Vincze Mária–Mezei Elemér

Vidékfejlesztési lehetõségek
egy Bánffyhunyad környéki kistérségben

Bevezetõ

A vidékfejlesztés világszerte aktuális kérdéssé vált. Romániában a terület 89 százaléka vidéki térség, itt él a népesség 45 százaléka, de napjainkig nem nagyon létezett vidékfejlesztési politika hazánkban.

Az Európai Unió a csatlakozásukat kérõ országok számára egy agrárátalakulási és vidékfejlesztési programot hirdetett meg, ezt nevezik SAPARD-programnak[1], ami évi 150 millió eurós vissza nem térítendõ pénzügyi támogatást jelent Románia esetében hétéves idõszakra. Ehhez az összeghez viszont csak jól kidolgozott projektek és programok alapján juthat az ország, pontosabban a projektgazda. Ennek az új lehetõségnek a kihasználásához szükség lesz a szakemberek bevonására is, akik a vidéki erõforrások szakszerû felmérésében, a stratégiai és az operatív tervek kidolgozásában vehetnének részt. Az egyéni beruházók üzleti terveinek kidolgozásához is ajánlatos lesz kikérni a szakemberek tanácsát.

A jelen dolgozat két részbõl tevõdik össze: elsõ részében a vidékfejlesztés fogalomkörét vázoljuk, a második részben pedig egy esettanulmányt ismertetünk a vidéki erõforrások felmérésével kapcsolatban.

Vidék és vidékfejlesztés

A vidék fogalma nem egyértelmûen meghatározott, tisztázása folyamatban van. A fejlett OECD[2]-országok szintjén vidéki térségbe tartozónak tekintik azokat a településeket, amelyekben a népsûrûség 150 fõ/km² alatt van; az Európai Uniós országok esetében ez a határérték 100 fõ/km², Magyarországon 120 fõ/km²-t javasoltak határértékként a szakemberek. A jelenlegi szabályozás szerint Magyarországon azt a települést tekintik vidékinek, amely nem rendelkezik városi státussal, vagy rendelkezik ugyan, de a lakónépessége 10 ezer fõnél kevesebb. Romániában vidéki településnek az ország 2685 községét, illetve a községi önkormányzathoz tartozó falvakat tekintik. A nyugati országok esetében általában a kisvárosok is beletartoznak a vidéki térség fogalmába. Ez a vázlatos felsorolás is érzékelteti, hogy nincs egységes európai meghatározás a vidék fogalmára, de ez nem akadálya annak, hogy minden ország a saját vidéki problémáival foglalkozzék.

A vidékfejlesztés kérdéskörének tisztázása is összetett feladat. A fejlett országokban most folyik a külsõ fejlesztési modellrõl a belsõ fejlesztésre való áttérés. Miben is különbözik a két modell? A külsõ fejlesztési modell abból a ténybõl indult ki, hogy vidéken a lakosság nagy része mezõgazdaságból él, így a modern mezõgazdaság fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Alapelve a méretgazdaság és a birtokkoncentráció nyújtotta gazdasági elõnyök kihasználása a mezõgazdasági vállalkozások szintjén, ami ezek hatékonyságát, nyereségességét növeli. A dinamizáló erõt a városi fejlõdés jelenti, ami biztosíthatja a vidéken felszabaduló munkaerõ foglalkoztatását. A vidéki térség alapvetõ funkciója ebben a megközelítésben az élelmiszertermelés és általában a könnyûipar számára szükséges nyersanyagok elõállítása és ezen keresztül a városi gazdaság erõsítése. A vidéken jelentkezõ probléma lényegét az alacsony munkatermelékenység és a periferikus helyzet jelenti. A vidékfejlesztést a magas technológiai szinten mûködõ, specializált mezõgazdasági vállalkozások létrejöttében látták, és általában a munkaerõ és a tõke mobilitásának fokozását tekintették a vidékfejlesztés alapvetõ feltételének. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája 1962 és 1992 között, de még a kilencvenes években is a modern, szakosodott mezõgazdasági vállalkozások létrejöttét támogatta. A vidék fejlesztését a vidéken élõk és a nagyobbrészt mezõgazdaságban dolgozók jövedelmi szintjének emelésével vélték elérhetõnek.

Ma már a nyugati szakemberek körében egyértelmû az a felismerés, hogy csupán a mezõgazdaság támogatása útján nem biztosítható a vidéki térségek fenntartható fejlõdése. A külsõ fejlesztési modell fõbb hiányosságai között említhetjük azt a tényt, hogy eszerint a vidék fejlõdését a mindenkori agrárpolitikai döntések határozzák meg, vagyis az, hogy mire és mennyi támogatást adnak, tehát fokozott a politikai függõség. Ugyanakkor az ilyen típusú fejlesztés torzított, mert bizonyos ágazatokat és termelõcsoportokat kiemelten támogat, míg a vidéki élet nem gazdasági vonatkozásait teljes mértékben elhanyagolja. Ez a fejlesztési modell a különbözõ vidéki térségek kulturális és természeti környezeti különbözõségeit sem tartja szem elõtt, sõt ezek eltörlését célozza, így romboló hatású lehet. Általában ezeket a fejlesztési elképzeléseket külsõ szakemberek, tervezõk dolgozzák ki, akik nem ismerik behatóan a helyi viszonyokat. Ezek a vázlatosan felsorolt negatív tényezõk is mutatják, hogy szükségessé vált a vidékfejlesztés újragondolása.

A belsõ fejlesztési elképzelés a vidékfejlesztés problémakörének egy új megközelítését[3] jelenti. Ez a modell a helyi erõforrásokra alapozó fejlesztést tekinti kiindulóelvként. Így döntõ fontosságú a természeti, emberi és kulturális erõforrások ismerete és az ezekre alapozó fenntartható fejlõdés végiggondolása. A dinamizáló erõt a helyi kezdeményezések és a helyi vállalkozások jelentik. A vidék funkciója ebben a megközelítésben már nem csupán a mezõgazdasági nyersanyagtermelés, hanem a széles körû szolgáltatás nyújtása. A vidéki térség fõ problémáját az jelenti, hogy a vidéken élõknek a gazdasági és fejlesztési tevékenységekben való részvételi lehetõsége sokkal behatároltabb, mint a városiaké. A kiutat a helyi kapacitások kibontakoztatása jelenti, így a szakmai képzettség szintjének emelése, az intézmények és általában a szellemi és anyagi infrastruktúra fejlesztése. Fontos a helyi lakosság minél szélesebb körének, így a fiataloknak, a nõknek, a nemzeti kisebbségeknek a bevonása a fejlesztési elgondolások kidolgozásába és megvalósításába.

Feltevõdik a kérdés: milyen vidékfejlesztési elképzelést kellene, illetve lehetne alkalmazni Románia esetében, azaz hogyan lehet kiválasztani vagy esetleg összehangolni a két különbözõ típusú modellt a vidéki térségek szintjén? Románia vidéki térségei között olyan jelentõs eltérések vannak, amelyek kizárják az egységes megközelítés lehetõségét. Csakis a helyi viszonyok alapos tanulmányozása képezhet kiindulópontot a kérdés megválaszolására.

Erõforrásfelmérés egy kalotaszegi kistérségben

Tanulmányunkban egy kalotaszegi kistérség adottságait mértük fel, és ennek alapján próbálunk következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy melyek azok a kedvezõ körülmények, amelyek elõsegíthetik a kibontakozást, és melyek azok a tényezõk, amelyek a fenntartható fejlõdést gátolják. A kiinduló mintát öt Bánffyhunyad környéki község: Kiskalota (Cãlãþele), Körösfõ (Izvorul Criºului), Gyerõmonostor (Mãnãstireni), Székelyjó (Sãcuieu), Kalotaszentkirály (Sâncraiu), valamint a Bánffyhunyadhoz tartozó Magyarbikal (Bicalatu) 302 gazdasága képezte.

A kiinduló adatbázis a községekre vonatkozó statisztikai adatok anyaga, valamint az 1999 végén végzett kérdõíves felmérés[4]. A felmérés feldolgozásával és értékelésével nyert információk alapján próbálunk képet alkotni arról, hogy a vizsgált térségben milyen vidékfejlesztés képzelhetõ el, illetve szükséges.

1. A vizsgált térség rövid történeti demográfiája

A vizsgált térség településeinek népességszámára és -struktúrájára vonatkozóan igen gazdag népszámlálási adatok állnak rendelkezésünkre. 1784 óta itt 15 népszámlálás zajlott le, ezek adataiból rekonstruálható a vidék népesedésének, népességösszetételének alakulása. A sorban elsõ cenzus 1784-bõl való, ekkor az öt község és Magyarbikal falu össznépessége még valamivel több, mint tízezer, és ez alig változik 1850-ig (természetesen idõközönként létezhetett kisebb-nagyobb ingadozás). A következõ fél évszázadban szinte megkétszerezõdik a lélekszám, majd újabb fél évszázad alatt (1900–1948) alig változik, csupán a negyvenes években tapasztalható csekély csökkenés, ami a világháborús évek velejárója. Viszont az 1956-os népszámlálás után a népesség rohamosan fogy, a vizsgált vidéken 1992-ben az összeírók már csupán 11 és fél ezer lakost találtak, alig többet, mint két évszázaddal korábban. Úgy tûnik, a hagyományos gazdálkodás és erdõkitermelés mintegy húszezer embert tudott eltartani, mert száz évvel ezelõtt hosszú ideig ezen a szinten stagnált a lakosság száma. Az utóbbi 50 évben tapasztalt fogyás több külsõ beavatkozás következménye is, nem lehet egyértelmûen azzal magyarázni, hogy a föld gépi megmûvelése által keletkezett népességfölösleg elvándorolt. Tény az, hogy az utóbbi évtizedekben nagyarányú elvándorlás fogyasztja az ezen a vidéken élõk számát. Ezt jól megfigyelhetjük az 1992-es népszámlálás adatai alapján készített korfán:

 

Hiányzik egy elég nagyszámú 25–49 éves népesség, aminek azonnali következménye a nagyon alacsony számú fiatal, 0–14 éves lakos.

Érdekes az összehasonlítás a régebbi népszámlálások korra vonatkozó adataival, de sajnos kevés és más-más a korcsoportokra való beosztás, így korfa sem készíthetõ. Az iskoláskor elõtti (0–5 éves) gyermekek száma 1857-ben 2675, 1910-ben 3351, 1992-ben pedig csak 600–700-ra tehetõ (0–4 évesek száma 554). Az iskolás korúak száma is hasonló dinamikát mutat: míg 1857-ben a 6–13 éves gyermekek száma 2516, addig 1910-ben a 6–14 évesek száma már 3742, s végül napjainkhoz közel (1992-ben) 5–14 éves gyerekbõl alig van több ezernél (1275). Az idõskorú személyek esetében még nagyobb a különbözõség: száz lakosból 1857-ben 7 töltötte be hatvanadik életévét, 1910-ben is csak alig 9, 1992-ben viszont már 28.

A vidék etnikai összetétele csekély változást mutat az utóbbi másfél évszázad alatt: a magyarok aránya 28 százalékról lassan 34%-ra emelkedik, a románoké pedig 71%-ról 63%-ra csökken. Az egyéb nemzetiségûek aránya elenyészõ, és növekvõ tendenciát mutat, 1%-ról 3%-ra. A zsidók száma az 1857. évi mintegy 40-rõl 1910-re csaknem 200-ra növekszik, de a legutóbbi népszámláláskor senki sem vallotta magát ilyen nemzetiségûnek, se izraelita vallásúnak. 1850-tõl 1941-ig a románok kétharmada ortodox, egyharmada görög katolikus hitû, a magyarok szinte mind reformátusok.

Említésre méltó a foglalkozásokra vonatkozó 1857-bõl származó statisztika. Eszerint a vizsgált kistérségben 24 pap foglalkozott a hívekkel, 2165 férfi volt földtulajdonos, 63 iparos és 1 kereskedõ. A gazdasági szolgák száma 1712, az egyéb szolgák 71-en vannak, míg 213 férfi napszámos. A négy évtized múltán végrehajtott mezõgazdasági cenzus részletes adatokat közöl a föld felhasználási módjáról, a tartott állatokról. Ezek szerint a vidék – Jósikafalvát is (Beliº) ideszámítva, ez a település ekkor még Kiskalotával együtt szerepel – mintegy 60 000 ha földterület felett rendelkezik, ennek 17–19%-a szántó, kaszáló, illetve legelõ, 46%-a pedig erdõ. A szarvasmarhák össz-száma ugyanezen a területen 7249, a lovaké 741, 3730 sertés és 11 690 juh van. Egy gazdaságra átlagban 1,6 tehén, 0,2 ló, 0,8 sertés és 2,6 juh esik.

2. A humán erõforrás jellemzõi

Adataink egyrészt a háztartásokra vonatkoznak, másrészt a kérdõívben szereplõ kérdésekre válaszoló személyek véleményét tükrözik. Elõbb a háztartások fõbb demográfiai jellemzõit ismertetjük.

A vizsgált kistérségben a családok átlagos nagysága 3,11 fõ, de 46%-uk csak egy- vagy kétszemélyes család. Elgondolkoztató, hogy a családok 49%-ában nincs gyerek, és 72,2%-ában nincs 16 évesnél fiatalabb. A családok csupán 3%-a tekinthetõ fiatalnak, ahol a legidõsebb családtag 35 év alatti. A vizsgált családok 79%-ában legalább egy 50 év fölötti családtag van, és a családok 47%-ában él 65 év fölötti személy.

A válaszadók korosztályok szerint összevonva az alábbi helyzetet mutatják: a 39 évesek és fiatalabbak aránya 17,9%, a 40–64 éveseké 50,7%, a 65 éveseké és az idõsebbeké 31,5%. Akár a családok, akár a válaszadók korosztály szerinti megoszlását tekintjük, a vidék jelentõs elöregedettsége egyértelmû.

A vizsgált mintában a nemek szerinti megoszlás: 51,3% férfi és 48,7% nõ, viszont a válaszadók közül a férfiak részaránya nagyobb, közel 63%. Ez utóbbi adat a vidéki nõk szerepvállalására vonatkozóan jelzésértékûnek is tekinthetõ.

A családokban az iskolázottsági szint alacsony: 27%-ukban van egy vagy több iskolázatlan személy; a családok 45%-ában egy vagy több személy csak elemi iskolát végzett. Mindössze a családok 6,2%-ában van felsõfokú végzettséggel rendelkezõ családtag. A válaszadók iskolázottsági szintje szerint összevonva három csoportot különböztettünk meg: a legfeljebb 4 elemi osztályt végzettek részaránya 25,5%, az általános iskolai, illetve inasiskolai végzettségûek aránya 57,9%, a legalább érettségivel rendelkezõké 16,6%. Az adatokból levonható a következtetés, hogy a kistérségben élõk képzettségi szintje viszonylag alacsony.

A foglalkoztatottsági helyzetet vizsgálva a családok vonatkozásában kitûnik, hogy 40%-ukban van legalább egy a mezõgazdaságon kívül foglalkoztatott személy. Vállalkozó mint családtag csak a vizsgált családok 2,7%-ában van. A családok 14%-ában legalább egy személy munkanélküli, 60%-ukban van legalább egy nyugdíjas családtag.

A válaszadó foglalkozása szerint a kérdõív 13 kategóriát különböztet meg, az elemzésben ezeket 5 csoportba osztottuk: a mezõgazdaságon kívül foglalkoztatottak részaránya 21,8%, a mezõgazdaságban foglalkoztatottaké 28,3%, cégtulajdonos 2%, munkanélküli 4,8%, nyugdíjas 43%.

A nemzetiség vonatkozásában a helyzet a következõ: a családtagok 63,4%-a román, 33,7% magyar, 2,4% roma, és a családok 0,6%-a vegyes. A megkérdezettek nemzetiségi megoszlása hasonló: 60,9% román, 36,4% magyar, 2,3% roma és 0,3% egyéb.

A lakosság közel 82%-a helyi születésû, 13% a környezõ falvakból való, azaz a területi mobilitás alacsony szintû.

A vidékfejlesztés nézõpontjából a humán erõforrás értékelése a szubjektív megközelítést is feltételezi, így lényegesnek tartottuk azt, hogy képet alkothassunk a lakosok értékrendjérõl és mentalitásáról. Ugyanakkor fontosnak tekintettük felmérni, hogy mennyire tartják kielégítõnek a helyi társadalmi infrastrukturális viszonyokat, így például az egészségügyi ellátást, az oktatási intézmények mûködését, az önkormányzat tevékenységét, a közlekedési viszonyokat, a pap munkáját stb.

Egy kérdéscsoport a megkérdezett saját helyzetével kapcsolatos elégedettségét próbálja feltárni az egészség, lakás, jövedelem, foglalkozás, család, szomszédok és kapcsolatok vonatkozásában.[5]

– A kistérség átlagában 7,4% nagyon jó egészségnek örvend, 50,8% jónak ítéli egészségi állapotát, míg 34,7% egészsége gyenge és 7,1%-é nagyon gyenge. A felmérés szerint Székelyjó lakói a legegészségesebbek, Szentkirályon legtöbb a gyenge egészségû. Korosztály szerint az eloszlás természetes, az öregek között többségben van a gyengélkedõ, de a fiatalok 21,2%-a is elégedetlen egészségi állapotával. Összefüggés mutatkozik az iskolai végzettség és egészségi állapot között: az egészségükkel elégedetlenek aránya az alacsonyabb végzettségûek csoportjában a legnagyobb. Foglalkozás szerint a nyugdíjasok és a mezõgazdaságban dolgozók panaszkodnak leginkább az egészségükre, míg a cégtulajdonosok a legkevésbé. A megkérdezett romák mindannyian panaszkodtak egészségi állapotukra, a románok közül 42%, a magyaroknak pedig 38%-a.

– Lakásával az emberek 89,2%-a elégedett, és nincsenek szembetûnõ eltérések a különbözõ csoportok között, csak nemzetiségek szerint: a romák 57,1%-a elégedetlen a lakáskörülményeivel, míg a románok közül 11,6%, a magyarok közül 6,5%.

– A jövedelmi szinttel kapcsolatos elégedettség, illetve elégedetlenség nagy szórást mutat. A községek közül legnagyobb arányban a gyerõmonostoriak elégedettek (35,7%), legkevésbé a székelyjóiak (7,7%). Legmagasabb a jövedelmükkel elégedetlenek aránya Magyarbikalon (83,3%) és Körösfõn (82,6%). A közép korosztályban 26,5% jónak tartja a jövedelmét, míg a fiatalabbaknál ez az arány csak 21,2%, a 65 év fölöttieknél 18,9%. A magasabb végzettségûek csoportjában 35% elégedett a jövedelmével, míg az általános iskolai végzettségûek esetén ez az arány csak 18,6%, kisebb, mint a legalacsonyabb képzettségûek csoportjában (26,4%). A foglalkozások szerinti csoportokban is jelentõsek az eltérések: a cégtulajdonosok 33,3%-a tekinti jónak a jövedelmi szintjét, míg a mezõgazdaságban foglalkoztatottaknál ez az arány 18,5%. Nagyon rossz a jövedelmi szintje a munkanélküliek 61,5%-ának, a mezõgazdaságban dolgozók 29,6%-ának, a nyugdíjasok 28,1%-ának, a nem mezõgazdasági foglalkoztatottak 22,2%-ának. A románok 25,3%-a elégedett jövedelmével, a magyaroknak pedig 21,5%-a, míg a romák 42,9%-a gyengének vagy nagyon gyengének tekinti a jövedelmét.

– Foglalkozásával elégedetlen a székelyjói megkérdezettek 65,8%-a, valamint 31,5% Kalotaszentkirályon és 27,9% Kiskalotán. A fiatalok 36%-a elégedetlen foglalkozásával, és viszonylag magas az arány (29,2%) a 40–64 évesek korosztályában is. Az alacsony végzettségûek 22,7%-a elégedetlen foglalkozásával, valamivel magasabb ez az arány az általános iskolát végzettek körében (27%) és a legalább érettségivel rendelkezõk csoportjában (26,5%). A cégtulajdonosok és a nem mezõgazdasági foglalkoztatottak 16–17%-a elégedetlen, viszont a mezõgazdasági foglalkoztatottak 45,5%-a és a munkanélküliek 61,5%-a. A romák 71,4%-a, a románok 27,6%-a és a magyarok 19,8%-a nem tartja megfelelõnek a foglalkozását. Ezek az adatok alapul szolgálhatnak a szakmai átképzés szükségességének indoklására.

– A megkérdezettek 94,6%-a elégedett a családjával, a vizsgált csoportok közt nincsenek jelentõsebb eltérések.

– A szomszédokkal való kapcsolatát a megkérdezettek 96%-a jónak ítéli, viszont a magasabb képzettségûek csoportjában 14,3%, a cégtulajdonosok esetében 33,3% elégedetlen a szomszédi kapcsolatokkal. A romák elégedettek szomszédaikkal, a románok 3,4%-a és a magyarok 5,6%-a elégedetlen.

– Kapcsolataikat az emberek általában megfelelõnek tartják (97,2%), csoportonként csak kisebb eltérések mutatkoznak.

A megkérdezettek a fenti tényezõkkel kapcsolatban fontossági sorrendet is megállapítottak: az elsõ két helyre általában az egészség és a család került. Eltérés csak a fiataloknál tapasztalható, akik a lakást helyezték elsõ helyre, és a romáknál, akik a jövedelmet tartották a második legfontosabbnak.

Az emberek véleményére, gondolkodásmódjára 10 pár közmondás közül való választás szerint következtettünk. Az eredmények alaposabb megértése céljából megadjuk azokat a közmondáspárokat is, amelyek közül a megkérdezettek választhattak:

	1.	2.
a)	Ahol nincs, ott ne keress.	Amilyen a gazda, olyan a birtok.
b)	Mindenki a saját sorsának kovácsa.	Sorsát senki el nem kerülheti.
c)	Tégy úgy, mint mások.	Ne törõdj a falu szájával, tedd azt, amit jónak látsz.
d)	Erszény pénznél többet ér a jó rokon.	Legjobb rokon a kas, ha teli van.
e)	Sok ökör terhet mozdít.	Közös lónak túros a háta.
f)	Jótett helyébe jót várj.	Jótett helyébe jót ne várj.
g)	Rajta nem kapott tolvaj – becsületes ember.	Inkább vesszen élted, mintsem becsületed.
h)	Ha ma levágod, holnap nem tojik.	Jobb ma egy malac, mint holnap egy ökör.
i)	Ha nem sikerül, magadat okold.	Rossz világban nem érsz el semmit.
j)	Kicsi pénz, de biztos.	Dupla vagy semmi. (Nagy fizetés, de bizonytalan.)

A kérdésekre adott válaszok általános képet nyújtanak a térség lakosainak nézeteirõl, értékítéleteirõl. A következõkben, részletes elemzés nélkül, mennyiségileg jellemezzük a megkérdezettek választását mind a tíz közmondáspárral kapcsolatban:

a) 72% a 2. változatot jelölte meg, ami jelzi az emberek saját magukba vetett bizalmát, elismerve az aktív szerepvállalás fontosságát jövõjük alakításában.

b) 58,3% tartja a sorsát elõre meghatározottnak, ami részben ellentmond az elsõ választásnak. Ebben a megfogalmazásban egyértelmûbb az egyén felelõssége élethelyzete alakításában, de ezt már kevesebben fogadják el.

c) Közel 75% vall individualista nézetet, mond ellent a nyájszellemnek. Ezt lehet pozitíven is értékelni, de másrészt a közösségi elvárásoktól való elhatárolódást is jelezheti.

d) 60% választotta a 2. változatot, ami jelzi a rokoni kapcsolatok viszonylagos leértékelõdését, a pénz fontosságának elsõdlegességét.

e) Nincs egyértelmû többségi választás a két variáns közül: 45,4% az összefogás mellett állt ki, 45% negatívan értékelte a közös tevékenységet, és közel 10% nem tudott választani.

f) 65% bízik abban, hogy jótett helyében hálát várhat.

g) 79% sokra értékeli a becsületes magatartást.

h) 65,2%, tehát a többség, a mai kevesebbet választja a holnapra halasztott több helyett. A boldogabb jövõ ígérete nem kecsegtetõ az emberek többsége számára.

i) 44% vállalja a felelõsséget saját sorsa alakításáért, 37,4% a külsõ tényezõket (társadalmi, gazdasági, politikai jellegûeket) tekinti a sikertelenség fõ okozójának.

j) A megkérdezettek 87%-a a biztonságot tekinti döntõen fontosnak, és nem vállalja a kockázatot, még akkor sem, ha az nagyobb jövedelemmel kecsegtet is.

A következõkben részletesebben vizsgáljuk a mentalitásbeli különbözõségeket az egyes községek szintjén, az iskolázottság függvényében, foglalkozás szerinti csoportosításban, nemzetiségi megoszlás szerint, valamint korcsoportokként. Megjegyezzük, hogy az eltérések szignifikanciáját nem elemeztük, így a következõ megállapítások csak jelzésértékûek.

Az 5 község és a Bánffyhunyadhoz tartozó falu szintjén jelezzük az egymástól, illetve a kistérségi átlagtól való eltéréseket, de ezek magyarázatát csak további beható vizsgálat alapján tudnánk megadni.

a) Minden helységben a 2. válasznak nagyobb a relatív frekvenciája; a két szélsõ érték: 61,5% Magyarbikalon és 78% Gyerõmonostoron.

b) A sors meghatározó szerepét 49,2%-ban vallják a gyerõmonostoriak és 75%-ban a körösfõiek.

c) A falu véleményét nem kell számba venni, tenni kell, amit az ember jónak lát – így értékeli a válaszadók 92,3%-a Magyarbikalon, míg Kiskalotán csak 59%-ban vannak ezen a véleményen.

d) Magyarbikalon közel 54% fontosabbnak értékeli a rokoni kapcsolatot, míg a pénzt, az anyagi jólét fontosságát Székelyjón 70%, Kiskalotán 69,2% és Körösfõn 60,4% vallja.

e) Kiskalotán, Gyerõmonostoron és Székelyjón több a híve a közösségi összefogásnak, míg a többi helységben ennek az ellenzõi vannak nagyobb számban.

f) Székelyjón legnagyobb az aránya (82,5%) azoknak, akik jótett helyében jót várnak, legkevesebben (38,5%) Magyarbikalon bíznak ebben.

g) A becsületnek legtöbb híve Székelyjón van (92,5%), míg Körösfõn ezek aránya 68,8%.

h) A mai keveset választja a holnapi többel szemben 82,5% Székelyjón és 59,4% Szentkirályon.

i) A megkérdezetteknek kb. egyötöde nem tud válaszolni arra, hogy a külsõ tényezõk okozzák-e a sikertelenséget. Magyarbikalon és Székelyjón nagyobb azok aránya, akik saját magukat és nem másokat okolnak a sikertelenségükért.

j) A biztost, még ha kevesebb is, választja a megkérdezettek 92,5%-a Székelyjón és 76,9%-a Magyarbikalon.

Az iskolázottsági szint függvényében nincsenek jelentõs eltérések a relatív frekvenciaértékek között. Néhány különbséget jelzünk csupán: a magasabb iskolai végzettségûek között nagyobb az individualisták aránya, többen értékelik a rokoni kapcsolatok fontosságát, kevesebben a becsületet, többen vállalják saját felelõsségüket sikertelenségeikért. Az alacsony végzettségûek között legmagasabb a közös összefogást szorgalmazók aránya.

Foglalkozás szerint a válaszok eltérõk. Így például a cégtulajdonosok fogadják el nagyobb arányban a saját felelõsség gondolatát, vállalják a kockázatot, hajlandók a jövõbeli beruházásra. Ennek éppen az ellenkezõjét vallják a mezõgazdaságban foglalkoztatottak.

A nemzetiségi eltérések a mentalitásban nem érzékelhetõk a kockázatkerülés vonatkozásában, de a többi válaszoknál igen. Például a sors determináltságát nagyobb arányban vallják a romák (85,7%) és a magyarok (70%), mint a románok (50,5%). Az individualizmust jobban értékelik a magyarok (89,1%), mint a románok (67,9%), míg a romák nagyobb része (57,1%) a másokhoz való igazodást tekinti fontosnak. A vagyon értékelése a rokoni kapcsolatokkal szemben a legmagasabb a romáknál, és legalacsonyabb a magyaroknál. A románok és a romák nagyobb hányada a közös munkát tekinti jobbnak, míg a magyarok nagyobb része negatívan értékeli a közösben való tevékenységet. A románok közül többen bíznak abban, hogy jótett helyében jót várhatnak. A romák 100%-ban a becsület mellett foglaltak állást, szemben a románok és magyarok 78, illetve 79%-ával. Míg a magyarok 51,8%-a és a románok 41,3%-a vállalja a felelõsséget saját sikertelenségéért, addig a romák 71,4%-a a külsõ tényezõket okolja a bajokért.

Korosztályok szerint a válaszok kismértékben térnek el. Néhányat jelzünk: a 40–64 év közötti korosztály kevésbé hisz a sors determináltságában, mint a fiatalabbak vagy idõsebbek, viszont nagyobb arányban értékelik a pénzt a rokoni kapcsolatokkal szemben. Elgondolkoztató, hogy a fiatalabbak nagyobb hányada az összefogás pozitívumát értékeli, míg az idõsebbek közül többen ellenzik a közös tevékenységet, bár nagy a dönteni nem tudók aránya is.

Azok a felmérések, amelyek mennyiségileg jellemzik, hogy mivel és milyen arányban elégedettek a kistérség lakói, fontos információt jelentenek a jövõbeli vidékfejlesztési intézkedések kiválasztásához.

– A helybeli orvosi ellátással a megkérdezettek 60%-a elégedett, a legnagyobb arányban a körösfõiek (70,3%), legkevésbé a magyarbikaliak (46,2%) és a gyerõmonostoriak (47,5%). Az elégedetlenek száma nagyobb a roma és a román lakosság körében, mint a magyaroknál. Nincs jelentõsebb eltérés a véleményekben korcsoportok szerint, viszont az iskolázottsági szint és a foglalkozás szerint már van véleménykülönbség, így az alacsonyabb végzettségûek, valamint a nyugdíjasok körében az elégedetlenek aránya magasabb, mint a többi csoportban.

– A megkérdezettek többsége a legtöbb településen elégedetlen a környékbeli közlekedési viszonyokkal. Legnagyobb részben a szentkirályiak elégedetlenek (76,7%), míg a gyerõmonostoriak közül csak 39%, ami meglepõ eredmény. Minden korosztályban az elégedetlenek aránya a nagyobb. Az alacsonyabb iskolázottságúak kisebb hányada elégedetlen (45%), a legnagyobb a közlekedéssel kapcsolatos elégedetlenség az általános iskolai végzettségûek között (66,5%). A cégtulajdonosok és a munkanélküliek csoportjában azonos arányban vannak elégedettek és elégedetlenek, viszont a nyugdíjasok 62%-a nem kielégítõnek ítéli a közlekedést. Nagyobb mértékben elégedetlenek a románok (60,8%) és a magyarok (56,6%), míg a romák nagy része (71,4%) megbékélt a közlekedési körülményekkel.

– A kistérség lakosainak döntõ többsége (89,1%) elégedett a településsel, amelyben lakik, és ilyen vonatkozásban nincsenek jelentõsebb eltérések az egyes csoportok között. Ez olyan alap, amire a vidékfejlesztést építeni lehet.

– A település tisztaságával és gondozottságával különösen a magyarbikaliak elégedettek (90,9%), viszont Kiskalotán ez az arány már csak 69,4%. A fiatalok, a magasabb iskolai végzettségûek, a cégtulajdonosok kisebb számban elégedettek, mint az idõs korosztály, az alacsonyabb végzettségûek vagy a nyugdíjasok. A romák 42,9%-a elégedetlen, valamint a magyarok 28,8%-a és a románok 20%-a.

– A tanintézmények (óvoda, iskola) tevékenységével a megkérdezettek döntõ többsége (85%) elégedett. Az átlag alatti arányt Székelyjón jelezték, valamint a fiatalabb korosztálynál, a magasabb képzettségûek csoportjában és különösen a cégtulajdonosok esetében, ahol azonos az elégedettek és az elégedetlenek száma. A romák 100%-a elégedettségét fejezte ki.

– A pappal a lakosság nagy része (91%) elégedett, de itt is vannak jelentõsebb eltérések: Kiskalotán viszonylag sok (21%) az elégedetlen, a fiatalabb korosztály is kritikusabb; az alacsonyabb iskolai végzettségûek között nagyobb a szórás; az elégedetlenek aránya a cégtulajdonosoknál a legnagyobb. A romák 85,7%-a nincs kibékülve a település papjával.

A polgármesterrel a megkérdezettek 13,6%-a nagyon elégedett, 66%-uk elégedett. Legtöbben a székelyjói és körösfõi polgármesterrel elégedettek, a kiskalotaival és a gyerõmonostorival viszonylag kevesebben, de az elfogadók tábora ott is meghaladja a 60%-ot. A fiatalok, az átlagos képzettségûek és a munkanélküliek véleménye a legkritikusabb. A romák 71,4%-a elégedetlen a polgármester tevékenységével, a románok között 22,2%-os az elégedetlenek aránya, míg a magyarok 14%-a jelezte elégedetlenségét.

A humán erõforrások adottságai nem nevezhetõk ugyan kedvezõknek, de nem tekinthetõk a fejlesztést akadályozó tényezõknek sem. „A helyi kisember feladata az, hogy tanuljon vagy taníttassa gyerekeit. A helyi politikusoknak az a feladatuk, hogy megértessék az emberekkel azt, hogy mi is az õ feladatuk, és elfogadtassák velük, hogy nekik érdemes ottmaradniuk.”6

3. A mezõgazdasági termelés adottságai

 Vizsgáltuk a földtulajdon és a földhasználat szerkezetét, majd megpróbáltuk csoportosítani a gazdaságokat nagyságrendi és szerkezeti ismérvek alapján, gazdaságtípusokat keresvén.

A földtulajdonra vonatkozó fontosabb szerkezeti adatok a következõk: a háztartások 94%-a rendelkezik földtulajdonnal, tehát a vizsgált gazdaságok 6%-ának nincs földje. A magánbirtok megoszlása a mezõgazdasági terület nagysága szerint a következõ: 0,5 hektárnál kevesebbje van a gazdaságok 11,6%-ának, 0,5–1,5 ha földtulajdonnal rendelkezik a családok 28,1%-a, közel 48%-nak 1,5–5 ha közötti birtoka van, a tulajdonosok 12,8%-a rendelkezik 5 hektárnál több földdel. A földtulajdon elaprózottsága fokozottan érvényesül ebben a kistérségben, ahol nemcsak kicsi a birtoknagyság, de az is több parcellában szétszórva található. Így például a földdel rendelkezõ 284 gazdaság közül 61 gazdaság esetében az átlagos birtoknagyság 0,89 hektár, átlagosan négy parcellára felosztva, 57 gazdaságban átlagosan 2,48 hektár az összmezõgazdasági terület, de ez 9 parcellában található. 19 gazdaságban, ahol a birtok területe 9,3–9,8 hektár, a parcellák száma 14–21 között váltakozik. Ez a néhány adat is jelzi a föld koncentrációjának és tömbösítésének szükségszerûségét.

A földhasználat módja szerint csoportosítva a gazdaságokat legjellemzõbb – 132 gazdaságban – a fél hektár szántó, fél hektár kaszáló, néhány ár legelõ és 3 ár kert. 53 gazdaságban már átlagosan 1,5–2 hektár szántó, 1 ha kaszáló és kb. 10 ár kert jelenti a birtokot, míg 14 gazdaság szintjén átlagosan 3,2 ha szántó, 2 ha kaszáló, 13 ár kert és 9 ár legelõ jut egy gazdaságra.

Vizsgáltuk a szántóföldi növénytermesztés struktúrája alapján kialakított típusgazdaságokat: 83 gazdaságban a 10 ár kukorica, 10 ár búza, 10 ár árpa és 10 ár burgonya a jellemzõ, 41 gazdaság átlagában 20 áron burgonyát termesztenek, 32 gazdaságban a jellemzõ termékstruktúra: 60 ár búza, 20 ár árpa és 30 ár burgonya. A növénytermesztés szerkezete jelzi az önellátásra való berendezkedést és azt, hogy extenzív, kis hozzáadottértékû termékeket termesztenek, amelyek sem a munkaerõ teljesebb foglalkoztatását, sem a magasabb jövedelmet nem biztosíthatják.

A gazdaságok állatállománya is alacsony: 29 család nem tart semmiféle haszonállatot, 37,1%-ának nincs szarvasmarhája, és csak a gazdaságok 48,3%-ában van 1–3 tehén. Kimutatható a pozitív kapcsolat az állatlétszám és a földbirtok nagysága között.

A gazdaságok technikai felszereltsége nagyon gyenge, mindössze 3%-ukban van önhajtású gépi felszerelés, 3%-ukban gépi vontatású, és 37% rendelkezik valamilyenfajta állatvontatású felszereléssel.

Próbáltunk képet nyerni a jövedelmi helyzetrõl és a mezõgazdasági kiadások szintjérõl is. A családok 73,2%-ában 400 ezer lej alatti, 92,4%-ában 700 ezer lej alatti a havi 1 fõre jutó jövedelem; ebbe nincs beleszámítva a gazdaságban megtermelt és a család által elfogyasztott termékek értéke. A térségben a szegények (havi 200 ezer lej/fõ jövedelem alatti szint) aránya a legnagyobb Székelyjó községben (62,5%), továbbá a sokgyermekes családok közt, a mezõgazdaságban foglalkoztatottak csoportjában (51,8%), valamint a munkanélkülieknél (50%), de a cégtulajdonosok fele is ezt az alacsony jövedelemszintet vallja be. A fiatalok csoportjában 53% 200 ezer lej/fõ havi átlag alatti jövedelmet ér el. Az iskolázatlanok 60%-a és a romák 85,7%-a is ebbe az alacsony jövedelmi csoportba tartozik, míg a román és magyar családoknál az alacsony jövedelmûek aránya egyaránt 35%-os. Ezek a megkérdezettek bevallásából származó adatok csak fenntartással fogadhatók el.

4. Piacgazdasági irányultság

A következõkben egy fontos téma köré csoportosítjuk az elemzést, a kistérség piacgazdasági irányultságát jellemezzük a kérdõív kérdései alapján.

A feldolgozott kérdõívekbõl kitûnik, hogy a piacgazdaságba való bekapcsolódás a térségben alacsony fokú. A gazdaságok döntõ többsége önellátásra rendezkedett be. A kevés többletterméket fõleg magánúton és nem az állami csatornák útján értékesítik. Ennek fõ oka, hogy elégedetlenek az állami felvásárlók által felajánlott árakkal, és joggal, mert a szabadpiaci árak magasabbak.

A földpiac mûködése beindult, a gazdaságok 11%-a vásárolt földet, de ezek kis területek, tehát földtulajdon- és birtokkoncentrációról még nem lehet beszélni. A földvásárlók 14,7%-a román (mivel Székelyjón a legmagasabb a földvásárlók aránya) és 5,5%-uk magyar; 16,7% a fiatal korosztályba tartozik.

Jelentõs az állatvásárlások mértéke: az 1990 utáni idõszakban a gazdaságok 43%-ában vásároltak állatot. Itt is nagyobb az iskolázottabbak aránya, de korosztály szerint nincs különbség, viszont nemzetiségi csoportok szerint igen: nagyobb a magyarok aránya, mivel Kalotaszentkirályon a legmagasabb az állatvásárlók száma (72%, szemben a többi község 30–40%-os arányával). Gépi felszerelést a gazdaságok 5%-ában vásároltak, nagyobb arányban a fiatalok és az iskolázottabbak.

A kistérségben a családok több mint egyharmadának vannak bankba letett megtakarításai. Ezek nagyobb arányúak a gyerõmonostori gazdaságokban (37,3%), a magasabb iskolázottságú csoportokban (40%), az idõsebb korosztálynál (37%), de a fiataloknál is közel azonosak (35,2%). A nem mezõgazdaságban dolgozóknál ez az arány 40,6%, és mind a románoknál, mind a magyaroknál 33–34%-os szinten van.

Arra a kérdésre, hogy „szándékában áll-e a következõ két évben magáncéget létrehozni”, csak a megkérdezettek 7%-a válaszolt igennel. A fiataloknál ez az arány 16,7%, a magasabb iskolázottságú csoportban 14%. A legnagyobb arányban (21,4%) a munkanélküliek és a már jelenleg is cégtulajdonosok (16,7%), valamint a nem mezõgazdaságban foglalkoztatottak (14,1%) gondolnak vállalkozás beindítására. Az átlagnál magasabb arányban vállalkoznának Kiskalotán (11,5%) és Székelyjón (10%). A Körösfõre vonatkozó 2,1% nem a vállalkozásellenességet jelzi, hanem azt, hogy itt már a családok nagy része vállalkozó, a piac elvileg telített. A vizsgált mintában 11,6%-ban vannak olyanok, akik a következõ két évben másokkal társulva hoznának létre magáncéget. Ezt fontolgatja a munkanélküliek 35,7%-a és a fiatalok 22,2%-a. Azoknak, akikre a kistérségi fejlesztési stratégia kidolgozása vár, érdemes alaposan tanulmányozniuk, mennyire reálisak a vállalkozói igények. Nagyobb arányban (25,2%) vannak azok, akik valamely magáncégnél szeretnének elhelyezkedni. Különösen sokan jelentkeznének alkalmazottként Székelyjón (37,5%); Kalotaszentkirály, Kiskalota és Magyarbikal esetében is 30% fölötti ez az arány, míg Körösfõn 10,4% és Gyerõmonostoron 6,8%. Érdekes, hogy nagyobb számban lennének alkalmazottak a jobban képzettek (38%), a fiatalok (50%) és a romák (85,7%). A foglalkoztatási mobilitás viszonylag alacsony fokát jelzi, hogy a térségben mindössze 20,5% változtatna foglalkozást a következõ két évben; ez az arány 47,5% Székelyjón és 23,1% Kiskalotán. Nagy az arány (71,4%) a munkanélküliek körében, a magasabb iskolázottsági szinten lévõknél (30%), a fiatalok csoportjában (33,3%) és a romák között (28,6%).

5.  A kistérség adottságai

A helyzetfelmérés lehetõvé tette a kistérség erõsségeinek és gyengeségeinek a feltárását7.

 

Az értékelés fõbb eredményeit SWOT-analízis formájában adjuk meg.

 

 

Az általános jellemzõk mellett jelentõs eltérések vannak községenként. Kalotaszentkirály és Körösfõ a legdinamikusabban fejlõdõ községek a térségben, ami egyrészt a helyi civil szervezõdések nagyobb aktivításával és az önkormányzatok jobb nemzetközi kapcsolatainak kiépítésével és ápolásával magyarázható, de lényeges tényezõk a nemzetközi útvonalhoz való közelség, valamint a kézimunka és fafaragás hagyományainak kereskedelmi értékesítése terén elért eredmények. Nehezebb helyzetben vannak a fõúttól távolabb esõ községek, ahol a fent említett elõnyök nem érvényesülnek.

Mi a teendõ?

Általános következtetésként is megfogalmazható, hogy a vizsgált kistérségben a mezõgazdaság nem képezheti a vidék felemelkedésének motorját, még akkor sem, ha Románia jelentõsebb agrártámogatásokat tudna biztosítani. A sok kis és elaprózott földbirtok, a kistérségre jellemzõ extenzív termelési szerkezet nem biztosíthat megélhetést a családoknak. Vannak ugyan kihasználatlan lehetõségek a mezõgazdaság további fejlesztése terén is, de alapvetõen fontos a szemléletváltás: az ágazati megközelítés helyett a vidékkel kistérségi szinten foglalkozni.

A vidékfejlesztés erõforrás-bevonást feltételez, elsõsorban anyagi és szellemi tõkét. Ugyanakkor viszont fontos azoknak az intézményeknek és mechanizmusoknak a fejlesztése, amelyek a helyi fejlesztési projektek kidolgozásában segíthetnek, mert ez a tõkebevonás járható útja. A SAPARD jórészt mezõgazdasági strukturális intézkedésnek tekinthetõ, amely a piacra termelõ mezõgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások felkészítését célozza az egységes Uniós piacra való belépésre, ez viszont csak kis részben jelent vidékfejlesztést, különösen a vizsgált kistérségben. ahol az önellátó kisparaszti gazdálkodás a jellemzõ. Itt elsõsorban a több lábon való állást kell elõsegíteni, így a faluturizmust és agroturizmust, a jó minõségû helyi termékek marketingjét, a helyi szolgáltatások fejlesztését, a kézmûipart, a kisvállalkozásokat. Ehhez viszont elsõsorban a helyi közösségek fejlesztése szükséges, nem csupán szakmai képzéssel, hanem az intézmények felkészítésével, valamint a „dolgozva tanulás” útján. Csakis ezen az úton haladva lehetnek eredményesek a vidékfejlesztési programok, így készülhet fel ez a kistérség is az európai uniós csatlakozásra.

Mellékletek

1. táblázat. A vizsgált községek népességének alakulása 1784–1992 között

A népszámlálás éve	Község/falu						Összesen
	Gyerõ-monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfõ	Magyar-bikal	Székelyjó
1784	3733	2263	2476	1218	422	673	10 785
1850	3839	1632	2124	1390	470	1349	10 804
1857	4581	2664	2489	2013	591	1820	14 158
1869	5315	3186	2892	2202	750	2106	16 451
1880	4638	3038	2479	1939	650	2339	15 083
1890	5141	3086	2792	2177	750	2591	16 537
1900	5547	3160	4139	2298	831	3029	19 004
1910	6202	3563	3377	2527	907	3404	19 980
1930	4893	3875	4147	2651	937	3235	19 738
1941	4762	3788	4647	2579	925	3128	19 829
1948	4257	3688	4284	2685	1006	2998	18 918
1956	4126	3557	4154	2682	1005	3141	18 665
1966	3383	3092	4139	2520	864	2862	16 860
1977	2972	2754	3791	2443	782	2395	15 137
1992	2227	2053	2906	1780	501	2017	11 484

* 1900-ig Bélis község adatai Kiskalotánál találhatók (1910-ben Bélis 1739 személlyel és 354 házzal szerepel).

 

2. táblázat. Házak (gazdaságok) száma a vizsgált községekben 1784–1992 között

h = házak g = gazdaságok

3. táblázat. Házankénti (gazdaságonkénti) átlagos személyszám
a vizsgált községekben 1784–1992 között

A népszám-lálás éve	Község/falu						Összesen
	Gyerõ- monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfõ	Magyar-bikal	Székelyjó
1850h	5,4	4,1	5,1	5,4	5,6	5,4	5,1
1857h	6,1	6,1	5,7	7,3	6,8	7,0	6,5
1880h	4,7	6,7	4,7	5,4	4,4	5,7	5,2
1900h	4,6	4,7	5,0	5,7	5,9	5,7	5,0
1910h	4,7	4,9	4,6	5,2	4,5	5,3	4,8
1930g	4,0	4,1	4,3	4,1	3,9	4,9	4,2
1992g	2,3	2,4	2,8	2,5	2,2	3,2	2,6

h = házanként g = gazdaságonként

4. táblázat. A vizsgált községek népességének életkor szerinti megoszlása 1857-ben

Korcsoportok	Község/falu						Összesen
	Gyerõ-monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfõ	Magyar-bikal	Székelyjó
							Személy	%
0–5	967	512	446	290	90	370	2675	18,9
6–13	706	461	416	418	133	382	2516	17,8
14–23	862	551	505	420	113	289	2740	19,4
24–39	992	587	505	462	141	402	3089	21,8
40–59	741	405	429	281	81	231	2168	15,3
60+	313	148	188	142	33	146	970	6,9

 

5. táblázat. A vizsgált községek népességének életkor szerinti eloszlása 1910-ben

Korcsoportok	Község/falu						Összesen
	Gyerõ-monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfõ	Magyar-bikal	Székelyjó
							Személy	%
0–5	989	566	590	378	146	682	3351	16,8
6–11	806	472	421	271	123	461	2554	12,8
12–14	359	179	231	156	57	206	1188	5,9
15–19	610	327	321	246	77	320	1901	9,5
20–39	1608	948	866	670	229	867	5188	26,0
40–59	1266	737	675	532	168	558	3936	19,7
60 +	564	334	273	274	107	310	1862	9,3

6. táblázat. A vizsgált községek népességének életkor szerinti eloszlása 1992-ben

7. táblázat. A magyar nemzetiségûek/anyanyelvûek száma. 1850–1992

a = anyanyelv  n = nemzetiség

 

8. táblázat. A román nemzetiségûek/anyanyelvûek száma. 1850–1992

a = anyanyelv  n = nemzetiség

9. táblázat. Az egyéb nemzetiségûek/anyanyelvûek száma. 1850–1992

A nép-számlálás éve	Község/falu						Összesen
	Gyerõ-monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfõ	Magyar-bikal	Székelyjó
							személy	%
1850n	43	15	9	9	–	1	77	0,7
1900a	33	4	112	1	4	4	158	0,8
1910a	77	6	26	6	–	1	116	0,6
1930a	23	21	92	14	–	9	159	0,8
1930n	63	62	94	23	–	24	266	1,3
1941n	36	17	75	5	1	1	135	0,7
1992n	56	–	124	–	–	133	313	2,7

a = anyanyelv  n = nemzetiség

10. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1857-ben

 

11. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1910-ben

12. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1930-ban

13. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1992-ben

 

14. táblázat. A vizsgált községek földterülete felhasználási mód szerint 1895-ben

1 katasztrális hold = 0,57 ha

15. táblázat. A vizsgált községekben az állatok száma 1895-ben

 

A legtöbb táblás anyag forrása:

 

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Elemer Mezei: Recensãmântul din 1850. Transilvania. Bucureºti 1996. 414.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Iulian Pah: Recensãmântul din 1857. Transilvania. Bucureºti 1996. 280.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Iulian Pah–Elemer Mezei: Recensãmântul din 1857. Transilvania. Ediþia a II-a revãzutã ºi adãugitã. Bucureºti 1997. 580.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Cornelia Mureºan: Recensãmântul din 1880. Transilvania. Bucureºti 1997. 457.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Elemer Mezei: Recensãmântul din 1900. Transilvania. Bucureºti 1999. 712.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Elemer Mezei: Recensãmântul din 1910. Transilvania. Bucureºti 1999. 714.