Jakó Zsigmond tiszteleti taggá választása
Az 1994. évi
közgyűlésen elhangzott elnöki záróbeszédben tett javaslat értelmében: .
1) Imreh István ny. egyetemi előadótanár, az MTA
külső tagja és Antal Árpád ny. egyetemi tanár, mindkettő I. Szakosztályunknak
a tagja, javaslatot tett Jakó Zsigmond tiszteleti taggá való megválasztására.
2) A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály
választmánya megtárgyalta a fenti javaslatokat és azt egyhangú határozattal
támogatta.
3) Az Egyesület elnökségének előterjesztése alapján,
tekintettel az illetékes Szakosztály választmányának véleményezésére, az
egyesületi választmány egyhangú határozatával mostani közgyűlésünk elé
terjeszti a javaslatot és kéri a titkos szavazás elrendelését e mai napon
tartott közgyűlésünkön.
Javaslat
Alulírott
Imreh István ny. egyetemi előadótanár, az EME alapító tagja javasolom Jakó
Zsigmondnak az Egyesület tiszteleti tagjává választását.
Úgy
vélem, hogy Jakó Zsigmond életének, munkásságának, eredményeinek felsorakoztatására, lexikális leltározására nincs szükség.
Történetkutató intézmények, akadémiák, egyetemek, társaságok hosszú sora
végezte el ezt a munkát akkor, amikor rangos címeket, kitüntetéseket adott,
szavazott meg neki.
Néhány szót szólanék
azonban indoklásként tevékenysége sokszínűségéről és szintességéről.
Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném a középkorkutatáshoz
nélkülözhetetlen, páratlan paleográfiai tudását és gyakorlatát. Nagy
vállalkozásaiban erre támaszkodhatott. Elégséges a legutóbb megjelent A
kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556) című kétkötetes
munkájára hivatkoznunk, amely jelentőségéhez mérten joggal nyerte el az
MTA pályadíját.
Kutatói módszereinek
korszerűségét is nyomatékosítani szeretném. A szülőföldje kincseit megbecsülő
provincia-kutatót ezért lehet és kell európai mércével mérni. Az írás, a
papiros, a papírmalom, a betű, a betűmetsző, a nyomda, a könyv,
a könyvtár, a levéltár, az író, az olvasó az ő szemléletmódjában
túlnő pozitivista jelentéstartalmán, beépül valaminő szerkezetiségbe,
annak üzemies működésrendjébe.
A
történettudomány művelője nem fedheti cl a gazdaságtörténészt, a
latin írásbeliség kutatója a levéltárigazgatót, levéltárszervezőt vagy a
történelem valóban nagy tudású kutatója az oktatót, a nevelőt, a tanárt. Jakó Zsigmondnak vannak
tanítványai, akik tapasztalhatták szigorát, és nem csak históriát tanulhattak
tőle, hanem a tudomány és szellemi munka iránti felelősségtudatból is
leckét vehettek.
Szeretném
végezetül még azt az érvet is felsorakoztatni javaslatom mellé, ami egyesegyedül is bőven elégséges volna, azt, hogy
több mint fél évszázadon át híven szolgálta, eredményesen vezérelte ezt
a nekünk oly szükséges intézményt.
Kolozsvárt, 1995. április 20-án
Imreh István ny. egyetemi
előadótanár
Javaslat
Alulírott
Antal Árpád nyugalmazott egyetemi tanár, az EME alapító tagja javasolom Jakó Zsigmond
professzornak az Egyesület tiszteleti tagjává választását.
Miként az EME
alapszabályzatának 14.§-a előírja, ebben a megtiszteltetésben "a bel- és külföldi
szakkörökben elismert, kiemelkedő tudományos, irodalmi, művészeti és
közművelődési teljesítményeket felmutató, a romániai magyar
társadalom megbecsülését kiérdemelt hazai
és külföldi személyek" részesülhetnek. Meggyőződésem szerint a hazai
tudományos életünkben aligha található olyan személyiség, aki hozzá
fogható mértékben megfelelne ezeknek a követelményeknek; méltónak tartom tehát,
hogy újraindulásunkat követően elsőnek őt illesse ez a
megbecsülés.
Indoklásul
elegendő hivatkoznom tudósi munkásságának roppant gazdagságára és sokoldalúságára,
mely a paleográfiától és latin írásbeliségtől a társadalom- és
gazdaságtörténetig és a művelődéstörténet majd valamennyi ágazatáig
átfogja az egymással érintkező diszciplínák rendkívül szerteágazó körét.
És még mindig nem szóltunk kéziratos hagyatékokat felfedező, begyűjtő
és rendszerező levéltári működéséről, melynek köszönhetően
hatalmas méretű dokumentumanyag
őrződött meg a posteritás számára. Valamennyi jelzett területen olyan
maradandó értékű és korszerű alapozó munkát végzett, amely nélkül nem
lehetnek meg sem a historikusok, sem pedig az olyan rokon diszciplínák
művelői, mint a szociológia, néprajz, illetve nyelv- és
irodalomtörténet. Ilyenformán nemcsak Jakó professzor közvetlen tanítványai,
hanem egész sor rokon szakterület kutatói is adósai ennek a rendkívül gazdag
életműnek.
Nézetem szerint
aligha szükséges itt felsorolni azoknak az intézményeknek, társaságoknak és
egyesületeknek a sokaságát, amelyek Jakó professzor tudósi teljesítményeit
címekkel, kitüntetésekkel vagy más módon honorálták, mindössze a Magyar
Tudományos Akadémiára utalnék, amely tiszteleti tagjai sorába választotta,
legutóbb pedig A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556) című
kétkötetes munkáját pályadíjban részesítette.
Végezetül
szoros kötelességünk ez alkalommal felemlegetnünk az EME életében, történetében
betöltött jelentős szerepét: a negyvenes években egyik vezető
tisztségviselője volt az Egyesületnek; utóbb - Kelemen Lajossal, Szabó T.
Attilával és másokkal egyetemben - szívós példamutatással csendben éltette és a
felnövekvő nemzedékbe átplántálta a múzeumi szellemet; az utóbbi fél
évtizedben pedig kezdeményezte, irányította, szervezte s fáradságos napi aprómunkával
szolgálta e nagy múltú intézmény újjászületését.
Kolozsvárt,
1995. április 26.
Antal Árpád ny. egyetemi tanár
Erdélyi Múzeum-Egyesület
Bölcsészet-, Nyelv- és
Történettudományi Szakosztály
AZ
ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET ELNÖKSÉGÉNEK
Kolozsvár
Tisztelettel
közöljük, hogy a Szakosztály Választmánya az 1995. május 12-én tartott ülésén 2.
napirendi pontként megtárgyalta a tiszteleti tagsági címre benyújtott
javaslatokat.
Egyed Ákos
szakosztályi elnök felolvassa az EME Alapszabályzata I. fejezete 1. paragrafusának
harmadik bekezdését, amely a tiszteleti tagságra vonatkozik. A
következőkben ismerteti Antal Árpád ny. egyetemi tanár és Imreh István ny.
egyetemi docens akadémikus írásban előterjesztett részletes javaslatát,
amely egybehangzóan Jakó Zsigmond professzor, akadémikus, az EME volt elnöke
tiszteleti taggá való választását ajánlja a közgyűlésnek.
A választmány egyhangúlag egyetértett
az előterjesztett javaslatokkal és ajánlja a közgyűlésnek Jakó
Zsigmond professzor tiszteleti taggá való megválasztását.
Egyed Ákos Wolf Rudolf
elnök titkár
Tonk
Sándor alelnök laudációja
Engedjék
meg, hogy laudatióként néhány szóval kiegészítsem az elmondottakat. Élek a lehetőséggel,
hogy nyilvánosság előtt elmondjam azt, amit különben a szemérem nem
engedne meg: mily sokat köszönhettem már diákként és köszönhetek ma is
historikusként, emberként atyai
tanítómesteremnek, Jakó Zsigmondnak, valamint azt is, hogy mily sok hálával
tartozunk hajthatatlan szigorú professzorunknak egykori tanítványok, a mai
fiatalabb pályatársak. Nem hiszem, hogy lenne a teremben olyan historikus, de
minden bizonnyal sok más tudományág művelőjét is ideszámíthatom, aki
nem érezte közvetlenül vagy közvetve támogatását, aki ne okult volna a tudomány
iránti felelősségtudatából, aki ne tekintene példaként a tudomány iránti
feltétel nélküli tiszteletéből fakadó igényességére a tudományos munkában,
munkás, céltudatos, mindig, mindenkor és minden körülmények között konok
kitartással folytatott küzdelmére a magyar tudomány javára. Sokan és sokszor
értetlenül álltak és állnak önmagát és
másokat sem kímélő törekvéseivel szemben, amellyel idős korban,
tudományos feladatainak sokasága közepette könyvtárat szervezett és
szervez, és amellyel - elévülhetetlen érdemeként - indította újból útjára
Egyesületünket, tette lehetővé egykori tagtársaival karöltve az Erdélyi Múzeum-Egyesület
tevékenységének folytatását, biztosítva és kinyilvánítva ezáltal az intézményesített
magyar tudományosság folytonosságát Erdély földjén.
Úgy gondolom, hogy Egyesületünk
önmagát tiszteli meg, önnön becsületét növeli, midőn első tiszteleti
tagjának éppen Jakó Zsigmondot választja meg.
Jakó
Zsigmond, az EME újonnan választott tiszteleti tagja keresetlen szavakkal
válaszol a megtiszteltetésre:
Visszatekintve
az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez fűződő félévszázados kapcsolatára
hangsúlyozza, hogy (a korán
kezdődött kapcsolat eredményeként) az Egyesület meghatározó módon szólt
bele életpályájának alakulásába. Nem Erdély, hanem Bihar szülötte, budapesti egyetemi
tanulmányok után 1941 elején került Kolozsvárra és az EME körében vált Erdély történetének
kutatójává. Kapcsolata azonban az EME-vel ennél korábbi eredetű. 1935-ben,
egyetemi szakdolgozata
anyaggyűjtésekor tárult föl előtte először a Múzeum-Egyesület
gazdag levéltára és könyvtára. Erősödött e kapcsolat 1938-ban,
amikor részt vett az EME tordai vándorgyűlésén.
1939-ben Kelemen Lajos, a levéltár akkori vezetője és Kántor Lajos titkár
fölkérte, hogy tanulmányai befejezése után jöjjön haza Budapestről
és legyen az Egyesület munkatársa. Budapesti tanárai is biztatták e
megtisztelő ajánlat elfogadására.
Az Erdélyi
Múzeum-Egyesülethez fűződő viszonyának tehát ilyen több
évtizedes, történelmi alapjai vannak, ezért is igen kedves számára a mai
elismerés. Történészi pályájára viszszatekintve elmondhatja, hogy 1941 óta
minden teljesítményében közvetve vagy közvetlenül része volt az
EME-indíttatásnak. Csak megbecsüléssel szólhat budapesti professzorainak szakemberformáló
munkásságáról, de történészi habitusának végleges kialakulása mégis Erdélyben,
a Múzeum-Egyesület körében, Kelemen Lajos mellett történt meg. Ez az alapvetés segítette
erkölcsi habitusának megőrzésében. Fiatalon tudott olyan számottevő
dolgokat megvalósítani - Kelemen Lajos tekintélyének hozzájárulásával -, amelyek
jelentőségét immár senki sem vonja kétségbe. Példaként hozza fel az EME
levéltárának tudományos műhellyé való alakítását, vagy azt a sok
erőfeszítést kívánó munkát, amellyel a háború után a pusztulásra ítélt
magyar családi levéltárakat legalább részben sikerült megmenteni, s a levéltári
anyag háborús veszteségeit csökkenteni. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület munkájának
újraindítása 1990 tavaszán nagy örömet jelentett számára, mert annyi évtized
után megadatott a lehetőség, hogy - másokkal karöltve - részt vehessen az
újrakezdés nehéz munkájában és amit fiatalon épített, de a diktatúra
később lerombolt, ősz fejjel megvalósulni láthassa. Ez minden másnál fontosabb
elégtétel számára. Most a megteremtődő intézményi keretek
ésszerű kihasználása, mindennapi kutatómunkával való kitöltése kerül
előtérbe. Négyévi elnökösködés után most saját tudományos terveinek
megvalósításán dolgozik, de ennek kapcsán is tér nyílik a fiatal nemzedékkel való együttműködésre,
az utánpótlás nevelésére. Amennyi erő és idő adatik számára - jelenti
ki végül - folytatni szeretné az EME körében az 1939-ben vállalt munkát.