Holler László
Hol írta Baranyai Decsi János
a törökök elleni harcra buzdító énekét?
Egy önmagában érdekes
helytörténeti kérdést szeretnék érinteni az alábbiakban, amely a 16. század
végi Székelyvásárhely helyrajzához szolgáltat adalékot.
2001. május 15-én, a
marosvásárhelyi vártemplom mellé épült „schola-épület” falán kegyeletes
ünnepség keretében emléktábla leleplezésére került sor, Baranyai Decsi János, a
16. század végén élt polihisztor halálának 400. évfordulója alkalmából. Az
ünnepséget követõen a vártemplom melletti gótikus teremben Baranyai Decsi
sokirányú alkotómunkájának egyes területeit méltató elõadások hangzottak el.
Történetírói munkásságával foglalkozó elõadásomban[1]
megemlítettem, hogy pontosan azon a helyen került sor erre a megemlékezésre,
ahol a törökök elleni harcra buzdító, magyar nyelvû históriás énekét írta
1597-ben.
A költemény utolsó szakaszában, a
vers megírásának helyszíneként említett „puszta klastrom székelyek városában”
kifejezés jelentésének kérdését is érintettem az egyébként névtelenül
kinyomtatott mû szerzõségét taglaló korábbi tanulmányomban.[2]
A dolgozatomban a helyszín kérdését érintve egyrészt a városi tanács által
Baranyai Decsinek lakás céljára használatba adott iskolaépületre vonatkozó
oklevélre, másrészt a marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc visszaemlékezéseire
hivatkoztam. Az elõbbit Koncz József közölte 1881-ben,[3]
az utóbbit Mikó Imre adta ki 1855-ben.[4]
Az 1597. augusztus 16-án kelt oklevél szövegébõl kiderül, hogy a város Baranyai
Decsi Jánosnak, anyjának, mostohaapjának és annak gyerekének adta használatba
az épületet. A dokumentumnak az a kitétele: „minthogy az felfelé való létejért
az ház nem oly alkalmatos haszonra”, arra következtettem, hogy a szóban forgó
iskolaépület a várdombon volt. Bár Nagy Szabó Ferenc leírását dolgozatomban
„kissé zavaros” minõsítéssel illettem,[5]
de az abban foglaltaknak a használatba adásról szóló oklevéllel való
összevetése után a városi tanács által adott iskolaépületet és a várbeli
„barátok klastromából lett eskola”-t
azonosnak tartottam.
A marosvásárhelyi elõadásomat követõ
egy-két napot a marosvásárhelyi Teleki Tékában töltöttem, s itt – más érdekes
kutatási feladat mellett – alkalmam nyílt arra, hogy Nagy Szabó Ferenc
visszaemlékezéseinek eredeti kéziratát is közelebbrõl megvizsgáljam.[6]
Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy Mikó Imre szövegkiadása nemcsak hogy nem
betûhû, hanem megváltoztatta az eredeti kézirat helyesírását is. Megvizsgálva
például a Decsi Jánossal és az iskolaépület ügyével foglalkozó bekezdést,[7]
azt tapasztaltam, hogy számos nagybetûvel írt szót kis kezdõbetûvel írt át, a
helyesírást néhol korszerûsítette, például a ts-t rendre cs-re
cserélte, sõt néhol egy-egy betût vagy szót be is toldott. Például ebben a
bekezdésben a Decsi név háromszor fordul elõ, egyszer „Bétsi”, kétszer pedig, a szókezdõ betû utólagos megerõsítésével „Détsi” alakban, ezzel szemben a
nyomtatott változat mindhárom helyen Décsi-t közöl.
A Decsi Jánossal foglalkozó
bekezdésben két lényeges, a szöveg értelmezését erõsen befolyásoló változtatást
tapasztaltam. Az elsõ a következõ: A nyomtatott változatban az szerepel, hogy:
„1596-ban egy Décsi János nevü mester vala itt”, míg az eredeti kéziratban ez áll: „1501 esztendõben egy Bétsi
János nevü Mester vala itt”. A Bétsi nyilvánvaló tévedés Détsi helyett, és az 1501 kétségtelen elírás 1601 helyett. Az évszám utolsó két
számjegye utólagosan 96-ra lett
kijavítva. Összehasonlítva az eredeti kéziratban szereplõ 6-os számjegyeket a javítással, erõsen valószínû, hogy a javítást
idegen kéz eszközölte, talán éppen Mikó Imre. Amikor 1855-ben a szövegközlés
megjelent – jóval Toldy Ferenc igényes életrajzának kiadását megelõzõen[8]
–, még meglehetõsen kevés adat volt ismeretes Baranyai Decsi János életérõl. De
a javítást végzõ számára nyilvánvaló lehetett, hogy nemcsak a kéziratbeli
1501-es, hanem az 1601-es évszám is helytelen, sõt, talán azt is tudta, hogy
Baranyai Decsi János 1601-ben meghalt. Az 1596-os adat kétségtelenül egy
megalapozott korrekció volt, azt feltételezem, hogy az illetõ ismerte Baranyai
Decsi Sallustius-fordítását[9]
– amelybõl egy példány jelenleg is megvan a Teleki Téka gyûjteményében –, s
mivel ennek kiadási éve 1596, ennek alapján korrigálta a szöveget.
A másik, az elõzõvel együtt
lényeges értelmezési következménnyel járó változtatás mindössze egyetlen betû
betoldása. A nyomtatott szövegben ez áll: „a barátok klastromából lett
eskolából az égés után kastélyt csinálának”, a kéziratban pedig: „a' Barátok
Klastromából lett Eskolából az égés utan Kastélyt tsinálánk”. A nyomtatott
szöveget úgy értelmeztem, hogy az átépítést az új tulajdonos, azaz Baranyai
Decsi János családja végezte el, s mivel Nagy Szabó Ferenc erõs ellenérzést
árult el Decsivel szemben az épület átadásával kapcsolatban, szándékos
túlzásként értelmeztem a „kastély” kitételt. S mivel a nyomtatott szöveg az
1596-os évet említi, ezért az égés alatt egy korábbi tûzesetre kellett
gondolnom.
De az 1601-es évszám
kétségtelenné teszi, hogy Nagy Szabó Ferenc a visszaemlékezéseiben már korábban
említett gyújtogatásra utal, amely „1601. esztendöben Sz. Lörintz nap tájat” történt,
s amely során a hajdúk felgyújtották, „s el is égeték ugyan mind Sz.egyházat,
Tornyot, Eskolát”. [10]
A kéziratból így már világos, hogy „az égés után Kastélyt tsinálánk” mondatrész
arra vonatkozik, hogy az egész város közös erõfeszítéseként 1602-ben elkezdõdött
a vár építése, s a várdombon lévõ, egykor a ferences barátok kolostorául
szolgáló épületbõl lett iskolát palotává alakították át.
Ezzel Nagy Szabó Ferenc
visszaemlékezésének minden részlete pontos értelmet nyer, s megszûnnek azok az
apró ellentmondások, amelyek miatt elbeszélését korábban zavarosnak éreztem.
Így egyrészt megállapíthatjuk, hogy a Baranyai Decsi János családja által
használatba kapott épület, amely Szent Miklós szentegyháza mellett állt,
feltehetõen a jelenlegi Bolyai Farkas Elméleti Líceum területén állhatott
(Bolyai utca 3. szám). Ennek maradványai ma már nem ismertek, de a Líceum
elõtti tér egykori Szent Miklós elnevezése arra utal, hogy itt volt a templom s
feltehetõen ahhoz közvetlenül csatlakozva a pap lakása és az iskola is.[11]
A templomot és a papi lakást Nagy Szabó Ferenc mint „megyés templom”-ot,
illetve mint a „megyés pap házá”-t említi. A városi tanács oklevele pedig azt
mondja, hogy „az pap háza udvarán szabad uta legyön által, mind szekeröknek és
ü maguknak”. Tehát a használatba adott iskolaépület a paplak udvarán át volt
megközelíthetõ, vagyis annak közvetlen szomszédságában volt. Az iskolaépület
„felfelé való létejért” meghatározás is érthetõ, hiszen a Líceum épülete a
fõtérnél lényegesen magasabban van, a Maros feletti második teraszon épült.
A ferencesek kolostora a várdombon állt, erre utal az 1632-ben
felépült Kádárok Bástyájához kifutó egykori Klastrom utca neve is. És itt a
várban „is rendelének Scholának való
házakat”, ahogy Nagy Szabó Ferenc említi. Megjegyzendõ, hogy Nagy Szabó Ferenc
visszaemlékezéseinek e részét legalább két évtizeddel késõbb írta, mivel az
1601. évi gyújtogatással foglalkozó bekezdést követõen 1620-ra vonatkozó utalás
is olvasható. Ez az észrevétel megmagyarázza az emlékiratok írójának mind az
iskolaépület használatba adásának idejével kapcsolatos hibáját, mind egyéb
pontatlanságait és tévedéseit
A fentiek alapján már ennek a két
forrásrészletnek a segítségével is rekonstruálhatóvá válik, hogy mikor mely
iskolaépületet használta a város, hol lakott és hol tanított iskolamesterként
Baranyai Decsi János.
Kétségtelen, hogy a 16. század
elsõ felében mind a késõbbi várdombon, a ferences barátok kolostorában, mind
pedig a Szent Miklós-templom melletti épületben voltak tanításra szolgáló helyiségek. Nagy Szabó Ferenc azon
megjegyzésébõl, hogy „a megyés templom és megyés pap háza és eskola volt akkor,
mikor a Klastrom a Barátoké volt”,következik,
hogy a ferencesek 1556–57. évi kiûzését megelõzõen a Szent Miklós-templom
mellett már iskola mûködött. Tehát amikor 1957-ben a volt Református Kollégium
megünnepelte fennállásának 400. évfordulóját, és felvette Bolyai Farkas nevét,
még alá is becsülték az egyazon helyen álló oktatási intézmény korát! Miután a
reformátusok birtokba vették a ferences kolostort, ezt alakították át iskolává.
Itt mûködött a „schola particula”, itt tanított Baranyai Decsi János is.
1597-ben pedig a Szent Miklós-templom melletti iskolaépületet adta használatba
az iskolamesternek a város. Decsi János
továbbra is a várdombon lévõ iskolában tanított, és itt, a „puszta klastromban”
írta meg a törökök ellen mozgósító históriás éneket. Ehhez a kolostorépülethez
tartozott az a szépen helyreállított gótikus terem is, ahol a bevezetõben
említett elõadások elhangzottak! Ez egyértelmûen azonosítható a Keresztes
Gyula könyvében közölt alaprajz segítségével.[12]
Baranyai Decsi János 1601-ben
meghalt. Az 1601. évi gyújtogatást követõen 1602-ben kezdték el a vár építését,
ekkor történt, hogy „a barátok Klastromából lett Eskolából az égés után
Kastélyt tsinálánk”. Nagy Szabó Ferenc visszaemlékezéseibõl tehát az is
kiviláglik, hogy elsõsorban nem azért kellett elköltöztetni az iskolát, mert
leégett, hanem mert más funkciót szántak az épületnek. Mivel a város megígérte
a prédikátoroknak, hogy az elvett iskolaépület helyett újat kapnak, ezért Decsi
János mostohaöccsétõl, Decsi Dánieltõl „pénzen és más házon a város megtserélé”a korábbi iskolaházat, tehát a 17. század elejétõl ismét a
Szent Miklós-egyházhoz tartozó épület lett a város fõ iskolaépülete. Bár a
várban is berendeztek iskola céljára szolgáló házakat, hogy szükség esetén az
iskolamester és a diákok ott lakhassanak, és a tanítás zavartalanul
folytatódhasson – amint Nagy Szabó Ferenc memoriáléjából kiderül.
E rövid észrevételeknek általános
tanulsága, hogy a pontatlan szövegkiadás értelmezési zavarok forrása lehet. És
rámutat annak az igénynek a jogosságára is, amelyet Marosvásárhely történészei
is szorgalmaznak,[13] hogy immár
másfélszáz év után rendkívül hasznos lenne Marosvásárhely történetének fontos
forrásait, így Nagy Szabó Ferenc visszaemlékezéseit is pontos és jegyzetekkel
ellátott modern kiadásban közzétenni a helytörténet és az egyetemes magyar kultúrtörténet
hasznára.
Where
has János Baranyai Decsi written his Turcophobe Poem? The paper discusses
some questions of local history of Marosvásárhely in the 16th an 17th century.
In a formed paper (Magyar Könyvszemle, 2001/1) the author discussed an anonym
historical poem from 1597 and proved that it was written by Baranyai Decsi
János. Discussing the circumstances of writing this lengthy Hungarian poem, the
author referred to the 17th century memoirs of Nagy Szabó Ferenc, published in
1855, and described it as „somewhat
confused”. In May 2001 the author could check Nagy Szabó Ferenc's original
manuscript in the Teleki Téka at Marosvásárhely. He realized that the printed
version modified a date and one letter
in a word and this has changed the meaning of the whole paragraph. By means of
the original text both the site of Baranyai Decsi János's house and the schools
of the town can be precisely identified.