Paczolay Gyula

Szent-Páli István erdélyi magyar közmondásgyûjteménye

 

Szent-Páli István, Gyulafehérvár szabad királyi város szenátora a magyarul tanuló osztrák tisztviselõk számára 1795-ben Nagyszebenben Martin Hochmeister nyomdász és könyvkereskedõ betûivel egy latin nyelvû magyar nyelvtant adott ki Grammatica Hungarica címmel (1). Ennek függeléke a 283–302. oldalakon az Adagia in M. Transylvaniae Principatu inter Hungaros vigentia; eaque Hungarrico Latina, azaz „Az Erdély Nagyfejedelemségben élõ magyarok által használt közmondások és szólások magyar–latin gyûjteménye”. Ebben 350 tételben, a feltüntetett változatokat és értelmi megfelelõket is beszámítva, 371 magyar közmondást és szólást találunk latin nyelvû értelmezésekkel.

Szent-Páli gyûjteményérõl az elsõ híradás az a másfél oldalas ismertetés volt, amely az 1977-ben O. Nagy Gábor kéziratos hagyatékának feldolgozása alapján, Kovalovszky Miklós szerkesztésében megjelent A magyar frazeológiai kutatások története címû kötetben (2) található. Ezt Szent-Páli István gyûjtésének bemutatása után közöljük.

Szent-Páli István adatait – ahol lehetett – kiegészítettük az adott közmondás vagy szólás ma ismert legrégebbi megfelelõjével. Ilyet összesen 206-ot találtunk. Ezek közül 166 származott az elsõ magyar közmondásgyûjteménybõl, Baranyai Decsi János (BD), a székelyvásárhelyi partikula rektora Bártfán 1598-ban kiadott Adagiorvm graecolatinoungaricorum chiliades quinque címû munkájából (3) (a BD után feltüntetett négy szám a chilias, centuria, decas és a decason belüli sorszám), 21 Kis-Viczay Péternek a Bártfai Városi Nyomda által 1713-ban Kassán kiadott Selectiora Adagia Latino-Hungaricájából (4), 6 Szenci Molnár Albert Magyar–latin szótárának 1611-ben, Hanauban megjelent második (5), illetve Heidelbergben 1621-ben kiadott harmadik kiadásából (6) (SzM-2., ill. SzM-3), 4 Bod Péternek (BP) Nagyszebenben 1768-ban megjelent Szent Hiláriusából (7), 4 Szabó T. Attila (SzTA) Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárából (8), 6 pedig egyéb forrásokból való. E régebbi megfelelõket a magyar adatnak Szent-Páli által megadott latin ekvivalense után új sorban tüntettük fel.

A szövegek leírásában betûhív közlésre törekedtünk, de a „tizenhármas” sz (ß) helyett sz, a hosszú s (∫) helyett s, az e mellékjellel képzett ö és ü helyett egyszerû ö, illetve ü betût írtunk, az & ligatúrát et-nek írtuk át. Egy sorszámozási hibát kijavítottunk. A sorok elrendezésében is igyekeztünk az 1795-ös kiadvány mintáját követni.

Az Adagia

1. Nem mindennek vét hatot a' kotzka.

Non cuivis homini contingit adire Corinthum.

2. Kinek a' Pap, kinek a' Papné tettszik.

De gustibus non est disputandum vel: Quot capita, tot sensus.

3. Egy Ora jobb száznál. vel: Egy Ora egész életünket meg-változtatja.

Accidit in puncto, quod non speratur in anno.

4. A' nagy készületnek gyakran tsekély szokott lenni a' vége.

Partiurunt montes, et prodit v. nascitur ridiculus mus.

5. Sokat igér, de keveset ád. v. Sokat akar a' szarka, de nem birja a' farka.

Amphoram coepit instituere, et currente ruta urceus exiit. v. Nil dignum tanto tulit his promissor hiatre.

Sokat igér, keveset tellyesit. BD 2,6,7,1.

  6. Keveset szoll, de fontoson.

Loquitur cum grano salis.

  7. Én-is láttam karon varjut.

Nos quoque fuimus Trojes.

Egyébkoris láttam én ágon tar variut. BD 1,8,8,1.

  8. A' vaknak hijában mondják, hogy meg-viradt: mert ö tsak ugyan nem látja.

Surdo narratur fabula.

  9. E' talpra esett ember.

Hic est vir ex utraque parte praeclarus.

10. Többet észszel, mint erövel.

Virtuti semper praevalet sapientia.

Esz iob erönél. BD 1,6,19 (KV 34).

11. A' ki hegedülni meg-nem tanulhat, sipolni tanul.

Qui non possunt esse Cytharaedi, fiunt Aulaedi.

12. Ne bántsd az aluvo oroszlányt.

Leo dormiens non est excitandus.

13. Még a' száz forintos lo-is meg-szokott botlani.

Quandoque magnus, etiam dormitat Homerus.

Még négy labuis botlik. BD 2,4,1,10.

14. Mindennek ideje vagyon.

Omnia tempus habent.

Mindennek üdeie vagyon. BD 1,1,4,5.

15. A' tréfa a' maga hellyén jo.

Dulce est desipere in loco.

Jó a tréffa, de nem mind éltig. BD 4,7, 5,9.

16. Kiki a' maga mesterségét folytassa.

Quam quisque novit artem, eam exerceat.

17. Edgyik tizenkilentz pénzt ér, a' másik egy hijján huszat.

Unius furfuris sodales.

18. A' ki délig kurta, délutánis annak marad.

Quo semel est inbuta recens, servabit odorem testa diu.

19. A' természet kevéssel meg-elégszik.

Natura paucis est contenta.

20. 'Sak meg-talalta foltyát, etzetes korso dugoját. v. Föld fazékho fa kalány.

Dignum patella operculum. v. Par pari gaudet.

Sák meg lelte fólttiát. BD 1,8,6,5. etc.

21. A' fát a' gyümöltséröl esmérik-meg. v. Az ebet szöriröl szokták meg-esmérni.

Arbor ex fructibus cognoscitur. v. Ex ungue leonem.

Meg ismerik az ebet az szöriröl. BD 1,6,9,7.

A' fát gyümöltséröl, embert erköltséröl könnyen meg-esmérheted. KV 15.

22. A' rosz fanak rosz gyümöltse.

Mali corvi, malum ovum.

Nem lészen a hitván fának ió gyumölcze. BD 1,7,4,2.

23. Jol ki huzza a' Banffi vagy 'Suki hajnalt. v. Ugy aluszik mint a' güzü.

Endimionis somnum carpit. v. Videtur cum gliribus certare.

24. Senkinek sem repül a' sült galamb ingyen a' szájába.

Nulli per ventos tosta columba volat.

Talám azt várod, hogy sült galamb mennyen szaiadba. BD 5,5,2,3.

 

25. A' fa nem esik-el egyszeri vágással.

Uno ictu non statim sternitur arbor.

Nem egy vágásual esik le az tölgy fa. BD 1,1,8,10.

26. Az alma nem esik meszsze fájátol.

Non procul a stipite poma delapsa cadunt.

Az alma nem esik meszsze a fájátol. (1620) PP 5,278.

27. Annyit tud hozza, mint az ökör az Abécéhez.

Asinus ad lyram. v. Quid greculo cum fidibus.

Annyit tud (az réghi... dolgokhoz...) mint a bagoly az Abécéhez. (1737) SzTA-1 55/2.

28. Nints a' tudománynak rest ágyban fekvése.

Non jacet in molli veneranda scientia lecto.

29. Bávoszkodik, mint a' borju az uj kapun.

Vitulus ad novam portam.

30. Kit kit a' maga barátjárol meg-lehet esmérni. v. Nézd-meg a' barátját, 's meg-esméred magát.

Noscitur ex socio, qui non cognoscitur ipse.

Kinek minemü baráttia, magais ollyan. BD 3,10,7,7.

31. Lassu viz partot mos.

Festina lente. v. Gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo.

Lassu viz partot mos. BD 2,6,3,3. etc.

32. Szeget szeggel. v. Tromfot tromfal.

Tu quoque fac simile, sic ars deluditur arte.

Szeget szeguel ütni. BD 1,1,8,3.

A' tronfot tronffal szoktak le-ütni. KV 37.

33. A' ki nem próbál, se nem nyér, se nem veszt.

Audaces fortuna juvat, timidosque repellit.

Az ki soha semmit nem próbál, semmit nem nyér az. BD 2,6,1,3.

34. Ugy jár mint egy Pompodi Kisaszszony.

Graculus imitatur gruem.

Nám ollyan, mint egy Kompodi nömös Aszszony. BD 4,9,1,10.

35. Kiki a' magához hasonloval szokott társalkodni.

Sus ad sum vel suem. Mus ad mum vel murem.

36. Könnyü Katot tántzba vinni, ha nékie-is kedve van reája.

Volenti non fit injuria.

37. Közelébb az ing, mint a' mente. v. Minden inkább szereti magát, mint mást.

Proximus quisque sibi. v. Amor incipit ab ego.

Közelb az ing az czuhánál. BD 1,1,9,6.

38. Ne hidj a' ravasz rokának.

Astuta vulpes.

39. Papra lelkedet, Procuratorra peredet ne bizd.

Fide, sed cui, vide.

Prókátorra pöröd, 's uj orvosra élted ne bizd tellyességessen. KV 12.

40. Ne tanitsd a' nálladnál böltsebbeket. v. A' Tanulonak nem illik a' maga Tanitojánál fellyebb böltselkedni.

Discipulos ne supra Magistrum.

 

41. Ki hol bizik, ott hizik.

Ubi res, ibi spes.

Ki hól bizik, ott hízik. BD 1,2,8,5.

42. A' szükség törvényt ront.

Necessitas frangit legem.

43. A törvénynek viasz szokott lenni az orra.

Etiam Dii saepe donis flectuntur mortalium. v. Auro saepe venalis est veritas.

44. Pénzzel járják a' butsut.

Pecunia est nervus rerum gerendarum.

Pénzzel járják a' bútsút. KV 140 (1713).

45. Az ételt az éhség szokta jo izüvé tenni.

Fames est optimum condimentum ciborum.

Nó az ki éhezik nem válogat az étekben. BD 2,7,5,5.

46. A' ki a' keserüt nem kostolta, nem tudja, mi az édes.

Dulcia non novit, qui non gustavit amara.

47. Ugyan azon bakot nyesi.

Repetita erambe.

Vgyan azon bakot nyuzza ö. BD 2,7,8,9.

48. Az igéret adományt vár.

Promissum cadit in debitum.

49. Szolj igazat, 's bé törik a' fejed.

Obsequium amicos, veritas odium parit. v. Nec ipsa veritas semper est propalanda. v. Neminem unquam poenituit tacuisse, multos multa locutos fuisse.

Az igaz mondás bé töri embernek feiét. BD 2,9,3,5.

Mondgy/Mondj igazat, 's bé-törik a' fejed. KV 496/526.

50. Eb ura kurta.

Me nihilo melior. v. Dictatorem non agnosco.

51. Két szék között a' pad alatt.

Inter utrumque nihil. v. Duos insequiens lepores, neutrum capit.

Az ki sok felé kap két szék között az földön marad. BD 3,3,3,7.

52. Jo az öreg ember a' háznál, ha egy tsep esze-is nintsen.

In senibus consilium.

53. Nekem sem ingem, sem gatyám.

Nihil ad me. v. Mihi neque seritur, neque metitur.

54. A' millyen a' mosdo, ollyan a' kendö.

Par pari relatum. v. Habet similes labra lactucas.

Az minemü mosdót te én nékem tartasz, énis ollyan kendöt te néked. BD 5,10,2,3.

55. Nem akarásnak nyögés a' vége.

Laconicas lunas causaris.

Nem akarásnak nyögés vége. BD 2,5,1,5.

56. A' némának még az annya sem érti szavát.

Multas amicitias silentium dirimit.

Némának annya sem érti szavát. BD 2,1,3,4.

57. Nem fér a' májához.

Perferre non potest. v. Stomachus ei non fert.

 

58. A' mit néked nem akarsz, másnak ne kivánjad.

Quod tibi non vis, alteri ne feceris.

Az mi néked nem ió, másnak sem ió az. BD 5,4,4,4 (KV 451).

59. Nem mindenkor Pap sajtja.

Non semper Saturnalia erunt. v. Non semper florent lilia. v. Fluvius non semper sert secures.

Nem mindenkor pap saitia. BD 4,3,5,8.

60. Nem arra valo hogy posztoban varjak a' fejét.

Huic foenum esse oportet.

Nem arra valo, hogy posztoba variák az feiét. BD 2,9,2,5.

61. Annyit nyert benne, mint Birtok a' csikba.

Amisit oleum et operam. v. Amisit urbem, et Birtionem recepit.

Nyert benne, mint Bertók az czikban. BD 4,10,10,9.

62. Ott az ut, a' hol a' kerék vágás.

Corigra est libera.

63. Még nyomában sem érhet.

Nihil ad Parmenionis suem.

Még czak nyomában sem hághat. BD 2,4,3,7.

64. Csak addig nyujtozodjál, a'meddig a' pokrotz ér (sic: Csak).

Sutor ne ultra crepidam. v. Noli adfectare, quod tibi non est datum.

Czak addig nyuitozzál az míg az lepel ér. BD 2,5,3,7.

65. Tök kolop. v. Tanáts ház.

Lepidum caput.

66. Oltso husnak hig a' leve.

Bos Locrensis.

Olczó húsnak hig az leue. BD 2,8,10,6. etc.

67. Ollyant mondok, hogy magam-is meg-bánom.

Ne movenda loquar.

Ollyat mondok, hogy én magamis meg bánom. BD 4,10,3,7.

68. Fel tenni az Orbán süvegét.

Indulgere genio. v. Temeraria tentare.

Kereztül tenni az Orbán süuegét. BD 5,1,10,1.

69. Arnyékkal ijeszted az oroszlányt.

Umbra leonem territas. v. Fulgur ex pelvi.

Orozlánt iegetz árnyékual. BD 1,5,1,1.

70. Otthon parantsolj.

Ubi pareris, impera.

Otthon paranczol'. BD 4,4,1,2.

71. Ökör alatt-is borjut keres.

In scirpo nodum, vel asini vellera quaerit.

Még az ökör alatis boriut kerez. BD 5,10,3,5.

72. Az ökör, ha Betsben hajtják-is, tsak ökörnek marad.

Turpe tibi mansisse diu, vacuumque redisse. v. Coelum, non animum mutant, qui trans mare currunt.

Az ökör vgyan ökör, ha szinte Béczbe haitiákis. BD 2,8,7,2.

 

73. Ugy szollasz, mint a' ki jol lakott.

Equo insidens loqueris.

74. Ember fogad fogadást, eb a' ki meg-álja.

Hominis est errare, insipientis in errore manere.

75. Nehéz az ösztön ellen rugodozni.

Grave est contra stimulum calcitrare.

Öztön ellen rugodozni. BD 1,2,9,8.

76. A' ki mást meg-akar tsalni, annak szépen szokott szollani.

Fistula dulce canit volucrem, dum decipit auceps.

77. Kinek hol vagyon a' szive, ott vagyon a' kintse.

Ubi bene, ibi Patria. v. Ubi uber, ibi tuber.

Hól a' kintsed, ott a' szived. KV 522.

78. Nem pengeti az ijjat, a' ki madarat akar lönni.

Non tundit nervum, qui vult transfigere corvum.

Nem pengeti iiát à ki variat akar löni. BD 3,9,5,7.

79. Pénz emberség, köntös tisztesség.

Virtutem et sapientiam vincunt testitudines.

Pénz emberség, ruha tisztesség. BD 2,8,1,2. etc.

80. Akár miböl-is pénzt teremteni.

Aurem possidere vellus. v. Ameltheo cornu gaudere.

Pénzt tud ö teremteni akar mibölis. BD 5,1,10,7.

81. El-érte a' sok péntek.

In gravescentibus annis non jam amplius ut ante fert jugum.

Öis sok pénteket ért ugyan immár. BD 4,7,2,5., Elérte à soc péntec. SzM-2 227/1 (1611).

82. Piatz hazugja. v. Hir harang.

Canalicola.

Piatz hazugia. BD 3,7,1,1 (SzM-2 227/2).

83. Pokolban-is esik egyszer egy innep.

Semel in omni vita cuique arridet fortuna.

Pokolba(n)is esik egyször egy Innep. BD 5,9,4,10.

84. Nints oly rakott szekér széna, mellyre egy villa el-ne férne.

Parthi quo plus bibunt, eo plus sitiunt.

Nincz oly rakott szekér, kire egy vella széna fel nem fér. BD 4,8,10,4.

85. Vajki ravasz vagy.

Astutam rapido servas sub pectore vulpem.

86. A' szép szó alatt gyakran ravaszság szokott lenni.

Pelle sub agnina latitat mens saepe lupina.

87. Én nem szoktam rovásra hazudni.

Ego oracula loqui sum consuetus. v. Projicere ampullas, et sesqui pedalia Verba loqui, non est mihi consuetum.

Meg hid az mit mondok mert nem hazudok ám azér rauásra. BD 3,7,5,5.

88. Réá tartya magát.

Amicos tragoedos imitatur. v. Videri vult.

89. Mind tsak a' régit nyesi.

Antiquam accinit cantilenam.

 

  90. Tud hozzá, mint a' tyuk a' regéhez. v. Igen tudja töké, vagy turos étel.

Quid graculo cum fidibus. v. Sus tubam audivit.

Tud hozzá, mint az Tik az Regéhöz. SzM-3,266/2 (1621).

Igen tudgya ö, ha töke auagy túros étek. BD 1,3,7,3.

  91. Régi irás, 's el-kopott.

Graeca sacra non leguntur. v. Antiquiore Jovis, dephthera loqueris.

Régi irás, el kopot. BD 1,4,1,5.

  92. A' részeg ember elöl még az Ur-is ki-tért.

Temulentus dormiens non est excitandus.

Meg az Istenis ki tér vólt az részeg ember elöt. BD 3,5,4,10.

  93. A' vén rokát nehéz meg-fogni.

Annosa vulpes haud capitur laqueo.

Nehéz az àgh rókát az törbe eyteni. BD 1,8,1,3.

  94. Igen vak az, a' ki a' rostán által nem lát.

Coeco apparet.

Igen vak az ki rosta által nem lát. BD 1,5,3,6.

  95. A' lovat akár mint fel-ruházzák, tsak lonak marad.

Vestis non facit Monachum.

  96. A' ki sántával lakik, meg-kell annak sántálni tanulni.

Si cum claudo habites, claudicare discas oportet.

Az ki sántával lakik, sántálni tanúl. BD 1,8,6,6.

  97. Inkább vetném a' sárban.

Citius Telegonae donarem.

Inkáb vetném az sárba. BD 4,4,8,3.

  98. Sem eleje, sem utojja.

Fabula sine capite.

Sem elei sem vtollya. BD 1,1,2,4a.

  99. Te rollad foly a' beszéd.

De te narratur fabula.

100. Semmi ahoz képest.

Nihil aliae Civitates ad Crotonem.

101. Ugy sétál, mint a' Kunok agara a' homokon.

Sybaritae per plateas.

Vgy sétál mint az kúnok ebe az homokon. BD 2,2,6,9.

102. Simon biro hajtja a' lovakat.

Currus trahit bovem.

Simon bíró haittia az louat. BD 1,5,8,5.

103. A' kinek szekere farkán ülsz, annak énekét dudold.

Cujus beneficio uteris, ejusdem cantilenam canere discas.

Az ki másnak szekere farkán ül, annak énekét mondgya. BD 4,9,8,2.

104. Semmit sem használ a' sirás.

Nihil miserorum fletus, lamentave prosunt.

Semmit nem haznál az sirás. BD 3,7,9,2.

105. Sokat kér a' beteg, de az egésséges nem adja-meg.

Si vinum postulet, pugnos illi dato.

Sokat kér az beteg de nem adgya az egésséges. BD 2,5,9,4.

106. Sokat láss, keveset szolj, de többet szenvedj.

Audi, vide, tace, si vis vivere in pace. v. Multa vide, dic pauca, plurima pati disce.

Sokat haly, lás, keueset szóly. BD 5,4,9,4.

107. Sovány hellyen botsatal ki.

Anhericam metis.

Sovány helyen botsátasz ki. KV 31 (1713).

108. Meg-ojjad magadat a' szakállas Aszszonytol.

Barbata eminus est salutanda.

Megód magad szakálos aszszonytól. BD 5,1,7,7.

109. Szabad a' patak, de nem a' palatzk. v. Igyál vizet 's nem fizetsz.

Noctes atque dies patet atri janua Ditis. v. Aqua nihil est salubrius.

Szabad az patak, de nem az palatzk. BD 5,1,7,3.

110. Szabad néki, mert az a' mestersége.

Cuncta licent Stultis, Scriptoribus atque Poetis. v. Pictoribus atque Poetis quidlibet audendi semper fuit aequa potestas.

111. Találá szarva között a' tögyit.

Juxta melum dixit.

Igen talála az szarva közöt az tölgyet. BD 3,5,7,2.

112. Ollyan tarka, mint a' szártsa moly (sic! recte: mony).

Lumbus fractus, ut Mysius asinus.

Oly tarka mint az szarcza mony. BD 4,1,1,5.

113. Nehéz mindennek száját bé tölteni.

Omnes effugere difficile est.

Nehéz mindennek száiát bé dúgni. BD 5,10,8,8.

114. Csátsogo mint a' szajko (sic: Cs).

Archytae crepitaculum.

Czak czáczog mint az Zaykó. BD 2,7,2,9.

115. Más szekere farkán ülni.

Alienis soleis uti.

Más ember szekere farkán ülni. BD 4,7,10,1.

116. Ludra szénát, ebre korpát vesztegetsz.

Cani das paleas, asino ossa.

Ludra veztegetz szénát. BD 2,3,1,7.

Ludra szénát, ebre korpát vesztegetsz. SzM-2 259/1 (1611).

117. Hoszszu, mint a' Szent Iván éneke.

Prolixius Iliade.

Oly hoszszú mint az szent Iván éneke. BD 5,3,3,1. etc.

118. A' szépet minden szereti.

Formosa facies est muta commendatio.

Akár kiis szereti az szépet. BD 4,7,1,4.

119. Ebül gyült szérdéknek ebül kell el-veszni.

Male parta, male dilabuntur.

Ebül gyöitet szérdéknek, ebül kel el veszni. BD 2,9,1,1.

120. Ugy szereti, mint az eb a' matskát.

Amicus ut oleum platnis.

Vgy szereti mint az eb az matskát. BD 5,10,4,5.

121. Ugy szereti, mint a' ketske a' kést.

Citius lupus cum agno convenit.

Ugy szereti mint az keczke à kést. SzM-2 261/2 (1611).

Szereti mint a' ketske a' kést. KV 22 (1713).

122. Uj szita szegen függ.

Novum crebrum paxillo pendet. v. Omne rerum charum vilescit quotidianum.

Uy szita szegen fugg. SzM-2 263/2.

123. Egy a' szoba a' kementzével.

Unum idemque alveare.

Egy az szoba az kementzéuel. BD 1,1,1,1.

124. A' szokás természetté válik.

Consuetudo est altera natura.

Az szokás természetté válik. BD 4,8,2,10.

125. A' szomju ökörnek a' zavaros viz-is jo.

Lepori esurienti etiam placentae sunt fici.

Szomiu ökörnek zauaros vizis ió. BD 3,6,3a, 4.

126. Egy süketnek-is nem mondanak két mesét.

Surdior Toroneo porto.

Süketnek nem mondanak két misét. BD 2,8,9,1.

Süketnek nem mondanak két mesét. KV 498 (1713).

127. Essö után köppönyeg.

Post festa Sacerdos. v. Clypeum post vulnera sumpta.

Késõ esõ után köpönyeget hozni. KV 457 (1713).

128. A' törvényben jo a' tagadás.

Si fecisti, nega.

Törvényben tagadás ió. BD 5,2,7,7.

129. A' kit a' téj meg-éget, a' tarhot-is meg-fujja.

Mus picem gustans. v. Siculus mare prospectat.

Az kit az téy megéget az Tarhotis fuya. SzM-3 308/1 (1621).

130. Jobb távul szeretni egy mást.

Parietes sunt amicitiae custodes.

Iob táuul szeretni egy mást. BD 5,7,2,10.

131. Idején meg-látszik, melyik téjböl lészen turo.

Urit mature, quae vult urtica manere.

Még udeién meg látzik à mely teyböl túró lészen. BD 1,7,4,10.

132. Tetétöl fogva talpig.

A capite usque calcem.

Tetétöl fogua talpig. BD 2,5,8,6.

133. Magát tiszteli, a' ki mást tisztel.

Honor est honorantis, non honorati.

Magát tizteli az meg, az ki mást meg tiztel. BD 3,10, 9,9.

134. A' mit két ember tud, nem titok az.

Nesciat laeva manus, quid faciat dextra.

Az mit két ember túd, nem titok az. BD 5,6,4,10.

 

 

135. Tobd-le barát a’ vakarot.

Fur ablatum restituat.

Tobd le Barát a’ vakarót. SzM-3 316/2, 330/2 (1621), KV 192 (1731).

136. Jo a’ tréfa, de nem mind vég-ig. v. A’ tréfának fele valoság szokott lenni.

Jocandum, ut seria quoque agantur.

Ió az treffa de nem mind éltíg. BD 4,7,5,9.

137. Csépre ’s kapára termett ember.

Ad clitetias natus.

Czépre s kapára termet ember. BD 5,9,6,4.

138. Egy cseppet-sem.

Ne guttam quidem.

Egy czepet sem. BD 3,7,2,9.

139. Cserben hagyni valakit.

In luto haerentem fraudulenter deserere.

Czerbe hadni valakit. SzM-3 40/1 (1621).

140. Tsak a’ csontja ’s a’ böre (sic: ts – cs).

Vix ossibus adhaeret.

Czak az czonttia s az böre vagyon. BD 2,9,7,1.

141. Cseberböl vederbe.

Ab equis ad asinos. v. E Consule Rhetor.

Az czöbörböl az viderbe hágni. BD 1,5,8,6.

142. A’ melly tyuk sokat karitsál, keveset szokott tojni.

Audax ad opus, plerumque est ignavissimus.

Valamel’ tiúk sokat kodatzol, keueset toik. BD 2,10,9,7.

143. A’ jó paripát az istaloban-is meg-talaljak.

Vino vendibili non opus est haedera.

144. A’ törvény tétellel nem kel igen sietni.

Judicium praeceps insani est Judicis index.

Törvényben nem io az hamarság. BD 5,3,6,7.

145. Törvény, ’s igasság.

Partitio, non praefocatio.

146. Tüzzel tüzet oltani nem io.

Ignis non exstinguitur igne. v. Tollitur ira gravis, si sit responsio suavis.

Tüzet nem io tüzuel óltani. BD 3,3,4,9.

147. Vak veti világtalannak.

Clodius accusat Machum. Catilina Cethegum.

148. Ollyan mint az ijesztö váz.

Vervecea Statua.

Mint az váz. BD 4,9,7,6.

149. Sokat fél a’ Király a’ szolgájátol.

Das lapidi volam.

Igen fél Királ vduarbirótól. BD 4,7,7,8.

150. Jobb ma egy veréb, mint honap egy tuzok.

Praesentem fortunam boni consule.

Iob mà egy veréb, hoģ nem hólnap egy túzok. BD 5,1,2,5.

 

151. Másnak tsinélta a’ vermet, ’s maga esett beléje.

Incidit in foveam, quam fecit.

Másnak áss vermet, s ömaga esik belé. BD 3,9,9,1.

152. Valakit vig korában meg-szomoritani.

Frigida aqua ferventem conspergere ollam.

Vig korában valakit hertelen meg szomoritani. BD 5,6,10,10.

153. Éppen a’ vizre vitte.

Frigidam ei subfudit aquam.

Az vizre ne vigyen. BD 5,5,7,7.

154. Untig kérni valamit.

Usque ad ravim poscere aliquid.

155. A’ ki Urával perel, Isten annak orvossa.

An nescis, longas Regibus esse manus. v. Fiscus nunquam habet malam causam, nisi sub bono Principe.

Az ki Wráual pöröl Isten annak oruossa. BD 1,1,8,2.

156. Azt gondolja, hogy mind övé a’ Dunáig. v. A’ Dio faig.

Froenum laxatum vel dissolutum.

Nám oly kevély, mint ha öué volna az dió fáíg. BD 2,8,2,6.

157. Nem árulok ’sakban matskát.

Loquor quae sentio.

Nem árúlok ám én sákban matskát. BD 5,4,7,8.

158. Jeget törni. v. Valamire utat nyitni.

Glaciem frangere.

Vtat nitni valamire. BD 1,3,4,7.

159. Jég hátán, v. fövényen épitette a’ házát.

Glaciei domum superaedificavit.

Iégen épiteni házat. BD 5,10, 4,1.

160. Hires eperre nem kell kosárral menni.

Non respondet opinioni calculus.

Hires eperre nem kel kosárual menni. BD 1,7,2,10.

161. Egy fa nem erdö.

Unus homo, nullus homo. v. Unica hirundo non facit ver.

Egy fa nem erdö. BD 1,4,2,10.

162. Fabol szakadt kemény ember.

Ex quercubus et saxis prognatus.

Fától szakadot ember. BD 1,6,10,6.

163. Halgat mint a’ süket disznó a’ rosban.

Magis mutus quam scapha.

164. Fakot-is vonják, de ö-is.

Dedi malum, sed et accepi.

Fakótis vonnyák, de fakóis vonnya. BD 2,2,8,4. etc.

165. A’ Fáradt lonak még a’ farka-is nehéz.

Longo ex itinere fesso etiam palea oneri est.

Fárat lónak farkais nehéz. BD 5,7,1,1.

 

 

166. Farkasnak mutatsz erdöt.

Delphinum natare, aquilam volare doces.

Farkasnak mutatsz erdöt. BD 1,1,8,9.

167. Kinek kinek a’ hol fáj, ott szokta tapogatni.

Ubi dolor, ibi manus.

Kinek hól fái, ott tapogattia. BD 5,4,4,5.

168. Minden a’ maga fazaka mellé szitja a’ tüzet.

Omnes sibi melius esse volunt.

Minden ember az ö maga fazeka mellé szít. BD 1,1,9,2.

169. Egér nem fér jukában, ’s tököt köt a’ farkára.

Humeris non portanda tentat. v. Dum vix unam refert, binas sibi vult imponere peras.

170. A’ hol a’ lo szük, a’ szamár-is kedves.

Inter vaccas bos est Abbas. v. Si desit calx caemento uti licet.

171. Tanulj tino, ökör lesz belölled.

Discere non pudor est, pudor est non discere velle.

Tanúly tinó ökör lesz belöled. KV 122 (1713).

172. Ökörtöl lo tanáts.

Crederes hominem in crasso Boeotorum aëree natum.

Ökörtöl ló példa. BD 2,3,2,10.

173. A’ kigyo nehezen felejti farka vagását.

Monet alta mente repostum.

174. A’ vén ketske-is meg-nyalja a sot.

Senex catus naturam non exuit.

A’ vén ketske-is meg-nyallja a’ sót. KV 474 (1713).

175. Könnyü hat ökör után tojni [!] az ekét.

Post Herculem etiam Pigmaeus Victor. v. Quinta rota.

Könyü tizenkét ökör vtán, el tolni egy szekeret. BD 2,7,1,5.

176. Roszsz a’ roszszal, de roszszabb a’ roszsz nélkül.

Davus sit an Aedipus, nihil interest in penuria.

177. A’ maga szaván fogják el a’ harist.

Suo ipsius indicio perit sorex.

Az harist az ö maga nyelvén fogiák meg. BD 1,3,1,2b.

178. A vak-is talált volt egyszer egy patkot.

Invenit interdum galina caeca piscium. v. Ineptis quoque interdum suffragatur fortuna.

A’ vak-is talál olykor egy patkót. KV 244 (1713).

179. Nem mindenkor nevet a’ vak lo.

Non semper ridet Apollo.

180. Essö után szép idö szokott lenni.

Post nubila Phoebus.

181. Könnyü a’ szegényt meg-tsufolni, de nehéz fel-ruházni.

Etiam Thersites potuit aliquando pulchrioribus alludere, non se ipsum corrigere.

Könyü a szegényt meg czuffolni. BD 1,2,4,3.

182. A’ vak-is szereti a’ szépet.

Quod turpe audit, nec ipsis caecis placet.

 

183. Hoszszu a’ haja, de kurta az esze.

Prolixas comas non semper sequuntur sapientiae acumina.

Az aszszony embernek hoszszu az haya, de rövid az elméie. BD 5,2,8,1.

184. Jobb a’ jo szomszed, sok roszsz Atyafinál.

Sincera vicinitas ipsa fraternitate quandoque praestantior.

185. Kitsiny a’ bors, de nagy az ereje.

Corporis exigui vires contemnere noli. v. Ingenio pollet, cui vim natura negavit.

Küczin az bors, de erös. BD 3,8,8,8.

186. Nem minden széltöl ijed-meg.

Non terretur qualibet umbra.

187. Még az árnyékátol-is fél.

Umbram veneratur.

Árnyékátol félni. BD 1,4,4,8.

188. A’ bolondnak fa pénz-is jo.

Non novit, quid distent aera lupinis.

Bolondnak fa pénz ió, ha el veztiis, ne bánkódgyék vtánna. BD 1,1,7,10.

189. Nem jo az embernek igen böltsnek lenni. v. Sokszor a’ mit látsz, se lásd.

Saepe caecum esse oportet.

190. Kap mindenfelé, mint a’ vizbe halo ember.

Titubat ut caecus.

Kap két felé, mint az Dunába haló ember. BD 5,2,2,3.

191. Santa ebnek meszsze Buda.

Ubi nihil vales, nihil velis.

Mesze Buda sánta embernek. BD 2,5,3,3.

192. Valagatos medvének a’ vátzkor-is jol esik.

Lepori esurienti etiam placentae sunt fici.

193. Ki tudja, mellyik bokorban fekszik a’ nyul.

Saepe etiam molitor est opportuna locutus.

194. Nehéz tudni mi légyen a’ bé kötött ’sákban.

Latet anguis in herba.

195. Jobb mindenkor a’ roszszat joval meg-elözni. v. A’ ki tégedet kövel hajit, te kenyérrel hajtsd-meg.

Qui tibi lapidem impingit, tu panem da ei.

196. A’ mit az ujjaddal bé dughatsz, azt ne hadd nagyobbra menni.

Quod fieri potest per pauca, ne fiat per plura.

197. Jobb a dolognak eleit venni.

Praestat prevenire, quam praeveniri.

Mindennek elein vödd eleit. BD 5,4,5,9.

198. Fel sem kell venni, mint a’ kerten a’ jukot.

Contemne et vinces.

199. Sokat akar a’ szarka, de nem birja a’ farka.

Vanas sine viribus exercet minas.

200. Sokszor még magának se hidjen az ember.

Ne propriae quidem semper credendum subaculae.

201. Senki-is többröl nem számolhat, tsak a’ mire bizzák. v. Kiki a’ maga Kádjarol dézmál.

Nemo dat quod non habet.

202. Igen nagy fát mozgat. v. Nagy fában vagta a’ fejszét.

Magna molitur.

Nagy fába vágta a feiszét. BD 1,1,5,3.

203. Ugy illik, mint egy szekérben hat kerék.

Istud non magis rei, quam sexta rota curri convenit.

204. Addig hántsd a’ hársat, a’ meddig hámlik.

Ferrum dum calet, cudere quisque valet.

Addig hámcz az hárs fát, míg hámlik. BD 3,4,1,10.

205. Engem’ nem fog az orromtol fogva hordozni.

Non sum tam stupidus, ut mini lora injiciant.

Orrodnál fogva hordoznak tégedet. BD 2,10,4,3.

206. A’ ki jo reggel fel kél, aranyat nyér.

Aurea est aurora, quibus non hiant ora.

Idején fel serkeny ha mit akarsz. BD 2,10,4,2.

207. Alom ’s esös idö.

Somnium sicut pluviae sunt res fugaces.

Álom, s esös üdö. BD 5,8,4,8. (KV 487. Álom ’s essös idö.)

208. A’ ki mit vet, azt arat.

Faber compedes, quas fecit, ipse gestet. v. Prout quisque sementem jecerit, ita fructum laboris messurus est.

Az ki mint vet, vgy arat. BD 1,6,9,8.

209. Ebnek huzzák padra a’ fejét, a’ pedig pad alá.

Canibus ad dicendum minus aptis, non sunta apta subsellia.

Ebnek vonszák az asztalra feiét, ö penig az pad alá vonsza (buik). BD 3,4,2,6.

210. Könnyü a’ vargának a’ feslés.

Mitte sapientem, et nihil dic ei.

211. Nem illik a’ diszno orrában az arany peretz.

Nihil cum amaracino sui.

Nem illik dizno orrába az arany peretz. BD 1,3,7,5.

212. A’ ki a’ nád közepin ül, ollyan sipot tsinál, a’ millyent akar.

Sedenti ad gubernacula imperare facile est.

Az ki nád közöt üll, szintén ollyan sipot czinál az minemüt akar. BD 1,3,3,2.

213. Olajot a’ tüzre önteni nem jo.

Ira non est excitanda.

Nem ió tüzet olaiual óltani. BD 3,8,4,7.

214. Igen szoritja a’ csizma a lábát.

Inquieti est ingenii.

Ki ki maga tudja, hol nyomja lábát a’ tsizma. KP-121 (1794).

215. A’ gyermeknek kést adni a’ kezében annyi, mint önként a’ veszedelemben taszitani.

Incauto arma subministrare, perdere est.

Nem ió gyermeknek kés. BD 2,4,10,8.

216. A’ kinek esze nints, nagy marhája nints.

Nemo tam pauper, quam qui bonam mentem natus non est.

217. Bolondság a’ szántás vetés, élet a’ szotyor kötés.

Quaestus Calathorum suffragatur saepe melius, quam Aratorum.

 

218. A’ más szemében meg-látja ö szálkát, de a’ magáéban nem a gerendát.

Non vident id manticae, quod a tergo est.

Az szálkát más ember szömében meg látod, az gerendát penig az magadéban nem látod. BD 1,5,5,2.

219. A’ ki a’ más szájával eszik, nem szokott jol lakni.

Si vis lucrari, rem tuam alteri ne committito. v. Haurit aquam cribro, qui discere vult sine libro.

Más száiáual akarz te enni. BD 2,3,4,2.

220. Ketskétöl gyapját nem lehet kivánni.

Ubi non est, nihil habes ad quaerendum.

221. Még valamikor ki vakarja a’ tyuk.

Nullum simulatum potest esse diuturnum.

Nám az tiukis ki vakarna. BD 1,1,10,10.

222. Nyulat kerget, ’s medvére talál.

Leporem sectando incidit in ursum.

Nyulat kergetve medvét ne költsünk. SzTA-9 869/2 (1584, Gyalu).

223. Eb ugordjék a’hol árok nints.

Saltare ubi non est fovea, insani hominis est.

224. A’ szeg ki üti magát a’ ’sákbol.

Naturam furca expellas, tamen ipsa redibit. v. Expectandum, dum res se ipsa aperiet.

Ki-tetzik a’ vas szeg a’ sákból. KV 118.

225. Ha a’ tetüt a’ lábodra mászni meg-engeded, a’ nyakadra-is fel-fog mászni.

Est ea natura rusticorum, quae pediculorum, quam primum superant, imperant.

226. Minden hegynek lejtöje-is szokott lenni.

Ubi elatio vel superbia, ibi et humilitatio.

Soha nincz oly nagy hoszszu hágó, kinek leitöie ninczen. BD 3,4,5,4.

227. Minél fellyebb hág valaki, annál nagyobbat esik.

Tolluntur in altum, ut lapso graviori ruant.

Az ki nagyot hág, nagyot esik. BD 1,1,6,8.

228. Elébb valo a’ betsüllet a szalonnás káposztánál. v. A’ tisztesség ’s a’ betsület jobb mint egy arany feszület.

Omnia si perdas, famam servare memento.

Nagyobb az emberség a’ káposztás (kontznál) húsnál. KV 55.

229. Nem kell az embernek tsak az orráig látni.

Paulo altius canendum.

230. Ollyan okos, mint a’ Tordai malatz.

Hic altum sapit.

231. A’ jo alkalmatosságon két kézzel-is kell kapni.

Occasio dum favet, non est amittenda. v. Occasione utendum.

232. A’ jo gyermeknek nem kell Joszágot hagyni, tud ö keresni.

Siculi quid relinquant prolibus, non curant: sunt enim capaces ad acquirendum.

233. Az életre való ember, még a’ köszikla tetején-is meg-él.

Nihil tam alte natura pofuit, quo virtus eniti non possit.

234. Ugy kovályag mindenfelé, mint az Orbán lelke.

Totum peragrat orbem.

 

235. A’ hol enned adnak egyél, a’ hol ütnek fuss.

Beneficia non sunt contemnenda.

236. A’ ki keveset föz hamar el-költi.

Quod cito fit, cito perit.

237. Nagy szeget ütett a’ fejemben.

Clavum mihi infixit.

238. Elébb valo a’ süveg a’ kontynál.

Potior est conditio virorum, quam feminarum.

239. Két éles tör nem fér egy hüvejben.

Mali inter se conveniunt.

Két élös tör nem fér egy hüuelybe. BD 2,2,2,5.

240. Egyik kéz a’ másikat szokta mosni.

Mutuum praestant officium. v. Manus manum lavat.

Egyik kéz az másikat mossa. BD 1,1,3,8.

241. A’ hal a’ fejétöl szokott meg-büdösödni.

Piscis a capite foetet.

242. Jobb alant kezdeni, és fenn végezni.

Per spinas ad rosas.

243. A’ tök-is estve virágzik.

Sero sapiunt Phryges.

A’ tök-is estve virágzik. KV 217 (1713).

244. A’ járt utat az járatlanert nem kell el hagyni.

Praestat semper tutiorem sequi viam.

245. Hal Barát, hal szamár, változik az Apáturság.

Expectandum, donec res se aperiet.

Hal barát s hal szamár, azomban Apáturságis változik. BD 3,4,4,10.

246. Elöl viz, hátul tüz.

Undique imminet periculum. v. Inter incudem et malleum positus.

Elöl viz, hátúl tüz. BD 1,1,2,5. etc.

247. A ’ketske sem menne a’ vásárban, de ütik a’ hátulját.

Nolenti verbera sunt adhibenda.

Az ketske sem menne az vásárra, de czapiák hátúl. BD 3,8,6,5.

248. Én kötve hiszek az embernek.

Nisi vincto fides danda non est.

Kötve hüd komádat. BD 2,1,7,7.

249. A veszszöt addig kel hajtani, a’ mig meg-nem erösedik.

Fingit equum terera docilem cervice Magister, ire viam, qua monstrat eques.

250. Könnyü annak idvezülni, a’ kinek Krisztus a’ Barátja.

Cui fortuna favet, sponsa petita manet.

251. Hü belé Balás! Lovat ád Isten.

I, licet et pereas.

Belebalaz, louat ád Isten. BD 2,2,2,10.

252. Nem minden botbol lészen beretva.

Non ex quovis ligne fit Mercurius.

Nem minden botból lészen borotva. BD 2,5,3,8 (SzM-2: beretva).

 

253. Rosz kutya az, a’ mellyet bottal üznek a’ nyul után.

Non capit leporem, qui invitis venatur canibus. v. Invita Minerva.

Az mely Ebet botual haitnak az Nyúl vtán, soha az nyúlat meg nem fogia. BD 1,6,1,8.

254. Az üres hordo nagyobban szokott kongani, mint a’ tele hordo.

Indocti multo plura garriunt.

Az üres hordó könnyen kong, de nem a’ teli. BP 132/488 (1768).

255. Uraknak valo a’ drága étel.

Esurienti stomacho non opus est medulla.

256. Szél fuvatlan nem indul.

Nihil fit sine ratione sufficiente.

Szél fuvatlan nem indul. FV 86r (1621 után).

257. Kiki a’ maga sorsával elégedjék-meg.

Paucis contentus, disce manere domi.

258. A’ ki mint föz, ugy eszik. v. Mint véted az ágyat, tsak ugy fekszel.

Suae quisque fortunae faber.

Mint veted ágyadat, úgy nyúgszol benne. KP 17 (1794).

259. A’ ki sokat farag, sok forgáttsa esik.

Scatent mendaciis, qui nimium sunt loquaces.

Az ki sokat farag, sok forgáczot eyt. BD 1,2,6,2b.

260. A’ hol a’ féket meg-kapják, a’ lovat-is ott szokták keresni.

Qui reus est in parte, reus est in toto.

261. Kárán tanul az okos.

Piscator ictus sapit. v. Suo periculo edoctus.

262. Minden szamár maga érzi a’ maga terhét. v. Kiki maga tudja a’ maga keresztét.

Quisque sous patimur inanes.

263. Farkast emlegetnek, ’s hát a’ kert mellett lappang.

Lupus in fabula.

Farkast emlegetnek, kert megett kullog. BD 4,5,2,3.

264. Az ökör szokott a’ jászolyhoz menni, nem pedig a’ jászoly az ökörhöz.

Non caput pileo, sed pileus aptandus est capiti.

265. Ember kell a’ gátra.

Hoc opus, hic labor est.

Ember kel az gátra. BD 4,10,8,5.

266. Falu fejében kardot fogni, nem  mindenkor bátorságos.

Pro publico armari, non semper juvat.

267. A’ mit az ember egyszer a’ szájábol ki-ejt, ezt nem lehet többször viszszá vinni.

Factum infectum fieri nequit. v. Excussa semel sagitta, nequit revocari.

268. Ki vagyok én, ’s ki vagy te.

Nos poma natamus. v. Est inter Tanaim quiddam socerumque Viselli.

269. A’ nyomtató ökörnek nem szokták a’ száját fel-kötni.

Qui servit altari, vivit ex altari.

270. Sok lud disznot gyöz.

Nec Hercules contra multos.

Sok lud diznót gyöz. BD 1,4,2,8. etc.

271. Tégy jol az ebbel, ’s meg-ugat réája.

Ingrato homine nihil terra pejus alit.

272. Fösvény többet költ, rest többet fárad.

Parcis et pigris vel ipsi Dii invident.

273. A’ kent kerék könnyen szokott menni. v. Mit árt a’ vaj a’ bélesnek.

Non unctura rotam, non tardant Sacra Diaetam. v. Data manus aperit scientiam.

Még az kerékis inkáb fordúl kenéssel. BD 5,6,10,7a.

274. Nem kell annak örvendeni, a’ midön a’ szomszed háza ég.

Proximus ardet Ucalegon.

Bár Teis fély ackor, mikor à szomszédod háza égh. BD 3,5,3b,9.

275. Az ajándék marhának nem kell szörit nézni.

Quod gratis datur, grato animo est acceptandum.

Aiandék marhának nem kel az fogát nézni. BD 4,1,2,3.

276. Nem kell azt nézni, hogy ki, ’s mi volt, vagy ki-tehene borja, hanem azt, hogy most kitsoda, ’s mitsoda.

Boni viri, boni vini non quaerenda origo.

277. Annyit használ, mint a’ holt lovon a’ patko.

Frustra laterem lavat vel lambit. v. Frustra mortua pectora pulsas.

278. Ketskét kertésznak tenni, ’s ebre háját bizni éppen nem bátorságos.

Ovem lupo committere, non est tutum.

Ebre bizni a’ hájat. (A’ bakot tenni kertésze.) KV 181.

279. Az idö mindent meg-emészt.

Tempus omnia consumit. v. Tempus edax rerum.

Az idö ... meg-emészti a’ dolgokat. BP 106/382.

280. Jo tétedért jot várj.

Dignum tu quoque accipies praemium. v. Vicem pro vice reddam tibi dulcis amice.

281. A’ Pünkösti Királyság nem nagy Uraság.

Breves deliciae. v. Breve lilium.

„Nagy szégyent vall, mint egy pinkesdi király.” 16. sz.: Meliusz Péter MNy 14. 154.

282. A’ mi eröszszakoson megyen véghez, nem szokott jo vége lenni.

Difficile est invitis canibus venari. v. Omnia sponte absit violentia rebus.

Nem állandó az, valami eröszakkal lészen. BD 5,2,10,1.

283. A’ melly szekér meg-nem vár, az után nem kell futni.

Fugientem sectaris fortunam.

284. A’ hol semmit sem tehetsz, ott nints miért erölkedj.

Ubi nihil vales, nihil velis.

285. Ma rajtam történt a’ rosz, honap rajtad-is meg-eshetik.

Hodie mihi, cras tibi.

A’ mi máson meg-esett rajtunk-is meg-eshetik. BP 90/323.

286. Nem vét nékem fittyet az orrom alá.

Non mihi fraenum injiciet.

287. Lassan járj ’s tovább jutsz.

Delibera diu, et fac cito.

Lassan iáry s hamaráb el iutz. BD 1,7,1,4.

288. A’ mit a’ piatzon ’s a’ malomban tudnak, a’ nem titok.

Lippis et tonsoribus notum.

289. A’ jo téteményt jutalom szokta követni.

Pietas non caret sua mercede.

290. A’ jo barátot szoval sem kell meg-bántani.

Bonus amicus ne joco quidem est laedendus.

291. Ne szolj száj, ’s nem fáj a’ fejed.

Praestat tacere, quam male loqui.

292. Nem mind szent az, a’ ki a’ templom küszöbit nyomdossa.

Non omnes sunt Sancti, qui calcant limina templi.

Nem mind szentek azok, kik templomban járnak. KV 360 (1713).

293. Nézd-meg elébb az Annyát, ’s ugy vedd-el a’ léanyat.

Qualis mater, talis filia.

294. A’ millyen a’ Pasztor, ollyan szokott lenni a’ nyáj-is.

Qualis Rex, talis grex.

295. Már ki áll szekere rudja.

Jam est in procinctu.

296. A’ farkas ha a’ szörit le-vetkezi-is, de a’ természetét el-nem hagyja.

Naturam turpem vel si furca expellas, tamen usque redibit.

Czak szörit veti el à farkas, nem természetit. BD 3,3,2,2.

297. Ha nints szöre, vagyon böre.

Si non aere, pelle.

298. Bezzeg annak sem esett porban petsenyéje.

Fortuna duce prospere res succedunt. v. Albae galinae filius.

299. Ugyan meg-esett nékie Dioszeg vására.

Habuit cur Indos peteret. (Illusive.)

300. Felében esett a’ tréfa.

Voluptas magna satis empta dolore.

301. Edgyik idö a’ másiknak ellensége.

Non semper eadem juvant. v. Saepe contrariis agitamur ventis.

Eggyik üdö másnak ellensêge. BD 5,3,8,4.

302. A’mit nyert a’ vámon, el-vesztette a’ harmintzadon.

Dum nimis multa volumus, plerumque pauca retinemus. v. Avidus opum, saepe vix tabulam de Naufragio refert.

303. Az ajándék el-szokta venni az embernek szeme világát.

Munera placant hominesque Deosque.

304. El-kell veszni azon Országnak, a’ melly magában meg-hasonlik.

Omne regnum in se divisum desolabitur.

305. A’ mivel tovább halad, azzal el-nem marad.

Quo differtur, non aufertur.

306. A’ ki meg-tér, idvezül.

Confessio est dimidia emandatio.

307. Minden rosz puskának vagyon fogása.

Omne cur habet suum quia.

308. A’ gyermek meg-mondja, hogymeg-verték, de hogy miért, azt nem.

Pulorum quidem confiteri, sed rarum est.

309. A’ szegény háztol ösztövér malatz.

Dat pira, dat poma, qui non habet aurea dona.

310. Pásintos udvaron lakik a’ szegénység.

Ubi desunt pecora, vacuum est praesepe. v. Miseria cum aceto.

311. A’ halász a’ halászatrol, a’ vadász a’ vadászatrol szokott beszélleni.

Nauta de ventis, de tauro narrat arator.

A’ Kotsis a’ lóról, Kováts az ülöröl, Fazékas a’ korongról, Varga a’ kaptáról beszél. BP 138/511.

312. Ha egyszer ki-kap, ütheted bottal a’ nyomát.

Nihil juvat, amisso acludere septa grege.

„A nyomát az bottal ütik az elfutott nyúlnak” SzHA (16. század).

313. Nem mind arany az, a’ mi fényes.

Saepe sallimur sub specie recti.

Nem mind arany az a’mi fénylik. (Pázmány Péter, 1613); KV 45 (1713).

314. Nem ollyan az ördög, a’ millyennek festik.

Non semper ea, quae videntur. v. Frons prima multos decipit.

Nem olly rettenettes az ördög à mint írják. KV 308 (1713).

315. Kotyj belé, szilva lé, téged’ borsolának belé.

Interrogatus responde.

316. Még az ördögnek-is ollykor lámpást kell tartani.

Ita Dii adorentur, ut nec diabolus offendatur.

317. Kaparj kurta, ’s néked-is leszsz.

Cum Jove manum move. v. Si vis abundare, laboriosus esto.

Kápály kurta-s lészen. KV 73 (1713).

318. Semmi-is ollyan keservesen nem esik, mint a’ midön ollyantol kell szenvedni, a’ kitöl azt nem vélte az ember.

Nullum est vulnus acerbius, quam quod ab amico accipitur.

319. A’ ki mit szeret, szép vagy kedves az annak.

Quisquis amat ranam, ranam putat esse Dianam.

320. Halat szálka nélkül, embert hiba nélkül nem lehet találni.

Nemo sine crimine vivit.

321. A’ szemeseké a’ játék.

Vigilantibus jura subveniunt.

Szömösnek való az iáték. BD 1,4,9,10. (Szemesnek... KV 218.)

322. A’ki elébb mégyen a’ malomban, a’ szokott elébb fel-önteni a’ garadban.

Qui prior tempore, potior jure.

A’ki elöbb jün [!] elöbb öröl. KV 421.

323. Egy kárt vagy veszedelmet mas kár vagy veszedelem szokta követni.

Nulla calamitas sola.

Nem jár a’ szerentsétlenség magánosson. KV 370.

324. A’ ki sok felé kap, kevéssel szokott birni.

Pluribus intentus, minor est ad singula sensus.

325. Hoszszu az ökörnek a’ nyelve, de nem szolhat.

Bos in lingua.

326. A’ bagoly-is biro a’ maga házában.

Tuta sub Aegide Pallas. v. Intra moenia militat.

Bagolyis biró házában. BD 4,4,1,3.

327. A’ ki gonoszul él, még a’ fa levelének zörgésétül-is meg-szokott rettenni.

Qui male facit, semper trepidat. v. Conscius ipsa sui, de se putat omnia dici.

 

328. A’ sok baba között el-vész a’ gyermek.

Qui se multis curandum praebet, perit.

Az sok Bába között à gyermekis el szokot vezni. BD 2,6,9,2.

329. Közös lonak turos szokott lenni a’ háta.

Vae asino, cui multi insident.

Közös lónak túros az háta. BD 4,7,3,7.

330. A’ ki fél, az él.

Mater timidi flere non solet.

331. Kár után áldomás.

Post vulnera etiam plagae.

332. Szamár rivás nem hallik Menyországban.

Excreationes futiles non penetrant caelum.

Nem hallik menyországba szamár riuás. BD 3,2,6,6.

333. A’ rosz peldán nem kell himet varrani.

Mala exempla non sunt imitanda.

334. A’ meddig a’ medvét meg nem löved, addig nem kell a’ börit el-alkunnad.

Nemo sibi ante victoriam plaudat.

335. Arra forditja a’ köpenyeget, a’ mellyröl a’ szél fu.

Tempori se accomodat.

Arra forditani a’ köpenyeget (palástot), honnét a’ szél fuj. KV 73 (1713).

336. Pálnak mondják, de Péteris érthet rajta.

Hoc tibi quoque dictum agnosce.

337. A’ magad fejed lágyát tapogasd.

Cape tu tibi nasum.

338. Még a’ nyulat meg nem lötte, ’s mar a’ fazakat a’ tüzhez tette.

Filius ante patrem.

339. Beszél beszél a’ barát, de alamisna a’ vége.

Sermocinatur, ut lucretur.

340. Ö sem jobb a’ Déakné vásznánál.

Nec ille caeteris melior.

Nem iob öis az Déákné váznánal. BD 5,7,5,2.

341. A’ lattatottat a’ latlanért nem kell el-hagyni.

De praesenti gaudet Ecclesia.

342. Keveset tehet az ollyan harag, a’ mellytöl senki sem fél.

Vana est sine viribus ira.

343. Varju a’ varjunak nem vájja-ki a’ szemét.

Corvus corvo non eruit oculos. v. Lupus in lupum non vibrat dentes.

Egyik varju nem vágja ki a másiknak szemét. 1584: Nyr. 83, 168 (1949).

344. Az ebet az Uráért szokták meg-betsülni.

Fabulantur equi ob respectum Dominorum suorum.

Az ki én magamat szeret, ebemetis szereti. BD 5,8,3,9.

345. A’ kinek az Isten akarja, a’ Basa-is annak adja.

Vox populi, vox Dei.

346. Annyira van, mint az ég a’ földtöl.

Toto caelo differt vel distat.

Oly tauol vagyon tölle, mint az Egh az földtöl. BD 1,4,3,2.

347. Sokat végeznek Bétsben, de nem ugy rendelik az égben.

Homo subponit, sed Deus disponit.

348. Nem akkor hizlalják a’ Paripát, a’mikor táborba kell menni, (mert akkor hizva kell lenni).

Non tunc saginatur equus, dum itur ad bellum.

349. A’ vén fának árnyékában jol lehet nyugodni.

Arbor honoretur, cujus nos umbra tuetur.

350. A’ napot annak le-menetelén szokták meg-ditsérni.

Finis coronat opus. v. In fine canitur laus.

A napot lementekor szokták dicsérni. SzTA-9 519/2 (1677).

Források

Baranyai Decsi János (Ioannis Decii Baronij): Adagiorvm graecolatinovngaricorvm chiliades quinque. Bártfa 1598. (BD)

Bod Péter: Szent Hilárius vagy szívet vidámító, elmét élesítõ, kegyességre serkentõ rövid kérdésekbe, és feleletekbe foglalt dolgok. (Nagyszeben 1768) (BP)

Kis Viczay Péter (Petrus): Selectiora adagia Latino-Hungarica. Bártfa 1713 (KV)

Kovács Pálnak magyar példa, és köz mondási. Gyõr 1794 (KP)

Pázmány Péter összes mûvei. Budapest (PP)

Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. I–X. Bukarest–Budapest 1975–2000 (SzTA)

Szenci Molnár Albert (Albertus): Dictiones Ungaricae, summo studio collectae et Latine conversae... usitatoribus proverbiis Ungaricis, cum Latinis adagiis aequipollentibus locupletatae... Hanau 1611 (SzM-2)

Uõ: Dictionarium Ungarico-Latinum... nunc tertium locupletatum, cui impersa sunt usitatiora proverbia Ungarica cum aequipollentibus adagiis Latinis... Heidelberg 1621. (SzM-3)

Szent-Páli István (Stephanus): Grammatica Hungarica naturali methodo latio sermone concinnata et in usum linguam Hungaricam discentium per Stephanus Szent-Páli liberae regiaeque civitatis Albae-Carolinensis senatorem luci publicae tradita. Nagyszeben (Cibinii) 1795.

Szkharosi Horváth András (16. sz. közepe) RMKT. II. 205. (SzHA)

Fasciculus Vocabularum Sententiarum et Adagiorum. 17. századi kézirat. Országos Széchényi Könyvtár. Duod. Hung. 51. (FV)

 

 

Függelék

A korábbi közmondásgyûjtemény-felsorolások, pél­­dául Tolnai Vilmosé, nem említik azt a frazeo­lógiai gyûj­te­ményt, amelyik Szent-Páli István 1795-ben Nagysze­ben­ben kiadott Grammatica Hungarica címû könyvének füg­gelékében (283–302. old.) Adagia in M. Transyl­va­niae Principatu inter Hungaros vigentia; eaque Hungarico Latina címmel jelent meg és 350 szólást és közmondást foglal magában. A gyûjte­ménynek a könyv nyelvtani ré­szével nincsen kap­cso­lata, mûve latin nyelvû szövegében Szent-Páli nem foglalkozik frazeológiai kérdésekkel. A gyûjtemény összeállításában érvényesített szempontjai mé­­gis vilá­gosan mutatják, hogy nemcsak jó érzékkel, ha­nem bizonyos frazeológiai meggondolások, szem­pontok alapján válogatta össze a latin nyelvû értel­me­zésekkel közölt kifejezéseket.

E szempontok közül elsõnek azt kell kiemelnünk, hogy Szent-Páli nem általában magyar szólásokat és köz­mondásokat közölt, hanem csakis azokat vette fel gyûj­teményébe, amelyek az erdélyi magyarság köré­ben éltek. Õ tehát az elsõ olyan gyûjtõnk, aki nem­csak tuda­tában van annak, hogy nyelvünk kifejezés­készlete tájan­kénti megosztottságot mutat, földraj­zilag tago­zott, hanem ebbõl a gyakorlat számára is levonja a következtetést, és regionális kifejezés­gyûjteményt állít össze. Ennek a következménye az, hogy számos elavult, nyelvjárási szólásunknak ez az összeállítás a legrégibb, sõt ha a belõle merítõ késõbbi gyûjtõk – Kresznerics és Ballagi – adatait nem számítjuk, az egyetlen forrása. Ilyen szólás például ez: „Jol ki huzza a’ Banffi vagy ’Suki hajnalt [...] Endymionis somnum carpit. v. Videtur cum gliribus certare” (284). Ezt a kifejezést Szent-Páli gyûjteményébõl vette át Kresznerics (vö. kézirat 53r és Kr. I. 33), továbbá Ballagi (Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyûjteménye. Szarvas, 1850. 33 és 452). A szólásnak az a változata, amelyben a Bánffy-hajnal a sokáig alvás jelképe, irodalmi adattal is igazolható: 1856: Jósika M.: Pygm. II. 70: „a tábornok ... [az] éjszakázástól kimerülten, jól kihúzta a Bánffy-hajnalt” (NSz.). Valószínûnek tartom, hogy e szólás Bánffy Györgyre, Dénes fiára utal, aki 1691-tõl Erdély kormányzója volt, s aki Bethlen Miklós önéletírása szerint folytonos kártyázással töltötte az idejét, és „sok álommal mulatta el az erdélyi dolgokat” (l. Révai Lex.).

Hasonlóképpen Szent-Páli gyûjteményében találjuk a legrégibb adatot ezekre a szólásokra és szólásváltozatokra is:

a) „Nem fér a’ májához. Perferre non potest. v. Stomachus ei non fert” (286). Hogy innen került Ballagi teljes szótárába, azt mutatja, hogy értelmezése a Szent-Pálitól megadott latin kifejezések pontos fordítása: ’nem tûri, nem szívelheti’.

b) „Bávoszkodik, mint a’ borju az uj kapun. Vitulus ad novam portam” (285). Más változatokban a 17. század közepétõl ismeretes: 1668: Az ökör mikor uj kaput [...] lát, csak el-bámul azon [...] Vacca ad novã portã!” Matkó: BCsák. 101). Ez az adat egyébként azt is mutatja, hogy e szólásunk nem német jövevény, mint Trencsény (Nyr. XXVIII. 14) és mint Simonyi (uo. 293) vélte, hanem az idézett latin megfelelõk hatására keletkezett. A Szent-Pálitól feljegyzett formának meg­felelõ, újabban közölt erdélyi változatok: Torda: Bámûl, mind a bôrnyu az ûjkapunn (NyF. XXXII. 39); Kutyfalva, Marosszék: Bámulnak, mint a bōrju az új kapun (MNy. XXXII. 269). A szólás köznyelvi alakjában a kapu szónak -ra a ragja (ÉrtSz. I. 682).

c) „Igen szorítja a’ csizma a’ lábát. Inquieti est ingenii” (295). A 18. század végérõl – Szent-Páli adatát nem tekintve – csak közmondásként is­me­retes: 1794: Ki ki maga tudja, hol nyomja lábát a’ tsizma (Kovács: i. m. 121; vö. Erdélyi: MKözm. 70; Szentes: Nyr. XIII. 370). Szólásként ebben a formában, de eltérõ jelentéssel csak a Mátraaljáról közölték: „Szoríttya a csízma a lábát. Bajban van.” (Nyr. XXXI. 284. – Változatairól és eredetérõl. O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Bp. 1961. 48; illetve 1965. 99. és 1979. 10–12.)

E szólások jól szemléltetik Szent-Páli adagiu­mainak a jellegét is. Nem régebbi gyûjtemények­bõl átvett, nem is irodalmi mûvekbõl kiírt, hanem a beszélt nyelvbõl gyûjtött kifejezések ezek. Nincse­nek közöttük sem egyes szavak, sem pedig olyan verses gnómák, amilyeneket fõképp azokban a gyûjteményekben találunk, amelyeknek az összeállítóit elsõsorban erkölcsi-peda­gógiai – nem pedig nyelvi – szempontok vezették. A Szent-Pálitól közölt kifejezésanyag csupa olyan szólást, szóláshasonlatot és közmondást tartalmaz, amelyekrõl gyûjtõjük lehántott minden alkalmi elemet, és amelyek a kifejezés jellegének egységes voltát tekintve csupán gyûj­temé­nyeink anyagával vethetõk össze. Épp ezért nagy kár, hogy Szent-Páli gyûjteménye idõk folyamán teljesen feledésbe merült, és a késõbbi gyûjtõk – Kresznericset és Ballagit kivéve – sem a frazeológiai anyag gyûjtésének szempontjait, sem pedig magukat a kifejezéseket illetõen nem merítettek a gyûjteménybõl.

 

(A függelék részlet O. Nagy Gábor A magyar frazeológiai kutatások története címû tanulmányából. Nyelvtudományi Értekezések 95. Szerk. Kovalovszky Miklós. Bp. 1977. 28–29.)

 

The Hungarian Proverb Collection from Transylvania by István Szent-Páli. The first Hungarian regional proverb collection is in the Appendix (pp. 283–302) of the Grammatica Hungarica (Hungarian Grammar in Latin) by István Szent-Páli – counsellor of Gyulafehérvár –, published in 1795 in Szeben for Austrian officials intending to learn Hungarian, the mother tongue of the major part of the population of Transylvania.

In 350 headings there are 371 Hungarian proverbs together with an equivalent phrase is Latin. Out of these 206 can be found in earlier sources, 106 in the first, 1598 collection by János Baranyai Decsi, 21 in that of Péter Kis-Viczay (1713) and 19 in other sources. The paper presents the complete list of Szent-Páli’s proverbs together with the Latin equivalents, to which the forms found earlier were added. At the end the short assessment of the collection by Gábor O. Nagy – published in 1977 – is also presented.