Vita Zsigmond
A nagyenyedi időszaki sajtó áttekintése a kezdetektől
napjainkig
A
nagyenyedi időszaki sajtó előzményei a XVIII. század
legvégére nyúlnak vissza. 1791ben alakította meg ugyanis a Bethlen Kollegium ifjúsága
a Nagyenyedi Magyar Társaságot, amely a
következő évben már zsebkönyvet adott ki Próba címmel. A benne
megjelent írások közül a Moličre-fordításokat kell kiemelnünk, amelyek
méltán érdemelték ki az utókor elismerését is. Ennek a zsebkönyvnek azonban a korabeli
politikai viszonyok miatt nem lehetett folytatása, akkoriban ugyanis még az
iskolai színjátszást is betiltotta a hatalom.
Jó pár évtizednek
kellett eltelnie, míg ezt a zsebkönyvet újabb követhette, a Virágkosár 1835-1837-ben,
amelyet Vizi István szerkesztett és adott ki, s amelyben kezdetben
idősebb költők (pl. id. Zeyk János) is szerepeltek. 1837-ben a
zsebkönyvet a Gáspár János alapította Tudós Társaság tagjai, az akkori
végzős diákok - álnéven közölt - írásai töltötték meg; közülük később
Gáspár János, Mentovich Ferenc. Salamon József, Sükei Károly és Czakó Zsigmond
vált ismertté.
Néhány évvel
később, még mindig az időszaki sajtó előzményeként, egy másfajta
nyomdatermék jelentkezik Enyeden: a Bethlen Kollégium félévi vizsgai
jelentései, amelyekben "a felsőbb tudományokat hallgató ifjak s az alsóbb
osztályokban tanuló növendékek" névsorát is közölte az iskola elöljárósága.
Ezeknek a jelentéseknek a sora az 1848-as forradalmi események és az utánuk
következő elnyomatás miatt félbeszakadt, s a Kollégium majd csak 1868-ban indítja meg Értesítőit. amelyeket
már évenként adnak ki, s amelyekben az. egyes iskolai évek történetén
kívül a század végétől kezdve tudományos szempontból értékes székfoglaló
értekezések is jelennek meg a tanároktól (Bodrogi János, Szilády Zoltán. Veress
Gábor, Dóczy Ferenc. Ágai László, Járai István. Jékely Lajos, Fejes Áron, Csaplár Aladár tollából). Ezeken kívül az
Értesítőkben figyelmet érdemelnek a rektori évnyitó beszédek, az évfordulókra írott megemlékezések, az elhunyt tanárok
nekrológjai és a tanulmányi jelentések - mind megannyi bizonysága a
Bethlen Kollégium élénk szellemi életének, mind megannyi dokumentuma a
Kollégium történetének.
Az
első világháború kitörése után a tudományos közlemények kimaradtak az.
Értesítőkből; azok - különösen majd a két világháború közötti kisebbségi körülmények
között - már csak az iskolai életre
vonatkozó adatokat tartalmazzák.
Az időszaki
nyomdatermékek között kell számon tartanunk a naptárakat is. amelyek közül az
első a Közhasznú (és közcélú) Nagyenyedi Naptár volt. Ezt
Lőcsei (Spielenberg) Lajos indította
meg 1861-ben, s a 70-cs években is ő volt a szerkesztője, kiadója
pedig Wokál János könyvárus. A
naptárt akkoriban még Stein János kolozsvári könyvműhelyében nyomták. Az 1890-es években ifj. Cirner József lett a Naptár
kiadója, s a Nagyenyedi Könyvnyomda és Papírárugyár Rt. vette át a
kiadását. Ötvenhetedik évfolyama 1918-ban még megjelent, további
megjelenéséről azonban - a kisebbségi élet körülményei között - nincs
adatunk.
A műfaj hagyományaihoz
híven ebben a naptárban is sok értékes várostörténeti és ismeretterjesztő
közlemény jelent meg: így az 1861-es Naptárban a város rövid története, leírás
az 1819-i és az 1860. július 17-i nagy árvizekről, amikor az Enyedi-patak
az egész Porondot és a bal partján épült,
alacsonyabban fekvő városrészt elöntötte. A Naptár gazdasági tanácsokat
is adott - az Erdélyi Gazda közleményei alapján -, foglalkozott
gyümölcsészettel, ipari kérdésekkel. Innen
tudjuk, hogy 1881-ben Gyümölcsészeti Egylet alakult Nagyenyeden, amely
már a következő esztendőben hozzákezdett a gyümölcsnemesítéshez,
faiskolát létesített a megyeháza nagy
kertjében, és éveken át szállította Pestre, sőt Bécsbe is a pónyik-,
batul- és algyógyi almát. 1881-ben állami bronzérmet is nyertek Budapesten.
A faiskolát később is fenntartották,
választékát újabb fajtákkal gyarapították, s hatása Enyed környékén kívül kiterjedt Erdély távolabbi vidékeire is.
Ugyancsak a Közhasznú Nagyenyedi Naptárból tudjuk, hogy a
város iparosodására 1890-től kezdve a fegyintézet lakatosműhelye is
hatással volt; hogy 1900 után papírárugyár
létesült a városban, amelyben gyógyszerészeti papírdobozokat készítettek,
miáltal szerény keretek között ugyan, de munkaalkalmat biztosítottak a
nőknek és az ifjúságnak is.
A
Naptárban irodalmi anyag is volt: itt jelent meg Kőváry László történelmi
elbeszélése, a Két fűzfa vagy Szabó Dezső testvérének. Szabó
Jenőnek a versei.
A szó igazi értelmében vett "időszaki sajtótermékek"
- az előbb említett Értesítőkkel és Naptárakkal párhuzamosan - eléggé
későn jelentkeztek Enyed szellemi életében. Az első lap 1876-ban
indul itt: az Egyházi és Iskolai Szemle volt. amelyet dr. Bartók György
szerkesztett nyolc évfolyamon át, egészen 1883-ig. Rendszeresen, negyedév i
melléklettel hetenként jelent meg, a
Bethlen Kollégium anyagi kérdéseivel, egyházi, pedagógiai problémákkal sokat foglalkozott. Munkatársai jórészt az akkor még
Enyeden működő református teológia tanárai sorából kerültek ki: Berde
Sándor. Hegedüs Lajos. Keresztes József, Kovács Ödön, Löte Lajos, Szabó
Sámuel, Székely Ferenc.
Egy
évvel később, 1877. március 3-án indul Enyed első politikai és
társadalmi kérdésekkel foglalkozó hetilapja, a Schreiber József szerkesztette Alsó-Fehérmegyei
Lapok. Fejléce szerint "hetenként
kétszer" jelent meg, de csak rövid ideig, mert már április 25-én megszűnt.
Úgy látszik, nem tudott kellő társadalmi érdeklődést ébreszteni.
A közönség
elvárásainak sokkal inkább meg tudott felelni az öt évvel később útjára bocsátott
Közérdek, amely 1882-től egészen 1918 őszéig hetenkénti
rendszerességgel volt jelen Enyed életében. A "vegyes tartalmú hetilap" kitartó
megjelenését bizonyára az is lehetővé
tette, hogy az egykori Alsó-Fehér vármegye székhelyén, kormánypárti lapként
jelent meg, 1892-től a világháborúig egyenesen hetenként kétszer. Dr.
Boros Gábor szerkesztette, szerkesztőbizottságában jelen volt a
város akkori vezető értelmisége: dr. Magyari Károly, Makkai Domokos,
Szilágyi Farkas. Szilágyi Gyula. Török Bertalan, Váró Ferenc, majd dr. Farnos Dezső. dr. Szabó Ferenc és dr. Müller
Jenő. Enyed egyik legtekintélyesebb ügyvédje.
Aki
a Közérdek régi évfolyamait ma lapozza, annak figyelmét főleg a lap
kulturális hírei, tudósításai ragadják
meg, mert azok Enyed fejlett művelődési életéről tanúskodnak. A vendégszereplő színtársulatok mellett - amint
a lapból megtudjuk - a Műkedvelő Társulat is rendezett
előadásokat; a Nagyenyedi Daloskör hangversenyein Beethoven, Meyerbeer, Wagner
és más klasszikusok darabjait adták elő Borsai Samu. majd Veress Gábor vezényletével. Az enyedi közönség a korszak
legnagyobb művészeit ünnepelhette. Sokáig emlékezetes maradt a
város művészetkedvelő közönsége számára Reményi Ede 1891. április 22-i hangversenye, amelyen a nagy művész
Liszt. Chopin. Schubert műveit, valamint az általa átírt magyar népdalokat
játszotta, és úgy fellelkesítette a közönséget, hogy az ifjúság este fáklyásmenettel
ünnepelte. 1892. augusztus 6-án - tudjuk meg egy másik cikkből - "a legnagyobb
magyar tragika". Jászai Mari aratott addig példátlan sikert az enyedi színpadon
Victor Hugo Angelójában, majd másnap. 7-én az Elektrában.
Erről az alakításról azt írja a lap: "Az nem művészet volt többé,
hanem élet, reális, borzadályra ingerlő élet, amelynek láttára elfeledtük,
hogy csak festett világot látunk" (1892. aug. 10.).
Az
1890-es években - amint ugyancsak a Közérdekből megtudjuk - egy
vidéki színtársulat Shakespeare-tragédiákat.
Katona József Bánk bánját, sőt Az ember tragédiáját
is előadta a városban, igaz, változó sikerrel.
A hangversenyek az 1910-es években is folytatódtak, az
Iparos Önképzőkörben vagy a vármegyeháza
dísztermében. 1917 decemberében Liszt- és Puccini-dalok hangzottak el itt, s Tosca
nagyáriája.
A
századfordulón Enyeden a tudományos életben is emlékezetre méltó
kezdeményezések történtek: 1890-ben dr. Magyari Károly és dr. Winkler Albert
felhívása nyomán megalakult az Alsó-Fehér megyei Orvos-, Gyógyszerészegylet,
amely abban az évben, majd 1894-ben és 1897-ben
Évkönyvet adott ki, ebben az egylet szakülésein elhangzott
előadások, szakdolgozatok jelentek
meg. A tudományos munka színvonalát az Egyesület által átvett dr. Váradi
Sámuel-féle szakkönyvtár biztosította.
Hozzájárult a helyi
tudományos élet fellendítéséhez az is, hogy 1906-ban a Bethlen Kollégiumban Fogarasi Albert elnökletével
elkezdődtek a szabadlíceumi előadások, amelyek a tudományok
eredményei mellett különböző időszerű kérdéseket vittek a
nagyközönség elé. Ezek az előadások, amelyekről rendszeresen hírt
adott a Közérdek, 1922-ben, a hatalomváltozás után felújultak;
színhelyük ekkor az Iparos Önképzőkör volt.
Cikkek jelentek meg
a Kollégium egykori diákjáról, Kőrösi Csorna Sándorról is, akinek 1904-ben
a város szobrot akart állítani, s erre gyűjtést is indítottak. Egy
későbbi lapszámban, 1911-ben
jellemző epigrammát olvashattak az egykori enyediek a nagy magyar
tudósról; az epigramma így végződik:
Megy Csorna,
küzd, nyomorogva kutat, használ a tudásnak, Sír tetemét befogadta s véle keble nagy álmát.
Két
évvel később pedig, 1913-ban, a Bethlen Kollégium dísztermében felavatják
Holló Barnabásnak Schoeft Ágoston rajza
alapján készült, bronzba öntött mellszobrát, a Magyar Tudományos
Akadémia budapesti székházának előcsarnokában felállított szobor másolatát
- erről a kiemelkedő eseményről szintén tudomást szerezhettek a Közérdek
egykori olvasói.
A lap a világháború
idején is megjelent; akkoriban közölte benne Kovács Jenő honvédfőhadnagy
Levelek a harctérről c. sorozatát (1915. 3, 7, 8. szám). A levelek
szerzője - a későbbi Szentimrei Jenő, a két világháború közötti
erdélyi irodalom jeles prózaírója és publicistája - egyik levelében a fogságba
esett orosz katonákról ír, egyikükről, aki sebesülten "még nagyobb ápolásban részesül [magyar]
bajtársánál [...], hiszen ő is csak ember". E szavak az
egyszerű katonák véleményét fejezik ki, azokét, akik fegyverrel a kézben
is meg tudtak maradni embernek.
A Közérdek mellett
egynéhány éven át - a század eleji politikai harcokból érthetően - egy másik
lapja is volt Enyednek: az Alsófehér, "az Alsófehér vármegyei egyesült
ellenzék hivatalos lapja". Ennek főszerkesztője gróf Teleki Árvéd
volt. A lap a politikai küzdelmekben a
48-as alapra helyezkedett, és széles körű munkatársi gárdát szervezett. Az
enyedi közönség ennek a lapnak a hasábjain találkozott a tízes évek
első felében Ady Endre költészetével; itt közölte első írásait Berde
J. Mária, s itt jelentkezett - még Jékely Lajos néven - Áprily Lajos is.
Ezek
voltak 1919-ig Nagyenyed legfontosabb, általános érdekű időszaki
kiadványai. 1919ben új helyzetben indult újra az enyedi magyar sajtó is. Az
első próbálkozások után (1919 január-februárjában)
Szabó András szerkesztésében 1922-ben indult útjára az Enyedi Újság, amely
1930-ig jelent meg. Megszűnése után. 1931-től adja ki ugyancsak Szabó
András az Enyedi Hírlapot, ez a bécsi döntéskor szűnik meg.
A két világháború közötti korszak két fontos
romániai magyar gazdasági szaklapja lel otthonra Nagyenyeden: a Hangya
Szövetkezet központi lapja, a Szövetkezés (1925-1940) és az Erdélyi
Gazda, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos lapja (1941-1945).
A
második világháború után több mint 45 éven át Nagyenyednek nincs magyar
nyelvű lapja. Rajon-székhellyé süllyesztik, s a magyar szellemi élet csak
a Bethlen Kollégium kisugárzásában van
jelen a városban. Az 1989. decemberi változással újra történnek kísérletek helyi
magyar nyelvű lap indítására: 1990-ben rövid ideig itt jelenik meg az Egymásért
(a Fehér megyei RMDSZ lapja), majd az Enyedi Hírlap (1991. március-május),
amely a tordai Aranyosvidékkel egyesülve. Szülőföld címmel lát
napvilágot Csávossy György és Györfi Dénes szerkesztésében. Ezenkívül
xeroxon sokszorosított lapot ad ki a nagyenyedi és felenyedi református
gyülekezet (Enyedi Sion címmel), a nagyenyedi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (Enyedi
Ifjúság címmel).
Ezek
után soroljuk fel betűrendben az általunk ismert XIX. és XX. századi
magyar nyelvű enyedi
időszaki sajtótermékek adatait:
Alsófehér.
Az Alsó-Fehér vármegyei egyesült
ellenzék hivatalos lapja (1905-1918). Megjelenik hetenként kétszer.
Főszerk. gr. Teleki Árvéd. Fel. szerk. dr. Asztalos Kálmán.
Alsó-Fehérmegyei
Lapok. Társadalmi, közgazdasági és
ismeretterjesztő közlöny (1877. március 3. - április 25.). Fel. szerk. Schreiber
Gusztáv.
Alsó-Fehérvármegye Hivatalos Lapja. (1903-1916). Szerk. Cirner
Ákos. Joksman Ödön, Zalányi Géza, Nagy
Pál, Horváth József. Megjelenik minden csütörtökön. [Feltehetőleg 1914ig
megjelent, de 1911 utáni számait nem láttam]
Egymásért. A Fehér megyei RMDSZ lapja (1990).
Egyházi
és Iskolai Szemle (1876. jún. 7. -
1883. dec. 31.). Megjelenik havonta. Szerk. Bartók György.
Enyedi
Hírlap. I. Politikai, társadalmi
és gazdasági lap (1931. jan. 23. - 1940. aug. 18.). Fel. szerk. Szabó
András. Segédszerk. és kiadóhivatali megbízott Papp G. György. Főmunkatárs
Fövenyessy Bertalan. [1937. aug. 29-től Hírlap címmel jelent meg: 1938-39ben
alcíme Gazeta Aiudului.]
II.
Nagyenyed-Torda (1991. márc. 8. - 1991. máj. 18.). [Előzménye az Egymásért;
a tordai Aranyosvidékkel egyesülve Szülőföld címmel
jelenik meg.]
Enyedi
Ifjúság. A nagyenyedi IKE havilapja.
(1993-). Szerk. Szász Csaba, Szakács Ferenc.
Enyedi
Újság. Politikai és társadalmi lap
(1919. jan. 5. - febr. 16.; 1922. jan. 15. - 1930. dec. 28.; 1935. febr. 10. -
dec. 29.). Fel. szerk. Szabó András; 1935-ben Papp G. György. Kiadótulajdonos
Keresztes N. Imre. Főmunkatárs Fövenyessy Bertalan.
Enyedi
Sion. A nagyenyedi és felenyedi
református gyülekezet havi értesítője (1991. okt. 31. -). Szerk. Pásztori
Kupán István és Lőrincz Zoltán.
Erdélyi
Gazda. Az EMGE hivatalos lapja (70.
évf. 1941-1945. 3. sz.). Főszerk. gr. Teleki Ádám; az 1942. 10. számtól
dr. Nagy Endre. Fel. szerk. dr. Nagy Endre. Szerk. Kacsó Sándor.
Erdélyi
Hírlap (1903). Főszerk. dr.
Asztalos Kálmán. Főmunkatársak Fogarasi Albert és dr. Farnos Dezső.
Közérdek.
Vegyes tartalmú hetilap (1882-1918).
Szerkeszti Boros Gábor (1882); Szilágyi Farkas (1883-1906); fel. szerk.
(1907-től) Müller Jenő; főmunkatárs dr. Szász Pál, Magyary
Károly,
Török Bertalan. Kiadó (1882-1896) Wokál János, 1897 után a Nagyenyedi Könyvnyomda
és Papírárugyár Rt. [A lap az 1918. 47. számmal szűnik meg]
Magyar
Dalárdák Lapja. Ének és zenei
folyóirat (1923. ápr. 15.). Szerk. és kiad. Fövenyessy Bertalan.
Református
Egyházi Élet. Az aiud-nagyenyedi
református egyházközség gyülekezeti lapja (1934. aug. 13. - 1942.) Megjelenik
július és augusztus kivételével havonta. Fel. szerk. Kováts Pál. Fel. kiadó
Joós Lajos.
Szivárvány (1919). Szerk. Vadadi Albert. Kolozsvári szerk.
Nagy Sándor.
Szövetkezés.
A Hangya Szövetkezetek hivatalos
lapja (1925. júl. 5. - 1943. aug. 15.). Megjelenik
minden vasárnap. Fel. szerk. Szent-Iványi Árpád (1932-ig); Fekete György (1932től).
Főmunkatárs Ürmösi József. Főszerkesztő (1932-től) Gazda
Kálmán. Kiadja a Hangya Szövetkezeti Szövetség. Fel. szerk. Fekete György (1945.
1-18. sz). [Elődje 1919-1925 között az Erdélyi Gazda mellékleteként
megjelenő Hangya, 1932 után Kisgazda, Családi Kör, Gyermekeknek
c. rovatokkal. Az 1946. 17. számtól az 1949. 8. számig, megszűnéséig, Marosvásárhelyen
jelenik meg mint "a Kaláka Erdélyi Népi Szövetkezetek Központja Tagszervezeteinek
hivatalos lapja]
Szülőföld.
Társadalmi és művelődési
fórum (1991. máj -). Szerk. Csávossy György és Györfi Dénes. [Lásd még: Enyedi
Hírlap. II.]
Vasárnapi Iskolai Vezetők Lapja (1939. szept. - 1940. jún.)
Megjelenik július és augusztus kivételével
havonta. Szerk. Juhász Albert. Főmunkatárs Mózes András.
Vezetők
Lapja. Vasárnapi iskolai és
bibliaköri vezetők számára (1931. jan. - 1934.). [1933-ig Az Út melléklete.]
Szerk. Imre Lajos. [1934-től az Én Kicsinyeim melléklete. Szerk. Juhász
Albert és Mózes András]
A
felsorolt lapok s a már említett Közhasznú Nagyenyedi Naptár (1861-1918)
mellett számon kell tartanunk az 1941-1944 között Enyeden kiadott
könyvnaptárakat (Diáknaptár, Hangya-Naptár, Gazda Naptár, Református Naptár)
is, amelyek a szokásos naptári tudnivalók és a jellegükből következő
írások mellett szépirodalmi anyagot is közöltek.
Említést érdemelnek
még Az Alsófehérvármegyei Gazdasági Egyesület Évkönyvei (1898- 1901) és
Alsó-Fehér Vármegye Alispánjának Közigazgatási Jelentései (1898-1914).