknek együtt kell
megtalálniuk.
1990 óta sok minden történt a
kisebbségi kérdés megoldása ügyében. A magyar türelmetlen nép, talán ez is adta
azt a szellemi dinamizmust, ami Nobel-díjak tucatjaihoz vezetett. Türelmetlenek
vagyunk magunkkal szemben is, kevésnek tartjuk az 1989 óta elért eredményeket.
A szovjet rendszerben felnõtt idõsebbek, az érzelmi magyarság megszállottai
azonban nem tudták volna elképzelni pl. a nyolcvanas években azt, hogy a Magyar
Tudományos Akadémia elnöke itt, a Teológia dísztermében szól, és ilyen szavakat
mond. 1989 karácsonya után a román mûvelõdési minisztert próbálta ilyen új
közép-európai mûvelõdéspolitika irányába biztatni. Akkor fõ cél volt a határon
túli magyarság értelmiségének megerõsítése, értelmiségi réteg nélkül ugyanis
nincs gazdasági és szociális fellendülés. Elsõ lépésként kínálkozott a
magyarországi tanulás, kutatás lehetõségének megvalósítása, a tudományos
együttmûködés. Benkõ Samu és Jakó Zsigmond már akkor hangsúlyozta, hogy ez
kevés, a szülõföldi oktatás megerõsítése kell. A magyar állam a határon túli
magyar értelmiségi képzés és továbbképzés tekintetében jól vizsgázott, a
kormányok politikai színezetétõl függetlenül. 1995-ben beindult a PhD-képzés a
határon túli magyar fiatalok számára is, 1998-ban a Domus-program indult meg a
régiókbeli idõsebb és fiatalabb tudományos kutatók támogatása céljával.
Magyarországi egyetemek, fõiskolák szép számban fogadnak határon túli kutatókat
saját erõbõl.
1998-ban azonban fordulatra volt
szükség, a szülõföldön való segítés programja indult el. A felsõoktatás és a
tudományos támogatás terén a régióbeliek mondják meg, miként és milyen segítség
szükséges. A módszerek kialakítása a határontúliak és a magyarországiak
együttmûködésével lehetséges. A pluralitás erõsödése tapasztalható, többféle
egyetemi, fõiskolai képzés alakul ki Európában. Különféle típusú felsõoktatási
és tudományos intézmények lehetségesek Erdélyben is. A vonatkozó
költségtípusokat meg kell határozni, s azt is, hogy ezek közül melyeket
vállalhat fel a többségi kormányzat, és melyek várhatók a magyarországi
támogatóktól. Ez utóbbit indokolni kell az ottani adófizetõk számára is. A
munkamegosztás e tekintetben az MTA és a kormányzat között már megvalósult,
tanszéki csoportok, intézetek megnyíltak határon túli kutatók elõtt. Mindezek
hasznos kezdeményezések, de hiányzik a rendszer. Õsszel konferencia lesz az
MTA-nál a tudományszervezés, felsõoktatás a kisebbségben témakörrel, legyen
vita a kerítés egyik és másik oldalán élõ magyar szakemberek között, de végül
egyezzünk meg az alapelvekben. Nem kell sem panaszkodni, sem követelõzni, itt
cselekvésre van szükség. Konkrét programokat kell majd kidolgozni, ehhez az EME
mellett más erdélyi tudományos társaságok részvételére is számít.
Monok István jelzi, hogy az Országos Széchényi Könyvtár tudományos
partnere a határon túli tudományos intézményeknek. Értelmiség nélkül nincs
magyar nemzeti kultúra, viszont értelmiség sincs könyvtár, tudományos infrastruktúra
nélkül. A globalizáció tény, tudomásul kell venni, akárcsak az információs
társadalmat. A 21. század az információ társadalma lesz, ez már most
nyilvánvaló. Az információs társadalom alapja a hagyományos gyûjtõhely, a
könyvtár. A stratégiai tervek megszületésekor az információs bázis, a könyvtár
helyét nagyon pontosan ki kell jelölni, lehetõségeit figyelembe kell venni, az
eddigi pazarló, szervezetlen rendszert tudatossá, összefogottá tenni. Helybeli,
hazai könyvtári-információs hálózat kialakítása kell. Modern könyvtári
intézményrendszert kell kiépíteni. Régi hagyományokat fel kell adni, sok külön
apró gyûjtemény nem lehet. Közösen használható nagy gyûjtemények kellenek.
Magyarországról ne csak leselejtezett könyvanyag kerüljön ki. Segíteni kell a
feldolgozást, technikai lehetõség van, ma Magyarországon 35 könyvtár 1
címleírással dolgozik. Ha Erdélyben kiépül a modern könyvtár, magyarországi
kötelespéldányból egy sorozat ide kerül.