Gebei Sándor
Az erdélyi fejedelmek és a lengyel trón*
A lublini unióval 1569-ben
megszületett Lengyel–Litván Nemesi Köztársaság (Rzeczpospolita) valamennyi
szomszéd állama – de a nem szomszédos országok jelöltjei is – a
Jagelló-dinasztia kihalása után, az 1573. május 22-én keltezett henriki
articulusok adta jogi lehetõséggel élve, a lengyel nemesség szabad
királyválasztási jogára apellálva, minden királyváltáskor versenybe indult a
lengyel koronáért. A közép- és kelet-európai nagyhatalmak, illetve vazallus
államaik közvetlenül vagy közvetetten célba vették a lengyel trónt. A svéd
Vasa-, a Habsburg-, az orosz Rurik-, majd a Romanov-dinasztia képviselõi
mellett a térségben leginkább exponált vazallus állam, az Erdélyi Fejedelemség
is bekapcsolódott a koronáért folytatott versengésbe. Az Oszmán Birodalom
viszonylatában 1543-tól, a Habsburg Birodalom viszonylatában 1570-tõl vazallus
államnak, tulajdonképpen kettõs kötõdésû vazallus államnak számító Erdélyi
Fejedelemség számára a senior nagyhatalmaktól való megszabadulás egyik útja a
lengyel királyi cím megszerzésén keresztül vezethetett. Az elsõ ilyen értelmû
próbálkozás közismerten Báthori István, az elsõ választott erdélyi fejedelem
nevéhez fûzõdik, és az õ példája nyomán egy-két kivételtõl eltekintve szinte
valamennyi fejedelem foglalkozott a lengyel utas politizálással.
Mivel Báthori István politikai
sikerei szolgáltak a gyulafehérvári uralkodók számára mintául, nem érdektelen –
ha csak vázlatosan is – a szilágysomlyói fõúr nagy ívû politikai karrierjének
fordulópontjait felidézni.
Báthori István lengyel trónra
jutása
Amikor 1574. június 18-ról 19-re
virradóan az 1573-ban lengyel királlyá választott Valois Henrik kiszökött a
Wawelbõl, a krakkói királyi várból és „szököttként” kimenekült országából, a
Rzeczpospolitába visszatért az egy évvel korábbi állapot, az interregnum.
Lengyelország–Litvánia újra a királynélküliség idõszakát élte. Valois Henrik
dicstelen szökése a lengyel nemesség franciapárti képviselõit lehetetlen
helyzetbe juttatta. Különösen kijutott a Habsburg- és Piast-pártiak szidalmazásaiból
Piotr Zborowski krakkói vajdának és Stanis³aw Karnkowski kujáviai
püspöknek.[1]
(Nevük említése azért fontos, mert Báthori István királlyá választásában és koronázásában
fõszerepet játszottak.) A lengyel alkotmány értelmében király hiányában vagy távollétében
az interrex, a gnieznói érsek-prímás, jelen szituációban Jakub Uchañski
volt jogosult intézkedni. Amikor 1575. május 12-én Uchañski érsek
hivatalosan is üresnek nyilvánította Lengyelország trónját, megindulhatott a
nyílt versengés a lengyel koronáért.
Nem volt hiány a
királyjelöltekbõl! A Habsburg-ház eleve három képviselõvel vett részt a
vetélkedésben. Miksa császár mellett a fia, Ernõ és I. Ferdinánd morganatikus
házasságban élõ fia, Ferdinánd herceg is jelentkezett a megmérettetésre.
(Megjegyezzük, hogy a három Habsburg az egész választási procedúra alatt
egymással összhangban korteskedett, mindegyikõjük a domus Austriacae érdeke alá rendelte magát.) IV.(Rettegett)
Iván orosz cár ugyancsak benyújtotta igényét a lengyel trónra, hiszen a
Rzeczpospolita északkeleti részeit, a livóniai területeket az 1558-tól tartó
háborúban már okkupálta. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a kereskedelmi
utaktól (Nyugati-Dvina, Riga) megfosztott litván nemesség egy része (a
protestáns Radziwi³³ek például) az orosz cár mellé húzott.
A Jagelló-dinasztia nõági vonalán rokon svéd király, III. (Vasa) János, I.
(Öreg) Zsigmond lengyel király leányának, Jagelló Katalinnak a férje sem maradt
távol a trónra aspirálók közül. A ferrarai Alfons d’Este herceg gazdagsága
miatt jöhetett szóba a királyválasztásnál, a cseh Rosenberg Wilhelm a sziléziai
lengyelek támogatására számíthatott. Nem hiányoztak a „Piastok”, azaz a nemzeti
királyjelöltek sem. Jan Kostka sandomierzi, Miko³aj Mielecki
podóliai és Andrzej Têczyñski be³zi
vajdákat hozták összefüggésbe a leggyakrabban a királyi címmel. Utolsóként s
talán utolsósorban is Báthori István erdélyi fejedelem királyi aspirációit
említhetjük, akinek 1575 nyarán és õszén, a korteshadjárat idején,
gyakorlatilag semmi esélye nem volt a Piastok, Jagellók trónjának elnyerésére.
A varsói szejm szenátusának
november 18–19–20–21-én megejtett – idõben nem korlátozott szónoklattal kísért
– szavazása is a fentieket igazolta vissza. Lengyel királynak 35 szenátor pártfogolta valamelyik Habsburgot (Miksa császár –
19, Ernõ fõherceg – 12, Domus Austriacae – 4 szavazatot kapott), 5–5-en
voksoltak a svéd királyra, illetve a ferrarai hercegre, Jagelló Anna infánsnõ
mellett 2, „Piast”-beli mellett 8 szenátor állt ki.[2]
Báthori István egyetlen szavazattal az utolsó
helyen végzett a királyjelöltek választásán. Az utolsóként szólásra és szavazásra jogosult szenátortól,
Andrzej Zborowski udvari marsalltól érkezett az egyetlen, árva, támogató szavazat![3]
Megkerülhetetlen a kérdés: honnan eredt Zborowski Báthori István iránti szimpátiája?
A Zborowski név az ismert
Báthori-kutatóknál, Szádeczky Lajosnál, Veress Endrénél is felbukkant,[4]
legutóbb a Nagy László szerkesztette Báthory
István emlékezete címû könyvben is,[5]
ám a nyolc Zborowski fiú közötti eligazodást egyik munka sem vállalta fel.
Pontosabban szólva csak öt Zborowski fivér pályafutása érdekes a témánk
szempontjából, akik az országos politikában szóhoz jutottak. A legmagasabb
állami tisztségben a Valois Henriket támogató, a korábban említett Piotr
szolgált. Krakkói vajda lévén azzal a kiváltsággal rendelkezett, hogy a világi
szenátorok közül másodikként nyilváníthatott véleményt és szavazhatott a
szenátusban. Henrik Lengyelországból való kiszökése után erkölcsi tekintélyét
elveszítette, a háttérbõl a testvér, Andrzej udvari marsall elképzelését
támogatta. Melléjük sorakozott fel Jan testvérük, a gnieznói kastellán (várnagy) is, de õ is egyelõre igyekezett a háttérben
maradni. A Zborowskiak teljes nyíltsággal nemigen támogathatták Báthori
Istvánt, mert a gyilkosság miatt az országból örökre
számûzött Samuel fivérük[6] Báthori seregében harcolt az általa összegyûjtött
lengyel zsoldosok élén Kerelõszentpálnál. Báthori a Miksa által erdélyi fejedelemnek
szánt Bekes Gáspáron aratott gyõzelme, hadvezéri méltatása, sõt országának
gazdagsága a Zborowskiak révén vált ismertté Kis-Lengyelországban,
akarva-akaratlanul a Báthori név beszivárgott az országos politikába. Báthori István tulajdonképpen a három
Zborowski – Andrzej, Samuel, Piotr – ösztönzésére kapcsolódott be a
királyválasztási küzdelmekbe. (Az ötödik Zborowski fiú, Krzysztof Bécsben
élt, õ mindvégig hû maradt Miksa császárhoz.)
Az ekkor 42 éves Báthori
tökéletesen tisztában volt a helyzetével, nem kergetett illúziókat. Számára a
lengyel ügyekbe való közvetlen
bekapcsolódás még 1575 júliusában is csupán azt a célt szolgálta, hogy a
Habsburgok lengyel trónra jutását megakadályozza. Saját erejét és tekintélyét
elsõ pillanattól fogva reálisan értékelte, tudta, hogy a politikailag
megosztott lengyelektõl nemigen várhatja az Erdélyi Fejedelemségnek kedvezõ
megoldást. Ezért már 1574 júliusában, tehát egy évvel hamarabb, mint hogy
személyesen megjelent a választási porondon, közvetett módon is igyekezett nyomást gyakorolni a lengyel
nemességre. A lengyel diplomáciát három hónappal megelõzve, Rácz Péter követe
által Báthori egyrészt „Lengyelország megüresedésérõl”, másrészt pedig a
megválasztandó lengyel királyjelöltekrõl tájékoztatta a dívánt. A fejedelem
követe szándékosan csak azokat a híreket adta közre, amelyek az erdélyi
érdekeknek leginkább megfeleltek, s egyúttal az Oszmán Birodalmat erõsen
nyugtalanították. Rácz Péter „úgy” tudta, hogy a lengyelek a moszkvai
nagyfejedelmet vagy a Habsburgok közül valakit vettek számításba, habár vannak
olyan hangok is Krakkóban, amelyek Báthorit szeretnék a lengyel trónra –
egészítette ki mondandóját Báthori embere.[7]
A tendenciózusan megválogatott
információ azonnal mozgásba hozta a török diplomáciai gépezetet. A Porta
számára tudniillik akár az egyik, akár a másik nagyhatalom lengyelországi
térnyerése elfogadhatatlan volt, bármelyik variáció casus bellinek minõsült
Sztambul szemében. Az Oszmán Birodalom birodalmi léte került volna így
veszélybe, hiszen akár a Habsburgok országai, akár Oroszország egyesült volna a
Rzeczpospolitával, a közép- és kelet-európai erõegyensúly a törökök rovására
módosult volna. Ilyen okok miatt egyáltalán nem meglepõ, hogy a díván Szokollu
Mohammed nagyvezírrel az élen úgy döntött, hogy nem várják be a lengyelek
hivatalos követét, hanem azonnal a lengyel királyválasztó szejmre indítják
csauszukat. A pápai nuncius jelentésébõl ismerjük a késõbbi történéseket is. A
díván határozottan cselekedett, s már 1574.
szeptember 10-én a török csausztól azt hallhatták a lengyel szenátorok,
hogy a Porta semmilyen körülmények között sem nézné jó szemmel valamelyik
Habsburgot vagy Rettegett Ivánt a Rzeczpospolita uralkodójaként. Ellenben
királyjelöltnek el tudná fogadni a „Piastok” közül Jan Kostka vajdát vagy III.
János svéd királyt, de nem emelne
kifogást Báthori István, a szultán hû alattvalójának személye ellen sem.[8]
Figyeljünk fel a sorrendiségre!
Elsõ helyen a Porta nemzeti király választását ajánlotta a szenátorok
figyelmébe, másodikként Jagelló Katalin férjét, a svéd királyt és csak úgy
mellékszereplõként, „ha nincs más és jobb” alapon javasolta Báthorit lengyel
királynak.
1574 szeptemberében Báthori
Istvánról ez ideig csak a határmenti nemesség hallott, de számukra sem
jelentett többet a „vayvoda (vojevoda) Transylvaniae”, mint akármelyik lengyel
vajdaság uraságát, a helyi közigazgatási egység vezetõjét. Az érsek-prímás
által hivatalosan kihirdetett, 1575.
május 12-én megkezdõdött interregnum idején, a „trónkövetelõ” Bekes Gáspár
elûzése (1575 júliusa) után viszont a Zborowski fivérek, no meg a Lengyelországba
küldött Báthori-ágens, Giorgio Blandrata – I. (Öreg) Zsigmond második
feleségének, Bona Sforzának orvosa, majd János Zsigmond udvari orvosa –
agitációja, pénzzel is nyomatékosított korteskedése nyomán legalább ismert
személyként kapcsolódhatott be a választási küzdelmekbe. A választás elsõ
fordulóját lezáró szenátusi szavazás – 1575 novemberében – Báthorira nézve
totális kudarccal végzõdött, de a választási procedúra második fázisa, az
alsóházi (izba poselska) szavazás még hátra volt.
A köznemesség hatalmas
felháborodással fogadta a szenátusi végzést, szinte azonnal közös elhatározásra
jutottak: Habsburgok nem kerülhetnek a lengyel trónra, mert „a fekete sas
összeegyeztethetetlen a fehér sassal”. Igaz, hogy például Ernõ fõherceg a
tekintélyes császár fia, békét tud szerezni Livóniában, s így Narva kikötõjén
keresztül tengeri kereskedési útvonalhoz juttatja Lengyelországot, ismeri a
cseh (= szláv) nyelvet, saját költségén vállalja száz lengyel nemes ifjú
taníttatását Bécsben, és a magyar borok vámmentes beszállítását ígéri, de fiatal
és tapasztalatlan, a kormányzást rábízni nem lehet. Saját embereit ültetné az
országos tisztségekbe, mint ahogyan azt Cseh- és Magyarországban tették a
Habsburgok. Bizonyos, hogy az elõzõ országokhoz hasonlóan a Habsburgok hatalmát
örökletessé igyekszik majd tenni Lengyelországban is, arról nem is szólva, hogy
a török, tatár és az orosz veszély még inkább kiélezõdne. Különben a németség
„nekünk mindig ellenszenves [przeciwny = utálatos]” volt.[9]
Ez a slachticsokban lakozó belsõ érzés még inkább felszínre tört, miután a
vajdaságonkénti szavazást elvetve, egyetlen hatalmas tömegként tárgyaltak a
nemzeti királyság fontosságáról, az idegen hatalom elvetésérõl. A nemesi tömeg
(multitudo) pozícióját rontotta az a tény, hogy konkrét személyt nem tudtak
megnevezni a trónra. Elméletileg Kostka, Mielecki, Têczyñski
vajdák közül bármelyik jelölt elfogadható volt a nemességnek, de gyakorlatilag
kivitelezhetetlennek bizonyult egyikük elõnyben részesítése a másik kettõ
hátrányára. A patthelyzetet, a többhetes huzavonát a gnieznói érsek-prímás 1575. december 12-i bejelentése
mozdította ki a holtpontról. A 73 éves Jakub Uchañski érsek –
Heidenstein szavaival – „a körülötte maradt emberek rábeszélésének engedve már naplementekor Maximilián császárt
kiáltotta ki Lengyelország királyává”.[10]
A Piast-hívek eleve
törvénytelennek minõsítették az érseki kinyilvánítást, hiszen a szenátusi
electio nem a nemzet választása. A „közös egyetértés nélkül” (sine communi
consensu = az 1505. évi alkotmány megsértésével) született eredmény nem
végeredmény. Elhatározták, hogyha kell, nem riadnak vissza a szenátussal
szembeni fegyveres erõ alkalmazásától sem. A köznemesség szószólói a be³ziek,
Têczyñski
vajda és a Párizsban, Strasbourgban, Padovában tanult Zamojski sztaroszta (= a
királyi birtok kezelõje) lettek. A robbanással fenyegetõ szituációban „...õk mindketten egyszerre, egymás szándékáról
mit sem tudva – legalábbis Heidenstein szerint – (Jagelló) Annát
ajánlották a trónra”,[11]
amit a jelenlévõk nagy tetszéssel fogadtak. Az elõbbieket pontosítva és
kiegészítve: Zamojskiék azt javasolták, hogy az 50 éves (Laureo pápai nuncius
szerint 53 éves) Annát királynõvé kell választani és férjhez kell adni. Ez
utóbbi személyérõl csak általánosságban beszéltek, Báthori István
férjjelöltségének ötlete egy Stanis³aw Szafraniec nevû
képviselõtõl származott. Felszólalásában viszont már nemcsak arról beszélt,
hogy Jagelló Anna és Báthori István korban összeillenek (a fejedelmet 44, az
infánsnõt 50 évesnek mondta), hanem királynak való alkalmasságát is hosszasan
ecsetelte. A nemzeti párt jelöltjének, Annának leendõ férje egy csapásra
fõszereplõvé lépett elõ! A korábban török vazallusnak titulált Báthori most,
hirtelen(?) képes lett arra, hogy Lengyelországot egyszer s mindenkorra
megszabadítsa a török–tatár veszélytõl, alkalmas lett arra, hogy Oroszországtól
visszaszerezze az elhódított Livóniát.[12]
A szenátusi döntés 1575. december
12-i bejelentésére december 14-én megszületett a köznemesség válasza.
Ezen a napon az alsóház elnöke, Miko³aj Siennicki a
köznemesség felhatalmazása alapján és akaratából Lengyelország választott
királyának – amennyiben a választási feltételekre (pacta conventa) felesküszik
– az erdélyi fejedelmet, Báthori Istvánt nyilvánította ki.
Két nap alatt két királya is lett
a Rzeczpospolitának! Következésképpen a politikai harc még nem zárult le: a
fõnemesség Miksa császár, cseh és magyar király mögé sorakozott fel, a köznemesség
pedig III. Murád szultán hûbéresét, Miksa magyar király tisztségviselõjét,
Erdély vajdáját támogatta. December 22-én
az érsek-prímás nyomán a koronamarsall a varsói várban újra Miksa császárt
kiáltotta ki Lengyelország törvényes királyának, mire az udvari marsall
(Andrzej Zborowski, a Báthorira szavazó egyetlen szenátor) még ugyanazon a
napon a vár melletti piactéren Báthori Istvánt hirdette ki legitim uralkodónak.
A gnieznói érsek-prímás többször
is felhívta Báthori figyelmét arra, hogy megválasztása törvénytelen volt, és a
bonyodalmak elkerülése végett önként lépjen vissza a királyjelöltségtõl.
Ugyanígy tett Miksa császár és király is. A szatmári várkapitányt, Christopher
Teuffenbachot azzal a megbízással küldte Gyulafehérvárra, hogy tárgyaljon
Báthorival a lengyel királyi címrõl való lemondás feltételeirõl. Ám az erdélyi
fejedelem a szultán támogatását maga mögött érezve határozottan elutasította
mind az érseki, mind a császári próbálkozásokat. A tárgyalások zsákutcába
jutása mellett Teuffenbach még annak is szem- és fültanúja volt, ahogyan 1576.
január 25-én Jan Tarlo lublini vajda a lengyel nemesség nevében felkérte
Báthori István fejedelmet a lengyel királyság elfogadására, miközben átadta a
pacta conventa hivatalos példányát.[13]
1576. február 8-án a medgyesi templomban
lengyel, török, német = császári, moldvai és havasalföldi követek és
megfigyelõk színe elõtt Báthori István az oltárnál térdepelve, a Szent
Evangéliumra esküt téve fogadta, hogy a választási feltételeket magára nézve
kötelezõnek ismeri el, a választási ígéreteit pedig maradéktalanul teljesíti.
Az erdélyi fejedelem ettõl a naptól számítva tekinthette magát jogilag
Lengyelország választott királyának (rex electus Poloniae).
Mint
ahogyan a varsói királyválasztó szejm (sejm elekcyjny – 1575. november
7.–december 14.) választással, úgy a
krakkói koronázó szejm (sejm koronacyjny – 1576. április 24.–május 30.)
a választott király és a királynõ felkenésével, koronázásával, trónra
ültetésével, illetve az elsõ törvénykönyv kibocsátásával ért véget. Báthori
István és Jagelló Anna koronázási ceremóniájára május 1-jén, házasságkötésükre
három nappal késõbb került sor.[14]
Mivel a Miksa császárt lengyel királlyá nyilvánító gnieznói érsek-prímás eleve
elzárkózott Báthori megkoronázásától, a találékony lengyel jogmagyarázók
azonnal készek voltak a jogi probléma megoldásával. A Zsigmond Ágost király
idejére visszanyúló koronázási törvényt „úgy értelmezték, hogy csak akkor kell
az Érseknek koronáznia, ha a köznemesség általános véleményével nem helyezkedik
szembe: mivel pedig Kis-Lengyelországnak Nagy-Lengyelországgal szemben olyan
privilégiumai vannak, hogy van fõvárosa és vannak regáléi [királyi
felségjogai],
s hogy emiatt Nagy-Lengyelországot megaláztatás ne érje, ha az Érsek elszakadna a köznemességtõl, akkor a Királyt az a nagy-lengyelországi püspök koronázza meg, aki
közvetlenül az Érsek után következik”.[15]
Márpedig a gnieznói érseket a rangsorban a kujáviai püspök követte, vagyis
adott esetben Stanis³aw Karnkowski, a Báthorit támogató négy
püspök egyike. (A Rzeczpospolita két érseke és kilenc püspöke a
Habsburg-pártiakhoz csatlakozott.[16])
Az egyháziakhoz hasonló, Báthori számára semmi jóval nem kecsegtetõ képet
mutatott a Krakkóban megjelent világi szenátori rend is. A harmincöt vajda
(ideszámítva a kiemelt jelentõségû, vajdai ranggal azonos krakkói, vilnói,
trocki várnagyokat is) közül csupán heten vettek részt a koronázási szertartáson,
az ugyancsak szenátori rendbe tartozó harminc „nagykastelláni” és negyvenkilenc
„kis-kastelláni” csoportból összesen huszonhárman tisztelték meg a királyi párt
jelenlétükkel, a tíz fõhivatalnok-szenátor (lengyel, litván országmarsallok,
kancellárok, alkancellárok, kincstartók, királyi és nagyfejedelmi – udvari –
marsallok) helyett csak négyen biztosították az új királyt feltétlen támogatásukról.[17]
Igaz, hogy témánktól távol áll
Báthori István a lengyel királyi hatalom elismertetéséért és megszilárdításáért
tett erõfeszítéseinek taglalása, ám mégis megjegyezzük, hogy uralkodásának elsõ
éveiben ugyanolyan kemény kézzel bánt a hatalmát vitató lengyel és litván
alattvalóival, mint ahogyan azt az erdélyiek 1571 után tapasztalhatták. Nem késlekedett
a király a szenátori rend megregulázásával, nem halogatta a hatalomhoz közel
álló személyek lecserélését, bátran felvállalta a konfliktusokat hordozó
intézkedések meghozatalát. Például rövid idõn belül elérte, hogy a gnieznói
érseki székbe a koronázó kujáviai püspök üljön, vagy hogy a nemzeti párt egyik
tekintélyes jelöltjét, Mielecki podóliai vajdát mellõzze a hetmani
kinevezéskor, de nem rettent vissza attól sem, hogy a királyválasztásnál fontos
szerepet játszó Zborowski család tagjait megfossza a náluk lévõ tisztségektõl
(krakkói vajda, kancellár, hetman), és azokat feltétlen hívének, Jan
Zamoyskinak adományozza. Valóban nem „festett (faragott) bábnak”, hanem
uralkodónak jött lengyel földre, ahogyan azt egyszer maga Báthori is említette
(Non fictus neque pictus).[18]
Báthori István erdélyi fejedelem
lengyel királyságba jutása – amint láttuk – a kül- és belpolitikai körülmények
szerencsés alakulásán múlott. Idézzük csak fel ennek a hallatlanul bonyolult
folyamatnak, Báthori lengyel trónra kerülésének fordulópontjait! Tesszük ezt
azért, hogy az erdélyi fejedelmek számára mintául szolgáló Báthori-utat
összevethessük – fõleg – a Bethlen Gábor-i, majd az I. és II. Rákóczi
György-féle elképzelésekkel, tervekkel.
A királyválasztással kapcsolatos
források ismeretében megállapítható, hogy Báthori István 1574-ben egyáltalán
nem foglalkozott, sõt nem is foglalkozhatott a megoldatlan Bekes-probléma miatt
komolyan a megüresedett lengyel trón megszerzésének gondolatával. Számára az
1574. szeptemberi, nem hivatalos török csauszi felvetés (egyik királyjelöltként
való említés) csak annyiban lényeges, hogy a Habsburg-befolyás Lengyelországban
ne érvényesülhessen, hogy a Habsburg-nyomás az Erdélyi Fejedelemségre ne
fokozódjon. Ez a politikai célkitûzés tökéletesen egybeesett a török birodalmi
elképzelésekkel is, hiszen a Porta idõnek idején, még az interregnum
kihirdetése elõtt, a lengyel szenátorokat arra figyelmeztette, hogy a szultán
egy Habsburgot a lengyel trónon semmiképpen nem tûr el, egy ilyen döntést casus
bellinek tekint. A nemzetközi és a
magyar–erdélyi politika irányának egybeesése az a fundamentum, amely szilárd
kiindulópontot jelentett a szinte áttekinthetetlen lengyel alkotmányos élet
egyre magasabb fázisaiba jutáshoz
(interregnum–convocatio–electio–nominatio–coronatio–intronizatio–constitutio).
Az Oszmán Birodalom mint Közép- és Kelet-Európa politikai viszonyainak egyik meghatározó
tényezõje, mint nagyhatalom érdekelt volt abban, hogy a Rzeczpospolita ne
alkothasson senkivel olyan koalíciót, amely az erõegyensúlyt (inkább az
erõtlenség = a hódításképtelenség egyensúlyát), az 1568. évi drinápolyi békét
felborítaná. Ezt a törekvést sugallta az a szultáni üzenet is, amely a
királyjelöltek fontossági sorrendjét is felvázolta: valamelyik „Piast-házi”
(elsõsorban Jan Kostka) vagy a svéd király vagy esetleg Báthori István.
Semmiképpen nem állítjuk, nem is
állíthatjuk, hogy a szultáni javaslat, illetve a török figyelmeztetés volt az a
döntõ momentum, amely a lengyel királyválasztást meghatározta volna, azt
viszont kijelenthetjük, hogy a lengyel
rendek éles választási harca eredményezte a meglepõ végkifejletet, az erdélyi
fejedelem trónra jutását.
Felidézve a választási
folyamatot, azt látjuk, hogy az egymásnak feszülõ fõnemesi és a köznemesi
politikai akarat a Rzeczpospolita egységét nem biztosította, holott az 1558 óta
Oroszországgal Livóniáért vívott háború szerencsés befejezése ezt ab ovo
megkövetelte volna. A Rzeczpospolitának olyan királyra volt szüksége, akinek a
személyisége, de még inkább akinek a politikai befolyása nem borítaná fel a
belsõ társadalmi struktúrát, ám a Rzeczpospolita külpolitikai tekintélye sem
szenvedne csorbát. A rendek közötti választóvonal az idegen vagy nemzeti király
között húzódott. Érthetõ a szenátorok Habsburgokhoz való ragaszkodása, mert a
klérus a gnieznói és a lvovi érsekkel az élen szinte egyöntetûen csak a bécsi
udvarban látta azt az erõt, amely Lengyelországot és Litvániát az
„eretnekségtõl” (lutheranizmus, arianizmus, ortodoxia) megtisztíthatja, vagyis
a részekre szakadozó országot újra egységbe forraszthatja. Állásfoglalásukkor a
török figyelmeztetés szóba se került. A fõnemesi rend fejenkénti szavazásának
végeredménye nem is lehetett más, mint a mindent elsöprõ Habsburg-fölény, Miksa
császár lengyel királysága. (Kihirdetve 1575. december 12-én, majd másodszor
december 22-én.)
A
köznemesség szeme elõtt is az ország veszélybe került egységének helyreállítása
lebegett, ám a megoldást kizárólag
csak egy Piasttól remélték. Ugyanakkor a közmegegyezés ezen a ponton
véget is ért, mert a jelöltként szóba került személyek (három vajda) egymás
között egyenlõek, azaz tekintélyük szerint egyik nem elõzheti meg a másikat,
mindegyik vajda – hivatalától fogva – a 35 világi szenátor egyike. (Ez nemcsak
1575–76-ra érvényes megállapítás!) Igazi megváltásként jött a nemzeti párt
valamennyi tagjának elfogadható ötlete: Jagelló Annát (a leginkább Piastot)
férjhez adni, férjét királlyá választani, koronázni Annával együtt. Az ötlet
realizálása viharos gyorsasággal meg is történt: az abszolút esélytelen Báthori
Istvánt lengyel királynak kiáltották ki december 14-én, majd december 22-én is.
Kettõs
királyválasztás ugyanúgy, mint Magyarországon 1526-ban! Egyrészrõl Habsburg
Miksa német-római császár, cseh és magyar király stb., másrészrõl Báthori
István, Erdély fejedelme, illetve a pozsonyi, bécsi értelmezés szerint Erdély
vajdája, a magyar király egyik tisztviselõje. Magyarországon a kettõs
királyválasztást az ország több részre való szakadása követte, a
Rzeczpospolitában ez a kettõs királyválasztás ellenére sem következett be.
Miért? Nyilvánvaló, hogy a hatalom megszerzése nem a gyorsaságon múlott, nem az
döntötte el a kérdést, hogy Báthori nagy kerülõvel
(Gyulafehérvár–Fogaras–Brassó–Uzon–Kézdivásárhely–Bereck–Ojtozi-szoros–Tatros–Bákó [Bacãu]–Románvásár [Roman]–Szucsava
[Suceava]–Csarnóc [Csernovci]–Sniatin–Lwów
[Lvov]–Przemyœl–Jaros³aw–Krakkó)
a 170 mérföldet hamarabb megtette, mint Miksa az 50 mérföldet Bécsbõl Krakkóba.[19]
Úgy gondoljuk, hogy Miksa császár
reálpolitikus lévén inkább eltûrte a tekintélyén esett foltot, inkább átengedte
„vajdájának” a lengyel trónt, semmint hogy országát, birodalmát egy kétes
kimenetelû háborúba sodorja. Úgy véljük, hogy a „késlekedése”, a
„bizonytalansága” mögött nagyon is pontosan kirajzolódó szándék húzódott meg. A
háború és béke alternatívák közül a békét választotta. Miksa császár csak
egyetlen esetben fogadhatta volna el a felkínált trónt, mégpedig akkor, ha a
Rzeczpospolita egy akarattal, communi consensu kiállt volna mellette. Csak ennek a feltételnek a teljesülésével
mérkõzhetett volna meg sikeresen a törökkel akár két fronton is,
Magyarországon és Lengyelországban. De ilyen feltétellel hadakozhatott volna
keleten is, az elvesztett Livónia visszaszerzéséért. Miksa császár bizonyosan
feltérképezte a lengyel belpolitikai erõket is, amelyeknek viselkedésébõl arra
következtethetett, hogy egy Habsburg-király Krakkóba, Varsóba érkezése nemhogy
elsimítaná a nemesi rendek közötti feszültséget, hanem éppen ellenkezõleg.
Tudniillik Miksa császár vallási toleranciája – állítólag még a
protestantizmussal is kacérkodott – az éppen õt támogató katolikus klérus
számára elfogadhatatlan lett volna, a vele szemben támasztott követelmények
között – a leendõ uralkodóval kötött egyezményben, a pacta conventában –
meghatározó tényezõként szerepelt a nem katolikusok vallásának az ügye. (A
Báthori mellett voksoló köznemesség a vallási toleranciát fogalmazta bele a
király és a rendek szerzõdésébe.) Valószínû, hogy Miksa császár azt sem
veszítette szem elõl, hogy a Rzeczpospolitában mindig is politikai túlsúlyt
képezõ Kis-Lengyelország, a „Piast-párt”, a nemzeti párt eltökéltsége, a
Habsburg-házzal szembeni egységessége békés eszközökkel nem küzdhetõ le.
Letörésükre a leendõ király mégsem alkalmazhatott erõszakot. Következésképpen,
a lengyel királyi korona megszerzése mind belsõ, mind külsõ háborút hozott volna a Habsburgokra. Megítélésünk szerint ilyen
okok miatt nem törekedett igazán a Habsburg-dinasztia 1576-ban a Piastok
és a Jagellók helyébe lépni Lengyelországban és Litvániában.
Báthori István trónra jutása – a 18. századi királyválasztásokig –
paradigma értékû, mert a következõ királyválasztások esetében is három,
egymástól elválaszthatatlan problémakör adott szituációban pillanatnyilag
optimális megoldása döntött egyik vagy másik jelölt javára. Ez a három,
makacsul és permanensen ismétlõdõ, a lengyel, litván társadalmat élesen megosztó
kérdéskomplexum a választásokkor az alábbi volt:
1. a Rzeczpospolita
idegen vagy nemzeti uralkodót válasszon magának?
2. a kizárólag katolikus
király hogyan viszonyuljon a dissidentes a religione = a protestánsokhoz (a
gazdag kereskedõvárosok németjeihez), a litvániai és ukrajnai ortodoxokhoz?
3. a Rzeczpospolita
nagyhatalmisága hogyan õrizhetõ meg a többi nagyhatalommal szemben
(Oroszország, Törökország, Svédország)?
Ezeknek a kritériumoknak
teljesítését a legkisebb konfliktusokkal, a Rzeczpospolita érdekeinek optimális
érvényesítésével 1575–76-ban egyedül Báthori István erdélyi fejedelemtõl
remélhette. A nemzeti királyhoz való kötõdést Báthori István–Jagelló Anna
házassága reprezentálta, a Nemesi Köztársaság nagyhatalmiságát az Oszmán
Birodalom semlegessége biztosította az Oroszország elleni háború idején, a
reformáció–ellenreformáció egyensúlyát az Erdélybõl ismert módszerekkel
garantálta. Minden adomány, kiváltság fokmértéke az alkalmasság (idoneitas), a
királyhoz való hûség (fidelitas), a királynak és országnak tett szolgálat
(servitium) volt. Például királyi titkárai, orvosai között katolikusokat és
nemkatolikusokat egyaránt találunk, a jezsuita gyóntatója mellett bizalmas
tanácsadói között protestánsok is szép számmal akadtak. (Hangsúlyozni kívánjuk,
hogy a henriki cikkelyekben rögzített formai kritériumokon túlmutató – habár
ezek sem lényegtelenek: például a lengyel király nem jelölheti ki utódját =
electio libera, csak az ország engedélyével köthet házasságot, az ország
területét soha nem hagyhatja el, az ország által meghatározott számú
zsoldosságot tarthat maga mellett stb. – tartalmi követelményekrõl beszéltünk a
fentiek során!)
III. (Vasa) Zsigmond Lengyelországa
és az Erdélyi Fejedelemség
Báthori István halála után a
Habsburg- és „Piast-párt” összecsapása megismétlõdött az új királyválasztáskor,
és ugyancsak a nemzeti vonal gyõzelmével ért véget a küzdelem. A Jagelló
lányok, Báthori özvegye, Anna királynõ és III. János svéd király felesége,
Katalin királyné, a nemzeti párt mindenható vezetõje, Jan Zamoyski kancellár és
a korona nagyhetmanja, Stanis³aw Karnkowski gnieznói érsek-prímás kizárva a
Habsburgok Lengyelországba jövetelét elérték, hogy a szejm már 1587. augusztus
19-én lengyel királynak III. Vasa János és Jagelló Katalin fiát, Vasa
Zsigmondot megválassza és december 28-án királlyá koronázza. A Svédországban
nevelkedett Zsigmond 21 évesen került a krakkói királyi várba, és III. Zsigmond néven több mint négy évtizeden
át a lengyel koronát (1587–1632), apja halálától trónfosztásáig (1592–1599) a
svéd koronát is viselte. (Koronázva Uppsalában 1594 februárjában.)
Anyja
és jezsuita nevelõi hatására megszállottan vallásossá vált, maguk a lengyelek
„istenes” királyként emlegették. Gyakran a spanyol II. Fülöppel
hasonlították össze, ám kettejük felfogásában, gondolkodásában egy lényeges
különbség volt. Amíg II. Fülöp spanyolnak érezte magát, és a spanyol érdekeknek
megfelelõen cselekedett, addig III. Zsigmond soha nem azonosult új országával,
alattvalóival. Egyéni tragédiája abban rejlett, hogy oda vágyakozott vissza,
ahol az uralkodó igazi tulajdonságainak a katonakirályok erényei számítottak.
Zsigmond divathóbortja, ékszerimádata, az olasz zene szeretete, a festészet
iránti rajongása (maga is rajzolgatott, festegetett) a skandináv
puritanizmussal összeférhetetlennek bizonyult. Tulajdonképpen egy olyan királya
lett a Rzeczpospolitának Báthori halála után, akinek a lengyelek, litvánok
nemigen kellettek, a svédeknek pedig rá nem volt szükségük. Jól illusztrálja a
svéd jövevény-király és a társadalom diszharmonikus kapcsolatát az a jellemzés,
amivel a lengyel közvélemény saját királyát illette: emberi és uralkodói lényegét a „három T-vel” (1. taciturnitas =
hallgatagság, zárkózottság, 2. tenacitas = konokság, makacsság, 3. tarditas =
késlekedés, lassúság) írták le.[20]
Egyáltalán nem meglepõ, hogy III.
Zsigmond egyik konfliktusból a másikba sodorta országát. Kezdõdött azzal, hogy
a henriki cikkelyeket, illetve a pacta conventát megsértve, tehát az ország
engedélye nélkül 1592. április 17-én a bécsi Szent Ágoston-templomban per
procuram feleségül vette Habsburg Annát. Az írott alkotmány megsértésén
túlmenõen a nemzeti párttal való szakítást is magával hozta a Lengyelországban
nem kívánatos házasság. Ettõl a pillanattól fogva III. Zsigmond és Zamoyski
kancellár, illetve a mögéjük felsorakozó „royalisták” és „popularisok” között
elmérgesedett a viszony. Rövid idõre a király és az ország kapcsolata
normalizálódott, mert III. Zsigmond – az ország törvényei és szokásai elõtt
fejet hajtva – apja halála után engedélyt kért az országgyûléstõl Lengyelország
elhagyására, Svédországba utazására, a svéd korona elfogadására. A szejm
beleegyezett a király óhajának teljesítésébe azzal a feltétellel, hogy a király
1594 nyaráig köteles hazatérni. (A határidõ be nem tartása automatikusan a
trónvesztettséget jelentette volna.) Az átmenetileg lefojtott ellentét 1596-ban
a görögkeleti (ortodox) és a katolikus vallások egyesülését kimondó breszti
unió miatt újra a felszínre tört, és akkor
még be nem látható következményekkel járt. Tudniillik a görög katolikus
(unitus) egyház megszületése nem csupán a
natio polonica ügye lett, hanem a Rzeczpospolita valamenynyi társadalmi
osztályát, rétegét érintette, az eddig többé-kevésbé szabályos
nemesség–jobbágyság–városi lakosság–társadalmi képletet felbontotta. Elõször a
szenátus megtisztítására került sor oly módon, hogy az uniót el nem fogadó
ortodox püspököket megfosztották szenátorságuktól, majd az országos és a helyi
hivatalviselés jogát kötötték a római és görög katolikus valláshoz. Az ortodox
és ariánus templomok, iskolák bezárása ellen a Rzeczpospolita keleti részein
(Litvánia, Ukrajna) élõk kezdetben még csak tiltakoztak, a 17. század elsõ
évtizedeiben már külsõ pártfogót kerestek, s ezt a pravoszláv = ortodox hitû
orosz cár személyében, az igaz hit védelmezõjében találták meg.[21]
Amikor III. Zsigmondot a svéd
riksdag 1599-ben detronizálta, és nagybátyját, IX. Károlyt juttatta a svéd
koronához, azonnal kirobbant a lengyel–svéd háború. A hol kisebb, hol nagyobb
intenzitással és változó hadiszerencsével vívott hat évtizedes háború tétje a
svéd–gót–vandál trón visszaszerzése mellett az észt és a livón kikötõvárosok
megtartása, illetve elhódítása volt. III. Zsigmond hadvezére, Jan Karol
Chodkiewicz litván nagyhetman 1605. szeptember 27-én a Riga melletti Kirchholmnál
olyan nagy gyõzelmet aratott az angol, skót, holland, német zsoldosokkal
megerõsített svéd sereg felett, hogy V. Pál pápa és Rudolf császár külön
gratulált Zsigmondnak a gyõzelemhez. Állítólag I. Ahmed török szultán a
kirchholmi gyõzõ tiszteletére kirakatta Chodkiewicz portréját a palotájában.[22]
Ezt az Európa-hírû diadalt olyan gyõzelemnek tartotta az „istenes” király,
amely majd minden kül- és belpolitikai problémáját megoldja.
Kirchholm után már újra
Svédország királyának képzelte magát, lengyelországi helyzetét is optimistán
ítélte meg. Úgy gondolta, a svéd protestánsok legyõzése az ország és király
ellentétektõl terhes viszonyában véglegesen az õ javára billentette ki a mérleg
nyelvét. Nem is késlekedett nagyszabású tervének beterjesztésével. III.
Zsigmond tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a szejm elé kerülõ terve az
utolsó betûig a Rzeczpospolita alkotmányát és törvényeit sérti, királyi
akaratának érvényesülésében egy pillanatra sem kételkedve mintegy párbajra
hívta ki az 1592 óta csak bosszúságokat okozó országgyûlést.
1605
decemberében az 1598 óta özvegy király másodjára is az ország beleegyezése
nélkül házasodott, s megint csak a
Habsburg-családból választott magának feleséget, elhunyt nejének húgát, Konstanciát (Constantiát). A szenátorokat
és a nemesi képviselõket igazán akkor sokkolta, amikor W³adys³aw
(Ulászló) fiát lengyel királynak akarta választatni és koronáztatni. Óriási
felháborodás fogadta az elõterjesztést. Jan Zamoyski kancellár és Miko³aj
Zebrzydowski krakkói vajda, a nemesi „aranyszabadságok
védelmezõi” (obroniec z³otej wolnoœci) a
Rzeczpospolita végveszélybe jutásáról szónokoltak, tisztségüknél fogva el is
érték a szejm munkájának félbeszakítását.[23]
A királlyal szembeni elégedetlenkedõk
1606-ban rokoszt (felkelést) készítettek elõ, s hogy akciójukat legitimálják,
összeállították III. Zsigmond király 67 pontos bûnlajstromát, következésképpen
uralkodásra való alkalmatlanságát propagálták ország-világ elõtt. Új
királyválasztásban gondolkodtak a „lázadók” (rokoszanie), Bocskai István volt a kiszemeltjük, de szóba került Báthori Gábor is.[24]
Olyannyira elmérgesedett a király és a királyi „önkény” ellen fellázadt nemesség
viszonya, hogy 1607. július 6-án Guzownál összecsaptak a királyi hívek a nemesi
alkotmány védelmezõivel. A polgárháború nem terebélyesedett el, mert Zamoyski
halála után a királyi abszolutizmus elleni tiltakozók vezetõje, Zebrzydowski
krakkói vajda – a koronahetman közvetítésével – bocsánatot kért és kapott az
uralkodótól, ami viszont a király ország elõtti fõhajtását készítette elõ. Az
1609. januári–februári szejmen III. Zsigmond király a nemesség sarkalatos
jogait és szabadságait ünnepélyesen megerõsítette, mindenekelõtt a lengyel parlamentarizmus
sarkkövének számító electio liberát. Egy lengyel történész a király és a rendek
kiegyezését a monarchia totális vereségének mondta, mert 1609-ben – felfogása szerint – az
egyetlen király uralma helyett „ezer királyocska abszolút uralma” született,
mert minden nemes korlátozás nélkül gyakorolhatta hatalmát falvaiban, birtokain
(panowa³o
tysi¹ce
królików absolutnie po wsiach swoich w³adaj¹cych).[25]
Már az eddigiekbõl is kiviláglik,
hogy az elsõ Vasa-uralkodó szakított a Jagelló-hagyománnyal, országának sorsát
a Habsburgok birodalmához kötötte. Nem volt ez másképpen a harmincéves háború
idején sem. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Habsburg-ellenes katonai és
diplomáciai sikerei 1619-ben szinte riadóztatták a Wawelt. A király és az
ország legfontosabb katonai vezetõi, a korona nagy(fõ)hetmanja és hetmanja a
cseh- és a magyarországi eseményeket egyaránt Lengyelországra veszélyes
helyzetként értékelték. Olyan helyzetnek minõsítették, amikor Lengyelországnak
„nem illik s nem is hasznos [...] ölbe tett kézzel nézni a dolgot”.[26]
Stanis³aw
¯ó³kiewski
nagyhetman 1619 õszén biztos forrásból – Gaspar Graziani (Gratiani) moldvai
vajda Bethlen Gábor Szkender (Iszkender) pasához írt levelét elfogta és a
nagyhetmanhoz továbbította[27]–
úgy értesült, hogy az erdélyi fejedelem Bécs elfoglalásával kérkedett a pasának.
„Ez a csõcselék sok gonoszban töri fejét, s mihelyt képes lesz rá, el is követi
azt. Hogy embereket fojtsanak meg, azért nem alszanak éjjel a zsiványok. Nekünk
sem szabad aludnunk”[28]–
írta ¯ó³kiewski
a királyi referendáriusnak. De Varsó sem aludt! (A Vasák idejétõl az ország
fõvárosa Krakkó és Varsó lett.) Errõl tanúskodik III. Zsigmond király 1619.
október 15-én kelt levele, amelyet az említett nagyhetmanhoz címzett.
A csehországi „nyugtalanságok és
félelmet keltõ mozgalmak” más országokra is átterjedtek már – írja a király,
majd így folytatja: „...a magyar királyság is ugyanazon lázadással, mint a
csehek, fölkelt ura és királya ellen. Az erdélyi fejedelem, ki a csehekkel,
valamint néhány magyar fõúrral titkos és furfangos egyetértést tartott fenn,
nem csekély haderõvel benyomult Magyarországba, s miután gyorsaságával azokat,
kik urokhoz hívek maradtak, elnyomta, az ottani királyság némely tartományainak
és városainak birtokába helyezkedett.”[29]
(Közbevetett megjegyzésként: IX. 5-én Kassa, IX. 6-án Eperjes, Lõcse, Bártfa,
Kisszeben, X. 2-án Érsekújvár, X. 9-én Nagyszombat, X. 14-én Pozsony került
Bethlen kezébe, illetve tett hûségnyilatkozatot Bethlenre.) A magyar–lengyel
határmenti vajdák és sztaroszták (a királyi birtokok kezelõi)
Bethlen-ellenessége a király Bethlen-ellenességével szóról szóra azonos. A
fejedelmet „rossz és gonosz embernek” ismerték Lengyelországban, aki mindig
„török szellemben cselekszik”, mindent a török érdekében, a kereszténység
rovására tesz. „Bethlen Gábornak magának hozzánk intézett levelébõl is kitûnik
– folytatja a király a nagyhetmannak szánt postájában –, hogy vállalatát a
török szultánnal való elõzetes megegyezés folytán indította meg, kinek azon
biztosítást adta, hogy bármi kerüljön is birtokába, azt a szultánnak veti alá,
önmaga megelégedve egy résszel s a magyar király címével. [...] nem kevés számú
török van nála, akik éberen ügyelnek, minõ haladásokat tesz, s hogyan teljesíti
eskü alatti ígéreteit. Tõlök minden, még a legfontosabb ügyben is tanácsot kér.
Minõ biztonságot ígérhetnek nekünk ezen visszás tanácsai és tervei? Most a pogány népet fõvárosunkhoz olyan
közelre hajszolja ide, mely nép amit erõszakkal el nem érhetett, ezen ember
álnok cselszövényeivel, erõ[l]ködés és költség
nélkül akarja valósítani – (kiemelés tõlünk – G.S.) [...] Ugyanezen eszköze
által fogja valósítani a maga szándékait jövõre is, s mindig fel fogja
bujtogatni az uralomvágyó szellemet, hogy a szomszédos államokat nyugtalanítsa,
s õ mögötte azután mindazt fáradság nélkül maga birtokába vegye. Azért nem
szabad magunkat biztonságban ringatnunk semmiféle szép ígéretei által ezen
embernek, ki a török hatalmával dicsekszik, s abban keresi becsületét. Hisz önmagunkról van szó, mikor a szomszéd
fal lángban áll. És itt nem a szomszéd faláról, hanem az állam faláról van szó.
Mert ez az ember, a magyar király címének használata mellett, a mi tizenhárom
szepesi városunknak azt parancsolja, hogy minden, az õ hadviseléséhez
megkívántató szükségletrõl gondoskodjanak, fölszerelt katonákat küldjenek az õ
táborába, az õ elvonuló csapatai számára eleséget is készen tartsanak. Mindez
már eleinte történik. Mit várhatunk tõle még késõbb, mihelyt vállalata óhajai
teljesülnek? (Kiemelés tõlünk – G.S.)”[30]
– kérdezi a hadak fõparancsnokától aggodalmaskodva a király. Az idézetbõl
világosan kiderül, hogy Bethlen Gábor legnagyobb bûne III. Zsigmond szemében az
volt, hogy az erdélyi fejedelem „ármányos practikával” Lengyelországot ki
akarja szolgáltatni a pogányságnak. Gondolatmenete szerint Bethlen a török
segítségével elfoglalja Magyarországot, onnan pedig a török közvetlenül
rátámadhat Lengyelországra. Veszélyesebb fenyegetés ez Krakkó, Varsó számára,
mint a korábbi évek Moldva, Podólia felõli török próbálkozásai voltak. Ilyen
okokból a lengyel király sürgõs feladatnak tartotta a határszéli helyõrségek
megerõsítését, a Rzeczpospolita keleti tartományaiból katonák átirányítását.
„Mi ugyanis nem kis mértékben aggódunk ezen terület biztonsága miatt –
olvashatta tovább ¯ó³kiewski nagyhetman a
király nyugtalanságot tükrözõ sorait –, mely oly közel esik fõvárosunkhoz, hol
nemcsak székhelyünk van, hanem királyi jelvényeink is õriztetnek.”[31]
A nagyhetman saját hatáskörében
intézkedett is. Azért, hogy a csehországi „járvány” Magyarországba és
Sziléziába, Lengyelország szomszédságába be ne hurcoltassék, ¯ó³kiewski
a krakkói és a sandomierzi vajdaságok és sztarosztaságok katonaságát a
sziléziai és a magyar határhoz rendelte, állomáshelyeiket Oœwiêcimben,
Zatorban, S¹decben,
Bieczben jelölte ki. A Samborhoz közeli szoros, átjáró õrzésére négy századot
irányított.[32] Bizonyosak
lehetünk abban is, hogy Bethlen Gábor hátbatámadását – a király ötletét („nem
lenne-e célszerû õt [Bethlen Gábort] Erdély felõl
hátban támadni meg”[33])
– is a nagyhetman készítette elõ. Homonnai Drugeth György lengyel zsoldot húzó,
kb. tízezres lengyel és kozák hadának Rákóczi György felett aratott homonnai
gyõzelme (1619. november 23.) Bethlen Gábort arra kényszerítette, hogy csapatait
Bécs falai alól visszavonja.[34]
Dokumentálni nem tudjuk, de
Wisner Henryk lengyel történész azt állítja – a forrás megjelölése nélkül –,
hogy a törökök Lengyelország elleni nagy támadása 1620-ban nem volt más, mint a
Homonnára, pontosabban a Bécs ostromának elmaradására adott válasz.[35]
Török szempontból fényesen sikerült a revans. A Prut melletti Cecoránál (ma Þuþura)
Szkender pasa török–tatár hada 1620. szeptember 19-én érzékeny veszteséget
okozott ¯ó³kiewski
koronanagyhetman seregének, de a lengyelek sorsát ténylegesen Graziani moldvai
vajda árulása, Szkender pasához való átpártolása döntötte el. A sáncok mögé
húzódott lengyel had viszont nem adta meg magát, egészen október 7–8-ig a
biztos halál tudatával hõsiesen védekezett. „Radulius Vajvoda” Havasalföldrõl
Erdélybe azt jelentette, hogy október 8-án nagy csata volt Moldvában. A lengyelek
közül „csak igen kevesen szaladtak el. A fõrendek sokan rabbá estek. Sulkóczki
[¯ó³kiewski]
a harcon elveszett, a fejét a portára küldte a basa, melyet országunkon
általvivén, Flocz nevû városunkban emberink szemekkel látták.”[36]
Nem túlzás súlyos vereségrõl beszélni, hiszen a történelmi párhuzamokat igen
kedvelõ lengyelek a cecorai csatavesztést Thermopülaival azonosították.[37]
A koronanagyhetman halála és a lengyel fõsereg pusztulása minimum két, elõre
látható következménnyel járt: a déli-délkeleti határok nyitottsága miatt az
ország egyrészt a tatárok portyáinak, másrészt pedig a török szultán, II.
Oszmán döntõ, 1621-re beígért rohamának lett kiszolgáltatva.
Témánk szempontjából csak a
lengyel és az erdélyi relációkat boncolgatva: III. Zsigmond is, Bethlen Gábor
is szinte azonnal alkalmazkodott az új politikai helyzethez. Amíg az elsõ
kényszerbõl, addig a másik számításból cselekedett. A védekezésre képtelen
országnak a szejmje (1620 õszén) a király minden hadseregteremtõ javaslatát –
zsoldosok verbuválását Európában és a mûködtetésükhöz szükséges extraadót,
nemesi felkelést, a hatalommal állandóan huzakodó zaporozsjei kozákság katonai
szolgálatba állítását – megszavazta, a király és országa valóban komolyan
készült a mindent eldöntõ 1621. évre. Törökellenes harcukhoz Európa minden
katolikus országát igyekeztek megnyerni, de csupán II. Ferdinánd császárban
reménykedhettek a sikeres fehérhegyi ütközet után.
Bethlen Gábor a politizálási
alapelvének megfelelõen minden irányból szerette volna biztosítani magát, ezért
minden érdekelt féllel felvette a kapcsolatot, minden érdekelt félnek „õszinte”
szolgálatát felajánlotta, s ezt bizonyítandó minden irányba többé-kevésbé
hasznosítható információkat juttatott el. Például az 1621-es török hadjárat
tervét nemcsak III. Zsigmondhoz, de II. Ferdinánd császárhoz is továbbította.[38]
A krími kánt a lengyelországi készülõdésekre figyelmeztette Bethlen. Levelében
közölte, hogy maguktól a lengyelektõl nincs mit tartani, mert azok „csupán a
nyelvükkel katonák” (duntaxat lingua milites sunt), mert amikor az ellenséget
meglátják, folyton csak üléseznek-üléseznek. Most (1621 tavaszán) olyan
döntésük van – írta a fejedelem –, hogy 20 ezer kopjást (lancearius), 10 ezer
kozákot és 20 ezer gyalogost fognak összegyûjteni. A lovasságot képesek
összeszedni – vélte Bethlen –, de a gyalogságot csak akkor, ha a császár és
közötte béke születik.[39]
Dóczi István és Rimai János portai követeit errõl így instruálta. A császárral
tárgyalni kell a békérõl, de megbékélni vele csak akkor szabad, ha II.
Ferdinánd nemcsak magyar királyként, hanem császárként is békét köt a
szultánnal, „az lengyeleknek segítséget ne adjon se titkon, se nyilván a
császár [= szultán – G.S.] ellen.”[40]
Megállapíthatjuk tehát, hogy a magyar király és az erdélyi fejedelem egyezkedésében
a lengyel–Habsburg katonai együttmûködés megakadályozásának a szándéka
felmerült, de a kérdés jelentõségének fokozódása, illetve halványulása a
küszöbön álló, 1621 nyarára beígért török hadjárat kimenetelétõl függött.
II. Oszmán szultán több mint százezres
hadával szeptember 2-án érkezett a Dnyeszter-parti Chocimhoz (ma Hotin), ahol a
lengyelek (20 ezer lovas, 15 ezer gyalogos) elsáncolták magukat, és a terepviszonyokhoz igazított, elõnyös
védõállást foglaltak el. Külön, a lengyel sáncrendszertõl teljesen
független tábort alkotott a 35 ezernyi, a király által mozgósított zaporozsjei
kozákság. Négy héten át folytak a harci cselekmények, a sáncok elleni török
rohamokat kitörésekkel ellensúlyozták a lengyelek. Fordulópontot a kozákok
akciói eredményeztek a gigászi küzdelemben, ugyanis vakmerõ támadásaik
következtében a török utánpótlás megsemmisült. Az éhség – amely a sáncba
zárkózottakat is fenyegette – és a közeledõ hideg tárgyalóasztalhoz
kényszerítette a hadakozó feleket. Kemény János önéletírásában is – nem
véletlenül – ezt a körülményt hangsúlyozta: „Huttinnál” [...] „az számtalan nép
[= a török had – G.S.] élésbõl megfogyatkozék, és gyalázatosan békességet kelle
csinálni.”[41] De mit is
jelentett a török számára ez a „gyalázatos békesség"? Kemény János ezt nem
fejtette ki, csupán azzal egészítette ki még, hogy a szultán
„dolgavégezetlenül” (re infecta), megszégyenülten hagyta el a chocimi
csatamezõt.[42] A lengyelek
törökök feletti gyõzelmüket triumphusszal ünnepelték, az utókor pedig Chocim
jelentõségét csak a grunwaldi (1410) és a bécsi (1683) sikerekhez mérhetõnek
mondta és mondja mind a mai napig.[43]
Ez az 1621. évi dicstelen török
hadjárat, illetve Bethlen Gábor 1619–1621 közötti, Európa-szerte „nyilvánossá
vált török barátsága” – Szekfû Gyula szerint – a nikolsburgi békekötés egyik
okaként említhetõ.[44]
A fejedelem a nikolsburgi békét taglalva négy okra, kényszer szülte okra
vezette vissza a megegyezést. 1. „...nem levén kivel hadakoznom, hatalmas
császár [= szultán – G.S.] semmivel nem segítvén, ...” – állította Bethlen egy
befolyásos töröknek írott levelében, késõbb hozzáfûzte még: „Ha meg nem
békéllettem volna, ezen az télen megtörténhetett volna, hogy nemcsak magamat
hadastul ûztek volna alá onnét feljül az ellenség, hanem Magyarországot is
éppen elfoglalta volna, és Erdélybe szaladtanak volna, ahonnét nemcsak nekünk
magyaroknak, hanem hatalmas császár országinak is nem kevés gondot és búsulást
szerzett volna az ellenség.” 2. Két és fél éven át szüntelenül sürgette a Porta
hathatós támogatását, de valószínû, hogy „az én forgolódásom, magam népével,
pénzével való hadakozásom nem kedves, mert ha kedves volna, különben
segítenének, mint Bocskai fejedelmet” – bírálta keserûen Bethlen a török
döntéshozókat. 3. A szultán segítségének elmaradása „a magyar nemzet” ijedelmét
és „elidegenedését” vonta maga után: „...mi tovább hadakozni nem akarunk, hanem
azt kévánjuk, hogy Ferdinánddal megbékéljél” – követelték az erdélyi
fejedelemtõl és választott magyar királytól a hosszú háborúra képtelen magyar
sereg katonái. Pozsonytól 14 vármegye katonasága parancsot, engedélyt be sem
várva hazaindult – ecsetelte Bethlen a kiszolgáltatottságát a példával. 4. „Negyedik oka ez is lõn utoljára, hogy az
lengyelek nagy kevélységgel jövének, szállának haza táborokból [Chocimtól –
G.S.], azt hirdetvén, hogy õnekik hatalmas
császár semmit sem árthatott, sõt õk voltak gyõzedelmesbek, mert sáncokból ki
nem ûzhették, vehették õket, Ferdinánd mellé az lengyel király 18 ezer lengyelt
készített vala, kik tõlünk immár csak ötnapi járóföldön voltanak.”[45]
(Kiemelés tõlünk – G.S.)
Még ha eltekintünk a szándékos
torzításoktól, általában a Bethlen-féle taktikázástól, akkor is nyomós
indokoknak kell tartanunk a fejedelem érveit. A bennünket most leginkább
érdeklõ lengyel–Habsburg kapcsolatról mindenképpen el kell mondani, hogy az a
gyakorlatban kiválóan mûködött. A kölcsönös katonai támogatás legváltozatosabb
formáival találkozunk 1619–1621 között. III. Zsigmond például szabad
zsoldostoborzást engedélyezett Ferdinándnak az országában, évrõl évre kb. 6
ezer kozák vállalhatott szolgálatot a Habsburgoknál. Homonnánál – ahogyan azt
már korábban is említettük – 10 ezer lengyel és kozák mért vereséget Rákóczi
Györgyre. Ugyanilyen nagyságúnak emlegetik a fehérhegyi ütközetben részt vevõ
lengyel segélyhadat is, válaszul erre Chocimnál mintegy 8 ezer „német”
támogatta a bajba jutott Rzeczpospolitát. A dokumentumok fényében talán
megkockáztathatjuk azt a szokatlan kijelentést, miszerint: 1621 végére az erdélyi–török kezdeményezés, offenzíva megtorpant és
összeomlott, és mindkét félnek, II. Oszmánnak és Bethlen Gábornak az eredeti
célkitûzésektõl messze elmaradó kényszerbékékkel kellett beérnie. II.
Ferdinánd és III. Zsigmond szoros katonai kooperációja azt eredményezte, hogy a
katolikus országok a protestáns csehek és magyarok fölé, illetve a muzulmán
törökök és tatárok fölé kerekedtek. Maximálisan kiaknázni a lehetõséget mégsem
sikerült, mert a Rzeczpospolita ellentétes, északi pólusán Svédország – a török
hadjárattal egyidejûleg – rátámadt a gazdag lengyel tartományra, Livóniára. Rövid
idõn belül, 1621. szeptember 25-én Gusztáv Adolf svéd király (1611–1632, III.
Zsigmond unokatestvére) elõtt Livónia gazdaságilag és stratégiailag is
legjelentõsebb kikötõvárosa, Riga kapitulálni kényszerült, október 25-én pedig
a Kurlandiai Hercegség fõvárosa, Mitawa (Mitau, ma Jelgava) ismerte el magát
svéd alattvalónak.
III. Zsigmondnak, de
királyutódainak is szinte mindig azon kellett törniük a fejüket, hogyan
kerüljék el a kétfrontos háborút. Igaz, hogy a két front közül az északi
primátust élvezett a délivel szemben. Ennek egyik oka abban keresendõ, hogy a
Rzeczpospolita déli határvidékein, a végeken = okrajnában élõ népesség a
rendszeres tatár portyázások miatt önvédelmi harcra kényszerült. Életformájához
szervesen illeszkedett a fegyverforgatás, sõt alkalmanként királyi vagy fõúri
zsoldba való szegõdéssel egészítette ki a mezei gazdálkodásból, halászatból,
vadászatból, sópárlásból, salétromfõzésbõl származó jövedelmét. Az állandó
veszélynek kitett okrajnai (ukrajnai) katonaparasztság az önvédelemmel az
állami határokat is sikeresen védelmezte, így az 1620-as években a svédek
elleni diplomáciai és katonai akciók szervezése kötötte le a lengyel politika
energiáit.
A svédek térnyerése az erkölcsi
és katonai veszteségeket nem számítva komoly gazdasági károkkal párosult.
Kiesett a lengyel kincstárból a Balti-tenger második legforgalmasabb
kikötõjének vámjövedelme, plusz a Riga által ellenõrzött Dvina (Düna) folyó
forgalmából eredõ bevétel is. Mondhatjuk egyébként azt is, hogy a svédek
felügyelték Litvánia belsõ területeinek exportját-importját. Teljesen érthetõ,
hogy a Vasa-dinasztiabeli III. Zsigmond a Livónia védelméért felelõs
litvánokra, leginkább a litván hetmanra, Krzysztof Radziwi³³re
igyekezett a felelõsséget áthárítani. Az elvesztett livón és kurlandi
területekért indítandó háború minden terhét
– a király elképzelése aszerint – Litvániának kellett volna viselni. Olyannyira
kiélezõdött az uralkodó és a litván fõnemesi klánok (Radziwi³³ek,
Chodkiewiczek, Sapiehak) közötti viszony, hogy 1624–1625 folyamán bármikor
kirobbanhatott egy belsõ fegyveres konfliktus.
Több mint valószínû, hogy ez a
Litvániában érlelõdõ válság gyûrûzött be Erdélybe a szokásos módon, azaz a királyukkal elégedetlenkedõ fõurak
követükön keresztül – törvényellenesen
– a lengyel trónra invitálták Bethlen Gábort 1624 nyarán. Igaz, hogy a
Lengyelországból Munkácsra érkezett követ III. Zsigmond halálos betegségérõl és
a bizonytalan jövõrõl beszélt, de ez egyáltalán nem zárja ki a rokosz (az
engedetlenség) elõkészítésének a tervét sem. A fejedelem, aki már a második,
kudarccal felérõ Habsburg-ellenes hadjáratán esett túl, a lengyelek megkeresése
kapcsán erõsen elgondolkodott a lehetõségein. Részleteket sem nélkülözõ
levelébõl kiviláglik (augusztus 19.), hogy a váratlanul elõbukkant ötletet
józanul és mértéktartóan fogadta. Akár „fundamentumos”, akár nem, a lengyelek
ajánlata – írta Balling János munkácsi kapitánynak –, tudniuk kell, hogy
Bethlen Gábor nem riadt és riad vissza soha a megpróbáltatásoktól, nem szokott
megijedni az árnyékától. „Tudom azt, és Szent Pál írásából tanultam meg, hogy
minden hivatal istentõl vagyon”, tehát az uralkodók kiválasztása, a háborúk
sikere vagy kudarca, a házasságkötés, mind-mind isten akaratától függ, így „ha
akarnám sem állhatnék ellene istenünk akaratjának” – elmélkedett Bethlen, majd
a következõ szavakkal összegezte álláspontját: „Summa: valamikor engemet requirálnak õkegyelmek, de mindenkor készen
találtatom, és absque nulla mora, isten egészségemet adván, oly apparatussal,
haddal indulok mindjárt, mellyel isten segítsége által akaratjokat
véghezvihetik.”[46]
(Kiemelés tõlünk – G.S.) Megválasztása esetén a lengyelek „nem gyalázódnának és
nem károsodnának”, hiszen „tökéletes és csendes állapotot tudnék nekik szerzeni
mind törökkel, tatárral, muszkával, svécussal”[47]
– üzente Gyulafehérvárról kissé elhamarkodottan a fejedelem. A törökök és
tatárok vonatkozásában tett ígérete megalapozottnak tûnik, de Oroszország és
Svédország politikai súlyát alighanem rosszul mérte fel. Habár a lengyelek
fülének éppen az ilyen biztatások voltak a kedvesek, az utóbbiakkal szemben
felvonultatható hadak ígéretére volt szükségük. Bethlen viszont a Lengyelországba
küldött válaszával próbára is tette a koronát ajánlgatók szándékának
komolyságát. A további tárgyalások menetét kemény feltételekhez kötötte.
Biztosítékul a fõurak aláírásával és pecsétjével ellátott hûséglevelet követelt
tõlük, továbbá azt, hogy összehangolt akcióval ejtsék meg Krakkóban az
electiót. Azért Krakkóban, mert Kassáról 8–10 nap alatt a lengyel fõvároshoz
fel lehetne vonulni, és „az Rokost avagy gyûlést” [az engedetlenek gyûlését,
avagy a rendes szejmet – G.S.] ez idõ alatt meg lehetne tartani. Az
ellenpártnak, a király fia és asszonya pártján állóknak ideje sem maradna a
cselekvésre, Bethlen szavaival élve, „úgy serénykedném én az menetellel, hogy
csak az míg készülõdnének is az más felek, addig én Krakkón találtatnám, mint
szintén István király amint cselekedett volt Maximillian császár idejében”.[48]
Hiába volt meg az elszántság és
az eltökéltség Bethlen Gáborban, hiába várta a számára kedvezõ fordulatot Lengyelországban, ott a helyzet egyre kaotikusabbá
vált. 1626-ra az energikus Gusztáv Adolf a livón és kurlandi
szerzemények mellé a lengyel király másik vazallusállamának, a Porosz
Hercegségnek jelentõs részét (Warmiát = Ermlandot, Ma³borkot, Elbl¹got
= Elbinget) is megszerezte. Bebizonyosodott, hogy III. Zsigmond képtelen
országa védelmére, a katolikus országokba vetett hite, II. Ferdinánd császár és
IV. Fülöp spanyol király (1621–1665) ígéreteire való hagyatkozása csak
keserûséget okozott az országnak. Az unokatestvérek, III. Zsigmond és Gusztáv
Adolf által személyesen vezetett csatájából (gniewi csata 1626. szeptember 29.
– október 1.), az istenes és a katonakirály összecsapásából az utóbbi került ki
gyõztesen. Az 1621 óta az északi fronton csak vereségeket elkönyvelõ III.
Zsigmond a hatalmas és tekintélyes Rzeczpospolita fokozatos
szétforgácsolódásáról, vagyis magáról a valóságról, tudomást sem véve a warmiai
püspökséget (amit a svédek birtokoltak) egyik fiának, a wroc³awi
püspökséget (amit Mansfeld protestáns hada teljesen elpusztított) a másik
fiának adományoztatta a pápával. Az ország elégedetlensége az 1626. november
19.–december 3-i Toruñba = Thornba összehívott szejmen csúcsosodott
ki, amikor is a szenátorok egyöntetûen azon a véleményen voltak, hogy a beteg –
tehát intézkedni képtelen – király életében meg kell nevezni az utódot. Annál
is inkább, mert az ország pusztulása nem tûrhetõ tovább, a király vagy az
ország sorsa közötti választás ideje eljött. Történelmi párhuzamot is találtak
a kritikus lengyel szituáció érzékeltetésére, amely egyúttal a megoldást
sugallta. Annak idején – szólt a tanmese –, amikor Pyrrhosz megtámadta
Makedóniát, és Démétriosz királyra egyik vereséget a másik után mérte, a
makedónok, hogy országukat a biztos pusztulástól megmentsék, Pyrrhoszhoz
csatlakoztak.[49] A
forgatókönyv félreérthetetlenül kijelölte a helyes politikai irányt, de „a
hogyan valósítsuk meg?” kérdésre több válasz született, ami Lengyelországban
nem jelentett mást, mint azt, hogy több hatalmi csoportosulás feszült egymásnak
vélt igazáért. A kancellár Wac³aw Leszczyñski arról elmélkedett
a szejmben, hogy a királyt illeti meg az utódkijelölés, az utód megnevezésének
a joga. Vele ellentétben Stanis³aw £ubieñski,
az alkancellár ezt a jogot az országnak, a szejmnek szánta.[50]
Márpedig a szejmre bízni ilyen döntést – akárcsak a Báthori-idõszakban –
egyenlõ volt az érdekek további feldarabolásával. Potenciális jelöltekként
XIII. Lajos testvére, Gusztáv Adolf és Bethlen Gábor neve merült fel.
Miután legnagyobb erõfeszítései
ellenére sem vették be Erdély államiságának a császár és a szultán részérõl
elismert, kétoldalú, kölcsönös garanciáját a szõnyi békébe (1627), Bethlen
csalódása nem ismert határokat. Véleményét a Porta elõtt sem titkolta, sõt
Tholdalagi Mihály diplomatáját egyenesen arra utasította, hogy Konstantinápolyban
a legmagasabb helyen fejtse ki a fejedelmi álláspontot. Konkrétan azt, hogy a
török nagyvezír hibájából maradt el Erdély bántatlanságának bilaterális
garanciája, amibõl csak kára fog származni a Magas Portának.[51]
Külpolitikájának középpontjába
ezután a lengyel korona megszerzése került. Az elnyeréséhez szükséges kül- és
belpolitikai körülmények Bethlen számára több mint kecsegtetõen alakultak.
Kemény János önéletírásában idevágóan a következõket olvashatjuk: „Mert mivel
az lengyel Zsigmond királytól igen offensus vala [felbosszantott,
megharagított], Lengyelországból pedig a Racivilektõl és több nagy emberektõl
biztattatik vala, svéciai király pedig hadakozván ellene, igen izgatja vala,
[...] az lengyelség igen meg is unta vala az királyát, ahhoz képest már azt
practicálja vala minden úton-módon, miképpen lengyel királyt exturbálhassa, nem
várhatván halálát, [...] melyre [ti. a királyságra – G.S.] immár töröknél és
tatárnál is nagy fundamentumot vetett vala...”[52]
A fentiekkel egybehangzó, de pontosításokra alkalmas részletek derülnek ki
Nikodémusz János – Bethlen követe Gusztáv Adolfnál – levelébõl. Itt az
szerepel, hogy az erdélyi fejedelem „sok és befolyásos barátot” szerzett
Lengyelországban (multos ac magnos in Polonia esse amicos), többek között a
„Starostam Sandomiriensem”, a „Palatinum Belzensem”
(„Lecznoschi” = Rafael Leszczyñski), a „Castellanum Cracoviensem”
(„Sbaraschi” = Jerzy Zbaraski), a „Mareschallum Regium” („Wotschi” =
Wolski), „Christophorus Radzivilius cum Sapieha”. [53]
Feltételezve azt, hogy a
felsorolt személyek, pontosabban szólva ezek a tisztségükbõl adódóan szenátorok
valóban Bethlen hívei voltak, azt kell mondanunk, hogy Bethlen sokkal jobb kondíciókkal rendelkezett egy esetleges
királyválasztásnál, mint Báthori István. Csupán a formális összevetés
kedvéért nem árt felidézni, hogy a kis-lengyelországi szenátorok szava, illetve
voksa döntõen befolyásolta – nemcsak Báthori esetében – a királyválasztás
végeredményét. Arra sem árt emlékeztetni, hogy az itt Bethlen-barátként
emlegetett be³zi
vajda igazi jelentõségét az adja, hogy az itteni vajdák közül a „Piast-párt”
egy emberöltõvel korábban királyjelöltet állított. A krakkói kastellán
(várnagy) tekintélyérõl nem is szólva, hiszen õ volt a világi szenátorok
„princepse” = elsõje, a koronázási hely (a krakkói Wawel) és a koronázási jelvények
õre. Báthori királlyá választásától és koronázásától a litvánok tüntetõleg
távol tartották magukat, Bethlen mellett viszont a legnagyobb befolyással
rendelkezõ litván családok exponálták magukat. Név szerint csak Krzysztof
Radziwi³³ra,
a litván hadak hetmanjára történik itt utalás, ám Kemény János többes számban
emlegette a hercegi famíliát a Sapiehákkal együtt. Szóba jöhet a Radziwi³³ek
kapcsán például fivére, Janusz, a vilnói kastellán = a krakkói kastellán litván
nagyfejedelmi megfelelõje, Albrycht Stanis³aw, a litván
kancellár, Jerzy, a vilnói püspök, a Sapiehák közül Lew Sapieha, a litván
nagyhetman, Jan Stanis³aw, a litván nagyfejedelmi marsall. Ami
azonnal szembeötlik, az az, hogy a klérus – érthetõ okok miatt – sem Gusztáv
Adolfot, sem Bethlen Gábort, az eretnekeket (dissidentes a religione) egyáltalán
nem támogatta.
A lengyel trónra kiszemelt
protestáns uralkodók közül Bethlen erõsebben vágyakozott a lengyel trónra,
amirõl több árulkodó nyom is fennmaradt. Egyrészt arra kívánunk utalni, hogy
Bethlen a svéd királynál és annak kancellárjánál, Axel Oxenstiernánál afelõl
érdeklõdött: vajon a király magának akarja-e a lengyel koronát. Amennyiben nem,
úgy lengyelországi megválasztatásán munkálkodna III. Zsigmond elhalálozása
esetén (princeps sentiat de electione Poloniae regis, si hunc mori contingat).[54]
Másrészt arra gondolunk, hogy a tizenöt évvel azelõtt (1613) meggyilkolt
Báthori Gábor ünnepélyes, hadi pompával (summa cum solennitate et
magnificentia, [...] more militari exequie[55])
történõ eltemetésének üzenetértéke volt Lengyelország felé. Erdélyben a
báthorizmus megsemmisítésén ügyködõ Bethlen (például a boszorkányperekkel)
Lengyelországba csak egy tisztára mosott Báthori-nimbusz erkölcsi támogatásával
érkezhetett volna meg. Harmadrészt Bethlen szándékának komolyságát az is
alátámasztja, hogy Báthori István példája nyomán „bekérezkedett”
Lengyelországba a Portától.
Bethlen Gábor nagyszabású terve
minden elõkészület ellenére is csak félig-meddig tekinthetõ megalapozottnak,
hiszen elsõsorban a litván fõurak s csak mellesleg a lengyel fõurak invitálása
semmire nem kötelezõ magánkezdeményezés volt, függetlenül attól, hogy akár él a
király, akár nem. A fejedelem elõrelátását és alaposságát viszont kétséget
kizáróan dicséri az a tény, hogy esetleges vállalkozását a nemzetközi
erõviszonyok helyes felmérésével diplomáciailag biztosította. (Habár 1629-re az
európai helyzet bántóan leegyszerûsödött, katolikus és protestáns szövetkezési
lehetõségre szûkült.) Gusztáv Adolf is birtokában volt ennek a felismerésnek,
ugyanis Bethlen halála után közvetlenül, 1629. november 29-én a több éve tartó
lengyel–svéd tárgyalások hirtelen (?) révbe jutottak, Altmarkban (Stary
Targban) a meghatalmazottak aláírták a hat évre szóló fegyverszüneti okmányt. A
Rzeczpospolita belsõ állapotait hûen tükrözi a megállapodás, tulajdonképpen egy
kapitulációval felérõ végzés született Altmarkban. Vereséget szenvedett maga
III. Vasa Zsigmond lengyel király, mert végérvényesen le kellett mondania
vágyálmáról, Svédország trónjáról, de vereséget szenvedett a Nemesi Köztársaság
is, mert területeit kénytelen volt Svédországnak átengedni, sõt azt is el
kellett tûrnie, hogy a lengyel király vazallus alattvalóival (a kurlandi és a
porosz herceggel) külön megállapodást kössön a svéd uralkodó. Nem véletlen,
hogy a lengyel történetírás 1629-et korszakhatárként tartja számon, a nemesi
aranyszabadság évszázadának, a z³oty wiek lezárulásáról beszél.[56]
„Öreg” és „ifjú” Rákóczi György meg
a lengyel trón
Oly nagy volt az elégedetlenség
III. Zsigmonddal szemben, hogy 1632-ben bekövetkezett halálakor az új királyjelöltet,
az elsõ házasságából született fiát, W³adys³awot
(Ulászlót) „egy fél óra alatt” királlyá választották.[57]
Népszerûsége abból fakadt, hogy ez a Vasa nem volt idegen. Lengyelországban
nevelkedett, lengyelül szeretett beszélni környezetével (latinul, olaszul és
németül beszélt még), a tudomány és kultúra támogatása mellett nem feledkezett
meg a hazafias kötelezettségeirõl sem. Személyesen több csatában vett részt, az
1621-es chocimi eseményekkor mutatott helytállására, bátorságára élénken
emlékezett a nemesség. Azt is szívesen fogadta az ország, hogy udvarában elsõ
pillanattól fogva a nem katolikus vallásúak is hivatalhoz jutottak, vallási
toleranciára áhítozott fõleg Litvánia és Ukrajna. A pravoszlávoknak és a
protestánsoknak tett gesztusokat – például 1632-ben a pravoszlávoktól elvett
templomok egy részét visszaadta az eredeti tulajdonosoknak, 1635-ben a kijevi
metropolitának „orosz kollégium” alapítását engedélyezte Kijevben, az ariánusok
Rakowban mûködtethettek iskolát és nyomdát stb. – még elfogadta a
Rzeczpospolita, ám az 1629. évi altmarki fegyverszünet anullálására szövögetett
terveket nem nézte jó szemmel. Nem a cél, hanem a cél realizálásának eszközei
ellen tiltakozott a klérus is, a nemesség is. Arról van szó, hogy Gusztáv Adolf
halála után IV. Ulászló a legegyszerûbb módon, házasságkötéssel akarta
megoldani a gordiuszi csomót. Gusztáv Adolf özvegyének, a protestáns
Eleonórának feleségül vételével Lengyelország megszabadulhatott volna a
szégyenteljes Altmarktól, visszanyerhette volna elvesztett tartományait,
kikötõit, gazdasági forrásainak javát, miközben IV. Vasa Ulászló a családnak
apja által elvesztett svéd trónt is kézbe kaparinthatta volna. Egy csapással
minden problémától mentesült volna a lengyel király is, az ország is.
Bármennyire vonzó és tetszetõs volt is a király számítása, egy protestáns
királyné elfogadhatatlan volt az egyházi és a világi szenátoroknak. Ezt a
házassági szándékot csírájában fojtották el, akárcsak Ulászló másik nõsülési
tervét is. A Pfalzi Frigyes lányával, Erzsébettel kötendõ házasság, amely
ugyancsak a svéd pozíciók meggyengítésére irányult, megint a vallási
összeférhetetlenségen bukott el. Amikor 1637-ben a vallási azonosságot elõtérbe
helyezve IV. Ulászló feleségül vette Habsburg Cecilia Renátát – II. Ferdinánd
császár Bethlen Gábor által is nõül kért lányát –, azonnal megkopott a király
népszerûsége. III. Zsigmond Habsburg feleségei kísértettek, de sokkal inkább
III. Zsigmond szerencsétlen politizálása rémlett fel az országnagyok szeme
elõtt.
Tökéletes csapdába került IV.
Ulászló! Az ország érdekében tett lépéseit a nemesség vallási okokra hivatkozva
torpedózta meg, s amikor a vallási elvárásoknak megfelelt, akkor ugyanaz a
nemesség apja gyûlöletes uralkodását emlegette. Ez a házasság különben a
franciákkal kötött 1635-ös svédellenes koalíciót blokkolta, IV. Ulászló ezek
után a Richelieu-nek küldött 10 ezer (zömében kozák) katonát a császár
hadseregébe irányította át. Az ország, a Rzeczpospolita érdekeit megjelenítõ
király a fõnemességgel egyre súlyosabb konfliktusba keveredett. A király és
köznemesi származású kancellárja (1638-tól Jerzy Ossoliñski) mindent
megpróbált az ország egységének helyreállításáért, ami természetesen a királyi
hatalom erõsítésével, illetve a mágnások helyi hatalmának letörésével lett
volna elérhetõ. Livónia, Kurlandia, Warmia peremterületek után a délkeleti
végvidék, Ukrajna vált a Rzeczpospolita újabb válságövezetévé. A Báthori István
– Jan Zamoyski, király–kancellár kettõs tevékenységét idézõ IV. Ulászló – Jerzy
Ossoliñski
Ukrajna központi irányítás alóli kicsúszását megakadályozni nem tudta, a
Potockiak, a Koniecpolskiak, a Zaslawskiak, az Ostrogskiak, a Wiœniowieckiek
kiskirályokként uralták a Kijeven, a Dnyeperen túlra is átnyúló hatalmas
országrészt. Az 1620–1630-as években itt kirobbant társadalmi megmozdulásokat,
a vallásért és a szabadparaszti (kozák) életformáért fegyvert ragadó
kozákfelkeléseket (1625,1638) kíméletlenül leverték és megtorolták az ukrajnai
mágnások. Nem elégedtek meg azzal, hogy a kozák szabadságjogokat az ottani lakosság
egyre nagyobb hányadától megtagadták, hanem vallásukat és egyházukat, a
pravoszláviát = ortodoxiát korlátozták, majd egyenesen üldözték. Így válik
érthetõvé az 1640-es évek ukrajnai problémája, amikor az egész Ukrajna –
egyáltalán nem váratlanul – kozákként = a pravoszlávia védelmezõjeként, a
szabadparaszti kiváltságok letéteményeseként szállt szembe a nemessel, a
ljachhal (a lengyellel), a katolikus és az unitus vallás terjesztõjével. A
király és kancellár ezt a polgárháborúval fenyegetõ krízist próbálta feloldani
– igaz, a pápa és Velence biztatására – egy törökellenes háborúval, mégpedig
nemzetközi összefogással kivitelezett háborúval.
Velence pénzügyi támogatásával
meg is kezdõdött német földön a zsoldosok felfogadása, nagy-lengyelországi
táborokba való koncentrálása. A királyi gárda létszámát rövid idõn belül
megnövelték, a kozákok háborús készülõdésére is kiadták a parancsot, a király
40 darab új ágyút öntetett. Egyszóval 1645-tõl a király, a királyné (1645-ben
nõsült másodjára a király, felesége a francia Maria Gonzaga), a kancellár a
szejm beleegyezése nélkül, sõt a hetmanok tudta nélkül látott hozzá a szûk
körben kigondolt terv megvalósításához. Még a látszatra is vigyáztak a
beavatottak, mert törökellenes háború lengyel kezdeményezéssel nem indulhatott,
az csakis a török–tatár támadás következtében bontakozhatott ki. Az Oszmán
Birodalmat közvetetten provokáló elsõ lépést IV. Ulászló 1644-ben azzal tette
meg, hogy a tatár kánnak járó évi ajándékot – Bahcsiszeráj értelmezésében adót
nem küldte el. A provokáció a kozákok tengeri portyáival és a konstantinápolyi
elõvárosok megtámadásával folytatódott volna. A törökök és tatárok
viszontcsapása minõsült volna casus bellinek, ami a koalícióba tömörült
keresztény államok támadását váltotta volna ki. Ez a gondosan palástolt terv az
országban tapasztalható hadi készületek miatt hamar leleplezõdött, a királyt az
1646. novemberi–decemberi szejmen a rendek nemcsak hogy felelõsségre vonták,
hanem december 3-i határozatukkal valamennyi királyi és kancellári utasítást
hatálytalanították. Megtiltották neki azt, hogy a királyi pecsétet használja az
országpecsét helyett. A hatalmától teljesen megfosztott király kénytelen volt
külföldön verbuvált zsoldosait elbocsátani, és tudomásul kellett vennie a
királyi gárda létszámának 1200 fõre való csökkentését. A kozákságnak kiadott
parancsai érvényüket veszítették, s nem utolsósorban a tatárokkal és törökökkel
érvényes békét a király sem a maga, sem a Rzeczpospolita nevében nem rúghatta
fel.[58]
IV. Ulászló király hatalom nélküliségét és kiszolgáltatottságát a kortárs
Piasecki püspök igen szemléletesen fejezte ki, amikor a királyt egy olyan
mézelõ méhhez hasonlította, amelynek nincs fullánkja.[59]
A tekintélyében porig alázott
király viszont egy másik szálon is futtatta a konspirációt, mégpedig az apja
ádáz ellenségének számító litván Radziwi³³ családon
keresztül. Janusz herceg volt az a személy, aki hírvivõként és szervezõként
minden gyanú felett állt. Mint Lupu moldvai vajda veje – apósa meglátogatása
ürügyén – minden feltûnés nélkül megteremtette a lengyel király, a moldvai
vajda és az erdélyi fejedelem közötti összeköttetést. A litván herceg Munkácson
beszélt elõször I. Rákóczi Györgynek a törökellenes háború tervérõl, és a
nemzetközi koalícióba invitálta a fejedelmet. Rákóczitól nem volt idegen a
törökellenes háború gondolata, de a csatlakozás fejében nagy árat követelt. (A
részletek például Szilágyi Sándor,[60]
Lukinich Imre,[61] Nagy László[62]
stb. munkáiban közölve.) A dokumentumok Rákóczi óvatosságáról és megfontoltságáról
árulkodnak. Minden ígérete mellé garanciákat kötött ki, a gyõzelem és a vereség
esetére is gondolva kemény feltételeket szabott Lengyelországnak Erdély katonai
támogatásáért. Ha Lengyelország szemszögébõl vizsgáljuk a Rákóczi követeléseit,
azt kell mondanunk, hogy azok teljesíthetetlenek és elfogadhatatlanok voltak.
Ennek kimondásáig nem jutottak el az egyeztetések, mert a Konstantinápoly
elfoglalásáról álmodozó IV. Ulászló 53 éves korában, 1648. május 20-án meghalt.
Az ország számára a legrosszabb idõpontban halálozott el a király, éppen akkor,
amikor a kozákok Bogdan Hmelnyickij vezetésével Ukrajnában szétverték a hetmani
seregeket. Ukrajna felõl egyre közeledett a veszély, a király nélküli
Rzeczpospolita mágnásai csak most, ebben a szituációban döbbentek rá az erõs
centrum, az erõs királyi hatalom szükségére. A külön-külön viaskodó magánhadak
pillanatok alatt felmorzsolódtak, a kozák tömeghadsereg lavina gyorsaságával és
erejével zúdult Lengyelország belsõ vidékei felé. (1648. május 6[16]-án
Zsoltije Vodinál, május 16[26]-án Korszunynál, szeptember 11–13[21–23]-án
Piljavcinál gyõzedelmeskedtek a kozákok.)
Az interregnum idõszakát élõ
Rzeczpospolita elõtt egy fontosabb és még egy ennél is fontosabb ügy
tornyosult: a királyválasztás és a „házi háború” (domowa wojna) lezárása. A királynélküliség
elsõ közjogi méltósága, az interrex, a gnieznói érsek-prímás, Maciej Leszczyñski –
tekintettel a Rzeczpospolita belpolitikai válságára – sürgõsen kitûzte a királyjelölõ szejm (convocatio = konwokacyjny sejm)
nyitó napját. Június 6-án, a szejm elsõ napján a rendek – rájuk egyáltalán
nem jellemzõ módon – teljes egyetértéssel a kozák háború ügyét tûzték elsõként
a napirendre. Abban is egyetértettek a követek a szenátorokkal, hogy idõt nem
vesztegetve általános nemesi felkelést hirdetnek a Varsó elfoglalásával
fenyegetõzõ kozákok ellen. A Rzeczpospolita megmentése érdekében a diplomáciai
eszközök bevetésérõl is közös nevezõre jutott az alsó- és felsõház.
Elhatározták, hogy Hmelnyickijhez, aki az elhalálozott IV. Ulászlóra hivatkozva
a Zaporozsjei Had hetmanának nevezte magát, haladéktalanul tárgyalódelegációt
indítanak. Nem halogathatták a királyválasztás dolgát sem, mert a hmelnyickiji
propaganda távlatilag még nagyobb veszélyeket rejtett a Rzeczpospolita számára,
mint a kirobbant „házi háború”. Tudniillik a hetman küldöncei azt a hírt
terjesztették Ukrajna-szerte, hogy a kozákság nem a király ellen, hanem a
ljachok (lengyel nemesek) ellen fogott fegyvert az „igaz vallásért” és a király
által adományozott szabadságáért.[63]
Ebbõl a Hmelnyickij-féle gondolatmenetbõl logikus az a következtetés: tárgyalni
és megegyezni csak a királlyal lehet és szabad, a nemességgel csak a fegyverek
nyelvén szabad érintkezni.
Ilyen
kényszerhelyzetben a szejm csakis olyan személy mellett tehette le a voksát,
aki a kozák háború lecsendesítésére alkalmas, aki a Zaporozsjei Hadnak
elfogadható személy. Komoly eséllyel mindössze hárman pályázhattak a trónra, az
elhalálozott király két féltestvére, János
Kázmér és Károly Ferdinánd, illetve I. Rákóczi György között dõlhetett el a
korteskedés utáni királyválasztó szejmen
(electio = elekcyjny sejm) – 1648. október 6.–november 17. – a küzdelem.
János Kázmér testvérével szemben
elõnyösebb helyzetben volt, mert a senioratus elvén kívül õt támogatta III.
Ferdinánd császár és XIV. Lajos francia király is. Nyelvismerete, politikai
tapasztalata, franciaországi tartózkodása (inkább fogsága), idegenek tisztelete
vegyes érzelmeket keltett a választókban, de Károly Ferdinánd iránt sem
viseltettek másképpen. Mesés gazdagsága és bõkezûsége nem ellensúlyozhatta a
püspöki tisztségébõl adódó hátrányokat, a lengyelek szemében nélkülözhetetlen
lovagi tulajdonságokat. Arról nem is beszélve, hogy a kis- és
nagy-lengyelországi fõurak szemében nem volt jó ajánlólevél az ukrajnai
mágnások püspök melletti felsorakozása sem.[64]
Állítólag Ossoliñski
kancellár hatására az öcs a bátyja javára lemondott a választási vetélkedésrõl,
így János Kázmér és Rákóczi György mérkõzhetett a voksokért. I. Rákóczi
Györgyöt is „onnan [...] izgatják vala, hogy az királyválasztásra rendelendõ
gyûlésre is embereit expediálná, s competálná az királyságot [...]. Mely
factiónak feje vala az hátrébb említett
Janusius Radcivil litvániai herceg...”[65]
Bethlen János, a késõbbi erdélyi kancellár azt is feljegyezte, hogy az
ez idõ tájt Lengyelországból Erdélybe visszatért Mikes Mihály volt az, aki a
fejedelmet fellelkesítette. A különben katolikus vallású Mikes „Buzdította [Rákóczit],
hogy ne hagyja el a Szerencsét, amelyik most ölelését nyújtja neki.” [66](Kiemelés tõlünk – G.S.)
Rákóczi nem is habozott, tõle
szokatlan módon küldötteit hatalmas summával Varsóba indította, a trónért
küzdõk sorába lépett. Nem fölösleges azért felvetni: miért ez a lelkesedés? valóban reménykedett a trón
elnyerésében? Nyilván, hiszen egy eleve elveszett ügy érdekében ilyen
aktivitást nem fejtett volna ki. Úgy gondoljuk, hogy a válasz lényegéhez akkor
jutunk el, ha a Rákóczi-frakció vezetõjét, a litván herceget is bekapcsoljuk a
vizsgálódásunkba. Janusz Radziwi³³, a népes hercegi család protestáns
vezetõje – amint már szót ejtettünk róla – személyesen találkozott és tárgyalt
IV. Ulászló megbízásából 1646-ban Munkácson Rákóczival. Õ hozta a király
ajánlatát a törökellenes háborúba való bekapcsolódásra, õ vázolta fel a háború
okaként betervezett kozák provokációt stb.
Rákóczi számára a lengyelországi hírek, de nemcsak a király haláláról érkezett
információ, hanem a kozákság megindulásáról szóló tudósítások a háborús terv
elsõ fázisának elindulását sugallták, noha a politikai kombinációkat erõsen
kétségessé tette a Zaporozsjei Had és a tatárok együttmûködése. Vajon ez a
kozák–tatár szövetkezés meghiúsította a nagy tervet? Ugyanakkor a kozákság
sikerei hasznosíthatóak-e, és ha igen, akkor hogyan hasznosíthatóak a
királyválasztásnál? Ilyen kételyek foglalkoztatták Rákóczit annak ellenére,
hogy a varsói convocatión emberei, Bethlen Ferenc fõudvarmester és Klobusiczky
András kincstárnok megjelentek.
Ami viszont már kevésbé ismert,
az az, hogy Rákóczi az õt izgató, az erdélyi politikát befolyásoló kérdések
kitudakolására 1648. június 3-án Munkácsról a kozákokhoz menesztette Bencser
Pál nevû követét a „Zkolia”–„Ztri”–„Nyeszter”–„Bar”–„hetman jószága”
(Szkole–Sztrij–Dnyeszter folyó–Bar) útvonalon. Feladatul azt kapta, hogy a
kozák–tatár viszony mibenlétét ismerje meg. Tudja meg egyezségük feltételeit:
„írás által” rögzítették-e?[67]
Sajnos ennek az általunk ismert legkorábbi kozák–erdélyi kapcsolatfelvételnek a
részleteirõl – adatok hiányában – nem számolhatunk be, arról viszont vannak
ismereteink, hogy az ifjú Rákóczi György is ennek a diplomáciai iránynak a
kiépítésén fáradozott. Valószínû, hogy apjától kapott utasításnak
engedelmeskedve a saját nevében kiállított megbízólevéllel (1648. szeptember
2.) Sebesi Miklóst[68]
Moldván keresztül a kozákokhoz küldte. Sebesinek elõ kellett adnia, hogy az
erdélyi fejedelem és a kozák hetman correspondentiája azért vált sürgõssé és
aktuálissá, mert „a mind [...] szabadságokban és mind peniglen vallásokban
megbántódott” lengyelek segítségért fordultak Erdélyhez. Az erdélyi fejedelem
igyekszik közbenjárni a kozákhetmannál a béke érdekében, és arra kéri a
hetmant, hogy „a pápistákon kívüli” rendekkel értsen egyet, és velük közösen
állítsa helyre a „megbántódott szabadságokat”. A protestánsok és a kozákok
katolikusok elleni összefogására megvan az alap – emelte ki az ifjú Rákóczi
követutasítása –, hiszen „egyenlõ tetszésbõl” cselekednek.[69]
Bizonyosak lehetünk abban is, hogy Sebesi Miklós egyúttal a hetman figyelmébe
ajánlotta az „Öreg” Rákóczi kisebb fiát mint támogatandó lengyel királyjelöltet.
A feltételezést Göcs Pál litvániai követjárása valószínûsíti, aki Janusz
hercegtõl – az „Öreg” nevében – „tovább is azon állapot” szorgalmazását, vagyis
Zsigmond fiának királlyá választását kérte. A kozákokkal tárgyaló viszonyban
álló református Jerzy Niemirycztõl és a pravoszláv Adam Kisieltõl –
„becsületes” ajándék fejében – a kozákok Rákóczi Zsigmond iránti elkötelezettségének
kijárását remélte a fejedelem.[70]
Közvetlenül Rákóczi 1648. október
11-i halála elõtt Kemény János egy másik követséget készített fel a kozákokkal
való traktálásra. Mosa Gergely marosszéki nemesember, udvari katona és Rácz György nyelveket tudó, „görög
valláson is vala”, szintén udvari katona a Lvov ostromával foglalatoskodó Hmelnyickijnél és parancsnoki
karánál, a sztarsinánál a megkezdett ügyek konkretizálását sürgette,[71]
ám a kozák vezér egyáltalán nem sietett elbocsátani az erdélyi követeket. Sõt
az október 24-én óriási hadisarccal Lvovtól elvonuló Hmelnyickij Mosát és
Ráczot az ukrán–lengyel határon található Zamoyski-erõdvároshoz, Zamoœæhoz
is magával vitte.
Hmelnyickij kettõs játékot ûzött.
Biztos, ami biztos, életben tartotta az erdélyiek vágyálmát, de a levélváltások
tartalma ellenére nem azért, hogy valamelyik Rákóczit trónra segítse, hanem
azért, hogy a lengyeleket sakkban tartsa, hogy János Kázmér megválasztását
minél hamarabb kicsikarhassa a rendektõl. Nem mellékes szempont az sem, hogy
ilyen körülmények között az erdélyi had nem sorakozhatott fel a kozákellenes
táborban. Itt csak arra a dokumentumra hivatkozunk,
amellyel Hmelnyickij nyíltan megfenyegette a szenátorokat. Azt írta: amennyiben
János Kázmért választják meg királynak, akkor engedelmeskedik, „ha más
valakit választanak, akkor õ, Bogdan, a Zaporozsjei Haddal és a tatárokkal nagy
háborút visz rájuk”.[72]
Nem túlzás kijelenteni azt, hogy a
Rzeczpospolita teljes védtelenségét megtapasztaló kozákok fenyegetése volt az a
végsõ argumentum, amely november 17-én János Kázmér javára döntött, s nem I.
Rákóczi Györgynek a királyválasztási procedúra ideje alatt bekövetkezett
halála. A november 17-i választás eredményérõl János Kázmér mint választott
király azonnal értesítette Hmelnyickijt. Már 19-én befutott a zamoœæi
táborba a kozákságot megnyugtató hír, örömükben zászlót bontottak, a dobokat
megverték, üdvlövéseket adtak le.[73]
November 24-én, anélkül hogy az erõdváros ostromával foglalkoztak volna,
békésen Kijev felé vették az irányt. Hmelnyickij azonnal a király engedelmes
alattvalójának mondta magát az egész Zaporozsjei Haddal egyetemben, hitelt adva
a János Kázmér-i ígéreteknek: az általános amnesztiának, a pravoszláv vallás és
egyház üldözése megszüntetésének, a kozák szabadságjogok biztosításának, a
zsoldos kozákok száma gyarapításának stb.
Mintha semmi nem történt volna,
Hmelnyickij november 17-i Rákóczi Györgynek – nem világos, hogy az öreg vagy
ifjú fejedelemnek – címzett levelében a következõket írta: „Lengyelország,
hazánk királyának és védelmezõjének kívánjuk [...] Õnagyságát” [patronum et regem
Poloniae patriae nostrae cupimus] és katonáival, amilyen gyorsan csak lehet,
Lengyelországba siessen a kozákokkal való egyesülésre [militibus suis quam
citissime aggredi iubeat Poloniam, nos quoque cuncti cum toto exercitu
nostro]”.[74] Ugyanezeket
ismételték el szóban a Mosával és a Ráczcal Erdélybe érkezett kozák követek a
fejedelmi tanácsban. A kozákok notáriusa = kancellárja, Wyhowski (Vigovszkij) a
társával együtt „aperte invitálták a királyságra az fejedelmet, avagy öccsét,
mivel már apjok megholt volna”. [75]
A krakkói vajda értesülést
szerezve az erdélyi–kozák követváltásról, azonnal megkongatta a vészharangot.
December 13-án úgy informálta a lengyel kancellárt, hogy „Rákóczi nagy reményeket
fûz Hmelnyickijhez”, akinek már a nagyhetmanságot is odaígérte. Erdélyben
mindenfelé zsoldosokat toboroznak, a fejedelem serege is készenlétben áll. „Az
istentelen Bethlen Gábor” idõszaka fenyegeti az országot, az a korszak, amikor
Bethlen volt az úr nálunk (w naszem tu Kraju).[76]
Lényegét tekintve a diplomáciai
tevékenység minden érdekelt fél esetében a korábbi úton, mondhatjuk, a szokásos
módon folytatódott. A lengyel rex electus, majd coronatus üres ígéretekkel
akarta leszerelni a kozákságot, egyik bizottság még be sem fejezte a téli
pihenõre és szállásra Perejaszlavba, Csigirinbe (Dnyeper vidékére) vonult
hetmani stábbal az eszmecserét, amikor már betoppant az újabb lengyel delegáció
újabb tárgyalási pozíciókkal, javaslatokkal. Ennek a végeláthatatlan
követjárásnak – Hmelnyickijék is hamar felismerték ezt – csak egyetlen célja
volt: idõnyerés az erõgyûjtésre. Az erdélyi vonalat tehát nem volt szabad
befagyasztani, egy Lengyelország ellen vezetett, kétoldalú támadás gondolatát
lebegtetni kellett! II. Rákóczi György delegátusa 1649 januárjában a
perejaszlavli kancellárián kifejtette, hogy a fejedelem öccse, Zsigmond a
kozákok élén csak akkor képzelhetõ el, ha teljes körû biztosítékot nyújt a
Zaporozsjei Had. A hadnak vállalnia kell, hogy a sikerért „fejek fennállásáig”
hadakoznak. A kozákok, hogy õszinteségüket, Zsigmondhoz való ragaszkodásukat és
elszántságukat igazolják, támadjanak rá Krakkóra, János Kázmér koronázását
akadályozzák meg, a „máramarosi passust” (átjárót) a felvonuló erdélyi hadnak
biztosítsák. Az electio nem érvényes jogilag – az erdélyi álláspont szerint –,
mert a szabad királyválasztás feltételei nem álltak fenn, „az országnak fegyverben
létele alatt” nem alakulhatott ki szabad vetélkedés a trónért, ráadásul
harmadik competitor is jelentkezett. [Ha]
„Ezek Isten áldásából meglevén, ez alatt itt mi is oly készületben leszünk,
mindjárt expedialhassuk öcsémuramat õ kegyelmek kívánsága szerént”[77]
– szabta meg
II. Rákóczi György az árat a kozák kérés teljesítéséért.
A Rákóczi testvérek irreálisan
sokat követeltek Hmelnyickijtõl, tulajdonképpen az erdélyi tervek valóra váltását
– Krakkó ostromát = a koronázási jelvények kézbe kerítését, Rákóczi Zsigmond
királyságának elengedhetetlen feltételét – teljes egészében a Zaporozsjei Hadra
hárították át. Érthetõ, hogy az elõttünk ismeretlen nevû erdélyi
meghatalmazottat „üres kézzel” bocsátották vissza Erdélybe 1649. február
23(március 5)-én.[78] Gilányi
Gergely fejedelmi megbízott bõ két hónap múlva a hetmani birtoknak számító
Csigirinben viszont a kozák–erdélyi együttes támadás konkrét lépéseirõl
egyeztetett. Gilányi a hetmantól három válaszlevelet vitt Gyulafehérvárra:
Rákóczi Györgynek, Zsigmondnak és Kemény Jánosnak. A május 14(24)-i dátumozású
leveleket futárpostával kézbesítették a címzetteknek. Még két hét sem telt el,
s máris tanakodhattak az erdélyi tanácsnokok Hmelnyickij válaszán. Hmelnyickij
azt üzente, hogy Rákóczi Zsigmond menjen Munkácsra, és ott várakozzon addig,
amíg õ a tatárokkal Lengyelországra nem támad ismét. Errõl külön értesítést
küld majd, s annak vételével Zsigmond 5
ezer emberrel induljon Lengyelországba, hogy „õt Krakkóba vigye és a lengyel
királyság fõvárosába ültesse”.[79]
Az erdélyi tanácsurak június
14-én azért gyûltek össze a Hunyad megyei Gyógyban, hogy a háború és a béke
ügyében véleményt nyilvánítsanak. Az volt a közös meglátásuk, hogy nem lehet,
de nem is szabad „offensum bellum” kezdeményezni, mert „a portai és római császárra nézendõ” ügyek állapota nem kedvezõ.
(Kiemelés tõlünk – G.S.) Szóvá tették a kozák nézõpontok ellentmondásait.
Egyszer úgy nyilatkoztak, hogy „had nekik nem kell, hanem csak patronus”,
másszor pedig „derék hadat kívánnak”. Egybehangzóan kijelentették a tanácsosok,
hogy Erdély és Magyarország ereje
„elégséges nem lehet ily nagy dolgoknak – nemhogy végbenvitelére, de csak
segítésére is, azért másutt kell a fundamentumot keresni”. (Kiemelés tõlünk
– G.S.) Az sem mindegy, hogy Rákóczi Zsigmond „köztök avagy elõttök lételét
kívánnák” – jegyezték meg az országnagyok. Bizonytalan az is, hogy „Ígéretek
szerint õ nagysága hûségére megeskednének”, de a kozákság esküje az ország
esküjét (egész Ukrajnáét) is jelentené-e. Amíg ezekre a felvetett kérdésekre
nincs megnyugtató felelet, és a kozákság valódi erejének egy hitesember általi
felmérése nem történik meg, amíg a lengyel király és országának a gyengeségérõl
nem gyõzõdik meg a fejedelmi tanács, addig Erdély csak közvetítõ szerepre
vállalkozhat a király és a hetman között – összegezte véleményét a consilium.
Javaslatként elhangzott, hogy az erdélyi–kozák kapcsolatokat a fentiek miatt
megszakítani nem kell.[80]
Hmelnyickij 1649 elején, a
hadakozás szempontjából holtidõben meggyõzõdhetett arról, hogy a megbékélést hirdetõ királyi szavak
elveszítették aktualitásukat, felülkerekedett a Rzeczpospolitában, tehát
Litvániában is, a háborús hangulat. A Rzeczpospolita védelmének megszervezése
ürügyén támadó hadjárat elõkészületei kezdõdtek meg. Az Erdéllyel majdnem révbe
jutott katonai és politikai szövetség a gyógyi állásfoglalás miatt zátonyra
futott, tehát az 1648-as év eredményeinek megtartására kellett törekednie. A
lengyelek és a kozákok elszánták magukat a mindent eldöntõ ütközetre, a
Rákócziaknak a lengyel korona megszerzésére szõtt álmai egészen 1656-ig
szertefoszlottak.
1655-ben és 1656-ban a
Rzeczpospolitát „özönvíz” (potop), ti. minden oldalról ellenség lepte el, a
lengyel államiság végveszélybe került. János Kázmér és egyes, királyhoz hû
fõurak (például Jerzy Lubomirski) vég nélkül katonai segítségért vagy anyagi
támogatásért ostromolták II. Rákóczi Györgyöt, ám a gyõztesnek látszó svédek és
kozákok ugyancsak Erdély maguk mellé állításával akarták a Rzeczpospolita köré
font gyûrût szorosabbá tenni. A körülbelül másfél évig tartó diplomáciai
offenzíva tétje, akármelyik oldalról is legyen szó, a Rzeczpospolitából való
részesedés. (A különbözõ tárgyalások ismertetését és elemzését a közelmúltban
publikált tanulmányunkban már elvégeztük.[81])
II. Rákóczi György és belsõ tanácsosai, Kemény János, Mikes Mihály, Petki
István, Rhédei Ferenc stb. az éppen aktuális tárgyalópartnertõl a pillanatnyi
helyzethez igazodva a legnagyobb elõnyt (területi részesedést, védelmet, címet)
igyekeztek kicsikarni Erdély számára. A lengyelek maximális ajánlata a
választott királyi cím volt, de kikötésekkel. Az alkudozásban a lengyelek
elõször II. Rákóczi György fiának ajánlották fel a nagy lehetõséget olyan
feltétellel, hogy nevelkedése Varsóban folytatódjon, térjen át a katolikus
vallásra, és János Kázmér halála után elnyeri a trónt. A Rzeczpospolita
válságának erõsödésével párhuzamosan emelkedett az ajánlat értéke. Magának a
fejedelemnek kínálták a koronát, pontosabban a rex electus címet, ami valójában
a beláthatatlan jövõbe tolta ki az ajánlat realizálását. Sõt még az is
elõírásként hangzott el, hogy a rex electus a rex coronatus életében Lengyelországba
be sem teheti a lábát.
Összességében azt kell mondani,
hogy a lengyelek mûvészi fokra fejlesztették tárgyalási technikájukat, mert –
mint késõbb kiderült – olyan árut bocsátottak alkura, amelynek csupán
látszatértéke volt. A Rzeczpospolita azért volt Európa legkülönlegesebb állama,
mert itt nem a király, hanem a törvény uralkodott (lex regnat, non rex). Azért
különleges állam, mert ebben az országban a király sem, a szejm sem lehetett
kizárólagosan a hatalom birtokosa, döntési pozícióba egyik fél sem kerülhetett
a másik akarata nélkül.[82]
Konkretizálva II. Rákóczi György helyzetére a fentieket: minden ajánlat, ami Lengyelországból Erdélybe érkezett, vagy a
királynak, vagy az ország egyes szenátorainak az ajánlata volt, így azok közül
egyik sem felelt meg a lex, a constitutio kritériumainak.
De mit kínáltak a Rzeczpospolita
ellenségei? Országot és királyságot, aminek az ára „mindössze” a gyõzteseknek
tûnõ Svédországgal és a Zaporozsjei Haddal való paktum volt. Az 1656-os
kolozsvári svéd–erdélyi tárgyalásokon, ahol Lengyelország feldarabolásának
ilyen-olyan variációit vitatták meg, a szó igaz értelmében vásári alkudozás
folyt.
Károly Gusztáv svéd király
követei (Sternbach, Welling) tárgyalási alapnak a societas armorum contra regem
Johannem Casimirium, ejus adhaerentes fejében az 1412-ben elzálogosított
szepességi városokat, „az orosz [lvovi – G.S.] vajdaság két járását”, a
halicsit és a lvovit, valamint „néhány podóliai részt” és a magnus dux Haliciae
címet kínálták fel Rákóczinak.[83]
A második tárgyalási fázisban – Károly Gusztáv augusztusi instrukciója alapján
– a Rákóczinak átengedett területek alaposan megnövekedtek. A király hajlandó
volt szövetségesének örökölhetõségi joggal átadni a Visztula–San és a
Visztula–Wieprz folyók közét, Krakkó és a sóbányák (Wieliczka, Bochnia)
kivételével.[84] Rákóczi
egyáltalán nem volt kicsinyes, az általa követelt részek messze meghaladták a
svéd elképzeléseket. A svéd „adományon felül” Nagy-Lengyelország plocki
vajdaságának Visztulán inneni részeivel akarta még kikerekíteni a sandomierzi
vajdaságot, igényét Volhíniára, Poleszjére, Podóliára és az egész Rusz
vajdaságra (lvovi) benyújtotta.[85]
Szeptember 2-án Kemény János által direkt kérdéssel direkt feleletet
kényszerített ki a meghökkent svéd delegátusokból. Azt tudakolta, hogy Károly
Gusztáv „óhajtja-e a királyságot a lengyeleknél”, vagy hajlandó másnak azt átengedni. A király, ha a fejedelemnek ilyen szándéka lenne, nem ellenezné (Ew.
Königlich Maytt. Ihm hierunter nicht entgegen seyn würde)[86]
– hangzott el a Rákóczinak oly kedves válasz.
II. Rákóczi György tulajdonképpen
erre a fedezet nélküli kijelentésre építette fel külpolitikai stratégiáját.
Senki és semmi nem tántoríthatta el többé a méltó országnagysággal is reprezentált
lengyel királyság megszerzésétõl. Szeptember 7-én Erdély és a Zaporozsjei Had
között véd- és dacszövetség született Gyulafehérvárott, december 6-án
Svédország és Erdély paktuma került aláírásra Radnóton. Ezek a szerzõdések a
háború-béke dilemmáját eldöntötték, Erdély (Moldvával, Havasalfölddel)
fejedelme nem a Báthori-utat választotta, hódítóként lépte át a lengyel határt. Meggondolatlanul és felelõtlenül
kötötte országa sorsát olyan országokéhoz, amelyeknek érdekei és céljai
messze estek az erdélyi érdekektõl és céloktól. Vitnyédi Istvánnak, Zrínyi
Miklós költõ bizalmasának, a magyarországi kortársnak feltûnt az
erdélyi–svéd–kozák szövetkezés megalapozatlansága. 1657. február 1-jén, a
lengyelországi hadjárat megindulásakor már így vélekedett: Károly Gusztávot „az
szükség vitte rá” a coniunctio armorumra, mert így szabadíthatta csak fel erõit
Lengyelország-szerte, s azokat az Erdély számára eleve hozzáférhetetlen porosz
városokba, Livóniába, a „curlandiai feudumra” csoportosíthatta át. „Litvánia
állapotja is mint marad, kérdés, Russiát úgy gondolnám, nem engedik Kmelniczky
és az kozákok másoknak, így az major et minor Polonia maradván.” Ez az ország
„meg nem érdemli, [hogy] magát õ Nagysága igen nagy szerencsére vesse”[87]
– vonta meg elemzésének konklúzióját Vitnyédi. Február 23-án nyílott még egy
utolsó esély a hibás politika korrigálására. Ezen a napon Rákóczit Przemyœl
melletti táborában felkereste az a császári küldöttség, amelyet Szelepcsényi
György nyitrai püspök, magyar kancellár vezetett. A tekintélyes magyar fõúr
III. Ferdinánd nevében is, de privatim is a hadjárat félbeszakítását kérte a
fejedelemtõl, ellenszolgáltatásul – a „császár nevével” – a lengyel királynál
zálogban lévõ 13 szepességi várost (Lublóval) a „krakkói vajdaság tisztivel”
ígérte. Talán a fejedelem fiának, Ferencnek a királyságát is említette János
Kázmérra hivatkozva.[88]
A biztos gyõzelembe vetett hitét
a császári közvetítés sem ingatta meg, sõt éppen hogy elszántságát fokozta.
Morzsákat eddig sem fogadott el, országot
királysággal – királyságot országgal akart szerezni. Súlyos tévedése abban
állt, s ez alól fejedelem elõdjei (Bethlen Gábor, I. Rákóczi György) sem
kivételek, hogy a lengyel koronát fegyver révén is megszerezhetõnek gondolta.
Sem õ, sem a korábbi erdélyi fejedelmek nem volt(ak) tisztában a lengyel alkotmányos
élet speciális vonásaival, a lengyel–litván társadalom nemzeti vagy idegen
király választása mentén bekövetkezõ pártoskodásával. Báthori István lengyel
trónra való kerülése, a Rákócziak lengyel trónra való törekvései a 18. század
elején újra feléledtek II. Rákóczi Ferenc és Nagy Péter orosz cár politikai
kombinációjában 1707-ben, ám ennek a vizsgálata egy másik tanulmányt igényel.
The
Princes of Transylvania and the Polish Throne. The author undertook to
follow the traditions of István Báthori’s Polish kingdom in the cases of the
Transylvanian Princes reigning after him. He intends to answer the question of
how it was possible that Báthori was elected and enthroned as the King of
Poland despite of the most unfavourable circumstances, white for example the
Transylvanian Princes Gábor Bethlen or György Rákóczi II, though the conditions
were much more favourable, could not and did take the Polish throne. The author
arrives at the conclusion that a pretender could not overcome the legal
difficulties of becoming the King of Poland unless the international political
preliminaries for the Polish-Lithuanian Commonwealth (Rzeczpospolita) to remain
a great power were granted.
After the dying out of the Jagello
Dynasty (1572) the Polish-Lithuanian nobility achieved their most important
privilege, their right to elect a king (electio libera) which was passed as a
law. This prerogative became the source of countless problems in internal and
international affairs till the division of Poland in the 18th century (1772,
1793, 1795). Each and every royal election brought the country into a sharp
conflict, since the theory and practice of free election opened up the way to
the Polish throne for practically anybody, for pretenders from the country and
abroad.
It is a well-known fact that István
Báthori Transylvanian Prince was elected the King of Poland in December, 1575
and was enthroned in Cracow on the 1st of May, 1576. It is much less
well-known, however, that it was the Habsburg Dynasty, competing with three
pretenders, that won the election. Nevertheless, they did not dare to take the
risk of a war with the Ottoman Empire, which would have quite probably followed
the coronation, so they abdicated, and let Báthori take the throne of Poland.
Báthori could be enthroned only after a procedure consisting of three phases
between 12th May 1575 and 30 May 1576: 1 the parliament proposed the
candidates (interregnum – convocatio), 2 the parliament elected the king
(electio – nominatio), 3 the parliament enthroned the king (coronatio –
intronizatio). Any possible pretender had to go through this procedure, divided
into separate phases in time and space, to become a ligitimate ruler of the
Rzeczpospolita.
The author claims that the pretensions
of Princes Gábor Bethlen, György Rákóczi I or György Rákóczi II lacked the
proper foundations, since on the one hand they did not know the complicated
mechanism of Polish constitutional procedures, on the other hand because the
traditional contraversity between the Habsburg and Ottoman Empires, caused by
Hungary and Poland, brought Central and East Europe into new international
conflicts with the intervention of Sweden and Russia.