Létproblémáink filozófiája

Veress Károly: Kisebbségi létproblémák. Kolozsvár 2000. 250 lap

 Alapvetõ létélményeink felületes áttekintése nyomán is nyilvánvalóvá válik, hogy a kisebbségi lét problematikus lét, amely a tudományos magyarázatokon és technikai jellegû megoldáskereséseken túlmutató problémakomplexumokkal terhelt. E problémák instrumentális kezelhetetlensége már önmagában is a tudományénál átfogóbb, elmélkedõbb, önelemzõbb megközelítést igényel, és önként hívja segítségül a filozófiai reflexiót. Minden olyan, sajátos szempontjaiban rögzített, de azokon túlmutató módszeres, kritikai reflexiót ide számíthatunk, amelyben egyszerre van jelen a hamis kiindulópontok kritikája és a kérdések jobb megértését szolgáló elmélyítõ, problematizáló továbbkérdezés.

Feltûnõen sok tanulmány, értekezés, esszé íródott már a kisebbségi létállapotról ahhoz, hogy joggal vessük fel a kérdést: van-e a kisebbségi létnek filozófiája? Ennek tapasztalati eldöntéséhez elsõsorban a kisebbségi létre vonatkozó kérdésfelvetések jellegét kell megvizsgálni, ugyanis könnyen észrevehetõ, hogy a kisebbségi diskurzus számtalan köznapi, publicisztikai vagy politikai jellegû megnyilvánulása egyáltalán nem filozófiai hangvételû. A szövegek sokasága és sokfélesége már önmagában megalapozottá tesz egy szélesebb körû, immár filozófiai szempontból is jelentõs általánosítást: a kisebbségi lét és a kisebbségi mivoltról folytatott magyarázó-igazoló-megalapozó beszéd elválaszthatatlanok egymástól. Éppen ezért a kisebbségi mivolt és jellemvonásai feltárására elsõsorban a lételméleti-hermeneutikai elemzés vállalkozhat, amely a különféle kisebbségi beszédmódokat nem a kisebbségi létrõl alkotott objektív beszámolókként kezeli, hanem egy jellegzetes léthelyzet kifejezõdéseit látja bennük, és elsõsorban létszerûségükben próbálja megérteni õket. Ezt a fajta elemzést alkalmazza a legégetõbb és legaktuálisabb kisebbségi létproblémákra Veress Károly, aki ezáltal egyszersmind megveti egy korszerû kisebbség­filozófia alapjait.

A Kisebbségi létproblémák címû esszékötet írásai olyan kérdezõ, reflektáló-értelmezõ alapállásból íródtak, amelyben a logikai-módszertani következetesség és kritikai távolságtartás mellett jelentõs szerepet játszik a személyes érintettség és élményalap. Az ily módon mindvégig a felszínen mozgó, de a mélyebb okokat is érintõ elemzés terminusai, látleletei olyan jelenségek, amelyek mindannyiunk számára ismerõsek, sõt olykor megnevezésük is közkeletûen plasztikus. A fogalmaknak és kifejezéseknek ez a valóságközeli mozgása, konkrétumokba gyökerezettsége az oka annak, hogy úgy érezzük, a szóban forgó írások egyfajta „gyanús” napi-politikai idõszerûség hordozói. Azonban az alaposabb olvasat számára kitûnik, hogy a szerzõ által felvetett kérdések – mint például kisebbségi lét és demokrácia, kisebbségi lét és hit, kisebbségi lét és felsõoktatás – összefüggése nem hétköznapjainkban, hanem létmódunkban rejlõ problémák, éppen úgy, ahogy találó megfogalmazásai (hiánylét, illúzióépítõ jövõ, egységideológia stb.) nem pusztán leképezik, hanem sokkal inkább megvilágítják kisebbségi létünk valóságát.

Ha elutasítjuk az írások aktuálpolitikai meghatározottságának leegyszerûsítõ képletét, és megpróbáljuk õket szélesebb történelmi és földrajzi környezetben értelmezni, meglepõ hasonlóságot fedezhetünk fel nemcsak a két világháború közötti erdélyi kisebbségilét-viták problematikájával (pl. a Makkai Sándor emigrációjának indokait és a kisebbségi megmaradás lehetõségeit firtató „Nem lehet”-vitáéval), de egyszersmind olyan, ma nemzetközileg vitatott kérdésfelvetések is visszaköszönnek a lételemzés és identitásproblematika kapcsán, mint a kollektív jogok, az elismerés politikája vagy a multikulturalizmus elmélete. Az elemzések eszerint kiállják a szélesebb körû térbeli és idõbeli általánosítás próbáját, anélkül azonban, hogy gondolatmenetük engedne az egyetemesség és idealizálás csábításának. A szerzõ mindvégig a sajátosság körén belül maradó kérdésekrõl, a különösség létformáiról, sõt magáról a különösség képzõdésérõl és önfenntartó technikáiról ír, de korántsem csupán egyetlen kultúrára érvényes jelenségekrõl. A kötetben egymáshoz bensõleg kapcsolódó írásokat áthatja a különbözõség igenlésének, elismerésének és érvényesítésének szenvedélye, amely minden kínálkozó alkalommal szembeszáll az egynemûsítõ tendenciákkal, akár a gondolkodás ideologikus struktúráiról, akár a politikai intézmények szerkezetérõl vagy éppen a cselekvésen belüli prioritások eldöntésérõl van szó.

A kötet legnagyobb érdeme, hogy kialakítja a kisebbségi lét filozofikus értelmezésének kereteit, megteremtve ezáltal a túlságosan is ideologikus és átpolitizált közéleti viták racionális, kritikai felülvizsgálatának lehetõségét és eszközeit. Különösen fontos, hogy ezen a kereten belül sor kerül a kisebbségi létfeltételek kiemelkedõ jelentõségû összetevõivel (az identitással, a hittel, az egyetemi oktatással, a kisebbségi léthelyzet nemzetek közötti közvetítõ szerepével, az európaisággal stb.) kapcsolatos filozófiai számvetésre, az egyoldalúságok és elõítéletek kritikájára, illetve a mérvadó összetevõk  feltérképezésére. A kisebbségi önértelmezés ideologikus elemei felett gyakorolt kritika korántsem öncélú, hanem iránymutató és állásfoglalásra, cselekvésre indító szerepe van. A szerzõ alapvetõ törekvése a kisebbségi léttel kapcsolatos módszertani szemléletváltás megalapozása, annak a tudatosítása, hogy az nem csupán passzívan, a túlélés vagy kilépés távlatában értelmezhetõ, hanem a változtatás reális, megvalósítandó lehetõségeként is. Ennek a magatartásnak a kiindulópontját képezi a kisebbségi létfeltételek és kiemelt kérdéskomplexumaik filozófiai elemzése.

Veress Károly Kisebbségi létproblémák címû esszékötetének írásai mindenekelõtt a kisebbségi létben élõ értelmiségi folyamatos egyéni és közösségi önreflexiójának dokumentumai. Az általa diagnosztizált problémák egyetlen problémakomplexum különbözõ oldalai, amelyeket a megismerés és meghaladás igényével egységes szempontok szerinti elemzésnek vet alá. A tíz esszén végigvonuló szemléletmód valódi koncepcionális egységet alkot, amelyben minden gondolat megtalálja a maga helyét, s ennélfogva a kötet értékét nemcsak az egybegyûjtött gondolatok és elemzések önállósága, eredetisége vagy száma adja, hanem az a bensõ kapcsolat, amely egységbe foglalja õket. Végsõ soron ez fejezi ki a szerzõ gondolkodásának minõségét.

Ungvári-Zrínyi Imre