Ungarische Drucke und Hungarica 1480-1720.

Katalog der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel. Bearbeitet von S. Katalin Németh. (Magyar és magyar vonatkozású nyomtatványok 1480-1720. A wolfenbütteli Herzog August Könyvtár katalógusa. Összeállította Németh S. Katalin.)
München-New York - London-Paris 1993. 1. LV+287 lap; 2. 324 lap; 3. 306 lap

1. A régi magyar és magyar vonatkozású irodalom könyvészete 1993-ban rendkívül fontos kiadvánnyal gyarapodott: a nemzetközi dokumentáció szakértőjeként ismert - és elismert - K.G. Saur kiadóvállalatnál igényes kivitelezésben megjelent a világhírű wolfenbütteli könyvtár nyomtatott hungarikumainak katalógusa. A Németország Niedersachsen (Alsó-Szászország) tartományában fekvő kisváros könyvtára az alapító August braunschweiglüneburgi herceg (1579-1666) és utódai több évszázadra terjedő könyvgyűjtő szenvedélyének köszönheti kivételes helyzetét. A névadó főúr halála idején a könyvtár 40 000 kötetben 135 000 művet őrzött már, s ez a szám máig 450 000 fölé emelkedett. Eredményesen gyarapították a könyvtár állományát kiváló igazgatói is, közöttük két szellemi óriás: G.W. Leibniz, aki hannoveri udvari tanácsosi pozíciója mellett 1691-től 1716-ban bekövetkezett haláláig a könyvtár vezetői munkakörét is ellátta, s évente több hónapot töltött ott, és G.E. Lessing, aki 1770-ben költözött oda, s vezette a könyvtárat 1781-ig, élete végéig.

Az épen maradt hatalmas gyűjtemény körül a 20. században, főként a második világháború után, kutatási célokat szolgáló intézmények, társaságok s folyóiratok létesültek. A 23 tudományos munkatárson kívül évente több száz - nagyrészt ösztöndíjas - kutató tevékenykedik a könyvtárban, amely tulajdonképpen a Wolfenbüttler Arbeitskreis für Bibliotheksgeschichte, a Wolfenbüttler Arbeitskreis für Renaissanceforschung, valamint a Deutsche Gesellschaft für die Erforschung des 18. Jahrhunderts székhelye is. Az itt szerkesztett kiadványok közül megemlítem a Wolfenbüttler Beiträge. Wolfenbüttler Abhandlungen zur Renaissanceforschung és a Studien zum achtzehnten Jahrhundert c. monográfiasorozatokat és a Wolfenbüttler Renaissance-Mitteilungen, a Wolfenbüttler Barock-Nachrichten s a Das Achtzehnte Jahrhundert c. folyóiratokat - mindezt a teljesség igénye nélkül. Szemináriumok, kiállítások és más tudományos és kulturális rendezvények a könyvtár állandó programjához tartoznak, így joggal mondható, hogy a Herzog August Könyvtár manapság Európa középkori és kora újkori művelődéstörténetének egyik legjelentősebb tudományos központja. (További tájékozódásra 1. Paul Raabe: Die Herzog August Bibliothek. Wolfenbüttel 1971; Georg Ruppelt-Sabine Solf [szerk.]: Lexikon zur Geschichte der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel. Wiesbaden 1992.)

A magyar tudományosság a Herzog August Könyvtár magyar vonatkozású nyomtatványainak számbavételét megelőzve ott őrzött középkori emlékekre, kiváltképp a corvinákra figyelt fel először. Mátyás király humanista könyvtárának kilenc becses darabját a fennmaradt akvizíciós naplók tanúsága szerint még maga Ágost herceg vásároltatta meg Európa-szerte tevékenykedő ágenseivel 1618 és 1653 között (1. Csapodi Csaba-Csapodi-Gárdonyi Klára: Bibliotheca Corviniana. Bp. 1978²). Azt, hogy a Wolfenbüttelben kutató Rotarides Mihály (1715-1747) a corvinákat is tanulmányozta-e. nem tudjuk; korai halála megakadályozta jegyzeteinek közzétételében, iratai elkallódtak. Így Gyarmathi Sámuel az első tudós, akinek a corvinákat is érintő wolfenbütteli feljegyzéseiről konkrét ismereteink vannak (1. M. Nagy Ottó: Gyarmathi Sámuel élete és munkássága. Kolozsvár 1944. 38. 49, 51; Jancsó Elemér: Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai. Buk. 1955. 235, 237; uő: Gyarmathi Sámuel levelei. Magyar Nyelv 1944-1950). 1802-ben Rumy Károly György látogatott - Gyarmathihoz hasonlóan Göttingából - Wolfenbüttelbe. A corvinákból kimásolt szövegeit a Schedius Lajos szerkesztette Zeitschrift von und für Ungern c. Pesten megjelenő folyóirat 1804. évi füzeteiben közzé is tette. A magyar emlékek kedvéért a múlt században még többen megfordultak a csendes kisvárosban, így európai tanulmányútja során Erdélyi János is, aki erről 1844. július 14-én kell levelében tudósít: "Berlinből egy nap egész Hannoveráig, tehát 50 mérföldet jöhettem volna gőzkocsin, de Wolfenbüttelnél leszálltam megnézni különösen a hercegi könyvtárt, mely régi kéziratokban és sajtói zsöngékben első egész Németországon. Tudom, hogy e könyvtárt boldogult Petrovics, mint történetbúvár, elég alaposan ismertette meg a Tudománytár valamelyik elsőbb évi folyamában, én leginkább szememnek akarék gyönyört szerezni némely. Mátyás királyunk könyvtárábóli ereklyék látásával, s akarék egyszersmind megfordulni a helyen, hol Lessing. mint egykori könyvtárnok, ő a kritika Luthere, oly sokáig működött vala. Célomat elérém" (Úti levelek, naplók. Szerk. T. Erdélyi Ilona. Bp. 1985. 170).

Az évek során további kéziratos wolfenbütteli hungarikumok váltak ismertté, így pl. egy Magyarországon 1255-1261 között készült Psalterium (vö. Csapodi Csaba közlését: Magyar Könyvszemle 1975. 231-242), vagy legutóbb az 1481 előtt keletkezett magyar-német szójegyzék, amelyet éppen a jelen ismertetés szerzője tett közzé a Magyar Nyelv 1986. évfolyamában.

2. A Herzog August Könyvtár nyomtatott hungarikumainak számbavételét a hetvenes években Varjas Béla és Borsa Gedeon kezdte meg. Az ő munkájukat folytatta immár a rendszeres feltárás igényével Vásárhelyi Judit; a fáradságos munkálatok túlnyomó része azonban az 1987től Wolfenbüttelben működő Németh S. Katalinra hárult, aki azt elismerésre méltó buzgalommal s kiváló szakértelemmel be is fejezte.

Hungarikumnak a kutatók a magyar könyvtörténet hagyományai szerint négy nyomtatványtípust tekintettek: 1) Nyelvi hungarikum (nyelve részben vagy egészben magyar); 2) Területi hungarikum (a történelmi Magyarország területén készült); 3) Személyi hungarikum (szerzője "hungarus"); 4) Tartalmi hungarikum (magyar vonatkozású külföldi nyomtatvány).

A három kötet összesen 2359 hungarikum adatait tartalmazza. Az impozáns mű címe, Georg Ruppelt h. könyvtárigazgató Bevezetője és a szerkesztő Németh S. Katalin E!őszava párhuzamosan német és magyar, további részei csak német nyelvűek, éspedig:

A hungarikumok leírása a szerzők nevének, ill. az anonym müvek első címrendszavának betűrendjében;

A mutatók: személynévmutató, anonym müvek címmutatója, nyomdász- és kiadói mutató, kronológiai mutató, a nyomdai és kiadói helyek mutatója;

A könyvtári szignatúrák jegyzéke;

Az irodalomjegyzék.

A katalógus címlap-fotós: minden tételről 11 x8 cm nagyságú címlapfotót közöl. A címleírások így rövidített formában kerül(het)tek a jól olvasható fotók mellé. Ezek: sorszám, szerző neve, ill. címrendszó, megjelenés helye és éve, kiadó, ill. nyomdász, terjedelem, esetenként annotáció, hivatkozás korábbi bibliográfiá(k)ra. Példaként álljon itt egy unikum, az eddig csak Wolfenbüttelből ismert Váradi énekeskönyv (1566) címlapjának és címleírásának fénymásolata (ezután fm.). Ezen kívül még több unikum került napvilágra a Herzog August Könyvtárban. így pl. Johannes Honterus 1596-ban Wittenbergben kiadott Disputatio Aristotelicája.

3. A katalógus - várhatóan - gazdag erdélyi vonatkozású anyagot mutat ki, hiszen a wolfenbütteli gyűjtemény erőssége a 16-18. századból, az Erdélyi Fejedelemség viharos évszázadainak idejéből való. Kitűnik ez már a személynévmutatóból is, amelyben leggyakrabban szintén nem váratlanul - Bethlen Gábor neve szerepel (86 esetben, 1-4. fm.), akit sorrendben Báthory István (53) és Báthory Zsigmond (28) követ, de pl. Bocskay István és II. Rákóczi György is előfordul (egyaránt 16 esetben, 5-10 fm). A címleírások természetesen jórészt nem terjedelmesebb művekre, hanem gyakran csak a korban divatos néhány lapos röpiratokra, "újságokra" vonatkoznak. Mivel azonban Carl Göllner Turcica. Die europäischen Türkendrucke des 16. Jahrhunderts c. műve (1-3. Buk. 1961-1978) az ilyen nyomtatványoknak csak egy részét öleli fel, a wolfenbütteli későbbi anyag nem tűnik a kutatás számára érdektelennek. Gyakori témája e nyomtatványoknak egy-egy fejedelem hadi tette, kiáltványa vagy levele, de megtalálható a gyűjteményben más háborús esemény hírétől erdélyi jövendőmondó jóslatig számos korabeli újság (11-12. fm.). Figyelemre méltó a Herzog August Könyvtár erdélyi témájú könyvgyűjteménye is. E könyvek főleg német nyelvűek, de van köztük angol, francia, latin és persze magyar nyelvű mű is (13-20. fm.). Szép számmal található ezek között az erdélyi szászokkal foglalkozó könyv (21-24. fm).

Németh S. Katalin megemlíti Előszavában, hogy a könyvtár egyleveles nyomtatványai, röplapjai között számos kiadvány van, amelynek metszetanyaga tudományosan még kiaknázatlan (XVI); e megjegyzés természetesen az erdélyi anyag ikonográfiai kiaknázatlanságára is vonatkozik. Véleményem szerint érdemes lenne pl. egyegy német nyomda Erdéllyel kapcsolatos teljes termését is külön szemügyre venni. Ilyen lehetne pl. Heußler és Lochner nürnbergi tipográfusok tevékenysége (25-32. fm). s így t.k. metszetanyaguk gazdaságos felhasználásának megfigyelése. Báthory Zsigmond 1595-ben fába metszett arcképét pl. több variációban éveken át felhasználták.

A wolfenbütteli hungarikumok népes csoportja a hazai szerzők külföldön megjelent munkáinak gyűjteménye. Szenci Molnár Albert szinte minden ilyen művének egyegy példánya megtalálható a Herzog August Könyvtárban (33-38. fm.). Van-e még lappangó nyomtatott hungarikum Wolfenbüttelben? Ezt a katalógus szerkesztője sem tartja kizártnak (XII). Bármiként is legyen, a saját és kutatótársai által végzett sokéves gondos munka minden elismerést és dicséretet kiérdemlő eredménye a hungarológiai kutatás fontos segédeszközévé vált. Ismertetésemet azzal a reménynyel zárom, hogy a katalógus minél több Magyarországon és az országhatárokon kívül élő hungarológust ösztönözni fog a feltárt gazdag anyag megismerésére.

Futaky István (Göttingen)