Magyar Szókincstár. Rokon értelmû szavak,
szólások és ellentétek szótára
Magyar Szókincstár. Megjelent
az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával.
Fõszerkesztõ: Kiss Gábor. Munkatársak: Temesi Viola (fõmunkatárs), T. Somogyi
Magda (lektor), Balázsi József Attila, Benczédy József, Fazakas Emese,
Spannraft Marcellina, Nemoda Judit, Villó Ildikó (szerkesztõk).
a szerkesztésben közremûködtek:
Beregszászi Anikó, Bódi Zoltán, Fercsik Erzsébet, Gilicze Gábor, Gyenese Ilona,
Hadas Emese, Lõrincz Jenõ. Számítástechnikai munkatársak: Szabó Márió és
Szakács Zoltán.
technikai munkatársak: Bankó
Ágnes, Bankó Károly, Iván Ágnes, Mikló Judit. Budapest 1999. XII+929 lap
A Magyar Szókincstár
(röv. MSzkt) a nyelvészet, azon belül a jelentéstan és lexikológia legújabb
eredményeinek a figyelembevételével készített tudományos igényû szótár. Mint
ahogyan a címe is mutatja, „a magyar szavak kincsestára. [...] Olyan újszerû
szótár, amely gazdag tára a rokon értelmû szavaknak, [...] és tájékoztatja a
használót a szavaknál nagyobb egységek, a szókapcsolatok és a szólások
jelentésérõl és felhasználási módjáról is. Feltünteti egy-egy szó jelentéseinek
ellentéteit, ha vannak ilyenek. A magyar szótárirodalomból hiányzott a magyar
szókincs elemeinek ellentétes jelentések szerinti feltérképezése...”
Ez a szótár korszerû eszközök
(számítógépek, célprogramok) felhasználásával létrehozott mû. Anyagával a
magyarul beszélõk, illetve tanulni vágyók nagyközönségéhez közeledik, ennek
megfelelõen a szócikkek világosan, a laikusok számára is könnyen áttekinthetõen
vannak megszerkesztve.
Az MSzkt egyetlen kötetbõl áll,
ez két szerkezeti egységre oszlik: Elõszó
(V–XI.) és maguk a szócikkek, amelyek a szokásos betûrendi sorrendben követik
egymást 929 lapon.
Kiss Gábor Elõszava több hasznos információt közöl – egyebek mellett –
szótártörténeti szempontból, hiszen bemutatja a korábbi magyar
szinonimaszótárakat és szógyûjteményeket, amelyek a jelen munka elõzményeinek
és fõ forrásainak tekinthetõk: Póra Ferenc: Magyar
rokonértelmû szók és szólások kézikönyve (1907), O. Nagy Gábor–Ruzsiczky
Éva: Magyar szinonimaszótár (1978),
Balassa László: Garmada – Rokon értelmû
szócsoportok és írói kifejezésformák (1958), Tótfalusi István: Színes szinonimaszótár (1977).
Ezekhez viszonyítva az MSzkt
nagy újítása az, hogy a befogadó nem egyszerûen és kizárólagosan
szinonimaszótárként lapozhatja, hanem – mint említettük – antonimaszótárként és
értelmezõ szótárként is. A címszavak értelmezése azonban nem úgy történik, mint
az értelmezõ szótárakban, körülírással, hanem a szinonimák felsorolásával.
Ezáltal az MSzkt hasznos segédeszköz lehet mindazoknak, akik a magyar nyelv
igényes használatára törekszenek.
A továbbiakban a fõszerkesztõ az
MSzkt felépítésérõl, illetõleg használatáról közöl néhány tudnivalót,
pontosabban a szócikkfejrõl és a címszókról; a szócikkekrõl, valamint a szócikk
szerkezetérõl, ezen belül a szinonimabokorról, szólásokról és ellentétekrõl.
Ezekbõl az olvasó megtudhatja, hogy az MSzkt 25 500 címszót tartalmaz,
amelyek kiválasztásához A magyar nyelv szépprózai
gyakorisági szótára (szerk. Füredy Mihály–Kelemen József, Akadémiai Kiadó,
1992), a Képes diákszótár (szerk.
Grétsy László–Kemény Gábor, Akadémiai Kiadó, 1992) és a Magyar–angol szótár (Kisszótár sorozat, Országh László, Akadémiai
Kiadó, 1993) címszóállományát vették figyelembe. Az említett munkák megjelenési
évét mutató évszám is tükrözi, hogy a szótár napjaink szókincsét dolgozza fel.
Sõt a saját gyûjtésbõl származó újabb keletû szavak is bekerültek a szótárba.
Ilyen szó pl. a mobiltelefon vagy a szponzor, amelyek talán ebben a
szótárban jelennek meg elõször magyar szótári címszóként. Nem szerepelnek a címszók
között a ritka, csak kevesek által ismert szavak.
A homonimákat arab számjegyû
emelt indexszámmal különítik el (pl. ég1,
ég2). A címszó után a
szófaj megjelölése vagy rövidítése következik zárójelben – pl. darabol (ige), darabont (fn) stb. Az azonos eredetû, de jelentésükben és
szófajukban különvált kettõs, esetleg többszörös szófajú címszókat római
számmal különböztetik meg, pl. apró
I. (mn), apró II. (fn). A két szófajú
szavaknak egyetlen szócikkben sorolják fel a szinonimáikat, de kettõs szófaji
minõsítéssel látják el a címszót. Pl. lengyel
(mn és fn), kék (mn és fn).
A szócikk szerkezetével
kapcsolatban az Elõszóból
megtudhatjuk, hogy a szócikk a címszót követõen egy vagy több szinonimabokorból
tevõdik össze. Ezekben sorolják fel a szerkesztõk a címszó rokon értelmû
szavait a címszó jelentései szerint bokorba rendezve.
Az MSzkt második, egyben fõ
része maga a szótári rész, amely az abajgat
igétõl a zsûrizik igéig tartalmazza
nyelvünk szavait. Nagy elõnye az MSzkt-nak, hogy a szinonimákat nem csupán felsorolja,
hanem – ahol indokolt – az egyes rokon értelmû szavakat zárójelben
stílusminõsítésekkel látja el, így a szótárforgató megtudhatja, hogy melyik
rokon értelmû szót milyen szövegkörnyezetben ajánlott használni. Sõt a szerzõk
arra is figyeltek, hogy a jelentésárnyalatokat függõleges vonallal válasszák
el. A szócikk végén pedig Sz
jelzéssel olyan szólásokat találunk, amelyekben a címszó szerepel.
Példák:
Az adó címszó a homonimákat példázza, de emellett megfigyelhetjük,
hogy az egyes szinonimák után zárójelben megjelenik a stílusminõsítés
rövidítve. (A rövidítésjegyzéket és jelmagyarázatot, valamint az
anyaggyûjtéshez felhasznált szótárak jegyzékét a XI–XII. lapon kapjuk meg.)
Ebben az esetben elsõsorban régies rokon értelmû szavak vannak, hiszen a második
jelentése olyan fogalomra utal, amelynek az egész történelem folyamán igen
fontos szerepe volt. Az elsõ jelentése pedig annyira új, hogy még nem alakult
ki semmilyen rétegnyelvi változata.
adó1 (fn) G adóállomás, adóberendezés, adótorony, leadóállomás,
rádióállomás, rádióadó, televízióállomás, televízióadó, tévéadó,
átjátszóállomás, adókészülék
G csatorna, tv-csatorna
adó2 (fn) G járulék, illeték, jövedelemadó, dézsma (rég), tized
(rég), kilenced (rég), harács (rég), porció (rég), sarc (rég), esztendei
jövedelem (rég)
A bepiál címszó viszont már önmagában a bizalmas regiszterhez
tartozik.
bepiál (ige) G (biz): berúg, lerészegedik, beszív (biz),
bekávézik (szleng), becsiccsent (biz), bepityókázik (biz), becsíp, van egy kis
nyomása (szleng), beiszik (biz), leittasul,
elázik, felönt a garatra, bevedel, becsókol (szleng), beszittyózik
(szleng), betörülközik, betintázik (szleng), beseggel (durva) Sz: leissza magát
a sárga földig F
KIJÓZANODIK
Többszörös szófajú szóra jó
példa az összevissza címszó.
összevissza I. (hsz) G ide-oda, erre-arra, keresztül-kasul, tél-túl (táj),
jobbra-balra (táj), mindenfelé
G rendetlenül, válogatás
nélkül, rendszertelenül, rendezetlenül, egymás hegyén-hátán, átabotába (táj),
tõvel-heggyel (táj) ý zavarosan, ellentmondásosan Sz: tõvel-heggyel össze F
RENDEZETTEN, EGYÉRTELMûEN
G (biz): összesen,
összevéve (táj), összevetve, egybevéve, együttesen F RÉSZLETEIBEN,
EGYENKÉNT
összevissza II. (mn) G zavaros, zûrzavaros, zûrös (biz),
rendetlen, zagyva, kusza, zilált, kaotikus, fejetlen, konfúzos (rég) F
TISZTA, VILÁGOS, RENDEZETT
Az MSzkt a magyar lexikológia
jelentõs megvalósítása. Gazdag adatanyaga és információi révén újabb
szókészlettani, jelentéstani, frazeológiai és stilisztikai kutatások kiindulópontjává
válhat.
Talán a szótár
használhatóságának javításához járulna hozzá, ha egy esetleges új kiadásba
utaló szócikkek is bekerülnének, amelyek alapján a szótárban meglevõ valamennyi
szót meg lehetne találni.
Zsemlyei Borbála