Szerzõinkhez
Felkérjük szerzõinket, hogy lehetõség szerint számítógépes
lemezen, nyomdakész állapotban küldjék be írásaikat, a laptesti tanulmányokhoz
pedig 10–15 soros angol nyelvû rezümét csatoljanak. A továbbiakban
emlékeztetünk az Erdélyi Múzeum jegyzetelési gyakorlatára.
A jegyzetelés,
forrásjelölés, címleírás
módját illetõen nem kívánunk változtatni eddigi bevett
gyakorlatunkon, vagyis valamennyi könyvészeti adatot lapalji jegyzet alakjában kell a tanulmányszövegbe beépíteni,
célszerûbb azonban a jegyzeteket külön listán csatolni a kézirathoz. A számozás
az elsõ jegyzettõl az utolsóig folyamatosan halad, a jegyzetszám a sor fölé
indexbe kerül. Vigyázzunk a központozásra, az írásjelek halmozását kerüljük.
Önálló kötetek
leírása
Györffy György: István
király és mûve. Bp. 1977. 152, 166–168, 180.
Dávidházi Péter: Hunyt
mesterünk. Arany János kritikusi öröksége. Második javított kiadás. Bp.
1994. 21, 193–197.
Tehát: szerzõ, utána kettõspont, cím (ha van alcím, az is)
kurziválva (kéziratban aláhúzva), pont, a megjelenés helye és éve, pont,
oldalszám, pont. Ha több oldalszámot sorolunk fel, a számok után vesszõt
teszünk, és csak az utolsó szám után kerül pont. Folyamatos oldalszámok esetén
(166–168) a két számot nagykötõjellel
kötjük össze. A városnév után csak akkor teszünk pontot, ha rövidített formában
használjuk, például: Bp. Egyébként pl.: Debrecen 1980. Ha a rövidített városnév
utolsó tagja teljes szó, a név után nem teszünk pontot (Kvár).
Ha két vagy több szerzõ van, a neveket nagykötõjellel fûzzük össze: Imreh István–Pataki József: Kászonszéki krónika stb.
Többkötetes mû címe után pontot teszünk, utána római
számmal adjuk a kötetszámot, ha pedig a kötet valamely sorozatban jelent meg, a
leírás végén zárójelben megnevezzük a sorozatot és a kötet sorozatbeli számát:
Dósa Elek: Erdélyhoni
jogtudomány. I. stb.
Venczel József: A
volt határõrezredek vagyonának sorsa. Kvár 1944 (Erdélyi Tudományos Füzetek
184). 12–15.
Ha az idézett munka tanulmánykötetben jelent meg, a cím
után pontot, majd egyenlõségjelet teszünk (tehát nem in stb.), ezután a szóban forgó kötet
szerzõje és kurzivált címe következik. Ha a szerzõ azonos, csak nevének
kezdõbetûit írjuk ki. Többszerzõs kötet esetében természetesen csak a
(kurzivált) címet tüntetjük fel:
Barta János: Jókai és
a mûvészi igazság. = B. J.: Költõk és
írók. Irodalmi tanulmányok. Bp. 1966. 61–90.
Pirnát Antal: A
kelet-közép-európai antitrinitarizmus fejlõdésének vázlata az 1570-es évek
elejéig. = Irodalom és ideológia a
16–17. században. Szerk. Varjas Béla. Bp. 1987. 9–59.
Ha a kötet valaki(k)nek a szerkesztésében jelent meg, a
szerkesztõ(k) neve elé a Szerk.
rövidítés kerül. (Lásd az elõzõ példában.)
Szövegkiadások
leírása
Érzelmes históriák. Vál., jegyz., utószó Lökös István. Bp. 1982.
34.
Balassi Bálint Összes mûvei. Kiad. Eckhardt Sándor. Bp.
1951. 157.
Itt a szerzõ neve után nem
teszünk kettõspontot.
Nem magyar szerzõk esetében a
nevet a következõ sorrendben írjuk: családnév, vesszõ, keresztnév (akkor is, ha
csak a név kezdõbetûi szerepelnek), kettõspont.
Göllner, Carl: Betrachtungen zum forschrittliche Denke.
stb.
Periodikákban
megjelent írások esetén
az elv ugyanaz, de a kiadás helye
és éve helyére a periodika címe és évfolyama kerül:
Ligeti Lajos: A magyar rovásírás egy ismeretlen betûje.
Magyar Nyelv XXI(1924). 50–53.
Tehát: szerzõ, utána kettõspont,
cím kiemelve, utána pont, a periodika címe (ez után nem teszünk írásjelet),
évfolyama – a sorszámot mindig római számmal adjuk, utána betûköz nélkül
zárójelben arab számmal az évszám, a zárójel után pont –, ha szükséges, a
folyóirat száma (például: 2. szám), végül az oldalszám(ok). Az évfolyamszámot
kérjük feltétlenül feltüntetni!
Ha egy jegyzetszám alá több
címleírás kerül, az egyes leírásokat pontosvesszõvel
választjuk el egymástól. Például:
Entz Géza: A szamosfalvi Mikola-udvarház. EM LI(1946). 56–58; Banner
János–Jakabffy Imre: A Közép-Duna-medence
régészeti bibliográfiája a legrégibb idõktõl a XI. századig. Bp. 1954.
499–500.
Visszautalások
1. Ha egy szerzõ mûvére a
következõ jegyzetben vagy további jegyzetekben ismét hivatkozunk, a mû címét az
i.m. rövidítéssel helyettesítjük:
Szabó T. Attila: i.m. 60.
2. Ha ugyanannak a szerzõnek
egymás után több mûvét is felsoroljuk, a szerzõ nevének többszöri ismétlése
helyett az Uõ rövidítést használjuk
(utána nem teszünk pontot). Például:
László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944.
66; Uõ: A népvándorlás lovasnépeinek
õsvallása. Kvár 1946. 9, 15–20.
3. Ha közvetlenül megelõzõleg
említett lelõhelyre (folyóiratra vagy kötetre) utalunk, az uo. rövidítést
használjuk. Például:
Uo. 13–14.
Gyakrabban használt
rövidítések
MTA = Magyar Tudományos Akadémia;
MOL = Magyar Országos Levéltár; OSZK = Országos Széchényi Könyvtár; EM =
Erdélyi Múzeum; Bp. = Budapest; Kvár = Kolozsvár; Buk. = Bukarest; Buc. =
Bucureºti; köv. = következõ; kk.
= következõk (lapszám után); sz. = szám (folyóiratoknál); uo. = ugyanott; uõ =
ugyanõ; vö. = vesd össze.
Az l. vagy L. = lásd rövidítés helyett ajánlatos a szót
teljesen kiírni, mivel az l betû
összetéveszthetõ az 1-es számjeggyel.
Ha a lelõhely több jegyzetben is
megismétlõdik, a következõképpen járunk el:
Országos Széchényi Könyvtár (a
továbbiakban OSZK) vagy: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (a
továbbiakban NyIrK) és ezután már csak a rövidítést használjuk.
Végül szerzõink figyelmébe
ajánljuk az idézetek pontos másolását, illetve ellenõrzését mind tartalmi, mind
formai szempontból.
A szerkesztõség