Kiss András főtitkár jelentése az
Erdélyi Múzeum-Egyesület 1994. évi munkájáról
Újraéledése óta Egyesületünk ötödik közgyűlésére
készült jelentésünk ezúttal sem számolhat be olyan fordulatról, amely szerzett
jogaink érvényesítését illetően, a polgári jogállam visszaállításának érzékelésében alapvető változást
hozott volna az átmentett egykori, de ma is élő jogrendszerben. Ezért még
mindig arra kényszerülünk, hogy az öt esztendeje megkezdett jogérvényesítő
és fenntartó lépések útján haladjunk. Ebben a helyzetben jónak bizonyult az az álláspont,
amely szerint - jogaink csorbítatlan fenntartása mellett - Egyesületünk azon
igyekezett, hogy a lehetőségekhez
mérten, fokozatosan, saját és támogatói erejéből egy olyan intézményi
keretet építsen ki, amelyben az Alapszabályainkban meghatározott munkánk
lehetővé válik. Az új intézményi kereteket megteremtettük, ezért úgy
véljük, hogy ez a teljesítmény és a megnyílt lehetőségek azok, amelyek
végzett munkánk mellett és azzal összefüggésben jelentik legfontosabb
eredményeinket az elmúlt évben. Mindezekkel kapcsolatban a következőket
jelenthetjük közgyűlésünknek:
Szervezés
Taglétszámunk
ebben az esztendőben is gyarapodott. A szakosztályokban folyó tudományos tevékenységet a jelenleg 2515-re növekedett
rendes tagjainkra alapozzuk (ebből 82 alapító tag, 652 pedig
egyetemi hallgató), de emellett 130 belföldi és több mint 15 000 külföldi pártoló
tag támogatására is számíthatunk. Tovább nőtt egyetemi hallgatóink
taglétszáma és cselekvő részvételük az
Egyesület életében. Jó eredményeink közé soroljuk, hogy egyelőre székhelyünk
könyvállománya valóságos kis egyetemi könyvtárként áll diákjaink rendelkezésére,
de a Jordáky házban kialakított és használatra rövidesen átadható olvasóterem,
a kutatócsoportok munkahelyén szervezett
szakkönyvtárak, a könyvanyag egységes rendszerezése és nyilvántartása
egyaránt fogja szolgálni mind kutatóink, mind egyetemi hallgatóink információs igényeit. Az említett létszámot némileg
csökkenteni fogja a tagdíjukat három egymást követő évben nem
fizető tagjaink esetében a tagság megszüntetése, amit tavaly már
bejelentettünk, de az építkezések, átalakítások és főleg a székhely
költöztetése miatt kénytelenek voltunk végrehajtását 1995-re halasztani. Ezt a
lépést meg kell tennünk, de oly módon, hogy az ne érintse azoknak a gazdasági
nehézségekkel küzdő tagtársainknak további tagságát, akik változatlanul
ragaszkodnak ehhez a minőséghez, megbecsülik Egyesületünket. Viszont
egyesek teljes érdektelensége indokolttá teszi a tagság megszüntetését. Ez
annál is megalapozottabb, mert az egyre
nehezebb anyagi körülmények közepette a tagdíjból származó bevételek
jelentősége megnő. Ezért is kényszerülünk arra, hogy a
közgyűléstől a tagdíjak méltányos, differenciált emelését kérjük.
Egyúttal felhívást intézünk azokhoz a tagokhoz, akiknek anyagi lehetőségei
ezt megengedik, hogy minél többen lépjenek az alapító tagok sorába.
Jóllehet ez minden év pénzügyi beszámolójából is
kiderült, az egyre nehezedő gazdasági helyzetben, a támogatások felhasználásával kapcsolatban
felmerült bonyodalmak közepette elengedhetetlennek véljük a közgyűlésnek
jelenteni, hogy bevételeink és támogatásaink zömét a működésünket
lehetővé tevő ingatlanokba, a munkahelyek kialakításába és
kiadványokba fektettük. Ezekről az összegekről mindig igazoltan,
maradéktalanul elszámoltunk.
Vidéki csoportjaink továbbra is hasznosan támogatják
Egyesületünk munkáját mind rendezvények szervezésében, mind a tagokkal való
kapcsolattartásunkban (tagdíjak beszedése, kiadványaink forgalmazása stb.). Eddigi jelentéseinkben
említett csoportjaink mellett kilátásunk van arra, hogy rövidesen megkezdi
szervezett tevékenységét a nagyváradi és zilahi csoport is.
Noha beszámolónk az 1994. december 31-gyel záruló évre
vonatkozik, feltétlenül szólnunk kell
Egyesületünknek az ez év január 25-27-én sorra került budapesti
bemutatkozásáról, mivel az erre való
felkészülésre a múlt év utolsó hónapjaiban a szakosztályok sok időt és
energiát fordítottak. Az elnökség felkérésére a szakosztályok sajátos
kutatási területeiket átfogó tudományos ülésszakot hívtak össze és az ott
elhangzott előadásokból jelölték ki azt. amely a bemutatkozáson az illető tudományszakokat képviselte. Ezekből
egy kis kiadvány készült, melyet a rendezvény résztvevői a
helyszínen kaptak kézhez.
A budapesti bemutatkozásra a Magyar Tudományos Akadémia
Elnöksége, az Európa Intézet
igazgatósága, a Collegium Budapest rektora és a Gróf Mikó Imre Alapítvány
Kuratóriuma hívta meg Egyesületünket. Ezúton is köszönetet mondunk a
meghívóknak, hogy lehetővé tették ezt a magyarországi tudományos
közvélemény által is sikeresnek minősített rendezvényt.
Múlt évi közgyűlésünkön az elnöki megnyitó
bejelentette, hogy a humán tudományok területén megteremtettük a feltételeket a
transzilvanológiai kutatócsoport munkájának az elkezdésére, illetőleg fiatal kutatók munkába állítására. A
közgyűlés felhatalmazása alapján az új elnökség
nyilvános pályázatot hirdetett és két tudományos kutatót alkalmazott a Magyar
történeti nyelvtudomány és Erdély írásos kultúrájának története tudományos
tárgykörben. Az Antal Árpád, illetőleg
Imreh István elnöklete alatt kiküldött két pályázati bizottság javaslata
alapján elnökségünk 1994. szeptember 1-gyel kezdődőleg Tamásné Szabó
Csillát és Jakó Klárát tudományos kutatóként alkalmazta a munkatörvénykönyvben
előírt feltételeknek megfelelően.
Szakosztályaink
Szakosztályaink
tevékenységét adatszerűen és naptári időrendbe lebontva - akárcsak az
összegyesületi tevékenységet - tételesen felsorolja az Erdélyi Múzeum LVI. kötete
3-4. füzetében közölt eseménynaptár. Ezt a
tevékenységet a szakosztályi közgyűléseken részletesebben elemezték és
értékelték a szakosztályi tagok. A tudományos munkának keretet adó szakosztályaink,
mint eddig is. a székhelyünkön tartott felolvasó ülésekkel, a székhelyen kívül
tartott előadásokkal, megbeszélésekkel, más testületek által szervezett
tudományos értekezleteken történt részvételükkel váltották valóra Egyesületünk
céljait. Az 1994. esztendőben a tudományművelés
új szakaszát jelentették a fennebb már említett tudományos ülésszakok, amelyeken
a budapesti bemutatkozás előkészítéseként szakosztályainkban az általuk
képviselt tudományszakok valamennyi területéről részt vevő tagjaik
tartottak előadást. A szakosztályok munkájának
bővülését jelzi az is, hogy az Orvostudományi Szakosztály mellett, amely
eddig is megrendezte évi kihelyezett tudományos ülésszakait, a
Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály is megkezdte az 1995 kora
nyarán Dicsőszentmártonba tervezett vándorgyűlése
előkészítését és szervezését. Ugyancsak a szakosztályi élet
megerősödéseként értékeljük az Orvostudományi Szakosztály
kolozsvári csoportjának ígéretes, eredményes munkáját, amely lehetővé
teszi egy népes, jól működő kolozsvári csoport kialakulását.
A
szakosztályokat illető jövőbeli tervünkként - amely 1995-ben meg is
valósul - említjük meg azt, hogy új lehetőségeink következtében az 1994. év
során kialakított helyiségeinkben - a
szakosztályokkal egyetértőleg - jobb elhelyezést és működési
lehetőséget kívánunk adni szakosztályainknak, illetve könyvtárainknak.
Pályázatok
Az 1994.
december 31-i határidővel meghirdetett honismereti-helytörténeti
pályázatunkra 24 pályamunka érkezett; kevesebb, mint az előbbi, 1992. december
31-i lejárt pályázatra (akkor 77 pályaművet küldtek be). A honismereti
munkák elbírálása most folyik, és két-két bíráló
véleményezése után sor kerül kiértékelésükre. Az előbbi pályázaton
szerzett tapasztalataink alapján nagy óvatossággal kell eljárnunk, mert akkor
jöttünk rá, hogy egyes pályázók ugyanazzal a dolgozattal több helyen is
pályáztak.
Pályázatokról
szólva meg kell említenünk, hogy az 1994. esztendő folyamán átszervezték az
Illyés Alapítvány kuratóriumi rendszerét, olyan értelemben, hogy a romániai
pályázók kérését itteni szaktestületek bírálják el. Az EME képviselőjeként
Tonk Sándor alelnök az oktatási
szaktestületben vesz részt, a tudományos szaktestületben pedig Egyesületünket
Benkő Samu elnök, Kiss András főtitkár és dr. Péter Mihály alelnök
képviseli. Az EME elnöke pedig egyúttal a szaktestület elnöke is.
Tekintettel a pályázatok támogatására szánt összeg korlátozottságára, ez utóbbi szaktestület olyan elvi
döntést hozott, hogy csak a hazai pályázók kéréseit bírálja el, a
magyarországi pályázók itteni tematikájú kutatásainak, munkáinak támogatását pedig
az ottani illetékes testületekhez utalja.
Kiadványaink
Rendszeresen
megjelenő szakosztályi kiadványaink valamennyi kézirata elkészült az elmúlt
év folyamán, az Erdélyi Múzeum, a Múzeumi Füzetek meg is jelent, az Orvostudományi
Értesítő nyomdában van, a Műszaki Tudományos Füzetek pedig
most kerül nyomdába. Az esetenként különböző önzetlen támogatók költségén
megjelenő Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatában a 216, 217-220. füzetek
láttak napvilágot. Ezek közül Kovács András A radnóti várkastély című
tanulmánya (215. füzet) Degenfeld-Schonburg Sándor támogatásával jelent meg, Muckenhaupt
Erzsébet A XVI. századi német reneszánsz típusú szignált könyvkötések
a csíksomlyói műemlékkönyvtár gyűjteményében című munkája (216.
füzet), valamint Bura László A Szatmári Református Kollégium és
diákjai (1610-1852) című (217.) füzet dr. Kéri Zoltánéval. Az
Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság kétszáz éve (1793-1993) című 218.
füzet az Illyés Alapítvány és az Erdélyi
Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete
támogatásával, az Emlékezés Kossuth Lajosra Erdélyben 1994-ben című
219-es füzet az Illyés Alapítványéval, a Szentkatolnai Bálint Gábor című
220. füzet megjelenését pedig a Soros Alapítvány támogatása tette
lehetővé.
Külön
ki kell emelnünk kiadványaink közül az Entz Géza Erdély építészete a 11-13. században
című kötetet, amely az Egyesület kiadványaként ugyancsak 1994-ben
jelent meg.
Egyesületünk
belépett a magyar könyvkiadókat tömörítő Romániai Magyar Könyves Céhbe, és
kiadványainak számára a Művelődési Minisztérium illetékes
igazgatóságától (Direcţia pentru
prestaţii editoriale) megszerezte
az ISBN számokat. Felelős kiadóként Sipos Gábor egyesületi titkárunkat
ismerte el az igazgatóság.
Ösztöndíjak
A Magyar
Tudományos Akadémia által az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek juttatott 5 egyéves ösztöndíjra (szakosztályonként egyre)
1994-ben is pályázatot hirdettünk. A beérkezett' pályázatok elbírálása után egy
kertészmérnök, egy idegsebész, egy közgazdász, egy informatikus és egy
gépészmérnök kapott ösztöndíjat.
Az
Egyesületünk által kezelt ösztöndíjak közül ez volt a leghatékonyabb. Sajnos,
azok közül, akik ennek az ösztöndíjnak előnyeit élvezték, nem minden
ösztöndíjasunk tért vissza, hogy az
ösztöndíjak céljának megfelelően itt gyümölcsöztesse gyarapodott
szaktudását. Annál nagyobb elégtétel
volt számunkra, hogy azok, akik visszatértek, kiváló beszámolókkal bizonyították ösztöndíjuk jó felhasználását. Reméljük,
hogy bekapcsolódásuk a szakosztályi életbe gyarapítani fogja azok
tevékenységét. Nem Egyesületünk feladata, hogy a kivándorlás ügyében állást
foglaljon. De egy olyan ösztöndíjalapból, amelynek célja a Romániában a
jövőben tudományos kutatásokra, a felsőoktatásra szánt fiatal
szakemberek továbbképzése, kizárólag olyanoknak juttathatunk ösztöndíjat, akik
vállalják visszatérésüket. A Magyar Tudományos Akadémia elnökének írásbeli
állásfoglalása alapján ezeknek az ösztöndíjaknak esetében a visszatérést
illetően nem csak írásbeli nyilatkozatot kérünk, hanem anyagi garanciát is
arra az esetre, ha az ösztöndíjas mégsem térne vissza.
Az
Europa Institut által biztosított - általában 2 hétre szabott - kutatói
ösztöndíjból 16 tagunk 32 hetet vett igénybe, a Magyar Országos Levéltárban
kutatásokat végzők összesen 60 napig vették igénybe az OL vendégszobáját.
A
Művelődési és Közoktatási Minisztérium posztgraduális ösztöndíjaira
1994-ben a minisztérium nem hirdetett ösztöndíjpályázatot, sőt az 1993-ban
meghirdetett pályázat során ösztöndíjban részesülteknek is 1994-ben,
késedelmesen tette lehetővé, hogy ösztöndíjaikat igénybe vehessék. Ugyancsak
a minisztérium egy új ösztöndíjformát is bevezetett, a hároméves doktorandusi
ösztöndíjat. Véleményünk szerint ez az ösztöndíjrendszer még nem alakult ki
világosan. Egyesületünk álláspontja változatlan mind a posztgraduális, mind a doktorandusi
ösztöndíjrendszerben. Ezeknek mindenekelőtt az itteni szakemberek
továbbképzési és kutatási igényeit kell szolgálniok. Ennek megfelelően a
doktorandusi ösztöndíjak esetében az arra szánt pénzalapot elsősorban a
hazai doktorandusok kutatási ösztöndíjaira kellene fordítani és a magyarországi
ösztöndíjakat viszont kizárólag a hiányszakterületekre szorítani.
Ingatlanok, székhely,
bérlemények
Jogosan
megillető ingatlanunkért, a Wass Otília hagyatékaként tulajdonunkká lett
főtéri házért folytatott megállapítási perünket a bíróság első fokon
elutasította. Fellebbezésünk után még nem tűzték napirendre a
feljebbviteli tárgyalást. Mind a Jordáky ház, mind a Lakatos utcai ingatlannak
tataroztatása befejeződött, utolsó - nem minden nehézség nélküli - tennivalónk a központi fűtés beindíttatása lenne.
Az elmúlt évben sikerült megvásárolnunk az egykori Tamás András (Ion
Ghica) utca 12. sz. alatti ingatlant, amelynek tatarozási és átalakítási munkálatai
folynak. Ebben a helyzetben főleg a társadalomtudományi kutatóinkat és az
egyetemi hallgatóinkat szolgáló Jordáky-könyvtár és olvasóterem mellett két
másik ingatlanunkban helyet kapnak szakkönyvtáraink, jobb munkalehetőséget
biztosíthatunk két kutatónknak, szakosztályainknak, megvalósul az
előadóterem kialakítása és a Moll házban megszervezhetjük gyűjteményi
tárunkat.
Marosvásárhelyi lakrészünket az Orvostudományi Szakosztály
használja, szilágysomlyói ingatlanunkat
pedig ottani csoportunk gondozza.
Az 1994. év folyamán az az épület, amelyben székhelyünk
kezdettől működött, más rendeltetést
kapott, ezért a tulajdonos római katolikus Szent Mihály-templom plébániájának
segítőkészsége révén az ugyancsak egyházi tulajdonban lévő, a Iuliu
Maniu (Szentegyház) utca 5. sz. alatti Státus-palotába költöztünk. Ezzel
kapcsolatban külön meg kell köszönnünk Czirják Árpád kanonok, érseki helynök úrnak, hogy a költözködés lebonyolítására
használt gépkocsit rendelkezésünkre bocsátotta. Hasonlóképpen
köszönettel tartozunk azoknak a tagjainknak és egyetemi hallgatóinknak, akik
főleg a könyvanyag elköltöztetése során nyújtottak segítséget.
Adományok
Rendes
és pártoló tagjaink az 1994. év folyamán is számos pénzbeli és könyvadománnyal támogatták egyesületi munkánkat. Az adományok
sokasága, a közbejött költözködés és átrendezések miatt azonban nem
sikerült minden adományozónknak levélben köszönni meg támogatását. Amidőn ezt ezúton is megtesszük,
jelezni kívánjuk, hogy ez év folyamán valamennyi 1994-beli
adományozónknak is megküldjük köszönőlevelünket. Az adományozások rendjén külön kell megemlítenünk, hogy egykori
tisztségviselőink már Egyesületünknek átadott, egyesületi életünkhöz
kapcsolódó hagyatékát kiegészítette az EME egykori nagyérdemű titkárának, Kántor
Lajosnak könyv- és kézirathagyateka, amit leánya, Lázárné Kántor Irén adott át
Egyesületünknek.
Kapcsolatok,
együttműködések
A jelentésbe foglalt év folyamán két együttműködési
megállapodást kötöttünk: a debreceni Kossuth
Lajos Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzatával és Kiadói Bizottságával könyvtárunknak
egyetemi jegyzetekkel történő kiegészítéséről és a Magyar Országos
Levéltárral tudományos együttműködésünk továbbfejlesztéséről. Mindkét
megállapodás esetén az együttműködés
valóra váltása meg is kezdődött.
Amint
jelentésünkből kitűnik, a következő időszakban több
lehetőséget biztosító intézményi
kerettel kívánjuk szolgálni tagjaink tudományos igényeit, az információszerzést
és -cserét. Mindezt abban a hitben, hogy a szakosztályainkba tömörült
tagjaink élni kívánnak ezekkel a lehetőségekkel
és a szakosztályok, gyakorolva tudományszervezői és -művelői
önállóságukat, továbbfejlesztik eddigi eredményeinket.
Tisztelettel kérjük
a fentiek tudomásul vételét és jelentésünk elfogadását.